Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-19 / 289. (2806.) szám

4 mondták azelőtt viccesen, ha valaki semmi zenéhez sem értett. De ma már tudjuk, hogy a grammophonhoz tényleg érteni kell: nem könnyű megtalálni az igazi lemezt, — Tommy, a grammophonbarát, azonban szívesen segít Önnek ebben: ingyen és bérmenfve elküldi önnek az uj Homocord-kataiógust, ha megír­ja aciméta lemezekszlovenszkóivezérképvi- seletének „Berag", Bratislava, Verttur-ucca 5. fii egyhuzamban w®!§ isSpishelai tanítás kérdése Prága, december 18. Az elmúlt hónap elején vetette föl ezt az érdekes, aktuális és pedagó­giai szempontból rendkívül jelentős kérdést la­punk hasábjain Síampay János köbölkút! igaz- gatótanító. A magyar tanítóság körében sokan és gyakran vitatják meg ezt a kérdést, igy nem csoda, ha a lapunkban megjelent közlemény is élénk érdeklődést keltett és mint mindenkor, amikor pro- és kontravélemények alakulhatnak ki és ezek az ellenvélemények tetszetős argu­mentumokat, tudnak fölsorakoztatni, a cikk nagy vitát is eredményezett. Közöltük Osvald Lajos tanító és Antal Árpád igazgatótanitó el­lentétes állásfoglalását Is, amikre ujahb ref­lexiók érkeztek. Értékes és érdekes hozzászó­lások, javaslatok, gyakorlati értékű tanácsok somkoznak föl ezekben a hozzászólásokban, amelyek közül igen figyelemreméltó Kónya József kőhldgyarmati tanító cikke. Kónya szin­tén az egyhuzamban való oktatás hive, de ezt a kérdést nem annyira szociális szempontból vizsgálja, mint Stampay és Osva.d teszik, ha­nem a nevelés pedagógiai értékeinek szempont­jából Nagyon értékes megfigyeléseiről ad szá­mot eblwn a cikkben, ismerteti azokat a gya­korlatokat, amelyeket növendékeivel heteken át végzett és amelyekből abszolút biztonsággal mérte meg, hogy a gyermek fölvevőképessége tíz órakor, tehát a harmadik órában lendül neki. a negyedik órában háromszázalékos visszaesés következik, míg a délutáni egv órában a vis­szaesés 23 százalékos. Ezekből a gyakorlati utón, számszerűleg nyert eredményei alapján van az egyhuzamban való oktatás mellett. Miután a Szlovenszkóí Magyar Általános Ta­nítóegyesület választmánya kassai ülésén az egyhuzamban való tanítás mellett foglalt állást, a dolgot már rés judicatának tekinthetjük és •igy ennek a kérdésnek vitáját lapunk hasáb­jain lezárjuk. A zárszó jogán közöljük még ki­vonatosan Stampay János ujahb cikkét, ame­lyet Osvald Lajos hozzászólására válaszképpen beküldött lapunkhoz. Mindenesetre a gyakorlati eredmény fogja megmutatni, hogy melyik irányzatnak van iga­za. Az értékes hozzászólások tömkelegéből az a vélemény alakult ki, hogy a kérdés elbírálásá­ban a helyi viszonyok is tekintetbe veendők, vagyis az általános megoldás talán elhibázott volna. Mindenesetre olyan kérdés merült itt föl, amely a magyar gyerekek iskoláztatása szempontjából rendkívül fontos, azért nemcsak a tanitói osztályt, hanem az egész magyar köz­véleményt elsőrendűen érdekli. A kérdés továb­bi megvitatása, a gyakorlati eredmények meg­vizsgálása azonban már a szaklapok föladata. Síampay János zárszava Stampay János válasznak szánt cikkében töb bek között a következőket irja: Osvald Lajos társam az érveknek egész sere gét sorakoztatja íel elmefuttatásom ellen, amennyi ben az eglmzamos tanításnak nem minden tekin­tetben ismerem el az előnyeit, megvádolván azzal, hogy a megszokottságihoz való görcsös ragaszko­dásom vaskalap osság, amely gátló oka a hala­dásnak. Valóban méltó volnék az Ítéletre, ha csak most, tanitói működésem 47-Lk évében kellene megismer­nem azokat a bizonyítékokat, amelyek a délelőtti vagy akár az egyhuzamban való tanításnak előnyei mellett szólnak, ha nem az idealizmus, nem a mo­dern eszmék és kipróbált régi és uj módszerek vezetnének tanitói működésemben; ha ilyeneken eohse törtem volna a fejem, ha amilyenekről, mint sajátjaimról is, úgy a régi pedagógiai lapokban igen sok esetben, mint szintén évtized óta a Ma gyár 'Janit,ó több számában nem tettem volna ta­núságot, azon mozgalmakon kivül, amelyek a mai tanító jobb sorsának alapját képezik. Haladó vagyok én is, csak nem abban, a miiben erős kételyeim vannak, aminek hátrányait kézzel foghat,óa,n látom. De zárkózottságom mellett is haladó vagyok. Szeretek szembenézni az uj reud 1931 doeenuber 19, szombat. aairminiw ohíh ítb Véglegesen elsimult Károly király és Miklós herceg családi viszálya Bukarest, december 18. Azok a tárgyalá­sok, amelyeiket az udvar nevében folytattak Miklós herceggel, oly stádiumba jutottak, hogy illetékes helyen (elérkezettnek látták az időt arra, hegy a. nyilvánosságot hivatalo­san informálják. Eszerint Miklós herceg engedett a király óhajtásának, a mai napon újból megkezdi katonai szolgálatát. Legújabb jelentések szerint Miklós herceg a legközeleb­bi napokban külföldre utazik, de nem mint polgári személy, hanem mint teljes jogú her­ceg. É93S~m föl épül a imssu'í gimnázium uj épülete Kussa város küldötlségileg interveniált Dérer és Dosíaled miniszterednél Kassa, december 18. Köztudomású, hogy a kassai középiskolai viszonyok, különösen megfelelő helyiségek szempontjából nem a legkedvezőbbek. A szlovák gimnázium jelen­leg a régi premontrei gimnáziumban van el­helyezve, ahol huszonhét tanteremre volna szüksége annak az 1100 diáknak, akik a szlo­vák gimnáziumba járnak. Az iskoiaigazgaló­ság úgy oldotta meg átmenetileg a kérdést, hogy iskolahelyiségeknek felhasználja a régi premontrei rendházban levő szerzetesi cellá­kat is és egyes osztály-okát a reáliskolába he­lyezett ki. Természetesen ez a nevelésnek és tanításnak nagy kárára van és különösen egészségügyi szempontból hagy sók kívánni­valót. Még rosszabb helyzetben van a kassai magyar reálgimnázium, amely egy régi elemi iskolában van összeszoruiva. Az épület maga teljesen alkalmatlan erre a célra, szertára és mellékhelyiségei egyáltalán nincsenek s egészségileg sem feled meg/. Ilyen viszonyok közölt érlelődött meg ax az elhatározás, hogy a két gimnázium szülői akciót indítanak egy uj gimnázium épitése iránt, amely megol­daná a kérdést annyiban, hogy az uj gimná­zium épületébe jönne a szlovák iskola, míg a magyar tagozat a régi premontrei gimná­ziumba menne át, ahol jelenleg a szlovák is­kola van elhelyezve. Hosszú előkészítés után a szülök szövetségei Kassa város vezetősé­gével egyetértésben küldöttséget menesz­tettek az iskolai és közmunkaügyi minisz­tériumokhoz ebben a kérdésben* A küldöttség © héten járt fenn Prágában, amelyben részt vettek az összes kassai tör­vényhozók pártkülönibség nélkül, Muíitnyán- szky Vladimír dr., a város polgármestere, a szülők szövetsége szlovák részéről Kántor vasúti mérnök, magyar résziéi pedig Eleiscii- mann Gyula dr. tartománygyülési képviselő. A küldöttség megjelent Dérer iskolaügyi és Dostalek közmunkaügyi miniszternél. A szlo­vák gimnázium bajait Selmec szenátor is­mertette, míg magyar részről Grosschmid Géza dr. országos keresztényszocialista párti szenátor fejezte ki a magyar szülők kívánsá­gát, Muttnyánszky dr. polgármester közölte a miniszterekkel, hogy a város fölajánlott az iskola felépítésére megfelelő telket és egy­millió korona értékű építkezési anyagot. A küldöttséget mindkét miniszter jó indái latulag fogadta és határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy a® építkezési tervekre a pályázatot rövi­desen kiírják é« aj lakóik 1933-ban lelépUL Megállapították a részletkérdésekre vonatko­zólag is, s a város képviselőtestülete fog most foglalkozni a kérdéssel, amelynek eredmé­nyétől függ azután, hogy az előkészületi mun­ka egy-két hónapon belül megkezdődjék. A küldöttség eredményes közbenjárása megnyugtatóiig fog hatni az érdekelt szülők­re. Végre gyermekeik egészséges és megfe­lelő helyiségekhez jutnak és megoldást nyer ez az égetően sürgős kérdés. — Egymillió esetben nyuiottak segítséget a bu­dapesti mentők. Budapestről jelentik: A magyar fő­város egyik legemiberbará’lbb egyesülete, Buda­pesti önk teres Meniőegyesüiet a múlt napokban ér­dekes jubileumot tartott. A mentőegyesület ezen a napon elérkezett a milliomodik segélynyújtási ese­téhez. A mentőegyesület 1887-ben kezdte meg mű­ködését. Azóta többek között 63.800 öngyilkosnak és 38 676 uccán elgázolt embernek nyújtott első se­gítséget. A milliomodik kivonulást fényes keretek között ünnepelték. A mentők székházénak udva­rán délelőtt előkelő társaság gyűlt össze: Jó-zsef fő­herceg, Auguszta főhercega-szony. Nemes Antal c. püspök. Karátsonyi Jenő a mentőegyesület elnöke, az elnökség tagjai és eljött az ünnepélyre a debre­ceni mentőegyesület képviseletében Derekassy Ist­ván dr. főorvos, aki annakid jén résztvett az első mentőautó kivonulásánál is. Tizenegy óra felé már a 909909. ..esetet** jegyezték be az ügyeletes orvo­sok a naolékönyvbe. Fél tizenkét órakor jelentette egy rendőr a mentőknek telefonon, hogy a Gyáli- uti honvédkórház előtt egy autó elgázolta Pesten Margit hatéves iskolásleányt, aki az iskolából igye­kezett hazafelé a Mária Valéria-te'epre. A vészjel­zésre előrobogoti a mentőautó, mely néhány perc múlva már bekötözött lábbal szállította a szeren­csétlen kisleányt a Szent Isiván-kőrházba s ezután csakhamar berobogott a mentők székhazának ud­varára. Russwurm Rezső dr. igazgató szaksegéd az udvarra kivonult mentőszr mélyzeí előtt tisztelgett a megjelent előkelőségek előtt és Nagy Kálmán dr., a milliomodik segélynyújtás orvosa Karácsonyi Jenő gróf. az egyesület elnöke elé lépett és jelen­tést tett. Karácsonyi Jenő gróf megköszönte a je­lentést. majd köszönetét fejezte ki és ez elnökség háláját tolmácsolta a mentőegyesület vezetői előtt. Ezután József főherceg mondott beszédet, melyben szive egész melegével köszöntötte a menfőegyesü- let elnökségét és tisztikarát és Isten áldását kérte további működésűkre. Az ünnepély után a székház dísztermiében az újonnan !e\ izsgázott mentőorvoao- kflt avatták fel. Jóasef főherceg mondotta az avató- besaédet. — Útlevél nélküli utazás Budapestre. December 25-én olvasóink kívánságára utlevéluéiküli autó­busz utazást rendezünk Budapestre. Visszautazás Budapestről d. -en ber 28. z utazás ára 3 rnp’ á tás6al és autóbusszal 280 Ké. Jelentkezni d»'ember 22-ig lehet utazási irodánknál Bratislava, Central Passage. (Tel. 27—87.) ^ Keresztrejtvény-rovatunk legújabb ak­ciója révén minden megfejtő jutalomban része­sül. Olvassák el a vasárnapi számban a föltéte­leket! * 5 szerek nehézségeivel, meggyőződni annak célsze­rű, vagy célszerűtlen®égéről, miért is felszínen le­vő kérdésben a párkányjárási tanítói egyesület gyűlésén a vita/ közpoutjában éppen én indítvá­nyoztam, hogy ki kell próbálni az uj rendszert. A nagy kérdés feletti vitában a referátus már eddig is megadta egy városnak az engedélyt az egyhuzamban való tanításra s lehet, hogy megadja többnek is. De ez még nem jelenti azt, hogy az uj rendszer abszolút jónak és célszerűnek fog bizo­nyulni. Az egyhuzamos tanításnak a bökkenője a 12 óra utáni időnek felhasználásában, a rendetlen időben való étkezésbe#, az ebédhordó gyermekek lekö­töttségében, a természetes társadalmi rend felbon­tásában rejlik. " Cikkíró szerint vannak államok, ahol a délutáni ebédrendszer van bevezetve s megvannak. Igen, tudom, hogy Franciaországban a felsőbb rétegek tiz, vagy százezrei, a hivatalnokok seregei dél­után ebédelnek; sőt, az életforgatagán, munkakö­rén kivül eső gazdagok csak este fogyasztják el tartalmas ebédjüket. Ezeknek persze déli 12 órakor kél a Nap. De sem az egyik, sem a másik felfogás nem bizonyltja azt, hogy rendszerük helyes, mert a nép nagy milliói mégis mindenütt a természetes­hez fognak ragaszkodni. A francia parasztnak a gyá rl munkásnak épp úgy nappali 12 órakor haran­goznak delet a gyomrában, mint a szlovenszkói magyarnak és a világ minden munkásának. Miért is nem fogok csalódni, ha kimondom, hogy amíg a Nap nem délután 1, vagy 2 órakor fog járni az ég horizontján, addig az emberiség munkarendjét, de legfőképpen megszokott étkezési idejet még a pszichológusok, a legkiválóbb pedagógusok s E Petersck legékesebb citátumaival ifi csak erősza­kosan lehet megváltoztatni. Osvald tanitótársam egy helyütt mégis meg­fogott azzal, hogy napi nem 6, csak 5 órát kell le­adnunk s igy délután 1 órakor már végződhetik a legfelsőbb osztály is, persze a csütörtök boszámitá sával. Ámde a csütörtök minden tanítónak (kivéte­lek itt is akadnak), éppen olyan, nuut az éhes em­bernek egy falat kenyér. A csütörtök többet ér a hét minden délutánjánál. Cikkíró a déli idő biztosítása szempontjából ajánlja a reggeli 7 órakor kezdődő tanítást s ak­kor a felsőbb osztálybeliek is felszabadulhatnak 12 órakor s vihetik apjuknak az ebédet. Azonban sok iskolában, nálunk is éppen az őszi és nyári hónapokra esik a gyerekeknek a templomba já­rása, ami legalább olyan fontosságú, mint a ta­nulás. Mert hogyan akarja Osvald kolléga a gye­rekeket az Istenhez vezetni, csak szó-beszéd által? Hol mutatja meg a tanító, hogy ő is leborul Isten mindenhatósága előtt a porig, ha nem a templom­ban? A templom bejárást annyira fontosnak tartom, hogy egész éven át naplót ve. etek a templomláto­gatásról s annak mértékét mérvadónak tartom az erkölcsi viseletből való osztályozásnál. Ha pedig ö gyerekek bent vannak 1 óráig, a 10—-20 percnyire lakók akkor is legfeljebb félik ettő- kor, tehát nem természetes időben ebédelhetnek. Nálunk e község felénél több a nincstelen, de azért kevés kivétellel mindenütt rendes ebéddel, vagy legalább is meleg levessel várják a gyereket. Miért kelljen tehát azt a kis ebédet rendetlen időben el­fogyasztania? De ha rá is kényszerítjük a gyermekeket s a szülőket az egyhuzamos tanításra, mit csináljon a tanító azzal a gyerekkel, vagy anyával, akik már 11 órakor rimánkodnak küszöbén. Ne engedje el? Le­gyen Irgalmatlan? Az az úgyis néhány koronáért küzködő apa felhorkan; ismétlődés esetén károm­kodva, majd gyűlölet, bosszú fogamzik lelkében. Bosszúja nem törhet ki, de benne van. Nem a ren­delkezéseket szidja, hanem minket okol, mert mi vagyunk akadályai boldogulásának. Első cikkem utolsóelőtti fejezetét szándékosan kihúztam. (Igen. Szerk.) No 1 akartam, hogy kel­lemetlenségem legyen miatta. Az volt benne megírva,1 hogy bár naponként 12 óráig vagyok az iskolában, az ebédhordó gyerekeket 11 és fél 12 órakor a vitel helyének hangos megjelölésével továbi ekszkurálók nélkül eibocsájtom. Így 44 gyerekből néha alig] maradt 10—14, még most is 20—24 visz. óraren­dem ezen időszakára éneket, tornát, kézimunkát osztottam be. Minthogy azóta a tanfelügyelői láto­gatáson túlestünk s a tanfelügyelő meggyőződött, hogy nemcsak az elméletiekben vannak otthon a gyerekek, hanem a melléktantárgyakban is ottho­nosak; merem megirni, hogy önkéntesen szabadí­tom fei őket, amit természetesen a lehetőséghez képest pótoltatok állalok. S igy bizony igen sokszor megtörténik, hogy napi 7 órát is leadok. S hogy a gyerekek délutáni numkakedve meny­nyire nem ernyedt még félő óra tájban is (fél 2-től), semmi sem bizonyítja eklatánsakban, mint az. hogy egy októberi délutáni rajzóra alkalmával tüzriadót fújtak. Senki sem mozdult. Még viccelni való ked­vük is támadt: Bizonyára valami trágyadonib ég!“ Mire valaki a nyitott ablakon bemondta, hogy N. Somlőéknál ég. Még akkor is csak a sirvafakadt kis társat küldözgették, annyira fogva tartotta őket a rajz tárgya. Az iskolalátogatás a fentebbiek ellenére nálunk mintaszerű. A múlt tanév végén, jun'us 27-én pon­tosan 93.40 százalék, a jelen tanév elején 94.32 szá­zalék volt s most október '^én 96.06 százalék. Iga­zolatlan mulasztás ez évben csak 3 esetben fordult elő 1—1 félnapi mulasztással. Azt a nézetet teljes mértékben osztom, hogy a szülők a szabad délutánokon kihasználják gyere­keik munkaerejét. De vájjon helyén van-e, hogy az a 9—13 éves gyerek, amíg déleid ttokon e.gyhu- zamban 4—5 óráig tanult, délutánokon apjával 4— 5 óráig egyhuzamban kapáljon, loholjon a rögös szántóföldeken, ami sokkal valószínűbb, mint az is­kolai dolgoknak előterébe helyezett végzése, Mindennek ellenére legyen meg a készülődő nagy reformnak a próbája. S legjobb volna, ha a refe­rátus nem egy két városnak, vagy kerületnek adná meg az engedélyt a próbára, hanem az egész or­szág minden iskolájának, hogy n teljesség megin­dulásával egyszerre lássuk annak külső, belső ha­tásait. Ám legyen! Igazolódjék be. melyik els >bb- rendü kérdés, az élet, vagy az iskola? Stampay János 1 tavaszi községi választásokra minden mag var választó biztosítsa szavazati jogát üki nincs a névjegyzékben, fordisllon tanácsért nártlamkboz icmoer lO-lKO UUl a Minthogy a választói jog igazolásához az állam­polgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentőlapnak eiőmutatása kötele­ző, mindenki haladéktalanul szerezze he ezeket az okmányokat. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy tegyen eleget kötelességének. Főképpen azok, akik a legutolsó községi választáson azért nem szavazhattak, inért nevük nem szerepelt a választói névjegyzékben. Fontos a lakásváltozás bejelentése. Ha a név vagy a születési évszám hibás, azt szintén ki kell javít­tatni. Fölvilágositást készséggel ad az országos keresz­tényszocialista párt és a magyar nemzeti pari központja, illetve minden titkársága. Felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, nogy az állandó választói névjegyzéket most állítják, össze és hogy december 15-től 22-ig bezáróan ezt a névjegyzéket közszemlére teszik ki A váro­sokban a házak kapui alatt és a választási irodá­ban, a községekben pedig az elöljáróság helyi-j ségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utánanézzen,1 vájjon benne van-e a neve a választói névjegyzék­ben, mert a legközelebbi választáson csak az sza­vazhat, akinek nevét a választói névjegyzék föl­tünteti. A közönség tájék íztatásár^ közöljük, hogy mnidazon csehszlovák állampolgároknak benn kell szerepelniük a választói névjegyzékben, akikj életük 21. évét 1931 december 31-ig betöltik és legalább 3 hónap óta, tehát legalább 1931 szép-

Next

/
Thumbnails
Contents