Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-19 / 289. (2806.) szám

■ I

■s^rrommiift^HSSIgiaaBiaa^^

1931 december 19, szombat.

Prága

Beléptídij nincs — Elsőrendű mulató

Szenzációs interoisciouá* lís világvárosi program Két zenekar Kit zenekar

VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hirlap“ pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu ucca 17., II. (Central-passage.) Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal juk. A többi államokba szolgáló vizumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága

II., Panská ul. 12., III. em. eszközli.

Vázlatok társadalmunk múltjából

Irta: Karafiáth Márius dr.

POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Teleíon 27-87. Lőrinckapu-ucca 17.

(Centrabpassage)

KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Telefon 495. Fő ucca 69., I. em. jobbra.

NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Method-tér 3.

UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Váralja-ucca 7/2.

— Felkérjük igen tisztelt előíizetőinket, hogy a P. M. H. 1932. évi nagy képes naptárának expediciós és bélyegkölütsége fejében 5 (öt) koronát vagy bélyegekben, vagy az előfizetési díjhoz csatolva szíveskedjenek kiadóhivatalunkhoz beküldeni.

— K&rácsonyra elkészül Csemoch hercegprímás síremléke. Esztergomból jelentik: Az esztergomi bazilikában már javában dolgoznak Zala György szobrászművész emberei néhai Csernoch János hercegprímás síremlékén, amely karácsonyra teljesen elkészül. Az emlékmű egyes darabjai már megérkezteik, a hatalmas bronzangyal pedig a bazilikában várja, hogy helyére állítsák. Csernoch hercegprímás márványból faragott alakját is a bazilika elé szállították és az északi torony- alahti bejáraton keresztül viszik be a síremlék helyére.

— A szombathelyi püspök jubileuma.

^Szombathelyről jelentik: Országos bensőséges ünneplésben volt része szerdán Mikes

^jJáncs gróf szombathelyi püspöknek, aki ezen a napon érte meg megyéspüspökké való prekonizáíásának huszadik évfordulóját. 1911 november 15-én nevezte ki I. Ferenc József szombathelyi püspökké és a pápa ugyanazon év december 16-án prekonizálta Mikes János grófot. A jubiláló püspök 1876- ban született, pappá szentelése után Gyer- gyóujfalu káplánja, majd plébánosa lett s intenzív részt vett az erdélyi katolikus szervezkedésben. Jubileuma alkalmából rengetegen keresték fel meleg gratulációval

— Halálozás Csütörtökön délután temették e1 nagy részvét mellett a pozsonyi virágvügyi katolikus temetőben Feigler Ferenc épitészméruö- köt.A beszeníelést Okánik Lajos kanonok bel városi plébános végezte fényes papi segédlettel. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi szervezetének képviseletében a temetési n megjelent Jabloniczky János dr. nemzetgyűlés1 képviselő, továbbá a k eresz tényező ci a ibta városatyák, élükön FörsteT Viktor dr. polgármesterhelyettessel. Feigler mérnök korai halála nagy vesztesége a pozsonyi társadalomnak. Nemes, jó szive közismert volt és sokat áldozott másokért. Mint. szakembert is sokra becsülték. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi otthonának átalakítási munkálatait is ö végezte.

— A magyar nemzeti párt szervezkedése.

A magyar nemzeti párt osallóközkürli szervezete tisztújító ülést tartott s a következő tisztikart válaszotta meg: Elnök: Vajda Imre, alelnök: Gaál Lajos, jegyző: Beirecz Géza,

pénztár nők: Bugár István, ellenőr: Bugár Géza. — A neme-shódosi szervezet uj tisztikara: Elnök: ifj. Kovács Bálint, ügyvezető elnök: Karácsony Gyula, alelnök: Kázimér Miklós, pénztárnok: Karácsony József, jegyző: Sátor Dezső, ellenőr: Csiba Zsigimond. — Az egyházkarcsai és pinkekarcsai szervezet uj tisztikara a következőkép alakult meg: Elnök: Fekete János, alelnök: Nagy József, választmányi tagok: Somogyi István, Fekete József, körzeti választmány: Fekete Boldizsár.

_Ungváry Ferenc német hetilapja, a V,Der

Rü

rger“ második száma is 1.6 oldalon jelent meg és gazdag tartalmával lepte meg olvasóit. Egyes szám ára 1 korona. Mutatvány- számot ingyen és bér mentve küld a lap felelős szerkesztője: Ungváry Ferenc, Pozsony, Jiringer u. 38. (Tel. 39-25.)

— Tömeges felmondás a csehországi országos vesHírrfénzagyigazgatéságon. Az A—Z'd

> -zeriiit a Prágában székelő esehor- szági ve/.érpé11zügyiga/g111óság legnn.p mint* egy bárom száz irodai segéderőnek felmondóé A felmondással sújtottak túl nyomó rész- íren nők,

SX, Oreg hátrálom

A magyar piaristák vidéki kis városainkban, ahol iskoláik voltak, nemcsak az ifjúság nevelés-oktatása körül serénykedtek, hanem élénken részt vettek a társadalmi életben is.

Voltak közöttük nagytudásu és kevésbbé értékes, komoly és vigkedélyii, szigorú és könnyed életű egyének s eszerint különfélék voltak társadalmi igényeik is.

De egészben véve, ha együtt voltak a rend- ház retfectoGurujában, vagy kertjük tekepályáján, szeretetreméltó, kedves egyének voltak, akiknek körében jólesett lenni az embernek.

Több jó barátom volt közöttük, de legmeg- hiltebb, akit nagyra becsültem, egy öreg piarista volt, aki korára nézve atyám lehetett volna, mert amely esztendőben születtem, megkezdte tanári pályáiv is sát mint piarista.

Ötvenéves korába í ismerkedtem meg vele és mindjárt vonződ'am hozzá. Valami ösztön- szt:ü érzés sejtette ' Gém, hogy a komorar- cu, rideg modorú emberben meleg szív dobog.

Később azután csakugyan olyannak ismerten1 n eg, amilyenn'-k Ken ék János, a költő az em ékére irt mighatéan szép versében r:iondla:

„Egyszerü, komor pap volt az én tanárom, Komoly volt az arca, hideg, szigorú.

Be mikor szólt hozzánk, a sötét taláron Átr.siUant a szive, oszlott a ború*

szép költeményében, melyet öreg tanára halálakor irt.

Legénykoromban, kerek tíz esztendeig napi nta talákoztunk, sok kedélyes estét töltöttem szerény kis lakásában, mely másnak talán ridegnek tetszőn .Mr, melyet azonban nekem meleg barátsága tett kedvessé.

A bárom barátcellából áUlakitott két szobáját maga takarította ki, maga fényesiteite a padlóját, cselédet nem bocsájtott be. Nem szorult senki segítségére

Kedélyviiága biztos a lapokon épült fel, nyugalmát nem zavarta a képzelet játszi kedve. Azért azonban fogékony volt a szép iránt. Ezt a régi klasszikusoknál kereste. Horatiusért rajongott. Mii dig olvasta, majdnem könyv nélkül tudta. A költő müveinek kis, 16-od rétü példányát mindig magával hordta hosszú, papos kabátja zsebében.

A római klasszikusokból merítette életböl- cr ess égéi, mely éppen ezért nem vágott ösz- sze korrupciónak induló korunk világfelfogásával. Ez az éietböiesesség idővel annyira vérév3 vált, hogy megutaztatta vele az embere két, akik az övével össze nem egyeztethető világnézetüket fitogtatva hánytorgatták.

Ez az ellentét élesítette ki szigorúságát, melyet az emberekkel szemben kímélet nélkül gyakorolt. Arra pedig, hogy erkölcsbiró legyen, feljogosította az az erénye, hogy legszigorúbb volt önmagával szemben.

Persze ez a bíráskodás sok ellenséget szerzett neki, különösen ifjabb rendtársai között, kiknek hibáit nem hagyta szónélkül. De nem szaporította barátai számát sem, csakhogy azzal ő nem törődött. Szivében amúgy is csak kis férő-boly volt, oda nehezen lehetett bejutni.

Szerény, de önérzetes szerzetes volt és éppen ezért társadalmi köre megválasztásában előkelő. Csak kevés családhoz járt, de az a város értelmisége szinejavához tartozott. Megbecsülte önmagát és hivatását, amikor nem cimboráskoüott akárkivel. Elvül vallotta, hogy a tanárnak a társadalmi érintkezésben mindig fölfelé, magasabb, tisztább műveltségi légkörbe kell törekednie.

Pedagógus értékét sokan lekicsinyelték. Persze, aki mint tanítványa vásott hazugsággal, makacs viselkedéssel rászolgált, azzal a komor tanár irgalmatlanul bánt el, annak a szemében ő durva és igazságtalan volt. A jó- magaviselelü törekvőnek azonban jóindulatú pártfogója volt, kétszeres figyelmet fordított reá, a leckeórán túl is oktatta, magyarázga- tott neki. Az ilyen aztán magával vitte az életbe tanára kedves emlékéi

Keresők Jánost, a költőt is tanította. Ezt a •kálvinista fiút nagyon kedvelte. Kersé-k szegény lévai iparos fia volt, maga szegény bazini földművesé. Korsók jóindulatú, szorgalmas fiú volt, mint valamikor ő is iskolás korában, ö korán került a piarista konviik tusba s így nem volt özvegy anyjának terhére; a Ján is gyerek már korán igyekezett szegény özvegy anyjának lecke ad ássál könnyebbé tenni a kenyérke- vésés terhét. A kettejük tanulókorában nyilvánuló eme párhuzamosság megszerezte a szegény kálvinista fiúnak komor t.ariara, a katolikus szerzetes jóindulatát. Ezt a jóiudu.atot Korsók János sohasem felejtette el és háláját meghatóan fejezte ki „Az én tanárom4* cimü

öreg barátomat családi nevén Gustafik-nak hívták. De az a szellem, mely a magyar kegyesrendben a szabadságharcot követő elnyomatás éveiben erősen maeggyökeresedett, a bazini szlovák fiút is magával ragadta. Ekekben magyarrá lett s névszerint is az akart lenni, elhagyta hát neve utolsó betűjét és lett Gusztafi Endrévé.

Huszonhároméves korában foglalta el a katedrát, melyet azontúl harminc évig becsületté1 megtilt —• de elöljárói részéről kevés elismeréssel.

Szókimondása nem egy rosszakarót szerzett neki rendtársai között, akiket még az is hangolt ellene, hogy megszerezte magának a kiegyezés utáni törvényhozás ált a1 előirt középiskolai tanári képesítést, amelyre már nem lett volna szüksége. Stréberkedésnek mondták becs vágyát és ártottak neki besugással, ahol tehették.

A mostoha bánásmód, melyben a rend részesítette, kedvét szegte, elkeserítette. Ezért amint tanárkodása harmincadik évét betöltötte, követelte a törvény által neki biztosított nyugdíjaztatását. Nem is tágitott, mig célt nem ért...

Most azután idejének szabad ura lett. menten attól a boszuságtól, melyet az ifjúság egy része és többen kartársai közül neki a hivatása teljesítésében szereztek.

Az utóbbiakkal ezentúl csak a közös ebédlő- asztalnál került össze, de itt nem mertek az öregurral összekapni, aki — ha megharagitot- ták — kíméletlenül vetette szemükre a t-zeny- nyesüket, melyet palástolni szerettek.

Otthonában aztán olvasgatott, kutyájával, szelíd kanárijával foglalkozott, violáit — a büszkeségét — ápolgatta. Azután bejárta a Kákát, a Kálváriát, a perecmenti réteket-. Estefelé a Kaszinóba betekintett, vagy valamely ismerős családot látogatott meg. Látogatásával sohasem volt a háziak terhére, mert •csak oda járt, ahol szerették s mert ennek a faragatlannak látszó embernek több tapintata, finomabb érzéke volt, mint akárhány „világfának: mindig tudta, mikor távozzon.

Napi teendőit órarendbe szedte, melyet pontosan megtartott. Valami rendkívüli oknak kellett lennie, hogy eltérjen tőle.

Sétáit télen is, fagynak, havazásnak ellenére folytatta. Ilyenkor kijárt a kétkílométernyire eső katonai lövöldéhez. Itt-, topolyfák között van egy kis ér, amelyen az öregur délelőttönként csuszkát sikonkázott ki magának, még ha a hó vastagon feküdt is a jégen. Nagy kedve telt ebben a gyermekes szórakozásban, mellyel boldog gyermekkora szegényes örömeinek emlékét elevenítette föd magában. Azzal nem törődött, hogy a városba erre járó falusiak mit gondoltak az öreg pap bácsiról, aki itt — hol egyenest állva, hol féltérdre eszkedve, hol guggolva — le-föl sikonkázott a csuszkáján. Boldogan, kipirult arccal tért vissza a városba és dicsekedett, de csak barátainak, hogy milyen finom csuszkája van a lövöldénél!

Az ilyen gyermekes naivság, mely a komor férfiú lelkében néha fölicsillant, enyhítette a ridegségét. Lelke üdeségének volt ez a jele. amelyet betegségtől soha meg nem zavart életén végig megőrzött.

Ily föl-fölcsillanásokat csak meghitt körben tapasztalhattunk. Például családomban, akkor még apró gyermekeimmel szemben. Ilyenkor szinte komikus volt ez az esetlen mozdulatu öregur, ha a kicsinyekkel nyájaskodott, bujócs kázot-t, fogócekázott! Kék szeméből ilyenkor mosolygó meleg sugárzott reájuk, amelyet ők megérezték, amellyel a zordképü bácsi apró szivüket meghódította.

Bizony bármennyire gúnyolták is egyesek a gyöngéi miatt, mondták Í6 szívtelen durvának: nem volt igazuk, öreg barátomnak volt szive, igazibb, mint sok olyannak, aki a magáéval kérkedik.

Mert aki a virágot és állatot kedveli, annak van szive, hát még annak, aki a gyermeket szereti!

Kutyáját nagyon szerette, de meg kellett tőle válnia. Ámde kinek adja? Ki fog vele jól bánni? ... Éppen itt járt látogatóban a podolini rendiház főnöke, kiről öreg barátom tudta, hogy kutyakedvelő. Az elvállalta s magával vitte Treffet. Az öregur pedig annyira szerette azt a kutyát, hogy rákövetkező nyáron Podolinba utazott megnézni, vájjon jó helyre került-e a kedvence?

Sok hasonló esetet tudok öreg barátomról, amely rácáfol azokra, akik őt durvalelkünek hiresztelték el...

Hosszú életében, tisztes módon egy kis tőkét, is gyűjtött, öregkorában aztán évi költségvetést készített magának, amelyhez szigorúan alkalmazkodott.

Mindennapi életére keveset költött. Kocsmába nem járt, a dohányzásban mértékletes vo.t. ruháit kímélte. De szegény özvegy nővérét és ennek gyermekeit nagylelkűen támogatta. A kamatok ezen fölül megmaradt részén évente nagyobb külföldi utat tett.

Bejárta a müveit Európa nevezetesebb városait: Bécs, München, Boriin, Kopenhága, Páris. Róma városát, sőt Konstantinápolyt is. Télen át tanulmányozta az illető Baedeckert, az utón pedig jegyzeteket készített, amelyeket otthon kiegészített és gyakran olvasgatott. Utó tapasztalatai így megmaradtak emlékezetében.

Ha jó kedve volt, tapasztalatait elmondta a refektóriiimban is. Rendtársai érdeklődéssel hallgatták.

Egyszer azonban ily alkalommal egy kicsit megtréfálták. Egy fiatal társa ugyanis, akit különben tiszta jelleme és szellemessége miatt kedvelt, aki azonban nagy kópé volt, egyszer azt kérdezte tőle, járt-e lseidben is?

— Persze, jártam. — Mondja az öregur és elmondta, milyen remek fürdőhely az, milyen isteni a vidéke stb. — A király ás ott szokott nyaralni, akkor is éppen ott volt, amikor én!

— Hát akkor látta,-e a királyt is. Gusztafi ur?

— Persze, láttam.

— Hát a plébániatemplom híres oltárképeit

megnézte-e?

— Persze, megnéztem, Kuppelwieser festette.

— De hát látta-e az „ischli klauzulát44 is?

— Hogyne láttam volna,' Ha már ott jártam, csak megnéztem! — volt az öregur méltatlankodó válasza.

De akkor már kitört a hallgatóiból a hahotáé jókedv! Az öregur pedig kis ideig megzavarodva nézett az asztaltársakra, mig egyszer csak ráeszmélt, hogy a beszéd hevében nagy bakot lőtt és nevetségessé tette magát.

— Maga zsivány! — vágta oda a vallatójá- nak, fölkelt s otthagyta a társaságot.

Az öregur három napig nem nézett a bűnösre, de aztán belátta, hogy az a vicc nem volt rossz és megbocsátotta neki a pajkosságát.

Persze, azt ma már kevesen tudják, hosry az

ischli klauzula14 nem valami vizduzzasztó zsilip, hanem a magyar és osztrák delegáció tárgyalásaira vonatkozó oly megállapodás, mely Lukács László akkori magyar pénzügyminiszter terve szerint, 1898-ban, Ischlben jött létre.

így élte világát öreg barátom hetvenn egyéves koráig erőben, testi-lelki épségben, de mind mértékletesebben.

Élete utolsó három évébeu azonban már érezte ereje fogyását, A szív kezdett kopni. Sétái közben gyakran kellett megállnia, hogy lélegzetet vehessen. A sikonkázást abbahagyta, a szive nem bírta.

Most már a tél nagyobb részét Pozsonyban, nővérénél töltötte. Ott nem kellett az emeletre fölkapaszkodnia, földszinten lakott, nővére szeretettel gondozta. Ott az uccán sok mindent látott, ami szórakoztatta, de nem látott olyan embert, aki nem volt kedvére való.

Március 15-én azonban rendesen haza jött Lévára. Lakása ablakai itt az uccára nyíltak, azokat a nemzeti ünnepen este ki kellett világítani. Minthogy ped'g idegent nem engedett a lakásába, haza kellett e naora jönnie.

Igv történt 1912-ben is. Viharos hideg március volt, öreg barátom már Pozsonyban hült meg. Déibcn érkezett Lévára és akkor azonnal begyújtott a kályhájába. De a két hónapig fü- tetlen maradt szohácskák estig nem melegedtek át eléggé, öreg barátom a nyirkos, hideg ágyban még jobban meghűlt: nagybeteg lett.

Kiszolgált, vén szive azonban már nem gvőz- te a munkát és április 12-én hajnalban örökre megszűnt dobogni,..

Ött feküdt előttem némán, örökre lezárt pillákkal és ajakkal... múltam egy újabb, leszakadt darabja.

— A pozsonyi zárda növendékeinek karácsonyi jótékonysága. Pozsonyból Írják: A Miasszon jóinkról nevezett pozsonyi nőzárda nevelőintézetében fennálló magyar kongregáció az idén is, mint az előbbi években, tizenhárom szegény gyermeket teljesen felöltöztetett ünnepélj'es keretek között.

— A porosz katolikus főpapság a kommunista sejtek agitációja ellen. Berlinből jelentik: Mint a Germania jelenti, a poroszországi érsekek és püspökök Bertram bíbor nők, a fuldai püspöki értekezlet elnöke utján újabb beadványt intéztek a porosz kultuszminiszterhez, amelyben hatásos intézkedéselvet kérnek a kommunista sejteknek a felekezeti iskolákban kifejtett agitációja ellen. A bead- vtómjíban különösen a boroszlói kommunistákat emlitik meg. akik az ifjúságot az Ifju- Spartatous-Szövetségbe való belépésre biztatják.

Töltött káposztát, uborkasalátát bátran ehetnek a gyöngegyomruak, ba utána „CigeIka-Stephanus“-vizet isznak. A gyomorégés is ismerteién fogalom annak, aki étkezés után Cigelka-vizet iszik. Kapható mindenütt. (1T)

— Karácsonyi ünnepély a munkácsi városi színházban. Munkácsról jelentik: Az országos keresztényszocialista párt munkácsi körzetének műkedvelői december 20-án délután fél öt órai kezdettel a városi színházban nagyszabású karácsonyi ünnepélyt rendeznek, amelyen a műkedvelőkön kívül a Glória-énekkar és az irgalmas nővérek ottani zárdájának növendékei is közreműködnek, úgyhogy hetvenöt szereplő lesz a színpadon. Az élőképek és tárogatószólók fogják emlékezetessé tenni az ünnepélyt, amelynek legszebb jelenete lesz, amidőn meg fogják ajándékozni a karácsonyi ünnepek alkalmából a szegény iskolás gyermekeket. Az ünnepély tiszta bevételének teljes összegét a nélkülöző iskolás- gyermekek megajándékozására fordítják. A rendezőség kéri a jóakarata embereket, hogy a karácsonyfa díszítéséhez némi süteménnyel és cukorkával járuljanak hozzá. Az adományokat a pártirodában lehet leadni.

6