Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-01 / 1. (2814.) szám

INDULÁSHOZ Irtai SZENT-IVÁSV JÓZSEF Beje, december 31. Megértünk már kisebb­ségi életünkben néhány fordulót, elindnltunk már néhányszor az újévnek. Útra valóul meg­tömte sorsunk tarisznyáját a tapasztalat, a reménység, a múlt. Óvatossággal és rózsaszín Látással egyszerre, de mindig bizakodással, mindig uj és erős hittel köszöntöttük az uj év reggelét. Most is igy kellene. A leihorgasztott fejek világában mintha semmi biztató sem volna. Baj és ismét baj: egymásra tekint két em­ber, a gondok mély nyomokat hagynak a te­kintetükön és régen kihalt belőlük a tiszta derűs mosoly. Előre tolakodott a puszta gaz­dasági fennmaradásért való küzdelem, és az egyén harca a mindennapi életben kitermelte az elkeseredett emberek tömegét. Véreg ök­lök emelkednek a levegőbe, szélsőséges esz­mék ragadják magukkal a tömegeket, mert a végére jár a türelem, végére jár az elbir- hatása a nyomornak. Világkép: A kinpadra feszített ember. — Csak az a különbség, hogy egyik helyen vé­gét Ja/r/i baj, a másikon - ­Bele kell nézni, szembe állani és úgy fo­gadni a veszedelmekéit. Most létszik meg mindenki előtt a gazda­gégi élet komplikált gépezete, mezítelenül, ahogy egymásba kacsolódnak a munka, a termelés, a pénz, az arany, a külkereskede­lem, a vám, a tarifa-politika, az államháztar­tás stb. stb. Ha meglazul az egyik, magával viszi a többit. A láncot nem lehet használni, ha az eltört szemet valami módon nem pó­toljuk. A baj ott kezdődött, hogy a mezőigazdaság értékei elveszítették értéküket. A termelés költségei pedig nem kisebbed tek, uj és uj tőkék igénybevétele a kamat rabszolgáivá tette a gazdákat, a közterhek is nőttek, mert valahonnan fedezni kellett az állam szükség­leteit. A mezőgazdaság vérszegénységét min­den gazdasági ág megérezte. Üzembeszünte­tések, bukások következtek. A munkások kis házai nyomortanyákká változtak és feltámadt a munikanéllküliség. Az emberi élet csődje, így indult el a lejtőn és megáldani nem lehe­tett így jutottunk el 1932 kapujáig. Európa hatalmasai, legelői Franciaország, — ma a legnagyobb szárazföldi hatalma a vi­lágnak, — keresztülnéztek a bajon, nem tö­rődtek vele, mert mekák más államok pilla­natnyi rombolásából haszon származott. Vol­tak eszmék és ideák, amelyek a felelős ál­lamférfiak agyát is hevítették. Külön poditi- fetei célok érdekében kellett megcsinálni az/ európai állami és gazdasági dezorganizációtj Versaiiiea, St. Germain és Trianon történew mi palotáiban. Talán senki sem tudta, talán nem vwLt szabad megmondani, hogy mikor Wilson, i tudós professzor, az Amerikai Egyé sült Állaunk elnöke hajóra szállt és Eoirópj boldogitására indult, készen volt Párásban jt terv, úgy alkata, meg az uij Európát, boay Franciaországon kmi sem katonai, sem g®- dasági hatalom ne i^jlődhessen ki. Ez sili­mit is és csak annyiban volt tévedés a kíl- kulusokban, hogy a népék tologatása és öjz- szeházasitása még csak megtörténhetett a lá- radt éa kimerült emberrel, a pénz, a ®.z- daság, a szociális kérdésekre nem lehet Pa­ragrafust huzni. így történhetett, hogy jila- kuttak államok, pl. Csehszlovákia, amelyien az uralkodó politika éle a környező-állagok , ellen állott, amellett azonban ipari teritelé- séuek 80 százalékát a külföldön kellett jílíhe- iyeznie. Pedig mi a győztes államok kedvez­ményeit kaptuk. Ne is beszéljünk egyébről, agyoncsépelt kérdés a német birodalom, Ma­gyarország, Ausztria stb. képe. Nagy erőfeszitésesl foglalkoznak az egyes államok kormányai az államháztartás egyen­súlyának védelmén. Leépítés, a költségvetés leszállítása a feladat. Egyelőre anélkül, hogy a magángazdaságra való hatásával foglalkoz­nának. Már pedig az állami üzemek beszün­tetése vagy korlátozása, a személyi költségek csökkentése csak újabb és újabb tömegeket foszt meg közvetlenül vagy közvetve kerese­tétől és munkakhetőséigétől és mert a mun­kanélküliség a krízis legszomorubb és leg- antiszociálisabb következménye, amellett leg­veszélyesebb tünete. — az állampénzügyek ilyen rendezése csak fokozza a magángazda­ság válságát. Már pedig a magángazdaság be­tegsége ma fokozottan üt vissza az államház­tartásra, amelynek bevételei főként az adók, az állami vállalatok, a posta, a vasút stb. jö­vedelmeiből adódnak. Nem kell róla beszélni, hogy az adóvégrehajtások eredményei mily csekélyek, fölösleges a posta és vasait forga­lomcsökkenésére rámutatni. Mindenki ismeri ezeket. Más intézkedések is történnek. Brüuimg szükségnendeletei, melyek a közgazdasági tu­domány elméletének ismerete nélkül értel­metlenségnek tűnnek föl, pedig magukban hordják a gyógyulást. Csak az a hibájuk;, hogy az árszabályozás, ha drákói szigorral keresztül is vihető, csak belföldi viszonylat­Lansanneban és Genfben két párhuzamos konferencia dönt a világ sorsáról Lausanneban január 18-án, Genfben február 2-án kezdenek tárgyalni — Jóvátétel és lefegyverzés — Németország elfogadta a javaslatot I on, deoemofoer 81. A He^tor-Ugynök- atalos jelentése szerint &a angol y diplomáciai képviselői az Egye- lamok, Franciaország, Olaszország, rszág, Belgium, Japán, Csehszlová- rögország, Románia, Jugoszlávia, ország és Portugália kormányainak «s ajánlatot tettek arra vonatkozóan, bázeli szakértői döntés után esedé- ált jóvátételi konferenciát január Ívják össze Lausanneban. Hivatalos örök felfogása szerint a lausannei ncia hatásköre rendkívül szűk lesz, merika nem fogadhatja el a meghi- dott a jóvátételi kérdés megoldásá­csa a washingtoni kormány kezé­ig A jóvátételi konferencia tehát setre sem eredményezhet oly álta- egoldást, mint két év előtt a párisi ncia, amely a Young-szerződés lséhez vezetett. Washingtoni hiva- lentések szerint az amerikai kor- z angolok bejelentését egyáltalán írató meghívásnak és nem küldi ki L&ait a lausannei konferenciára, ít újból csak megfigyelők fogják lm Lausanneban. i. elfogadó , december 31. Sir Horace Rum- Brlini angol nagykövet tegnap meg- külügyi hivatalban, ahoil Gauss dr. nLini^^riuini igazgatóval a lausannei kon­ferenciára vonatkozó meghívásról tárgyalt. Gauss értesítette a nagykövetet, hogy a né­met kormány elfogadja az angol javaslatot és beleegyezik a konferencia lausannei megtartásába. A Wilbelmstrasse hivatalos nyilatkozata után a londoni kormány érintkezésbe lép a svájci szövetségi kor­mánnyal és a berni kormány az angol kor­mánnyal karöltve a közeli napokban kibo­csátja a formális meghívót a konferenciára. A terminus megfelel, s a konferenciát igy január 18-án kezdik meg. Német részről az egyetlen feltétel, hogy a konferencia meg­nyitásáig befejeződjenek a moratórium-bi­zottság berlini tárgyalásai. Meghívót a kon­ferenciára csak azok az államok kapnak, amelyek közvetlenül érdekelve vannak a Young-szerződésben, igy tehát az Egyesült Államok kormánya semmiesetre sem sze­repelhet a meghívottak között. Angol kommentárok London, december 31. Az angol sajtó biztosra veszi, hogy a jóvátételi konferen­ciát január 18-án megnyitják Lausannóban. Otnaf nem kerülhetett szóba, mert JcChány nappal a jóvátételi konferencia megnyitása után megkezdődik a nagy lefegyverzési konferencia a népszövetség városában. A lapok hosszú kommentárokat fűznek a két küszöbönálló konferenciához s hangoztat­ják, hogy a jövő hónapban megkezdődő ta­nácskozások nemcsak Európa, hanem az egész világ sorsát hivatottak eldönteni. Ha a tárgyalásokat siker követi, akkor remény van az európai rend stabilizálására, ha a tanácskozások halul ütnek ki, akkor a jövő bizonytalanná válik. A lausannei tárgyalá­sok kizárólag a jóvátételi probléma meg­oldására vonatkoznak és más adóssági kér­désekkel nem foglalkoznak. A legtöbb, ami Lausanneban elérhető, az, hogy a hitelező hatalmak két-három éves moratóriumot adnak a védett annuitásoknak, míg a véd­telen annuitások kérdésében a Young-szer- zödés elvét legalább formailag feltétlenül fenn kell tartani, azaz Németország nem menthető fel a jóvátételek védtelen részé­nek folyósítása alól. A legújabb időben nyilvánvalóvá vált, hogy az angol kormány legalább részben elfogadta a francia állás­pontot és a jóvátételeket fontosabbnak tart­ja a magánadósságoknál. Lengyelország és a leszerelés Varsó, december 31. A lengyel politikai körök az utóbbi hetekben rendkívül sokat foglalkoznak aggal a kérdéssel, hogy mi legyen Lengyelország hivatalos állásfogla­lása a genfi lefegyverzési konferencián. A jobboldali lengyel lapok a lengyel—francia szolidaritást hangoztatják a lefegyverzés kérdésében is és az a véleményük, hogy Lengyelországnak minden tekintetben tá­mogatni kell a francia kormányt, ha az utóbbi szembehelyezkedik a fegyverkezé­sek csökkentésére irányuló törekvésekkel. Abba az esetben, ha az 1932 májusi fran­cia választások baloldali többséget hoznak és az uj baloldali francia kormány hajlandó lesz engedményeket tenni a lefegyverzés­ben, akkor Lengyelországnak kell az ellen­állást vezetnie. Kormánykörök elasztiku- sabban Ítélik meg Lengyelország szerepét, ámbár hangsúlyozzák, hogy a lengyel kor­mány felfogásától nagyon sok függ. A le­fegyverzés kulcsa nem Franciaország, ha­nem Lengyelország kezében van. A lengyel kormány békés beállítottságú, de a lefegy­verzésbe csak akkor egyezhet be, ha az ehhez fűzött feltételeit teljesitik. Lengyel- ország helyzete Szovjetoroszország és Né­metország között rendkívül súlyos és ezt a tényt tekintetbe kell venni a genfi összejö­vetelnek. A japánok folytatják mandzsuriai előnyomulásukat 0 „független" Mandzsúria - Kupancsu elesett Tokio, december 31. A kínai csapatok to­vább folytatják Mandzsúria kiürítésését. Az ország területén ma már alig van kínai ka­tona és Japán lassan birtokába veszi egész Mandzsúriát. A Rengő nevű japán távirati ügynökség szerint a jövő év elején Mandzsú­riát szabad állammá nyilvánítják és az uj álltam Japán protekciója alatt fog állam. — Mandzsúria uj színeket választ s vörös-kék- sárga zászlója a mandzsuriai, a mongol és a koreai népek egységének szimbóluma lesz. A japánok időközben folytatják az előnyo­mulást Csingcsau felé. Ahol elllentállásra ta­lálnak, ott kegyetlenül szétverik a kínai csa­patokat Oangszuleiang általános visszavonu­lást rendelt el g csapatai pánikszerűen mene­külnek dél felé. A japánok ma elfoglalták KupancSut. Mandzsúria egyik legfontosabb vasúti csomópontját. Ma: RáDIÉMELlÉKLET j ^\ Mai uámunk 16 oldal "l|||k JfT 1 évf. 1. (2814) szám • Pdlltak ■ 1932 január 1 A szlovenszkői és mszinszkói ellenzéki pártok „ P°MkaÍ napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KC. DZüRANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA sQROŐRYCIMi HÍRLAP, PR A HA

Next

/
Thumbnails
Contents