Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
1981 december 88, péntek. 53 Pozsony karácsonyi gondjai és csalódásai Irta: Aix.ragsr László úr. Pozsony, december 23. Pozsony városának tulajdonképpeni karácsonyi ajándéka neon érkezőit meg. Az uij képviseli#testület tagjai, aiki'kel szeptember 27-én választottak meg, bár azóta három hónaip telt el, még mindig nem (Hihetnek városatyái (székeikbe. A városnak nincsen még meg uj polgármestere, Bem uj polgár medterhelyeblesei, még mitndig a régi vezetőség és a régi képviselőtestület intézi a város ügyeit. Miért kellett tehát uj képviselőtestületet választani, ha a felsőbb körök sem látják szükségesnek az újnak beinaugurálását? — kérdezheti joggal mindenki. Egyáltalában is föl lehet vetni a kérdést, minek annyi választás, hiszen majdnem minden évre esett legalább egy és ha uj emberek jöttek is, akár a parlamentbe, akár a különböző képviselőtestületekbe, nem tudták megjavítani a közállapotokat. Pozsony városában is Így lesni. Hiába fog jönni uj képviselőtestület, az sem lesz képes, bármily zseniális vezetés mellett sem, rendbe hozni Pozsony városának anyagi ügyeit. Az 1932. évi kőitségvelésben a szükségletek 86 millióval szerepelnek. Rendkívül nagy optimizmussal erre a fedezetet 61 millióban állap itt ja meg a költségelőirányzat és még nagyobb optimizmussal bíznak abban, hogy a fedezetlen 25 milliót sikerül majd a hátralékos községi pótadóból és majd esedékessé váló póladókból előteremteni. Nem nyújt vigasztaló képet a város adósságairól szóló küllőn köMségeflŐiránvzatt sem, mert ezek az adósságok 200 millióra szőkítek fel, amelyekre kamat és egyéb elmeken 16 és fél milliót kell fizetni, ami bizonyára igen tekintélyes összeg. ősz óta különös gondja a városnak a munkanélküliség és az Ínség leküzdése. E tekintetben a képvrselő.tesltület és a tanács valóban elment az Áldozatkészéig legvégső ha tájáig. Karácsony is a* iruségábciók jegyében áll. Bármennyire dicséretre méltó is a városnak ez a fáradozása, mégis joggal kell attól tartant, hogy otak Ideiglenesen nyújt némi enyhülést, mert előrevetik Árnyékukat a bekövetkezendő nagyobb ttaera- Ikorlát ozások és üzembe szün te tések, amelyeket a Grüneberg-féle hires keíegyárban történt nagyarAnyu (400 személy) elbocsátás nyitott meg éppen karácsony előlit. Szép karácsonyi ajándék lehetett volna, ha sikerül tető alá bozinl egy uj 90 kislaká- sos városi házat, ez azonban csak januárban fog elkészülni, amikor Is a lakáskiosztás körül -— mint ez mindenkor történni szokott — heves harcot fognak vívni a türelmetlen lakáskövetelők. Reméljük azonban, hogy igazságos és nem párt szempontok tói irányi tolt lesz a lakások elosztása. A városházának tizenkét év folyamán rendkívül megdagadt személyzetében sem osztatlan az öröm most karácsony táján, mert a remunerációk, az állami tisztviselők remimerációjának mintájára, soványabban csöpögtek, mint tavaly, egyes kategóriák, a főjegyzői vétó miatt, nem jutnak remunerá- cióhoz és más kategóriák kiestek azokból a Jutalmakból és túlórái dijakból, amelyek osztogatásában a város mindig Igen bőkezű. Üröm cseppek vegyülnek tehát a városi tisztviselők karácsonyi örömeibe. Szép karácsonyi ajándéka lett volna a városházának, ha elkészül a szervezési szabályrendelet és a rendszeresítés, ezek sorsa azonban az, hogy jó messze kitolódjék. Egy másik ajándékról pedig csak szomorú sejtésünk van nekünk, pozsonyi magyaroknak és ez az, hogy a múlt év december 1-én történt népszámlálás eredménye szerint a pozsonyi magyarság arányszáma 20 alá csökkent. Állítólag csak 16-ot tesz ki. Ilyen „szép" eredményt valószínűleg még a legvérmesebb Ivánkák sem reméltek Pozsonyban. Aki aggódva figyeli az események fejlődését és hajlik az impressziókra, az könnyen mondhatja, hogy Pozsony gazdasági életének karácsonyi egén komor felhők tornyosulnak. De aki csak felületesen nézi végig — például estefelé — a város képét, az azt hiheti, hogy itt mindenkinek jól megy. Sok uj fényreklám, kivilág irtott kirakatok, a főbb uccákon nagy közönség, térzenék fitt,. A karácsonyi napok alatt majd csak elpihen a sok gond, ét alkui a panasz, az adók, kamatok, részletek miatt, melyeket a legtöbben oly nehezen tudnak fizetni. A régi pozsonyiak otthonaiban szerény keretek között, de meleg családi érzéssel fog lefolyni a karácsony szent ünneipe, do azért senki Bem fog megszabadulni attól az érzéstől, hogy a CMRMiUNE Dráma egy felvonásban Irta: EGRI VIKTOR Személyek: Charmaine Ezredes Josepth A szán keveréke a dolgozószobának, szalonnak és ebédlőnek. Agg legén yes eleganciája egzotikus, katonás zamatu. JoJbra bejárat az előszobából. Balra, elfüggönyözött ablak előtt Íróasztal tele iratokkal. Telefon. Térkép, ka- tonahpluni mindenfelé. Elől téri tett kis asztal friss virággal, tompított fénnyel égő lámpával. Két karosszék. Kályha a sarokban. A •égben): Vigyázzon, megárt e* a hirtelen meleg. Felsebzi megint az arcát. (Selyemkendőjét nyújtja). Ezredes (Charmaine kezével arcához szorítja a kendőt): Köszönöm, kedves. Maga mindenre gondol. Charmaine: Hiúságból, maga helyetti Ezredes; A teát, Joseph 1 Joseph: Parancsára, ezredes ur. (Karján az ezredes kabátjával távozik). Charmaine (a virágok fölé hajlik): Szegfűkkel akar megengesztekii? Ezredes: Talán bűnösnek tart? Charmaine: Mintha nem tudná, hogy okom háttér nyitott ajtaján látni a hálószobát. Este 11-re jár az idő. Joseph, az ezredes szolgája poharakat állít az asztalra, amikor berreg a telefon. Joseph (a telefonba): Halló!... Igenis én vagyok, Joseph... Az ezredes ur még nem érkezett haza. (Vigyázz állásba merevedik). Parancsára, őrnagy ur, azonnal jelenteni fogom. (Leteszi a kagylót). A teremtésit, még éjszaka sem hagyják nyugton a*/, embert! (Rakosgat az asztalon, bort tölt, kóstolgat és mü- órtően csettintget. Aztán átmegy a hálószobába, villanyt gyújt és dudolgatva ágyat bont, Amint az előszoba felől zajt hall, eloltja a villanyt és kisiet ajtót tárni. Bokáját összeveri). Charmaine (belép az ezredessel; Joseph lesegiti havas bundáját): Hagyja idebent a bundámat, Joseph. Az előszoba csupa jég. Joseplf: Igenis, nagyságos asszony. Ezredes (nagyon elegáns, őszhaju, 45 éves férfi. A parancsoláshoz szokott katona, erélye a diplomata charmejával egyesül benne. Iró- nlkus és óvatos. Fél arcán borzalmas seb, mintha tűz ma^ta volna le a csontokról a húst. A szin homályában enyhül a seb rútsága): Foga van még a hidegnek. Jól esik a fütött szoba. Charmaine (estélyi ruhában, ragyogó szőkeP——BWWT—II'HWWiWI-IBnBWl P——BWWT—II'HWWiWI-IBnBWl gazdasági életnek az a nagy rengése, mely végig járja a világot, nem kímélheti meg a Dozsonviakat sem. van haragudni. Komolyan, nagyon is komolyan ... Az uj ruhámat az egész színház megcsodálta, maga persze észre sem vette. Mos: sem látja. Ezredes: Ez a ruharemek is csak darabja a szépségének és én osztatlanul csodálom. Charmaine: Ne mentegesse magát. Egy elismerő szava lehetett volna. Pusztán udvariasságból. Ezredes: Komolyan haragszik? Charmaine: Amennyire minden nő ilyenkor. Nekünk ez kell. Magának öltöztem igy. Azt sem vette észre, hogy a szünet alatt d'Herbamlt ezredes körülrajongott. Legalább kicsit féltékeny lehetne! Ezredes; De Charmlne, ezrt nem mondotta korod van! Többet tarthatna felőlem. Nézzen az arc mögé. Néha mást mutat a szó is mást takar és aki hallgat, talán akkor vallja a legtöbbet. Charmaine: Elég. (Nevet). Az imént vak volt és most udvarol Ezredes: Panasz ez? Olyan tűrhetetlen vagyok? Charmaine: No csak annyira, mint minden férfit Ezredes: Aki nagyon biztos a dolgában, úgy érti? Charmaine: ügy, pedig ezt nem kell mutatni, még akkor sem, ha nagyon a nyeregben van ... Maga mondta az imént, az arc mást takar. De néha az egész ember is. Ezredes: Hogy érti ezt? Charmaine; Milyen szörnyű egyszer rádöbbenni, hogy valaki más él az ember mögött Ezredes (kirobban): Rosszul élt a fegyveremmel. Gyűlölöm az álarcokat. Charmaine: Maga, a diplomata?.., Ezredes: Csak katona vagyok. Charmaine: Nem állna ezen a fontos poszton. ha csak az volna. Ezredes: Ma nem tudok magával perbe* szállni. Fáradt vagyok. Charmaine: Üljön le és gyújtson rá, mig átöltözöm. (Belekényszeríti a karosszékbe a férfit, haján babrál és megcsókolja oly halk ■mozdulattal, hogy az ezredes észre sem v<jszi). Ne vegye olyan halálos komolyan, ha kicsit kacér vagyok. Szerelem, nagyon szeretem. Ezredes (felnyúl és ajkához vonja a háta mögött álló Charmaine kezét): Kedves. Charmaine: Maguk férfiak azt hiszik, hogy oly sok minden kell nekünk. Pedig néha egy szó Is elég. Most ez, kedves. (Átmegy a hálószobába, hallani, ahogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját, víz csobog, keskeny fénysáv hull a szín hátterére. Az ezredes elgyötört arccal, el- omolva ül, mozdulatlan kezében a cigarettával). Kis szünet. Joseph (behozza az égő szamovárt és az asztalra teszi): Parancsol még valamit ezredes ur? Ezredes (felrezzen, pár pillanat múlva feléli és a hálószobába pillant): Keresett valaki ? Joseph: A parancsnokság telefonált. Ezredes: Kicsoda? Joseph: Az őrnagy ur maga. Még egyszer felhívja ezredes urat. Ezredes: Meddig volt ma világosság idebent? Joseph: Negyednégyig ezredes ur, pontosan nedved négyig. Ezredes; Hallottál valamit? Joseph: Semmit! Azt hittem, hogy az ezredes ur megint égve hagyta a villanyt, mint tegnapelőtt. Ezredes; Rendben van. (A régi hangján): Hozattál bort? (Újra leül.) Joseph: Huszonöt üveggel, 920-as bordót, kicsit kesernyés, de nem pancsolt, Charmaine (a háttérben áll): Megkósiolta, Joseph? Joseph: Én, dehogy, nagyságos asszony. Ezredes; Joseph vincellér civilben. Állító* lag szin és szag után Ítél, hogy az ízlését el ne rontsa. Joseph: Esküszöm, ezredes ur... Charmaine (előrejön, drága pongyolában): Ugyan, Joseph, egy kis bor mii'ti esküd ii! (Leül. Vacsoráznak. Joseph figyelmesen kiszolgál). Ezredes: A kenyér frissebb is lehetne, -Jo- seph. Joseph: Kevés benne a rozs, hamar megszárad, ezredes ur. Ezredes: Ettől a bölcsességedtől ugyan nem lesz frissebb. Charmaine (kínálva): Még egy kis sonkát. Keveset eszik. Ezredes: Köszönöm, Jobban alszom, ha kevesebbet eszem. Mostanában oly kábult, nehéz álmaim vannak. Charmaine; Mégis mindenáron azt akarta, hogv Brissonnál vacsorázzunk. Ezredes: Azt hittem, hogy kedvére lett volna. Charmaine: Hányszor mondtam, hogy unom Brissont és azt az esti zajt. Ezredes: Köszönöm, hogy így beéri velem. Charmaine: Eszik egy kis gyümölcsöt? Ezt az almát! Ezredes: A felét kérem. És egy kis sajtot hozzá. Joseph (a sajtot nyújtja): Gervaise, nagyon puha. Ezredes: Csudálom, keménynek kellene lenni, ahogy ismerlek. Charmaine: Ma jól kell aludnia! Olvasni sem engedem. Ezredes; Szeretnék aludni. Reggel kábul- tan, egészen összetörve ébredtem. Délután már terhemre volt a munka. Charmaine. Keveset pihen, az a baja. Ezredes; Pedjg tegnap mái éjfél előtt ágyban voltam és nyomban elaludtam. Charmaine: A munkája túlságosan kimeríti. Annyira izgalmas? (Kelletlenül). De hiszen maga nem beszél erről. (Bérré- a telefon). Joseph (a telefonba): Halló, igenis az ezredes ur hazaérkezett, éppen vacsorái. Azonnal jelentem. (Az ezredeshez): Az őrnagy ur kéreti. Ezredes (átveszi a kagylói): Halló, te vagy, Hinaux? Köszönöm figyelmességedet... Igen ... Az aktákat azonnal át kell küldened... Csak ak! or felelek értük, ha kezemben vannak ... Igen, mindent. Az uj tervet is. Rendben van... Tehát minden úgy marad, ahogy megállapodtunk... Az idő megfelel. A küldönc vigyázzon. Adass melléje kíséretet... Köszönöm. Jóéjt. (Leteszi a kagylót). LeszedALAP1TVA 1796. HORN LAJOS UTÓDA KÖIPARGYÁRTELEP ♦ BANSKÁ-BYSTRICA* SÍREMLÉKEK minden nőnemben 2SS PORTALÉK I^márványb’ól íj KŐ és MÁRVÁNYSZOBROK_ OLTÁROK - SZENTELTVIZTARTÓK KERESZTELÖMEDENCÉK alabAstrom CSILLÁROK és ÁMPOLNÁK BÚTORLAPOK^ PULTLAPOK_ KÁVÉHÁZI ASZTALLAPOK_ KAPCSOLÓTÁBLÁK márványból DÍSZTÁRGYAK _ ÍRÓKÉSZLETEK STB. MODERN GÉPBERENDEZÉS FOLYTÁN JUTÁNYOS ÁRAK. K ÉR J EN ÁR AJÁ N L ATOT.
