Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-10 / 7. (2820.) szám

8 1962 Janitor 10, matrnap, A serdülő kor Tuszhai Ödön dr. könyve Budapest, január eleje. Az élet legcsodálatosabb, legrejtelmesebb kor­szakai az átmeneti évszakok. Az orvosok és lé- lekkutatók régóta vizsgálják ezeket az életko­rokat. A népszerű orvosi zsebkönyvtárban (Mai Béla kiadása) most jelent meg Tuszkai Ödön doktornak, az ismert kitűnő marienbádi orvosnak és egészségügyi írónak, „A serdülő kor“ című munkája. Ebben a kis munkában igen érdeke­sen és népszerűén tárgyalja a jeles tudós és nagy tapasztalatokra visszatekintő volt iskola­orvos, az emberi életnek ezt a legfontosabb pro­blémáját. Az életkor időpontját, amelyben a serdülés fellép, csak nagyobb átlagokban tudjuk megjelölni. A mi éghajlatunk alatt a fiuknál a 14—15. évben, a leányoknál a 12—13. élet­években jelentkezik. Nem ritkák az orvosi iro­dalomban a szélsőségek. 3 és 5 esztendős korban is tapasztaltak ritka érettséget. Ezekhez a nagy­szabású testi változásokhoz az ember csak ne­hezen, sokszor nagy rázkódtatások között tud alkalmazkodni. Az egyensúly csak akkor áll be, ha a test hosszúsága és szélessége méretei arány, bán állanak a test súlyával és igy azt mutatják, hogy a fejlődésben egyensúly állott be. Érdeke­sen vázolja a szerző a klinikai jelenségeket. Hogyha a fejlődés korai, a szervezet megrokkan az óriási testi és lelki terhektől, melyeket ezen átmeneti időszak ró reá. A lelki fertőzések, a szülők, nevelők, szállásadók, olvasmányok rossz példája a megrontásban nagy szerepet játszanak. A serdüléssel járó káros tünetek sokszor kelte­nek aggodalmat a környezetben. Szívbajok, ide­gesség, vérszegénység jelenségei tűnnek fel. A kedélyélet hullámzásai közé tartoznak a gyako­ri fejfájások, nyugtalanság, bizonytalanság, kap­kodás, türelmetlenség, szórakozottság, érthe­tetlen vakmerőség, vagy szánalmas gyávaság. A leányok inkább a szenvedő, az idegéleti ellenál­lás megcsökkenését mutató tünetcsoportot tár­ják elénk. Az elmebajok között leggyakoribb az a kórkép, melyet ifjúkori dementia (dementia praecox) néven ismerünk. Gyakoriak a fiuknál a bőrbajok, pattanások, furunkulusok, tályogok, leányoknál pedig apróbb látási zavarok, izom­okok túlnyomó része sértett önérzet, neurasthe­Szomoru és megdöbbentő fejezete a könyvnek a serdülők öngyilkossága. A serdülő fiuknál az okok tlunyomó része sértett önérzet, neurasthe- nia és életuntság, míg a leányoknál apróbb hiú­ságok ,irigység, szerelmi bánat vagy csalódás. Közismert, hogy bizonyítványok és intők kiosz­tása idejében szaporodnak az Öngyilkossági ese­tek. Tuszkai dr. orvosi gyakorlatából említ egy esetet, amikor egy 14 esztendős fiú az ebédnél úgy látta, hogy nővére több é6 jobb falatokat ka­pott, — még az ebéd alatt, a szomszéd szobában megölte magát. A serdülők öngyilkosságának megelőzése szövevényes feladat A büntetőjogi vagy polgárjogi felelősség szempontjából a ser­dülők kriminalitása egészen más megítélés alá esik, mint a nagykorúak vétsége. A modern törvényhozás felismerte ezt és a nyugati államokban megteremtették a fiatalko­rúak bíróságát. A gyermekek romantikus hajla­maira jellemző az a kis történet, melyet Mikszáth Kálmán mondott el Tuszkainak, aki a Mikszáth- család háziorvosa volt. Mint gyermek órákig, tágra nyílt szemekkel, étlen-szomjan hallgatta végig egy gyilkos bünperének végtáTgyalását. Mikor megkérdezték a kis Mikszáthtól, hogy a bírák, védőügyvédek, a tárgyaláson szereplők között melyik szeretne lenni, habozás nélkül azt felelte: „a zsivány“. A családnak, iskolának, a felnőttek egész tár­sadalmának kötelessége, hogy jól ismerje az át­meneti életszakot. A családi és iskolai nevelés irányainak fejte­getése után az egészségtan tanításának előnyeit sorolja fel a szerző. Az állam és társadalom véd­je a serdülőket szeretettel és tudással. A szeszes­italok élvezése, dohányzás helyrehozhatlan ká­rokat okozhatnak az ifjú szervezetben. A felvi­lágosítás kérdésében a konzervativek ég haladók tábora még mindig küzd egymással. Szükséges a kellő időben való felvilágosítás. A szülők és nevelők főfeladata a szeretet, a türelem, a jó­ság és az események megértése, higgadt mér­legelése. A mai élet szörnyű nehézségei között a fáradt ég idegen szülők sokat vétkeznek. Nagyon értékes könyvének zárószavában Tuszkai Ödön dr. a következőben mondja: „Úgy szeretném, ha a szülők, az iskola, a társadalom, a közoktatásügyi kormányzat és törvényhozás meleg szeretettel nyújtanának egymásnak kezet, melyet azután erős fogással tartanának össze. Mindezen faktoroknak szivük mélyében kell érezniök, hogy óriási, talán a legnagyobb ja­vainkról van szó, ha gyermekeink sorsát a leg­kényesebb, talán a legveszedelmesebb életszak­ban jól irányítjuk, vezetjük". Kóti József kabátja Irta: Szltnyai Zoltán Köti József ék elhatározták, hogy vesznek egy kis telket Pest környékén, amire később házat fognak építeni, csinos kis házat, ahol majd együtt lesz az egész Kóti-család. Név- szerint Kóti József és felesége, Iza, aztán a két testvér, Béluci és Bandi, meg Giziké, a leendő rokon, Bandi menyasszonya. Elhatá­rozták továbbá, hogy uj télikabátot is veszr nek Kóti József részére, mert az a régi már olyan kopott, hogy Iza maga is szégyenke­zik miatta, pedig különben éppen elég taka­rékos asszony. A kabátot már ki is választot­ták. Nagyon csinos kabát, pérmmel van bé­lelve, épp úgy, mint az apáturé. összesen kétszáz pengőbe kerül, ami ugyan igen nagy pénz, de maga a kereskedő is mondta, hogy örökös darab és ha ezt nézzük, akkor nem Is olyan sok ez az összeg. Iza már türelmetlenül várt az urára, aki a városba ment, hogy kifizesse és átvegye a kabátot. — És holnap a telket is megvesszük, — mondta Bélucinak, aki közös háztartásban élt velük. — Már csak a szerződést kell aláirni. Józsi a pénzt is kivette már a bankból, itt van az egész kilencezer pengő. Mindjárt meg is mutatta Bélucinak. Ennyi pénzt még nem is láttak együtt. Csodálatos, hogy a sok kis pénzből, amit tíz éven át ap- ránkint hordoztak be a bankba, ilyen szép, nagy pénz növekedett össze. Mosolyogva rá­bámészkodtak a bankjegyekre s már maguk előtt látták a telket, amire idővel a kis csa­ládi ház épül. — Már ezért is kell az uj kabát, — mondta Iza, — mert egy telektulajdonos még se jár­hat kopott kabátban. De amikor a leendő telektulajdonos meg­érkezett, csak az a kabát volt rajta, amelyik­ben eltávozott. Izának csaknem leesett az ál­la. — Hát te? Hát mégse vetted meg a ka­bátot? Kóti József titokzatosan mosolygott. — Várj. Még erre is sor kerül. Hanem vá­ratlan esemény jött közbe. Mondhatnám sors­döntő fordulat. Iza, Béluci, uj korszak virrad a Kóti-családra! Azután kiderült, hogy egyelőre mégse ve­szik meg a telket. Ugyanis manapság a leg­nagyobb könnyelműség telekbe fektetni a pénzt, amikor mindenki mobilizálja a vagyo­nát, tizszeiMhusszor megforgatja és duplájá­ra növeli egy év alatt. Szerencsére, hogy az utolsó pillanatban ősszeakadt Buzarovits ka­pitánnyal, aki egész beledöbbent, amikor meghallotta tőle, hogy telket akar venni. Ha­nem van neki egy borkivi teli vállalata s bár kissé már elkésett a dolog, de talán sikerül még őket is bekapcsolnia abba. Nyomban beszélni fog a vállalat főbb embereivel. Fél óra múlva itt lesz a válasszal. — És akkor, — kérdezte Iza izgatottan, — egy év alatt a mipénzünk is a duplájára nö­vekednék? — Magától értetődik, — felelte mély meg­győződéssel Kóti József. Iza összeütötte a két tenyerét. — Hisz ez akkor óriási szerencse! Béluci elgondolkodott. Csak annyit tudott a kapitányról, hogy egy időben a közelükben lakott. Szép, fekete szakállt viselt és autója is volt. Aztán egyszer csak eltűnt és nem is látták többet. — Azt beszélték róla az emeberek, — mondta tűnődve, — hogy nem is volt igazi kapitány. Józsi ingerült mozdulatot tett. — Az emberek! ... Az emberek minden­félét összebeszélnek, ha irigykednek vala­kire. Béluci nem mert többet szólni, ö nem ért az ilyesmihez. Józsi a legidősebb testvér, a család feje s ha ő jónak tart valamit, az biz­tosan jő is. Aztán mind a hárman izgatottan várták, hogy milyen hírrel jön a kapitány? Józsi iz­gatottan felugrott, amikor az előszobában megszólalt a csengő. De nem a kapitány ér­kezett, hanem csak Bandi és Giziké. Nagyon levertek voltak. Iza ebből mindjárt rosszat sejtett, mert a múltkor meg az ő fivére állí­tott be ugyanilyen ábrázattal s a végén két­száz pengőt kórt kölcsön. De miből? Hiszen Józsi uj kabátjára is már három esztendeje várnak. S ami kis pénzük van, az nem ki- dobnivaló. Az nem akármilyen pénz. Azt nem a sorsjátékon nyerték, nem is örökölték, az nem lett csak a semmiből, azt verejtékkel gyűjtögették nem jártak színházba, moziba, kávéházba, nem csináltattak drága ruhákat, tiz esztendeje kávét vacsoráztak minden es­te, csak azért, hogy egyszer majd legyen any- nyi, amiből telket lébet venni. Ez nem olyan pénz, mint a többi, ez csupa lemondás és remény, ez szent pénz. Sötéten és fukarul hallgatott tehát, amikor Bandi elpanaszolta, hogy elbocsátották az ál­lásából. Józsi is zavartan hallgatott, de végül is a testvéri szeretet győzött benne g pilla­natnyi segítségül felajánlotta azt a kétszáz pengőt, ami éppen nála volt. De Géza akkor csaknem aikoltva felkiáltott; — A kabát! És Bandiék eltávoztak anélkül, hogy se­gítséget kaptak volna. Végre megérkezett a kapitány. Most is szép, fekete szakállt viselt, mint évekkel az­előtt. Kegyesen mosolygott és kijelentette, hogy egyenesen meghatja őt ez a környezet. Jól esik a falakon lévő szentképekről is lát­nia, hogy itt Istenfélő, becsületes emberek laknak. Ez is megerősíti benne azt a tudatot, hogy helyesen cselekedett, amikor rájuk gon­dolt. Különben örömmel közölheti, hogy köz­benjárása sikerrel járt. Akár át is veheti már a kilencezer pengőt. Az ügy maga természete­sen szigorúan bizalmas, mert magasrangu hi­vatalnokok is érdekelve vannak a vállalko­zásban. Józsi s Iza még sohasem voltak boldogabbak mint amikor a kapitány eltávozott a kilenc­ezer pengővel. Terveket szőttek arról az idő­ről, amikor kétszeres összegben térül meg a pénzük s már nemcsak telket vehetnek, ha­nem mindjárt házat is. S akkor majd Ban­diék is meggyőződhetnek arról, hogy az ő sorsukat is a szivükön viselik, ha most nem is segíthettek rajtuk. Béluci még elgondolkodott, hogy mégis nem lett volna-e okosabb már most megvenni a földet? És az Is olyan furcsa, hogy a ka­pitány még csak írást se adott a pénzről, azon a címen, hogy az ügy bizalmas volta nem engedi meg. Mindezt azonban nem merte ki­mondani, mert Józsi a legidősebb testvér a család feje § ha ő jónak tart valamit, az biz­tosan jő is. Másnap Józsi ismét a városiba ment, hogy végre átvegye a kabátot. De azuttal se való­síthatta meg szándékát. A kapitánnyal talál­kozott, aki sajnálkozva közölte, (hogy még nem intézhette el az ügyet, mert kétszáz pen­gő járulékot is kell fizetni, amit nem mert Józsi beleegyezése nélkül. A kétszáz pengő tehát elment a járulékra. Iza eleinte ugyan nyugtalankodott emiatt, főként, mert a ka­bát elmaradását sajnálta, aztán ő is belátta, hogy nem szabad kicsinyeskedniök, amikor ilyen óriási haszonra van reményük, külön­ben is néhány naip múlva itt van elseje g ak­kor a novemberi lakbérből futni fog a téli­kabátra is. November is elmúlt, de a kabátra még se kerülhetett sor, mert egyre fontosabb dolgok jöttek közbe. A kapitány annyira megszerette Józsit, hogy most már az egész vállalkozás irá­nyításába be akarta vonni. Ez csak úgy lehet­séges, ha maga is hozzájuk költözik és aprán- kint ismerteti meg Józsival az üzletmenetet. És ebből Kótiékra újabb haszon várható. A kapitány semmit se fogad el ingyen. Pontos kimutatást kíván a személyével kapcsolatos összes kiadásokról, már g bőséges kamatot is hozzászámítva. Mire letelik az üzleti év, olyan csinos összeg kerekedik a kamatokból, ami közel fog járni magához a kilencezer pengő­höz. A Kóti-család még sohasem élt ilyen jól. Csokoládét reggeliztek a kapitány kedvéért és vacsorára is friss Bűitek kerültek az asztal­ra. Gyakorta mentek színházba, moziba, sőt csaknem naponta felvonultak a kávéházba is s mindezt a kapitány kedvéért. A nélkül, hogy mindez egy fillérjükbe is kerülne, mert amit most pillanatnyilag kiadnak, az egy óv múlva sokszorosan megtérül. Csak Béluci tűnődött néha magában, hogy talán okosabb lett volna, ha inkább Bandit és Gizikét veszik magukhoz, de ezt csak gondolta és kimondani uem merte, mert Józsi a legidő- j Orbán Jónkat AZ ÉN SZEMEM Mint a tűz, mindenkiében lángol, átvilágít a lelkek talán, átkacag a szomorúságon. Most, hogy Te vagy belémkeveredvt az élet színével, szereteted erejével, a világ mintha üvegből lenne, olyan könnyű lett átnézni rajta a szemem szivemből néz mindent De kinyílva él bennem a világ s valahol mélyen a főlvérződött ember a szivemre pereg; ezek a percek a furcsa versek. S nagy élnlszeretésem mellett ilyesmit érzek, bár túl lennék már az egészen Ez Is csak néha van. Egyébként agy ahogy van, halálosan szomorúan halálosan boldogan szeretem az életem! sebb testvér, a család feje g ha ő jónak tart va­lamit, az bizonyosan jó is. Egy nap a kapitány azzal távozott el hazul­ról, hogy egy hordárt fog küldeni a bőröndért, amelyikben az iratait tartja, ugyanis a minisz- tériális urakkal lesz beható tanácskozása. A hordár kevéssel utóbb meg is jött s a bőrönd olyan nehéz volt, hogy alig birta vinni. Aztán rég elmúlt dél s a kapitány csak nem jött vissza. Iza átment az ebédlőbe & egyszerre keserves sikoltozás hallatszott ki onnan. Mire Józsi és Béluci berohantak, Iza már a földön hevert ájultan s mellette egy pirosbélésü, fe­kete doboz, ahol az ezüstöt tartották s a doboz egészen üres volt. .S azonkívül eltűnt az arany, karkötőóra, a Szűz Mária-érmecske aranylán­con, három gyűrű, az egyik gyémántokkal, sőt az ezüstpohár is, amit anyucitól kaptak az esküvőkor. Kiderült, hogy Buzarovits sohasem volt kapi­tány, de még csak Buzarovits se, mert Cifra Karcsinak hívják, világhirü szélhámos s a hordár, aki elvitte a bőröndött, a cinkostársa volt. Szegény Iza még csak ki se sírhatta magát alaposan, mert Józsit kellett féltenie, hogy valami ostobaságot követ el bánatában. Még neki kellett őt vigasztalnia. Ezek a híres fér­fiak, mind ilyenek, a végén a gyönge asszony­nak kell támogatnia őket. Sokszor elsóhajtoz­tak együtt, meg külön-külön, aztán lassan megegyeztek, mind a hárman abban, hogy is­teni intés érte őket, mert többre becsülték a pénzt a testvéri szertetnél, amikor Bandit szorult helyzetében segíthették volna. S hogy azt jóvátegyék valamivel, eladtak egy régi órát, jóformán az egyetlen értékes dolgot, ami még maradt a kapitány látogatása után s Bandinak küldték el az árát. Ez a nagylelkű cselekedet Józsit egészen meg is vigasztalta. Mint ő mondta, megváltotta lelkét a bűntől. Ismét úgy éltek, mint a kapitánnyal való találkozás ©lőtt. Nem jártak sehová és este kávét vacsoráztak. Józsi minden reggel magá­ra öltötte a régi, kopott télikabátot és elballa­gott a hivatalba, épp úgy, mint addig is, tiz esztendőn keresztül. Iza egy nap könnyes szemmel nézett a ka­bátra. — Legalább ezt ne látnám már. Legalább egy uj kabátravalót sikerült volna megmen­tenünk abból a rengeteg pénzből. De Józsi már túl volt minden kicsinyes bá­naton. A könnyenfelejtők nagy, elhárító mo­solyával magához ölelte Izát. — Hadd el, fiam. Ne bántson téged ez se. Jő nekem a régi is- Épp most olvasom az újságban, hogy az idén alig csináltatnak téli- kabátot, mert nagyon enyhe lesz a tél. — A Hont! Kaszinó tisztújító közgyűlése. Ipolyságról jelentik: A két év múlva centenná- riumot ülő Honti Kaszinó, amely a régi Magyar- ország második legrégibb hasonló társadalmi in­tézménye volt, e hó 8-án tisztújító közgyűlést elnök Somogyi Béla; igazgató Salkov*ky Jenő dr., pénztáros Sirchioh Elemér; helyettes pénztá­ros Szmolenszky Vilmos,; ügyész Sehramm Fe­renc dr., titkár Jambrikus István; könyvtárosok Odry László és Jády Károly. A Prágai Magyal* Hírlap korona expediciós és portókőltségét I I r , » r | igen tisztelt előfizetőink szíveskedjenek § nagy kepes naptaranak előfizetési dijukhoz csatolva beküldeni I W Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei B3T* közt!

Next

/
Thumbnails
Contents