Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-21 / 43. (2856.) szám

1932 február 21, raiáraap.

Á gondolkodógép kiküszöbölné

az agy munkáját és mechanizálná a szellemi működést

Lulus eszméiének kritikai vizsgálata rávezet a probféma megoldhatatlanságára — Az agy működését soha, semmiféle körülmény között nem lehet kikapcsolni, a megismerés egyetlen útja a szellemi funkció

Megoídott és megoldatlan problémák

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti cikksorozata — (5)

Irgalmas villamos

Irta Szitnyai Zoltán

A villamoskocsi zsúfolásig telő volt A kalauz megrántotta a bőrszíjat s a kocsivezető nagyokat sújtott a csengőgombra. Akkor egy asszony közeledett sietve a sínek között. Bai- karjával gyermeket ölelt nagy kendő alatt s magasba nyújtott jobbkarjával megállást integetett, mint egy eleven szemafor. Úgy jött, lihegve és kipirultan, mindig a két sin között, a kocsi felé, mintha a testével akarná feltartóztatni, ha mégis elindulna. A kocsivezető türelmetlen csengőcsapásokkal sürgette: sietni sietni!

Valaki kinyitotta a rácsosajtót s az asszony felkapaszkodott az első fülkébe. Mélyen feisó- hajtott, azután lassan elhervadt s szomorúan megsárgult az arca, mely az előbb még piros volt a futástól és szélfuvástől. Szorosan Ölelte a gyermeket s halk szipogással könnyeket nyeld esett magába.

Valaki eltolta a kocsi belsejébe vezető ajtót:

— Maga asszonyság menjen be ezzel a gyerekkel, talán még ülőhelyet is kaphat.

A többiek utat taszigáitak előtte s az asz- szony halk, leheletnyi „köszönöm“-mel behúzódott az ajtón.

Odabent a bőrfogantyukon lógtak s imbo- lyogva egymáshoz ütődtek az utasok. Ellenséges, halk morgással néztek a belépőre, aztán mégis összébb szorongtak, amint meglátták a gyermeket az asszony karján. Egy fiatal leány fölemelkedett a pádról és átadta a helyét.

Az asszony a sarokba húzódott, egész az ablakig. Néha kilesett az uccára, türelmetlen és nyugtalan tekintettel. Úgy látszik, nagyon várt valamit. Aztán ismét a gyermek fölé hajolt, halk suttogással, hogy ne sirj kicsikém, mindjárt ott leszünk, ne félj, minden jó lesz mindjárt. Pedig a gyermek már nem is sirt, csak néha megnyöszördült, elhaló, erőtlen nyiváko- lással.

— Valami betegsége van a kicsikének? — kérdezte részvéttel egy öreg ember a szemben levő pádon.

Az asszony összeszoritott ajakkal integetett egy darabig, aztán hangosan felsírt

— Tegnap ilyenkor még semmi baja nem volt. Egész délelőtt a konyhában játszott s rá

kellett szólnom szegénykére, mert mindent felbontott a nagy futkosásban. Akár egy jókedvű kis cica. Estére nyűgös lett és sírni kezdett, a homloka csupa tűz, gondoltam, csak a gyomrocskájával van baj, mint a múlt héten is. És most azt mondja az orvos, hogy már tegnap kellett volna hoznom, ő most már nem felel semmiért, vigyem azonnal a járványkórházba, mert ez difteritisz.

— Ur Isten! — siköltott föl egy fiatal asz- szony a szemben levő pádon, aztán felugrott, rémülten furakodott a kijáratig és leugrott a robogó kocsiról.

Az anya tovább jajveszékelt:

— De hát honnan tudhattam én, hogy difteritisz, ki tágított engem erre?

Az öreg ember részvéttel hümmögött, de nem tudott többet szólni. Itt is, ott is fölemelkedtek a padokról és egyre többen szálltak le a kocsiról. A kalauz is meghallhatott valamit, mert előkerült a villamos hátsó végéből.

— Asszonyság, ha ez a gyerek dijjteritiszes, akkor le kell szállnia vele, a legközelebbi megállónál. A szabályzat nem engedi, hogy ragályos beteget szállítsunk.

Az asszony azonban nem mozdult és még szorosabban magához ölelte a gyermekét.

— Aztán nem mondaná meg azt is, hogyan vigyem akkor ezt a szegénykét? Talán fussak vele egész a járványkórházig? Én ezt is megtennem, én meg, de az innen legalább egy óra gyalog & az orvos mondta, hogy sietni kell vele. Hát akkor hogyan siessek? Talán egy taxiba üljek? Nem mondaná meg azt is, hogy miből? Honnan van nekem annyi pénzem?

— Honnan, honnan? — mondogatta az öreg ember is.

A kalauz szétnézett az utasokon. Történtek már hasonó esetek & olyankor a jószivii emberek a pénzt összeadták. Most senki. Lesütötték a szemüket, továbbhúzódtak s mind többen szálltak le a kocsiról. Az embereknek már ilyen keveset sincs miből összeadniok. Aztán a kalauz is elfordult és úgy tett, mintha valami sürgős dolga akadt volna a kocsi másik vé gén. Nem is került elő onnan többet. Az egyik utas, mielőtt leszállt volna, lebillentette az ajtó fölötti táblát: „Megtelt." A kalauz látta, de nem igazította vissza. S a villamos ment tovább.

Pedig már csak az asszony volt a kocsiban, a gyermekkel a karján s vele szemben az öreg ember. Elől a vezető, hátul a kalauz. Az már meg se várta, hogy a megállókhoz érjenek, hanem erősen megrántotta a bőrszíjat s a kocsi ment tovább. Az emberek, 'akik felszálltak volna, fenyegető mozdulatokkal és haraA betűk összes variációi alapján tehát képzeljünk el egy olyan elmés szerkezetű nyomtató gépet,

amely minden teljes funkciójában, tehát minden munkamenetben

betűkészletét automatikusan más-más variációba kapcsolja

és lenyomtatja. Kis mértékben ez az eset történik minden számozógépnél, amilyenekéi például bankjegyek, vasúti menetjegyek stb. számozására használnak fel. Az ilyen gép minden egyes nyomásnál a számjegyeket önállóan hozza uj kapcsolatba és a számológépet is könnyűszerrel lehet úgy beállítani,! hogy a váltakzoó számsorokat sorjában elrendezze s minden forgatásnál automatikusan hajtson végre egy lehetséges számoperációt.

Az univerzális tudás gépe

Az igy elképzelt nyomtatógépnek legyen egymilliónyi betűkészlete minden alfabetikus jegy számára, vagyis 100 milliónyi betüjegye. Ez nem is elrettentő kvantum s nem sokkal nagyobb készlet, mint például a Times nyomda vállalatának betűkészlete. Gépünk tehát ezzel a készlettel felszerelve lásson munkához. Akkor minden egyes forgatásra kihozna egy könyvet, amely egyike volna a 100 alfabetikus jegy egymilliós helyű elrendezéseinek. Ha ez a gép szakadatlanul működnék, kion- taná magából a Lásswitz-féle univerzális könyvtár köteteit s ezekben a könyvekben minden benne volna, amit az emberi szellem valaha kigondolt, költött, terretizált, politizált stb. Köztük volna a biblia, Darwinnak a fajok keletkezéséről írott műve, a tiszta ész kritikája, a Fauszt a Courts-Mahler regényei, a régi indusok filozófiája, Demosthe- nes beszédei, Sappho költeményei, a Schicht szappangyár reklámjai, a lapok vezércikkei — szóval az univerzális gép mindezt tisztán mechanikai utón, automatikusan kinyomhatja, anélkül, hogy szerzőre, vagy kéziratra volna szüksége.

Feltalálók, íme, a gép, amely a szellemet feleslegessé teszi s az emberi agy munkáját kikapcsolja.

De ez a gép még sokkal különösebb dolgokat is produkálhatna. Mindent, amit a közeli s távoli jövőben emberi agy kitermelhet a művészet, tudomány, költészet, gazdasági élet, technika, politika terén s minden egyéb területen, a masina már most kionthatja magából mint kész eredményt, mert hisz az emberi agy jövőbeli termetesének minden produktuma csak egy-egy variációs csoport lesz az univerzális gép sorozatában. A jövő történetírásának minden könyve is benne volna a gép termékei között, vagyis az ilyen masina megjósolná a jövendőt, megmondaná, hogy millió év múlva mi fog történni az emberiség életében vagy a világ- minden ségben. A tudomány és a történelem minden rejtélyét megoldaná a gép s a múlt és jövő legrejtettebb titkait feltárná. Egy va- variációs csoportban megtalálnék, ki volt a vasálarcos, egy másik csoportban olvashatnék, vájjon sikerült-e az embernek a szomszédos bolygókra eljutnia, mikor és hogyan került oda? A múlt legmélyebb rejtélyeit feltárná, elmondaná, mikor és hol élt az első ember, de a jövő titkaira is felvilágosítást tudna adni s meg tudná például mondani, hogy mikor kezdi meg működését a csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és szép- művészeti társaság.

ajtajában ott lógott a „Megtelt" tábla, pedig a kocsi üres volt, csaknem egészen üres s haragos gépbugással, sűrű csöngetések közben zúgott át a ködös, külvárosi uccákon.

Az anya meg a karjai közt ringatta a gyermeket, meleg párát lehelt az arca fölé s már énekelt i.s halkan, valami altató és mégis életrehivó éneket.

A gyermek már nem is nyöszörgött.

Az öreg ember darabig nézte, mind szomorúbban nézte, ismételten nekiköszörülte a torkát., mintha mondani akarna valamit, aztán ő is felállt, mert Le kellett szállnia s amint kiment, halkan mondta a kalauznak:

— Nézze, én nem mertem szólni, de az a szegény gyerek alighanem halott már.

A kalauz lassan végigsétált a padok között.

A szellem mechanizáása

íme, a gondolkodó gép princípiuma, amely minden emberi agyat, amely a földön valaha gondolkodott vagy gondolkodni fog, szellemének élességében, teljesítőképességében, ösz- szehasonlilhaiatlan arányokban felülmúl, amelynek képességei elhalványítanák az ösz- szes halhatatlan szellemóriásokat.

A gép működése a szellem mechanizálását jelentené

a legnagyobb tökéletesség fokán s akkor a filozófusoknak, akik idáig a szellemi működést a szellem szabad, semmiféle mechanizálásra nem alkalmas tevékenységnek tartották, újból foglalkozniuk kellene azzal a problémával,

vájjon végső fokon a szellemi működés nem egy speciális escte-e a mechanikai munkának,

mint a szövőgép vagy gőzgép munkája. Szinte úgy tűnik fel a dolog, hogy ezeknek a tényeknek hatására, amelyeket ez a legalább elvileg elképzelhető gondolkodó gép reprezentál, le kell mondanunk az emberi szellem szabadságának és autonómiájának eszméjéről s a legmerevebb materializmusnak kellene igazat adni, amely szerint az ember nem egyéb, mint gép s amely még a legfinomabb és legnemesebb szellemi és lelki funkciókban is csupán a fizikai és kémiai folyamatok megnyilvánulását látja.

Hogy kellene tehát megoldani a problémát, amely a gondolkodó géphez fűződik s amely olyan súlyos aus picin mókát jelent az emberi s zel lem s zabad ságára ?

A megoldásra akkor jutunk rá, ha a nyomtató gép en orrnál is produkcióját még egyszer kritikailag szemügyre vesszük.

Zagyvaságok birodalma

Helyes az a megállapítás, hogy az ilyen nyomtató gép valóban mindent kinyomtatna, amit emberi agy valaha kigondolt, alkotott, vagy kigondolni és alkotni fog. De nem minden, ami a gépből kikerülne, volna értékes munka, vagy tartalmazná az értelemnek akármilyen minimumát. Ellenkezőleg a gép termékeinek csak igen-igen kis hányadában volna értelem.

a túlnyomó rész nem volna más, mint grafikai jegyeknek észszeriitlen, értelem nélküli halmazata.

Vegyük csak az „a" és „b“ betűk harmadosztályú variációit, aaa, aab, aba, baa, abb, bab, bbb, ezek között mindössze kél olyan variációt találunk, amelynek a magyar nyelven értelme van, nincs egyetlen egy se, amelynek német nyelven volna, értelme. Az a, 1, m, f belük 13 osztályú variációiból, amelyeknek száma 68 millió, egy német tudósnak csupán j egyetlen egyet sikerült kikutatnia, amelynek i értelme van: Alma mait Malta. És ez a viszony értelmes és értelmetlen betűsorok közölt az elemek számának s a variációik rendjének növekedésével még szörnyebb arányokat ölt. A mi nyomtató gépünknél, amely 100 elem milliós osztályú variációs csoportjaival dolgozik, ez az aránytalanság hallatlan méretekben tűnne ki, úgy hogy már tisztán technikailag lehetetlen volna az értelmes dolgot kiválasztani a zagyvaságok birodalmából.

Az első száz könyv például rögtön papírkosárba kerülhet, mert csupán egy betüjegyhől

Aztán megállt, mintha csak a ködbeborult, sivár házsikokat nézné, pedig a gyermeket nézte. A duzzadt, kis arc látásan bujt ki a kendő alól, a szemek lehunyva s a csöpp száj kissé tátva, mintha csakugyan aludnék. Az anya ringatta és enekelt is hozzá. Néha az uccára lesett, hogy messze van-e még a járványkór- ház?

— Kalauz ur, a jő Isten megáldja, messze van még?

Most szólhatott volna, hiszen ez a gyermek csakugyan halott már. De hogyan mondhassa ő ezt meg az anyának? Hát inkább a környéket kezdte kémlelni, az ablakon keresztül.

— Még néhány megálló ... De majd sietni fogunk.

Kilépett az első fülkébe. Valamit súgott a kocsivezetőnek, mire az visszanézett, az anyára

állana, az első jegytől az utolsóig csupa „a“, aaa... A könyvek billiói és trilliói tartalmukban csupán két betüjegynek kombinációját foglalnák magukban (ab, ap, ag, bz, cs, tr...) Olyan grafikai bődületességek kerülnének ki, amelyeknek világ egyetlen nyelvén sem volna értelmük s az univerzális könyvtár állományának nagy részét az ilyen könyvek alkotnák. Az egy százalék milliomod és trillióin od része adna ki valami értelmes dolgot, a zagyvaságnak eme birodalmában, tehát az értelmes dolgok úgy elkeverednének, mint a Szaharán egyetlen egy homokszem. Az ilyeu nyomtatványok közül talán minden trillió- módiknak vagy quadrilliomodiknak volna értelme, de ennek kikeresése olyan feladat, mintha valakinek azl mondanák, hogy keresse ki az óceán fenekéről a behajitott gombostűt, anélkül, hogy a helyet megjelölnék neki.

Nem futnánk egyértelmű igazságokra

A selejtesnek kiválogatása technikailag le- birhatatlan feladat, de elvileg nem érinti a gondolkodó gép problémáját. Ha az ilyen gondolkodó gép eszmeileg lehetséges, akikor ez a lehetőség elegendő arra, hogy a szellem szabadságának eszméjével szemben ellenőr- gumentuimul szolgáljon. Azoknak a tudósoknak, akik erről vitába szánhatnának, azt a lakonikus tanácsot lehetne adni, keressék ki maguk az univerzális könyvtárból az egyértelmű feleletet, vagyis az igazságot. Ekkor jutnának azonban csak furcsa dilemmába. Mert azokban a könyvekben, amelyek sorozatosan ezt a problémát tárgyalnák, nem találnának egyetlen egyértelmű feleletet sem, hanem minden lehetséges felfogás és véle-., mény ott volna*

A tudomány egyértelmű feleletet követel, ehelyett olyan szélsőséges sokoldalúság jelentkeznék, amely a probléma feletti döntést lehetetlenné tenné, éppen úgy, mint századokkal ezelőtt Lullus gépének esetéiben. Mert.

a betűk variációit végző gondolkodógép elvileg nem egyébb, mint Lullus-nak fogalmakat kombináló mehanizmusa,

mint a LuHus-féle elv végső konzekvenciákig való végrehajtása. Tehát nem csupán a kiválasztás munkájának technikai kivihetetlensége. hanem a gép által konstruált vélemények sokértelműsége is lehetetlenné teszi, hogy gép utján megismerésre jussunk.

Végeredményben a tudósoknak kellene dönteniük, hogy a gép által produkált vélemények közül melyik a helyes, vagyis

a probűéma megoldása újból az emberi gondolkodás föladatává válna.

Az ilyen nyomtatógép maga nem tud gondolkodni, csak a gondolatokat grafikailag lerögzíteni tudja. Csak nyomtatványokat produkál, de hogy ezeknek a nyomtatványok végtelen áradatában mi az értelmes és mi az értelmetlen, azt nem tudja eldönteni. Az ilyen kritikus kiválasztás és megítélés a szellem föladata. Végeredményben tehát a szabad szellem a megismerés egyetlen eszköze, amelyet semmiféleképpen sem helyettesíthet mehanizmus.

Ez a Lullus-féle komplexum egyetlen, negatív eredménye.

A Lullus-féle probléma teli át megoldottnak tekinthető. Olyan értelemben, hogy megoldhatatlan.

és a gyermekre, csóválta a fejét, az arca elko- morodott aztán némán bólintott és rántott egyet a gépen. S a kocsi még sebesebben rohant tovább.

Olyan vadul gázolt a sínek fölött, bőszült és szünetteleu csengetéssel, a megbajszolt gép hosszú vonításával búgva el a megállók mellett, mint a ment?autók az uccaforgatagban, Pedig csak egy anyát vitt és gyermeket a kar- ján, egy anyát, aki egyre énekelt és gyermeket, aki kissé tátott szájjal, úgy pikeut az anyaölben, mintha csak aludt volna. Holott már hosszú percek óta halott volt.

De hát ki olyau erős és ki olyan kegyetlen, hogy szólni tudjon egy anyának?

S a sivár, külvárosi házak között csak ment s még soha nem robogott igy és ilyen jó, iflyen áldott, ilyen irgalmas villamos.

gosan néztek a távolodó kocsi után, melynek

6

T>R\G AI-MaG^AR- Hl RLAP