Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-06 / 4. (2817.) szám

XI. évf. 4. (2817) szám » Sierda ' 1932 január 6

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A *zlfYr>PnSzknÍ P* mxztnszkni pllpnvpln nnrfnk 8zerk«sx»ő#ég: Prágait. Panská ulice 12.

évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, SZLOVenSZKOl 65 TTISZUISZKOI eUenzeKl pünOK % emelet. - Telefon: 30311, - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki FOSXSRXSSZTO politikai napilapja FPTPTn^ Prá9* *- P*nská kIice 12* U1* emelet

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több FŐSZERKESZTŐ r r rJ FELELŐS SLEtiKT^/TO „ Telefon: 34184.

Egye* szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2,-Ki DZURANYl LÁSZLÓ F0RGÁCE GÉZA 8ÚRQÖNYC1M: HÍRLAP, P R H H A

XI. évf. 4. (2817) szám > licrtfa 1932 január fl

Szellők a Duna fölött

Sxüllő: Nem feleltjük el, hogy anyagi érdekeink fontosak, de axt sem feleitlük el, hogy nemxetl karakterünk megtartása

éppolyan fontos

Közös parlamenti klubelnökünk nyilatkozata a „középeurópai vámunió" körüli propagandáról — „Benesnek nagyobb célja a revízió kérdésének a kikapcsolása, mint a gazdasági kiegyezés" - „A sziovenszkói kormánysajtó a jó- hitzemüek félrevezetését a magyar ügy meggyengítésére akarná felhasználni"

(sp) A Dainia fölött betek, sót hónapok óíia konföderációs szellő fujdogált, s Középeit rápa elcsigázott népei kíváncsian várták, hogy milyen időt hoz majd ez az újfajta sziél. Kétség nem férhetett hozzá, hogy Prágáiból fújt s amii vele kapcsolatban állt, minden Prágáiból eredt és Prágában összpontosult. Mi kezdettől fogva a „ítimeo Da- naos et dona ferentes" elvét hangoztattuk, s ámbár elismertük, hogy a dunai népek gazdasági egysége előbib-utóbb nélkülözhetetlenné válik, — mert Medinger szenátorral egyértelműen tudtuk, hogy a dunai „Grcss- rauuiwiríscíhaftöt" csak gazdasági analfabetizmus törhette szét és egységre szükség van, — épp úgy tudtuk azt is, hogy ez a vágyva-vágyott összefogás csak a jóvátett hibáik, az igazságtalanságok leépítése és a népeik őszinte megbékítiése után valósítható meg. Beteg fogra hiába buziunk aranykoronát, a bajon nem segítünk vele, előbb a fogat keli meggyógyítani Amikor ezt a banális tételt kimondjuk, szerencsére olyan érv áll rendelkezésünkre, amellyel a kis- antant illetékesei évekkel ezelőtt váltig operáltak, de most csodálatosképpen megfeledkeztek róla. Ne felejtsük el, hogy a Duna medencéjében évszázadokig . létezett már egy gazdaságilag kifogástalanul működő egység, amelyet azonban éppen a kis- antant-érvelések alapján azért kellett megbontani, mert a gazdasági előnyök nem szoríthatták háttérbe a politikai, történelmi, nacionális, társadalmi és kulturális hátrányokat és igazságtalanságokat. Prága érve szerint a monarchiát szét kellett zúzni, mert gazdaságilag kitűnő volt ugyan, de egyébként tarthatatlan s ezzel az „egyéb- ként“-tel szemben a gazdasági, különösen az osztálygazdasági érdekek másodrendű jelentőségűek.

Nos, arra kérjük a konföderációs szellőt, most is vegye figyelembe azt az érvet, most, amikor sokkal aktuálisabb, mint 1918-ban volt, mert időközben a dunai nemzetek közötti viszony elmérgesedett, a dunai népek kohéziójának utolsó fötioibbanásai elmúltak, a kohézió csirái a régi monarchia nemzetiségen felülálló intézményeiben kétségtelenül megvoltak, amikor az indokolatlanul felkeltett részlet versengés és részletambició ka- tasztrofáilisabíb méreteket öltött, mint hajdan, s amikor tízmillió magyar, tizenkétmillió középeurópai német és sok millió hoirvát, bolgár, török, lengyel szerint a gazdasági helyzet ma sóikkal bonyolultabb, mint hétmillió, cseh, négymillió lengyel, hárommillió jugoszláv és kétmillió román szerint a háború előtt volt. Ha a monarchia pompás gazdagsági egységét szét kellett robbantani a 'meglévő hibák miatt, most sem kísérelhetjük meg a gazdasági össtefogást, mindaddig, amíg a régi monarchia hibáinál sokkal súlyosabb középeurópai hibák nincsenek eliminálva. Nem mondhatjuk: hunyjunk szemet a belső ellentétek fölött és építsünk hatalmas gazdasági Potemkin-falut: teljesen bizonyos, aimig a politikai megelégedés atmoszféráját nem teremtjük meg, ez a külső és laza gazdasági egység nem lehet tartós — elsősorban azért sem, mert tévedés azt hinni, hogy a dunai népek gazdasági „egységével" olyan varázs- szert teremtettünk, amely iziben megszüntet minden bajt, s másnap, ha fölébredünk, a jólét és a boldogság már ott ül az ágyunk szélén. Erről nem lehet szó, s az összefogás a nehezen megoldható problémáik miatt annyi vészekedést és „malaíse“-t teremtene a dunai népek között, hogy a belsőleg ki nem béPozsony, január 5.

A középeurópai vámunió terve az egész világon nagy port vert föl. A francia és angol lapoktól kezdve egészen Romániáig erről cikkezik a sajtó. Legerősebben a csehszlovákiai cseh- és magyarnyelvű kormánypárti orgánumok ütik a dobot. Megszólalnak aktív és volt miniszterek és ellentmondó híradások,és cikkek egymást érik. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy kérdést intézzünk erre vonatkozólag Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőhöz, közös parlamenti klubunk elnökéhez.

Kérdéseinkre a következőket volt szives válaszolni:

— A politikai propagandának egyik eszköze volt mindig a közhangulat olyan előkészítése, hogy idegesség legyen úrrá az ellenfél lelkén és idegességében azután ügyetlenségeket kövessen el. Amikor a Piave előtt összeomlással fenyegetett az olasz front, a Northcliff-sajtó megújult erővel kezdett operálni és ez összeroppan- totta a központi hatalmak ellenálló szellemét, így történt, hogy ennek a propagandának heves irama alatt az idegét vesztett Bécs, Berlin és Budapest akkor likvidálta a háborút, amikor kicsiny ellenállás mellett az olasz front dőlt volna előbb össze.

— Ma ugyanez a színjáték folyik.

— A helyzet az, hogy Magyarország a revíziót akarja, Csehszlovákia a reviziót nem akarja. Csehszlovákia a vámszövetség utján a revíziós törekvések elnémitását és de facto a revíziós gondolat letételét akarná. Magyarország

kült, számtalan resseutiiment-4 tápláló nemzet hamarosan még jobban összekapna. A felületes gazdasági rendezés nem segít, mélyebb és általánosabb javításaikra van szükség.

Időközben a konföderációs eszme amugy- ís elvesztette aktualitását. A szél megfordult és Prága helyett Bécs felől kezdett fújni,. Ausztria német hatás alatt kijelentette, hogy hallani seim akar konföderációról. Bécs rendkívül hamar visszaadta a kölcsönt Prágának: tavasszal Prága volt az,

amely elsőnek szúrta a tőrt a német-osztrák vámunió testébe, most Bécs sietve lepuiffautó tta a francia égisz alatt megszületendő „Középeu róipa" prágai ballon d‘essay-jét. A Ballplatz régi ravaszságu diplomatái az első pillanattól kezdve megsziimatoltálk, hogy a Quai d'Orsay diplomatáit nem annyira humánt szitilkius szándék vezette, amikor a,z ujj „Középenrépával" oly veleérző arccal sietebbe semmi körülmények között nem akar belemenni.

<— Ez a punctum saliens.

—i Középeurópában a vámunió Igen sok jót teremthet, de ez a vámunió Magyarország földrajzi fekvése és gazdasági ereje nélkül meg nem alkotható. Ebből a helyzetből az folyik, hogy

ma Magyarországnak nagy és jelentős szerepe van a gazdasági élet vérkeringésének előmozdításában, vagyis ma Magyarország értékes sztratégiai pozicóban van.

— Hogy ezt a gazdasági sztratégiai pozitív előnyét elveszítse Magyarország, ez a célja a mostani sajtólármának.

—- Jellemző a csehszlovák külügyi hivatal ügyeskedésére, hogy ugyanakkor, amikor a külszínen Benes miniszter ur szirénhangokat hallat. Magyarország felé, ugyanakkor — és erről pozitív bizonyítékaim vannak — a Csehszlovák Sajtóiroda által a külügyi hivataltól sugalmazott cikkek jelentek meg Párisban Magyarország ellen a Populaire-ben és a Liberté- ben. Jellemző az is, hogy ugyanakkor, amikor kereskedelmi szerződést nem tud a csehszlovákok ellenállása miatt Magyarország kötni a csehszlovák respublikával, ugyanakkor egy ködfátyolba burkolt vámunióról mer beszélni a külügyi hivatal.

— Ezek azt mutatják, hogy Csehszlovákiának nagyobb célja a revizió kérdésének a kikapcsolása, mint a gazdasági megegyezés ketek a gazdasági mélypontra jutott dunai államok megsegítésére (ha ezt akarnák, aranyukkal és pénzügyi engedményeikkel kou- föderáció nélkül is megtehetnék), hanem egyrészt Ausztriát akarták a dunai kalodába betessékelni, hogy elszakítsák Németországtól, másrészt Prága Magyarország külpolitikája elé kíván gátat emelni. Ausztria kiugrott a konföderációs gondolatból, holott senki sem vádolhatja rosszakarattal és rettenetes gazdasági helyzetben van, de belátta, hogy a páris-prágai terv egyrészt nem jelent gazdasági megkönnyebbülést, másrészt tenrméiszetellenes irányt akar adni a német politika fejlődéséinek. Ki csodálkozhat ik azon, ha Ausztrián kívül más középen rópaii államok sem látunk garanciát a semmit sem adó, de a mindenről való lemondást kiivánó prágai gondolatban?

Ausztria magatartása azt igazolja, hogy a monarchia széttörésével és a régi elvek felresése. Ellenben a magyaroknak fontosabb célja a revizió kérdésének a megoldása, mint a gazdasági prosperitásnak mindenáron való keresése.

— Mivel Magyarország a gazdasági válság mélypontján már túl van, a kisantant államai azonban még nincsenek túl, Így nem kétséges, hogy a kérdés csak akkor oldatik meg, ha —■ idézem a jó székely mondást —: „mindegyik lépik egyet“.

— Mi ittlévő magyarok nem felejtjük el, hogy az itteni anyagi érdekeink fontosak, de azt sem felejtjük el, hogy nemzeti karakterünk megtartása és fajtánk nemzeti államának erőssége épp olyan fontos.

— Ezt az alkalmat fölhasználta a sziovenszkói kormánysajtő jórésze arra, hogy megkritizálja magatartásomat, amelyet a vámunió kérdésében elfoglaltam. Itt ki kell térnem arra, hogy akadt olyan sajtóorgánum is, amely azt sem tudta, hogy mi a különbség a megkötendő kereskedelmi szerződés és Gratz vámunióíerve között. Tisztán abból a szándékból, hogy sorainkat megbontsák, a gazdasági prosperitás megakadályozó! közé helyezték pártjaink ellenzéki magatartását és azt akarták elhitetni a közvéleménnyel, hogy ha mi nem ellenzéki álláspontot foglalunk el, hanem a kormányt támogatnék, akkor itt a gazdasági jólét azonnal fölvirágozna, Miután azonban ezt senki garantálni nem tudja és ez be sem is következne, ezért mutatok csak arra rá, hogy minő cselvetése ez Is annak a propagandának, amely a jó- hiszemüek félrevezetését a magyar ügy meggy ön gitésére akarná fölhasználni.

adásával kevesebb a remény a középeurópai egys&& megteremtésére. Abban a pillanatban, amint Bécs elvesztette vezető szerepét a Duna medencéjében, nem érdekli többé az ottani helyzet és fölveszi másik természetes orientációját: Berlinhez csatlakozik. Ausztria nélkül viszont nem sokat lehet kezdeni Középeurópában — elsősorban gazdaságilag nem, holott éppen erről van szó. így történt, hogy a dunai konföderáció prágai koncep-! cióju eszméje hasonlatos lett a „halvaszüle« tett nagymama" abszurdumához: halvaszület tett, mert még megvalósulása előtt meghalt és nagymama — mert egy ősrégi és gazdaságilag gyámolitó valóságot, az utódállamok távoli szülőanyját akarta újra világra hozni, természetesen úgy, hogy annak léte eleve lehetetlenségnek bizonyult. Más utakat becsületesebb módokat kell keresni, ha középeurópai megbékülést akarunkl

'na ■ • - - - ni