Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-31 / 25. (2838.) szám
9 lflSa jmu&r 31. yaaáriuip. A farsang divatja — Vasárnapi divatlevél — 'A hiálboru utáni idők ©gyík farsaugja sem indult annyira a pesszimizmus; jegyében, njánt éppen az idei. Sokan, — esek kösöítt az érdekelt divatházak is, az utolsó percig reményvesztetten néztek elébe abban a hitben, hogy az Európa-szerte megnyilvánuló hangulat hatása alatt mint időszerűtlent elejtik. Annál nagyobb és váratlanabb volt a meglepetés, amelyet az első, bátortalan kísérletként megrendezett bálok eredményeztek. Úgy a látogatottság, mint a hangulat szempontjából nem hagytak semmi kívánnivalót hátra, — sőt itt-ott tultottek a még „pénzbö“-nek nevezhető utolsó esztendőknek báljain is. Talán éppen azért használja ki az idén mindenki a megszokottnál is nagyobb mértékben a farsang gonduzö örömeit, mert felejteni akarja, legalább egy-két áttáncolt éjszakán át a nappaloknak gondterhelt szürkeségét. Ki tudja? Mindenesetre a nem várt eredmény újabb megerősítéséül szolgál annak a régi igazságnak, hogy a valódi „jó mutatás" nem mindig a pénz bőségével van összefüggésben és hogy a jókedv a természet ajándéka, a benső életnek ösztönös megnyilvánulása és teljesen független a körülményektől, gazdagságtól, rangtól vagy módtól. Pompásan sikerültek eddig a farsangi szórakozások kiemelkedő nevezetességei, a jelmezes bálok és estélyek is. A szokatlanság varázsa és különösen az öltözéknek önálló megválasztása már előre is emelik a résztvevő jó hangulatát. A divatos estélyi ruha, ha csak kis mértékben is, de uniformizál és sokaknak nem előnyös. Viszont jelmezekben mindenki olyan öltözéket állíthat össze magának, amelyet fantáziája és Ízlése a legegyénibbnek talál, amely a külsője előnyeit a legmegfelelőbb módon érvényesíti. Természetesen a kikölcsönzött jelmezekkel ritkán lehet ezt a célt elérni, — ma, amikor már nem probléma még a legszebb jelmeznek az előállítása sem, oly nagy az olcsó és mégis mutatós anyagokban a választék. A jelmez helyes megválasztásának első feltétele, hogy a „mi áll jól" kérdéssel tisztában legyünk és emeHetl a jó ízlés határait, se lépjük át. A ruhán az egyszerűség domináljon és válasszuk az egymástól diszkréten elütő élénk szinekeh mert a halvány tónusok nem érvényesülnek. A mai divat melléklet öl olyan jelmezt-ujhát ábrázol, amelyek eredetiséigüik mellett olcsón is előállíthat ók. így elsősorban a -stilizált "„Biedermeier-leány" kosztüm. A felső része szorosan testhez simuló, maradék fekete bársony selyemből készül, — a nagyon bő és húzott szoknya pedig virágmi olás faltból. Az ujjak, a kis kötény és a nadrág könnyű, áttetsző selyemből. A nadrágot és a kis kötényt széles és keskenyebb bársony szalagcsikok díszítik, hasonlóan szalagok fogják össze a bő ujja kai is. Nagyon mulat ás a rózsaleányjelmez. Ahosz- szaibbdtott felsőrésze egyszínű, a húzott alj és vállkendő kockásam mintázott zöld színű anyagból készül. A szoknyát körbe, egymástól egyenlő távolságra piros rózsák díszítik. Kiegészítő része e jelmeznek egy rózsákkal telt kis kosár. Azon hölgyek számára, akik a tréfás jelmezeket kedvelik, a „Jonny" kosztüm alkalmas, előállítása szintén egyszerű és kevés költséget igényel. A felsőrész egy fehér vagy sárga színű 'Stilizált mellény. Az oldalt nagyon bő nadrág anyaga fehér vagy sárga-piros kockás, bokánál széles fekele páni fogja össze. Eredeti és dekoratív, különösen magas és karcsú alakúak számára a „szív" jelmez. A sötétpiros hosszabbított felsőrész oldalt rövi- debb, elől spiccbe szabott, húzott aljba végződik. A szoknyának, ott ahol rövidebb, két, világosabb árnyalatú tüll fodor adja meg a kerek dedségét. A kis fej díszt és jobboldalon a ruhát stilizált szivek díszítik. Szintén olcsón előállítható jelmez a „cow- girl“. A szoknyája plisszébe rakott barna szövet, ujjatlan, oldalt fűzött blúza narancssárga, a rojlosszélü kendője élénken mintázott. Derékban széles öv, barna filcből készített kis revolvert ok disz ifik. Kiegészítő része a szintén kirój hozott barma filc kézelő és széles karima ju filc kalap. Radvánvi Magda. A gabonabehozatali bizottság ülése. A gabonabehozatalt engedélyező tárcaközi bizottság tegnap tartott rendes ülésén egyebek között a ruszinszkói malmok ismert memorandumával foglalkozott, amelyet lapunkban a műit napokban részletesen ismertettünk. A bizottság elhatározta, hogy az eddig folytatóit, gyakorlat, mellett változatlanul kitart, ezj azonban azzal egészített ki, hogy amennyiben Fu- szinszkőn a közélelmezés terén valami nehézségek vagy zavarok merülnének fel, úgy a bizottság haladéktalanul intézkedik az orvoslás érdekében. — A bizottság egyébként megállapította, hogy a januári kontingenst a malmok már szétosztották egymás között s a kereskedők is rövidesen befejezik a megosztást. — A bizottság végül elhatározta, hogy a január 20 ig beadott kérelmeiket behozatali engedélyek iránt a januári, a később beadottakat a februári konlingenn terhére intézik el. KOMMENTÁROK IDEGEN SZAVAK Nagyon kikaptam egy nyílt levelezőlapon, hogy sok idegen szót használok. A vád bizonyítékai: egyik legutóbbi kommentáromban a. következő kifejezéseket találták: „juste milieu", „tant tnieux", „morfológia" és egyéb zagyva- eágökat, amiket a becsületes magyar ember meg nem érthet, mondja a levelezőlap. Szánom, bánom bűnömet, de engedje meg a nyájas kártyaíró, hogy védelmemre néhány szót fölhozzak. Az idegen szavak fölösleges és túlzott használata tényleg utálatos dolog, amit kerülni kell. Sajnos, a magyar közvélemény, különösen a vidéki intelligencia, önkéntelenül különbséget tesz idegen szavak és idegen szavak között: számtalan van, amit megbocsát, ámbár a szavak fölöslegesek és sok más van, amit nem akar bevenni, holott használatuk indokolt.. A klasszika filológia és a modem filológia harca- ez a magyar középosztályban. Mig régi tradíciók alapján tűri, sőt az emelkedettebb stílusban egyenesen megköveteli a jó magyar fordításokkal rendelkező latin szavakat, addig nyomban fölháborodik, ha francia, vagy német szavakat talál a szövegben, bár gyakran olyan fontos és modern ügyeket, jeleznek, amiket lehetetlen magyarul visszaadni. Ki tudom mutatni, hogy öregebb publicisták a P. M. ff.-bán közölt cikkeik egyetlen hasábján több latin és görög eredetű szót használnak — többé-kevésbé indokolatlanul —, mint én bárhol modern kifejezést olymódon, hogy nem találok rájuk magyar szót — csak éppen a latin szavakat megbocsátjuk, mert ősiek, ismerjük őket, s a régimódi műveltséghez tartoznak. Mennyiben indokolt, például a „respublika" szó használata, ha ugyanazt tökéletesen kifejezhetjük a „köztársaság" szóval? Mégis, ha valaki háiboruelőtti stílusban lendülettel a köztársaság üdvéről és bajairól beszél, kötelességének tartja, hogy respublikát, mondjon. így van száz és száz más latin—magyar kifejezéssel, ami teljesen fölöslegesen vegyül nyelvünkbe, s a P. M. H. egyik nagyszerű, s mindnyájunktól legjobbnak és legmagyarabb- nak tartott publicistája egyik cikkének első soraiból veszem például a. következő — jói 1 elfordítható, de emelkedettségnek vélt — latin—görög kifejezéseket: gratulál, kondoleál. insurreotio, resurrectio, konfiteor, planéta: ámbár ..szerencsét .kíván", „részvétet, fejez ki", „nemesi. fölkelés". „főit ám adás", „hitvallás", „bolygó" stb. is helyén való volna. Természetesen a kaszinónyelvben nemcsak latin—görög eredetű idegen szavak vannak, hanem sok modern (főleg német, és francia) régi átvételi), fölösleges idegen szó ie.'amelyeknél rendszerint az humoros, hogy teljesen hamis értelemben használjuk őket. A franciák például nagyon elcsodálkoznának, ha megtudnák, hogy „garderobe" alatt mi színházi ruhatárat értünk (náluk az „ves- tiaire"), vagy „buffet" alatt, esem égésből tót, „pardon" alatt udvariassági bocsánatkérést (náluk az „exousez-moi) és a „kus" becsületsértés (náluk annyi: „aludj"). Ennek ellenére számtalan idegen szó van, amit használni kell egyrészt azért, mert köz- kinccsé váltak, másrészt azért, mert valami olyat jelez, amit lehetetlen lefordítani. Nevetséges volna a „modern", a „tradíció", az „infláció", az „interpelláció", a „filológia" szó ellen tiltakozni, éppúgy, mint nevetséges volt az „oxigén", ..nitrogén" szavakra, erő ez akoli, és ma már elfelejtett magyar kifejezéseket, gyártani. Számtalan idegen szó is van, ami csak az elmúlt tiz év alatt ment át a köztudatba, ezek rendszerint modernek már és lefordíthatatlan kifejezések (weok-end, sex-apeH stb.). Ez az a pont-, ah dl a.z én idegen szavaim védelmére kelhetek. Elsősorban akkor találom indokoltnak az idegen szavak használatát — nem is annyira a szavakét, mint inkább a kifejezésekét —, ha lefordíthatatlan és jellemző fogalmakat jeleznek, ha bővítik az ismeretet és a gondolatot, vagy a megállapítást pregnánssá, kézzelfoghatóvá tudják tenni. Elemezzük a három kifogásolt kifejezésemet. Hogy fordítanék le a) „juste milieut"? „Helyes középut“-nak, „arany középut“-nak, vagy egyszerűen „középének? Egyik sem találó, egyik sem fejezi lei azt, amit. a francia mondani akar, s aminek zárt és körülhatárolt politikai és szellem történelmi jelentése van, ® mindenki, aki ismeri, tudja, hogy különleges és határozott elképzelések fűződnek hozzá, amit egyetlen magyar szó sem adhat vissza. A Mont Blanc-ofc is lefordíthatjuk „Fehér Hegy“-üek, de azonnal megérti akkor valaki, hogy az ALpesek legmagasabb csúcsáról van szó. amit különben, a Mont Blanc említésekor nyomban megért? A juste milieu ugyanolyan határozottan körvonalazott valami, mint a Mont, BJanc: a francia forradalmak és köztársaságok politikai és szeliemtörténelmi harcaiból maradt ránk, s mint ilyen, lefordíthatatlan. Csak éppen ismerni kell a kifejezést és történetét. Viszont az ismeret sohasem szégyen. A „tant mieux" francia kifejezés annyit jelent „annál jobb". Csakhogy a franciák nyomatékosabb értelemben szokták használni, mint mi, pregnánsabban és önállóbban. Senki meg nem botránkozik, ha a „oasus belli" kifejezést használjuk, holott megvan a jó magyar kifejezésünk rá: „háborús ok". De a a caisus belli pregnánsabban, világosabban és elfogadott nyoma tokkal jelzi ugyanazt, amit a magyar kifejezés csak halványan és nem oly energiával éreztet, használata tehát nem fölösleges, mert merni egyszerű s z ó, amelynek fogalma visszaadható, hanem kifejezés, amelynek lefordith-atósága ellenére különös ize, árnyalata, nyomatéka van. Ugyanígy a „tant mieux", csak az utóbbi modernebb kifejezés, s azok, akik még nem értették meg lényegét, lázadoznak ellene. De felháborodásuk neim a magyar nyelvnek szól, (mert például a „casus belli" , nem bántja őket), hanem a saját tájékozatlanságuknak. Ha értenék a „tant mieux" jelentőségét, épp úgy nem volna ellene kifogásuk, mint a „ca- sus belli" ellen. Mit szóljak a ^morfológiáról?" Nos, ennek tényleg van jő magyar kifejezése, elismerem: „módszertan". De aki nem érti meg a „morfológia" szót és csodabogárnak tartja, az ugyanolyan bajosan tudja azt, hogy mit jelent tulajdonképpen a „módszertan" szó. Vannak tehát idegen kifejezések, amelyek bővilik az ember értelmét, gazdagítják az ismereteket, határozott, pregnáns képet adnak bizonyos fontos nemzetközi fogalmakról. Mint ilyenek lefordíthatatlan ok és használatuk indokolt. A régiehb — latin-görög — kifejezések ellen senki sem tiltakozik, mert kényelmesen megismerték már őket, vagy jpwt. nem illik ellenük tilt akozni, de mi fiatalabb emberek néhány modern kifejezés ismeretét is szükségesnek tartjuk, sőt kierőszakoljuk, mert. mig a régii kifejezések gyakran anakronizmust jelentenek máT, az újak, vagy az uj értelemben vett régiek fontos modern fogalmakat közvetítenek s ismeretük nem annyira az „általános", mint. inkább a szükséges műveltséghez tartozikVaun, aki azt mondja: ha az iró újfajta kifejezést. használ, magyarázza meg azt. Lehetetlen. Egy-egy cikk néni ábécéskönyv és isme r-et-korr epet ició. Aki olvas, 1anul és érdeklődik, az okvetlenül megismerkedik a fontosabb modern kifejezésekkel (csak fontosabbakat szabad használni) s erre való a lexikon, az idegen szavak szótára. Föltétlenül magánszorgalomra van szükség, ismerétvágyra, művelődési készségre, amit. a cikkíró nem pótolhat. Viszont, aki azonnal felháborodik a „za,gyávaságok" hallatára, az nem olvas, nem tanul, nem érdeklődik és a magyar nyelv védelmének ürügye alatt gyakran a saját reny- heségét, palástolja. Szvatkó Pál. Elektromos jelenségek a szívben 35 perccel a halál után Budapest, január 30. A közkórházi orvostársulat legutóbbi ülésén Hasén leld Artúr dr. egyetemi tanár, a Szent István-kórház belgyógyász főorvosa, rendkívül érdekes előadást tartott. Az előadáson bemutatta és. értelmezte a halál után felvett elekíTokairdiagramjait. Ezek a kardiagramok azt bizonyitják. hogy a halál beálltakor tulajdonképpen még csak tetszhalálról van szó. Megállapította ugyanis a tanár, hogy a szívben az életjelenségeket bizonyító elektromos jelenségek csak harmincöt perccel a klinikai halál beállta után szűntek meg teljesen. Észlelő tei nek nagy t itkaságá t bizon y ltja, h egy ha - sonló esetet sem Wenkebadh, sem Weber, sem Dressier, sem Sborpp könyvében nem említ. Hasenfeld tanár ritka megfigyelését annak a véletlennek köszönheti, hogy egyik nőbetege, aki miodegenerációban szenvedett, közvetlenül elektrokardiagramos felvétele előtt hirtelen halt meg. A tiz percig tarló eredménytelen éflesztési kisérlel után a halált követő tizedik, huszadik, huszonötödik és negyvenötödik percben öt elektrokardiagirafiás felvétel történt. A bemutatott elektrokardIngram okon, még a 35-ik percben fölvetter is, az elektromos jelenségeket bizonyító csipkék kifejezetten láthatók. Ezek csak 45 perccel a halál beállta után szűntek meg teljesen. Eseteiből Hasenfeld professzor a következő rendkívül nagyjelentőségű következtetéseket vonja le: 1. Az elektromos jelenségek a halált, harmincöt. perccel túlélhetik; 2- a rejtett élet lehetősége tagadhatatlan; 3. a szív újra életre- keltéise lehetséges; az elosztási kísérletek főként akut esetekben, narkózisnál, mérgezésnél, fulladásnál, legalább fél óráig energikusan végzendők; 4. a szívizom összehúzódása az elektromos jelenségeknek nem egyedüli forrása. SZŐNYEGET , ajándékoz a A megkezdeti és konturozott Szudán-szőnyeg alapmérete: 70X100 cm. Az ajándékozott Dreilauler. védj. Szudán gyapjúval a teljes minta kiismerhető
