Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-28 / 49. (2862.) szám
MAI SZÁMUM* fi KÉPES HÉTIÉI 28 01931 Ara 2 torowa XI. évf. 49. (2862) szám Vasárnap 1932 február 28 , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kd. A képes meTiéklettel havonként 2.50 KC-val több Egyes szám árs 1.20 K£, vasárnap 2.—Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZURANYl LÁSZLÓ FORGACR GÉZA Szerkesztőség: Prága n„ Panská ulice 12. U. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská uiice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRHHfl Lehetséges e a csehszlovák-magyar kiegyezés? Irta: SZENT-IVÁNY JÓZSEF nemzetgyűlési képviselő A .mai világhelyzet egy kiáltásban csúcsosodik ki: Európa nagy változások előtt áll. Erről beszélnek az állarnflérfiáik, a publicisztika, a kávéház és nyomortanyák lakói. De mindez a megállapítás csak megérzéseken alapszik és az európai közvélemény előttem olyan képet mutat, mint egy óriási méretű spiritiszta szeánsz. A táncoló asztal, látó és Író médiumok jövendőmondásához hasonlít, amikor a bekövetkező változásokról beszélünk. Mert az Európa sorsára döntő kérdésekben való elmélyedés oly szomorú és kilástalan konklúziókhoz vezet, melyek teljesen bizonytalanságot teremtenek a jelenben, de még inkább a jövő felé. Baj ez azért, mert a lehajtott fejek vi.ága éltető energiákat termelni képtelen. A nyomor, a küzdés és a szenvedés csupa robbantó anyagot halmoz és aknákat váj. Célja csak egy van, kijutni ebből a világból, kikerülni ebből az életből. Egészen mellékes, hogy a másik világ mi lesz. Mint veszedelmes ragály, úgy terjed egyik emberről a másikra, hiszen annyira közel kerül a baj a mindennaphoz, hogy egyénenként külön-külön és a nap minden órájában beléje ütközünk. Nagyvonalú tervek keletkeznek, világmegoldások születnek a nagy és kis koponyákban. De ha még annyi tudás és jóakarat szülte is őket, kivétel nélkül mindegyiknek egy alapvető nagy hibája van. A tervekben megrajzolt uj gazdasági világkép vagy kibontakozási útvonal egy békés Európára készült. És ezért ■minden ilyen elgondolás elvész azokban a politikai és pénzügyi útvesztőkben, melyből ez a világrész oly nagy tömeget foglal magában. A háború és az utána következő háborús béke két ellenséges táborba gyűjtötte a népeket. Az egyik az uralkodó, a másik az elnyomott. Az egyik a hitelező, a másik az adós. Ilyen ellenfelek között nem lehet a politikai és közgazdasági tudományok alapelveire épült kibontakozási terveket megvalósítani. Ezzel el is jutottunk az első konkrétumhoz amelyik így szól: a válság megoldásának első feltétele az egyenlő felek békéjének létrehozása. Csak ezután a pszichológiai előkészítés után kerülhetnek sorra a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági szerződések, melyeknek első feladata — akár a preferenciáiig vámrendszerrel, de inkább vámszövétségekkel — a mainál sokkal nagyobb gazdasági felületeket bocsátani a termelés rendelkezésére s igy a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, legfőképpen pedig a hitelélet életszükségletét, a stabilitást a nagy gazdasági egységek segítségével mozdítani elő. Nem akarok sokáig időzni ennél a ikérdés- nél. Újat úgy sem mondhatók. A publicisztika, a szakirodalom bő termést hoz még mindig és valamennyi objektív álláspont oda mutat, hogy a gazdasági élet válsága az uralkodó fél külön politikai és hatalmi céljainak vak és esztelen szolgálatából keletkezett. Hogy a mai Európa nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és pénzügyi élet komplikált és sok vonatkozásban nemzetközi orgánuma részére szükséges dimenziókat és egyéb lehetőségeket megadja. Ebben az Európában nem alkalmazhatók az előírásos javitő eszközök és intézkedések. A békeszerződések, a háborús adósságok, a jóvátételnek nevezett hadisarc Európája fészke a lefojtott kazánon alatt égő tűznek. A közvélemény & a hivatalos Európa várja az errupciókat. Közben azonban nyugodtan lovagol a Varseillesben, a St. Germainben és a Trianonban megnyergelt régi lovon, ahelyett, hogy a könnyek völgyéből kivezető kapu megnyitásán dolgozna. Megengedem, hogy ezekhez a kérdésekhez nyúlni a felelős és hivatalos politikának nem könnyű. Nekem más a helyzetem. Engem nem kötélez a politikai óvatosság és tartózkodás. Nekem csak egy megbízatásom van. Az, amit a csehszlovákiai magyaroktól nyertem és amely arra kötelez, hogy nyílt sisakkal álljak ennek a népnek a szolgálatában a közélet fórumán. Azért szólalok meg. Szigorúan a tárgyilagosság talaján akarok maradni. A nagy és kényes kérdéseket egyszerűen akarom odatenni a közélet asztalára. Úgy, ahogy arról gondolkozunk. Hogy ne bántson senkit, hogy ne fájjon, hogy megtisztítsa a kérdést azoktól a mérgektől, amelyek a politikai élet konyháján használatosak. Bennünket közvetlenül és elsősorban az érd-ekei, hogyan gondolkozik Magyarország és Csehszlovákia közvéleménye a problémákról, amelyek a két állam között adódnak és részei az európai kérdésnek. A magyar-csehszlovák kiegyezésről. Kiegyezés! Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert a kibontakozás lehetősége csak oly megállapodásokkal lehetséges, amelyek a lelkekben visszhangot keltenek és bizakodást hoznak a gazdasági életbe. Azokból, amiket mondottam, nyilvánvaló, hogy a csehszlovák -magyar viszonylatban nem lehet egyoldalúan kezelni a kérdést. A sorrend ugyanaz marad: 1. a politikai megegyezés, az egyenlő felek békéjének megkötése, 2. a gazdasági megegyezés formája. Megpróbálom a krónikás tollával mondani el azt, ami eddig a nyilvánosság előtt a csehszlovák-magyar viszony kérdésében történt. A múlt év szeptemberéiben a prágai parlament külügyi bizottságában Benes azt mondotta, hogy a köztársaság szomszédainak szegénysége nem lehet a csehszlovák állam érdeke. Egészen bizonyos, hogy a csehszlovák külügyminiszternek ez a gesztusa a francia állásponttal ellenkezésben nem állhatott, sőt nagy a valószínűség, hogy a hivatalos Páráé intésére kellett miniden aktualitás nélkül a Magyarországgal való jóviszony szükségességéről. Történt egynéhány magánvállalkozáeszám- ba menő akció magyar politikusok részéről, melyeket nagyrészt bizalmatlanul fogadott a I csehszlovákiai magyar kisebbség. Ennek a I bizalmatlanságnak az okát is megmondom. Az akciók kizárólag a gazdasági közeledés jegyéiben indultak és vagy egyáltalában nem, vagy alig foglalkoztak az ezeken túlmenő és mindenekelőtt rendezendő politikai kérdésekkel. Természetes, hogy csak azokról beszélhetek, amelyeket kívülről kaptunk és amelyek a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetők voltak, A kezdeményezés azonban néhány sajtó- nyilatkozatot vetett felszínre, melyek 1931 kairácsonyát előttünk mozgalmassá és emlékezetessé tették. A magyar politikai életből leginkább figyelemre méltó Bethlen István gróf interjúja, amelyik a kiegyezés álláspontjára helyezkedik, de ennek lehetőségét a politikai kérdésekben való megegyezésben látja. Az ujalbb időben ismét Benes nyilatkozott SauerweLn előtt úgy, hogy a Magyarországgal való gazdasági megegyezés két kérdésen múlik. Az egyik a magyarok politikai kívánságai, a másik a cseh agrárpárt állásfoglalása. Mindkét kérdésről tárgyalni kelL Ez a nyilatkozat annyiban érdekes, morí a régebbi állásfoglalások sohasem szóltak arról, hogy a magyar politikai kívánságokról beszélni kell. Hiszen élénken élhet emlékezetünkben az az idő, mikor a prágai külügyminiszter a merev elzárkózás álláspontjára helyezkedett éppen ebben a kérdésben. Nincsen semmi okom arra, hogy Benes nyilatkozatait bizalommal fogadjam és nem hiszem, hogy ha ezek a magyar kívánságok a maguk teljességében a tárgyaló asztalra kerülnének, eredményt is hozhatnának. Hiszen a nyilatkozat mögött még nem állanak fenn, csak útban vannak azok az indokok, amelyek kényszerítő erővel követelnék az áldóA japánok 60 kilométeres fronton 250 repülőgéppel és 80.000 katonával eredménytelenül harcolnak a kínaiak ellen A japán légi haderő egy negyede a fronton — A kínaiak Ludendorffra hízzák hadseregük átszervezését? - Több ezer halott és sebesült London, február 27. A tegnapi harcok Sanghai körül ismét rendkívül véresek voltak. A japánok és a kínaiak vesztesége állítólag több ezer halottba és sebesültre rúg. A japánok uj erősítéseket várnak s ha azok megérkeznek, a Sanghaj körül állomásozó japán hadsereg létszáma eléri a 80-000-et, nem számítva a hadihajókat és a tengerészgyalogságot. A Daily Express jelentése szerint a kínai kormány felkérte Ludendorff tábornokot, hogy vegye át a parancsnokságot a kínai nem/ zetí hadsereg fölött és szervezze át a modern hadászat elvei alapján. A kínai harctérről érkezett magiánjelenté- sek szerint a japánok több mint 250 repülőgépet összpontosítottak Sanghai vidékére, azaz repülőflottájuknak csaknem egynegyedét. Mandzsúriában száz japán repülőgép van. Ezekből az adatokból kiviláglik, hogy Japán mily intenziven harcol a kínaiak ellen és mily óriási arányokat öltött már a háború. Sanghaiban nyolcvan japán tank van. A kínai hadsereg létszámát most 200.000 főre becsülik, de valószínű, hogy a közeljövőben Oankajszek ujahb erősítéseket küld a harctérre. A front most 50—60 kilométer hosszú, azaz a háború méretei elérik már a nyugat- európai fogalmakat. A Sanghaiuál a tüzvonal- ba vetett haderők létszáma, a kikötőben horgonyzó flotta és az igénybe vett harci eszközök nagyobbarányuak, mint a világháború alatt a nagyjelentőségű Gallipoli-i akciónál felhasznált hadseregek és hadi eszközök voltak. A legújabb jelentések szerint a japánok uj nagy katonai operációkat terveznek. A front annyira széthúzódott, hogy a nemzetközi zóna s különösen a német követség vidéke komoly veszedelembe került. Néhány nap múlva lehetetlen lesz a nemzetközi zónát kikapcsolni a harcokból annál kevésbé, mert a kínaiak kijelentették, hogyha a japánok továbbra is hadműveleteik bázisává teszi a nemzetközi zónát, kénytelenek lesznek lelhagyni eddigi passzivitásukkal és bombázni a nemzetközi telepeket. Ha a kínaiak megvalósítják tervüket, akkor újabb beláthatatlan következményű komplikációk támadnak, mert a nyugati hatalmak nem nézhetik a sokmilliárdos befektetéssel felépített modern város véffousz- tulását. A kínaiak szolgálatában állítólag szintén ötven-hatvan repülőgép van és legújabban tankokat is kaptak. Tüzérségük jelentős és a WusiuTg-erődről több száz kínai ágyú néz Sanghaira. Knai hadsereg- á (csoportosítások Sanghai, február 27. Az egész éjszaka tartó heves bombázás ellenére a japánok tegnap sem tudtak előnyomulni. A kínai frontot egy- helyütt alig kétszáz méter mélységben benyomták, de a kínaiak csak előre elkészített jobb állásaikba vonultak vissza, a küzdelem centruma Kiangwantól északra körülbelül fél mérföld távolságban fekszik. A kínaiak ma először zárták el a frontot a külföldi újságírók előtt, ami annak a jele, hogy Senzu közelében a legnagyobb titokban csapateltolódások történnek, amiről senkinek' sem szabad tudnia. A külföldi újságírók szerint a kínaiak égnek a harci vágytól és meglehetősen jól vannak felszerelve. Japán kénytelen lesz százezres hadseregeket vetni a sanghaii frontra, ha meg akarja törni Csankajszek kiváló katonáinak elJentállását. MT Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül H
