Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-08 / 5. (2818.) szám

A községek erdövételi szövetkezeteinek nem kell az erdő i

A középmorvai községek erdőszövetkezete a földhivatalnak visszakínálja az erdőket

1982 jmn&r 8, péntek.

Prága, január 7. A Lidővé Noviny legutóbbi számában a következő szenzációs jelentést közli.

Az erdőreformnak morvaországi végrehajtása során számos erdőszövetkezet létesült, amely az állam által lefoglalt erdőket átvette. Egyebek között a múlt évben alakult a középmorvai községek erdővételi szövetkezete, amely csaknem száz községet egyesitett magában s amelynek a plumaui nagybirtok érdéin kívül a boskovi, vyskovi és jevicskoi erdőket is meg kellett kapni. Ezek a községek pénzhiány miatt nem tudták letenni a 20.000 K-ban megállapított üzletrészeket s mindösz- sze a 2000 koronányi beiratási dijat fizették le. A szövetkezet az* remélte, hogy a szükséges pénzt a brünni Jelzálogbanktól köl főnképpen fölveheti, ez azonban a hiteligénylést elutasította a pénzpiac vigasztalan helyzetére való hivatkozással.

A szövetkezet az erdőket 1931 pktóber 1-én vette át. Az átvett erdőkben való gazdálkodás nagyon kedvezőtlenül végződött s a szövetkezet most azt határozta el, hogy a földhivatallal oly értelemben fog tárgyalni, hogy ez az erdőket vegye vissza a saját kezelésébe addig, amig a szövetkezet pénzt tud szerezni, illetve amikor a pénz- és a fapiac helyzete lényegesen megjavul. Számolni kell azzal is, hogy a morva-sziléziai mezőgazdasági tanács is a földhivatal rn dél ke zésé re bocsátja a neki juttatott erdőket. A Liechtenstein erdőgazdasággal is most folynak a tárgyalások, hogy ez vegye vissza az állam által lefoglalt erdőségeket.

De a hanai (Morvaország egy része. Szerk.) erdőszövetkezetek helyzete, amelyek már szintén átvettek erdőket, ugyancsak nem mondható rózsásnak. így az Olmützsternbergi erdőszövetkezet a Liechtenstein féle erdőkből 1800 hektárt, maga Olmütz város 1000 hektárt kapott. Ez a szövetkezet és Olmütz város a mai napig nem egyezett meg a tulajdonossal, Liechtensteinnal, az átvételi árban. A város kérelmére a földhivatal külön becslőbizottságot küldött ki, hogy ez állapitea meg az árat s ennek alapján á földhivatal a legközelebbi napokban maga is beavatkozik a tárgalásokba. A Liechtenstein erdők igazgatása hektáronként 2800 K-t igényelt, ezt az árat azonban túlzottnak mondják. A mintegy 30 cseh községet magában egyesitő bouzovi erdőszövetkezet a német lovagrend

erdeit kapta meg a bouzovi várral együtt, valamint az oimützi érsekség erdeinek egy részét is. Az átvételi árat itt sem sikerült még .megállapítani.

A Lidové Noviny eme — általunk fentebb szószerint közölt jelentéséhez — brünni keltezéssel a következőket fűzi:

.... A fentebb közölt jelentést hivatalosan is megerősítik. A szövetkezet képviselői az állami földhivatallal Prágában, e hó 11-én fognak "tárgyalni. A tárgyalásra Liechtenstein képviselőit is meghívták. Ez a körülmény amellett szól, hogy az Állami Földhivatal és a szövetkezet valószínűleg azt fogja kivánni, hogy Liechtenstein az eredeit vegye vissza. A szövetkezet a neki juttatott erdők visszaadását nemcsak azért határozta el, mert nem kapott kölcsönt a brünni Jelzálog- banktól, hanem azért is, mert az erdőiizem a szövetkezet számára passzív.

*

így szól Lidové Noviny hihetetlennek látszó jelentése. Alig nehány napja annak, hogy a Národni Politika a telepesek és maradék birtokosok hajdan általánosan irigyelt, ma kétségbeesett sorsa miatt kesergett, ma Lidové Novinyból azt kell megtudnunk, hogy a földhivatal kénytelen interveniálni, hogy az erdőt eredeti tulajdonosa a lefoglalt s a szövetkezetnek átadott erdőt visszavegye, önkényteleuíil is elénk tóiul a kérdés, hogy miért nem várhatott a föld- és erdő- reform végrehajtása addig az ideig, amíg a közgazdasági élet hábCru-okozta hullámverése elül.

Csehszlovák—lengyel kontingenstárgyalások. A

lengyel kormány a behozotali tilalmat kimondó rendelet kihirdetése után az érdekelt államok, köztük Csehszlovákia kormányaival közölte azt, hogy kontingenseket hajlandó megállapítani amaz árufajták számára, amelyek kiviteléhez az egyes államoknak nagy érdekük fűződik. A lengyel kormány ilyképpen akarja elviselhetőbbé tenni a behozatali tilalmi rendelet hatásait legalább a szerződéses államokat illetőleg. Ezt az ajánlatot megkapta Csehszlovákia is. A prágai lapok jelentése szerint a csehszlovák kormány & kérdésről egyelőre írásban fog tárgyalni * lengyel kormánnyal, azonban már előre bejelenti, hogy legalább oly kontingensek megállapításához kénytelen ragaszkodni, hogy Csehszlovákiának Lengyelországgal való külkereskedelmének passzívuma semmi szin alatt ne növekedjék.

^RaSGaiMAO^ARHlRLAK

ecaawMi—h—wb—Miiiwvxwi

j,. A s&lovenszkói ipar 1931.-ben. A szloven- szlkói gyáriparosok szövetségének föl jegyzései szerint a szlovenszkói gyáripar a háborút követő években 1929.-ben érte el fejlődésének tetőfokát- amikor a háború előtti teljesítményt csaknem 80 százalékkal felülmúlta (?). A; tényleges munkaórák számának figyelem- bevételével 1930.-ban a teljesítmény 4 százalékkal csökkent, 1931.-ben a foglalkoztatottság tovább csökkent, 1931. áprilisában a teljesítmény az 1930. áprilisi teljesítménynél 15 százalékkal kisebb volt. Májusiban bizonyos föllendülés észlelhető s ez kisebb-uagyobb kilengésekkel szeptemberig tartott. Októberben a foglalkoztatottság 17 százalékkal esett, novemberben 19 százalékkal. A decemberi szamok még ismeretlenek. A foglalkoztatottságnak az őszi idényben való csökkenése elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar rovására esik. A cukorgyárak munkája szokatlanul rövid ideig tartott, ősszel ugyancsak erősen csökkent az épitőanyagipar munkája is. Az egész év folyamán nagyon rossz volt a bányák foglalkoztatottsága, amely az 1930. évvel szemben a legerősebben csökkent. A textilipar helyzete is nagyon romlott. A fémipari müvek, a papír és oelulózegyárak helyzete az év elején volt a legrosszabb, mig az év folyamán némileg javult s az év végén elérte a-z 1930. évvégi foglalkoztatottság 'mértékét. Aránylag legjobban tartotta magát a vegyiipar, amely az 1930. évi. pozícióját nagyjából megtartotta.

. A mezőgazdasági termények decemberi átlagárai.

Búza 150, rozs 160, takarmányárpa 100, zab 110, tengeri 70, pohánka 80, Viktoria-borsó 100, nagy- szemű borsó 220, aprószemü 160, bab 150, lóbab 130, peluska 130, nyári bükköny 130 korona.

Németország tartozása Amerikának. Washingtoni jelentés szerint a szenátus pénzügyi bizottságában Kahn Ottó szenátor egyebek között kijelentette azt, hogy az Egyesült Államok az aranytsfcandardot fenntartani képesek s azt fenn is kell tartamok. A szánok az Egyesült Államok részéről a háború befejezése óta nyújtott kölcsönöket 10 milliárd dollárban állapította meg, mely , összegből Németország 1300 millió dollárt kapott. Ha az Egyesült Államok nem adtaik volna kölcsönt Németországnak — mondotta Kahn szenátor — úgy Németország már hosszú idő óta képtelen lett volna fizetni a jóvátételt.

A pozsonyi munkapiac. Egyes pozsonyi gyárüzűrnek beszüntetése folytán a munkanélküliség decemberben jelentő'sen meg növekedett. A városi munkaközvetítő hivatal december végén 4365 férfi és 1820 nő munkást tartott nyilván, összesen tehát 6183 szentély volt munka nélkül. A nyilvántartásokból a jelentkezés elmaradása miatt 2670 férfit és 827 nőt törülték. ezeket_azonban kétségtelenül a munkanélküliekhez kell számítani s így a pozsonyi munkanélküliek száma december végén 9680-ra becsülhető.

Meghosszabbították a nagylévári szlovák lii- telegyesület moratóriumát. A péöriigy minisztérium december 28-án kelt határozatával a nagylévári szlovák hitelegylefcnelk engedélyezett moratóriumot 1932. december 31.-ig meghosszabbítót ta.

9

Csehszlovákiai kereskedők követelései magyar- országi cégekkel szemben. A prágai pénzügyminisztérium a devizaforgalom korlátozásáról szóló első rendeletek kiadásakor elrendelte a csehszlovákiai cégeknek a külföldi cégekkel szemben fennálló követeléseinek az összeírását is. Az össze írási anyagból eddig a prágai kereskedelmi és iparkamara kötelékébe tartozó kereskedők és gyárosok adatait dolgozták fel. Ez adatok szerint a prágai kamara területén működő kereskedők és iparosok követelései magyarországi cégekkel szemben 48.5 millió koronát tesznek ki.

Csile köztársaság bejelenti a moratóriumot?

A Havas ügynökség csilei Santiagóiból k-eli-e- zett jelentés*© szerint a csilei szenátus a múlt napokban fogadta el az állami tartozások moratóriumáról szóló törvény javaslatát. A je-. leütés szerint a szenátus határozatát a köz- társasági elnök aláírni nem hajlandó s igy az törvényerőre nem emelkedik.

Leszállították Kassán a húsárakat. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A városi főjegyzői hivatal a múlt héten anlkétra hívta össza a kassai husiparosokat, hogy az élőállatok árának jelentékeny esése miatt megtárgyalja a hús irányárának leszállítását Az anketor, melyen a husi párosok haji and óknak mutatkoztak az áraik leszállítására, tegnap folytatták és megállapodtak az árleszállítás kérdésében. Eszerint az árleszállítás, a borjúhúst kivéve, átlagosan 10 százalék az eddigi irány-, árakból, úgy hogy a marhahús 10—12 korona, a sertéshús 8—10 korona lesz kilónként, míg a borjúhús irányára megmaradt az eddigi

9—12 koronás nívóin. A szalonna ára 9—12, zsir 12—14, sonka 14, háj 11 korona lesz ezentúl. Az árleszállítás azonnali hatállyal éleibe is lépett.

Ninc3 munkája a nesselsdorfi vagóngyárnak. A

Morvaországban levő nesselsdorfi vagóngyár a csehszlovák államvasutak legutóbbi rendelésének elkészítését még karácsony előtt befejezte. A vagóngyárnak azóta nincs munkája, mert az újabb vagónszállitást valószínűleg csak májusban lógják kiadni. A munkások szakszervezetei küldöttség utján sürgették az újabb megrendelés kiadását, azonban a vasutügyi miniszterinél kedvező kijelentései ellenére újabb megrendelést a gyár nem kapott S igy újév után hétszáz munkásnak felmondott s a többi munkás elbocsátása is küszöbön áll.

Kolumbia korlátozza a behozatalt. A dél- amerikai Kolumbia állam most adott ki egy törvényt, amely bizonyos áru behozatalát teljesen megtiltja, mig bizonyos áru vámját száz százalékkal emeli. Ez a legújabb külkereskedelmi korlátozás erősen sújtja a csehszlovákiai söripart s a csipke- és gablonci áru kereskedelmet. Csehszlovákiának Kolumbiával kereskedelmi szerződése eddig még nincs.

Emelkedik a benzinfogyasztás. A csehszlovák köztársaságban a benzinfogyasztás az 1931. évben is emelkedett, bár nem olyan nagy mértékben, mint az előző évékben. — Amig a régebbi években a benzinfogyasztás

20—25 százalékkal emelkedett, addig 1981- ben az emelkedés csak 12 százalékos- A múlt évben különösen az autóbuszfoirgalom terjedése folytán növekedett a benzinfogyasztás.

A raszinszkái szőlőművelés és borkereskedés

történetéből

Irta: Spofariíh János (NagyszftHfis)

ii.

Megállapíthatjuk, hogy a szorgalmas germán telepesek példájára a jövedelmező szőlőművelést csakhamar elsajátította az itteni lakosság is, és hogy azok között feleszámban voltak a magyarok, azt a szőlők, dűlők magyar elnevezése is igazolja, így Beregszász határában a Kerekhegy. Kalmár, Bocskcr, Vasbika; Szőllősön a Feketehegy, Dérrántó, Csató; Munkács környékén a Nagy hegy, Pálhegy, Paphegy, Vereshegy stb. A régi peresügyek iratai többnyire jóhangzásu magyar nevekkel találkozunk: Szécsi Jakab. Konok István, Toros Péter, Daróczi László, Szabó Miklós stb. Som, Mu- zsoly, Ardó határában 13G8-ból. Jóval későbben, Bethlen Gábor korából fennmaradt úrbéri összeírásokban (1625) még több magyar névvel találkozunk, ami abban leli magyarázatát, hogy a török hódoltsági területről számos magyar köznemes és jobbágy a nehéz harcok után földönfutóvá lett, itt talált menedéket.

A szabad polgárok és köznemesség saját szőlőjüket már a maguk jövedelme szempontjából igyekeztek jókarban tartani; de az urasági szőlőket, melyeket a jobbágyok műveltek, vagy jobbágyoknak adtak ki déasma mellett, azokra az uradalmi tisztek és vincellérek ügyeltek fel. Az elhanyagolt szőlőket uj gazdának adták ki. Ha az ilyen szőiőt újra kellett telepíteni, az uj gazda 10—12 évi ti- zedmenteseéget kapott, ha csak kijavítani kellett, úgy 7 évi mentességet nyert. Ha azonban 2 éven bélül nem fogott az ültetéshez, bárki más elfoglalhatta szőlejét. A földesurnak érdekében állott, hogy minél kevesebb parlagszőlője legyen, hogy a dézsmaalap ne csökkenjen.

A jó szőlőnek jő gazda keli, hogy az termőben maradjon. Tudták ezt már a legrégibb időben 6 hogy milyen súlyt helyeztek erre, mutatja, hogy még maga Werbőczy István, a híres jogász és az ország nádora is foglalkozott ezzel. Szerinte a szőlők minemü állapotja háromféle: vinea bem?, culta, vinea antiqua et inculía és vinea deserta. :

t7en érdekesek magyar gazdaságtörténeti szem !

pontból azok a feljegyzések, szabályzatok, rendeletek, melyek a szőlőművelésre és pincekezelésre vonatkozólag e 'borvidék néhai földesuraitól, Bethlen Gábortól, Rákóczi Györgytől, Thököly Imrétől és II. Rákóczi Ferenctől reánk maradtak. Bámulja az ember azt a nagy energiát, ami ezekben az urakban volt, hogy olyan sokoldalú nagy elfoglaltságuk mellett is volt idejök a gazdaságukkal behatóan foglalkozni. így II. Rákóczi Ferencről tudjuk, hogy fiatal korában beutazta a Rajna vidékét « ott szerzett tapasztalatait itthon értékesítette.

A török hódoltság korában a legtöbb helyen — a hódoltsági területen — a szőlők kellő gondozásban nem részesülhettek s igy a kereslethez képest a borok nagy tömege hiányzott, Ezért a XVI. és XVtf. században a szőlőművelés íösulya az északi megyékbe terelődött. Ekkor lendült fel a Hegyalja és a Kárpátalja szőlőművelése, ekkor nőtt meg híre és kereslete e hegyi boroknak. Ezt a nagy keresletet igazolja az is. hogy a XVII. századiban még olyan helyen is ültettek szőlőt, ahol ma már híre sincs, így tudjuk, hogy ezen időben a Vág völgyében Trencséü szomszédságában, a Gafam völgyében Zólyomig, Hanusfalván Sárosban, Kassa környékén Heringesen, Csermelyen, Vör&hegyen, Várhegyen szőlők állottak; MáramaroSben Huftzfon. Seregben Felsővisnioen és Iglioen is termeltek szőlőt. Persze, ez a nagy lendület a minőség rovására ment s a zord éghajlat miatt lassan abba is hagyták.

A kárpátalji szőlőművelés az újkorban is megtartotta fokozatos fejlődését s e vidék gazdasági életében elsőrendű tényező volt. Miután a kárpátalji szőlők itt észak és észak-kelet felé a bortermő zóna legszélső határába esnek, a kereslet természetesen az északi szláv államok felé tendált. Valahányszor ez az útirány politikai vagy háborús okok miatt elzárult, rögtön megsínylette azt az ország borgazdasági élete. Ilyen katasztrofális helyzet állott elő Lengyelország felosztásakor is.

Ám lásuk röviden összefoglalva borkereskedelmünk múltját. Borkereskedelmünk Nagy Lajos alatt ipdult első lendületnek. Főútvonala, Kassán át ment, de elég élénk forgalom volt Munkácson és Hüszton át is. Kassának egyik legfontosabb kereskedelmi cikke, volt a, bor, kereskedői egészén Dan- zigig mentek áruikkal. A XVI. és XVII. századból két magyar kereskedő neve maradt fenn: Kalmár j Gergely Deák és nemes Almássy István, ki Kassa ! városának főbírája, majd országgyűlési követ volt,

Ebben az időben leginkább magyar vagy német nemzetiségű keresztények kezében volt a kereskedelem, kik együtt éltek és együtt éreztek a nemzettel. A XVII. 6zázad második felében már örmény kereskedőkkel is találkozunk. A zsidók csak a török hódoltság utáni időben szállingóztak e vidékre, de csakhamar intenzív részesei lettek a borkereskedelemnek.

Más volt a helyzet az ország nyugati részén, ahol a borkereskedés a Habsburg-dinatsztia uralomra jutása alatt visszafejlődött. A bécsi kormány a jő hi.rii magyar borok kivitelét egyenesen megakadályozta. hogy az osztrák borok kelendőségét biztosítsa; még a Magyarországon állomásozó katonaság részére is osztrák borokat vásároltak. így I. Ferdinánd (1540) az esztergomi őrségnek 3000 akó osztrák bort küld be, a bécsi kereskedők hajószámra eregetik le a Dunán az osztrák borokat, mig a magyar borokra nehéz vámot vetettek. így kétszer, háromszor annyi bor jött az országba, mint amennyit kivihettek.

Azonban a kárpátalji és hegyaljai borok nem estek gyarmati politikájuk hatáskörébe, mert ez a borvidék vagy Erdélyhez vagy a kapcsolt részekhez tartozott. Sőt ebben az időben nemcsak Lengyel- és Oroszországba, kik állandó vevők voltak, hanem vittek bort Poroszországba, Angliába, Hollandiába, sőt Svédországba és Dániába ás.

A szomszédos lengyel és orosz kereskedők úgy szüret táján bejöfcek Beregszászra és a Hegyaljára, hogy minél előbb lekössék a kedvelt borokat ; gyakran maguk a lengyel urak is átjöttek, hogy személyesen kössék meg az alkut az illető uradalommal, hogy a közvetítés mellőzésével a vásárolt borok eredetisége felől még a gyanút is kizárják. Nagy Péter orosz cár is, ki II. Rákóczi Ferenc fejedelmi barátja volt, főembereit küldötte a borvásárra. Ilyenkor a hordókkal telt szekérsort egy-egy század lovas kozák kísérte a székvárosba a cári borospincéig, hogy valahogy kár ne essék a drága nedvben.

Ha már itt tartunk, megállapíthatjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc 8 évi 6zabadságnarcálhoz (1703— 1711) a 6ulyos hadiköltségek tekintélyes részét uradalmi szőleinek jövedelméből fedezte.

A szatmári béke után (1711) nemcsak a magyar szabadság hanyatlóit alá,, hanem összeroppant az .egész hegyvidék gazdasági élete, kiváltképpen e vidék borgazdasága, mert immár az egész ország a bécsi kormány gyarmatpolitikájának hatalmába esett

Legtöbbet ártott a magyar bornak Mária Terézia ama rendelete, mely szerint Magyarországból csak úgy lehetett bort kivinni, ha az illető kereskedő ugyanannyi osztrák bor kivitelét igazolta. Ez ellen az alkotmánysértő rendelet ellen hiába volt a vármegyék felirata, a rendeletet kíméletlenül végrehajtották. Persze, hogy ilyenformán a kitűnő magyar borok jó olcsó áron az osztrák kereskedő kezére kerültek, mert más nem vehetett bort,

Még I. Ferenc is fenntartotta ezt a rendeletet. Pedig a Napóleoni háborúk alatt nagyon jó alkalom lett volna a magyar borok elhelyezésére. Még Say- ons francia történetiró is megbotránkozással irt erről a nemzetfojtogató gazdasági politikáról.

Mária Terézia korában a zsidók mind sűrűbben szállingóztak be Galíciából, kik lassan hatalmukba kerítették az egész hegyvidék, de kivált a Kárpátalja — Ruszinszkó borkereskedelmét. Behozták az eddig ismeretlen kóeerezést, melyre nagyon tetemes díjazást, úgynevezett kóseradót róttak ki, de az mégis széltiben elterjedt. Az országgyűlés 1741. évi 29. te. értelmében eltiltotta a zsidókat a borkereskedéstől ég meghagyta a vármegyéknek, hogy amelyik zsidó borral kereskedik, attól a bort el lehet kobozni. De ezzel a rendelettel még inkább az osztrák borkereskedők malmára hajtották a vizet. Az ország gyarmati helyzetének végsőkig való kihasználása volt tulajdonképpen a gazdasági pangás oka. .

Lengyelország felosztásával az ország nemcsak nyugat, hanem észak felé is osztrák tartománnyal — Galicia — lön körülhatározva s igy teljesen elzárva a külföldtől. Magyarország a bécsi és csehországi iparosok lerakodó helye lett, mig saját terménye, nyersáruja prédának jutott Bécs, Brünn, Prága stb. .ipari városok piacára, hogy ott potom áron fogyaszthassák, vagy busás nyereséggel tovább adhassák.

Ez a gyarmati helyzet a XIX- század közepéig tartott, mélypontját a múlt század első évtizedeiben érte el. Borkereskedelmünk e siralmas helyzetből csak az alkotmányos élet helyreálltával szabadult ki teljesen.

(Használt forrásmunkák: Komáromy András dr.: Ugocsa vm. keletkezése. — Lehoczkv Tivadar: Beregvm. monográfiája II. k. és Munkács város monográfiája. — Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc élete. — Kerekes György: A magyar kereskedelem története és Gazd. tört. folyóirat.)