Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-23 / 292. (2809.) szám
^i^gm-MagVarhirlar 1931 december 23, szerda. IBISEK Irta: Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Bal Palais Théatre álhambra Prága Beléptídij nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs Infernacioná- lls világvárosi program Két zenekar Két zenekar A oairoi Shepheard'e Hotell kertjében sétálgattam ég gyönyörködtem az exótikus fákban és buja virágokban, mikor a postafiu levelet kézbesített. Átfutottam a sorokat, meghívás volt, est- ebédre. Napnyugta előtt autót hozattam, aztán vágtatva menteim Cairo népes uccáin ismerőseimhez. Lakásuk villaszerű épületben volt, túl a nagy Nílusi hídon, kert közepén. Kedvesen fogadtak, aztán felvezettek a háztető terraszára, mely úgy kétemelet magasan volt a földtől. Édes látvány volt innen körülnézni, előttem Cairo tornyaival, mecseteivel, fellegvárával és a Nílus fölé hajló négy híddal. Oldalt pedig Giza, az óriási piramisokkal és a Sphinx rejtélyes szobrával. Mindenütt pálmafák, melyek ünnepélyes komolysággal szegélyezik a Nilug csillogó vizét, a szent vizet, amelytől függ Egyiptom soTsa. A háttérben pedig a messze láthatárba vessző Lybiai sivatag, a túloldalon pedig az Azoliai pusztaság. Ez a hely beállítása, ez környezi azt a terrasz- tetőt, ahol kényelmes nádfonatu karosszékekben, cigarettafüst mellett beszélgettünk a látképről. Pontosan beszámoltam barátaimnak napi munkámról. ... Reggel tiz óra körül értem Gizába. Por és meleg ömlött rám a piramisok körül. A kiégett téglák és kiégett föld jó] kiegészítették egymást. Egészen természetesen hat, hogy ebből a földből, ilyen piramisok emelkednek föl. Valósággal kelléke ennek a vidéknek a piramis, úgy mint a mi falvainkban természetes, hogy az akácfák közül messzire kilátszik a hegyes templomtorony, mert ennek a földnek az a karaktere épp úgy, mint piramis is csak Egyiptom földjéhez való, a pálmákhoz, Nílus partjához és a végtelenbe nyúló sivataghoz. Felmenni a piramis tetejére meglehetős küzdelmes dolog, de Cheops ezt megérdemli. A halhatatlanságot jobban nem lehetett volna szimbolizálni, mint ezekkel a piramisokkal, melyek előtt homoksirjában ott térdel a Sphinx. Mióta kiásták fehér körömtalpait ég mérete megnőtt, azóta félelmetesebb lett a nagy hallgató, de talán nem olyan rejtélyes, mint miikor csak felsőteste látszott ki a homokból, amelybe az évezredek múló évei belementették, hogy lassú sülyedéssel elmerüljön az őrök homokban. Arca a rege szerint Mykerinos piramis-építőmester képe lenne, de e merev arc, űrbe néző szemekkel, kőajkával, melyet sziklapecsét zár, nem más, mint az Idő. a rejtélyes kifürkészhetetlen Idő képe, mely örök kifogyhatatlanságát jelzi, mén hisz tartama örök. Mögötte a Cheops, Chephren ég a Mykerinos piramisok pedig a halandó ember küzdelmét hirdetitk, — a halállal szemben. Ez az egyiptomi forma piramisok építésével játszani ki a halált és rögzíteni a múló időt. „Ahány ház, annyi szokás“ — mondja a közmondás, a forma ország és világrészek között változik, de a mögötte húzódó gondolat örök ég a legigazab- ban örök emberi, lényege ez: „Ki kell játszani a halált, nincs múlandóság, — csak halhatatlanság, de ehhez keresni kell a formát!" Ekkor a nap már lemenőben narancsvörösre festette az ég alját. És napnyugat felől kedves lebegéssel kezdtek elhúzni felettünk az Ibisek. Először párosával jöttek és kecses repüléssel röppentek el nyugat félé, aztán többen érkeztek, kisebb csapatokba verődve és vonultak kelet felé. — Ezek a nap elé mennek! — jegyezte meg a házigazdám. — Elrepülnek a Nilug deltái felé ég mikor a nap feljön, akkor az ébredő hajnallal jönnek visz- sza a földekre. Szent madarak, a bennszülöttek nagy tigzteletben tartják őket, nem szabad vadászni rájuk, mert az megbotránkoztatja az arabokat. Régi emlékein mindenütt szerepe] ez a szent madár, nekik szimbólum és a múlt emléke. Hány ezer év múlt el Egyiptom virágzása óta és azótától fogva mindég befutják ezek a madarak őg időktől kezdve, megszokott útjukat. Ezeréves ösztönük hajtja őket és ők járják, egyre járják az évezredes irányvonalat, úgy, amint száz és százezer madár ősük a nagy Pharao idejében járta! Csodálatos látvány volt a vonuló madarak hada, mintha nagymértékű hópi'hék szállongtak volna a levegőben és valami rejtélyéé légáramlatot követve mentek volna kelet felé. Ibisek! Egyiptom madarai, még bennük él az őg idők emléke, hogy soha ki ne vesszen, hanem madárlélekből madárlélekre szállva mindenkor fennmaradjon ... Közben a nap gzine teljes vörösre változott és ezzel a különleges narancspirog színével megvilágította. Gizát, az ott trónoló Pyramisokkal. Festői látvány volt, — csodakép. Egyiptom egész karaktere benne lüktetett e látványban. A Pharaok hatalmas alkotása, évezredes nagy sírboltjuk vörös színben úszott. A mészkockák sárga teste pirosán fénylett, mintha királyi bibor- paláet takarta volna, a levegőég rózsa mosolygással ölelte körül őket. Szépek voltak és hatalmasak. Cheops, Chephren, Mykerinos, óriás- testű síremlékek, a halhatatlanság nagy kőoszlopai, melyeknek árnyékában kőajkával hallgat a Phinx és méri az időt, a végtelen üst, nézi a homokporszemek néma mozgását, — a végtelen semmit! Ezt tette már évezredek óta és ebben nem zavarja meg kötésiét, a jelen idők rohanó árja. Ő a végtelenség és az örök idő szimbóluma. ö Egyiptom földje! Házigazdám szólt újra: — Mennél régebben vagyok itten, annál jobHandlova, december bó. Az egykori Nyitramegye északi csücskében fekszik Nyitra.bánya község, melynek az kölcsönöz jelentőséget, hogy határában terül el az egykori Pálffy-féle szénbánya, mely kapacitásánál fogva a gazdasági szempontból nagy jelentőséggel bíró szlovenszkói üzemek sorában tekintélyes helyet foglal el. * Privigyétől keleti irányban Rásztocsna falucskáig vezet a kanyargó vaspálya a hegyek oldalában az egyre emelkedő terepen. A mozdony nagyokat fújva törtet előre, majd hatalmas viaduktra dobban és dél felé kanyarodva éri sl Nyitrabányát. A község közel van az állomáshoz. Hosszú tiszta főuc-cája már majdnem egybeépült a bá- nyatisztvisedők telepével, távolabb a munkásko- lónia házikói sorakoznak egymás mögött. Apró kertek, gyümölcsösök érik egymást. A telep uccáin férfit alig látíu, legfeljebb egy-egy sánti- káló vagy felkötött kezű, bekötött fejű munkást. A többiek lennt vannak a bányában. Csak néhány maszatoeképü gyerek, siető asszony akad az útba. A falu kényelmes lustasága itt nem észlelhető. Itt mindenki set. Még a gyerekek is mintha gyorsabb tempóban járnának-keinének, mint más faluban. Valami érdekesen kifejlődött öntudat van ezekben az apró gyerekekben. Legtöbbjének az a vágya, hogy ha megnő, ő is a bányában dolgozhasson. Más falubeli gyerek püspök vagy király szeretne lenni, a nyitrabányai gyerek ideálja a parancsoló főaknáez, akinél nagyobb urat, nagyobb hatalmat nem ismer. Ha pedig a gyerek összevesz pajtásával, nem azt mondja neki, hogy „megállja, megmondom a bátyámnak", hanem azt, hogy várj csak, ha majd a kezem alatt fogsz dolgozni a bányában... 4* A bánya ötlében, mélyen a hegyek alatt fejtik a szorgalmas bányászkezek a fekete gyémántot. A bányaüzem részvénytársaság tulajdona. Közelében kórház és temető. Egyikben a munka sebesültjeit ápolják, a másikban örökös nyugvóhelyet nyertek azok, akiknek munkában elkérge- sedett kezét megállította a kíméletlen kászás. A szénbányában szorgalmas munka folyik. Tonnaszámra kerül a vagonokba a föld mélyének kikutatott és felszínre hozott kincse, de a mélység, melynek nyugalmát megbolygatták, gyakran megbosszulja magát. Alig múlik el nap, melyen nem történik kisebb-nagyobb szerencsétlenség, vagy enyhébben — munkásbaleset és felordit a kétségbeesett kérdés, vájjon tényleg ennyire bosszúálló a föld, vagy talán másutt kell keresni a lassan számtalanná váló munkásbaleset okát? 4* A kolónián túl kezdődik a bányatelep. Aki végigtekint rajta, tudja, hogy amit lát, az csak egy töredéke annak a nagy és az idegen számára hozzá nem férhető valaminek, ami sokkal hatalmasabb és titokzatosságában misztikusabb, mint, az, amit kívülről láthat. Elől a nagy modern berendezésű gépház, melyben 15.000 voltos áramot fejlesztenek és ellátják vele a környék és a távolabbi vidék áramszükségletét is. A bánya bejárata betonszeriien van kiboltozva. Apró, légnyomásos mozdonyok viszik be a kocsikat a, föld mélyébe, mélyen a hegy alá. Mintegy neban szeretem ezt a földet; úgy érzem magam itt, mintha egy nagy mélység szélén állanék, amelynek oly mély az alja, hogy köd takarja a kémlelő szem elől. így vagyok Egyiptommal. Mennél többet foglalkozom ennek a földnek történelmével, annál mélyebben látok be az egyetemes emberiség életébe, egészein a mesékig terjedő ködvilágba. Jézus előtt hány ezer évvel minő hallatlan kultúra vöt itt. Nem tudom, bent járt-e az egyiptomi múzeumban, amely innen túl a Níluson, a nagy hid mellett fekszik. Ha volt, akkor el kell árulnia, hogy eddig is mit hoztak már napfényre, ebből a földből. Nem beszélek a görög világ maradványairól, amelyek ezen a földön másodendü eredetűek, csupán az ősegyiptomi dolgokat emlitem, amelyek Krisztus előtt jó néhány ezer év előttről valók. Azok a szobrok, sirlapok, oldalszárnyak, falfestmények, sarkophá- gok, múmiák, kőtárgyak, ékszerek, Írások, festmények, szerszámok, házieszközök, fegyverek, ruhák, bútorok és ezer apró dolog, ami ott össze van gyűjtve, azt hiszem, megdöbbentő képet ad arról a letűnt világról, amely az idő folyamán lepergett a múltba és az alattomos homok nyomát eltakarta. Nagy királyok emlékei a különböző dinasztiák idejéből, szobrok, reliefek, királynevek: Onnos, Sehme, Djozer, Psueennes és gyedóra hosszat tart a körülbelül három kilométeres ut, he a nyitrabányai hegy gyomrába. Mielőtt egy elszánt kollégámnak, aki kiváncsi volt a sorozatos baleset okára, sikerült kieszközölnie, hogy megnézze a bánya belső berendezését és tanúja legyen annak, hogy mi és hogyan történik odalent, — egy nyilatkozatot kellett aláírnia a kis kocsiba való ülés előtt, mely szerint a bánya- vezetőség nem vállal felelősséget abban az esetben, ha odalent valami szerencsétlenség érné. Mikor pedig ez megtörtént, az ember fölveszi a bányaruhát. Az utas kezébe veszi a pislákoló bányászlámpát is, miután nagy titokban keresztet vetett a kabátja alatt, beleül a kis kocsiba, mely a keekenyvágányu pályán beviszi a hegy gyomrába. Villanykörtékkel kivilágított cementgyáriig boltozatu utón fúrja magát előre a légnyomásos rendszerű kis vonat a mélybe. A nagy elágazáson túl már nincs és nem lehet villanyvilágítás, mert egy esetleges rövidzárlat mérhetetlen katasztrófát okozhatna. Most már csak a bányászlámpás imbolygó fénye mellett vezet tovább az ut még mélyebbre, a tárnákba, ahol lázas izgalommal, halálos csendben folyik a munka. A levegőt állandóan működő ezivó-nyo- mó-szivattyuk tisztítják. Egyes — persze elszigetelt — helyeken állandóan és olthatatlanul izzik a szén és sereegve pusztítja önmagát, döb- benes érzést váltva ki az idegenben. A levegő itt az áldandó szivattyúzás, tisztítás dacára ezén- gázas, fojtogató és aki nem szokta meg, zsebkendő után kotorászik, melyet azonban nem talál, mert a bá.nyászruha felöltésekor nem vette magához. A tölgyfa dorongokkal alátámasztott tárnák egyes helyeken alig másfél méter magasak, úgy, hogy csak lehajolva lehet előbbre jutni. Odébb egy kisebb tárna van, melynek belső tölgyfaállványzata félemelet ébresztőén ropog és recseg, amikor arra járnak. A misztikus sötétben ingadozva járó idegen, — amig a kis vonatban biztonságban érzi magát, itt megremeg és első gondolata az a nyilatkozat, melyet aláirt, mielőtt a bánya sötétjébe merészkedett volna. A hőség a mélységgel fokozatosan emelkedik és lent a mélyben a munkások ing nélkül, csupán hiányos nadrágöltözetben vájják, fúrják a fekete ezénfalat. Modern íróeszközökkel fúrják, repesztik a szenet. E módszerrel sokkal jelentékenyebb mennyiséget lehet kitermelni, mint csákányozással. Különben feltűnő és az idegekre hat az a mélységes csend, mely a bányában honol, s melyet csak a fúrók sercegése és a csákányok zaja tör meg. A munkások szótlanul dolgoznak a repesztésre váró szénfalaknál és cs'|c, amikor szemükbe csöppen az izzadság, állnak meg és szénporos kezükkel végig- törlik a verejtékező arcukat. Amikor egy-egy munkás mellett halad el a szemléltető idegen, akit mindvégig egy mérnök kalauzol, csendesen, monoton hangon mondja, majdnem súgja a bányászköszöntést: „Glück auf" és mire hasonló módon visszaköszön az idegen, az nem létezik többé a számára, mert ismét a kenyeret, adó széníal felé fordul... ♦ Egy öreg bányász mondta egyszer nekem, hogy a. bányában tilos a. fütyülés, vagy pláne a fütyürészés, mert az erős bányászhit szerint a bányamanó nem bírja a füttyszót és ha hallja, bosszúból eltünteti a. kiaknázásra váró értéket, öreg bányászom egyszer látni vélte saját szemeivel a bányamanót, a. hosszú szakállas apró gnóegy légiója a neveknek, melyek mind lemosódtak a múltba. De rajtuk át, életük menetén belát az ember hihetetlen mélyre, ezredévek legmélyére. Nem egy életet, de életeket kellene eltölteni abban a múzeumban, hogy az ember megértse a nagy fáraók korát. Házigazdám elhelyezkedett és éu félve törtem meg a csendet, egy csapat vonuló Ibisre mutatva: — De ezek ott voltak a legelső király mellett is é6 minden nemzedék megfestette őket, amint körüllengik a királyok táborát. Kecses alakjuk, hófehér testük szemernyit sem változott évezredek óta, még talán jellemük sem. — Hogy érti ezt? — kérdezte házigazdám. Épp úgy nem értenek — feleltem — és épp úgy nem törődnek velük ők, mint ahogy nem törődtek a piramist építő fáraók népével, akik rég letűntek a földről. Ezek az Ibisek Egyiptom örök madarai, amelyek el nem pusztulhatnak innen, mert eltartja őket a föld, itatja a Nílus és napfénnyel füröszti őket az örök nap. Ekkor a nap már csaknem lement és végső sugaraival rózsaszint vetett az Ibisek vonuló csapatára és ezek úgy lebegtek a, tiszta légben, mintha szállongó rózsafejek lennének, — Egyiptom pelyhes virágai. mot, amint süvítve végigszáguldott a bánya tárnáin. És röviddel később borzalmas szerencsétlenség történt. A bányászhit azt tartja, hogy a szerencsétlenséget mindig megelőzi a bányamanó megjelenése, sokszor azonban láthatatlan marad- Még az intelligens bányász is rendületlenül hisz ebben a. bányászbabonában és megsértődne, ha azt merné mondani előtte valaki, hogy a bányamanó csak a mondák világának lakója. Ha ebbeD a hitében megingana a bányász, nem tulajdonítana fontosságot a „szerencse fel" bányászimá- nak sem és ezzel együtt elvesztené bátorságát, hogy megbolygassa a föld mélyén fekvő ásványok álmát. Á bányamanó okádja a bányák rémét, a bányaléget — tartja a bányász — és ha meg akarja bosszulni magát, módot- talál arra, hogy azt fel is gyújtsa és vigyoroghasson a hullák felett és vitustáncot járjon a vergődő sebesültek körül... A bányakocsik vad száguldásban siklanak vé* gig a keskenyvágányu úttesten, amikor a mélybe eresztik őket. A tehetetlenség törvénye nagyszerűen érvényesül az útvonalon. A fokozódó sebességgel rohanó bányakocsi egy-egy fordulóhoz érve, nagyot nyekken és sokszor kiugrik a sínről és elüt egy-egy útjába akadó munkást, aki esetleg nem hallotta a figyelmeztető kiáltást és nem ugrott idejében félre. A baleset megtörténte után megindul a házivizsgálat, mely aztán rendszerint megállapítja, hogy a szerencsétlenséget a munkás vigyázatlansága okozta- A szerencsétlenüljárt munkás, a bánya alkalmazottja is megerősíti ezt a balesetről felvett jegyzőkönyvben, mert hiszen tényleg ott állott, ahol a szerencsétlenség pillanatában a saját, testi épségének kockáztatása nélkül nem lett volna szabad állania. Mennyi szerencsétlenséget lehetne azonban elhárítani, ha megfelelő óvintézkedéssel, jelzőkészülékekkel esetleg figyelmeztető munkások alkalmaztatásával „modernizálnák" az üzemet ezzel elejét véve a „szállítási osztály“-on történő balesetek légiójának. Kellő óvintézkedésekkel elkerülhető lenne a sok baleset és azok a hírek, melyek beszámolnak arról, hogy a „kitermelt szenet szállító bányakocsiknál alkalmazott munkásokat érte a baleset-, részben a kocsik kisiklása, részben egyéb üzemhiba folytán" vagy hogy „az újabb jelentések szerint ismét balesetszéria történt a ha-ndlovai szénbányában" . •. A szénbánya kiaknázásának jogát- 1909-ben szerezték meg Pálffy Jánostól, aki addig sajátkezelésben tartotta a bányát. A kezdetleges {elszereléssel biró bánya akkor alig 6000 mázsa szenet termelt évenkin-t, inig ma több ezer alkalmazottal mintegy százötven vágón szenet termelnek naponta. A munkások kollektív szerződéssel rendelkeznek és mintegy ötven korona napi átlagos keresettel bírnak. A bányában különféle saját üzemet szereltek fel, melyek legnagyobbika a villanyfejlesztő telep, melyhez méltón sorakozik a téglagyár és az agvagfeldolgozó üzem. A bányában 26 mozdony látja el a szállítást és mintegy 1500 csille szalad állandóan dübörögve, zakatolva a bánya névén. Dallos István. — A kassai zsidó leányegylet szombati műsoros estje nagysikerűnek ígérkezik. Kassai szjerkesztőségünlk jelenti: A kassai zsidó 1-eámyegylet karácsony máisodnapi, szombati, műsoros estje, amely 9 órakor kezdődik az Astória-fkávéíkoiz szuliterénjében, az általános érdeklődés középpontjába került. Az est Sikerét biztosítja az a nívós, szórakoztató műsor, melyet a leány egyletnek erre az alkalomra sikerült összeállítani. Műsor után tánc. Belépti díj nincsen, csupán egy tea ára 8 korona. ÁV• -Vápáig Látogatás a bányasze misztikus nyiirai birodalmában Képek a kandlovai bánya éleiéből 4 A PráS’S.I MuffYcíT Hírlap korona expediciós és portóköltségét j „ ” „ p- a igen tiszteit • előfizetőink szíveskedjenek | nagy ICCpSS Itapiat’aitláM előfizetési dijukhoz csatolva beküldeni I
