Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-20 / 290. (2807.) szám
A páterfamilias alkonya? Irta: Neubauer Pál 6 T>Ra:gAI-A\\O^AR-HIRIiAI> ^ Római intézmény volt (a régi népek nem ismerték ilyen kizárólagos értelemben) és Róma óta egy világot, a világ etikai és gazdasági alapját jelentette ez a fogalom. A rómaiaktól a germánok vették át és a mai fasizmus ezen a ponton próbálja az idő és a fejlődésnek mondott és értékelt változás kerekét visszacsavarni, tudván, hogy valóban a paterdamilias intézményén alapul a nemzet és a kapitalista termelési és fogyasztási ren-dszer. Szigorúim körülhatárolt etikát vállal az, aki elfogadja a paterfamilias hatalmát: a család tengelye az államnak; a paterfamilias tengelye a családnak. A világháború itt támadta, ezen a ponton sebestet te meg érzékenyen a régi világot: amikor a patenfamiliasok elhullottak a harctereken és fiaik, akik helyettük sorompóba ugrottak, egyenranguakká váltak velük; amikor odahaza, a Hinterlandban az asszonyok lettek a családi középpont, de még a harcterek kórházadban és irodáiban is dominálni kezdtek; amikor megdőlt az a tétel, hogy a férfi a teremtés koronája és a paterfamilias hatalma isteni eredetű. Megkezdődött a paterfamilias alkonya. ♦ Ezt rajzolja meg Franz Werfel, a fiatal német iregeneráció legtehetségesebb tagja, legújabb regényében, a „Nápolyi Testvérek- ben“ (Zsolnay-Verlag, Berlin, 1931), ahol egy tetőí'őil-taipig paterfamilias hat gyereke felett úgy uralkodik, mint a tábornok a ma ga hadserege felett. Szereti a saját húsverőit, de csak addig á pontig, ameddig önmagát látna bennük. Werfel pompás ötlettel és úgyszólván vizuális pszichológiával faragja ki a három fiú és három lány hat különböző jellemét, ezzel utalván az élet és a fejlődés törvényszerűségére, hogy minden ember különbözik a másiktól, a hat gyerek egymástól és külön-külön az apától, önálló világ mindegyikük, de a paterfamilias. a római világ mintájára profilírozott apa, egyrészt a gyerekeinek egymásközti, másrészt a köztük és közte tátongó ellentétet nem látja meg. Nem tudja, vagy nem akarja? Nem tudja, -mert nem akarja, hogy rajta kívül még egy önálló Én legyen a házában: ő a család, mint XVI. Lajos az állam volt. Amint összeomlott a francia királyság, úgy omlik össze Dome- nico Pascarella családja. Miért? Szükségsze- ruleg-e, vagy csak azért, mert Werfel szimbolikus akart lenni? Szükeégszerüleg. Pasca- relia bankja akkor bukik meg, amikor gyerekei elhagyják. Távoli világrészeknek vágnak neki, hogy távol a páterfa mii iá dől önmagukra találjanak. Ez az ömm a gátkeresés a korprobléma és itt nyúl bele Werfel a legfájóbb sebbe. Nem kell a zsarnoki apa, nem ke’l az általa teremtett pomuás és gazdag élet, nem kelj más, csak az Én, amely a pátert? milias kertében nem tud élni, nem tud fejlődni. Én és a másik — Én és az apa: úgy formulázható a probléma, amely mögött ott sötéttik Werfel rejtett gondolata: Én és az állam. Régi, ősi kérdés — ki ad rá választ? . * Az első fejezet végén Pascarella paterfami'lias egy zeneterembe maga köré parancsolja a hat gyermeket. Az egyik lány zongorához ül, a másik fiú a nagybőgőt veszi elő: az apa a terem közepére áll és énekel. Egy régi operaáriát ad elő parancsoló énekhangon: i ib-en zeníTzetes az én hangom, amely meg- tölti a házat, de megtölti a reszkető lelkeket az utolsó zugig! A paterfamilias éneke parancs. Szépet akar nyújtani a gyerekeinek, de csak parancsot tud osztogatni és a szentet alapja a félelem, hogy ime egy hanr’s kitérő akkord és dal helyett szigorú megtorlás következik. Mikor aztán minden összeoodoft. Pascarella bankja és családja és a eő^ö.3 apa nemcsak az -étet. hanem a család előtt is meghajol ni kénytelen, megint jön egv v? sáiruan. amikor ő*1 ekp1 ni akar gyerekei előtt. És ekkor történik. hocrv a nnyvWő húrja eloattan (a rni- ta iáhzó fiú miooha1! távol a szil’ői háztő1) és ^rrvött elpattan az az utolsó szál. amely, a mai világot még a paterfamtialiai világhoz fűzte. És itt. eyv uj kor kezdődik, mondj'a Werfel, mihor a húr e1 pattant és az örtzázoldates könyv utolsó mondata ez. Érmük: nem ötszáz oldalról, hanem évezredekről van szó. Mi’ven kor kezdődik? Az Én kora? Megszűnik a csaVid? Megszűnik az állam? Csupa nvttvahagyott kérdés, amelyre Werfel nem ed vá,,!jzl. F<ry b'zonyos csak, kogy a paterfa- mjt:nh kora lejárt, az ő húrja elpattant: el- pju^ifotta ő maga n vilápháhoruval, a me!v az ő müve volt. A fiatalok szerint az Öregek rosszul csinálták a világot és most a fiatalok jelentkeznek: most ők fogják megkísérelni, lehet-e másként kormányozni. Werfel a fiatalokhoz tartozik. Mégsem mondja egy szóval Pista régi kedves ismerősöm nekem s talán vannak, akik e sorokból, amit néha róla és a többi Pistákról írni szoktam, szintén ismerik őt. Fönnemlitett István hajdani időben a leitme- ritzi tüzérkaszárnya analfabéta-iskolájának volt kitűnő előmenetelő növendéke, aki még a generális Rychtrmoctól is nyert egyezer virslit, pénzt és csokoládét. Azonkívül istálilószolgálatot teljesített s e sorok írójának csizmáját havi tizenegy koronáért tisztította. Mi azóta nagy levelezésben vagyunk. Havonta egyszer előkerül Szlovonszkó valamelyik postahivatalából Pista mocskos levele s megtalál. Azért mondom, hogy előkerül, mert Pista cím Írása olyan bonyolult, hogy csak a lelkiismeretes posta igyekezetén múlik, hogy megtalál. Teljes elismerésein a posta iránt, amely ezt a cimet: „Tektes S. V. urnakk, Bimáskásobot-Komrom Jól figyelje meg uca“ személyemben legteljesebb mértékben megtalálta s a levelet eljuttatta a címzetthez. A Jól figyelje meg uca ounan ered, hogy egyezer ezt irtuk Pistáinak: „Pista, maga egy kicsit szamár maradt, az isten áldja meg, jól figyelje meg már az uccánk cimét.“ Ezt ö úgy irta aztán: „Jól figyelje meg uca14. Mondom, a posta az oka mindennek. Különben régen nem állanánk már levelezésben Pistával. Újabban régóta nem irt, Már-már félni kezdtem, hogy a különféle krízisekben Pista szellemi válsága is beállott és már majdnem hajtóvadászat készült ellene részünkről az fl nyitra- megyei falujában, amikor sok-sok pecséttel, magzat osan és megviselve, ismét előkerült Pista újabb levele. Pista ezúttal sem volt hűtlen önmagához. Az analfabéta-iskola jeles növendéke most úgy irta a cimet, hogy a boríték tiszta, nagy elejére önmagát irta föl hatalmas betűkkel, mint föladót. Oda pedig, aihová rendes körülmények között valóban a föladó neve és lakhelye kerül, odabiggyeeztette ápró'betűkkel a címemet. A posta, a pecsétek szerint, először is, szabályszerűen Pistának kézbesítette vissza a nevezetes levelet, majd úgy látszik, Pista megmar- gyarázta a dolgot s igy történt azután, hogy a föladástól számított tizenegy napon belül a Nyitra—Komárom közti rövid utat Pozsonyon, Rózsahegyen és Rimaszombaton keresztül megtette. Mert igy a cím: „Sabafi Vikor ur Bratiszlava-Rima Szobot- KulturpoIota.“ A Kultúrpalota pedig tudvalévőén Komáromban van, helyben. Tehát Pista egyszerre három helyre is célzott a levelével, hátha valahol megtalál. S a posta föllelt. Érthető érdeklődéssel bontottuk föl a jeles remeket: . „Kelt levelem 1931 ho 11 nap 18 Kedes kolegam ur tudatom mag gaval hogy én holal Istenek egisiges vágyók amit magának is kivártok és tudatom mag gaval hogy az újságokat amit küdt meg koptam aminek nagyon megörültem és mag nem ir és én mar írtam négyeit és mog egyet sem ir tálán meg halt vagy meg Is nősült éismeg fogo irnya hogymikoT lesz Ha megtakarítást akar elérni a karácsonyi ajándékok vásárlásánál, vásároljon a FROSTIG Testvérek „Első Szlovák Ékszer-, Arany és Ezüst Gyárának1' eladási üzleteiben. Praha II,' VAclavské nám. 7. és Brafislava-Pozsony Nlhátykopu 6. ahol óriási választékot talál ékszerekben, órákban, ezüst és aranyárukban Olcsö eredeti gyári árak. sem, hogyan lenne jobb, be látás osabb. A könyve igen érdekes, de a probléma túlszárnyalja az erejét. Ezért bízvást azt mondhatjuk, hogy az fog elkövetkezni, ami a természetes szelekció szerint el kell hogy következzen. Egy régi élefformnla megszűnt, az uj még nincs meg. Pascarella utódot keres, mert hat gyerek nem tudja őt helyettesíteni. Erősebb volt náluk . . . a Ilagzim es ha nemjönel meg horgszok úgy hogy soha nem irokmaganak, és írja meg a címet én már mar taland más is a címe es azeret nemiir ésirka meg hogy miujeág otand it két pár lovat eeeze gyúrt a vonat és én túl and fogok nösünyi és mag írja meg hogy ele foo jöni és ha nem ieztöllöm magokt Istenvele és velem írjon Töktön istvan.“ Nagy levél volt ez! Látszott rajta, hogy szent vasárnap délutánját áldozta föl rá. Kivülröl ez a levél úgy fest szeszélyes soraival, mint egy költemény. Az hatott meg mindnyájunkat, különösen pedig a férfinemet, hogy még a halált is jobbnak véli, mint a nősülést. „Talán meghalt, vagy meg is nősült...“ — irta. Meg kellett nézni tehát Pistát. Szent vasárnap délután volt, amikor falujok- ban tisztelegtem. Sáros a falu igy ősz időben, a kutyákkal is rövid közelharcai vannak az embernek, kalandos ut, mire Pistáék zsellérkuny- hójáig ér el az ember. Mert bizony Pistáék nem módos nagygazdák, — Pista hol a ha.ndlovai bányában tolja a talicskát, hol Nyírtára hajt tehenet, hol pedig a vágmenti búzát aratja. Ezúttal munkanélküli 0 is. A tragédiát azonban nem veszi olyan súlyosan, mint az az újságokban van. A családnak másfél hold földje van s igy Pista erősen agrárjellegű ember. Pártbeli hovatartozandóságát illetőleg most írták be a negyedik pártba. Volt már kommunista is, de onnan kidobták. Hát nagy viszontlátási öröm esett meg közöttünk. Pista éppen az emlékkönyvet böngészte, amit katonáéknál irt és a sötét szobában ugyancsak •hunyorgott. Egy ideig zavarban volt. — A levél miatt jött, ugv-e? Ez megnyitotta a zsilipeket. Nagy tudományára még ma is büszke. — A levél miatt is, de főképpen a lányt szeretném megtekinteni. Pista félrehúzta a száját, nagy kezével megtapogatta bajusza helyét: —• Elváltunk — jelentette ki közömbösen —, nem tetszettünk egymásnak. Most nem fogok nősünyi. De maga megteheti! S mivelhogy mégis csak meg akartuk nézni a falut, az idősebb Istvánék kíséretében megindultunk a nagy tér felé. Pista nagy öntudattal feszített-, az anyja elmaradt a szomszédban, az apja meg a kocsmába fordult be s így végül egyedül maradtunk. Legények, leányok sétáltak a hidegben. Kü- .Iön-küMn. — Ahun a! — rebbent meg a Pista szempillája és a csoport közepébe mutatott. Vagy nyolc leány állott ott egy csomóban, —■ Szervusztok! — billentette meg Pista a sapkáját. — Szerbusz! — felelt vissza kettő. A megmutatott Juli elfordította a fejét. Pista ■megállt 6 egy idei habozás után kiszólitotta Julit a csoportból: — Gyere csak ide. Juli közelébbkerült, A haja kicsit kócosán kunkorod ott. — Ez az ur kiváncsi rád! Mindhárman megállottunk a beszédben. Juli úgy érezte magát, mint akit cirkuszban mutogatnak. Aztán fölvetette a fejét: — Mondtam, hogy semmi közöm hozzád! Pista köpködte a cigarettacsutkát. — Iszen nem is akarom. Csak éppen ismerjenek meg, hogy milyen vagy. — Ismertek véna meg téged! Csöndes szerelmi vita kezdett volna kitörni. Juli harciasán állott hajdani szerelmesével szemben, Pista a sarat rugdosta. Beleavatkozni a nézeteltérésbe, nem lett volna értelme. Ceak álltunk ott egymás mellett tétován, kelletlenül. — No! — nyögte végül Pista, — szép híredet, viszi el a vendég, hogy egy jószóval sem vagy hozzám. — Te kezelted, te se vótál... Azzal már sarkon is fordult Juli és visszalépett a csoportba. Felénk se nézett. —• Lássa — húzta föl a vállát Pista —, nem lehet vele beszinyi. A szüléink akarták, ö se sokkal gazdagabb, mint én. De én nem érek vele semmit. Gondolkozott egy ideig. A Pista gondolatai mindig nagyon furcsák szoktak lenni. Hanem amit most gondplt, az fölülmúlt minden eddigit. — Nizze — mondta —, ne gonduja, hogy bolondulok, de ez i.ppen magának való volna. Vegye el. Azt, hittem, tréfál. Komolyan beszélt pedig. — Maguk tudnának vele bánni, mert van ennek nyolc elemije is. öt hold földje, meg a nagy nyelve. Imi is szebben tud, mint én. Aztán maga azt mondja, hogy maga is elégszer it, Hát Pista ismét levelezni kezd Irta: Szombathy Viktor 1931 december 20, vasárnap. Mielőtt kezfytt fiiző giiinitiifiiarisnya melltartó *» szükségleté) beszerezné, tekintse meg gazdag választékú raktá runkat és gydződüdn meg Olcsö árainkról^! jBLUMBERG Kosira, Hlavná (Fő) u. 89 Telel. 369 Fiók: Spísská Nová Vés. \ íj „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! j majd segítene magának. Az ilyen magafajta jobban elbánik vele, én csak verni tudnám. — Nagy esze van magának, Pista! — felelem neki a házasságszerzési ajánlatra. Szerényen néz a földre. — Hát van-van. Azt akarom, hogy ne jött volna hiába. Ha már nekem nem nézhetett ki senkit, legalább magának ajánlok. Tudja, ez még mindig jobb, mint az akasztás. Ebben az értelemben váltunk el is. Ködösö- dött már az este, a kocsis i6 türelmetJonkedett, Pista még mindig törte a fejét. Aztán utánaszólt a kocsinak, ahogy eltávoztunk: — Majd iratok vele szebbet, ha magának csak az a baja. Hanem, elvenni maga elvehetne. Mert én nem fogom. Félő, hogy visszakerülök-e egyhamar a Pista falujába. Meglehet, hogy mégis.bevetődöm egyszer s éppen lakodalomra érkezem. Pistáéra, persze. Jómagámnak nehéz lenne a Julissal. Az igazságügymn’szter Hokky interpsüáclóilra halandó a huszti és técsól bíróság részére román hites tolmácsot h-neveztetni Prága, december 19. Hokky Károly nemzetgyii-ól lééi képviselő annak idején interpellál:'óban kifogásolta, hogy a huszti és fcécsői kerületi bíróságnál nincs román hites tolmács 6 emiatt a jogkereső ro- mánajku állampolgárok hátrányokat szenvednek. Melesner igazságügyminiszter az interpellációra a következő Írásbeli választ adta ki: Az interpelláló urak amaz á'litása, hegy a tace- vói járásbíróság területén élő román nemzetiségű polgárok vitás jogaikat a tacevői járásbíróságnál nem védhetik kellőleg az okból, mert a birákkal saját nyelvükön magukat meg nem értetik, a valóságnak meg nem felel. Az általam elrendelt vizsgálat szerint a tacevői járásbíróság főnöke a román nyelvet elegendőképpen bírja s ezen felül ott egy irodai alkalmazott is működik, aki. minthogy román középiskolát végzett, a román nyelvet tökéletesen bírja. Emellett a feleknek p. prrt. 229. és 230. §-a! érteimében lehetővé van téve, hogy román nyelvű előadásaik, amennyiben az ekáró bíró e nyelvet nem érti, a bíróságnak ad hoc kirendelt tolmács által tóim ácsolt ássanak. Eme tolmácsolás tényleg gyakorlatban is van. A chusti kerületi bíróságnál szintén két hivatalnok van alkalmazva, akik a rom''" nyelvet szintén nagyon jól bírják. Ennél a felebbviteli bTcságnál is tehát, fennáll a garancia arra nézve, hogy a polgári perrendtartás fenti rendelkezései betartassanak. Az interpelláló urak hites román tolmács nevezését követelik. Nyilván a magyar igazságügyi minisztérium 1916 november 30-i 58.600 I. M. sz. rendeleté értelmében alkalmazott tolmácsokra gondolnak. A kosicei föbiróság körzetében már két ilyen tolmács van nevezve. Mindkettőnek székhelye Ta- cevo és Chusf területén kivül van s azok okiratok fordításainak hitelesítésére s kivételesen, m'nthogy tolmácsi dijakra van jogigényük, szóbeli tárgyalásnál alkalmaztatnak. Az által a megindított perek mindenesetre drágulnak. Az ad hoc alkalmazott tolmácsok által ezideig. szokásban volt tolmácsolás 0 perek tárgyalásánál a román lakosság érdekelnek védelme szempontjából véleményem szerint eVgendő. Az ellen azonban, hogy a chusti kerületi bíróság és a tacevői járásbíróság székhelyén az eme tisztségre megkívánt rátermettséggel bíró kérvényezők jelentkezése esetén hites tolmácsok neveztessenek, kifogásom nincsen. Az igazságügyi miniszter: Moissnor dr. s. k. — A kercszténysjooialista párt országos központjának hivatalos órái. Az, országos keresztényszociali'Sila párt központja (Krali- sJava-Pozsony, Venlur-uoea 0) közli, hogy hivatalos óráit naponta délelőtt 9-löJ 2 ig tartja.
