Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-24 / 19. (2832.) szám

^m^gm-Mag^ar-hí rlap

____________________________________ 1932 január 24, vasárnap.

ÚT

KÖZBEN

Irtat HUNGARICUS VIATOR

Pária—Nizza, 1932 január.

Két antiquitás (került Párisban ismét divatba. A „Kaméliáé hölgyet4* az Odeon, — a hatvanöt- éves „Mistinguette hölgyet** a Casino de Parié fedezi föl Isten tudja, hányadszor.

Régi kedvenceiért Paris kész tűzbe és vízbe is menni.

Vízben ezúttal egyik színház se maradt, az Odeonnak régen veit ekkora sikere, s Dumas fia se hitte, hogy Armand és Margit érzelmes története fölött még 1932-ben is zsebkendő- számra ejtenek könnyet a könnyelműnek, zsugorinak, cinikusnak, szentimentálisnak, — Ég tudja, minek keresztelt franciák.

S Mistinguette is szebb, bájosabb s fiatalabb, mint öt ven évvel ezelőtt. Mert ennyi ideje, hogy ez az elpusztíthatatlan brettlidiva csodás alakjával, lényének varázsával a párisiakat meghódította.

Ha első szerelmének gyümölcse, s szét ágazásai saját kivirágzásának skálája fokán bomlottak volna virágba, — Póriénak eme legnépszerűbb, legügyesebb, a színpad illúziójában ma is legszebb, legfrissebb primadonnája — ükanya lehetne.

\ *’

S ha már a színpadnál tartunk, Maróéi Pagnol három év alatt immáron harmadik „grand piéce“ e=- „nagy** darabjának elsősorban pénztári, egyúttal azonban irodalmi sikerét is lehetetlen említés nélkül hagynunk.

Három évig futott ensuite a Topáz.

Közel két év óta Márius.

Koszorúk, diadalivek alatt indult most útjára Fanny.

S bár Topázzal Márius és Fanny közösen sem vehetik föl a versenyt — pedig Márius a mozgók vásznán is szárnyra kelt —, a színpadi jósok szerint Fanny Máriusnál is hosszabb életű lesz.

1 Topáz féle ezres szeriest persze — színházak (krónikájában ritka tünemény —, aligha ér el többé színpadi szülemény.

Három éven át mindennap, néha kétszer is, ugyanegy színházban, egyazon szereplőkkel, ugyanegy darab: — bele lehet őrülni —, de meg is lehet gazdagodni mellette, mint ahogy a szerényen indult Monsieur Pagnol ma már a francia frankok millióinak ura.

.„Fanny** a „Márius** szerencsés folytatása,

Márius, a derék, de kissé stupid marseillesi ifjú, —• színpadon, moziban ugyebár mindenki látta? — Fannyját e születendő gyermekét fa- • képnél hagyva, tengerre száll ® két évre eltűnik.

Itt végződött Pagnol „Márius** című darabja,- s.itt kezdődik & „Theatre de Paris** uj sikerdarabja, a „Fanny**.

Fanny szereti Máriust, de gyermeket vár, — mit tegyen? — Márius apja is biztatja, — a derék, ötvenéves Panisse szereti s i g y is vállalja,

— a gyermeknek név kell, — férjhez megy, — Márius két év múlva betoppan, — Fannyt 6 gyermekét más férfi oldalán találja, — küzdelem, — szeretik egymást, — s mégis! — Márius örökre távozik. Hja, az ízlés változott: nincs többé happy end, — hacsak a „Fanny** óriás sikere tovább nem inspirálja Pagnol urat, hogy Márius és Fanny bús történetéből trilógiát csináljon, s a boldog folytatást gyermekük nevéről „André“-nak keresztelje el.

*

És hogy — míg még a színpad deszkáin mozgunk—• ezt is elmeséljem, az Odeon „Kaméliás hölgy“-ének sikerén fölbuzdulva, az orosz Pi- to &ff házaspár is utrakelt, s egyelőre a nizzai „Palais de la Méditerranée** parádés színházában, a Riviéra még parádésabb nemzetközi publikuma előtt játszók a modernizált kaméliás hölgyet.

A kiállítás óriási, a színpad szélesen ovális képkeret, s ebben, mint színes beszélő, mozgó élőkép folynak az események.

A nizzai kaméliás hölgy toalettjei kápráztatóan szépek, — Madame Pitoöffnek e külsőségekre szüksége van, — az Odeon Margitjával azonban össze sem hasonlitható.

Ám a Riviérán minden a külsőségeken múlik.

— s elvégre a kaméliának is csak színe van, illata nincs, — a nizzai kaméliás hölgy se bukott el, — Pitoöfféknek igen nagy sikerük voit, — s e kritikus időkben — ugyebár? — a telt színház sem megvetendő — irodalmi dolog.

*

Öt tagból álló uccai zenekar helyezkedik el farsang első vasárnapjának reggelén a Prome- riade des Anglais gyupontján, a Jetée előtt s dalba fog.

Az 1932. évi nizzai karnevál díjnyertes dalába, — s ezzel aztán meg is nyílt az idei farsang.

Sürü tömeg állja körül a muzsikusokat, s eleinte óvatosan, egyenkint, később nekimelegedve, fölbátorodva, 6orra kapkodják a farsangi muzsika hat frankért fölkínált hangjegyeit.

S egy óra múltán az egész tengerpart velük énekli az idei Karnevált.

Tipikus uccai sláger. Verklimuzsika. Első hallásra tetszik, — mint bogáncs tapad a fülbe,

— már le akarnék rázni, — nem lehet, — üldöz, kerget, — lehetetlen szabadulnunk tőle, — majd fsak a szezon végén: mint fáradt lepke hamvad el a farsang lelohadt tüzén.

A kerékpárján kifutó*pékgyereket is megállítja a csattogó muzsika, — megáll, — leszáll gépéről, — csillanó szemmel hallgatja, —> gondolkozik, — tétovázik, — köténye alá nyúl, — öőrzacskója tartalmát tenyerébe szórja, összeszed hat frankot, hirtelen elhatározással oda- nyujtja, — boldogan markoláseza a megvásárolt hangjegyet, — fennhangon olvassa, — két perc múlva gondtalan jókedvvel a többiekkel énekli a dalt.

így születik Nizzában a farsang. S ugyanakkor — ünnep, vagy vasárnap, mindegy — az Avenue de la Vi-ctoire-on szerelik már a platánok ágaira az ezernyi körtét, az uccai lámpások oszlopaira óriás maskarákat, az uccák szögletére müvészkéz festette plakátot, — magasba röppen ezernyi reklám, az újságok külön hasábot nyitnak, — síppal, dobbal hirdetik, hogy megszületett az 1932-iki farsang.

Komoly szezonbábák ugyan nehéz szülést jósolnak, ám téved, aki azt képzelné, hogy 1931 megölte az 1932-iki riviérai telet, a víiágkrizis csak megriasztotta, végképp el nem riaszthatta évtizedek ideszokott százezreit. Ventimigliától Monté Carlón — Nizzán keresztül Cannesig idegen szótól zsong a tengerpart, — lassabban ugyan, mint más években, telnek a szállodák, déli órák napsütéses idején hemzseg a Prome- nade des Anglais sokkilométeres útvonala, — s egy bolond százat csinál, — tizével, buszával tengerben fürdik, homokban nyújtózik, iabdá- zik, tornázik, flörtöl — ezt is csak sportból — sok spleenes angol, s akinek kedve és fölösleges 50 frankja van, a partok mentén veszteglő hyd- roplánon — fürdőko6ztümben is — körrepülést végezhet, még közelebb juthat az istenáldotta nap, a jólét, — a képzelt boldogság felé.

XXIX. NAGYTÁRKÁNY

Leérkezett Árpád és népe a beregi síkra, meg is építette Munkács várát. Most már előre s tovább kellett haladnia, ám Zalán fejedelem ok- vetetlenkedett. Árpád szépen megüzente neki követei utján:

— Nézd, te Zalán, ne okoskodj, Én amúgy is elfoglalom azt, amihez őseim révén jussom van. Egyezzünk meg hát békésen: engedj le engem népemmel a Sajóig.

Zalán hajlott a szóra, amit talán az Árpád küldte pompás 12 fehér paripa is befolyásolt. De mindegy. Árpádnak szabad útja volt már a Bodrogköz sikja felé és a Tisza mindkét partján lefelé. Készülődött is az előnyomulásra. De hát az előkészületek eltartottak hetekig s ez idő alatt egyes csapatok előreugrattak a vidék ki* fürkészése céljából. Egy ilyen csapat élén ott lovagolt Árpád egyik fia, Tarkassz. Mentek, mendegéltek a Tisza jo'bbpartján, mignem ló és lovas a fáradtságtól csüggedten lógatták le fejüket. Víz csak volna a Tiszában elég, azonban mihaszna, ha az iszik üres. De fölc©illant Tarkassz szeme és előre mutatott:

— Látjátok? Ott az ingovány gorcján házak vannak. Oda menjünk. Zalán népe nem ellenség többé, ott vígan lakunk majd.

Be is tértek az első kicsi házba, első kicsi ház családja körébe. Szép jó napot kívánt Tarkassz vitéz, mint illik, de tovább nem jutott mondó- kájával, mert minden szava belefulladt annak a két nagy fekete leányszemnek tengerébe, mely csodálkozó meglepetésében ölelte őt körül tekintetével. Csak midőn elköltötték a szerény kollációt és elmenőben volt csapata élén, akkor jött meg szava e rövid kérdés erejéig:

— Vaj* mi néven emlékezzek rólad, szépséges leányzó?

— Hova vagyok én, Miraz törzsfőnök leánya. És te ki vagy, ifjú vitéz?

—• Árpád vezér fia vagyok én, Tarkassz.

— Oh, nagy ur és szerencsés emiber vagy hát te...

— Nagy ur még nem vagyok és szerencsének embere akkoron eszek, ha továbbad is és mindvégig itt lehetek közeledben. Visszatérek, Hóvá!

És visszatért. Mert odajárult Árpád elé s azt mondta neki:

— Atyám, én itt maradok e tájon. Ugy-e, nem hagyhatjuk e vidéket bitangjában, szükség van itt őrségre és erősségekre. Kiszemeltem egy jó helyet, jó helyen magaslatot, ahol megépíthetném beleegyezéseddel az én tűzhelyemet.

— És talán tán asszonyt is néztél a tűzhelyhez, mi? — nézett fiára éles tekintettel, de mosolyogva a vezér.

—- IgeD, atyám. Miraz bolgár főnök szépséges virágszál leánya ő, Hóvá.

Árpád hallgatott. Mint ércbe öntött s energiával telített látnoki szellem, úgy állt ott mozdulatlanul fehér lovával a magaslaton, végignézett a bodrogközi síkon és csak nagysokára szólalt meg:

— Igen, maradj. De tedd magyarrá asszonyodat, tedd magyarrá e hegyek e vizek koezoruz- ta, Isten áldotta tájat, hogy hosszú századok múltán is fönnmaradjon majd itt nem csak neved, do magyar lelked is.

Fölépítette hát várát Tarkassz vitéz ott a Tisza partján és hosszú éveken át boldogan élt •boldogan nejével, Hóvával. S mikor a halál el- szólitotta őket, a várat már népes falu környezte, leszármazottjaik pedig a Tarkanyi nemzetségnek vetették meg alapját. Ez a TárkányiSzépségversenyek, táncmarathonok, lófuttatások, tenniszversenyek, gáladmer-ek 1932 programjából sem maradtak ki, s ünnepi ebédek idején, divatos helyeken, előrendelés nélkül alig lehet már kapni helyet.

Szomorú, de igy fest a krízis a világ eme elhatárolt, napsütéses szakaszán.

Mivel azonban a krónikás föladata nem a sírás, hanem a megfigyelés és irás, — hölgyeim, karomat ajánlom, önökhöz szólok, jöjjenek, sétáljunk tovább.

Szidták, kiprédikálták a néhai bokorugró szoknyát, — s ime: a mai parkettseprő, száz- fodru, hármaslapu báli toalettek selyem-, bársony-, prémhalmazából röviddivat idején családokat lehetett volna ruhástól, paplanostól szövettel ellátni.

A kisértés nagy, aki azonban akar, okulhat is. Mindenki a maga módja szerint.

Igaz ugyan, hogy deréktól fölfelé két arany- zsinóron kívül támaszték nincsen, de hogy oda- fönn se takarékoskodhassanak a dámák, bársonyból, prémből kieszelt bundás belépő nélkül el sem képzelhető mai báli toalett, s legföljebb tánchevület közben hámozzák le a meztelen szobrokról a bundát.

S ha lelki ismer etedet bántaná is e lelketlen luxus, bűnre könnyebben hajlamos szemed szívesen legelteted a külsőleg szépen.

Mert formailag szebbet, mint a Palais de la Mediterráné© diner-i alatt e buja virágpompába bujtatott márványoszlopos termekben föl-alá hullámzó asszonyi sereg, — festeni, de képzelni se lehet,

S álom, vagy valóság? Strauss régi Duna- valcerének olvadt ezüstként ömlő hanghullámai árasztják el a kristályok ezernyi lángjával vakító fehérré világított termet, — tükörsimává kefélt parkettjén bosszú vonalakban siklanak a párok, — csipkék, selymek seprik a földet, re- naissanceát éli ifjúságunk legszebb emléke, — a keringő.

család századokon át szépen eregette ágait, míg mégis csak végre betelt idejük. Azonban névadó falujuk, a birtok és Tarkassz vitéz any- nyi sok átalakításon, javításon s változáson át-, ment erődítménye megmaradt. Utánuk — sőt még életükben, mint részbirtokosok — az Agár- dy-, Korohma-, Vékey-, Paczoth-családok telepedtek be abba.

Ezeken kívül — nem ugyan, mint birtokosok, de mint az eseményeket befolyásoló s forgató eszközök — a Telekessyek is szerepeltek a vár történelmében és bevitték azt az országos ügyek forgatagának szereplésébe. Ha csak átmenetileg is, de Tárkány vára mozgalmas napokat látott akkor, midőn Telekessy Imre, Zéténynek akkori ura és Ferdinánd királynak törhetetlen hadvezére itt összpontosította hadait azon célból, hogy Szapolyai híveire döntő csapást mérjen. Szerencs felé akarta seregét fordítani. Már hadsorba kezdtek állani a hadi népek, már maga Telekessy is lóra készült ülni a vár udvarán, midőn habzó paripán gyorsfutár torpant eléje e szóval:

— lm, vegye kegyelmed az én úrnőmnek, Gyula-ffy Eufrozinának és Drugeth Gábor özvegyének megkülönböztetett tiezteletküldését, meg e sürgetőé írását.

Abban az írásban pedig arról értesítette Te- lekessyt Eufrozina nagyasszony, hogy Percnyi Gábor tudomással van Szerencs küszöbön álló ostromáról, Telekessy után akar settengeni, hogy két tűz közé fogja. Várja meg hát Telekessy várában Perényit és ott végezzen majd vele.

— Eb várja! — fakadt ki Telekessy. — Nem arra termett vár é6 terep ez, hogy ütközetet lásson. Mit ért ehhez asszonyi állat. De abban igaza van neki, hogy előbb Percnyivel kell végeznem. Előre hát, fiuk, Zéténynek, azután Va- rannó felé, Perényi elébe!

Telekessy Imre nem fordult meg soha többé Tárkányban, és Szerencset sem vette el János Zsigmond kezéről, mert ebben a halál megakadályozta. Azonban különösképpen unokája — az ifjú Mihály — révén a Telekessyek ismét kontaktusba kerültek Tárkánnyal egy szomorú eset folytán.

A 17. század első éveiben történt ez, midőn a vallási villongások, politikai pártoskodások és török becsapások egész Zemplénraegye területén bizony lezüllesztettók a közállapotok rendjét és a magánvagyon biztonságát. Semmiképpen sem volt okos dolog tehát értékekkel meg- rakottan utazgatni. És lám, a bécsi udvar mégis megtette azt, hogy kincsekkel telített szekereket menesztett Erdélyből a felső megyéken át Becsbe. Báthory Zsigmond lemondott a fejedelemségről és Báthory András bibornok foglalta el azt. De pár hónap múltán Bécs fölbujtására ördög Balázs baltája szelte fejét a fiatal (34 éves) és nagyTahivatott bibornok-fejedelemnek. Ismét a nádszál Zsigmond lett fejedelem, de rövidesen megint csak lemondott, mert hogy ő papnak megy. Élő papnak, de meg kiváltképpen vialott papnak semmi szüksége nincs hivságos földi kincsekre, ékszerekre, aranyra atillákra, — gondolta Bécs.

Hát a két Báthorynak ilynemű ingóságaival voltak tele azok a szekerek, amelyek őrség kíséretében cammogtak Szatmár felől Kassa irányában. Ott portyázott ezidőtájt. csatlósaival Telekessy Mihály Csap körül. No nem lehet áperto azzal gyanúsítani, hogy célzatosan volt itt és várta a szekereket: azonban mégis csak úgy sétaképpen aligha tette meg a macskaugrásnál jóval hosszabb utat Zéténytől idáig. Midőn a szekerek átvergődtek a Tisza kompján, körülvette őket Telekbs6y Mihály népe és olyau parázs csetepátéba kezdtek, hogy annak zűrzavarában a szekerek lovai i& megbokrosodtak éa iramukban sok drágaság szóródott szét. De Telekessy is hosszú orral s eredménytelenül volt kénytelen visszavonulni: nem számított ily túlnyomó erejű császári őrségre. Futtában fényes tárgyat vett észre a földön, bravúrosan íöivetto ízt ugv vé-n- •?. . <‘nnyi emléke legyen á kalandból s rohant tovább. De hová? Az őrség nyomában van. Zéténv messze... Mi vau itt közel, mi?,.. Hopp! Tárkány vára... hiszen már látszanak is ormai. Paczóth Ferenc és Palugyay Erzsébet — a jó öreg házaspár és neki osztályos atyafiai — szívesen adnak majd neki oltalmat az üldöző német ellen ... Már észrevették őt a várfalról, már mesterkednek a kapunyitással... De mikor oly rozsdás és nehéz az a gerendás kapu: még mielőtt besurranhatott volna, utolérték Telekessy Mihályt üldözői. Fölvette velük a harcot, ám bizony egy-kettőre gúzsba volt kötve keze — foglyul esett. Közben lecsúszott nyergéből a futtában fölkapott fényes tárgy és a német őrség kapitánya, mint a vércse csapott le arra:

— Á, á. Szállítmányunk legértékesebb darabjainak egyike, Báthory András bibornok ur asztali aranyóráia. Tehát nemcsak őfelsége reguláris csapatnak megtámadása, hanem egy ilyen értékes tárgy elrablása is nyomja az ipse leikét. Hm. hm ...

Hiáoa tessékelték be a várba jó Paczothék a kapitányt, hiába traktálták ott őt é® csapatát mindennel, mi szem-szájnak ingere, hiába igyekeztek az ügy megértése után azt ifjonti csiny- tevéssel, meggondolatlan szeleburdisággal enyhíteni s mentegetni: a kapitány habhatatlan maradt és morcosán hurrogta le Paczothékat:

— - Ne prézsmitáljanak sokat e fiú érdekében, mert kegyelmetek is bajba kerülhetnek várukkal e^’ütt. Háborús időket élünk, ez urfi főbenjáró bűnös, Kassára viszem tehát és úgy gondolom. ez lészen utolsó útja e siralom völgyében.

Úgy is volt. Mert az ifjú é6 családjának utolsó sarját képező Telekessy Mihálynak az aranyóra eltolvajlása és császári hadak megtámadása miatt fejét vették. A közvélemény sokáig zúgott e kegyetlen ítélkezés miatt, aminek is Pe- theő Gergely adott kifejezést az ő krónikájában (amit ma memoirnak neveznének) e szavakkal:

— Beste nlmet generál fejét vétette ez derék, bátoT fiatalnak, egy rossz órájért!

Még egy véres esemény van Tárkánnyal ösz- szefüggésben, mely azonban nem csak úgy elsuhant mellette, mint az oktondi Telekessy Mihályé, hanem ott játszódott le falai között. Abban az időben történt ez, midőn Wesselényi nádor mozgalma és Thököly Imre szabadságharca körül való időkben a bujdosó kurucok ott és úgy ártottak a labanc generálisoknak, ahol és ahogyan éppen tudtak. Sőt a dolgok vallásbeli kiélezésétől és a vallások jegyében lefolyó rár ütésektől sem idegenkedtek, amint ezt a sátoraljaújhelyi pálos kolostor megtámadása i® igazolja. No meg Tárkány. Ebben az időben a Tár- kányi családba való benősülés folytán Tárkány már Sennyey kézen állott. Ott mulatott az 1675. év nyarán Sennyey Ferenc, Káliónak királyi kapitánva. Csak nyaralni jött ide, minden hadi készültség nélkül. Kinn a várkertben élvezte a hús tLzai ájert, a kapuk is tárva... midőn marcona kurucok vették körül nagy rikoltással;

— Hej, labanc kutya! Hej, pápista szentes! Most hát kioltjuk mécseskédet, gyújtsa föl azt neked odaát az öreg szent Péter esmég...

Egy pillanat csak és a fegyvertelen Sennyey ott vonatott halálra sebzetten támadói lába előtt. Hiába sietett védelmére hadnagya, Tere- bessy István, őt is lekaszabolták... Sennyey F r-diic hazájának és vallásának élt, senkit nem bántott, a szerte csatangoló kurucok c&inytevé- seire meg éppen szemet hunyt.

— Hiszen magyarok ők is — szokta volt mondani —, akik csak fékező kéz hiányában cikáznak ide-oda-.

Mégis e kiváló férfiúnak kuruc kard utján kellett elmúlnia. Olcsó volt akkoriban az élet: még ha jó, szép és példásan nemes is volt az... Busoruó özvegye, gróf Széchy Mária ez epitá- fiumot vésett© sírjára: Spectabilis ac Magnificus Dominus Francíscu® Sennyey de Kis-Senuye, S. C. R. Majestatis Leopoldi I. et Praesidii Kállo- viensis Supremus Capitan-eus, quern pro religione in Deum, fid© in Caesarem, amore in pátriám tumuit-aria Acatholicorum rebellio eoncisum occidit die 30. Julii anno 1675. aet. suae 45 an- norum.

És masra a tárkányi vár? Hát. az valahogyan megszéévelte magát, amiért ilyen ominózus4 ügyekkel kapcsolatban emlegetik országszerte s romlásnak adta magát. Elpusztult teljesen. De kövei élnek, beszélnek, expiálnak s vigasztalnak, mert azokból és a várkápolna helyén épült a díszes római katolikus templom, oltárán az égi Nagyasszony kegyosztó képével.

(A következő közlemény február 7-iki számunkban jelenik meg.)

— Hányféle hó van? Még a laikus is tudja, hogy nem minden hó egyforma. Azt azonban csak kevesen tudtuk, hogy annyiféle hó létezik, mint amennyit egy öreg sitanár Németországban most .megjelent könyvében fölsorol. Van puha, lágy, frissen hullott, állott és fagyott hó. A hó lehet porszerü, lisztes, pelyhes, szemcsés, érdes, sószerii. nedves és Isten tudja, még hányféle. Vau márványkeménységü hó és van üveg pánoélszerü. \ siprofe-bszor ennyiféle havat ismert " N. V • v ^

mwwHi ..——am

RE

GÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN

8