Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-19 / 289. (2806.) szám
2 ^3aX<IAl-AVvGYajlHlRItAX> 1931 december 19, szombat. Karácsony után less ítélet a Stribrny-pörben FSüvoituRak a Wllson-pályaudvari étterem pincérei — Lényegtelen yaüomások a vagonszáilitásokról - Lustig Manó beszámol tapasztalatairól a vagonszállítással kapcsolatban Prága, december 18. A Stribrny-pör tegna.p délutáni folytatólagos tárgyalásán Lustig Hugó 50 éves kereskedőt hallgatják. Elmondja, hogy 1916-ban Bécsben tartózkodott és a háború befejeztével’, 1918-ban Berlinbe ment. 1920-ban a csehszlovák behozatali és kiviteli bizottságban működött, 1922—23-ban pedig a cukorbizottságban. Lustig Siöhrovekyt még a háboruelötti időkből ismeri. Sichrovsky gyakrabban járt Berlinbe, ahol Lustiggal találkozott. 1920 nyárutóján, mikor Lustig Karlsbadból1 visszatért Berlinbe, a Dresdner Bankban találkozott a Bautzeni Va- gongyár Busch nevű igazgatójával, aki elmondta neki, hogy a csehszlovák vasúti minisztérium teherkocsikat akar vásárolni. Busch azt is közölte vele, hogy a vagonszálli tás igen drága, mert különböző mellékkereseteket kellett számításba venni. A szállítás sokkal olcsóbb lenne, ha közvetlen összeköttetésbe lépnének a csehszlovák vasut- tigyi minisztériummal. A tanú előadja továbbá, hogy Busch igazgató a német vagongyárak szövetségének nevében beszélt. Azt azonban nem tudja, vájjon a szövetségnek hivatalos képviselője volt-e. Busch direktor társaságában tartózkodott akkor Wolff-Zittelmann vezérigazgató is, aki egy ideig eladásokat eszközölt ezen szövetség részére. A tanú mindkét urat Ober- thor dr.-hoz vitte. A tanú előadja, hogy Ober- thor dr., akinek irodája a tanú irodája mellett volt, Síribrny vasutügyi miniszterrel rögtön telefonösszeköttetésbe lépett. Mialatt Oberthor dr. telefonált, a tanú az ajtóban állott és végighallgatta a beszélgetést. Oberthor közölte vele aztán, hogy kötelességének tartotta a miniszternek megmondani, hogy a. vagoqszállitás igen drága és kedvezőbb árat lehetne elérni, ha közvetlenül tárgyalnának. Hogy Oberthor milyen telefonválaszt kapott, a minisztertől, azt a tanú nem tudja. Oberthor utólag annyit közölt vele, hogy a miniszter azt mondotta, hogy már későn érkezik jelntésével, az ügyet még aznap, de legkésőbb másnap el kell intézni. Oberthor azután táviratot küldött Stribmy miniszternek, aki azt válaszolta, hogy a német UTak jöjjenek Prágába. fi fean'tgas’asc'! Lustig azután előadja, hogy mint hozta össze mindkét fél számára a va- gonszállitás bankgaranciáját. Prágában először Bélohribekkel, a Zsivnobank igazgatójával tárgyalt, aki azonban elutasító álláspontra helyezkedett, azután Tumával, a Prágai Hitelbank igazgatójával, Svobodával, az Agrár bank igazgatójával és Stutz-cal, az Union- bank igazgatójával bocsátkozott tárgyalásokba és Karácsonyfán ne csak csillogó holmik, hanem ízléses nyalánkságok is legyének, mert csak akkor lesz az öröm teljés. Ne felejtsen tehát a fára Meinl-féle karácsonyfa díszeket tenni, a fa alá pedig MEINL - CSOKOLÁDÉT! határozottsággal állítani. Most a következőket jelenti ki: „Természetesen annyi év múltán tévedhetek és eskü alatt nem vallhatom azt a bíróság előtt, amit Stránskynak en passant mondottam/4 A Stránskyval folytatott beszélgetés után mintegy memóriája kontrolijaképpen Berlinben kérdezősködött s ekkor megmondta neki Schiff igazgató, hogy Sieliro'vskyval Burger államtitkárnál volt, aki mindkét urat Sttribr- nyhez vezette be. Stribmy Schiíihez — ennek állítása szerint — igen barátságos volt. Sichrovsky székkel sem kínálta meg. Schiff ugv véli, hogy ha Stribrnynek érdeke fűződött volna a szállításhoz, nem lett volna oly barátságos Sioh- rovskyhoz. Josifko dr. védő kétségbevonja, hogy Lustig csak 700.000 koronát kapott és azt állítja, hogy az összprovízió huss százalékát kapta. Lustig erre kijelenti, hegy nem emléke zrifk arra, hogy húsz azázalókot kapott volna. Josifko dr.: Schiff szerint hogyan beszélt vele és Sichrovskyval? Lustig: Németül, mert Schiff nem beszéli a cseh nyelvet. Josifko dr.: Hányszor beszélt Stránsky képviselővel? Lustig: A perről csak egyszer, aztán még egyszer más dolgokról. Rasin dr. védő: Említette önnek Schiff a Siribrnynél tett látogatását már 1920-ban? Lustig: Nem. csak 1931-ben. Azután kihallgatták még Schicket, Lustig magán titkárát, aki azonban nem mondott lényegesebbet. fi pénteki tárgyalás A Stribrny-pör mai tárgyalásán még inkább megszigorították a hallgatóság ellenőrzését, mert tegnap a ruhatárban a nagy tolongásban egy prágai ügyvédnek az aranyóráját és egy másik hallgatónak a bundáját lopták el. A pör egyébként karácsony előtt nem fejeződik be. Ma délután nincs tárgyalás és szombat is szabad, nap. Hétfőn még egy-két tanúkihallgatásra kerül a sor és aztán megkezdik a hatalmas aktaanyag felolvasását. ítélet csak karácsony után lesz. Ma folytatódtak még a lanukihallgiatások. Első tanúként Riha János dr. volt minisztert hallgatták ki, aki 1920-ban a vasutügyi minisztériumban dolgozott. Sichrovskyt nem ismeri, arról sem tud, hogy Sichrovsky járt volna a minisztériumban. Még deputációval sem látta. A tanú megállapítja, hogy ami a vagonszállitásokat illeti, Burger államtitkár hasonló esetben, mindent maga intézett el: „Ez volt az ő vesszőparipája, a kocsipark/4 A következő tanú Novotny Emil dr., a vasutügyi minisztérium osztályvezetője kijelenti, hogyha ő be akart menni a miniszterhez, Jaroeh titkárnál kellett jelentkeznie. Syrovátka Lipó't tanú valamikor a Wilson- pályáudvaron volt pincér és néha az úgynevezett Napo 1 eon-ezalonban a miniszteri asztalnál is kiszolgált. Szerinte Sichrovsky a perronra néző ablaknál ült és Stribrnyt nem Köszönthette, mert aznap Stribrny nem is volt ott. Dolezsal Miroslav, a Hotel de Saxenak volt a pincére. Azt állítja, hogy Stribnny csak jóval később kezdett a kávéháziba járni, amikor a szálló átment Hey tulajdonába. A tanú kijelenti, hogy semmilyen kártyajátékról nem tud, mert azt ott meg nem tüméK. Sichrovskyt Sohasem látta ott. Majd kihallgattak még több tanút, akinek vallomása nem lényeges. Majd ismét a Wil- son-pályaudvar pincérei kerültek sorra, akik azonban nem tudják megerősíteni, hogy Sichrovsky köszöntötte voí\na Stribmyt. ‘Kolinsky Ottokár mérnök vasutügyi minisztériumbeli tanácsos vallomását jegyzőkönyvből olvasták fel, amelyből kiderült, hogy 6 vette mm ■imniiiii ■■■!» 11 win——— I 1*** „o pezsgőt! át 1920-ban Németországban a vagonokat, szerinte a vagonok konstrukciója jó volt s a vagonok megfeleltek a feltételeknek. Hasonló értelemben vall Őrit Vladimír mérnök, a vasutügyi minisztérium egyik osztály^7 ezetője és Rychlik Emil mérnök, egy másik szakember a vasutügyi minisztériumból. Aztán szünetet rendeltek el, majd szünet után Rasin dr. védő bejelenti, hogy nem kívánja Svehla dr. volt miniszterelnök tanuk ént i kihallgatását, ellenben ragaszkodik továbbra is Stejskal ki- ha.lgatásához. Az elnök megjegyzi, hogy ennek a tanúnak a kihallgatása nehézségekbe ütköznék (Stejskal tudvalevőleg Svájcba szökött és elfogatási parancs van ellene kiadva), de Rasin dr. megmarad indítványa mellett Josifko dr. is megmaradt eddig tett indítványai mellett és több tanúnak a kihallgatását kéri. Az államügyész is kitart javaslatai mellett. A bíróság úgy határozott hogy valamennyi indítványnak eleget tesz, kivéve a Ruzicska földbirtokos kihallgatását célzó indítványnak. Rasin dr. ugyanis, mint ismerete*, azzal kérte Ruzicska kihallgatását, hogy Ruzicka tud arról, hogy Stránsky dr. Infeldet és Drobnyt jutalom kilátásba helyezésével meghízta, hogy Stribrny ellen anyagot hajtsanak fel. A bíróság ezt az indítványt, mint nem fontosat, e’veti. A tárgyalást ezután hétfőre halasztották. Az 0. G. E. Sz. rendkívüli közgyűlése. A ezlo- venszkői nagybirtokosok, birtokosok és bérlők orézágos gazdasági egyesületének igazgatóvá1.aszt- mánya november 80-án megtartott ülésén elhatározta, hogy a eulyoe gazdasági válság egynéhány legégetőbb kérdését a «sólee gasdenytíviooeeég előtt, vagyW readkivóH kfl*gyülée keretében fogj* letárgyalni Ba a remfkirüÜ kö«gyülée december 21-án (hétfőm) dále&ŐU 10 ónékor PuaMuybam, • „Me*őga®daaági Muzeum" • tőodó-tenuóbea a kó vetkező napirenddel fog megtartatni: 1. Elnöki megnyitó. 2. A jövő évi répa-szerződés ügye. — Előadja: Scblesinger János. 8. A jégkár elleni biztosítás. Előadja: Singer Andor. 4. A mezőgazdasági hitel. Előadja: Sflmegih József d<r. 5. A műtrágya- árak. Előadja: Sohleeinger Jánoe. 8. Esetleges indítványok. — Felkérjük összes t. tagjainkat, hogy ezen a rendkívüli közgyűlésünkön minél ezámosab- han megjelenni és Egyesületünk ezen mozgalmát hathatósan támogatni szívesek legyenek. Tagok által bevezetett vendégeket szívesen látunk. — Az 0. G. E. Sz. elnöksége. ez a három bank vette át a garanciát. A ga-; rancia összehozásáért Lustig jutalékképpen 1 százalékot kapott. Ez körülbelül 700.000 koronát tett ki. Ennél többet a vagonszállitás körül nem is keresett. Berlinben a tanú a vagongyárak képviselőjétől hallotta, hogy a vagonszállitási provízió igen magas és . a vagonszállítás diszkrét provizióosztogaíás miatt igen drága. Sichrovsky províziója Zittelmann vezérigazgató adatai szerint 200Ü márka volt vagononkint. ami 2600 vagonnál 5.2 millió márkát tett ki. Azonkívül 1—2 milliót kért speciális fölhasználásra. Vájjon ezt az összeget is kifizették-e, Ltiistig már nem tudja. A tanú hangsúlyozza, hogy a márka árfolyama a csehszlovák koronához viszonyítva akkor körülbelül 1.2 az 1-hez volt. A tanú arról vall még. hogy 1920-ban és 21- ben néhányszor a prágai Hotel de Saxe-ban járt. Nemrégiben Stránsky dr. őt fölkereste és a vagonszáilitásokról kérdezte kii. Ez alkalommal azt is megkérdezte tőle, vájjon nem tud-e arról, hogy Stribrny és Sicihrovaky ismer ték-e egymást. A tanú szóbeszéd közben megemlítette, hogy úgy gondolja, ismerik egymást. Úgy emlékszik, hogy a Hotel de Saxe-íban Stejskallal, Pley-jelés Fucihshainkár- ral együtt látta őket. Stránsky erre azt mondta neki, hogy egy pör van folyamatban, amelyben azt állították, hogy nem ismerik egymást, ezért neki tanúként kell fellépnie a porben. Lustig* * * erre meghökkent és a vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy már nem tudja teljes Á pesti vadászkürt szálló Irta: Farkas Imre A hála adja egy kicsit a kezeimbe a tollat. Én, a régi pesti garoon, ebben a kedves régi szállóban nemcsak lakásra: otthonra találtam. A nyüzsgő, zajló nagyváros szivében: csendes előkelő, nyugalmas otthonra. Mert minden a nagyszerű magyar múltról beszél itt: jólétről, bieder pesti polgárokról, gondtalan és igözi nagyurakról, szalagos báli cipőcskékről, amelyek könnyeden érintették a lépcső futó szőnyegét. Ha reklámcikket Írnék, azt imám: Egy régi vadászkastély a világváros közepében. De hozzátenném azt is: Minden modern komforttal, higiéniával, a legkényesebb Ízlésnek megfelelően berendezve. A homlokzat: 1815. A kényelem: 1032! Mennyi kedves emlék fűződik egy ilyen régi pesti szálló-házhoz. Visszanyulik azokba az időkbe, amelyekből a költő Így varázsolja elénk a színes, szép rézmetszetszerü háttereit: Kietlen, puszta Dunapart, öreg polgáron kopott gérokk. A Hatvani nagy kapun át Most indulnak a svalizeérok ....... * Eg y idősebb magyar ur sétál a parton. Botjával bele-bélésű jt a levegőbe. Zsinőrós dolmányába belekap a szél. Szembe jő vele egy igen ifjú, igen sovány, igen magas homloku és dushaju ifjú. Még szinte gyermek. Fázósan fogja össze kopott kabátját. 1 Köszön. — Ehoztam a verseimet, kérem. Az idősebb ur bólint. — Emlékszem önre. Én adtam ki a versét az A’thenaeumban. — Hoztam egy kötetre valót, kérem. — De hiszen ön fázik! Egész halvány az arca ... Talán még nem is reggelizett? — Nem igen, kérem. — Jöjjön azonnal velem. Mindjárt lesz szállása, ennivalója, otthona. Nem kellett messzire menni. Az idős ur a fiatalembert elvezette a „Vadászkürt44 szállóba. Az idősebb ur: Vörösmarty Mihály A fiatal ember: Petőfi Sándor. r * Pereg a múltak filmje. Jön az „öreg ur“, szállást keres. Nyugalmas otthont, ahol dolgozhat éjjel is. Sok dolga van az öreg Urnák. Egy ország szeme osiigg rajta bizalommal, aggodalommal. Egy ország szeméből eltűntek a könnyek. Nem ér rá sirni. Figyel az öreg Urra, aki Dunántúlról jött Pestre. Figyel a kwzére, amely a tollat fogja. A szivére, amely « tollat vezeti. És ez a kéz, amelyet a szív vezetett, letörülte a könnyeket.. Föiderült a nemzet arca. Még pislogó mécses mellett irta cikkeit a Vadászikürt szállóban Mert ő is oda szállott meg. amikor követi minőségben Pestre jött. Leirom a nevét nagy tisztelettel, nagy szeretettel, pedig már úgyis kitalálták, kiről van szó: Deák Ferenc. * Ez a kis epizód jóval későbben történt, de nagyon büszke rá a szálló tulajdonosa, a régi, kedves igazi pe6ti polgár nrniaképe. Egy mágnás — nagy vagyon, nagy név tulajdonosa — fölhozta leányait a pesti farsangra. Még nemrégiben igen muzsikált itt Karnevál házizenekara. Harlequin nem rázta szomorúan csörgősapkáját és Pierette nem törte fejecskéjét azon: honnan, miből vegyen báli ruhát? A jucie-ta bál, az atléta bál, a katolikus bál, a protestáns bál, Pest város bálja, a kaszinók bálja, a képviselő piknik, azután az Udvari Bál: megannyi rózeá6 állomás volt a csörgő, ékes táncrendek rózsás menetrendjében. A két grófkisasszony végigtáncolta az egész menetrendet. Gardedám nélkül. Az öreg gróf hazautazott. Azt mondta: — A Vadászkiirthen laknak. A Vadászkürtre bízom őket. Az a legjobb gardedam. Ott csendben laknak, ott csak tisztességes, rendes embereket látnak. írom ezt a pár sort á szálló vad ász szobájába^ ahol a fehér falakról agancsok, trófeák, régi lova* és vadászképek, színes frakkok, rohnnő falkák, vidám hallalik mosolyognak felém. Szívesen irom és szivből és őszintén kimondom; bár használna valamit ez a pár sor ennek a kedves öreg-modern háznak, az én pesti otthonomnak. U |s jjjs r ni a r | expedictós és portóköltsé&e felében 5.]£vS raOfllf II Ön PC El ^ HO ni Hm <ö« koronát lsen tisztelt előfizetőink bőfyeévi I iCl || Jf lÍ&|JCjpW KII Iflilll gekben is beküldhetik kiadóhivatalunkhoz