Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-24 / 45. (2858.) szám
rPmíM^A^O^AR-H'l'RMP Mondén nőnek tilos a sirás Irta: MEUBAUED PÁL Első pillanatra pszichológiai kereazts zörejt vény: a modern, mondén nőnek tilos a felírás. Mégis igen egyszerű és a rejtély kozmetikai feloldása is meggyőző. A párisi Hűm bért asszony egy valóban nagyszerű dolgot eszelt ki. Rájött, hogy az utóbbi keserves gyón is sirihatnak. Még egyikét H am bért asz- szonyság, egy-két ugrás a végletekig elszánt mondénség felé és végképpen és menthetetlenül nem ismerlek, szép maszk! Mert, hogy te lennél Éva? Te lennél az, akit nőnek neveztünk és téged Szó móri Dezs ő még mindig így szólit, hogy „hölgy“? Ne izgulj, mertrendreutasitlak, ne nevess ki, mert el vagyok maradva, ne sírj, mert megátalkodott vagyok —, egyszóval: -ülj merev mozdulatlanságban, emberből mondén (inaszká idomult hölgy, mert megesik, hogy egy emberi mozdulatnál kiesnek a pilláid és akkor — — akkor sírhatsz kedved szerint, mert hiába sírsz. két évtized nem volt hasznára a női mondén- ségnek és a sok koplalástól meg sírástól a női ' őzempilla szenvedett: nem fénylik, kopik, szürkül és ritkul. A női szempilla a teljes nemi fegyverzetben nagy szerepet játszik és a női uralom veszélyben van, gondolta Hum- bert asszonyság. Mindenből, ami oszlik és pusztul, aktív ember céltudatos beavatkozással üzletet tud teremteni és amellett, hogy jól keres, segít. embertársin. Humbertné lehunyta szempilláit és hosszasan elgoudolkozott. Tudta, hogy a férfi csak akkor hunyja be az egyik szemét, ha a nő mindkét szemét bősz- szu, selymes pilláival elfedi. Tudta azt is, hogy a nő csak akkor lát jól, ha hosszú, selymes pilla fedi a pupilláját. Már most nem volt egyszerű, a problémát ngy megoldani, hogy önmagának, társnőinek és a férfiaknak is használjon. Kiinduló pont az volt, hogy a női szempilla az utóbbi években rövidebb, tompább, ritkább lett. Humbertné előbb alapos tanulmányokat folytatott és beutazva Európát, rájött arra, hogy itt végezte-s természeti jelenséggel áll szemben, olyannal, ahol megint csak a kozmetika segíthet, mert meg keld korrigálni a rakoncátlan természetet. Hogyan játssza a nő a „gyereket*', ha a selymes pilla szünöfélben van és olyan ritkaság, mint az igazi filmsztár? A selymes pilla minden női számításban nagy tétel amelyet hirtelen és meggondoltan divatéi határozással kihagyni talán azt jelentené, hogy a nő elveszthetné a játékot. Orvosok azt állították, hogy a hosszú selymes .pilla azért enyészik el, mert a szemöldök kiberelválásának ez a fiziológiai következménye. Könnyű az orvosnak, de nehéz egy kozmetikai mamának. Selymes, hosszú pilla kedvéért nem lehet szemöldököt növeszteni: hogy is nézne ki egy mondén nő, ha nem két beret- vaéles szénvonallal jelenne meg a szemöldök helyén, hanem komoly, természetesen szép szemöldökkel? El volna intézve! Humbertné kitalálta a mesterséges hossza, selymes szeinpülát és hozzá egy ragasztószert (amely természtesen az ő szabadalmazott titka) és a párisi nők a még megmaradt röviddé járatú és rossz valutájú természetes pillákhoz egyenként hozzáragasztják a Humbertné mesterséges pilláit. Ebben az az üzlet, hogy a pillák olcsók, a ragasztószer drága. Humbertné azonban garanciát vállal: 2—1 hétig garantáltan tart a mesterséges pilla, csak: nem*szabad megfogni, simogatni, égnek forgatni, túlzottan erélyes női szinészkedéssel lesütni. Kímélni kell és főképpen: nem szabad vízzel érintkezésbe hozni és — tilos a sírás! Egy kicsit sok, azt hiszem. Nem szabad megérinteni és energikus használat árt —, ezt még elbírják a nők. Minden Huni bér t-pillás szépség akaratlanul szfinksszé fog átalakulni és állandóan olyan titokzatos bután mosolyogni, mint mondjuk Miss Universum, aki nem is tudja, mit jelent az Universum szó. Ebben még nem lenne hiba (bár Mussolini megelégelte az universumos bolondériát és rendelettel kikapcsolta az olasz női glóbust a versenyből, mondván: olasz nő nem lehet Miss Itália, mert Itália fogalma szent a duóének), de a hiba ott van, hogy nem szabad rendesen mosakodni és rendesen sirni. Itt van a mondénség kutyája százszázalékosan eltemetve: idáig már eljutottunk és most nincs tovább. Történjék bármi, a modern ondón nőnek, aki csak valamelyest is becsüli magát és a férfira való hatását, tilos a sírás. Uj szkéné, film, vígjáték. Történjék bármi: gyászeset és életbevágó szerencsétlenség, tilos a sirás és kötelező a kacagj bajaccó elve. A nő Így vifcz- szanyerte a hosszú, selymes pilla nagyszerű fegyverét, de elvesztett egy másikat, amely pótolhatatlan: a könnyet. Emlékezzünk a boldog természetes időikre, amikor a nő, akinek nem kellett félnie attól, hogy a könnyen és biztos lövégként kivetített könny a hamiskás arcon végiggördülve, lemossa a rúzst és megvonja azt a barázdát, amelyet a rúzs eltakar, milyen szépen, féríipuhitóan sirt. Régi, romantikus, annabálos írók jutnak a krónikás eszébe, amikor erre a női könnyre gondol, amelynek azért volt szabad szabad folyást on. geduí, mert.a nő még önmagával és nem egy maszkkal operált. Rúzs, ajk pirosító, .-/.én szemöldök és most a ragasztón, a mesterséges szempilla. Marad cgy kis v;gasz, hogy nemi fúrhatnak. Viszont a hWftk nemsokára naRakétapostajárat Európa és Amerika között két óra alatt Schmiéi gráci diák kísérletei sikerrel kecseggeinek Bécs, február 28. Alig néhány esztendeje annak, hogy megkezdték az úgynevezett rakéta-jármüvekkel a kísérleteket. A kísérletek többé-kevésbé sikerültek. Végeredményben azonban a jelenleg rendelkezésre álló technikai eszközökkel nem sikerült a gyakorlat számára megoldani a nagy- fontisságu kérdési. Sem a rakétaautók, sem a rakétarepülőgépek uem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyetlen gyakorlati lehetősége maradt a rakéta-kísérletek kihasználásának és ez a postarakéták üzembe állítása. A leggyorsabb repülőgép sem veheti fel a versenyt a villáin* sebesen száguldó rakétával, amely céljának közelébe érkezvén, ejtőernyővel ereszkedhetik le a földre. Egy gráci diák, Friedriob Sohtuidl számottevő kísérleteket folytatott ezen a téren. Már a múlt év szeptemberében a steiermarki Hocihröt&oh- hegycsúcsról elindította R. L. nevű kísérleti rakétáját. amelyben 880 levelet helyezett el. A rakétát a semriaehi postaá"lomás irányában állította be, ahová a rakéta néhány perc alatt meg is érkezett és az ejtőernyő segítségével sértetle-i nül ereszkedett le a földre. Erre az alkalomra violakék rakéta- bélyegeket ragasztottak a levelekre és a posta mind a 380-at hiánytalanul ki- kézbesitette. - Annakidején a kísérlet nem keltett nagyobb feltűnést. Most Friedrich Schmidl olyan rakétát szerkesztett, amelyet nagyobb távolságra, esetleg tengerentúlra is útnak lehet indítani. A 170 centiméter hosszúságú, 245 milliméter átmérőjű alumínium-rakéta különleges hajtő- szerkezettel van ellátva, amelyben sikerült elegendő mennyiségű üzemanyagot elhelyezni egy! ilyen hosszú útra. Természetesen a rakéta csak nagy magasságban, egészen ritka levegőben juthat előre eredményesen, mert máskülönben a nagy levegősurlódás porrá égetné a szerkezetet. — A rakéta mindössze hét kilogramm súlyú és másodpercenkiut 2200 métert tesz meg. Ezzel az óriási sebességgel két óra alatt Európából Amerikába lehet juttatni a levélküldeményt. Aj kísérletek már a közel jövőben megkezdődnek; és amennyiben sikerrel járnak, rövid időn belül útnak indítják az első európa-amerikai rakétapostát. Sanghai, a nagy végletek városa Ahol Kelet és Nyugat mégis találkoznak Budapest, február. Kilencven esztendővel ezelőtt, pontosan 1842. junius 18-án is dörögtek a hajóágyuk Wuzungnál. Akkor a Sir William Parker viceadmirális vezetése alatt álló angol flotta bombázta az erődöt és hallgattatta el rövidesen 175 ágyúját, hogy azután négyezer emberével megrohamozza és elfoglalja. Az angol hajók felmentek még utána Nankingig s ott kötötték meg a nankingi békét, mely örök időkre Angliának engedte át Honkongot, megnyitott az európaiak előtt öt kikötőt, Camton, Amoy, Fuceau, Ningpo és Sanghait, g azonfelül Kínát- még huszonegy millió dollár hadikárpótlás fizetésére is kötelezte. Az első angolok 1843-ban telepedtek le Sang- haiban. Csakhamar követték őket a franciák és az amerikaiak, majd később a japánok is. Az említett évben vetették meg alapját a Wangpu folyó partján, az ódon falak övezte régi kínai város mellett a ma már több mint másfél millió lakosú szép világvárosnak. Mert tudni kell, hogy Sang- hai nem tengerparti város, ahogy sokan hiszik, hanem egy a mi Dunánknál szélesebb és rohanóbb vizű folyó partján fekszik- Ez a folyó, mely éppen a város alatt nagy könyököt ir le, arról is nevezetes, hogy vize hat óra hosszat a tenger felé, majd ugyancsak hat óra hosszat visszafelé folyik nagy gyorsasággal. Pontosan a könyöknél torkollik belé az egész Sanghait átszelő keskeny szuesaui csatorna, mely a kinai Velencével. Szucsauval köti össze Sanghait s melyen hihetetlen forgalmat bonyolítanak le a kinai hajósok. Sangbai tengeri kikötője tulajdonképpen Wu- zung, bár szigorúan véve, még utóbbi városka sem feleszik a tengerparton, hanem csak a Jang- cekiang partján, mely ott, hol a Wangpu vize beléje ömlik, olyan széles, hogy a másik partját nem is lehet látni. Ez a mindig zavaros vizű óriási folyam szakadatlanul hordja a tengerbe az iszapot s a folyó torkolatánál akkora zátonyt rakott le, hogy a mélyebb járatú tengeri hajók csak dagály idején tudnak felette áthaladni. Ezért FFuzung előtt, közvetlen az erőd alatt mindig tucatszámra horgonyoznak a Sanghajba igyekvő hajók. Mikor a dagály beáll s a viz nagy sebességgel visszafelé kezd folyni, megindul a folyó széles hátán a verseny a gőzhajók és a kinai vitorlások között fel Sangbai felé, mely még tizenkét tengeri mérföldnyire, vagyis egy órányira fekszik onnét. Az angolok, hogy a dagálytól függetlenítsék magukat, már 1878-ban vasutat építettek Wu- zung és Sanghaj között. Az óriási kínai biroda— Fiatal lordok mént pincérek. A konzervatív Anglia egyetemi ifjúsága is nagyon érzi a inai idők nehézségét. Még a legelőkelőbb egyetemek, az oxfordi és Cambridge i főiskolák növendékeit, nem kerülik oi n gondok. A fiatal diákok, akik közi szálnlalaii íőuri sarj is van. már most igyekeznek álláM- találni a nyári vakációra. Sokan a nagy angol hajósiáivoieágokuál kaplak állási, vannak olyan fiatal lordok is. kik előkelő londoni szállodákban vállaltak nyárra kisegítő piacé re egei. 1 lomban ez volt az első vasút, melynek mozdonyai azonban nem sokáig fütyültek a Jangce- kiang vize mellett, mert Kina sietve megvásárolta a fehér ördögök pokoli találmányát, hogy minél gyorsabban felszedhesse a síneket, a mozdonyokat pedig egy távoli lakatlan szigetre szállította. Ezt a vasutat csak huszonegy óv múlva, 1898-ban állítottak újra helyre, mikor egészen Szucsauig kiépítették. Hogy fejlődött a nemzetközi telep A nemzetközi település gyors fejlődésnek indult s hogy terjeszkedhessek, egyre nagyobb területeket vett bérbe a kinai jogszokás szerint 999 esztendőre. Az idők folyamán az egyes nemzetek telepei valóságos köztársasággá olvadtak egybe, csak a franciák húzódoztak mindig a beolvadástól s a francia városrész ma is önálló, saját vezetőséggel, rendőrséggel, bírósággal, saját villamos vasúttal. A nemzetközi város vezetését a választott városatyák intézik, élükön a saját körükből választott polgármesterrel. Igazán mintaszerű intézményeket létesítettek, pompás kórházakat, vásárcsarnokokat, iskolákat, egészség- ügyi laboratóriumot, színházat, vízvezetéket, csatornázást, villámosvasutat, stb. De még csak saját- külön tekintélyes hadserege is van annak a földkerekségen páratlanul álló köztársaságnak. Ez az önkéntes védősereg csupa úgynevezett gentleman-katonából áll. Minden Sanghaiban élő európai vagy amerikai, legyen bár kereskedő, bankár, ügyvéd, hivatalnok, biró, orvos vagy mérnök, becsületbeli kötelességének tartja, hogy az önkéntes hadseregbe- belépjen. A nemzetek szerint összeállitottt századok maguk választják meg parancsnokukat, mig az egész hadsereg élén egy angol ezredes áll. A kis hadsereg egészen a legújabb időkig sokszor ^védelmezte meg a várost a kinai csőcselék támadásai ellen. Már 1854-ben 300 emberük megfutamított egy tízezer főből álló kinai sereget. A lovassággal, tüzérséggel, műszaki csapatokkal és pá-ncélkocsikkal is rendelkező pompás kis hadsereg ma már közel kétezer főből áll, de szükség esetén a Sanghai előtt állandóan tucatszámra horgonyzó idegen hadihajók legénységével is megnövelhető. Pompásan felszerelt, katonai lövöldéjük is van a jelenleg rommá lőtt Csapéi városrész szélén, hová magam is több ízben kivonultam matrózainkkal céllövésre. Mikor Sanghaiban beáll a zord. kinai tél, az önkéntesek a- városházának erre a óéira óriási nagyra méretezett emeleti parkettás dísztermében gyakorlatoznak s ott huzgálják még az ágyukat is. Ugyanitt különben hetenként többször a kitűnő városi zenekar tart szimfónikus hangversenyeket, míg nyáron a folyóparti nyilvános parkban játszanak a tehetséges filippinó zenészek. A város parádés része a folyó partján van. Ott húzódik végig valami nyolc kilométer hosz- szuságbau Sanghai Andrásey-utja, az úgynevezett Rund, szebbnél-szebb palotáival, melyeknél ablakai a mindig nyüzsgő folyóra s annak árboc- és kémény-erdeiére tekintenek. A partot, gondozott gyepá.gy szegélyezi, mellette árnyas fák alatt vezet az aszfaltozott széles sétány, utóbbi mellett a ritka széles, faburkolatos kocsiút, utána még egy árnyas sétaút jön 6 csak azután következik a házak előtti széles járda. A’ háború előtt ezen a parti sétányon emelkedett a kinai vizeken elsülyodt német ágyunaszáduak, az .,Iltis<:-nek letört árbocot mutató szép bronz emléke, mig csak a háborús gyűlölködés el nem tüntette onnét, hogy a világháború monumentális emlékművét állítsa- helyére. Kínaiak a nemzetközi telepen A folyó könyökénél fekszik a csinos városi park, melynek külön nevezetessége, hogy kínai ember nem sétálhat utjain s nem pihenhet padjain, legfeljebb talán csak dada minőségben valamelyik kis európai vagy amerikai csemete kíséretében. De ugyanígy van ez a városházán tartott szimfónikus hangversenyeken is, hová az európai díjtalanul léphet be, sőt ingyen kapja még a zenetörténelmj szöveggel ellátott műsort is. Megjegyzendő, hogy a nemzetközi telep városrészeit is túlnyomóan kínaiak lakják. A személy- és vagyonbiztonság mindig nagy vonzerőt gyakoroltak a jómódú kínaiakra s ezért már évtizedek óta sok előkelő és gazdag kinai költözött be s telepedett le Hongkongban és Sanghajban, hol biztonságban érezték magukat a mandarinok szipolyozása elől. Lépten-nyomon látni őket pompás üveges hmtójukban vagy autójukban, a férfiak selyembe és drága prémekbe öltözve, a nők telerakva ékszerekkel. Érdekes, hogy még kinai százada is van az önkéntes védöseregnek, mely adandó alkalommal a kínaiak támadása ellen kell, hogy védelmezze az európaiakat. Sanghaiban aránylag könnyű tájékozódni, mivel a folyókkal párhuzamos uccák kinai tartományok, az őket derékszög alatt- metsző uccák pedig kinai városok neveit viselik. A Bundról indul ki Sanghaj legforgalmasabb uccája, a Nanking Road. Ott, vannak a legszebb üzletek is. Valósággal a város szivét szeli át ez az üt s elvezet a szép lóversenytér mellett is. Persze mennél ]ob- bann távolodunk a folyótól, annál kinaiasább jellegit lesz az ucca. A modern európai bérpalotákat ott már csupa kinai ház váltja fel, felfelé kunkorodó tetővel, aranyozott faragványokkal, borított ablakokkal és erkélyekkel s a levegőben himbálózó, kinai írásjelekkel borított hosszú és keskeny cégtáblákkal. A Nanking Road folytatása Sangbai Stefánia-utja, a Bubbltng Well Road. Utóbbit pompás kertekben álló szebbnél szebb villák szegélyezik. Ezen az utón jutunk el a Sanghai közelében fekvő Sicaweibe is, hol a jezsuita atyák nagy rendháza, múzeuma, iskolái, árvaháza, csillagászati és meteorológiai obszervatóriumai vannak. A tudós atyák vezetik Keiet- ázsia legnagyobb tájfunjelző-állomását is és idejében figyelmeztetik Bonkongtól fel Japánig és Víadivosztokig az összes hajókat egy tájfun közeledtére. Ugyanezen az ut-on jutunk a már kínai területen álló pazar Alhambrához, Sanghai Mon- tecarlójába. hol egész éjjel pereg a ruletfcgoiyó. Sokat lehetne még írni Sanghai szédületesen pezsgő éjjeli életéről is, mely főképpen a lam- piónok és ivlámpák fényében úszó Fuctau Ruad teaházai, vendéglői és színházai körül folyik le. Hordszékeken viszik ott az emberek fejei fölött a szépségükről híres szacsaui énekesnőket. A kínai vendéglők zsúfolva vannak, kirakataiban ezerféle kinai ínyencséggel, mig fent az emeleten a fülkében az ópiumé-zivők álmodoznak réveteg szemekkel. Az uccai forgalom Sanghaiban szédületes. Az autók és villamosok százai közt- ott robognak a gazdag kínaiak pompás üveges hint-ói, a bakon a család színeibe öltöztetett- kocsissal és inassal, fejükön a piros lófarkkal díszített lapos bambuszkalap. Ezerszámra nyüzsögnek a jármüvek közt az ember húzta kétkerekes kis kocsik, a riksák, de ott lábatlankodik mindenütt a legszegényebb emberek fogata, az esetlen egykerekű targonca is. Az izmos kuli nyakán ugyancsak dagadoznak az erek, ahogy szétterpesztett lábakkal igyekszik kegyetlenül nyikorgó, kenetlen kerekű targoncáját egyensúlyban tartani, melyen a kerék mellett levő deszkán hat sőt nyolc felnőtt- ember is ül s lógatja le lábait- Valóságos omnibusz, melyen néhány kilométeres ut, talán kéttized fillérbe kerül. A nagy forgatag közepén keleti nyugalommal áll a fekete körszakállu, veres turbános, szikár, barna hindu rendőr, övében a revolverrel s rövid botjával igazgatja azt- a világon páratlanul álló "vegyes forgalmat. A modern nagy város mellett a maga meg- esontosodott konzervativizmusában áll még mindig a kétszázezer lakost számláló régi kínai város, melyet a kinai városok mintájára, az ellenség és a gonosz szellemek ellen védelmet nyújtó magas fal övez, amelynek kapuit éjjelre bezárják. A japánok nem ezt a régi kinai várost .otték most halomra, hanem a szuesaui csatornától északra elterülő amerikai területtel szomszédos üjabb keletkezésű kinai városrészt. A régi város a francia városrésszel határos s égy postádt vizű, bűzös csatorna felett egy, egy rozoga tahidon jutunk be a főkapun a keskeny és sötét uccák útvesztőjébe, hol csak gyalog lehet járni Igen festői a város közepén egy piszkos béka- lencsés vizit tóban álló, már szinte mtícmlékszám- ba menő, sokszázéves régi teb-hnz. melybe a gonosz szellemekre való tekintettel, akik tudvalevőleg csak egyenes irányban tudnak repülni, egy zegzugosan megtört hidon lehet csak eljutni. Aki eljut valaha Sanghajba. cl ne mulassza azt is megnézni. Bozóky Dezső dr. 4 1932 február 24, szerda.
