Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-05 / 278. (2795.) szám
6 <m«<ísiA\ao^arhirlap _________________________ 1931 december 5, szombat Pr aktikus ajándék — a legszebb ajándék! PYJAMA „PRAGA" 29 Kc-tói 99 Kc-ig. Közvetlenül a fehémemükészitötöl „Praga" Prága I, Revolucni 1 (Kotva) VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelor-; szágba még ugyanaznap megszerez a „Prá- j gai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala, j Lőrinckapu-ucca 17„ II. (Centrai-passage.) | Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal-1 juk. A többi államokba szolgáló vízumok j megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága J II., Panská ul. 12., III. em. eszközli. ❖ POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27-87. Lőrinckapu-ucca 17. KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő-ucca 69., I. em. jobbra. NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tér 3. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váraija-ucca 7/2. : * — Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a P. M. H. 1932. éri nagy képes naptárának expediciós és bélyegköllísége fejében 5 (öt) koronát vagy bélyegekben, vagy az előfizetési díjhoz csatolva szíveskedjenek kiadóhivatalunkhoz beküldeni. PRÁGÁBAN LEESETT AZ ELSŐ HO A tökéletes férfi: százalékokban kifejezve A kaliforniai diáklányok leszavaztak a tökéletes férfiről Mit keli tudnia s mit nem szabad tennie? Newyork, december 4. A kaliforniai diáklányok közreadták saját külön újságjukban a tökéletes férfiről vallott nézetüket. Véleményük szerint egy tökéletes férfinek magas termetűnek kell lennie, széles vállu- nak, jól kell táncolnia s jól kell innia. Továbbá jól kell tudnia beszélni, miközben állandóan egy palack wisky legyen nála. Bajusz, sportsapka, kamásni és cigaretta- szipka szigorúan tilos. A legfontosabb azonban — se tekintetben nincs eltérés az amerikai diáklányok nézetei között — hogy tökéletes megértéssel kell bírnia a „nem" szócska iránt. Ennek a szerintük tökéletes férfinak a képe, tulajdonságainak fontossága szerint százalékosan kifejezve, igy fest: intelligencia 20 százalék, testi kondíció 20 százalék, társadalmi és kulturális nevelés 15 százalék, egyéniség 20 százalék, ídva- riasság 10 százalék, társadalmi fellépés 5 százalék, tánctudás 10 százalék, összesen 100 százalék. Tehát az ilyen összetételű ember jelenti számukra a tökéletes férfit A férfiképességek ezen százalékos felsorolása a következő alattomos mondattal zárul: „És ha valamely férfinek meg vannak mindezen tulajdonságai, amelyek tökéletessé teszik, nem engedi meg soha, hogy a nő maga fizessen magáért." Ez a mondat abban leli magyarázatát, hogy a Ika- liforniai diáklányokat felszólították kollégáik, nyilvánítsák ki álláspontjukat azokhoz a kísérletekhez, amelyeket egyes amerikai egytemeken a diákok a legutóbbi időben bevezettek a dicséretes középeurópai „Mindenki magáért fizet!“-renszernek átvétele óta. Mint a válaszból kitűnik, az amerikai nőknél nem igen talált lelkes megértésre ez az ujitás. A semmeringialagút „kisértete" Őt utas hUta, de a vizsgálatra kiküldött mérnök nem találkozott vele és nem vettem észre, hogy ez megtörtént, nem láttam meg az idei fordulóját életem kerekének, nem éreztem az első idei havai fehér huj. szálnak a fejemen, mint eddig minden esztendőben. Közönnyel a szememben és a szivemben ültem le könyveim közi pijamdbun a reggeli tea mellé és szittam a cigarettámat. X szenátorral interjút kell csinálnom . . . Y főszerkesztő Berlin miatt akar beszélni velem... Két politikai cikket és egy riportot kell elkészítenem . . . délután kettőkor egy uj folyóirat körüli megbeszélések — _ közben átfutom a lapokat: budapesti puccs; Hitler Rómába indul; a gabona ára esett; mi lesz velünk.... „Milyen szép fehér és teljesen tiszta az idei első hó!“ mondja hirtelen a szobalány és 'érre valóban észreveszem, hogy az ablakom előtti kert eltűnt: nincs fa, nincs bokor, nincs gyep. Fehérség van csak} álomszerű maszk, az immár olyannyira megszokott, első hó, hogy észre sem vettem Be most észreveszem, hogy önmagamat és tovagördülö életemet szoktam meg már annyira, hogy a szemem már nem lát és a fülem már nem hallja meg a hó teremtette hirtelen csendet. A szobalány figyelmeztetése után azonban látni kezd a szem és zenélni kezd a csend. Azt mondja: „Tedd le a lapot, np gondolj szenátorokra és interjúkra, Hitlerre és a gabona árára: mindez any- nyira látszat csak, mint kerted fái, bokrai és mint a gyep, amely, ime, nincs, mert én vagyok . “ Szól a csend és a hó, mint valami pvbn anyakéz eltakarja ezt az évemet is, amely tavaly ilyenkor indult el. Megbékélt szomorúsággal nézem az első havad: szűztiszta, minden életet és küzdelmet eltakaró, mint a tavalyi. Most indítja meg ez n hó az uj évet — egy hosszú ti zen kéthavi évet telve interjúkkal és riportokkal, gabonaárakkal és boros csókokkal ... f,s mindez nem több, mint a kert az ablakom elölt, melynek fáit és cserjéit, bokrait és füveit eltüntette a. most esett első hó. NEUBATJER PÁL. — Eltemették özvegy Forgácb Istvánnét. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A részvét impozáns megnyilvánulása mellett temették el péntek délután Kassán özvegy Forgácih Istvánnét, néhai Forgácb István kassai építész özvegyét, Forgácb Géza. lapunk felelős szerkesztőjének édesanyját. A temetési szertartást Tost Barna pájpai pre látás, kanonok-plébános végezte fényes papi segédlettel. A sokszázfőnyi gyászoló közönség soraiban ott volt a kassai klérus igen sok tagja, élükön Hartsár István nagyprépost, az országos keresztényszocialista párt kassai vezetői, élükön Dobránszky János nemzetgyűlési képviselővel, a kassai katolikus egyesületek zászlóikkal, ezek sorában a hölgyek Mária-kongregácíója és Szent Antal Kenyerének Tanácsa is. A gyászmenet élén a kassai építőiparosok népes küldöttsége haladt, igy adták meg a végliszl-fv-áget néhai kar társuk özvegyének. A rokonságnak és a jóismerősöknek a kúp-orsót telje:ven beborító koszorúi közt látható volt n Prágai Magyar Hírlap hatalmas koszorúja Bécs, november vége. Több bécsi lap megírta a múltkor, hogy november 11-én éjjel a- bécs—semmeringi gyorsvonat egyik utasa megdöbbentő látványnak volt szemtanúja. Amikor a vonat berobogott a Klamm-Schottwein és Breitenstein állomások közötti u. n. Weinzettel-alagutba, egy fehér halotti lepelbe öltözött, sápadt arcú „kisértet" jelent meg és bekopogtatott az egyik ablakon. Az utas, aki egyedül volt a másodosztályú fül kében, rémületében szinte holtra vált és moccanni sem bírt, -nemhogy kiáltani. A vonat- teljes sebességgel robogott, de a szellem nem tágított mellőle és minden igyekezettéve' azon volt. hogy a fülke ablakát kívülről kinyissa. Amikor a vasút elhagyta az alagutat, a kisértet is eltűnt. Az utas, miután lassankint magához tért, bor- zongva mesélte el a kalauznak szörnyű látomását. de a kalauz csöppet sem volt meglepve a dolgoktól. Elmondta, hogy évek óta minden november 11-én éjszaka megjelenik a szellem és bekopogtat az ablakon. Az alagút építése közben az egyik mérnök egy november 11-én életét veszítette és ezért azt hiszik, hogy ennek a mérnöknek a szelleme jelenik meg minden évfordulón, mert véres bosszút akar állni az utasokon, akikért fiatal életét feláldozta. Ezidén azonban különösen makacs volt a, kisértet. November 12-én szintén megjelent és azóta minden éjjel ájultra rémitgeti a seramerin- gi vonat utasait. Érdekelt a dolog és mivel még amúgy semláttam kisértetet soha. elhatároztam, hogy utánanézek az ügynek. Felültem az omi- nózis vonatra, a D 187-re és már az indulásnál megkértem a kalauzt, hogy figyelmeztessen, ha a helyszínhez érünk, mert én kizárólag csak a szellem kedvéért akarok Breitensteinba utazni. A kalauz a fejét csóválta. — Járja végig a vonatot, uram, — mondta. — Alig van utasunk. Mióta ez a bolond szellem megmakacsolta magát, nem mer ezen a vonalon éjszaka senkise utazni. Csak akinek nagyon sürgős a dolga, az merészkedik föl. Még a személyzet is olyan rettegésben van, hogy már-már vonakodik ezen a vonaton szolgálatot teljesiteni. Úgy hallom, a vasutigazgatóság komolyan foglalkozik a tervvel, hogy beszünteti ezt a járatot. — Hát maga nem fél? — kérdeztem. — Dehogy is félek, — felelte. — Negyvenkét hónapot töltöttem a harctéren, volt időm bőven leszokni a félelemről. — Mondja csak, de egészen őszintén, — szóltam, — van ebben a mesében valami igazság? Nem agyrém-e az egész? Maga sokszor utazik ezen a vonalon. Látta már valaha ezt a híres szellemet? — Hogy láttam-e? Majd csaknem fülön fogott a minap. A folyosón álltam, amikor berobogtunk az alagútba. Éppen az egyik ablakot akartam felhúzni. Hát nem benyúlt az istenadta? Ha utolsó pillanatban föl neon rántom az ablakot, ma talán már én is kisértet vagyok a Weinzettel- alagutban! — Hm mondtam —, ez már mégis csak különös egy kicsit. — Kezdtem kellemetlenül érezni magam. Ennek, úgy látszik, a fele se i tréfaj A kalauz szalutált és távozott. A szemközt j ülő úriember azonban, aki hallotta a beszélgető- I síinket,, hozzám .fordult: I — ön. úgy látom, ugyanolyan járatban van, ! mint én. Éri vasúti mérnök vagyok és az a meg- | bízatá*om, hogy vizsgáljam fölül a pályát. Mert nincs kizárva, hogy a kisértet talán meglazította a síneket. —- Hát ön is hisz a kísértetekben? Mérnökember létére? — Dehogyis. Tudom én jól, hogy kisértetek nincsenek. De hát nem lehetetlen, hogy valami őrült bujkál itt az alagutban és talán merényletét forral a vonat ellen. Persze, igaz, hogy ez nem jutott az eszembe. Biztosan valami őrült. De ez se volt valami megnyugtató. Ha kisiklunk. igazán mindegy, hogy szellem csinálta-e vagy valami eszelős. Próbáltam biztathatni magam.. . — De hát honnan veszi* hogy valami rosszban töri a fejét! Lehet, .hogy csak az a mániája, hogy kisértet és különben egészen jóravaló fin. — Egy embertől, aki fehér lepedőbe öltözik és egy sötét alagutban lakik, minden kitelik — válaszolta a mérnök. — És hogyan fógja megtudni, ha a páiya csakugyan nincs rendben? — kérdeztem. — Onnan, hogy Klamm-Scbotfcweinnél kiszállok, beülök egy trezinába és mielőtt önök utánam jönnek, bejárom az alagutat. Ezt olyan egyszerű természetességgel mondta, mintha csak azt közölte volna, hogy mindjárt beül a barlangvasutba és megnézi Tündér Honát. A mérnök látta tiszteletteljes bámulatomat és nevetett. — Hja, — mondta — ez a kötelesség. Különben is néhány nap óta minden éjjel trezina megy a vonat előtt és még soha 6emmi se történt. Én a magam részéről kissé tamáekodom. Végigjártam a vonatot. Kivétel nélkül mindenütt a kisértetről beszélgettek. Az egyik első- osztályú fülkében két hölgy utazott, külföldiek, akik csak a vasúton hallották meg az egész ki- sértet-históríát. Menten elhatározták, hogy kiszállnak a következő , állomáson és csak reggel folytatják útjukat. Egy másik fülkében egy ur utazott, amikor elmentem az ajtaja előtt, éppen azt próbálgatta, hogy az ablakok jól csukódnak-e. Még a fekete függönyöket is lehúzta, hogy még véletlenül se lásson semmit. A harmadik osztályú vagonban egy öreg nénike hangosan imádkozott. Egy öreg szakállas zsidó ült a sarokban és kasszát csinált. Mit lehet előre tudni? —- Klamm-Schottwein. — jelentette a kalauz és bár 42 hónapot töltött a harctéren, mégis olyan fehér volt, mint a fal. Utitársam kiszállt. — Szerencse fel, — szóltam utána. — És ne felejtse: kisértetek nincsenek. — Majd meglátjuk, — felelte mosolyogva és bizonytalanul nézett vissza, mintha el akarna búcsúzni még valamitől. Vagy öt perc múlva megindult a vonat is. Éles fütty — és már bent jártunk az alagutban. Arcomat az ablakhoz nyomom, feszülten figyelek. Minden idegszálam fel van húzva. Nem látok semmit. — Talán nem is jön, — reménykedem. — De. hiszen azért jöttem, hogy lássam! Látni akarom! Aztán megint titokban egy kis alattomos öröm; á, ostobaság. Hiszen szellemek nincsenek. Egyszerre hirtelen valami fehérséget látok. Szivein a torkomban dobog. Fehér 'felbőfoszlány folyik fejőm, egyre közelebb, közelebb... T)e csak a füst csapódott yissza. ügy érzem, egy örökkévalóság óta vagyunk már az alagutban De újabb fütty szakit bele az őrjítő zakatolásba: kint vagyunk a'szabad ég 'alatt. Nehezen megyek ki a folyosóra. A kalauz reszket, mint a nyárfalevél. — Látta? — kérdezte izgatottan. — Látta? — Nem, — mondtam. — A kisértet ma éjjel, sajnos, elfelejtette a látogatást. — Dehogy felejtette el, — sopánkodott a kalauz. Itt nézett be, ezen az ablakon, öten is látták az utasok közül. Kiderült, hogy én egész idő alatt a másik oldalion néztem ki, azért nem láttam semmit. Bosz- szantó, ha már direkt ezért utaztam el... De éreztem, tudtam, hogy mégegyszer nem vállalkozom erre a kirándulásra. Breitensteinban kiszálltam. Egy vendéglőben összetalálkoztam a mérnökkel. — No mérnök ur? — kérdeztem. — Szerencsésen megmenekült? — Meg, — mondta a mérnök. — A pályának sem volt semmi baja amint látja. És ami a kisértetet illeti, hát én mindjárt mondtam, hogy szellemek nincsenek. Én legalább is nem találkoztam velük. — Ostobaság, — mondtam félhangosan és töltöttem. — Azt hiszem, akkor ee láttám volna semmit, ha történetesen a másik oldalon nézek ki. — Ostobaság, — mondta a mérnök is, de mindketten éreztük, hogy azért valami nines egészen rendben. Kisértet ugyan egészen biztosan nincs az alagutban. De nem lehetetlen, hogy csakugyan bujkál ott valaki. Ennek feltétlenül nyomára kell járni, mert míg itt teljes világosságot nem teremtenek, addig a felzaklatott képzeletű utasok alighanem látni fogják a kisértetet. Sz. — „Áll a bál". A Prágai Magyar Hírlap holnapi, vasárnapi számában kezdi meg Dar- kó István, az ismert szlovenszkói magyar iró hosszabblélegvetni novellájának, az „Áll a bál‘‘-nak közléséi. Darkó István legújabb munkájának témája Szlovenszkón, az állam- fordulatot követő második tél egyik forró báli éjszakája körül forog. Darkó István Írására, mely lebilincselő modorban, mindvégig érdekesen meséli el ama bizonyos téli éjszaka nem mindennapi eseményét és forró hangulatát, előre is fölhívjuk olvasóink figyelmét. — Magyar katolikus istentisztelet Prágában. A prágai ferencrendiek templomában (Jung- mannovo nám.), a jobboldali belső kápolnában minden vasárnap délelőtt 11 órakor magyar énekkel és magyar evangéliumolvasással (néha szentbeszéddel) egybekötött szentmise van. — 50 éves nyomdász-jubileum Gáláníán. Gálán tárói Írják lapunknak: A pozsonyi'kereskedelmi és iparkamara díszoklevéllel és aranyéremmel tüntette ki Neufeld Samut, a gálántai „KOSMOS" Nyomdai Müintézet tulajdonosát nyomdászságának ötvenéves jubileuma alkalmából. Az oklevelet és az aranyérmet a „Galántai Járási Kereskedők és Iparosok Társulata" ünnepélyes keretek között adta át a jubilánsnak. A jubilánst, aki a könyvnyomdászatnak és a közművelődésnek egész életén át nagy szolgálatot tett, a palántái hatóságok és kulturegyedi elek is szívélyesen üdvözölték. Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei SPF“ közt! — Karlsbad repülőteret kap. Karlsbad a nagy forgalomra való tekintettel elhatározta, hogy repülőteret épittet az idegenforgalom gyorsabb és kényelmesebb lebonyolítása érdekében. A karlsbadi repülőtér már készen van. Most dolgoznak a 30 méter széles és 35 méter hosszú hangáron. A repülőteret 1932 áprilisában adják át a forgalomnak. xx Aki friss és egészséges akar lenni és nem akarja, hogy kemény legyen a széke, folyton fájjon a feje és bőre tele legyen mindenféle pattanással, az igyék hetenként egyszer-kétszer reggelizés előtt egy pohár természetes ..Ferenc József" keserüvizet. — „Kánikula" gyötri a kanadai eszkimókat. Londonból jelentik: Északi Kanada lakossága a szokatlanul meleg őszi időjárás következtében tömegesen rakja le prém ruházatát. Aklavik környékén, száz mérfö'ldnyire az északsarki zónán belül a hőmérséklet 12 fok a fagypont felett (Fahrenheit szerint). Egész északi Kanadából hasonló meleget jelentenek. Keleti Kanadáiban szabadban nyílnak a virár gok és az eper másodszor termett — A Toldy Kör hölgyszakosztályának kézimunka- és népművészeti kiállítása. A pozsonyi és pozsonykörnyéki magyar közönség nagy érdeklődéssel tekint a december 8-án a Toldy Kör helyiségében (Lőrinckapu-ucca 8., I. em.) megnyíló kézimunka- és népművészeti ki állítás megnyitása elé. A hölgyszakosztályból alakult bizottság lázas buzgalommal végzi föladatát. Már eddig is olyan nagy anyag érkezését, jelentették be, amely biztosítja a kiállítás sikerét. Szebb- nét-szobb kézimunkák, párnák, lámpaernyők, selyem festések, bőrmunkák stb. érkeznek be. Külön lesznek csoportosítva a SzMKE által beküldött hires martos! munkák. Tekintélyes anyaggal vesz részt a. kiállításon a jelenlc" Pozsonyban iparművészeti tanfolyamot tartó Wnl- lentinyi Ida is saját, és tanítványainak anyagával. Á kiállítás ünnepélyes megnyitása december 8-án délelőtt 11 órakor lesz a társadalmi egyesületek és a magyar társadalmi éiot. kitűnőségeinek jelenlétében. A megnyitáskor és vasárnap cigányzenekar fogja szórakoztatni a közönséget, E kiállítás rendezésével a Toldy Kör i^mét. tanú jelét adja annak, hogy sokoldalú kulturális tevékenységével igyekszik minden kulturális idényt kielégíteni
