Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-08 / 280. (2797.) szám

'pragaiMag-^arhiulap 1031 december 8, kedd. Valami állat-filmhez rohannak az emberek, a plakát azt orditja, hogy Budapesten eddig 100.000 ember nézte meg... de a legnagyobb magánszínházban néha nem lehet megtartani az előadást, mert nyolcan-tizen ülnek a néző téren, ötezer üres kiadó lakás van a városban, 6 állítólag nagyban lehet alkudni a házbérre, de tudok pozitív eseteket, amikor a háziúr inkább költözni engedi a lakót, de nem adja meg a húszszázalékos ármérséklést. A köztisztviselők Bal Palais Tlséaíre Ailiambra Prága Beléptidíj nincs — Elsőrendű mu'ató Szenzációs internac oaá- lis világvárosi program Két zenekar Kt zenekar fizetését redukálták, a magántisztviselők hó- napról-hónapra egyeznek bele fölmondás he­lyett a fizetéscsökkentésbe, de az Operába nem lehet egy héttel előbb helyet kapni. A lapok fantasztikus melléküzletekkel foglalkoznak, de nem múlik el hét-, hogy valamelyik elfeledett, tisztes cégérü régi hetilap ne kelne uj életre, színes borítékkal, hétrői-hétre változó karak terű nyomdahitelek jóvoltából, a háromszáz budapesti nyomda egyikében, ahol középkori barátok kódexiró önzetlenségével állítanak elő nyomtatványokat, könyveket s folyóiratokat, igazán csak a kultúra szolgálatában, a nyomda- számlát egyenesen a járásbíróságnak címezve. A hotelek teljesen üresek, de a belváros egyik legnagyobb kávéházát kétszázezer pengő költ­séggel most alakították át bárnak, vendéglő­nek, uszodának és panoptikumnak, a vaj- és sajtüzletek előtt órákon át állanak kabátos em­berek s bámulnak merengő arckifejezéssel egy ementháli-malomkereket, de a divatos bárban éjfél után, mikor a műsor kezdődik, csak a tu­lajdonos-főszereplő személyes protekciójával kapni asztalt. A népkonyhákon ezrével utasíta­nak el naponta ebédigénylőket, akik nem tud­ják hivatalosan bizonyítani, hogy szegények, 6 így valószinüleg csak ravaszságból, kapzsiság­ból 6 gourmandériából óhajtanak hozzájutni in­gyen egy tányér lóbabhoz, de a szűcsök csak készpénz ellenében adnak el, oly nagy a tolon­gás náluk, s a részletüzlet teljesen megszűnt. A bécsi autóbusz, igaz, minden este üresen ér­kezik meg az Oktogonra, de a filharmonikusok utolsó koncertjét ezerötszáz ember hallgatta meg. A könyvkiadás egyrészt teljesen meg­szűnt, másrészt meghalnak a kiadók egy uj. jó, lehetőleg háromkötetes regény után. még előle­get is lehet kapni, ha valaki megbízhatóan és színesen mesél el egy ötletet. A „Torockói menyasszony11 cimü kedves jelentéktelenség ki­vételével eddig minden szindarab csúfosan meg­bukott, do darab egyáltalán nincs a láthatáron. 6 a színházak és ügynökök versengenek egy- egy drámaírói reménység kegyeiért. Az autóke­reskedők sósperecet árulnak a Dunaparton, de esztendeje nem volt olyan ingatlanforgalom Magyarországon, mint ez év október-novembe­rében. A szellemi sziikeégmunka havi 80 pen­gőjéért. miniszteri protekcióval jelentkeztek em­berek tízezrei, városi altiszti állásokra csak a legmagasabb hivatalos méltóság ajánló soraival mernek pályázni vegyészmérnökök, s akkor is csak a siker csekély reményével, képviselők hólapátolásra ajánlják személyesen .egfonto­sabb korteseik rokonait, de a szükségalót csak­nem százszázalékosan befizette a lak )?s,íg no­vemberben, az emberek sorbaálltak és tüleked­tek, hogy az adóhivatal pénztárához jussanak; ezt tessék szóról-szóra érteni, az adóhivatalok előtt heteken át dühös jelenetek játszódtuk ie a hivatalos órákban, az emberek fé’dé'előttöket ácsorogtak el, makacs kitartással verekedve a lehetőségért, hogy a rendelet által olőirt időben megfizethessék adójukat. És igy tovább, ahová nyúlsz, a kontrasztok, szinte keleties kontrasz­tok érthetetlen párhuzama, éles fény é6 nagyon fekete árnyék, gazdagok, akik leállítják ugyan a szükeégadótól való félelmükben autójukat, de Becsbe járnak vacsorázni, mert ott nem látja az adóellenőr. É6 mindenütt meglepetések; ezerholdas emberek ezerpengős kölcsönöket hajszolnak reménytelenül, de egyes ipari szak­mák soha annyit nem kerestek, mint ezen a té­len, az ország legnagyobb gyárai teljes üzem­mel dolgoznak, mert nyolcmillió ember belföldi fogyasztását elégítik most ki az import-konkur- Igy indul a „szezon", — igy fest kívülről, s a habitüé sem ismeri már ki magát. Van, aki azt állítja, hogy „konjunktúra" van. furcsa pén­zek mozdultak meg, láthatatlan tőkék keltek vándorútra, — s mások papiron, ceruzával bi­zonyítják, hogy emberek százezreit e télen csak hatósági etetéssel lehet átsegíteni a dinnyesze­zonig. Valószínű, hogy mindkét véleménynek igaza van. A krízis egy bizonyos maximális pontján mindig konjunktúra is azok számára, akiknek van valamijük, s feneketlen tragédia azoknak, akiknek nincsen... A pásti vicc úgy adja elő, hogy az optimista szerint decemberre- koldulni fogunk, mire a pesszimista visszavág: igen, de kitől? Egyelőre minden gondolat a pénzé, — nem, mint érték jelzési eszközt tekin­tik, mely az élet erőviszonyainak kifejezője, hanem, mint öncélú, önálló sorsú valamit, mint egy szervét az életnek, amelynek pusztulása az egész organizmus összeomlását vonja maga után. A pénzről van szó, fajsúlyúról & minőeégé- renciájának veszélye nélkül, de a somogyi Szé­chenyiek 8000 hold birtokában nem tudnak föl­hajtani 200.000 pengő kölcsönt, s a tatai Esz- terházy Tamás ötvenezer holdja mellett a leg­komolyabb, napi gondokkal küzd... A lakos­ság nagyobb felének nincs az országban havi 100 pengő átlagjövedelme, de a betétek Összege még maidig másfélmilliárd pengőben. Ha egy havi 1000 pengő jövedelmű embernek hirtelen 500 pengő sürgős kölcsönre lenne szüksége, le­szaladhatná a lábát, amig megkapja, a „lakos­ság egyetlen hitelforrása a. zálogház", mondta a parlamentben a fiatal Váz6onyi, — de mikor a bankzárlatot elrendelték, egyszerre kiderült, hogy mindenkinek van takarékkönyve mini­mum négyezerötszáz pengő betéttel, — embe­rek, akik egypengőket snorroltak, egyszerre szerettek volna betétkönyvért házat venni Rá­kospalotán, s miután nagybetét alig van az or­szágban, az a másfélmilliárd betét, melyet a bankok kimutatnak, mégiscsak jelent egy kö­zéposztályt s egy kispolgárságot, amely félre tudott menteni még a szanálásból is valamit, ről, nem az életről: egyelőre dühöng a defláció, a pengő belső vásárlóereje teljében ragyog, de ugyanakkor nagyon neves szakértők hangosan és nyilvánosan tépelődnek az infláció szüksé­gessége felől, — arai körülbelül úgy hangzik, mintha az orvos fejét törné, hogy mi fontosabb, a hőmérő épsége, vagy a beteg élete? Uj kupiéról nem tudok. Uj regényről is alig. A primadonnák magánéletéről semmit. A tár­sasé let megszűnt a bridge-el. A bridge, és sok­minden egyéb, amit föntebb fölsoroltunk, meg fog szűnni, mikor kezdetét veszi egy uj társas­élet, mely nem késhet soká, 6 melynek tónusát, témakörét, stílusát és formáit pontosan megjö­vendölni nem, de sejteni már lehet. * * RIVIÉRA EXPRESSZ Budapest—Nizza, november. Utolsó percig várom, hogy lemondják az előadást és visszaadják a páholyjegy árát, olyan egyesegyedül ülök a Triest — Genova— Veniimigliai kocsiban: a mindenféle válság, meg ez a baíárzárnak is beillő valutatilalom igy csinál az emberből dciiárhercegnőt, aki küiönvonaíon utazik. Sajnos, az illúzió nem tart sokáig. Panasz, szegénység, elégedetlen&ég minden­felé — még a kalauz se az a kedélyes, nagy­ba juszu magyar, akinek megszoktuk, hanem vánnyadlra bereivált, savanyu bürokrata, aki­nek egész szürke kis lénye a tízszázalékos le­vonást siria. Svájci paritás, aranyfedezet, dőllárkölcsen, infláció — ilyen divatos szavak ütődnek hoz­zám a fülkékből — három aktaiáskás ügyvéd­féle ép úgy szidja az uj pénzügyi rendeleie­ket, mint odébb, elegáns vadásztársaság a gaz­dálkodási viszonyokat... csak a nagyfülü, fol­tos vizsla szundikál egykedvűen, csak ő nem siránkozik ebben a kutyavilágban, pedig, hal­lom. az ő ólját i.s szétverték, elhordták tüzelő­nek a balatoni villában műkedvelő betörők: környékbeli szegény emberek — igy indulhat manapság az ember „felejteni"! A.z étkezőkocsiban csak a gyertyákat kel­lene felrakni nz asztalokra — olyan siralom­ház. A főur ásit, újságot olvas, tüntetőén ma­gánéletet él, — a pincér életuntán kering a két vendég körül, akik közül az egyik idült asszonyság, aki haboskávét és Wells-regényt fogyaszt, — a másik reumás, kopasz öregur: egyedül ő utazik a haláron is túlra, egészen Trieslig... A sör meleg, a leves hideg, a kenyér szá­raz, a cigaretta nedves... az obligált omlett és borjusült olyan melankólikus, mintha ópiummal sózták volna meg... ellenállhatat­lanul elálinosodom tőlük és bóbiskolni kez­dek, holott, ha jól emlékszem, elegáns úti­könyvek szerint ez nem sikk a Riviéra-ex- p rés szén ... * Kotoribában, a jugoszláv határon, szeren­csére akadnak derűs pillanatok — fel ráz vég­re egy kis mozgalmasság. Ezúttal nem a szo­kásos íülkeajtófeitépést, három zsandárral, két finánccal való berontást kell érteni, legújabb, műsoron kívüli számunk: a kutacs. A mutat­vány a következő: A rendes vizsgálat után berobog három kö­zeg: egy katona, egy bricseszes civil s egy bőrkabátos ellenőrzőíéle. A katona kezében jókora görbe vas, az a bizonyos kutacs, ami­vel régen te a tüzet igazgatták. Gyerekkorom óta nem láttam kutac&ot s igy a találkozásnak Fontos Budapestre utazók részére Szálljon meg a Merán szállóban Bérli nitér 7. (Nyugatinál) Budapest legjobb helyén fekvő modern szállója Lift, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz, fürdők, tele­fonos szobák, kávéhiz-étterem Szobák 4-50 P, Pensiók 8 P-tól Egy ágynál 10, két ágynál 20°/, engedmény e lap olvasóinak igen megörülök. Elromlott talán a fűtőkészü­lék?... kérdezem naivan s mert a kulaccsal kapcsolatban, lelkem mélyén még efféle tüze­lési komplexumokat őrzök. Régi jó idők!' A kulacs rendeltetése ma egé­szen más! Először is: a bricseszes szétdulja, feltúrja, kihúzna az ülést, mire a katona a kulaccsal nekiesik az összes sarkoknak, szög­leteknek, réseknek s éktelen dörömbözés kö­zepette kotor. Kotoribában — kotor. A bőr­kabátos felügyelő az ajtóban áll és felügyel. Mikor már egy tenyérnyi kotoratlan zug sincs, ő m?ga is bejön, személyesen lehasal, a di- vány alá kémlel, aztán int, mire az egész bi­be ti ság kivonul s következő percben már a szomszédból zörög át a legújabb kotrógép, a legfrissebb bombafárasztó varázsvessző mű­ködése! Mert hogy a bombát keresik: ezt rajtam kí­vül az egész vonat tudta. Menetrenden kívül egy teljes órát álltunk, a harmadosztályú ko­csikat le is kapcsolták, mint mindig, újakat ragasztottak a helyükbe, mert, hogy ezekben szokott lenni a bomba. * Ez a kitűnő vonat, este hétre már az olasz halárra érkezik. Nem is kell gyakorlottsze-mü utazónak lenni, hogy az ember már a plakát­jai után is agnoszkálja ezt a tarka országot. Idén különösen a kék-fehér Olio Saeso-láblák divatosak, Poslumiálól Ventimigliáig ezt hord­ják az összes jobb állomásfalak. Kár, hogy uem leszek egyhamar olasz háziasszony, rög­tön kipróbálnám ezt a Saeso-olajat, rendkívül nagy a bizalmam hozzá. Égy másik tábla Egy másik tábla ezt mondja: Aki sört iszik, száz esztendeig él! Csak százig? Aki kibírja az olasz sört, ezret is megérdemel! Egy orosz­lános reklám emésztőport hirdet, örök mu­lasztás, hogy elfelejtettem a nevét, illetve ősz- szetéveszlem egy zsilettpengével, melyet ha­sonlóképpen oroszlán ékit, amint a sörényét borotválja jálszi könnyedséggel... Hogy szerelek igy nézelődni, nyílott szem­mel heverve a magányos hálókocsiban, mig odakünn, a párás ablak mögött elmosódod tá­jak rohannak, piros-zöld szemaforok néznek farkasszemet a sötéttel, tüzkigyók cikáznak, fénytavak fakadnak egy-egy állomás körül és folynak el a végtelenségbe... Modern ember számára idestova ez az egyetlen hely, ahol zavartalanul lehet önmagával, aho-vá se levél, se számla, se látogatás, se sürgöny, de még telefon képében se mehet utána a hétköznapi élet — egy robogó szanatórium ez a kis ma- hagonifülke a Uláskék ámpolna reflexében.... vagy egy gumicella, ahová az ember legalább egy éjszakára bezárhatja a magában rejlő sze­líd őrüllet, a nem is köz- de önveszélyes bo­londot, akinek éppen ez a céltalan rohanás a rögeszméje... Éjfél után: Velence. Sárgás fényben rémlik a köd szürke tenger, ködszürke házerdő, egy lámpa rubinja valami magányos goudolaorron, oly álomszerűén fi­nom igy látni a várost, a mindig vásári akva- rellszeriien tarkát, ilyen tompa fátyolképnek, mint egy középkori metszet — micsoda bűn lenne moöt kiszállni. Reggelre igen várom már Milánót, nem is Milánó, hanem a kávé miatt: sehol a világon nem tudnak olyan espressot főzni, mint az olasz hálókocsikalauzok! Még soha sem voltam Milánóban. Húszszor átmentem rajta, húszszor nem szálltam ki. Az „Utolsó Vacsora" élménye van még előttem, milyen jó, hogy most is el lehetőm „legköze­lebb re“!v Jön egy korszak, mikor az ember spórolni kezd a világ nevezetességeivel, — egyszerre megijed, hogy idő előtt elfogy a műsor és kezd beosztással élni. Az uj pálya­udvarcsarnok egvébként igazán grandiózus — honnan Is ismerem. A mozihinadéból, per­sze ... Déltájban: Genova, La Superba! Itt már teljesen nyári díszlet fogad, túlzott szinességgel, mint ha a nyár végkiárulást ren­dezne raktáron rekedt maradékaiból. A nyi­tott ablakon napfény, hőség, tengerszag árad be, a töltésen kaktuszok, agávek, virágzó mus­kátlik, vadrózsák drapériája, mint nálunk az akácok; rózsaszín falu házak, spenót zöld abla­kokkal, napon heverő macskákkal és gyere­kekkel ... s a számomra mindig uj csodával: a tengerrel, mely egyre kékebben, egyre tul- habzőbb temperamentummal csapkodja a szik­lákat. Narancsok aranyalmái a viaszkos lomb- sürükben és törpe, gömbölyű mandariniák, mintha csak állólámpák lennének. Mérgeszöld vetőmén y láb la szélén öreg kertészféle haj­long óriási szalmakalapban és salálapalánlát ültet — melege van, izzad, vörös kendövei törülközik. Derékigmesztelen férfi hever a szikrázó homokban, halászok vontatnak köté­len egy égősárga csónakot, apró öblökben ál­mos vitorlaszárnyak — örökhatásos giccse a boldog Délnek, amely mindig elnarkotizál ... Savonában nagy csoportosulás a vonat kö­rül. Előbb fasiszta ünnepségre gyanakszom, később rájövök, hogy az Italiában hasonló gyakori ceremónia: nászutasokat kisérnek ki a hozzátartozók. Tipikus kisvárosi pár: kövér- kés, nem túl fiatal nő, szigorúan összelőtt szemöldökkel és ijedlnézésü, sovány fekete férfi, akit az összes ujrokon öregasszonyok arconcsókolnak, egyszer jobbról — egyszer balról, ahogy itt illik — megfigyeltem, egy­szer se tévesztették el. Szegény Mario, vagy Tomo a sok gyöngédségtől fél recsus zott kalap­pal — rá akart gyújtani egy cigarettára, ösz- tönszerüen, hogy legalább egy percnyi kímé­lethez jusson, de a friss menyecske leintette, gyorsan felugróit a vonalra s uj köíöttruhájá- ban terelte maga elölt a csomagokkal agyon­rakott férjet. Ámor a fülkeajtó mögött állt s a tenyerébe vihogott: Mussolini országában a válópert se ismerik! * Kilométerszámra piros-rózsaszin-fehér szegfű mezők, spárgával összekötözött bokrok- j kai, ökölnyi virágokkal; most nyitó mimóza- ! erdőktől kénsárga domboldalak, szalmakosa­rakkal, zsúfolt virágvonalok: \eniiinigiia, az olasz-francia határ. A kezemben levő magyar újságnak köszön­hetem, hogy egy pocakos férfi egyenesen nekemronf s éktelen pálinkaszaggal, dob- uccai zsargonnal közli velem, hogy ő itt a tolmács. Láthatóan el szomorodott, mikor rá­jött, hogy jobban tudok franciául, mint ő, mire gyorsan csináltam vagy kél hibát, mert külföldön szeretek előzékeny lenni honfitár­saimmal szemben. Nem használ semmi: mégis csak be kelj áU- nom a sorba az utlevélvizgálat elé. Ettől az aktustól mindig dühös leszek, mert eszembe jut, hogy pár éve kiállítottak a menetből, mert véletlenül nem a jobb, de a bal ajtón jöttem be. A tisztviselő a hordáromat is ki­cseréltette — akivel állítólag összejátszottam _ a csak utolsó percben engedett ki a per­ro nra. De miért?!... kérdeztem felháborod­va. Mit tudom én! — felelte — a magyarok­tól mindeD ki lelik! A frankpör idején történt. ★ Most a slempli mellé egy tipikus francia hőköl is kapok s a podgyaszkulátó Madame krétája is gyorsan ráfirkálja táskáimra a ke­resztet. A hordár körültekintő figyelemmel helyez el a Dames Seules-kocsiban s az át­nyújtott öt frankért három merci-t is rebeg. Máskor ezért a pénzért csak a népies szólás­módok zamatjaival volt módomban megis­merkedni, miért is mindig ki szoktam készí­teni néhány aprópénzt, hogy a zuhalagot mér­sékelje m. Csodák csodája: erre most nem volt szük­ség! Sem itt, sem a nizzai megérkezésnél, ahol a kékkitlis porteur csak azért nem fo­gadott kézosókokkal, mert ez Franciaország­ban nem divat. — Felbátorodva, a taxinak már csak fele borravalót adtam, mint máskor s váriam előbb említett tirádákat, — de helyettük a soffőr meglengette a sapkáját s két ujját nyújtva, kecsesen lesegitett. Szokott hotelem­ben a portás szokatlan fürgeséggel ugro't ki ketrecéből s a különben is olcsó árból első szóra beengedett öt frankot. Ekkor már szo­balányok, boyok, pincérek hada lesle paran­csaimat, sőt valahonnan előperdült a szakál­las tulajdonos is, aki azelőtt köszönni is csak u?v szokott, mintha a torkát köszörülné. Most csuna méz és báj volt ő is... s atyai gondos­sággal, arról kezdelt tárgyalni a portással, hogy a Ma d a mén a k mégis csak a hu szón he lest adjuk; ne a harminckettest, mert a hus2on- lieles déllbbfekvésü, naposabb, tevegősebb s az erkélve is szebb oldalra nyílik... A határtisztviselők nyájassága is gyanús volt, de most már egészen biztos: a Riviérá­nak is rosszul megy. Mesrvery Ella Földközi tengeri hojóulak a Riviéráról A P. M. H. utazási irodája közli: Elérkezik riviérai üdülésok idője s a riviérai utasok sza mára olcsó és felejthetetlenül szép hajóutakn tudunk nyújtani. Az első hajóutazást a Rivic ráról Spanyolországba tehetik meg az utasok a tíznapos hajóul, mely Barccllonát és Valencia érinti, mindössze 1700 Ivö-ba kerül. Ugyaiiezér az árért történhetik a Riviéráról a visszautazá hajón Nápoly, Palermo, Messina, Malta, Caía nia, Bari és Fiume érintésével. Ezekre a hajé utakra vonatkozóan s általában a riviérai tar tóz kodásra nézve előnyös ajánlattal szolgál ol vasóinknak utazási irodánk (Bratislava Fontra Passago). 2 Ké ós válaszbélyeg. 3 Z“ZaO |NI Irta: Marat Sándor 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents