Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-16 / 12. (2825.) szám
rPRXGAI-MAG^ARm KLASt 1932 Január 16, MombaJt. Leszállították a külf&ldön élő budapesti városi nmdiia- sok illetményeit is Budapest, január 15. Sipőcz Jenő dr. (budapesti polgármester most adta iki rendeletét a fővárosi tisztviselők és alkalmazottak kor- anányrendeleten alapuló újabb fizetésredulkciójáról. A polgármester csak február elsejével rendeli el az uj fizeiésredukciónak a városi •tisztviselőknél való alkalmazását és ennek megfelelően a fővárosnál ez az iiletmény- dsöfcikentés junius végéig marad érvényiben. A polgármesteri rendelet szerint az I. II. és III. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél öt százalékkal, a IV., V., VI. és VII. fizetési osztályba tartozóknál három százalékkal, a VIII. és IX. fizetési osztályokba sorozott tisztviselőknél két százalékkal csökkent az eredeti törzsfizetés február elsejétől. A többi tisztviselőik és alkalmazottak fizetése ezúttal nem esik redukció alá. Megmarad a családi pótlék, a hadipótlék, közlekedési segély, utazási átalány eddigi összege is. Minden egyéb melilékilletniényt, Ideértve a legutóbbi tisztujitás átkaiméival első Ízben megválasztott tanácsnokok pépviseleti pótlékát is, a fizetéseikre megállapított százalékkal kell redukálni. A nyugdijasoknál a 'már eddig végreha jtott nyugdíjcsökkentésen felül újabb redukciót hajtanak végre kétféle elbírálás alapján. Az 1927. október 31-e előtt nyugdíjazott alkalmazottaknál az I., II, és III. fizetési osztályban tizenöt, a IV. és V. fizetési osztályban tizenkettő, a VI. és VII. osztályban tíz, a VIII. fizetési osztályban nyolc, a IX. fizetési osztályban hat, a X. osztályban négy, a XI. fizetési osztályban két százalékkal redukálják a nyugdijakat. Az ez időponton túl nyugdi- jazottaknál az I., II. és III. fizetési osztályban tizenöt, a IV. és V. fizetési osztályban tizenhárom, a VI. osztályban tizenkettő, a VII. osztályban tizenegy, a VlII-ban tiz, a IX. -bein kilenc, a X.-iben hét, a XLnben öt százalékos a redukció. A most eszközölt második fizetésleszáliitás következtében a városházán a legmagasabb törzsfizetés, tehát a polgármester fizetése 1760 pengő, a legmagasabb alpolgármesteri fizetés havi 1384.60 pengő, a legmagasabb tanácsnoki törzsfázetés pedig havi 844.801 pengő. Az uj tanácsnokok törzsfizetése azon- . bán csak 673.10 pengő. A legkisebb végleges i tisztviselői fizetés 181.80 pengő havonta. A polgármesteri nyugdíj legmagasabb összege 1540 pengő, a legmagasabb tanácsnoki nyugdíj pedig 880.32 pengő. A három családi pót- lékos legmagasabb dakásbér negyedévenikint < polgármesternél és alpolgármesternél 785.17 Interpelláció a belOgymlniszt er árhoz az államgoigárság kérdése tárgyában Beadják: Hokky Károly nemzetgyűlési képviseld és társai Az állampolgárság ma is fájó sebe a demokratikus köztársaságnak. Fennállásának tizennegyedik esztendejében még mindig vannak rendkívül sokan, éltük alkonyán álló emberek is, akik születésük, vagy kora ifjúságuk óta itt élnek s állampolgárságuk még ma sincs. Néhány példa elég lesz, hogy ez igazságtalanságra rávilágítson. Szűk Sándor ref. lelkész Verbőcön már túl van a 70 éven s kis gyermek kora óta itt lakik, a mai köztársaság területén. Nem tud állanip olgárságot szer e zni. Trócsányi Gábor salánki tanító, aki legalább 75 éves s szintén gyerek kora óta llakik a köztársaság területén. Nincs állampolgársága. Pilissy Sándor több mint 40 éven át tanított Nagyszőllősön s 47 éve lakik ugyanott. Nincs állampolgársága. SpolHarich Jánost már nyugdíjban érte az uj impérium, 4 évi megszaKitással mindig Szőllősön tanított, s ez idő alatt is adófizető volt, 46 éve lakik ugyanitt s csaknem ugyanannyi ideje fizet adót s évek óta nem állampolgársághoz jutni. Néker Krisztina hasonlóképpen niég gyepengő, az ideiglenes altiszt öle családi pótlé- kos lakbére nagyedéveukint 52.25 pengő. Érdekes a polgármesteri rendeletnek az az intézkedése, amely az engedély alapján külföldön élő fővárosi nyugdíjasok illetményeire és lakáspénzére vonatkozik. A polgármesteri rendelet szerint február l.-töl kezdve a külföldön élő budapesti nyugdíjasok vagy özvegyek a nyugdíj teljes összegére csak abban az esetben tarthatnak igényt, ha a havi ösz- szeg, lakáspénz és családi pótlékon kívül 200 pengőnél nem több. A kétszáz pengőn felüli összegre a főváros külföldön élő nyugdíjas részére csak ötven százalékot folyósíthat, legfeljebb azonban csak havi 500 pengőt Február 1-től kezdve a külföldön élő fővárosi nyugdíjas az őt megillető lakáspénznek csak 60 százalékára tarthat igényt. Ha külföldön tartózkodó fővárosi nyugdíjas vagy özvegy Magyarország területére visszaköltözik és igazolja ott ami letelepedését, úgy ellátási dijait és lakáspénzét a kérelem előterjesztését követő hónap elsejétől ismét teljes összegben folyósítják részére. rek korában került Szőrösre s több, mint 40 éve lakik ott 8 szintén nincs állampolgársága. Mindezeknek nyugdijat kellene adni, ha állampolgárságuk lenne s igy értem, hogy miért nem kaphatnak állampolgárságot. De miért ném kap Fodor Zsigmond, aki napszámból éldegélve már több mint 35 éve lakik Szőllősön s már megette kenyerének a javát s nem tudja megkapni az állampolgárságát. A legkirívóbb eset azonban kétségtelenül a Zhorszky Margité, aki Lőcsén szütletett, több mint 50 éve s azóta állandóan a köztársaság területén lakik. De ősei Morvaországban lovagi család voltak már a XVI. században, s csak atyja került Szlovenszkó területére, mint katona, de ő is visszatért ősei földjére, s 1904-ben felvétette magát Morvaországban egy község kötelékébe és e elmen 200 koronát le is fizetett. Morvaországban lakó mostohaanyja már bosszú évek óta élvezi az apa után járu nyugdijat, csak Zhorszky Margit kér hiába már 8 éve állampolgárságot, s nemcsak, hogy meg nem kapja azt, de 8 éve még választ sem kapott. 8 éve ül rajta a referens s nem tudja elintézni. Régen, ha valaki 8 nap alatt el nem intézett egy aktát, fegyelmi vizsgálatot lehetett ellene kérni, s a hivatalíőnöknek el kellett rendelnie, vagy saját személyében kellett vállalnia a 8 napnál nagyobb késésért a felelősséget. Itt is tanácsos volna e megszorítást tenni. Grosschmid Géza dr. szenátor már több mint egy esztendeje benyújtott egy javaslatot a szenátusban, amely csekély változtatással a képviselöházhoz is benyujtatott, s több más képviselő és szenátor szintén beterjesztette javaslatát a két törvényhozótestület valamelyikéhez, de e szörnyű igazságtalknság még mindig nincs orvosolva. Sőt évről évre nagyobb zavar uralkodik az állampolgársági kérdések elintézésében, annyira, hogy egyesek részére valóságos középkori kinzókamrá- vá lett az álltam polgárság kérdése. Tisztelettel kérdem ezek után a Miniszter Urat: 1, Hajlandó-e Grosschmid szenátor által a szenátusban, illetve általam a képviselöházhoz benyújtott javaslatot, amely kellő indokolással gyökeresen oldja meg ezt a kérdést, mielőbb napirendre tűzni? 2. Hajlandó-e az állampolgárság kérdését — a köztársaság nyílt sebét — meggyógyítandó, mielőbb minden, iegaiabb egy évtizede itt éütö, polgár megelégedésére rendezni? 3. Mily intézkedéseket óhajt tenni a legsürgősebben ennek a kérdésnek teljes és végleges rendezésére? Prága, 1932. január. Aláírások. — A munkanélküliek segélyezésének ügye Nyitrán. Nyitrai tudósítónk jelenti: A munkanélküliek javára folyó imségaíkció máris számottevő eredményeket tud felmutatni. A szükségmunkákra 180.000 koronát vettek előirányzásba azzal, hogy a munkálatokat még e héten megkezdik. Népkonyhát nem állítanak fel, hanean élelmi s zer u ta 1 ván yokat fognak kiosztani a nyomorgóik között. A ruhagyűjtés eredményét, a ruháikat és fehérneműket tegnap osztották ki a jelentkezők között, míg egy nappal azelőtt húszezer korona került kiosztásra, amely összeget gyorssegélyképpen kapták a rnünikanéiküliok. A járási hivatal ellene volt, hogy kéiszpénzseg'áüyt utaljanak ki, minthogy ez mégis megtörtént, a havonként folyósított /írási segélyt beszüntette. Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőismerősei közt! — Gumi mint utburkolóanyag. Világvárosokban, különösen ott, ahol egyes házak már műemlékek, jelentős figyelmet fordítanak arra a körülményre, hogy a nagy forgalom folytán az épületek kilengésé — melyet poutos mérésekkel állapítottak meg — rendkívül nagy, annyira, hogy sok házat rövid időn belül az összeomlás veszélye fenyeget. Ennek ellensúlyozására egy angol vállalat, egyelőre kísér létképpen, gumival burkolja az úttestet s a legforgalmasabb közlekedési periódusban végzett mérések a kilengések 40 százalékos javulását állapi tolták meg. Jelen pillanatban London, Paris, Glasgow, Newcastle, Edinburgh, Rotterdam, Singapore több útvonala és három amerikai város nagyforgalmu hídjának útteste gumival van burkolva körülbelül 4200 kim hosszúságban. Az úttestek gu- miburkölása technikai értelemben megoldott és befejezett törekvés. Londonban az ellenőrző vizsgálatok alkalmával egyetlen négyzet- méter gumival burkolt közutat 280 tonna súllyal terheltek meg s az eredmény kifogástalan volt. Egyetlen akadálya elterjedésének a gumiburkolás drágasága, ugyanis négyzetméterenként 2.5—5 angol fontba kerül. Mindennek ellenére Londonban azt tervezik, hogy azokon az útvonalakon, ahol kórházaik, tudományos intézetek, iskolák és müértéfcet képviselő épületek vannak, gumiburkolattal látják el a jövőben az úttesteket. ÁGI ELBESZÉLÉS Irta: SZIKBA — Nem hiszed? Hát akkor kérdezz jányom más bolondot, — s ezzel nagy dohogva kibotorkált az ólból. Maris nem bírta nevetés nélkül, de hogy megadja a módját, tenyerét a szájára tette. De a szeme hamiskás egyetértésre kereste a Kasza tekintetét. Hanem az most mással volt elfoglalva A sok bámészkodó gyerek közül elküldött kettőt az urasági udvarba, — s amint visszaérkeztek a kért orvosszerekkel, rögtön hozzáfogott a tapasztalatadta kuruzsláshoz. Az istálló lassanként kiürült. Ahogy a Horgas puffadása lohadt, úgy lohadt az iránta való érdeklődés is. Miikor pedig a jámbor állat n agy nehezen hatalmasat lódítva magán négy lábra állott, akkor egyszerre mindenkinek eszébe jutott, hogy jó lesz hazasietni, hiszen — Uraim fia! — mindjárt itt lesz a vacsora ideje! Kasza is érezte, hogy neki is illenék már távozni, de azért csak maradt. Várt valamire. Mire? Maga sem tudta. Talán az asszony köszönő szavára? Talán még arra sem, csak jól cselt, a közeiéiben lenni. De lehet más oka is. lnne, a konyha felöl tisztán, mint a madár szó, a Maris hangja hallatszott. Milyen szépen is „fújja" .., Olyan jól esik hallgatni!... Kasza nyújtott nyakkal, arra fordított fejjel figyel a dalra: Elvitték a babám nagy OléJhországba, írtam egy levelet, elküldtem utána, Hej de a leveien piros lett a tinta... „Vissza küldőjének1' ... valaki ráírta. — Ennye de szépen énekli! — mondja a ■kán to r szakértelemmel. Ági meglepetve figyeli a keszkenője alul... Hát igaz volna? Maris miatt jár olyan gyakran erre? Maris miatti?... Különösen lepte meg ez a gondolat, örült is, nem is. De mégis inkább örült, már mint ahogy az ember örül, ba arra ébred, hogy az a fog, amit ki akart hív ni, egyszerre csak ni-ni?... künx van a. V bál... Hát jó ■ -ez igy, — igazán jó lesz, — határozni cl. mialatt minden erejével azon igyekezett. hogy csakugyan olyan jónak is tartsa... Ezalatt Kasza arra gon dőli, hogy szép, szép í a kis Maria, de azért nyomába se lép a nénijének! Dehogy lép, dehogy lép... Miért is nem kérte meg akkor?'fiáiba igent mondott volna? Hiszen Keresdy itthon se volt esztendőkig. A molnármesterséget tanulta Duna- penteién a nagybátyjánál,.. Ej, minek, minek?... Most már hiába a sóhajtozás. így történt. Megtörtént... Most már a lesz a legjobb, ha feleség után néz. Mert az egyszer bizonyos, hogy a Keresdy Gáspár még soká lesz a fronton, Ágnes asszony is észre találja venni, hogy „több a kettőnél",... Kasza szégyenkezve állt fel. Hogy ilyen „ikaputos ember" is, mint amilyen ő, ilyen nehezen tudjon parancsolni az indulatának. Még csak az kellene! Más férfi feleségét megkívánni ... Piszok dolog... Csorvás Maris ott az udvar túlsó végén még keservesebb nótába kezdett. Most már azt danolta, hogy: Egy fej fára három holló szállott... Szeretőmre hej hiába, hej hiába várok! Kasza István, mint valaki, aki nagy ugrásra készül, összeszedte magát. — Ági?... — kezdte; de aztán elhallgatott, csak a csizmája leghegyét fordította, azt nézte, balra fordította, azt nézte... és Ági mégis egész biztosan tudta, hogy most... most ütött az az óra, amikor rajta áll, csak egy szavába, csak egy mozdulatába kerül, hogy a kettejük sorsa igy, vagy úgy dőljön el ...Így?... vagy úgy?.-. És az ő szive is sebesebben vert, mint máskor... az ő ^sze is gyorsabban váltott... A múlt sok fájó emléke, a jövő sok kecsegtető kárpótlása, a szép asszony kielégítésre vágyó hiúsága, mind rendre-rendre izgatta, ösztökélte... és mégis, —■ a jelen győzött. A jelen pedig az a tény volt, — hogy Keresdy Gáspár, az ő mindennek dacára szeretett hitestársa, ott kint küzd a harctéren... Szenved ... nélkülöz és — sóvárog vissza az ő kis otthonába, az ő szép asszonyához... Keresdy Gáspárné tehát nemhogy azt a szót kimondta volna, hanem inkább öregesen meg,görbülve közönyös cso- •szogással lépett a Horgas jászlához s a takarmányt igazgatta, osztotta... de hogy Kasza még mindig nem szánta rá magát a beszédre, — kijózanítón, türelmetlenül, csaknem gorombán kérdezett annyit, hogy „Na?...“ Kasza nagyot nyelt: — Csak azt akarom tőled kérdezni, — nyögte ki végre —• csak azt, hogy vájjon... ha Marist megkérném, — mit gondolsz, hozzám jönne? Ági vállat vont: —- Ehun jön ni, ipeg... Kérdezd meg hát ii'.öle magátul, — s hogy ne zavarja őket, kisietett a ház előtti kis kertbe. Felnézett az akácfa ágai között bujkáló holdvilágra, mintha attól kérné számon a párját: — Gáspár! — suttogta hirtelen ellágyulás- sal, s két nehéz könnycsepp gördült le az arcán. Éppen akkor közelgetl feléje Kasza és Marii: kéz a kézben. Meglátszott rajtuk, hogy ez egy olyan emberpár, aki hosszú útnak indul — neki az életnek, koporsó zártáig. Ági összerezenve tért a földre álmodozásából, de legott nevetve, évődve kiáltott oda húgának: — Mi az újság, Maris? Felelet helyett a kis leány szeretettel simult hozzá. — Na — sógor! — mondta Ágnes megértő mosollyal s kezet nyújtott Kaszának. Majd, mikor a fiatalok ismét a házba igyekeztek, dicsekvéssel, tréfás-kihívón kiáltott utánuk: — Jó, jó! Csak jöjjön vissza Gáspár, majd lesz nékem is, aki engem szeressen!... Messze vitte hangját az őszi est ritkás levegője, ki a kertből, túl a kerítésen. Eihaltá- bau beleütközött az urasági lovászgyerekbe, aki nagy sietve közeledett az országúton. — Hé! Ágnes néni, kel-med szólott? — kérdezte a kapu előtt meghúzva a kantárt. — Én, én ... Hoztál valamit. Poldi? — Hát izé... levelet, azt hoztam. Ági egy szempillantás alatt mellette termett. — Hoztál?... levelet?... az uramtól? Poldi némi nehézséggel küzdve igyekezett pitykés dolmányának belső rejtekéből egy írást kibányászni. — Ihun van, la, — mondta s azzal „Jójca- kát" köszöntve elvágtatott. — Vigyázz az árokra! — kiáltott utána Kasza, aki kijött a lódobogás zajára. Ági azonban semmire sem ügyelve futott vissza az ólba, az égő mécseshez. De alig, hogy az Írást olvasni kezdte, éles sikoltása riasztotta fel a fiatalokat. — Meghalt!...,Megölték. Megölték az uramat!... Az én uramat. Meghalt. Megölték... Megölték!... És ennek a szünös-szüntelenül megismétlődő kifakad ásnak, borzalomnak, vádnak, fel- jajdtilásnak hangja, mint a félrevert harang kongása úgy hatolt mind messzebb, mesz- szebb a csendes őszi éjszakába. Szomszédok jöttek sietve, hevenyében magukra szedett gúnyákba burkolózva. Volt, aki vigasztaló szól szólt. Volt, aki halkan imádkozni kezdett. Volt olyan is, aki vállat vont abbeli hitében, hogy a háborúnak ez a természetes küvetkczink'yo. Már luiiiiikik ez, hogy egyik vagy másik szomszédról váratlan halálhírt halljanak. Áginak mindebből semmi se jutott öntudatáig. ö csak járt-kelt, sirt, jajgatott, átkozó- dott és panaszkodott, mint ahogy éppen „jött neki." Mert fájt. Mert elviselhetetlennek, tűrhetetlennek érzett valamit, anélkül, hogy tulajdonképpen tudta volna, hogy mi okozza a fájdalmát, — mi az, amitől szabadulni igyekszik. Éppen, mint ahogy egy erős cölöphöz pányvázott állat verekszik a kötéllel, körűékor be forog vele, mig egészen hurokra nem bogozza, mig teljesen alélttá nem lesz meddő küzdelmében. Ugv hajnal felé Ági is összetörtén, csendesen sirdogálva roskadt a tűzhely elé. Lassanként ismét üres lett a ház; csak Kasza maradt ott, — de még ő is elhúzódott a fiatal asszony közeléből, részint tapintatból, részint, mert sok megbeszélni valója akadt Marissal. Ott ültek tehát a konyha legtávolibb zugában, két krumplizsák tetején s mialatt fejcsóválva, igaz részvéttel át- átsanditottak Ágihoz, suttogva, pusmogva, — minduntalan ki-kitörui vágyó, hirtelen visz- szafojtott nevetéssel, — beszéltek a jövőről. Ági értelmetlenül bámult a kialvó parázsba. Kendője lecsúszott válláról, mégse hajolt le érte, pedig nagyon fázott... Torka száraz volt Ott állt egv korsó víz a szemközti padkán ... nem nyúlt utána ... Már a könnyei se folytak, csak a szája mozgott; hangtalan átokkal? néma imádsággal? Talán ő maga sem tudta... Maris odalépett hozzá. — Ági, — kérdezte — nem ennél valamit? De, hogy nénje nem is válaszolt, elszomorodva sompolygott vissza helyére; ám amint vőlegénye mellett elhaladt, az egy hirtelen mozdulattal magához vonta, a szájuk összeforrott. Ági iránti gyöngédségből nagyon vigyáztak, hogy csókjaik ne cuppanjanak, mégis, a a fiatal asszony ott a kialvó tiiz mellett mintegy ösztönszerüleg arra fordította tekintetét. Fáradt, félig lehunyt pillák alól titkon nézte őket. Nézte a bugát, azt az első csók hevétől rózsává fakadó gyönyörű bimbót és nézte a férfit, aki ezzel a szerelmes csókkal egészen azé a szép leányé lett. Nézte-nézte őket csendesen, lopvást, megértőn, aztán lassan, fáradtan hunyta le pilláit, — de aztán mialatt fejét két kezébe temette, egyszerre ellenállhatatlan kitöréssel sírt fel lelke mélyéből a keserves panasz: — Istenem, terem tőm! Be árva is lettem... be nagyon árva is let'"in!. . , — Vqge — 4
