Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-20 / 290. (2807.) szám

Legújabb közgazdasági hírek Megbukott a francia mezőgazdasági szövet­kezet. Párából jelentik: A Mezőgazdasági Hi­telszövetkezet, amelynek szanálására Tardieu földművelési miniszter 100 millió frank hitelt kért az államkincstártól, tegnap bezárta pénz­tárait, még pedig nemcsak a párisi központban, hanem a sokszáz vidéki fiókintézetnél is. A Populaire ma azt írja, Hogy a ceőd nem kerül­hető el, mert a szenátus nem lesz hajlandó a mentési akcióra megszavazni a 100 millió fran­kot, amely különben is kevés. Folyósították az állam által garantált első hitelt. A Deutscher Nachrichtendlenst jelenti: A prágai Zemská Banka a Központi Szociális Biz­tosító által rendelkezésére bocsátott összegből a Witkovitzi vaenitiveknek most folyósított 2.5 millió .koronát kitévő hitelt az Oroszországba szállítandó árura. Ez az első eset, amikor az il­letékes törvény alapján állami jótállással törté­nik az áruszállítás Oroszország részére. A szál­lítás teljes értéke mintegy 15 millió korona s erre az összegre az első 2.5 milliós részletet most folyósították. A hátrálékos összeget tiz éven belül fizetik ki egyenlő részletekben, emel­lett Szovjetoroszország a kamatok fizetésére is kötelezte magát. A Központi Szociális Biztosító egyébként összesen 100 millió koronát helyezett el a Zemská Bankánál az állam által garantált kiviteli hitelszükséglet fedezésére. Március végéig érvényesek a régi szállító­levelek. A pénzügyminisztérium most kiadott rendelete szerint a jelenleg forgalomban lévő vasúti szállítólevelek 1981 március 31-ével ha­tályukat vesztik. Ezen a napon túl a régi szál­lítólevelek nem cserélhetők ki uj nyomtatvá­nyokra. Az uj szállítólevél-blanketták már el­készültek s darabjuk 15 fillérbe kerül. — Uj iskola antóvezetőt számára. Bayer Ferenc gépészmérnök, a traktorkezelői tanfolyamok jól ismert előadója Besztercebányán autóvezetői isko­lát nyitott és a vidéken is fog tanfolyamokat ren­dezni. Az előadónak nagy prakezisa van -bbam hogy a kevésbé iskolázott egyének Í6 megértsél: j a motorok működését s viszont a külföldön hasz- j nált legmodernebb pszihoane^ikai momentumok1 figyelembe vételével megállapított tanítási-terv ga­rantálják az iskola látogatásainak eredményes vol­tát. Az iskolaügyi minisztérium által jóváhagyott tantervben nemcsak az autó és motor megismeré­se, de a vezetés minden csinía-binja mellett a hiba­keresés és helyes javítás is benn foglaltatik. így a siker nem maradhat el. 8 hogy a panasszal könnyítsen az 6 szegény, nehéz szivén: — Miért üdvözölsz ilyen vígan, te sokat rágalma­zott, derék madár? Miért Őrülsz nekem, aki ahhoz az ostoba állatfajtához tartozik, amely bö'esnek hiszi magát, pedig nem lát tovább az orránál és felületes látszat után 'indulva, vakmerő azt hinni, hogy Ítéle­tet mondhat elevenekről és holtakról. Látod, téged például mindenki tolvajnak tart és csupán azért, mert szarkának születtél... Pedig látod, derék Matyi, én tudom, hogy te, amióta nálunk vagy. soha még semmit el nem loptál... Ugy-e, igaz, Matyi? — Csrrr!... Csrrr! — helyeselte ezt az erkölcsi bizonyítványt Matyi. A kétségbeesett detektív pedig folytatta keserves panaszait: — Látod, Matyi, az ember olyan ostoba, hogy bízná tud egy másik emberben, pedig tudja, hogy mennyire esendők vagyunk mindannyian... Bízik a párjában, akit szeret, akiért küzd, akire boldog-j ságát és becsületét bizta... És aztán, látod, a lég-, csúnyább dolgok derülnek ki... Hogy az Isten verje meg mind, öböl egy gonosz asszony! ... — Csrrr! ... Csrrr! — reccsent bele a kétségbe­esett ember átkába Matyi, mint résztvevő lény és leröppent az ablak keresztfájáról és az íróasztal párkányán ült meg. A híres detektív óvatosan felállt a székről és visz- szahuzódolt az asztaltól. Valami sejtelem azt súgta neki, hogy most va­lami nevezetes dől cg van készülőben. * ... És egy perccel később nagyon boldogan. — de mégis nagyon lélyen, a füléig elpirulva, — szó- gyem! kezdte magát. Matyi ugyanis, a becsületes Matyi az asztal sar­káról tétovázva és óvatosan topogva a kinosestálhoz lépegetett és félreforditott fejjel a gazda felé pis- lantott és aztán belevágta csőrét a kincses tálba, — felcsippcntetett egy aranyat és kirepült vele az ab- í lakon. Vitte a fészkébe a tizenharmadik aranyát, a többi tizenkettő mellé, amit két nap alatt ellopko- dott. ^ Mert Matyi mégis szarka volt! Még pedig hadi szarka! Matyi a háború utáni idők bankóviá ágában nem j találkozott semmifajta villogó pénzzel. Ezüsttel sem,! hát még arannyal! Ahogy aztán a detektív asztalán megpillantotta' az aranyhalmazt, rögtön felébredt benne a —- szarka természet. Mondom: a híres detektív nagyon szógye 1 te ma­gát a ő csúnya gyanúja miatt és most megkönnyeb­bült a szive, mert megfej tődött előtte a kincses tál titka. Boldogan sóhajtott föl:- Hála Istennek, hogy a szarka mégis csak j szarka. És hála Istennek, hogy akit szelíd, tiszta angyalnak tartottam, mégis csakugyan angyal... * Pár :i detektív titkolta ezt o nyomozást, én vala hogy »iégÍH megtudtam <V, <:/mondottam Íme, a lakj szót utáu indulva, gyanakvó emberek okulására. 'PRAGAlA^AGVavR-H 1ULAP i mmmn ess Hattól... Hattó!,.. Üt a bűnügyi rendőrség! * * * Gyakran egyetlen nyom elegendő a bűnös hinyomozasára Egy német bűnügyi riporter naptójegyzeteibőí A kriminalista szemében minden nyom bi­zonyos értelemben fonalat jelent és mennél több nyomot tud felfedezni és kö­vetni, annál gyorsabban és biztosabban fonódik az a szövedék, amely a tettesre borul Olyan esetek, amelyekben a tettes csupán egy nyomot hagy hátra, ritkák, és ilyenkor a rend­őrség éles ítélete rendkívül nagy próbára van téve. A lyoni bűnügyi múzeumban azon­ban van egy nagyon érdekes emlék, olyan nyom, amidkor a bűnös a szó szoros értel­mében egész önmagának nyomát hagyta hátra. Az agyagba nyomott arckép Egy veszedelmes,'hivatásos betörő egy ele­gáns villába halolt be, amelynek tulajdonosai j akkortájban éppen utóm voltak. Már két Író­asztalt és egy fali sálét feltört, amikor az ar­ra cirkáló remdőrőrszem megzavarta munká­jában. Azonban még idejében menekült, a földszinti ablakból a kertbe ugrott és az ül­döző rendőrök szeme elől eltűnt a sötétben., Az őrszem vezetője azonban megfigyel le, hogy futás közben a menekülő elbotlott és hosz- szában elterült a földön, úgy hogy arccal elörebukott. Majd gyorsan felugrott és továbbmenekült. A talj nedves agyagos talaj volt. Az őrszem vezetője egy rendőrt állított emellé a hely mellé és reggel tényleg az agyagos talajban világosan ott volt a betörő arcának és két kezének lenyomata. Nyomban gipszbe for­málták az érdekes és értékes nyomot és meg­kapták a betörő plasztikus portréját. Jobbke­zében be törő szerszámot, baljában pisztolyt szorongatott, ez mind benne volt az öntvény­ben. Természetesem ilyen nagyszerű nyom alapján gyerekjáték volt a tettest néhány órán belül lefülelni. Egyetlen kék pamut?z’m A hamburgi városi parkban egy reggelen egy tizennyolcéves leány holttestét találták meg. Amint a test helyzetéből, az össze-vissaa szaggatott aLsóruihából és a nyakon talált főj- togatási nyomokból megállapították) a leá­nyon először erőszakot követtek el, azután megfojtották. A leány igen hevesen védeke­zett, úgy hogy esernyője, amelyet még min­dig görcsösen szorongatott jobb kezében, el­törött. A tettesnek semmi nyoma nem ma­radt. A bűnügyi rendőrség azonban felfedez­te, hogy az esernyő nyelében, a törési szilánkok között egy kék fonal ékelődött be. Ez a gyapolíonal csupán a tettes öltözékéből származhatott, mivel a meggyilkolt leány vi­lágosszürke kosztümöt viselt. A gya-pofona­lat a mikroszkóp alatt a legbeb a lábban meg­vizsgálták é3 a lelkiismeretesen végzett ösz- szeiliasonlitásokból kiderült, hogy a fonál kék katonaöltönyből származik. Ebből valószínű­nek látszott, hogy az a katona, aki a gyilkos* * ságot elkövette, a szomszédos W. város hu­szárezredéből való. Az ezred szabadságos lis­tájából egy-kettőre megállapitották, hogy á gyilkosság napján melyik huszár volt Ham­burgban. Erre az összes szabadságosak uni­formisát a legfigyelmesebben megvizsgálták és egy Kleinimüller nevű huszár Attiláján ha­sadást ta.áltak, amelyet valószínűleg az eser­nyő szakított fel. Miután a mikroszkópiái és kémiai vizsgálat szerint a fonál teljesen meg­egyezett az atilla anyagával, a gyanúsítottat letartóztatták. Rövid tagadás után be is is­merte bűnét. A vérpróba bizonyít De a legmeggyőzőbb és legizgalmasabb nyom Kain napjai óla mégis csak a vérnyom, úgy a laikus, mint a kriminalista szempont­jából. Az elmúlt években a véruyotn rendkí­vül sokat nyert kriminalisztikai jelen tőség­ben, amióta tudniillik teljesen biztos tudo­mányos eljárással lehet megkülönböztetni az emberi vért az állatitól. A vércsoportok felfedezésével aztán a kri­minalisztikai munka újabb értékes segítő­eszközt nyert, mert sok esetben sikerült egy bizonyos egy énnek a tettben való rész­vételét nem annyira bebizonyítani, mint in­kább kizárni. De ez a negatív eredmény is olykor-olykor sorsdöntő fontosságú. A vércsoportok vizsgá­lata polgári pőrékben már nagy szerepet ját­szik az apaság kérdésének eldöntésében, mert a iKgativumot rbszolul biztonsággal mutatja ki, néha pedig kriminalisztikai téren is meg­felelő szerephez jut, amint arról az alábbi bűnügy tanúskodik. 1930 április 19-én Braunweiler falucska bűnügyi rendőrsége letartóztatta Spierer Emil leépített bank- tisztviselőt, azon súlyos gyanúnk alapján, hogy négyszeres gyilkosságot követett el. Az indiciumok természetesen igen gyengék voltak és a gyanúsított letartóztatása alkalmá­val olyan nyugodtan viselkedett, hogy még bűnügyi körökben is kétely támadt bűnössé­gét illetőleg. A következő borzalmas esemé­nyek előzték meg a letartóztatást: Április 18-án a szomszédos Engelbnoh fa­luban Hartmann malom tulajdonos közeli szomszédságának feltűnt az a szokatlan, ha­lotti csend, amely a malonitulajdonos háza tájékán reggel kilenc óra tájban uralkodott Még semmi jele nem volt az életnek. Végül is egy liáromhónapos kis csecsemőnek, a Hartmann házaspár unokájának éktelen si- j valkodása néhány asszonyt a házhoz csalt. A | lakást azonban zárva találták. Hosszú ideig zörögtek, dörömböltek, semmi válasz, végül j is értesítették a csendőrt, aki fellő rét te a ház ajtaját. A ház valamennyi lakóját, a Cse­csemőn kívül, ágya mellett meggyilkolva ta­lálták. Mindegyiket ballacsapások ölték meg. A földszinti szobákban találták a Hart- mann-házaspár holttestét, az első emeleti hálószobában Spierer asszonynak és hét- ; éves fiának a holttestét. Csupán a csecsemőnek irgalmázott meg a bestiális gyilkos. A tettes semmit sem rabolt el, a liáz ajtaja kívülről be volt zárva, a kulcs pedig hiányzott. A vérrel lepett balta a kony­hában feküdt, a baltát különben a fáskamrá- ban tartották. Mivel a meggyilkoltak már mind hálóingben voltak és a szomszédok este fél tiz óráig világosságot láttak a lakásból kiáramlani, a borzalmas bűntényt nem kö­vethették el korábban este tiz óránál. Két tény bizonyosan megállapítható volt Elsősorban csakis olyan egyén jöhetett tettesként számításba, aki a helyi viszo­nyokat teljes alapossággal ismerte, példán’ azt is tudta, hogy rendes körülmények kö­zött hol tartják a baltát. Másodszor pedig bizonyos volt az, hogy nem rablógyil­kosság történt, mert még a legkisebb tárgy is a helyén volt. így természetesen elsősorban bosszúra gon­doltak és igy terelődött a gyanú a Hartmann- házaspár vejóre, a Braunweilerben lakó Spie- rer Emilre. Spierer feleségével, akit időről- időre hisztérikus féltékeny ségi jelenetekkel gyötört, már jő ideje igen rossz családi vi­szonyban élt. Az asszony a kínos családi élet hatására most már szilárdan elhatározta, hogy el fog válni. Ezért nyolc nappal a gyil­kosság előtt két gyermekével együtt átköl­tözött a szülői házba. A Hartmann-házaspár az első pillanattól kezdve az asszony pártján állott, persze, ebben anyagi szempontok is közre játszottak, mert a vő elveszítette bank- tisztviselői állását. ‘Ezért Hartmannék és Spierer között igen gyakran rendkívül heves jelenetekre került a sor. Spierer Emil a vizsgálati fogságban elhafcá- rozottan tagadta a borzalmas tett elköveté­sét. Amint említettük, még indiciumok sem forogtak fenn ellene. Csupán térdnadrágjá­nak balszárnyán találtak egy garas nagysá­ga rozsdabarna foltot és egyetlen vércsöp- pet óraláncának függőjén. A gyanúsított azonban erre is kielégítő ma­gyarázatot monddt. Néhány nappal azelőtt fát aprított és balkezén megvágta magát. Tényleg ott volt az ujján a friss, mély seb. Most meg kellett állapítani, hogy a nadrá­gon és óraláncon levő vérnyomok tényleg Spielernek vagy a meggyilkolakna^s véréből valók. Ebből a célból vérpróbát vettek Spie- rerfből és a négy meggyilkoltból A vérprő- bák megvizsgálása a kővetkező eredményre vezetett: Hairtmamn: A csoport. Hartmanné: 0 csoport. Spieremé: 0 csoport. A Spierer gyerek: B csoport. A gyanusitott: B csoport. Az óraláncon levő vércsöpp: 0 csoport. A nadrágon levő vérfolt: A csoport. Ezzel bizonyossá vált, hogy a Spierer nadrágján talált garasnyi vérfolt nem származhatott a vádlott ujjsérüléséböl. hanoin a meggyilkolt Hartmann kifrecesenö vére okozta. ­Miikor Spierer elé tárták a vizsgálat vára 11 au , eredményét, a meglepeti ember hirtelen meg-| tört és beismerő vallomást telt. Egyelőre az. elmegyógyintézetbe szállító!Iák ehneállapo-1 i Iának megvizsgálása céljából. 1931 december 20, vasárnap. ——i mammmmmmmmmmmmmammmmmmmmi A kis estélyi kabátokról — Vasárnapi divatlevél — Az őszi kollekcióban föltűnt kis kabátok szo­rosan hozzátartoznak a merész postillon kala­pokkal és a direktoire stílushoz hasonló vonal­vezetéssel megváltoztatott 1931—32. év divat- szilhuettejéhez. A kis kabátok és boleróválto­zatok a téli divat keretében jelentős szerephez jutottak. A délelőtti angolosan sima szövetru­háktól kezdve egészen a sokfodros, vagy ki­gyöngyözött nagy estélyi toiletteig, minden ru­ha mellett, mint elengedhetetlen kiegészítő részt viselik. Az elengedhetettenség az az egy pont, amelyben a sokféle változatú és stilueu kis ka­bátok találkoznak, egyébként kivitelüknek sok­félesége egymástól messze elkülöníti. Az egé­szen hosszú estélyi köpenytől a derékig érő rö­vid ujjas kabátokig minden változat divatos. A délutáni és estélyi ruhák kiegészítéseként bevezetett miniatűr kabátok ötletének prakti­kusság a rugója — és a mostani gazdasági vi­szonyok az indító okai. A mélyen dekoletált, ujjatlan estélyi ruhához múlhatatlanul szüksé­ges az estélyi kabát, már pedig egy azelőtti ér­telemben vett estélyi köpeny előállítása sokszor nagyobb összeget emésztett föl, mint maga az estélyi ruha az ezt kiegészítő apróságokkal együtt. De az ősszel hirtelen általánossá vált miniatűr köpenyek é6 boleróváltozatok előállí­tása nem jelent nagyobb anyagi áldozatot. Aránylag kevés anyagból Í6 előállitbatók, a prémezés nem szükséges, mert legtöbbször csak az anyag ráncolása, vagy apró fodrok, esetleg virágok a díszítéseik.. Legtöbbször feketéből ké- szü’nek egy színben tartva, hogy a különböző szinü estélyi ruhákhoz egyaránt viselhetők le­gyenek. Különben a ruha színével harmonizál­nak s legföljebb e,gy-két árnyalattal sötétebbek. Sok a fekete-fehér, vagy fehér-fekete össze­állítás. Anyagban leggyakoribb a bársony, az egyszerű puhabársonytól kezdve a Iámé fényes­ségével és lágy esésével vetekedő Veleur Trans- parentig. Sokszor készül a ruha anyagából is, — azután mosható mouselinból, csipkéből, bro­kátból, vagy fiitterszövetből. Kedvelt változatok egyike a spanyol boleró­hoz hasonló kis kabát. A szabása testhez simu­ló, a hossza derékig érő, sima nyakkal 6 min­den diszités nélkül, — egyedüli d;sz rajta: a bársony puha fényhatása. Az erősen empire stí­lusban tartott ruhákhoz ez a rövid bolerószerü változat nagyon előnyösen ható kiegészítő rész, mert nem takarja el az empire sima vonalve­zetését, a jellegzetes magasra helyezett dere­kat és a derékon elhelyezett díszítést. Legtöbb­ször egészen sötét, vagy fekete színben tartott. Általában a derékig érő változatok a 1 ege va­kon a bbak. Itt is, mint az egész téli kollekció­nál jellegzetes, hogy a diszités szempontjából az ujjak nyújtják a legnagyobb lehetőségeket. Rok az erősen ráncolt, vagy bő kimonó szabású. A pelerinek is gyakoriak, — az a könykig érő, kis stuartgalléros, élői szalagcsokorral megkö­tött változat, melyet a 80-as években nagy­anyáink viseltek. Különösen Leroy favorizálja azokat, herme­linből, vagy prémmel szegett fehér bársonyból készítve. Sötét, egyszínű ruháknál nagyszerűen hatnak. A Leroy kollekciójának legszebb mo­delljei közé tartozik egy háromnegyedes hosz- szuságu, egyenletesen bő á !a Eugenie-köpeny, könyökön alul érő nyitott és szintén bő ujjal, melyet széles rókaprémcsikok szegélyeznek. A bő és prémmel szegett félpelerinhez hasonló uj­jak nagyon dekorativek és az összeállításnak skandináv jelleget adnak. Itt is a fekete-fehér megoldás a legelőnyösebb. Fiatalosak a taftból •készült rövid kabátok, apró húzott fodrokból összeállított bő ujjakkal, — ugyanígy a tüli- és taftkombinációk. Nagyon divatosai Patou révén a sötét per­zsamintás brokátok is, — dekoratív jellegük rövidesen közkedveltekké teszik azokat. A prémdiszités ritkább s inkább a háttérbe került hosszú estélyi köpenyváltozatokon sze­repel. A különböző szinü róka-, seal-, hermelin- és a ti gr is tarka prémek divatosak. A divatmelléklet első modellje egy mélyen kivágott estélyi kabátkát ábrázol, gloknisan szabott félhosszu ujjal és fekete prémszegéllyel. — A második modell fekete bársonyból készül széles, a nyakkivágás körül lágyan drapirozott. peJeringalíérral. — A harmadik modell közép- szinü bársony testhez álló szabással. Úgy a nyaknál, mint elől szalagcsokorral díszített, amely fémszövettel foélelt. — Az utolsó modell érdekes kettős epaulette újakkal készül, úgy a ,.Stua.rt“-ga!lér, mint a gloknisan szabott alja keskeny prémcsikkal díszítettek. Radványi Magda. Mussolini nj darabja. Milánóból jeleulik: Né­hány hónappal ezelőtt olasz színházi körökben már nyíltan kezdtek beszélni arról, hogy Mussolini má­sodik darabját is megírta, ezúttal azonban társ­szerző nélkül. Tegnap este aztán nagy siker mel­lett színre is került ez a darab, amely történelmi színjáték. „Villafranca" n elme, amely alatt. Villa- franca di Ve róna-t kell érloni. Verona olasz tarto­mányban lévő város, 1859 július 11-én III. Napóleon és I. Ferenc József itt kötöttek békét. A történelmi színjáték tárgya: harc Olaszország egységéért.. Vjk, tor Emánuel király idejében Onvour miniszterbe go alatt. Mussolini természetesen álnéven szerepel a sziulapon, írói neve: Zano Albi.

Next

/
Thumbnails
Contents