Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-04 / 28. (2841.) szám
T>KAGAI-A\\oS!AR-HIRLAI? ^ félreértett női dioat Zordonkodik a januári időjárás, annyira, hogy szinte arcodon erezheted a tél láthatatlan fegyvereit-,' a fagyasztó levegőnek álmok, jeges nyilacs- káit. Minden napnak megvan a maga számtalan áldozata, 37.5 és 38.5 között ingadozó lázzal, berekedve és köhögve, dagadt orrocskával és könnyes szenieeskével fekszik ágyában a sok drága nő, asszony és leány, aki még tegnap és tegnapelőtt vidáman utánozta a barázd 'billegető járását a sűrű korzón. Vannak persze elszántabb hölgyek is, akik nem törődve meg1 ülésükkel, kikószálnak a megszokott sétára, hogy barátnőikkel, barátaikkal a mindennapi pletykázás céljából találkozzanak. Valóban, szivet facsaró látvány az ilyen nagy gyerek, amint egyre szipákolva, rózsa-krumplivá terebélyesedett orrához szorítja a parányi zsebkendőt. — Kissé meghűltem, de nem baj, majd elmúlik — nyikorogja részint könnyelműen, részint rekedten. és sejtelmével sem bir a veszedelmeknek, amikkel ilyen lázasállapot jár. Itt aztán magyarázhatnak, könyöröghetnek, fenyegetőzhetnek apák, férjek, fivérek, amikor kétségbeesve figyelik ezt a kihívó játékot élettelihalállal. Ugyancsak visszapattan a női hiúság kaoér makacsságáról a házi- j orvos minden komoly, tanácsa is. — Ej, mit, mi nők sokkalta edzettebbek vagyunk, nem is vagyunk olyan gyávák, mint- a férfiak, — ez a kelendőbb válasza a fölényes Oeintésnek, a gágogó tudatlanságnak. Nos. igaz, a férfi, ha -szeret, vajmi Winnyen lát' rémeket és egy kis köhintése a drága nőnek elég, hogy szivét aggodalom -marcangolja, felesége leánya, nővére -egészsége miatt. Igen, a férfi gyáva, a-mikor szeret -és ha szeret, akkor félt is. Tóth Kálmán, a mimóza érzékenységű költő dalolta: ..Nem szeretett, ki nem féltett". Divatban van a meghűlés. Néni csoda, hiszen maga az uralkodó női divat is a meghűlés szolgálatában áll. Ez az ál-lakkos csizma, amiben a -nők botorokálnak. csupán arra való, hogy snájdig. fiús illúziót keltsen, de egyáltalán nem véd meg a hideg ellen. Sőt! Magán a lábacskán vékony- talpú, legkönnyebb bőrből készült félcipő kacérkodik és bámulatos a mester ügyessége, mi mindent nem tud még levágni, kihasítani, kilyukasztani az ilyen apró jószágon, amilyen a női félcipő. Már-már nem egyéb az egész, mint a talpbőröcske., amely érthetetlen módon, de valahogyan mégis csak oda van erősítve a lábhoz. A lábszárat selyem, - avagy fátyolharisnya takarja, lehetőleg, hogy a- nyári illúzió teljes legyen, strand-barna, mintha éppep.a. ^ajxfürdőből érkeznének a sellők. E Jnesterséges meztelenség puszta látásától rögtön náthát is kap a rended ember. ^ vS ■ Maga a ruhaanyag, amelyet a divat, illetőleg a soványság becsvágya diktál, nem védheti a szervezetet, a kaján hideg ellen, hiszen az úgynevezett tiszta vonal ériekében már eleve száműzött az erősebb szövet. A modern 6za-bás és a női ruha egyéb titka mindenféle célt szolgálhat, de bizonyos, ne-m válik be higiénikus v-értezetül ’a fagy támadása ellen. Hanem azért szolgál a divat még nagyobb ostobasággal is. Mert a legnagyobb csacsiság m-ég-is csak a modern női bunda! Igaz, hogy a prémesbunda bő, de nem takarja b- melegítőén a testet, sőt külön utat enged az átjáró szélnek; a nyak, mihelyet rán-ézel az ód - ■ nőre, rögtön kimeztelen- kedik, hogy ne maradjon titokban a dekoltázs. Külön hülyesége a modern női bundának, hogy a prémet kifelé viseliki, befelé többnyire színes müselyem a bélése, igen " nlmatos arra, hogy meg ne őrizze a testnek melegségét. Elképesztő a prémek sokfélesége és csodálatos, minő állatokat tudnak kitalálni a nők, ha bundáról van szó; valóban, soha csúnyább, sóba oktalanabb téli divat. Badarság lenne mindezért magát a divatot, mint intézményt kárhoztatni, hiszen mögötte ne-m egy esztétikai és erkölcsi érték is lappang. Tudjuk, minden civilizációban uralkodott a kor d-ivatja, nem is véletlenségből keletkezett, nem is csupán a hiúság szolgálatára. Hiszen öltözködés egységes stílusában nemcsak a szépérzék diadala érvényesül, hanem, akárcsak a kultúra belső berendezettségében, mintegy a közös művelődéshez tartozóknak külső uni-formisviselete is. Igenis, Jegyen kötelező a divat, hiszen a divat-lan viselet a legtöbb esetben groteszk tiltakozás a közízléssel szemben. Csakhogy a nők, mondhatni, félreértik a divatot. (Nem egyszer a férfiak is.) Tudjuk, ezidőszerint még mindig Páris diktálja a női divatot, mig a férfidivat terén egyeduralmat gyakorol az angol ízlés. Nos. a nők elfelejtik, hogy a párisi divat költői, akiknek fantáziája évről-évre millió és millió nőnek öltözködését szabályozza, a dolog természete sezrint elsősorban, sőt talán kizárólag a gazdag nő számára komponálja remekeit. Mélfcóz- tatik érteni: a gazdag nő számára! Ismétlem: a gazdaság nő számára, aki nyáron határban végzi sétautját, téli időben pedig védett automobil fűtött levegőjében gördül paloták szőnyeges feljáróin és színházak, nagyszállódé fedett kapui elé. És nem az átlagos polgári nő számára, aki gyalog jár, szükség esetén pedig autóbuszba, villamosra ül! Tehát a divat minden szertelensége csak azért, keletkezett, hogy kiszolgálja a fényűzés szeszélyeit, nem pedig a polgárság gyalogosan járó igényeit. Csakhogy a mi asszonyunk mindig párisibb akar lenni a párisi nőnél és ahelyett, hogy a maga életkörülményei számára átrendezné és átegyéni- tené a divatot, az utánzók va-dbuzgóságával még A zipszer összetartást ünnepelték s Telléry Gyula emlékének áldoztak a Szepesi Híradó jubileumi bankettjén Igló, február 3. (Kiküldött munka társunk jelentése). Részletesen leszámoltunk a Prágai Magyar Hírlap tegnapi számában arról a nagyszerű knlturéstélyrői, amelyen a szepesi őslakosság eggyóforrott a 70 éves Szepesi Hiradó ünneplésében. Beszámolónk kiegészítéséül alább megemlékezünk a kulturestélyt követő bankett lefolyásáról: A jubileumi banketten is ott láttuk a kultur- est-ély résztvevőinek minden kitűnőségét. S a társasvaesora ünnepi hangulata fölött is ott lebegett a Telléry Gyula tragikus haiáia fölötti gyász ég fájdalom érzése, aminek a legtöbb szónok őszinte megilletődéssel kifejezést adott- A pohárköszöntők sorát Förster Lajos dr. nyitotta meg, aki üdvözölte a megjelent vendégeket és Polniscb Artúrt, a jubiláló Szepesi Hiradó főszerkesztőjét. A második szónok Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő volt, aki magyar és német nyelvű beszédben méltatta a jubileum jelentőségét. — A legutóbbi időben a Szepesi Hiradó nehéz napokat élt át, — mondotta többek között a zipszerek törvényhozója, — azonban a lap vezetői mindig találtak rá módot, hogy ezeket áthidalják. A Szepesség lakói között nem szabad széthu-: zásnak lenni és a béke megalapozásán kell dolgozni minden szepességi embernek, elsősorban a szepességi sajtónak, amely kötelességét mindig híven és becsületesen teljesítette. Egyetértésben kell élni és bíznunk kell a jobb jövőben, — fejezte be beszédét. A következő szónok Richter János magyar nemzeti párti szenátor volt, aki mint szülőföldjéről emlékezett meg a Szepességről. Majd Tel- iéry Gyuláról emlékezett meg, akinek halála natív veszteség a kisebbségi magyar újságírásnak. Arra kérte a szepesieket, hogy csatlakozzanak a Prágai Magyar Hírlap akciójához és felhívta a szepesi anyákat, hogy propagálják az eszmét az egész Szepességen. Ö maga 200 koronával indította meg a gyűjtést és fölhívta a bankett résztvevőit, hogy kövessék példáját. Ezután Hefty Gy. Andor, a Kárpátegyesület országos főtitkára beszélt. Szerinte a három szepességi lap: a Karpathenpost, a jubiláló Szepesi Hiradó és a Szepesi Hírláp mindig a legjobb abból a lelkesedésből és kitartásból, amit ma a &zepességen tapasztalt, erőt fog meríteni a jövő küzdelmekre is. Nelcünk, mondotta, nem a jelent, hanem a jövőt keli építeni. S a jövő megalapozásához nélkülözhetetlen ez a lelkesedés. Ha bizwnk magunkban és magyar kultúránkban, akkor bíznunk kell a jövőben is. Poharát a szepességi magyar hölgyekre ürítette. Fölszólaltak még Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő, Teschler Antal dr.. főorvos, az orsz. kér. szoc. párt szepességi elnöke és Várnay Ernő, a magyar nemzeti párt országos pártigazgatója is, akik mindannyian méltatták az ünnep jelentőségét és szeretettel emlékeztek meg Telléry Gyuláról. A szépszámú közönség egészen a reggeli órákig maradt együtt Bundzik Pista bandájának muzsikája mellett. 1932 február 4, csütörtök. A Szepesi Híradó—Szepesi Hírlap jubileuma alkalmából 24 oldalas ünnepi számot adott kii. A nívós és változatos tartalmú szám vezető cikkeit a következők írták: Tarján Ödön, Szüllő Géza dr., Nitsch Andor, Teschler Antal dr., Polniscb Arthur, Almiássy Mihály, Fedor Miklós, Fá'bry Viktor, Förster Lajos dr., Ujfalussy Béla dr., Késmárki Gergely, Guihr Mihály dr., Hajnóczy Sándor, Förster Rezső, Mussoni Antal stb. A Magyarországon élő szepesdiek köréből üdvözlő sorokat írtak: Hoepíner Guido, Prühradny Kálmán, Popnádvölgyi Döller Antal, Havde Gyula dr., Förster Kálmán dr., Tisza Miksa, ifj. Ujfalussy Béla, Krisdh Jenő, Soltész József dr., Győriffy István dr. és Kirsobner János. Keyness „At&ríéneími tia darabokra írni — valutára van 1“ Keynes processzor aj müve, „A pénz(i, korszakalkotó jelentőségű a közgazdaságtudományban — Teljesen uj módszeri javasol a világhírű tudós a nemzetközi pénzválság megoldására egyetértésben, békében élt és a Szepesség jóléte érdekében dolgozott. Majd ő is Telléry Gyulára fordította a szót és kiemelte, hogy mennyire hiányzik az ő jelenléte a jubileumi ünnepségen. Mert abban, hogy a Szepesi Hiradó ezt a szép jubileumot megélhette, Tellérynek óriási érdemei vannak. Rámutatott arra, hogy Tellérynek nem lett volna szabad eltávozni a Szepességről, mint ahogy minden szepességi fa csak a Szepes- ségben tud élni, mivel ebibe a talajba van gyökerezve. Kiemelte a Szepesség népének szinte az egész világon páratlanul álló jóságát, majd ő is felhívta a jelenvollakat, hogy tehetségük szerint támogassák a Tellóry-ár- vák javára megindított akciót. Ezután Polniscb Artúr, a jubiláló lap fő- szerkesztője szólalt, föl, akii megköszönte az üdvözléseket és meleg szavakkal köszöntötte az illusztris vendégeket: Szüllő Géza, Dobránszky János és Richter János törvényhozókat, valamint Mécs Lászlót. Majd hálásan emlékezeti meg a lap munkatársairól, akik nélkül sohasem tudták volna ezt a jubileumot megérni. Végül ő is meghatott szavakkal beszélt Telléry Gyuláról. A szepesi magyarság mindig szeretettel áll a Szepesi Hiradó mellett, — úgymond —, de, sajnos, minden esztendőben kevesebben vagyunk és igy mindig nagyobb támogatásra van szüksége a lapnak. Arra kérte a jubiláló közönséget, hogy a mai lelkesedés ne maradjon csak szalma- láng, hanem továbbra is szeretettel álljon a lap mellett, hogy az ezentúl is fönnmaradhasson és a Szepesség érdekeinek szolgálatában állhasson. Majd Mécs László szólalt föl, aki párhuzamba állította a sárosi népnek és a szepességi zipsereknek közös jellemvonását, azt a nagy jóságot, amely mind a két népet egyformán jellemzi. Nem hisz a politikában, nem hisz a diplomáciában sem, hanem csak az örök emberi jóságban, amely ezután talán jobbá fogja formálni ezt a világot. Puskár István dr. volt a következő felszólaló, aki Mécs Lászlóra ürítette poharát. Szüllő Géza szólalt föl ezután, aki kijelentette, hogy inkább túlhajtja azt, ami máris túlhajtott. Ennek a félreértett divatnak az áldozata az a sok drága nő, aki magas lázzal fekszik a párnák között, esetleg még magasabb lázzal a korzón sétál. a, G—ly. Berlin, február 3. Most jelent meg a könyvpiacon Jolin Maynard Keynesuék, a világhírű angol közgazdásznak nagy st andardmunIcája, a T reá ti se on Money angol és német nyelven. A hatalmas pénzügytan i sfandurdununka Vöm Geide címmel jelent meg Németországban egy müncheni kiadónál. Amikor Keynes professzor nagyszabású pénzügy tani könyve Angliában megjelent, a szakkritika, mint uj nagy koT szak alkotó munkát fogadta. Egyik kritikusa azt irta erről a könyvről, hogy jelentőségében vetekszik a klasszikus köz- gazdaságtan alapvető munkájával, Adam Sniith „A népek gazdasága” című könyvével. Keynes nemek elméleti könyve felöleli a pénz, a pénzforgalom, a valuta, az áralakulás, a vásárlóerő, a befektetés, a bankkamat- láb, a konjunktúra, a pénzpolitika összes problémáit. Teljesen uj szempontok szerint exa-kt, csaknem matematikai tudományossággal taglalja a pénz természetrajzát a híres camhridgei professzor. A néimel kiadás elé uj előszót irt Keynes és ezzel az előszóval érdemes küllőn foglalkozni, mert. egy igen aktuális problémáról szól és igen merész megoldási lehetőséget vet fel. — A történelmi aranyvaluta, amelyet a háború után olyan nagy fáradtsággal és költségekkel lehetett csak helyreállítani, — Írja Keynes — darabokra törött és nem valószínű, hogy valaha is régi formájában helyre lehessen állítani. Könyvemben megírtam, hogy ha már öt évvel ezelőtt Európa ténylegesen visszatért az aranyvalutához, akkor mégis jó volna ezt befejezett tényként elfogadni és a további tervek kiindulópontjává tenni, annak ellenére, hogy az aranyvaluta helyreállítása óta a legnagyobb tehetetlenség és zavar mutatkozik a nemzetközi pénzpolitikában. Már akkor megírtam azonban azt is, hogy lehel, hogy a fejlődés más irányú lesz és figyelmeztettem az arany barátait, hogy legyenek nagyon okosak és óvatosak, ha el akarnak kerülni egy forradalmat. Ezt irtaim, almikor könyvemen dolgoztam. Azóta az illetékesek mindent megtettek, csak éppen nem voltak okosak és óvatosak és ■most aztán itt állunk a forradalom kellős közepén. Mialatt ezeket a sorokat írom, nagy a valószínűsége annak, hogy az egész arany valutarendszer össze fog omlani. Most mindenesetre az a helyzet, hogy nem kell többé figyelembevennünk a tényleges adottságokat, szabadok vagyunk, módunkban áll uj alapokra építeni. Az uj adottságokkal szemben megint visszatérek ahhoz a fejlődési lehetőséghez, amelyet, nyolc éyvel ezelőtt a valutareformokról szóló könyvemben felvetettem. Lehetségesnek tartom, hogy a közeljövőben a világ államai két csoportra fognak osztani, Az egyik csoport egy darabig még ragaszkodni fog a merev aranyvalutáihoz, a másik csoport viszont igyekszik az árstabilitásnak valamilyen formáját elérni, megőrizve egy bizonyos határozott, de egyáltalában nem merev kapcsolatot az arannyal. í elvetem itt . egy valutaunió gondolatát. Ez a valuta unió magában foglalná a brit birodalmat, Délamerikát, Középeurópál és Skandináviát. Ezek a területek közös valutát vezethetnének be, amelynek értéke (a legfontosabb világkereskedelmi árucikkekhez mérten) megtarthatná stabilitását úgy, hogy 5 százalékkal a norma alá süllyedhet vagy aifölé emelkedhet (a kileogési lehetőség tehát 10 százalék). Az egyes nemzeti valuták viszonyát az uj nemzetközi pénz- egységhez úgy lehetne szabályozni, hogy a nemzeti valuták áruértéke megint elérné 1929-es színvonalát. Amennyiben az egyes nemzeti valutáit belső értéke (a névleges költséghez mérten) abban az időben nem volt összhangban a többi országok valutájának nívójával, akkor minden ilyen esetben külön kellene szabályozni a dolgot. Ezenkívül megmaradna állandóan egy meghatározott, de meg ne-m változtathatatlan viszony az uj nemzetközi pénzegység és az arany között. Az uj valutaunió jegybankjai nyilvánosságra hoznák aranyvásárlási és arany- eladási áraikat; ezeket a mennyiségeket kölcsönös megállapodás alapján időnként változtatnák körülbelül egyszázalékos fokozatokban, ha ezt az árstabilitás a nemzetközi áringadozásokra való tekintettel megki- vánja. ügy képzelem a dolgot, hogy az uj valutaunió vezető jegybankjai időről-időre összejönnének, hogy megbeszéljék a követendő közös politikát a bank- rátára, a hiteltömegre és az emissziós piacra való tekintettel. Emellett egyes vezető államok valószínűleg ki fognak tartani a merev aranyvalutánál. Ez tulajdonképpen csak meg fogja könnyíteni az uj nemzetközi pénzegység szabályozását. Mert hiszen ebben az esetben az arany1 valutájú országoknak kellene viselniük a nemzetközi beruházások és az arauv- bérek egyensúly nívója ingadozásainak terhét. Ha viszont minden vezető állam hajlandónak mutatkozna, hogy előbb vagy utóbb feladja a merev aranyvalutarend- szert és csatlakozik egy nemzetközi, tudományosam megalapozott, az elavult előítéletekkel nem törődő valutaszabályozási tervhez, akkor ez természetesen olyan üdvös fordulat volna, amelyet nagy örömmel üdvözölnék. Keynes tehát ebben a rövid pár mondatban felvet egy teljesen újszerű, praktikus módot a nemzetközi pénzválság megoldására és ezzel együtt a világkrizis végleges rendezésére. Kérdés, hogy a nemzetközi pénzűniónak ez a grandiózus terve valóban cselekvésre fogja-e inspirálni az erre illetékes gyakorlati pénzembereket és politikusokat. % V 4