Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-25 / 46. (2859.) szám

1932 február 25, csütörtök. 'pragaiAWAarKI rlap 3 Szttllo-ellenes támadás, amely—Szüllőt Igazolja Prága, február 24. A Lidové Noviny egyik legutóbbi számában Szüllő Géza dr.-ról, az országos keresztény szocialista párt elnöké­ről hosszabb lélekizetü cikk jelent meg Halu- Eicky tanár tolláiból. Természetesen a leg­rosszabb indul altit ál próbálja jellemezni SziüllŐ három évtizedes politikai oeuvre-jét, de a cikkíró éppen egyoldalú beállítottsága miatt annyira elveti a sulykot, hogy vég­eredményében megcáfolja önmagát s Szüllőt igazoljá, amikor olyan politikai erényeire mutat rá a forradalom előtti múltjából, me­lyek eddig a szlovén szkóli magyar nyilvá­nosság előtt nem voltak eléggé ismeretesek (mert Szüllő maga nem dicsekedett velük), de csattanósan igazolják Szüllő következetes irányvonalát és szeretedét a szlovákság felé, másrészt bizonyítják azt, hogy Szüllő kisebib- ségpolitiikaii tekintetben mór politikai pályá­ja elején, az államfordulat előtt, a magyar rezsim alatt is ugyanazt az utat járta, ame­lyet ma jár: a nemzeti igazságosság és egyenlő elbánás követelésének útját. De ne vágjunk elébe Haluzicky visszafelé sült következtetéseinek s álljon itt maga a cikk minden tévedésével és inszinuációjával. — Gondolkozá'Sbeli labirintus az — irja Haluzicky — melyben a mi politikai tekin­tetben különösen az országos keresztény- szocialista pártban összpontosuló magyar el­lenzékünk él és mozog. A világ körülöttük a nemzetek közeledésének lehetőségéről tár­gyal, fűzi a közös érdekek szálait, tárgyal, vitatkozik, sőt Pestre hivta egybe a Pan- eurótpa-Unió magyar csoportja a középeuró­pai államok gazdasági konferenciáját, ma­gyar politikusok és gondolkodók, mint Grata, Friedrich, Vámbéri professzor Cseh­szlovákiába utazgatnak, mint a csehszlovák- magyar uj gazdaságpolitikai érintkezés ta­pogatózó szervei — de mindez nem érinti a pókhálóit annak a tévelygést körnek, amely az itteni magyarok célja és taktikájának alapja. Vezérük, Szüllő Géza dr. képviselő ‘—aki nemrégiben egész csendben ünnepel­te hatvanadik szülétésenapját — a napokban kijelentette politikai elvbarátai előtt Komá­romban, hogy gravámenes politikájának princípiumai nem változnak, s hogy az ő po­litikai miszticizmusa a szlovénekéi igazhitű magyarságnak egyetlen evangéliuma. — Az államfordulat után lassan, hosszú várakozás után a pozsonyi zsupa képviselő­testületéből a közéletbe evező Szüllő dr. taktikájának egyik komponense minden al­kalommal, amikor arról van szó, hogy a volt Magyarország feudális rezsimje nem kedve­zett a nemzetiségeknek, annak a hangozta­tása volt, hogy ez szemenszedett valótlanság, így beszél Szüllő s utána Gregorovits, Tar­ján és mások. Pedig kétségtelen, hogy ép­pen Szüllő nagyon is jól tudja, hogy Magyar- országon a nemzetiségek el voltak nyomva s talán éppen a legtöbbet a szlovák kisebb­ség szenvedett. Hiszen éppen mint Magyar- ország egyik tiszta szlovák ajkú kerületének képviselője azok közé tartozott, akiket bizo­nyos érdek fűzött a szlovákok életéhez. Éppen Szüllő volt az, aki a választókerü­letében a Tergina kir. tanácsos tanfel­I détkezési jog elvének keresztülvitelére és következményeinek Magyarországra való ki- } terjesztésére, mert a trianoni szerződések alaptétele hamis volt, minthogy Magyaror­szágon a nemzetiségek nem voltak elnyomás alatt. Hia pedig ez az alaptétel hibás, akkor a békekonferencia által levont következte­téseket is revideálni kell, vagy pedig telje­sen eltávolítani. S ez a cél: mindent latba- vetini, hogy bekövetkezzék a békeszerződé­sek revíziója, ez az, ami miatt Szüllő felál­dozza jobb múltját, amely tiszteletet szerzett számára a kiváló szlovákok körében is. — Szüllő, a magyar nemes, volt cs. és kir. kamarás, aki jól volt beschreibotva a bécsi kabinetirodában is, tagja a pesti magyar ka­szinónak. A kaszinó tagjaira kötelező sza­bály, hogy nincs nagyobb bűncselekmény, mint a hamis játék. S ezt a szabályt meg­tartják, amint az a nemesi morál előírja, s talán betartja Szüllő is. Dé a közéletben való hamis játék talán olyan fogalom, amely nem esik a társadalmi élet kontrollja alá s kivon­ja magát a politikai élet kritikája alól is. El­lenkezőleg a politikai hamis játék erénnyé válik, amely elnémít minden személyi, vagy közéleti értékvesztőségtől való féléimét. A nagy gondolatnak — irja a továbbiakban Ha­luzicky tanár — mindent fel kell áldozni, még a hamis játék rizikóját is, s nincsen semmi, ami fékezné a lel ki isme retet és az erkölcsöt, ha olyan nagy célról van szó, mint a volt Magyarország felújítása. Minden eszköz — hazugság, rágalom, s a tények tudatos el­hallgatása — meg van engedve, ha a ma­gyar hazafiságról van szó, amit újból be kell oltani a demokráciával már átitatott lel kék­be. Innen Szülőnek a magas gesztusa, amely a jelen és jövő cseh szlovák-magyar megér­tési törekvéseknek még a felcsillanását is eleve elutasítja. A szlovenszkói magyar po­litika vezére szerint nem lehet és nem sza­bad semmiről sem tárgyalni mindaddig, amiig a trianoni szerződés sérelmei nincsenek or­vosolva s amiig a szlovenszkói magyarok fel nem szabadulnak a járom alól, amely őket lenyűgözi az egész közéletben, különösen gazdasági és kulturális téren. Nem szabad megengedni a tárgyalást, mert a ki nem elé­gített Magyarország és a telhetetlen Cseh­szlovákia nem egyenrangú felek a megértés­re- Csak akkor lehet hozzákezdeni a gazda­sági viszonyok kiegyenlítéséhez, s a szerző­dések megkötéséhez, amikor bármely utón s bármely eszközökkel beteljesedett a vezető politikai gondolat. — Ez körülbelül az a gondolatmenet, amely Szüllő és politikai hívei fejében forog- Nemesi elképzelésében ismét szétterpeszr- kednek a volt büszke „szabadságsziget“ szé­les határai, amelyről Szüllő lelkének volt jobbik, ma már elhaló része, tudta, hogy ott van szolgaság, de amelyről ma kijelenti, hogy ott nem volt elnyomás. Akkoriban va­lószínűleg nemesi szeszélyről volt szó, amely őt, a császári és királyi kamarást arra kész­tette, hogy befolyását és hatalmát érez­tesse néhány nagyúri ellenlábasává 1 szem­ben. Ez a szeszélye most csökönyösségé vál­tozott, amely politikai vízióktól eltelve nem akarja látni a reális és lehető politika erős alapjait. A vizionistákra pedig áll a törvény, hogy ki szoktak vetődni a forgó életből. Ez a sors vár Szüliőre és az ő politikai teóriájá­ra is. Ennyit ir a Lidové Noviny cikkírója, aki azt hiszi, hogy Sziüllő „megtagadja azt a job­bik múltját, amely tiszteletet szerzett neki a kiváló szlovákok előtt is.“ Noshát, Halu- zimsky teljesen hamisan Ítéli meg Szüllőt. Ha elfogultságtól mentesen vetné egybe Szüillő Géza háboruelőtti magatartását a maival, akkor azt kellene megállapítania, hogy amiképp akkor a szlovákok tiszteletét vívta ki, amikor egyenjogú polgártásait lát­va bennük nemcsak szóval, de tettekben is a védelmükre kelt, ugyanúgy most a ma­gyarság osztatlan tiszteletét és bizalmát bírja, amikor a kisebbségi sorsiban a kisebbség és fehérebbé ■T 2 31 egyenjogúságért küzd a mai rezsim szerte­lenségeivel szemben. Ha Haluzinsky megbe­csüli Szüllő prevrateíőtti gerincességét, meg kell becsülnie a prevrat utáni gerincességét is. Hiába károg a rosszhiszeműség, hogy Szüllő harca a szertelenségek ellen csak arisztokratikus gesztus, mert éppen a Hailu- ziosky fölhozott adatai bizonyítják, hogy ez igenis belső szükséglettől diktált életforma nála, egész életén végig vonuló erkölcsi kö­vetkezetesség, amelyhez legkülönbözőbb kö­rülmények között is hü marad. Szüllőnek a szlovákság iránti lojalitása — melyre Halu­zinsky igy rámutatott — ma az őslakos-test­vériség programjában jut kifejezésre, sőt a kisebbségi magyarság egész politikája is szintén erre a szilárd bázisra épül. Szüllő ős­lakos-koncepciója — minden hamis inter­pretációval ellentétben — éppen nem a nem­zeti ellentétek szitásának, hanem — igenis, — a lojális megértéshez vezető útnak a po­litikája úgy kisebbségi, mint pedig állam­közi viszonylatban. S ez az ut sokkal reáli­sabb, mint a Haluzinsky-féle inperialisía fantazmagóriáktól elvakult térdre-kéuyszeri- lési elmélet, mely minden, csak nem építő 'tényező. A kölcsönösségi viszonyok egyet­értő, kétoldalú, legális ujjárendezése: ezt hir­deti Szüllő s ez reálisabb, mint a hatalmi politika nyelvöltögető irreális csökönyössége, amely csak kígyót-békát tud kiáltani a ma­gyar kisebbségi politika minden megnyilvá- . múlására. A lefegyverzési konferencia plénuma befejezte a fővitát Henderson zárószavai - Megkezdődött a bizottságok munkája — Tardieu délutáni beszéde Géni, február 24. A lefegyverzési konferen­cia fővitáját ma délelőtt végre befejezték. Utolsónak Afganisztán, Albánia, Görögország és Panama delegátusai szónokoltak, de sok újat nem mondottak a tárgyról!!. Henderson elnök zárószavaiban levonta a tizennégy napos fő vita tanulságait. Vélemé­nye szerint igaza volt Gibson amerikai dele­gátusnak, amikor kimondta, hogy nem kor­mánykonferencia ülésezik Genfben, hanem a népek konferenciája. Sok organizáció jelen­tette be csatlakozását a lefegyverzési tárgya­lások eszméjéhez, de a gyermekeket kifelej­tették. A jövő háborúi a legkeményebben éppen a gyermekeket sújtanák. A továbbiak­ban Henderson m egállap itatta, hogy sok te­kintetben már most megegyeznek a delegá­tusok véleményei. Az elnök lelkes szavakkal ünnepelte azt a jóakaratot, amely Genfben megnyilvánult a lefegyverzés ügye iránt b megállapította, hogy a delegátusok egyforma határozottságot mutattak a konferencia sike­rének kierőszakolására. Sok kormány a szent egoizmusról is megfeledkezett, hogy csak biztosítsa a sikert. Henderson szerint a kon­ferencia igazi munkája csak most kezdődik. A bizottsági tárgyalások hosszúak és kompli­káltak lesznek, de a végső eredmény mégis biztosítottnak llátszik. A konferencia ma átköltözik abba az uj házba, amelyet Genf városa acélból és üveg­ből építtetett a bizottságok számára. A kon­ferencia második és nehezebb része ebben az uj környezetben fog lebonyolódni. Német-francia tárgyalások Tardieu, az uj francia miniszterelnök és külügyminiszter, ma reggel Genfbe érkezett és Pietri uj nemzetvédelmi miniszter társa­ságában délelőtt rövid ideig jelen volt a ta­nácskozáson. Később hosszas tárgyalásokat folytatott Nadolny nagykövettel, a német de­legáció vezérével. A konferencia köreiben nagy feszültséggel várják Tardieu ma dél­utáni beszédét, amelyet a főbizottság első ülésén elmond. Benes a főbizottság előadója Genf, február 24. A lefegyverzési konfe- I rencia főbizottságának ma délutáni elsö ülé­sén Henderson javaslatára a bizottság elő­adójává egyhangúan Benes dr. csehszlovák külügyminisztert választatták. A magyar képviselőház ülésén interpelláció hangzott el a jugoszláv határon előfordult atrocitások ügyében Az interpelláló képviselő erélyes d plomáciai közbelépést követelt ügyelő által üldözött szlovák tanítóság vé­delmére kelt, s tette ezt oly eredménye­sen, hogy Terginát áthelyezték Pestre alá- rernleltebb állásba. Ha pedig Szüllő ezt esetleg elfelejtette volna, talán visszaem­lékezik még, hogy hogyan bántak a köz­életben szereplő szlovákokkal a háború kezdetén, amikor maga is azt tartatta az egyetlen védelmi módnak számukra, hogy rendelkezésükre bocsátotta magánlevele­zését a volt Magyarország legkimagaslóbb politikusaival, hogy ennek következtében a magyar kormány vizsgálatot vezető or­gánumai visszatorpanjanak. S tudott do­log róla végül, hogy a háborúban a leg- rosszabbtó] mentett meg nem egv — ak­koriban politikailag gyanús — szlovák katonát. Nem lehet tehát vila tárgya, hogy neki tu­domása van arról, hogy milyen volt a szlo­vákság élet-e a háború előtt és a háború alatt. — Most természetesen — irja a Lidové Noviny cikkirója — Szüllő közéleti szerep­lése teljesen fedi a magyar külpolitika aspi­rációit, amely Trianon igazságtalanságait hangoztatja és abban keres indokokat tézi­séhez, hogy a békeszerződések megkötése al­kalmával hamis feltételekből indultak ki. Nőm lett volna állítólag szükség az ömren­Budapest, február 24. (Budapesti szerkesztő­ségünk tel efon jelentése.) A képviselőház mai ülésén, mielőtt az elnök megnyithatta volna az ütést, a szociáldemokraták viharos botrányt ren­deztek és magukból kikelve követelték a Ház föiosz- iatását. Jó negyedóráig tartott, amíg az elnök a rendet helyre tudta állítani. Az elnök ezután elparentálta Lukács László volt miniszterelnö­köt, majd napirend előtt Korodi Katona János egységespá rti k ép v is elő a jugoszláv határon előfordult incidensek ügyében szólalt föl. Napirenden van — úgy­mond —, hogy a jugoszlávok békés polgáro­kat a határra visznek, összevernek és átker­getnek Magyarországra. Különösen a kelé- - biai határszakaszon fordulnak elő atrocitá­sok. Ifjabb Jeges József hirlapiró múlt év februárjában ilíuminált állapotban áttévedt a határon, jugoszláv határőrök lefogták, vé­resre verték, börtönbe vetették és azóta is ott van. Kovács Dezső és felesége szabály­szerű útlevéllel ment Jugoszláviába, ahol kémkedés ürügyével mindkettőjüket elfog­ták és bebörtönözték. Majoros Antalnét ma­gyar területen fogták el, átvitték a határon és bebörtönözték. Horvát József földművest ugyanígy elfogták, átvitték a határon, véresre verték, majd visz- szavitték a magyar határra és megfenyegették, hogy ha Magyarországon beszélni fog a tör­téntekről, baja lesz. Kórodi Katona fölkérte a külügyminisztert, hogy diplomáciai utón tegyen erélyes lépéseket az anomáliák megszüntetése érdekében. Fölveti a kérdést, vájjon az olasz határon is igy mernek-e elbánni a határmenti lakosokkal a jugoszlávok. Budapest, február 24. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A kedd esti miniszter- tanács foglalkozott az országgyűlés tagjainak ossz e fér h ét et 1 ens égér öl s z ól-ó tö r v é n y j-a .v as lat­tal és elfogadta annak végleges szöveget. Kö­rülbelül nyolc-tíz nap alatt a törvényjavaslat indokolása is el fog készüln' A cseh szociáldemokraták tíz százalékos kamatadó bevezetését lavasolják Prága, február 24. Winter, Remes, Macek és Chalupa cseh szociáldemokrata képviselők javaslatot nyújtottak be az egyenes adókról szóló törvény módosítására vonatkozólag. A novella szerint mindazok, akik hosszúlejára­tú értékpapírok és betétkönyvek után kama­tokat fizetnek, továbbá akik osztalékot fizet­nék, köetelatessenek a kifizetésnél ezen össze­gekből tiz százalékot levonni s erről nyugtát adni. A levont összegeket minden hónap tizen­ötödik napján az állampénztárba kellene be­szolgál tatniok. A nyugta bizonyítókul szolgál­na arra nézve, hogy tulajdonosának milyen kamatjövedelme van. Jogi személyek, ame­lyek ilyen kamatjövedelmeket élveznek, nem kötelesek jövedelmi adót fizetni, föl vol­nának jogosítva arra, hogy az ezeh nyugtákon feltüntetett összegek erejéig a kereseti, a föld- vagy a házadókból leírást kérhessenek. A javaslat szerint az uj törvény 19-32 május el­sején lépne érvénybe. A Frávo Lidu ehhez a következő megjegyzést fűzi: Gyafkoríati.lag ez annyit jelentene, hogy az. aki kamatok fejé­ben évi 10 000 koronái kap, ebből 1000 ko­rona adót fizetne, amit azaz intézet vonna le, ahol a pénz el viu helyezve. rRADl°N m sr1- m

Next

/
Thumbnails
Contents