Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-12 / 283. (2800.) szám

clalista körökből származó vélemények szerint a pártvezér újabb interjút akar adni a külföldi újságíróknak, hogy válaszoljon Brüning kan­cellár rádióbeszédére. A külföldi újságírók ma délig nem kaptak meghívót a sajtóíogadtaíásra. A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint Hin- denburg köztársasági elnök ma újból fogadni fogja Hitlert. Hivatalos helyen erről azonban mitsem tudnak. Sialosti ulra Litvéiria Kopenhágű, december 11. Smeitona köztár­sasági elnököt a litván parlament tegnap újabb hét évre köztársasági elnökké válasz­totta. lofta alább npfsffeflzefa isfllü rosiinias iáfoiatásárSI Bukarest, december 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Jorga minisz­terelnök tegnap nyilatkozott egy francia lap munkatársa előtt Bethlen István gróf volt magyar miniszterelnök romániai látogatásá­val kapcsolatban. A nyilatkozatot a ma reg­geli bukaresti lapok is közük. Jorga kijelen­tette, hogy Bethlen látogatásának nem volt politikai célja és ha lett volna, erről minden­esetre értesítették volna őt is. Bethlen velem is találkozni akart volna — mondotta Jorga —, nagyon e-zivesen találkoztam volna vele. Mi jó viszonyt akarunk fönntartani Magyar- országgal és ennek a föltétele meg is van, el­sősorban abban a tényben, hogy kisebbsé­geinkkel jól bánunk. (Vájjon mi a vélemé­nyük erről a miniszterelnöki kijelentésről az érdekelt romániai kisebbségeknek? Szerk.) Magyarország és Románia között sorsszerű ellentétek voltak a háború előtt, ez az ellen­tét azonban csak a „nemzetiségi44 Magyaror­szággal szemben állott fönn. A mostani együíthaladás lehetőségét a nemzeti Magyar- ország biztosítja. I francia snaiisaiiaiág válsága Páris, december 11. A francia kormány tegnap uj törvényjavaslatot nyújtóit be, amely újabb 100 millió frankos hitelt ad a me­zőgazdasági előlegpénztárnak. A földműve­lésügyi miniszter a szenátusban bejelentette, hogy a kormány a franciaországi mezőgaz­dasági agyé® Ólaiét •karja föladó! yeznl, •mely a rendkívül kedvesét len viszonyok miatt nehézségbs került A szövetkezetnek hatvan millió franknyi passzívája van s ha & kormány nem lépne közbe, számos francia kisgazda tönkremenne. Mindenki biztosítsa választójogát! Felhívjuk az őslakosság figyelmét arra,! Minthogy a választói jog igazolásához a* hogy az állandó választói névjegyzéket most I állampolgársági bizonyítványnak és ott, állítják össze és hogy december 15-től 22-ig | ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő'lap­bezáróam ezt a névjegyzéket közszemlére ; nak elümutaíása kötelező, mindenki halá­los zik ki. A városokban a házak kapui alatt i déktalamtl szerezze be ezeket az okmányom és a választási irodában, a községekben j kát. pedig az elöljáróság helyiségében. j ' , . ... , . , . „ Hiadcakinek Wlcjessége, utánméz-\ hogy tegyen jen, rajjon benne r<m-e n nőre a iflmW j hfWesoéstnek Faképpen azok, akik névjegyzékben, mert a k®közel«bbi válasz. ,« h«»lote. kozse*. viUsztáoo. azért nem fáson kak az szavazbat, akinek nevét a vá-! ^a*n*tak( mert terük nem sneTepelt a jásztél névjeítyzék Míiteteii. A közönség i yw*«>OT. F,intés a la.kasva.l­íá jékeztalásira közeljUk, hegy mimlazon j‘?®8 *?**?!*?*■ “* * TL A®J ő eseliszlovák áHampelgároknak benn kell ■ í™<» «* e^ntén k, kell Javít­szerepelniük a választói névjegyzékben, akik élctiik 21. éréit 1931 december 31 dg betöltik és legalább 3 hónap óta, tehát leg­alább 193.1 szeptember lo-ike óta tartózkod­nak a községben. tat ni. Fölvilágositást készséggel ad az országos kerefftérnyszooi álista párt és a magyar nemzeö párt központja, illetve minden tit­kársága. _._Éül0í®l H SPSüifHa liltiffiliS w w w m vm wr m m w &§ < íz ni államin életrajza — Törvény a spanyol „telefontársaság" ellen Madrid, december 11. A spanyol nem-! EOíigyüléa tegnap A Icai a Zam-orát piegrá-1 laszfccíia a spanyol köztársaság első elnö­kéin. Az ni spanyol alkotmány érteimében az elnököt nyolc évre választják. Aicala Zamora hatvanöt éves. löCOÜhan választották meg először képviselőnek é& csakhamar Romanones gróf liberális vezéi bizalmas ember'© lett s kétszer miniszteri tárcát vállalt Romanones kormányában. Legutóbb 1915-ben volt hadügyminiszter. A háború alatt Romanones és Zamora között bizonyos ellentéteik fejlődtek ki, mert Ro- manones az antant oldeMn a háborúiba akart avatkeani, inig Zárnom a fel tótien melkát fogbaK AMst Primo de Rivera diktatúrája alatt Zamora tóíjewm eílensékbo szorult és 1930-ban nyíltan Al­fonz király ellenséíreicek táborába állott és> hitvallást tett a köztársaság mellett, 1930 végén rész tvett a monarchia elleni pucos- ban s azt a manifesziumot, amelyet a nép­hez intézett, mint a spanyol köztársaság el­nöke irta alá, Berenguer tábornok, Primo utódja, mint ismeretes, letört© a puccskísér­letet és Zamora börtönbe került. Természe­tesen mintaszerű börtönbe, ahol kényelmes életet élt, ahol barátai meglátogathatták, ahonnét tovább intézhette a köztársasági mozgalmat. Berenguer bukása után Alfonz Sancíhez Guerrát a börtönbe küldte Zamorá- hoz és miniszteri tárcát kínált neki Guerra kabinetjében. Időközben a helyzet megvál­tozott » Aznar tengernagy lett miniszterel­nök. Zamora • vádlottak padjára került, de a báróaág nem merte cditóint. A* állam- ügyéül tt®enőt éve* fo^tiAnbüntotóst kért, de 19S1 márclua 23-án a bíróság cawh hat havi börtönre Ítélte teltételeden. Három héttel később, a községi választások után Zamora ■mmim *■*( (4) — Na má, na má, még maga is igy be­szél, Már .akkor itten ebihez nincs rnit hozzá tenni. Itten én már csak hallgathatok, ha maga is ilyeneket mond!... Hát mondja meg nekem, de tiszta szívvel mondja meg, hogy hallott-*© maga már Ilyen esetekben a zárórára hivatkozni? Volt-e valaha ilyen esetben záróra érvényben, látotté már ma­ga olyan hatóságot, amelyik azt tartja magá­ról, hogy joga van szétzayarnl a mulatságot? Mint aki valami nagyot mondott, kérdően és diadalmasan nézett maga körül. — Más világ van most Isti, nyevies? Be­jön a rendőr és ránk parancsol, hogy men­jünk haza — szólalt meg a kevés szavú Sző- regi bíró. Selmer bárónő tovább erősködött: — Én meg azt mondom, hogy előre el le­hettek az urak készülve rá... Gyónunk haza! Erre Gálify Tutyu nagyot csapott az asz­talra: — Már bizony innen nem mozdul senki... Ne haragudjon méltósága, de maga se! Fel­hatalmazva érzem magamat a rendezőség nevében kijelenteni, hogy ebből a bálból nem lesz se keletien, se sülellen tészta, bá­nom ha hozzá fogtunk a dagasztó shoz, akkor kenyeret dagasztunk belől© Nagy tapsot kapott éri©. Makaók a nyaká­ba borult: — Csókollak Tutyikóm, mióta lett pék be­lőled! De azért a frósz fogjon ki, ha azt mon­dom, hogy nincs igazad. Csak azt mondd, hogyan a kapkodjunk neki, mert a rendőr ki akar dobálni minket. Megpróbáltam ki­vinni a söntésbe, de aszo.idla: Pari©, bocsié do csórta... Erigyj az ördögbe le, te disznó zsandór, kivel beszélsz? Tutyi csillapítóan integetett, és pohár után kapott. Hátraesett fejjel töltötte le ma­gába a bort és cserditett a nyelvével: — Hát fogjunk hozzá. Először, mindnyá­jan ide vonulunk a kisterembe. Azután el­rendelem a rendkívüli szünetet. Azalatt nyilvános tárgyalást rendezünk az illetők­kel. Utoljára pedig lefogadom, hogy regge­lig fog állni ,a bál. óriási zajban indult a nagyterem felé. — No már erre kiváncsi vagyok Tulyu. — Most mutasd meg Tutyu, hogy mi 1 tudsz. — A bor beszél belőled, Dutyiba. Jobb lesz, ha i>©íojezkedü.nk és eldhelődünk. — Melletted vagyok, nagyra nőjj, TutyuI Tutyu bólogatott, nevetett, a kezét dör zsölgelte és monoklit vágott a szemére. Ki állt a kisterem üvegajtajába és 'beleharsogta a táneolók közé: — Tisztelettel felbérelnek a hölgyek é» urak, hegy fáradjanak át a kísteremíbe. Ti is jöíízlök, Rudi. A lámpákat oltássá tok el, inért rendnek kell lenni. A kisterem gyorsan megtelt a beözönlők­kel. A pincérek asztalokat hoztak, kis he­lyeken szorongtak a társaságok, a fiatalokat az uj helyzet felvillanyozta. Tapsolni kezd­tek, a cigány tust húzott: — Halljuk Gálfy Tutyut. Tutyu harminc egynéhány év szántotta vörös képe elemében tüzelt a tömegben. Megránoigálták, poharat nyomtak a kezébe, éjjent kiáltottak rá, jóllehet senki sem tudta, hogy mire készülődik. Az elhelyezkedés után valaki elkiáltolta: Lássuk a produkciót, Tutyu. Meghajtót la imagát: — Türelem, hölgyeim és uraim. Történel­mi színjáték veszi kezdetét. Kiment a teremből és kisidő múlva ki­sebb társasággal tért vissza. A terem sarká­ban külön Állított asztalhoz vezette a főhaj­tással köszönő négy férfit. Egyikük egyen­ruhában volt. A bálozók meglepetve ismer­ték fel benne az uj rendőrkapitányt s a töb­biekben is az uj uralom helyi nagyságait. Bilóczy idegesen topogott a köszvényes lá­bával: — Ez a Tutyi meggárgyűlt. Nyakunkra hozta a hatóságot. —i— Hozott Isten benneteket — szólt Tutyi hangosan — mulassatok jól. Remélem, nincs kifogásotok az ellen, hogy egy kicsit: meg­nyílj lsük a bálát? Kint eloltattam a lámpá­kat,.. A rendőrkapitányhoz fordult: — Légy szives, itt te gyujíásd meg az összes csillárokat. Hisz együtt jártunk isko­lába, vagy mii Oda iáimulygo t t a négy ember asztaláh oz és szeretetreméltó mosolygással koccintott ve­lük a poharával. A rendőrkapitány tört ma­gyarsággal szólt Grendának, a Három Rózsa tulajdonosának: — Gyújtássá meg a lámpákat! Tutyi irábólintott:-— Nagyon helyes! És most mondd meg a cigánynak, hogy húzzon valamit A rendőrkapitány szabadkozott: — Ehhez te jobban értesz, Tutyu. — Igen — felelte Tutyu és visszaült az asztalához, szembe a kapitány asztalával — mondasz valamit. Majd kézb© is veszem őket. Előbb azonban kifejeznék valamit. Lehajtott egy pohár bort, újra töltőit ma­gának, a poharat a kezébe vette, felállt és megkapaszkodott egy székben. Pohárköszön­tőhöz köszörült hangon szónokolni kezdett: — Tulajdonképpen ... most kínos helyzet­be hoztalak titeket... ez némi magyarázat­ra szorul. De a tévedés kizárása végett... ez nem megyebál. Az utolsó megyebálat ez­ek) ll kél évvel rendeztük, közben jött az ál­lamifordulat., egy szezon kimaradt s most megint együtt vagyunk ÍÍMJl december 18, vmmlwA, íüyéh 00^ pezsgői! I már Spanyolország miniszterelnöke volt. Április 15-én Alfonz lemondott, Aznar kor­mánya megbukott és Zamora átvette a ha­talmat. Zamora köztársasági érzelmű ugyan, egyébként azonban konzervatív hajlamú és távol áll a baloldali szélsőségektől. Az egy­házellenes extrém radikális mozgalom le­mondásra kény szeri tel te, mert nem volt hajlandó elfogadni az október 14-én meg­szavazott egyházellenes törvényeket. Madrid, december 11. A kormány tör­vényjavaslatot nyújtott be a kamarába és hatálytalanítani kívánja a spanyol telelon- társaságggal kötött 1921-es szerződőst Az állapi egyszerűen kisajátítja a társaság va­gyonát és megbünteti azokat, akik a spa­nyol telefon- és távirati monopóliumot er­re a társaságra bízták, vagy a közvetités- ben résztvettek. Az úgynevezett spanyol te­lelőn- és távirií társaság tulajdonképpen azonos az északamerikai nemzetközi tele­fon- és távirótársasággial, amely a diktatúra alatt feltűnően kedvező feltételek mellett hosszú időre megszerezte a telefon és a távírda monopóliumát az országban. — A kassai katolikus karácsonyi vásár be­fejező műkedvelő előadása. Kassai szerkesz­tőségünk jelenti: A kassai katolikus kará­csonyi vásár kedden este fejeződött be nagy érdeklődés kíséretében, amit nagyban foko­zott az ifjak Mária-kongregációjának sikerült műkedvelő előadása. Műsoron két vidám egy- felvonásos, egy szavalat, egy ének- és egy zeneszám szerepelt, valamennyi jól megérde­melt sikerrel. Az ifjak kongregációjának ze­nekara nyitányt játszott Stefányi Imre ve­zényletével, majd a „Néma vádlott1* cimüegy- felvomásosban Tollák Sándor, Libay Béla, Steffel Kató, Hauser Jenő, Komjáthy Árpád és Stefányi Géza arattak sikert. Stefányi lm- re „A gyerek jáUcanl •k&r*' odra*! Méős-ver- Mt sbavolta «i ki4öaó*a, Rsuaet Jenő ma­gyar nótákat énekeit, majd &Wáuyi Jenő, Drvttár Irtván, Bére* Baba é§ Bönhkiy Ari*®- tid rfüraun ki l««a ca»pvaM című bohótatbtóa. kacagtatták meg a közönséget, A kenteren- cier szerepét Tollák Imre iátta el ügyesen. — Csak ügyesen, Tutyu! — kiáltotta vala­ki feléje. — Ne félts, titkos jóakaróm... Szóval, ez csak jogutódja a megyebálnak, ez a mai mu­latság, de, miképpen a meghívón is fel van tüntetve, ezt már a nőegyletek rendezik. A rendezőség nevében arra kérem a rendőr- kapitány urat, hogy hosszabbítsa meg a zár­órát reggelig... A rendőrkapitány felemelkedett a helyé­ről: — Kérlek, már meg is történt — Nagyon le vagyaink kötelezve. Ugyanis van egy másik szülőanyja is a mai alkalom-* nak. A mi fiatalságunk nagyrésze egy évig várt arra, hogy valamiképpen elhelyezked­jen az uj állam keretei közt... Nagyon ne­hezen megy ez, kérlek áiosan. A rendőrkapitánnyal ülő egyik ur kőzbe­— Talán ez nem is tartozik Ide. — Ide tartozik az kérem szépen... Mert mit csináljon a magunkfajta kisbirtokos, aki rá volt arra szorulva, hogy hivatalt is vállal­jon, amire most nem tártának igényi? Ur­nák kellene maradni, de nem lehet. Ma le hát azért táncolunk itt egy nagyot búcsúzóul, mert holnap útra leélünk, mert magam is megyek velük s kívánd őriünk. Átmegyünk a határon, ahol akad még hivatal a számunkra. — Áá Tulyu — kiáltotta oda valaki — hi­szen te izetlenkedsz, árulkodsz, vagy berúg­tál már. A. rendőrkapitány nagy csendben telelte vissza: — Nincs arra szükség Tulyu, hogy üt ezekről a dolgokról beszélgessünk. Napvilág­ra való ügyek ezek. — Ülj le Tutyi ka —. húzták le a székre Tütyut — levizsgáztál. Hogy milyen tapin­tatlan vagy is te. Tulyu nedves hártyával boriiéi!, cso ’á’.kn zó szemmel nézel! maga elé. Várni.ma’ na- gyoL jajduli, mintha éles fájdalom szórt \oI- ua belé és elseperle a poharakat maga elől (Folytatjuk.) Ki akar résztvenni a ieiltiiiieM választáson? 2 & & rm f t rn ^ i| 1 ül É^aS Masí 1 ÜL JL ELBESZÉLÉS H. Prágai Magyar Hírlap számára Irta DHRK6 ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents