Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-13 / 9. (2822.) szám
1932 Jarouár 13, szerda. 'Az ókori kezdetleges államháztartás életében az adó egyáltalán nem szerepelt. Az ókori államok jövedelmei a hadizsákmányból és az ellenségre vetett hadisarcból állottak. A görögöknél és rómaiaknál bevételi forrásokul szerepeltek még az államjószágok, bányák, vámok, továbbá a törvénykezési illetékek és pénzbüntetések is. A középkori államok pénzügyei a termén ygazdaságon alapultak. A meghódított ország földjét felosztották és elsősorban a fejedelem kapott nagy kiterjedésű földbirtokokat, melyek az udvartartásnak, katonaságnak és hivatalnokoknak költs‘gél. fedezték. Az egyház is földbirtokot kapott és ennek hozadékiból fedezték a közoktatásnak és szegény ügynek akkori igényeit. A polgárok terményekkel és munkaszolgálattal rótták le az állam iránti tartozásaikat. Az állandó hadsereg meghonosodása, az állam irányában támasztott igények szaporodása és az állandó fizetéssel ellátott hivatalnokok alkalmazása folytán természetesen az államszükséglet is jelentékenyen megnagyobbodott. Az államhatalom azonban kezdetben kibúvókat igyekezett találni az adókkal szemben a kőzbevételek szaporítására. Ilyen ki- buvók a regálék és az ezekkel összefüggő illetékekből eredő bevételek. Az államok még az adósságcsináláshoz is előbb nyúltak (birtokokat elzálogosítottak) mint az adókhoz. Csak amikor mindezek a próbálkozások elégteleneknek mutatkoztak, akkor tértek át az államok az adóztatásra és az adókat legrégebben ajándéknak, aztán a kormány részéről kért segítségnek, később segélynek, majd az egyénnek az állammal szemben tanúsított áldozatának tekintették és legvégül kötelességnek, majd fizetési kényszernek. * Az államnak kétségtelenül mindahhoz feltétlen joga van, ami nélkül fennmaradását nem biztosíthatja. Az állami szükséglet, valamint általában az összes nyilvános háztartások szükséglete a népélet fejlődésével és a nemzet haladási vágyának erősbülésével egyre nagyobbodik. Mindig több és költségesebb közintézményekre van szükség, mert nagyobbak az igények, az egyes polgár a köz erejétől várja a béke biztosítását, a szellemi élet fejlesztését, az egészségügyi, sőt a kényelmi érdekek kielégítését is. * Az adó elmélet legfontosabb kérdése, hogy milyen alaphoz kell igazodnia egy-egy adózó által fizetendő adóösszegnek. Erre a kérdésre a választ az adó lényege adja meg. / adó: fizetésének tartamára nézve állandó szolgáltatás. Állandó szolgáltatás pedig csak abban az esetben lehet, ha. nem csökkenti az adózó szolgáltatási képességét, tehát, ha nem rontja meg az adófizető gazdasági helyzetét, miből következik, hogy az állam adóztatási joga csak addig a határig terjedhet ki, amelyen túl már a törzsvagyon és a munkaerő romlása következnék be. Az adófizetési képesség az általános közgazdasági viszonyok tükre. A javak akadálytalan értékesítését lehetővé tevő közgazdasági viszonyok nagy, ellenben a kedvezőtlen gazdasági .állapotok csekély adózó- kénessé ^et eredményeznek, ami mellett az adófizetési képességre befolyást gyakorol az adóbevétel hováforditása is. Mert ha az egyes gazdaságoktól elvont jövedelmi részekért oly gazdasági. vagy szellemi előnyöket nyújt az állam, ame'-'-'-nek fejlesztő hatása nagyobb értéket kév>vksel az adók által okozott áldozat mértékénél, az adó viselést emeli, ellenkező esetben csökkenti az adózóképességet. Ha az állam kiadásai túlságosan emelkednek s ennek folytán adó formájában a magángazdaságokból annyit von el, hogy az anyagi jólét emelkedése lehetetlenné válik, önmagával kerül ellentétbe, mert ugyan azon cél ellen tör, amelynek kedvéért létezik. S ha az áilamkiadások összege s a nemzeti jövedelem nagysága közötti aránytalanság hosszú ideig tart, az adózó polgárság a reá rakott terhek súlya alatt végre is összerós- kad. - o * Az államnak a polgárok érdekében élni kell, azonban élni kéül a polgároknak is az állaim érdekében és az állam kötelessége, hogy polgárainak gazdasági életéit és egzisztenciáját a mai hihetetlen nehéz helyzetiben az adott törvényes keretek korlátáin belüli fenntartsa és biztosítsa. A csehszlovák adótörvény 276. §-ámak 3-ik bekezdésére ós a 15. §. b. pontjára gondolok. A pénzügyi hatóságoknak a legteljesebb mértékben alkalmazni kellene az adótörvénynek azt a rendelkezését (276-ík §.), mely szerint a jogerősen előirt adó kérelemre egészben vagy részben elengedhető, ha annak behajtásával az adós megélhetése komolyan veszélyeztetnék, vagy gazdasági romlása előidéztetnék. Egzisztenciák megsemmisülésével adóforrá- sok semmisülnek meg és egzisztenciák megsegítésével uj adói óriásuk keletkeznek. A 15. §. b. pontja a veszt ességeik leírását engedi meg. Köztudomású, dolog, hogy a kereskedők követelésének igen nagy része behajtlhaiüatlain, különösen a falusi nép tönkremenése folytán. A pénzügyi hatóságok azonban az ilyen behajthatatlan követelést csak akikor isimerik el leírható vesztességuék, ha az adózó nemleges végrehajtási jegyzőkönyvvel igazolja a követelés b eha jthata-ti an ságát. Ámde igen gyakran előfordult az, hogy a követelés amy- nyira rossz, hogy a hitelező nem tartja érdemesnek a követelés peresitéset, hogy költségei ne merüljenek föl, méltánytalan lenne tehát az a szigorú eljárás, mely az ilyen esetben a veszteisséig leírását nem veszi figyelembe. Az adott helyzettel számoló pénzügyi hatóságnak ezt figyelembe kell vennie, az óvatos kereskedőnek pedig községi bizonyítványt kell beszereznie arról, hogy adósának semmiféle vagyona nincs. Az általános politikai helyzeten mindig a pénzügyi kérdések uralkodnak. A legégetőbb probléma, hogy mi módon lehetne az államok gazdasági helyzetén javítani. Az egymással szemben álló politikai pártok és az egyes nép osztályok leggyakrabban egész ellentétes intézkedésektől várják az államgaizdasági viszonyok és a* éaekkel összefüggő közállapotok javulását. A gazdasági viszony ok javulását azonban csak egyetlen dolog mentheti meg: az általán os és igazi béke, fegyveres háború és válmbáboru nélkül. Visszaadni a szabad forgalmat és a piacot, ahol vesznek és eladnak. Mintha a ma számára irta volna Norman Angell „Rossz üzlet a háború4' cimü munkáját. Aki azt hiszi — inja Norman Angell — hogy valamely ország folytonosan eladhat anélkül, hogy vegyen, az a gazdasági élet területén kitalálta a perpetuum mobilét. Már pedig a nemzetközi- kereskedelem épp oly kevéssé lehet el hajtóerő nélkül, mint az állítólagos perpetuum mobile. Mivel a gazdasági fejlődés magas fokán álló népeknél minden vásárló egyúttal szükségképpen vetélyiárs is: ezt a tényt semmi sem tüntetheti el. Ha valamely konkurrens számiára lehetet lenné tesszük a versenyt, akkor egyúttal elpusztítjuk a saját vevőinket is. Azt hitték, hogy Angol ország aranypénzzel teljesiti fizetéseit, holoft Angliának alig van annyi aranya, amiből egyévi adóját tudná -megfizetni és ha Angliának — mondt-a hosz- szu évekkel ezelőtt a kitűnő szerző — arany- ny-al kellene megfizetnie a behozott árukat, aranykészlete hat hónap múlva fogytán volna. Az eddig követett -módszer az, hogy any- nyit ad el, amennyit vásárol. És ha Németország számára Anglia jó piac, ez csak azért lehetséges, mert Angliának pénze van, amelyet úgy szerez meg, hogy Németországnak vagy más államoknak megfelelő mennyiségű árut ad el. Ha ellenben Anglia nem tud eladni, akkor Németország elveszti piacát, még pedig nemcsak az angol piacot, hanem -mindazokat a piacokat, amelyek AngoLország vásárlóerejétől függnek. Az eladás és a vásárlás összefügg egymással, egyik a -másik nélkül nem mehet végbe. A modern gazdasági életben egyik nemzet vesztesége sem lehet fokmérője a másik nemzet nyereségének. London, mely az egész világ banküzleteiit bonyolította le, a forgalom nagyságához viszonyítva egiész kis ércpénzkészlettel dolgozott, még pedig azért, mert egy amerikai író szavai szerint „a 'londoni bankároknak pszichológiai tartalékalap áll rendelkezésére." Az angol bankárok általában megbízhatók, becsületesek, ezért tudnak aránylag kis aranykészlettel óriási hitelműveleteket lebonyolítani. Ezt a pszichológiai tartaléktőkét, amely az angol bankvilág megbecsülhetetlen -értékű vagyona, a tisztességes bankároknak egymásra következő nemzedéke hagyta örökül és minden nemzedéknek mindem egyes egyede valamivel hozzájárult eme gazdagság megtartásához és növeléséhez. * Az orszáigválságoik-ból világválság lett. Sok minden pusztul és vele ez az ain-gol piszicthiolőgiai tartalékalap is. Franciaország és Anglia veri Romániának az uj ozüspénzt. A román pénzügyminisztérium az ezüst ezázlejesek verésével az angol ós francia állami pénzverőket bizta meg. A nyersezüstöt Románia fogja száliltani. A százle-jes ezüetpénz julius ekéjén kerül forgalomba és öt rész ezüstöt fog tartalmazni. A nemzetközi kartell emeli a réz árait. A Copp-er Exportes Corporation igazgatósága a múlt napokban hagyta jóvá a kartell egyezmény uj föltételeit. A réz-kereskedők el vannak készülve arra, hogy a kartell ezzel kapcsolatban a réz egységárait 0.25—0.5 százalékkal fölemeli. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*— K Csehszlovákiában nyerseimet is fognak gyártani. A köztársaság nyersfilmszükségletét eddig importálni kellett, mert a belföldön azt elő nem állították. A fényképezéshez szükséges üveglemezt viszont itt is gyártották, sőt. az utóbbi időben a kivitel is jelentős volt. A königgratzi Fo- tochema-cég most elhatározta, hogy fényképezéshez szükséges filmeket'is fog gyártani. Javult Ausztria vámbevétele. Ausztria november és december havi vámbevétele jelentősen növekedett. Bár a kötött devizagazdálkodás következtében az -illetékes körök a külkereskedelmi forgalom s igy a vámbevételek csökkenésével számoltak, ennek ellenére különösen decemberben a vámbevétel 60 százalékkal múlta fölül az előirányzatot. Az 1930. év november és december havi vámbevételekkel szemben az 1931. év megfelelő időszakának vámbevételed természetesen erősen csökkentek. Munkanélküliség az üvegiparban. Az üvegipari munkások körében a munkanélküliség 1930 óta a múlt év végére 109 százalékkal emelkedett. 1930-iban 5738 üvegipari munkás volt munka nélkül, 1931 végén pedig 12.566. Az üvegipari munkanélküli munkások 1931-ben 6 millió 625 ezer K segélyt kaptak. Prágában zöldségraktárt létesítenek. A prágai zöldségker-eskedők szervezete elhatározta, hogy Prágában nagyszabású zöldségraktárt létesít. A zöldségraktár létesítésének célja a zöldség elraktározása az eladásra alkalmasabb idaí-g. Németország megszünteti a malátabehozatali lapokat. Miután a Németországból exportált maláta mennyisége meghaladja már azt a mennyiséget, amelyet a behozatali lapok bevezetésénél múlt év november 25-én megállapítottak, ezért a német birodalmi kormány január 8-án kelt rendeletével a további behozatali lapok kiadását beszüntette. A behozatali lap mé- tenmázsánkint 13.66 márka vámértéket képviselt-. 5,666.000 munkanélküli Németországban. Berlinből jelentik: Hivatalos ki-mutatás szerint a német- országi munkanélküliek száma 1931 december 31-én 5,666.000 volt. Ez a szám a december 15-iki adatokkal összehasonlítva 316.000 főnyi emelkedést mutat. Az üzleti hitelek központi nyilvántartása. Az érdekelt gyáripari és nagykereskedelmi körökből már régebben indult ki az az indítvány, hogy a gazdasági életben nyújtott hitelek központi nyilvántartásokban vezetendők. A terv megvalósítása azonban nagy nehézségekbe ütközik s igy a mai napig ilyen nyilvántartást nem fektettek föl. Helyenkint és szabmá-nki-nt ugyan történtek oly megnyilatkozások, amelyek a hitelek nyilvántartása mellett foglaltak állást, az ily szervezetnek azonban csak úgy volna értelme, ha az az egész állam területére kiterjeszthető volna. A központi hitelnyilvántartás bevezetésének főcélja az volna, hogy egyes cégek ne vehessenek föl üzleti erejükön fölül különféle bankoknál és nagykereskedelmi vállalatoknál hitelt. Az utóbbi időben fölmerült az a terv is, hogy a hitelek nyilvántartása kötelezően bevezetendő s a nyilvántartás vezetésével a bankok és pénzintézetek ellenőrző szövetségei volnának megbízva. A. Prásfüi MlIC?¥'3.F Hirinp korona expediciós és portóköltségét . r , , . igen tiszteit előfizetőink szíveskedjenek nagy Scepes n&pt&r&n&K előfizetési dijukhoz csatolva beküldeni 9 Az álamok útja az adókon át Irta: Czeizier Gyula dr. (Kassa)
