Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-03 / 2. (2815.) szám
1932 január 3, vasárnap. rp^<^MA<AaRmm.sT> Szabó Dezső aj könyve Szabó Dezsőtől több esztendős hallgatás után uj könyv jelent meg, a Megered az eső című regénytöredék. A körül vitatott író — akiről Coriolanus-gesztusa óta úgyszólván szó sem esett a magyar irodalomban — újból az érdeklődés előterébe került. Uj könyvéről a Budapesti Hirlapban a következő bírálat jelent meg Szász Károly tollából: Szabó Dezsőről igen különböző nézetek kavarognak a közvéleményben. Az emberek egy része nem igen tudja elválasztani benne az embert az Írótól s miután feltűnést s szer- telenkedóst kereső egyéniségéről sok ellenszenves megállapítás forog közszájon: sokan mint irót sem értékelik eléggé, sőt gyakran egy kézlegyintéssel vélik elintézbe tőnek. Pedig Szabó Dzesőlhiöz, a regényíróhoz, nem egy jeles tollforgató is járt iskolába, de közölök néhányan talán nem is tudják, hogy őt követik, mások pedig hajlandók megtagadni mesterüket. — Szabó Dezsőnek nem első mit ve volt az Elsodort falu — ami a proletár-diktatúra ta- vasztalan esztendejében jelent meg — de neve csak ezzel a regényével lett az irodalomban igazán ismertté-. Ezt a nagy munkáját sem Ítélték meg mindenütt eléggé tárgyilagosan. Igaz, hogy a műnek voltak fogyatékosságai: a megeresztett mese-fonalat nem tudta az iró szorosan egybefonni, nyelve nagyon is sailangos volt, söb helyen mosdatlan száju- eág, durva cinizmus éktelenkedett, a művészi szép szolgálatának köteles érdekei figyelmen kívül maradtak. Ám a könyv hatalmas jellemző érőről tanúskodott s megkapó koncepcióban hirdette irányzatát: a keresztény fajmagyarság történelmi elhivatottságát. — Az elsodort falu — mint ahogy a most megjelent műnek kissé affektált hangú előszava mondja — egy tervezett trilógiának első része volt s nyomban utána megkezdte az iró — a trilógia második részéül szánva — ezt a csak most napvilágot látott, de töredékében hagyott munkát, mely a gyalázatos emlékű „őszirózsa forradalom*1 képeit tárja elénk. Meseszövésben itt sem erős a szerző. Mozaik-darabok gyanánt egymás mellé rakott jelenetekből áll ez a töredék, mik csak itt-ott függenek egymással valamelyest ösz- eze. A nyelvben már kevesebb a durvaság és mesterkéltség, mint az Elsodort falu-ban, de itt is van néhány teljesen fölösleges kiszólás. — A regény nyomán bizonyára sokan nyíltan nekimennek majd Szabó Dzesőnek — mások elfojtott düJhvel érdektelenség álarcát igyekeznek magukra huzni, — lesznek, akik fotográfiákat keresnek s persze találnak is, az alakok felvonulása során s ezen a megállapításén fognak lovagolni — némely olvasó hellyel-közzel a valóság meztelen és nem is szép leírásán fog fennakadni — de ha elvonatkozunk egyrészt az iró személyétől, másrészt a műnek csak másodrenbe sorozható hibáitól és ha a regénynek igazi értékeire kívánjuk a figyelmet felhívni, akkor, szivünk re tett kézzel, becsületes őszinteséggel nem mondhatunk mást, mint a következőket. — A Megered az eső — melynek cselekvé- , nye ugyszónván csak a megindítás stádiumában van — bevégzetlensége ellenére is — olyan éidekfeszitő olvasmány, amilyennel mostanában nem sokszor találkoztunk regé- irodaimiunkban. Az alakok bemutatása s megrajzolása olyan jellemfestő művészi erőre mutat, amilyennel kevés mai Írónk dicsekedhetik. A nyelvben olyan erőteljesség, olyan tősgyökeresség nyilatkozik, olyan zamat éreahe- , tő, milyenhez hasonlót talán csak Móra Fe~ , renc müveiben találunk. Érdekessége és értéke ennek a nyelvnek, ahol sötét hátterű, j hol remekül színes képeknek gazdag halmozása — s itt, a bár egészen más téren működő Ravasz László beszédei és Írásai jutnak önkéntelenül eszünkbe s kínálnak — minden különbözőség ellenére is — gyönyö- , rüséges párhuzamot. Ha egységes mese nem 1 alakul Is ki a regényben, de átleng az egészen s hódit és fogva tart valami nagyszerű egységes hangulat, egy megrázó, egyöntetű kép formálódik ki: a forradalminak nevezett idő szeplős, rücskös, vigyorgó, visszataszító ' ábrázata. — És végzetül nem tudjuk elhallgatni, l hogy Szabó Dezsőnek ezt a regényét a történetírás szempontjából is fontosnak tartjuk. Igaz, hogy néhol eltúlozza a rajzot, szertelenségekbe téved, túllő a célon — mint például a reáliskola tanári karának tagjait festve — de egyébként, a saját tapasztalatainkat J és nem halványuló emlékeinket híva tanúságul — megállapíthatjuk, hogy a kép, amely i ebből a regény töredék bői elénk tárul, az életigazságnak és nagyjában a művészi igazságnak olyan eleven, olyan meggyőző erejeaz arany mártírja Mikor a történelem rálicitál a regényiró fantáziájára Johann AugustSuter tábornok tragikus története A nagy per aktái még nem záródtak le. Az ügybe, amely jogi és gazdasági probléma, az irodalom beleavatkozott és a nyelv, fantázia és stílus varázsával elszitotta az álmosan pislákoló szenvedélyek rablók, a lengyel szabadságbősök. Johann August Suter egy keddi napon köt ki, julius 7-én. Fürge léptekkel száll ki a hajóból, mint akinek dolga van, mint akit várnak. Az első héten állást talál. Segéd Hagelstroemnél, aki arról nevezetes, hogy 5 találta fel a svéd gyújtót. Egy hónap alatt már három foglalkozása is volt, még a kifutóságot sem szégyelte. Mint az egész amerikai kultúra, lassan nyugat felé húzódik. Lovász egy cirkuszban, knock-outol egy kétméteres négert, matematikát tanít a misszionáriusok iskolájában, megtanul minden bel- és külföldi nyelvet, Útban nyugat felé Missouri álilam akik óra mint Magyarország. Az egyetlen ut, amely oda vezet, a gigászi Mississippi. Nagy élénkség, valóságos népvánangolul, franciául, állítólag magyarul is. Kocsmát nyit az egyik newyorki külvárosban, Fordhamban. A duhaj, verekedés vendégek között van egy magános ivó, aki soha sem nyitja ki a száját, Edgár Allan Poe. Itt eltelik két észté idő. Sok ember fordul meg a kocsmájában, köztük olyanok, akik legendákat beszéltek a nyugati síkságokról. Pontos értesülései vannak az útirányokról, ismer néhány jómódú zsidót, aki az expedíciókat pénzeli. Végül elhatározza magát. Német kereskedőkhöz csatlakozik és óvatosan, anélkül, hogy anyagi garanciát vállalna, velük tart Missouri állam fővárosába, Saint Louisba. rlieumatikus betegségeknél (köszvény, csuiz) elismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emésztést elősegítő asztali viz, tüzét. A francia könyvpiacon nemrég megjelent egy különös könyv, minden regénynél izgalmasabb, de amit tartalmaz, betűről betűre igaz. Ráadásul nemcsak egy elmúlt, lezajlott dolognak lelkiismeretes és pontos leírása, hanem egy most kővetkező semmivel sem kevésbé izgalmas történet kiindulóponja. Az irodalom, mint már annyiszor, beleszólt az életbe, maga is életjelenségé vált. írjuk ide gyorsan a könyv szerzőjét: Blaisee Cendrars, aki kalandor üzletember, globetrotter és költő egyszemélyben és a könyv elmét: L‘Or — az Arany. Most pedig) mondjuk el a történet első fejezetét Cendrars nyomán. A folytatása alighanem a jövő krónikására marad. A csavargó ... Pedig a történet szálai a távoli múltba nyúlnak vissza. Kezdjük el azon a ponton, ahol igazán érdekessé válik, A múlt század első harmadában vagyunk, abban a korban, amelyet kissé felületesen - biedermeyernek neveznek, a szivó3, alkotó és gyümölcsöző munka, a kezdődő vállalkozási kedv és spekuláció korában. Kis falu Bázel közelében, a svájci-francia határon. Idő: 1S34 május 6-a, A kocsmában békés polgárok söröznek. Az alkonyatban kis gyerekek játszadoznak a fák alatt. Egyszerre csak egy idegen jelenik meg a községháza előtt. Az idegen: magas, sovány ember, óriási feltűnést kelt. A kocsmáros, akit felháborít, hogy még egy korsó sört sem ivott meg, azt követeli, hogy verjék félre a harangokat. Egy ezüstpéz amelyet az egyik falusi gyerek az idegentől kapott, kézről-kéz- re jár. Kiderül, hogy a gyanús egyén illetőségi bizonyítványt kért az e.-Ijáróságtól. Mindenki dicsérte az elöljáró bölcseségét. hogy megragadta az idegen kívánságát. Hiába erősítette egy öreg ember, hogy a jövevény apja odavalósi volt, senki 6em adott hitelt a szavának. Az idegen dolgavégezetlenül távozott. Másnap reggel pecsétes levél érkezett Bázelből, de az idegen akkor már útlevél nélkül túl volt a francia határon. Akkor harmincegy éves volt, 1803 február 15-én! született Kandern községben. Baden hercegségben, j Apja, nagyapja papirgyáros és kereskedő volt, ab- j bán a boldog világban amikor százegy évre szóló szerződéseket és megállapodásokat kötöttek a mes-1 terek a segédekkel és alkalmazottakkal, őt magát Johann August Suternek hívták. A család egyik le- j számlázottja ma is él Bázelben, foglalkozásra nézve könyvkötő, vallási skrupulusai vannak és sűrűn vál-' toztat felekezelet. A gyerekeit hetenként kétszer dodás vám Saint Louás körül. Évente több minit uyolcszáz hajó kőit ki ebben a városban. A folyatni pártján nagyszerű, termékeny földek terülnek el; minden megterem, kukorica, gyapot, dohány, észak felé a búza is. A néger miumlkiaerő úgyszólván ingyen van. Az ültetvények jól jövedelmeznek. Suter sürög-forQg, itatja az ember éket, értesüléseket szerez. Minden történetet megjegyez, minden falu nevére emlékszik. A kalandorok, notórius hazugok, szórványosan előkerülő becsületes emberek szájálból ugyanazt a szót hallja, fantasztikus, varázslatos szót: Nyugat. Ki az a Nyugat? Suter ilyenformán képzeli el: Túl a Mississippi völgyén, túl az óriási hegységen óriási síkságok, termékeny földek és mérhetetlen sivatagok vannak. A prairie. A számtalan rézbőrű törzs és a bő lény csordák hazája. De még minden nem a Nyugat. A Nyugat ezen tud kezdődik. Az indiánok meséket mondanák arany városotkról és asszonyokról, akiknek csak egy keblük van. Végül megtudja ennek a legendás országnak a nevét: Kalifornia; Johann August Suter addig nem nyugszik, amíg oda nem kerül. Suter szokása szerint egy karavánhoz csatlakozik, fölihajózik a Missourin, eljut a Sziklás Hegységhez. Többezer méteres csúcsokat kell megmásznia. Végül egyévi utazás után megérkezik a Csendes-óceán partjára, az Oregon torkolatához. Kaliforniában van, egy elhagyatott kis halászi aduban, amelynek San Francisco a neve. Sikerűit meghódítania azt a nyomorult fészket. Ez a nyomorult ország ráadásul hanyatlik. Valamikor, a missziós atyák vezetése alatt virágzott az állattenyészraegveri és esténként a kocsmában hosszú monológokat mond a pohár kirsoh mellett. Johann August Suter rongyos lábbeliben megérkezik Párisba. Fáj a lába a sok gyaloglástól. Egy garas sincs a zsebében. Egy pillanatig tanácstalanul ál la városháza előtt, azulán rászánja magát, befordul az egyik közeli uecába a Maris városnegyedben, ahol valamikor főurak, akkoriban jómódú kereskedők laktak. Hamis hitellevelet fabrikál az apja nevére, beállít a család egyik legjobb vevőjéhez, zsebreteszi a pénzt, felül a Messageries du Nord postakocsijára és Beauvais-n és Amiens-en át eljut Abbeviüebe. Ott talál egy halászbárkát, amely átviszi Le Havre- ba. Rögtön megtalálja az Eepérance-gőzöst, amely meg sem áll Newyorkig. A fedélzeten egy Johann August Suter nevű szökevény, csavargó, szélhámos könyököl ki a korlátra. De néhány év múlva már az egész világ tisztelettel említi a nevét. Most veszi kezdetét Johann August Suter tábornok csodálatos története. Boxol, matematikát tanul és kocsmát nyit A newyorki kikötő 1884-ben. Tbt kötnek ki az egész világ hajótöröttjei, lázadói és áldozalai. A kisiparosokat, akiket élő">ört a Gép, a kalabriai lés; az indiánok boldogan. éllek és gazdálkodtak. De be leavatiko zitaík a katonáik és a polgári tisztviselők — Kalifornia akkor még spanyol fennhatóság alatt volt — az inAz arany átka 1848-ban egy nyári napon borzalmas dolog történik. Egy James W. Marahall nevű ács épipen dolgozott, mikor a szerszáma összetört valami kemény göröngyben. Arany volt. Arany. Megindult a népvándorlás lés tizenöt évig m-eg sem állt. Newyork, a Middle West, majd az óvilág csőcseléke útnak indul az arany után. A jelszó: San Francisco. A négy világtáj felől özönlik a tömeg, mindennek felszökik az ára. A cukor öt dollárt ér, a kávé tizet, a tömegek tovább özöulenek. 1856-ban közel hétszáiz hajó köt ki a san franciscoi öbölben. Johann August Suter, aki ha nem is a-z első milliárdos, de mindenesetre az első sokszoros milliomos Amerikában, egyik napról a másikra tönkre ment, amikor tulajdonképpen Krőzussá kellett volna lennie, hiszen az ő ve] hat, hogy ha a jövendő történetírás majd oknyoraozólag fog az „őszirózsás forradalom** eseményeivel és szereplői vei foglalkozni: rendkívül haszonnal forgathatja Szabó Dezső könyvét. Ez a mű nem tekinthető ugyan a megszokott értelemben vett történeti forrásnak, nem megnevezett történeti személyek tetteit tárgyalja, de korfestő erejével és igazságával valóságos szellemtörténeti súllyá, bir. Kár, hogy töredékben maradt. dlátnokát megfosztották a birtokaiktól, az állattenyésztés ennék .következtéiben tönkrement. Valóságos siralom völgy fogadta Sutért, aki azonban nem ijedt meg egykönnyen.. Fölkereste a kormányzót és letelepülési engedélyt ként. Néhány fegyveres európai és egy sereg bennszülött állt rendelkezésére. Tiz éves koncessziót kapott a Saeraimento-völgyben, a Rio de los Amerioaoos torkolatánál. — Hogyan akarja nevezni a ranofoát? — kérdezte a kormányzó. — Uj Helvéciának. — Miért? — Mert svájci vagyok és republikánus. Suter útnak indult a csapatával, amelynek élén három fehér ember — mind a három bálnavadász — halad, utánuk százötven kanak következik. Rögtön munkához látnak, hat hét múlva már nem lehet ráismerni a vidékre. Ökrök, öszvérek mindenfelé. Hatalmas magtáraik épülnek, a műhelyek a viz partján vannak. Minden erős, szilárd, nagyra méretezett. A különböző munkálatokban kétszázötven színes és harminc fehér ember vesz részt. Az utóbbiak mormonok. Suter napi három pisaiért fizet nekik. Egy-'két év múlva az uj gazdaság virágzik. Négyezer ökör, ezerkét- száz fejőstehén, ezer ötszáz ló és öszvér, tizenkétezer juh nyüzsög Uj Helvéciában, néhány napi járóföldnyi területen. A gabona ötszázharminc százalékot hoz, a magtárak zsúfolva vannák. A második év végén Suter megveszi a szomszédos gazdaságokat az oroszoktól. Készpénzzel fizet negyvenezer dollárt. Az a terve, hogy nagyban fogja űzni az állattenyésztést és megjavítja a szarvasmairbaíajtát. Uj Helvécia tísndHk^ése A politikái bonyodalmak, a mexikói forradalom nem zavarta Sutért szívós alkotó munkájában. Uj Helvécia gyarapodott és virágzóit. A birtokot tizenkét láb magas és láb vastag fal vette körül. Gyárak, műhelyek épültek egyik napról a másikra. Suternek sok dolga van az őserdő kitűnő faanyagának a feldogozásával. A Csendes-óceán hajósai lassankint megszokják, hogy Sutertől szerzik be a fa szükséglet ükét. Suter összeköttetésiben áll a legelőkelőbb newyorki és londoni bankokkal. Múlnak az évek, amelyeket csak a kötelező polgárháborúik tarkítanak. Suter, aki mindent elért, ami ebben az időben Amerikáiban elérhető volt, vagyont, tekintélyt, hatalmat, már némi pihenést és szórakozást is megengedhet magának. Megvalósítja kedves tervét, a bortermelést. Rajnai és burgundiai szőlővesszőket hozza. Arra gondol, miközben a pipáját szívja, hogy kihozatja Európából három fiát, akiknek lesz munkája bőven. Johann August Suter nyugodtan, öntete d len álmodik a jövő boldogságáról 1 birtokán találták meg az aranyat. Ami ezután következik, azt a francia iró - Blaise Cendrars — Suter távoli unokaöccse, nagybátyja kéziratnaiplójából merítette. Az arany felfedezése egyszerre felborította a farm példás fegyelmét. A dolognak nyomban híre futott, bár Suter kétségbeesetten próbálta titkolni. A munkások azonnal félbenhagytak mindent, aranyat kerestek, az aranyláz azonnal hatalmába kerítette őket. Néhány nap múlva Suter, a betegeket nem számítva, negyedmagával maradt a birtokon. Suter, szegény, maga is megpróbált aranyat mosni, de ezen a téren nem bizonyult ügyesnek, munkásai nagyobbrészt holtrészegen hevertek az árokban. Közben elpusztultak a vetései, ültetvényei, szétszéledtek a juhai és vágómarhái. Newyork'ban meg egymásután alakultak a részvénytársaságok, amelyeknek az alaptőkéjét milliókban számlálták. Suter csak nézi, szomorúan, rezignáltan, fájdalmasan nézi az éhes hadat, amely Ingázóija a vetései!, elhajtja a juhaii, elpusztítja sokévi munkájának a gyümölcslét. Maga is mehetne az ___9_ A SAL VATOR FORRÁS
