Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-13 / 284. (2801.) szám

10 T>RyGAlA\\G^ARH!RIiAP 1931 decegniber 13, vasáraaip. A tél prém ~ Vasárnapi divatlevél — 'A mindig jobban nulla felé süiyedő hő­mé nő, a csiipős, hideg lég természetszerűen fokozzák a nőkben a lágyan melegítő pré­mek utáni vágyat. A szőrmékkel telt kira­katok a hölgy közönségnek kedvéit megálló- (heíyeivé válnak — és az ott közszemlére ki­tett bundák, szőrmék és egyéb szökőáruk ugyancsak alapos bírálat alá kerülnek. Per­sze a kritikák nagy részénél az anyagi ol­dal is tekintetbe jön és a döntésnél nem egyszer súlya is van, de csak ritkán az ízlés rovására, mert a nőben ősidők óta lappang a prém iránti szeretet, mely az ízlés kifino­modásához vezetett Bármily messzire is forgatjuk visszafelé a divattörténelem lap­jait, a prém utáni vágynak nyomai mindig feltűnnek, — minden kornak asszonya vi­selt prémet minden elképzelhető változat­ban. Ez a prémmel kapcsolatban megnyilvánu­ló előszeretet az ősi korszakok egyszerű prémcserekereskedését hatalmas ipari és kereskedelmi tényezővé fejlesztette, amely tényező mind az öt világrészt összekapcsolta. A világkereskedelem forgalmában évenként milliárdokat jelent a prémáru. Párisé az arányi tás. Páris dolgozza fel egy-egy téli kollekció keretében, mindig ujalbb és újabb formára az Alaska és Grönland jégmezőin, a szibériai steppéken vagy Afrika óriási si­vatagjain szerzett szőrméket; feladatát jól teljesíti], mert sohasem fukar prémanyagban ott, ahol s mikor ennek alkalmazásáról van szó. Ezidén sem fukarkodik. A gazdasági vi­szonyokra csak annyiban van tekintettel, hogy a perzsát és a breitschwanzot nem fa­vorizálja oly mértékben, mint azt a normá­lisaknak nevezhető körülmények között kü­lönben tenni szokta. A bundáknál is nyújt (féle engedményt. Lekanyaritoita a hosszú bundáknak alsó felét — és alig derékon alul érő, kis, testhez simuló szőrmekabátokat 'tett divatossá. Ezzel a megoldással lényege­sen megkönnyítette a bunda megszerzésé­nek lehetőségét — és módot nyújtott ahhoz, hogy a hosszú, ebben a formában már alig viselhető bunda a divatos rövidre átalakít- tailhaésék. Ezek az okok hozzájárultak ahhoz, hogy a rövid prémkabátok hamarosan közkedvel­tekké váltak. Az empire silhuettet nagysze­rűen kiegészítik, dekorativek s ami fő, újak s mégsem jelentenek gazdájuknak anyagi megterhelést. Kidolgozásban a viselőjük alakijának vonalait követik, derékban szűkí­tettek, vállbán szélesen szabottak. Nagy prém gombokkal vagy széles bőrövvel zá­ródnak. Sok eredeti ötlet, nyilvánul meg az ujjak készítésénél; fent szűk. alul hirtelen kibővülő változatok, kettős ujjak, magas ké­zelők dominálnak. A magas és húzott gallé­rok mellett facon szerű vagy a la direktor re kihajtókat vagy oldalt megkötött prémsála­kat látni. Az ötlete&ség nemcsak a részletek kivitelében, de az összeállításban is meg­nyilvánul. A prémeknek ellenkező irányban való feldolgozása valóban érdekes mintákat ad. .Sokszor díszítik ezeket a prém kabátokat más, sima szőrméből készült gallérral és kézelővel. Kedveltek a boleró formáik. Érdekes újí­tásnak számit a kerek kis szőrmepelerin, a vállat l>eboritó epaulettek, prém sálak. Ezek mind a kabáttól különállóan dolgozottak. A pelerin változatok este, köpeny helyett, es­télyi ruhákhoz is viselhetők. Diadalmasan feltámadt a muff is, egészen prémből vagy szövettel kombinálva. Leg­többször a kábát egyik ujjúhoz erősítve hordják. Kiegészíti a romantikus képet a nagy­anyáink korabeli kis sapka. Ágnes legújabb kreációja az egészen kerek forma, melyet ferdén viselnek, hátul egy elálló korálpiros bársonyszalaggal. Ugyancsak bársonyszalag van a hozzáillő muffra is rávarrva. A prémdiszités a ruhákra i-s kiterjed. A legtöbb szövet-ruhán valódi vagy préselt prémutánzatokat látni — gallér és kézelő helyett feldolgozva. A legújabb modeleken az öv is prémből készül. Ezzel a díszítési móddal sok régi ruhát lehet hasonlóan már nem uj prémdarabok felhasználásával diva­tossá tenni. A rövidszőrü prémek divatosak — első­sorban a csikó, majd a biöer, seal, bizán, karakül és a mókus. A párisi gyannatkiál- li'lás hatásaként sok leopárd, tigris, zebra és gazol laborból készült kabátkát vagy prémdiszt látni - ez utóbbiakat ruhákon is, különösen Oouipy, S'hantial és Maggy Rouff kollekciójában. Sok a. nagyon szép bánna és Halló!... Halló!... Itt a biiniigyi rendőrség! * ¥ * Véres ujjlenyomat a vi lanykörlénél — Halálos Ítélet az áruló ujjlenyomat alapján — Egy német bűnügyi riporter naplójegyzeteiból A rendőr tanácsos felém fordul és szemein elé tart egy villanykörtét, amelyen barnás-vörös foltok vannak, világos jelei bárom ujjnak. — Vér? . A tanácsos bólint. — Igen, ez L. gazdasszonynak megszáradt vére, akit két nappal ezelőtt egy Myslovitz nevű lengyel munkás meggyilkolt, a szó szoros érteimében le­mészárolt. És ezen a körtén láthatja a daktiloszkó­piai névjegyet, amelyet a tettes a színhelyen a szá­múinkra hátrahagyott. Ismeri a dolog előzményeit? — Nem. — Akkor hát röviden elmondom az egészet. Burg- dorf faluban a november 25-ről 26-ra virradó éj­szakán. amikor a cukorgyárban éppen bérkifizetés napja volt, a Zűr Krone nevű vendéglőben meg­gyilkolták a vendéglős gazdasszonyát és kirabolták a kasszát. A tettet az éjszaka folyamán fedezték fel. Már az első pillanatban tisztában voltunk ve-te, hogy a gyilkost a cukorgyár lengyel nemzetiségű mun­kásai körében kell keresnünk. Megkezdődtek a kihallgatások. A csendőrök mint­egy 16 munkást tartóztattak le és több tanút ball- j gátiak ki. A letartóztatottakat azonban szabadláb- i ra kellett helyezni. A csendőrök nem 6ok ered- j inényt értek el. Délután 4 és 5 óra között, amikor! már alkonyodni kezdett, megjelent a helyszínen az államügyészség képviselője és a gyilkossági bizott­ság. Megkezdődött a komoly munka. A halott egy kis kamrácskában feküdt, amelynek ajtaja félig völt betámasztva, óriása vértócsa körülötte. Nyakát egyetlen vágással csaknem a gerincig átvágták. A szájába zsebkendő volt benyomva. A kasszának fiókját feltépték, természetesen né­hány garasig üres volt az egész. A padlón egy sza­kadozott tizmárkás feküdt, amelyet a tettes való­színűleg elveszített a nagy sietségben. A kocsmá­nak az uccára nyúló ajtaja zárva volt és a kulcs hiányzott. A tettes kétségtelenül az udvarra nyíló ajtón menekült el, amely még be sem volt reteszel­ve. Az első pillanatokban semmiféle nyomot nem tudtunk találni 6em a kimérésben, sem pedig az udvaron, hozzá még az éjszakán bőségesen hava­zott is. Amit a vendéglős el tudott mondani, az csak annyi volt, hogy tíz óra tájban aludni bért és gazdasszonya egyedül maradt vissza az ivóban, hogy a vendégeket kiszolgálja és az utolsó vendég egy lengyel muakás volt, aki egymagában ült asztalánál egy negyedlúter bor mellett. Ez a borcsüveg még most is ott állt a$ asztalon, félig kiürítve. Hogy jobban lássak, fel akartam gyújtani a villany lámpákat. A kapcsoló azonban olyan elrejtett helyen volt a sarokban, a sank mögött, hogy a vendéglősnek kellett megmu­tatnia. Felosavartam és ekkor azt vettem észre, hogy valamennyi körte ég, egynek a kivételével. Az az egy körte nem égett, amely a lengyel munkás asztala fölé lógott. Rögtön nyomon voltam. A gyilkos a nagy sietség­ben nem találta meg a kapcsolót. Akkor már oau- pán az ő asztala felett égett a lámpa. A gyilkosság után el akarta oltani. Mit tehetett mást, felállt az asztalra és félig kicsavarta a körtét. Nézzük csak meg, hogy helyes-e ez az elmélet. Tényleg, a körte félig ki volt csavarva. Óvatosan kivettem és rajta volt ez a három véres ujjlenyomat! Az egyik gyanúsított daktiloszkópiai felvétele pon­tosan megegyezett vele. Myslovitznak hívták az illetőt, néhány óráig is a letartóztatottak között volt, de állhatatosan tagadott és semmit nem tud­tak rábizonyítani. Ewszerilm a szemébe mondtam: Te voltál a gyilkos!, amire rögtön megtört és mindent bevallott. Sőt az együk gyorsirónővel be is mutatta, persze egy papundekli kés segítségével, a halálos vágást és ezt a ritka pillanatot fényképen ás megörötitet­tem. így néz ki a lefényképezett vallomás. — És néhány rongyos márkáért gyilkolta-e meg a szerencsétlen asszonyt? Hát érthető ez? — Honvágya volt és nem volt útiköltsége. Már a pályaudvaron volt, amikor letartóztattuk. — És a bíróságnak meg az esküdteknek szintén ilyen határozott véleményük van az ujjlenyomat bizonyító értékéről? — Minekünk, kriminaUstáknak a szemében egyetlen négyzet centiméter, amely a pupillán? vonalakat élesen visszaadja, már elegendő bi­zonyító anyag. A bírákat és az esküdteket aason­feket© karakül utánzatai plüsskabát, sőt kosztüm, amelyek hatásban sokszor a szőr­mét is felülmúlják. A divatmelléklet első modellje egy közép- zöld szinü szövet Puhát ábrázol rásteppelt díszítéssel, amely az aljban gloknissá bővül. Fekete prémes!kok díszítik a nyaknál és a csuklónál. A második a divatos rövid prém­kabát egyik tipikus változata, keskeny csi­kós aljjal. A harmadik modell karakül után­zattal diszitett aprómintás barna szövetru­ha. A kabát modell alul kibővülő vonalveze­tésű, divatos prémezéssel. A két ruha és a kabát modellek szabásmintái J. 4764, J. 4672 és J. 4688 szám alatt a szerkesztőséglbeii megrendelhetők. bán már nehezebb meggyőzni- Mégis megéltem egy’ esetet, amikor a gyilkost csupán az ujjle­nyomatok alapján halálraítéltek. — Mondja kérem el. * 1914-ben történi Drezdában. El tudja-e képzelni, hogy egy asszony egy másik asszonyt, akit nem is ismert, aki semmi rosszat, sem tett vele, hideg­vérrel megfojtsa csupán azért, hogy néhány rongyos márkát vásároljon? De vannak ilyen hihetetlen esetek és ilyet mondok el most önnek. Drezdában a Holbein Straesén egy nagyon sze­rény bérlakásban kicsinyes, de rendezett viszonyok között él Lehmann asszony, egy titkár özvegye. Egyetlen jövedelme a nyugdíj, amelyet gondosan beoszt magának és így zavartalanul töltheti öreg­ségének napjait. Az egész házban mindenki nagy- rabeosüli és szereti. 1914 júniusának egy estéjén Lehmann asszony egyik szomszédja nagy izgatot­tan odaszalad a legközelebbi rendőrhöz és közli vele, hogy az asszony holtan fekszik szobájában, valószínűleg meggyilkolták. Az üvegajtón keresz­tül világosan lehet látni a holttestet, de a szobába nem lehet bejutni, mert az ajtó zárva van. — A rendőr meggyőződik a dologról és rögtön telefonál a gyilkossági bizottságnak, amely egy félórával ké­sőbb a színhelyen van. Az ajtót álkulccsal kell kinyitni, tehát a tett elkövetése után senki sem lépett be a szobába. Ez különösen kedvező, sajnos azonban nem egészen gyakori eset. Ha a tettes nyomokat hagyott hátra — és melyik tettes nem hagy hátra nyomokat? — ezeknek a nyomoknak még teljes épségükben ott kell lenniük. Tehát a legnagyobb óvatossággal kell előrehiatolpi, mert a legkisebb vigyázatlanság sokat elronthat. Egy elhamarkodott lépés és egy kevés cigarettahamu, amelyből már következtetni lehetne, szétszóródik, egy megszenesedett papíré arabka. amelyen értékes írás lehet, megsemmisülhet, egy heves karmozgás — és egy pótolhatatlan ujjlenyomat az ajtó kere­téről eltünhetik. A halott hosszan kinyúlt testtel feküdt az asz­tal mellett a földön, kötél volt a nyaka körül. — Megfojtották. A szobában a legkisebb rendetlen­séget sem észlelték. A hálószoba ajtaja nyitva állott. It.t néhány ládát és fiókot kinyitottak és átkutatták. De a tettesnek semmi nyoma. Leg­alább is látható nyoma nincs. Két órán belül azonban a gyilkossági bizottság Tezetöje már biztosított egy csomó ujjlenyo­matot, amivel már lehet valamihez kezdeni. A hálószobá­ba vezető ajtón egy középső ujjnak lenyomatát találta, egy pénzkazettán, amely olcsó pl éhből ké­szült, megtalálta egv hüvelykujjnak és mutatóujj­nak a lenyomatát. A kazetta teljesen üresen a szekrény alatt volt. Daktiloszkópiai feivétel alá veszik a halottat, a ház összes lakóit és még délután megállapítják, hogy a nyomok nem szár­maznak sem a meggyilkolttól, sem lakótársaitól. Valószínű tehát, hogy a gyilkos ujjlenyomatai. Kihallgatás kihallgatást követ. Kihallgatják a ház összes bérlőit, a portás egész családját, s tágabb értelembenr minden szomszédot, a szemközti főzelékkereskedőt, a tejesasszonyt, a levélhordót., a kéményseprőt. Kikérdezik összes ismerőseit, barátait, rokonait, feltűnést nem keltő megfigyelé­seket végeznek, egész csomó embernek szokásait és életmódját veszik szigorú vizsgálat alá. Minden egyes kihallgatás ujább tizet von maga után, a bűnügyi tiieetvifeélőknpV egész kara dolgozik láza­san, hogy az akták tíz nap alatt egy több mint hatszáz oldalas könyvre dagadnak. De nincs a legkisebb támpont sem. Tizennégy nap telik el és mér semmi remény arra, hogy a tettes valaha is ikézrekeniljön. Elekor a gyilkos sági bizottság vezetője julius 30-án, tehát a gyilkosság elkövetése után 16 napra a következő jelentést kapja: „Lehman Anna. Mária gyilkosát a daktiloszkó­piai felvétel alap!án sikerült megállapítani az itteni daktiloszkópiai regiszterből. A gyilkos Müller Mária Margaréta varrónő, aki 1862 novem­ber 23-kán született Drezdában. A kazettán talált ujjlenyomatok megegyeznek Müller Mária ujjlenyomatával. Müller M.' ’x legutóbb a Plll- nitzer Strasse 19. alatt volt bejelentve és a ki­jelentő lap szerint 1913 október elsején Glas- büttébe költözött­Birgstenger rendőrőrnjester.“ Müller Mária tehát, már megfordult a daktilosz­kópiai osztályon, 1913-ban valami eljárás folyt ellene a rendőrségen és közben daktiloszkópiai felvételt készítettek róla. Most megkezdődött a nyomozás Müller Mária iránt. Csakhamar kiderült, hogy nem Glash ültébe költözött, hanem Drezdába ment, ahol lakását bejelent'' nélkül egyre-másra változtatta. A hurok mindinkább összeszorult és már a másik nap estéjén sikerült őt a Ziegel- Strassén letartóztatni. Alacsony termetű, sovány ötven év körüli nő volt ez a Müller Mária, akinek madárarcáról nem sok jó volt leolvasható. Nagy biztonsággal tagadta a tettet és olyan fel­háborodást mutatott, hogy szinte hinni kellett neki. Azt állította, hogy neapcsak, hogy nem is­merte a meggyilkoltat, hanem még meg sem for­dult abban a városnegyedben, amelyben a Holbein­Mindenütt beszülnek II az előkelő budapesti Bristol szálló olcsó árairól. Szobák (a fekvéstől függően) ki­tűnő napi ellátással, már 12 pen­gőtől kaphatók. Dunai szobák kilátással a gyönyö­rű budai hegyvidékre méltányos áron. Bristol menü 2 pengő ^0 fillér. Mindennap ötórai tea és tánc, Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén to­vábbi engedmények. ^ Budapest — Dunapart. SBSHHBCEeBaBaBMMHHBnaHMBSnaHaHBB8CHraBaBnHKS«<* Strasse van. Az ujjlenyomaton, kívül semmiféle más bizonyí­ték nem volt Müller Mária ellen és az előzetes vizsgálat sem tudott csemmi bizonyí­tékot produkálni. A szomszédok, ismerősök és rokonok közül senki sem tudott ráemlékezni, hogy Müller Máriát valaha is látták volna a meggyilkolt asszony lakásán. Mégis vádat emeletek ellene — mégpedig kettő? gyilkosság cimén. Nehány nappal ugyanis Müller Mánia letartóz­tatása után a felismerési osztály főnöke arra a gondolatra jutott, hogy elő vegyen egy másik ügyet, amelyet rég ad acta tettek, anélkül, hogy eredményt sikerült volna elérni. 1914 május végén az a jelentés érkezett, hogy a Terrasz-Ufer egyik lakásában egy 86 éves asszonyt találtak holtan. A bűnügyi tisztviselők úgy hitték, hogy az asszony nyakán fojtogatási nyomok vannak, a rendőrorvos azonban a nyakon lévő véres szegélyű csikókat azzal magyarázta, hogy a hulla hosszabb ideig feküdt félrefordult fejjel. Ezért nem is folytattak bűnügyi eljárást ebben az ügyben, de a rendörtisztvisclők az öregasszony íróasztalán talált ujjlenyomatokat mégis előhívták és bizto­sították. .Most a felismerési osztály főnöke össze­hasonlította ezeket az ujjlenyomatokat Müller Mária ujjlenyomatával és pontos megegyezést talált. Ámbár a vádlott mindvégig tagadott, dó az esküdtek, akiknek az ujjlenyomatokat nagyí­tott fényképfelvételeken mutatták be, mindkét gyilkosságra vonatkozólag igennel feleltek. ™ Müller Máriát halálra Ítélték. Vallomásra azon­ban nem lehetett bírni, ha csak az nem tekinthető vallomásnak, hogy utolsó intézkedésében hagyatéki ügyének szabályo­zásával a felismerési osztály vezetőjét bízta meg, akinek az ujjlenyomatokról adott szakvéleménye alapján az esküdtek bűnösségét kimondották. ‘Rz udoarias oégrehajtó Mint ismeretes, a pénzügyminiszter az adó­behajtásoknál kötelezővé tette a legmesszebb­menő udvariasságot. Ebből az alkalomból tör­tént meg az alábbi épületes história. — Kérem — ismételte a háziasszony kétség­beesetten —, lehet ön akármilyen udvarias, de ezt, a szekrényt nem engedem ... — Bocsánat, asszonyom — hangzott a, válasz alázatosan —, ismétlem, a szekrényhez ragasz­kodom. Miután utasításom van ... — Fütyülök az utasítására... Engedőimet kérek, nagyságos asszonyom, öu fütyülhet, ahogyan jónak látja, én azonban mégis elviszem a szekrényt. Végtelenül sajná­lom, hogy az Ön akarata ellenére kell cseleked­nem. — Ez a szekrény családi ereklye. — Valóban, gyönyörű antik bútor. Testvérek között is megér ezer pengőt. El vagyok tőle ragadtatva. Azonban a jobboldalán a fara-gvány kissé letöredezett... méltóztatik látni... Ez sokat levon az értékéből. Igazán ráfér egy kis renoválás. — Nézze — szólt, rezignáltál! a ház úrnője —, magát a rendelet csak arra. kötelezi, hogy udvarias legyen, de nem arra, hogy gúnyolód­jék ... Végezze kötelességét... II. Délután hazajött a férj. — Szervusz, angyalkám. Mért vagy olyan haragos? — Elvitték a szekrényt. — Tudom. Reggel, ahogy a hivatalba men­tem, benéztem az asztaloshoz, aki ajánlkozott, hogy olcsón rendbehozza a szekrényünket... f— Micsoda? Hát az asztalos volt? — Persze, hogy az ... — És én azt hittem, a végrehajtó. i— Ugyan, kérlek, hogyan is gondolhattad? Tudod, csak azért, mert olyan nagyon ud­varias volt. DYMI.

Next

/
Thumbnails
Contents