Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-06 / 4. (2817.) szám
10 ■aaasag "prxcai/Aagíarhirlab KdZCjAZDA^áfiT1, A csehszlovákiai gabonapiacok 1931-ben PráPa, január 5. A múlt esztendő egyáltalán nem hozta meg a mezőgazdaság válságos helyzetének orvoslását, ellenkezőleg, a krízis csak élesebbre fordult s az egész földkerekségre kiterjedt. A válság következményei elsősorban a földműveseket sújtják, akik óriási veszteségeket szenvedtek. A gobana már régebbi áresése után a múlt évben a többi mezőgazdasági termény, elsősorban a mezőgazdasági állatok ára is csökkenni kezdett, sőt helyenkint katasztrofálisan zuhant, ami a mezőgazdaságot szélsőségesen válságos helyzetbe hozta. A világ gabonapiacai a múlt éoben igen súlyos helyzetben voltak. A látható gabona- készletek, különösen a búzakészletek, Amerikában olyan nagyra növekedtek, mint eddig sohasem s igy az értékesítési lehetőségek nagyon megromlottak. Ezt az amúgy is nehéz helyzetet csak elmérgesitette egy uj konkur- rens jelentkezése: Oroszország már 1930-iban megkezdte a világpiacoknak gabonával való elárasztását. Különösen búzát szállított a szovjet dömpingárakon, aminek eredményeképpen a búzaárak a mélypontra estek. így a csikágói tőzsdén a búza 1931 augusztus elején 48 centre esett (1 tonna 568 csehszlovák korona), melynél alacsonyabb árat Amerika gazdasági története nem ismer. Ezt a katasztrofális áresést természetesen az északamerikai mezőgazdaság médián izálása is elősegítette, melynek folytán a termelési költségek lényegesen csökkentek. A búzaárak egyesült államokbeli esésének közvetlen következménye volt a legnagyobb farmszervezetnek, a Farm Boardnak s Kanadában a Poolnak az összeomlása. Az északamerikai Egyesült Államok, de a legtöbb európai mezőgazdasági állam is a legkülönfélébb intézkedésekkel igyekeztek a földművesek és a gabonakereskedelem segítségére sietni, ezeknek az intézkedéseknek azonban alig volt eredményük. A gabonakereskedelem helyzetét még erősebben rontották a deviza- rendeletek, amelyek a normális kereskedelmet erősen fékezik.- Az Amerikából, Argentínából s Ausztráliából érkező jelentések a buzavetések csökkentéséről számolnak be, azonban csak az idei aratás fogja megmutatni, hogy a termelés korlátozása oly terjedelmü-e, hogy a gabonapiac helyzete megjavuljon. A világ gabonapiacainak eme helyzete szabta meg a csehszlovákiai gabonapiac általános helyzetének fejlődését. Hangsúlyozni kell, hogy csak az általános helyzetre volt hatással a belföldi gabonapiac, mert a világpiacokon előadódott nagy áresésekre a csehszlovákiai tőzsdék nem reagáltak mindig teljes mértékben. Az 1931. éy elején valamennyi gabonafajta emelkedő irányzatot mutat s ez az irányzat aratásig tartott. A búza a világpiacok bizonyatalan helyzete és a szovjetorosz dömping miatt igen erős áringadozásoknak volt kitéve. 1931 januárjában a prágai tőzsdén 148. 143, 137 K- vai nyitott, január végére 3 K-val, február folyamán további 5—7 K-val 158, 159, 142 K- ra emelkedett. Márciusban, áprilisban tovább emelkedett a búza ára s május elején 168, 161, 152 K-s jegyzést ért el. Ez az ár tartott junius 10-ig, amikor az uj búza kínálata az árakat 2 K-val leszorította. Julius eleje óta azután a búza 136, 130, 124 K-ra esett augusztus 21-re. Szeptember- közepén megkezdődött a behozatal korlátozása s ekkor az árak ismét emelkedni kezdtek s november 10-re 154, 148, 144 K-t értek el. November végén a búza 152, 147, 143 K-n stabilizálódott s ezzel az árral ment át az uj esztendőbe. A rozs Prágában 1931 januárjában aránylag alacsony, 95 K-s áron állott, sőt január közepén túlzott termésbecslések közlése nyomán még mélyebbre esett. Január végén azon_ bán a rozs ára javulni kezdett s kisebb-na- gyobb kilengések után április 28-ra 147 K-s árat ért el. Május 5-én 13 K-val, 160 K-ra emelkedett a rozs ára. A rozs áremelkedését a gobana kötelező keveréséről szóló rendeletnek tulajdonítják: kiderült ugyanis, hogy a kitűnő rozstermésről szóló hírek túlzottak voltak. A rozs alacsony árai miatt a gazdák a rozsot takarmánynak használták el. Május 8-tól a rozs ára lassankint ismét esni kezdett, junius 16-án 143 K-ra csökkent, majd junius végére ismét 155 K-ra emelkedett. Ettől az időponttól a rozs 15—146 K között ingadozott s 148 K-s árral ment át az uj esztendőbe. Az drpa aránylag a legszilárdabb volt a múlt évben. Januárban 146, 138, 134, 90 K-« áron nyitott g ezek az árak április elejére 160, 153, 150, 120 K-ra emelkedtek. Május- junius folyamán az árak ismét estek s junius 16-án a közepes árpát 140, az ipari árpát 108 K-val jegyezték. Aratáskor nagyobb készletek nem voltak s az uj árpa nagyon vegyes minőségű volt. Az uj árpát augusztus 4.^én 125 K-val jegyezték. Szeptember elején az árpa ára elsőrendű minőségű 135 K, másodrendű 100 K. A kínálat egyre emelkedik és mert a kereslet gyenge, az árak szeptember végére 4 K-val, október végére újabb 1 K-val csökkentek. December közepén az árpa 129, 120, 117 és 98 K-n stabilizálódott s ezek az tartottak az év végéig. Az árpakereskedelem hanyatlására nagyon kedvezőtlen befolyást gyakoroltak a középeurópai államok deviza- rendeletei, amelyek a kivitelt teljesen lehetetlenné tették. A zab az 1931. évbe 101, 96 K árral lépett. A zab árat elsősorban a kiviteli kereslet irányította s csak másodsorban alkalmazkodott a belföldi szükséglethez. A múlt év elején zabban a kereslet jó volt, mert az európai piacokon hiány mutatkozott. Ennek következtében a zab ára junius végéig állandóan emelkedő irányzatot mutatott s akkor 158, 155 K-s árat ért el. Az uj zab minősége nem volt kielégítő; a kedvezőtlen aratási időjárás miatt túl könnyű volt. A külföldi piacokon a csehszlovákiai zab erős román, orosz és amerikai versenytársra akadt s igy a belföldi piacon is esni kezdett az ára. Szeptember-október hónapban átlenetileg 115—118 K-n stabilizálódott a zab ára, majd novemberben ismét esett s decemberben 108—104-ra csökkent s ezzel az árral ment át az uj esztendőbe. Az utóbbi hónapokban bekövetkezett áresés oka elsősorban a devizafordalom külföldi csökkentése, ami a kivitelt teljesen megszüntette. A U$zt árai az egész év folamán általában a búza és rozs áraihoz alkalmazkodtak. Az 1931. év elején az őrlemények jegyzése a prágai tőzsdén a következő volt; búza dara- liszt 283 K, O-hih búzaliszt 263 K, O búzaliszt 238, 1. sz. búzaliszt 238 K, roszliszt O—I. 161 K, 65 százalékos rozsliszt 153 K. Az év végén a búza daraliszt 263 K, O—hh 245 K, 0 búzaliszt 225 K, roszliszt O—I. 228 K, 65 százalékos rozsliszt 212 K. A magyar bankjegyforgalom 47.5 millióval emelkedett. Budapestről jelentik: A bankjegy- forgalom a Magyar Nemzeti Bank december 31-i kimutatása szerint a december 23-i forgalommal szemben 47.5 millió pengővel emelkedett. Az emelkedést a zsirószámiákról történt kifizetés és a váltótárcaállomány növekedése idézte elő. A váltóbenyujtások összege a váltóesedékesség összegét 36.2 millió pengővel haladta meg. Az állam saját számláiról 25.5 millió pengőt fizettek ki, az egyéb számlákra ellenben 11.7 millió pengő folyt be. úgyhogy végeredményben a zsírók övét elések állománya 13.8 millió pengővel csökkent. Az ér okész let 0.5 millió pengővel apadt. Az „Egyéb követelések11 3.4 millió pengő, az „Egyéb tartozások14 pedig 1.3 millió pengő csökkenést mutatnak. A nemzetközi devizapiacokon tegnap Ismét erős volt a kínálat angol fontban és német márkában, ennek következtében mindkét érték ismét esett. Az angol fontnál természetesen rosz- szabb hangulatot idézett elő az indiai fölkelés híre. A dollárral szemben az angol font 3.33 és fél pontra esett, mig szombaton még 3.40 ponton állott. A holland forinttal szemben a font 8.405, Párással szemben 85.87, Zürichbe! szemben 17.28, a márkával szemben 14.22-re esett. Az angol font gyöngülésének kísérő jelensége volt az északi államok devizáinak megfelelő értékcsökkenése. Elég lanyha volt a dollár is, amit Amszterdamban 249.37, Zürichben 512.37, Párisban 25.48-as árfolyamon jegyeztek. A dollár lanyhaságát az amerikai bankok újabb nehézségei idézték elő. — A német márka gyöngülésének oka az volt, hogy állandóan tart a kétség Németország fizetőképességét illetőleg. Amszterdamban a márka 59.10, Zürichben 121.30 pontra esett, mig Prágában elég szívósságot mutatott. | A gyakorlati gazda jövedelmének biztosi t ása, a birtokát bérbeadó gazda talaja I termőképességének megőrzése céljából olvassa el Fodor Jenő i ,,A trágyázás elmélete és gyakorlata44 I ! most megjelent könyvét, melyet a szerz vételkötelezettség nélkül is megküld betekintés végett azoknak, kik e végből hozzá fordulnak. Ára 25‘— Ke, Cim: Abovcc p, Strkovec. A ruszinszkói szőlőművelés és borkereskedés történetéből Irta: Spolarich János (Nagysiöllös) i. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha éppen most, mikor szőlőkulturánk a válság mélypontjára jutott, szőlőművelésünk és borkereskedelmünk múltjával foglalkozunk: ebből a küzdelmes múltból, elődeink példás kitartásából merítsünk erőt az élethez, reményt a szebb jövőhöz. Kik voltak elődeink és mikor ültettek itt először szőlőt kárpátalji lankóinkon? Mig a Dunántúl, a Szerémség és általában ama vidékek szőlői, hová a római birodalom kiterjedt, eredetüket a római uralomnak köszönhetik, addig Kárpátalja kívül esvén a római birodalom északi habárán, hiába keressük a népvándorlás előtti római kultúra nyomait. Az itt élő szláv pásztornép a népvándorlás alatt, a honfoglaló magyarok megjelenéséig állami életet nem élt, földműveléssel nem foglalkozott, szőlőműveléssel annál kevésbé. A kárpátalj: lankokon a szőlőültetést a magyar királyság megalapítása utáni második század közepén kezdették. Ebben az időben, II. Géza uralkodása alatt jött e vidékre — bizonyára a kormányzat biztatására — a flamandok egy nagyobb csapata. Ezek a germán telepesek az Árpádok alatt szászoknak neveztettek. A honfogialó magyarok legelőször a szászokkal ismerkedtek meg, ezért a többi germán vendégnépet .is szászoknak nevezték, ami akkor a német nép gyűjtőneve lett. A „német41 elnevezést a szlávoktól később vettük át. Innét van az, hogy a régi Árpád-kori telepek „szász44 jelzővel bővelkednek, jóllehet azok a telepesek ritkább esetben voltok szászok. így csak a mi vidékünkről: Beregszász, Félszász, Szászfalu, Szásza, Alszász. A tatárjárás idejében (1241—1242) Szőllös már virágzó város volt, tulnyomólag német és magyar lakosokból, de a tatárjárás alatt teljesen elpusztult s régi nagyságát nem is tudta többé visszafoglalni. Az 1262-ből fennmaradt oklevél szerint V. István (IV. Béla fia és utóda) Szöllőst a többi királyi falvakéhoz hasonló szabadalommal ruházta fel: ,,Bi- rájukat, papjukat szabadon választhatták, az ispánoknak semmiféle hatalmuk nem volt közöttük. Hetivásárjogot és a Tiszán vámmentességet kaptak. Áruikkal szabadon járhattak-kelhettek mindenfelé, malmokat építhettek, szőlőket plántálhattak és vadászhattok tetszés szerint. És hogy az embereknek annál több kedvük legyen a letelepedésre, a királyi solymázok és halászok nagykiterjedésü földjét is a szőllősi határhoz kapcsolta, éppenséggel csak annyit hagyván fenn a régi lakosoknak, amennyiből megélhettek. Báróinak megtiltotta, hogy a polgárok, akarata ellenére a városba szánjanak44 — (Komáromy András dr. Ugocsavm. keletkezése). Milyen szépen kicsendül a szabadalomlevélből a nagy elődnek szent István királynak Imre fiához intézett oktatása: „Oly nagy a haszna a jövevény férfiaknak és a vendégeknek, hogy méltán tehető a királyi ékességek közt a hatodik helyre ... Azért meghagyom neked, fiam, hogy jóakarattal lásd el és becsületben tartsd őket, hogy szívesebben tartózkodjanak nálad, mint egyebütt44. Érthető is ez a királyi kegyesség az utódnál, mert a tatárdulás után megfogyatkozott lakosságot pótolni kellett. Szőllős városa tehát nevében hordja és igazolja, hogy a szőlőt 1150 körüli idő ben plántálták, mikor ezek a vendégnépek első Ízben telepedtek itt le. Az első szőlőket valószínűleg a Kyraiháza lakosai ültették a Feketehegy Tisza felőli lejtőin szemben a királyházi várromokkal. Ezt a kis lejtőt ma is Szöllőcskének, Vi- nicskának hivják, jóllehet ehelyütt ma már nincs szőlő, de nyomai még feltalálhatók. Ettől nyugatra terült el a későbben teletepitett nagyobb szőlő, melynek aljában terül el a város. A mai Királyháza a kiterjedt királyi uradalomnak központja volt. Itt székelt az ispán, valószínűleg a ma is fennálló várromok helyén, melyet később Nyalábvárnak neveztek. Ez a királyi szállás gyakran látta vendégül az' Árpádház királyait, mikor nagy hadi készülettel jöttek, hogy a rokonságban levő szomszéd szláv fejedelmek egyikét- másikát megsegítsék; avagy jöttek fényes udvari kísérlettel, hogy vadat űzzenek Máramaros rengeteg erdeiben, hol abban az időben még bölények tanyáztak. El lehet képzelni, hogy Ilyenkor nagy keletje volt a bornak s nem csoda, ha módot kerestek arra, hogy a bort ne messze földről szállítsák, hanem ha lehet, helyben termeljék. Az adottság erre meg is volt a szorgalmas német telepesek személyében. Ugyanez a helyzet volt Beregszászon és Munkácson is, ahol az itt elterülő erdőségek is királyi vadászterületek voltak. Itt is az első német telepesek voltak a szőlőkultura úttörő munkásai. E városok is afféle hadtáppontok voltok a királyi hadak részére, különösen később az Anjouk alatt, midőn összeköttetésük a lengyelekkel állandó jelléget öltött. Beregszászon ez időben rendes királyi szállás, fiók-udvartartás volt. Beregszász városa és szőlőhegyei ekkor lendültek a virágzásnak irigyelt magaslatára. A beregszászi szőlőkre vonatkozó legrégibb okmányunk IV. Béla királynak 1247-ben kelt levele, melyben elrendeli, hogy a polgárok a mezők és szőlőhegyek tizedét a papnak adják s hogy a hegy- váltság alkalmával a vámszedőnek egy r-bédet és vacsorát adni tartoznak (Lehoczky Tivadar: Be- regvármogye monográfiája), 1932 január 6, szerda. ' "i m Nagy Lajos 1342-ben kiállított okmánya szériát arra kötelezi a beregszásziakat, hogy évenkint tií ötvenköblös hordó bort szállítsanak a munkácsi várba. Koriatovics Tódor, á munkácsi uradalom későbbi ura, 1360-ban alapítja a osermekhegyi kolostort, fenntartásukra az iványi és a lovácskaf szőlők tizedét rendelte s a várbeli dézsmaborokból is adott négy hordó bort. Későbben Hunyady János volt Munkács ura, ki a polgároknak többféle szabadalmat adott; igy többek között, hogy boraikat szabadon kimérhetik. Az urasági korcsmajog a polgárokra nézve elég terhes volt; de az emberséges földesur e terhen is tudott könnyíteni. így Hunyady János megparancsolta tisztjeinek, hogy a lakosságra erőszakolt borokért többet ne követeljenek, mint amennyit azok éppen megérnek. A földesuraknak ugyanis a hübérrendszer megszűntéig fennállott az a joguk, hogy boraikat az uradalomhoz tartozó jobbágyközségekben árusíthatták ki; ugyanis minden községnek népességéhez képest bizonyos számú hordó bort kellett kimérni. A bort megállapított árban, e célból kijelölt hites korcsmáros árusította, kinek az eladott bor után jutalék járt. De ezzel szemben a városnak is joga volt saját borát az év bizonyos részében — rendesen szt. Mdhálytól újévig — kimérni. Ez az évnegyedi bormérésjog szabadkorcsmálásnak vagy kántorkorcsmálásnak mondatott. Ugyancsak Hunyady megengedi, hogy a polgárok saját termésű boraikat a város piacán sátrak alatt árulhassák. A mai értelemben vett nyilvános korcsmák akkor nem léteztek. Érdekes, hogy a termelés és fogyasztás közti összhangra úgy a hatóságoknak, mint a földesuraknak különös gondjuk volt: rendelettel szabályozták, hogy valameddig a város határán termett borkészlet tart, idegen helyről a városba bort hozni nem volt szabad. Az ilyen idegen borokat a hatóság lefoglalhatta. — Vége következik. — A világ búzatermelése. A Nemzetközi Mező- gazdasági Intézet megállapitáea szerint a világ búzatermése az elmúlt öt évben a népesedés arányához viszonyítva, nem volt nagyobb, mint a háborút megelőző öt évben. Hogy ennek ellenére is világszerte igen nagy készletek nyomják a gabonaárakat, annak fő oka a fogyasztók vásárló- képességének rosszabbodása. A Nemzetközi Mező- gazdasági Intézet kontrollja alatt álló országok vetésterületei 1925-től 1930-ig 88-ról 98 millió hektárra növekedtek, minek folytán a búzatermés 900 milliós átlaghozamról 990 millió mázsára emelkedett. Oroszország, Kína és Törökország nem szerepelnek ebben a statisztikában. piölioszappan minden mosáshoz ? Mibe kerül a luxus? A német árviasgáló bizottság, amely sem struktúrájában, sem pedig feladatkörében nem tévesztendő össze a hasonló nevű háborús intézményekkel, legutóbb a pipereipar árproblémáját tette vizsgálat tárgyává s a most publikált adatok elsőizben engednek betekintést azokba a tényezőkbe, amelyek a luxuscikkek árát megszabják. A német szappan- és pipereiper 25.000 alkalmazottat foglalkoztat, évi produkciója pedig 570 millió márkára rúg. A 6zappanipar költségeiből a nyersanyagra 45—71 százalék, üzemi kiadásokra 9—25 százalék, mig az üzletvitelre 15—38 százalék esik. Kozmetikai cikkeknél a kiállítási és csomagolási költségek az összes előállítási költségeknek egészen 74 százalékáig rúgnak. A reklám- kiadások az összforgalomnak 1—15 százalékát teszik. Az egész német iparág egy évben mintegy 35 millió márkát fordít reklámcélokra. A kiskereskedelmi haszon háztartási cikkeknél 20—33 százalék közt váltakozik, mig kozmetikai cikkeknél 40 százalékig terjed. A világ vastcrmelése 1931-ben az 1929. évinek felére esett vissza. A világ nyersacél és nyersva6- termelése 1931-ben élén! n tükrözi vissza a világ- gazdasági válságot. A nyerr-oéltermelés 1929-ihez viszonyítva 57.5, a nyersvastermelés pedig 55.3 százalékra esett vissza s ezzel a lefelé irányuló tendencia folytatódott. A csökkenés az Egyesült Államokat érte a legérzékenyebben, ahol a termelés nyersacélban az 1929. évinek mindössze 46.7, a nyersvastermelés pedig 43.2 százalék volt. Olcsóbb a osilisalétrom. A saléironnkartell a múlt napóikban hirdette ki a csiliisailétroon uj á raiit. E jegyzék szerint a esi Hsaiét rom óira jamiuáirbaín 145.50, februáriéi júniusig 147 K métermázsánlként ab Tétedben. Az áraik tehát átlag 14 százalékai alacsonyabbak az előző áraiknál. Az árleszállMásnak kedvező hatása volt a piacra, mert a kereslet máris élénikebb. Mikor a felhőkarcoló összeomlik. Egy amerikai olvasó Írja: Európának sejtelme sincs róla, milyen arányú gazdasági földrengés van akkor, amikor a baj amerikai méretekben jelentkezik. Olyan ez, mint a felhőkarcoló összeomlása az európai földszintes vagy emeletes ház összeomlásával szemben... A váIsiig legsúlyosabb elfajulását az okozza, hogy a gyárak évek óta fokozott vásárlásokra ösztönözték munkásaikat, s van olyan munkás, aki két évre előre el van ma adósodva ilyen vásárlások folytán. Viszont ezek a fokozott vásárlások megtévesztenék az amerikai gazdasági életet, amely ezeket egy tartós „prosperüás“ jelének vette. Az önámitás most kiderült, mert — vevő egyáltalán nincs. A munkán "'üli munkások helyzetét az eladósodottságuk különösen nyomasztóvá teszi és ezen már egy moratórium sem segítene, hanem legfeljebb az, ha az adósságokat felében vagy egészében le lehetne Írni. Igaz, hogy igy kiderülne, hogy az u. n. pro* crálás korszaka nem haszonra, hanem — veszteségre dolgozott!
