Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-13 / 284. (2801.) szám

1981 december 18, raflárnaip. mscmcÉmaes^am A szlovenszkói magyar könyv Karácsonya Karácsonyi tájékoztató a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetről — A Kazinczy Szövetkezet célja; minél több és jobb szlovenszkói magyar könyv megjelentetése, irodalmi lap életrehivása és az irodalmi sajtóval kapcsolatos más akciók — Az erdélyi irók tervbevett szlovenszkói turnéja Prága, december 12. Szlovenszkói magyar könyv! Ebben a fogalomban a Szlovén szkon élő magyar nép töredék kul turális és szellemi jelentősége, feltörekvő akarata, fellángolása, kristályosodási vágya, árvasága és erőtlen­sége mutatkozik meg, mint egy nagy gyűjtő lencsében. A végéhez közelgő és folyamán nem kerül­hette el senki figyelmét az a heróikus erő­kifejtés, amelyet ez a szlovenszkói magyar lélek a betűbe, a könyvbe inkarnáüódás szent célja érdekében felmutatott. A felelősségérzés és küzdelemvállalás nagy­szerű elhatározásai által vezérelt férfiak a szlovenszkói miagyar nép kultúrájának önkén­tes őrizői, hittel, s jövőépítést célzó tervekkel, pozitív munkarendszer öntudatával felfegy- verzett önkéntesek siettek a reménytelennek látszó feladat megoldására: Megteremteni szlovenszkói magyar helyze­tünk, Üótünk, jövőnk vetítő vásznát, a gondo­latokkal tele Írandó magyar könyvek bizo- dalmas seregét. A rádió, a film s a többi diadalmas gondolat — és müvészetközlő koreszköz mellett, — miként az európai népek óceánjában maga a cseppnyi szlovenszkói magyarság, — úgy ta­lálta meg hivatását és értelmét a Hamupi­pőke — szlovenszkói magyar könyv is. Ma már van! Táguló tüdővel lélegzik s mint a nevelésre szoruló, alig — most serdült gyer­mek, a legnagyobb feladatok elvégzésére ké­szülődik. Nagyszerű látvány, miképpen kezd öntuda­tos, friss és magabizó életet élni az ifjú te­remtmény. A szlovenszkói sorsú magyar néptöredék kulturhistóriájának eddig meglehetősen si­vár lapjait szorgos kezek tehetséges mun­kája ezentúl már tele Írhatja az emberi és magy ar gondoljatok, szépségek és etikus ér­tékek garmadájával. Kívülről szemlélve kis eposz ez, mint talán aáf építő hangya munkája az erdő végtelen ígéretei között, de belülről lakályos otthon most is már s talán nem-sokára -gigantikus boltozatu székesegyház. * A szlovenszkói magyar könyv sorsforduló­jánál nem árt áttekinteni a kezdés küzdelmes éveit. Az áliamfordulat a lélek lakatlan szige­tére, önállóság kietlenségébe, az ismeretlen szellemi feladatok felsorollhatatlan tömegének kellős közepébe állította az itteni magyarsá­got. A gyermekeipős magyar könyv azonnal megkezdte halk topogásait. Kívülről félszegek, belülről fejletlenek voltak ezek a könyvek, mégis meghatva szemlélhetjük őket. Sokszor a múló évek megtépázó ridegsége úgy mutatta, hogy ebből a kezdetből taJJán soha sem lesz magasabb fejlődés. A mai szlovenszkói magyar könyv, ahányat a kezünkbe veszünk, mind azt prófétaija, hogy ellenkezően, bámulatosan nagy fejlődés követ­kezett be. Ezeknek a könyveknek tekintélyes hányada ma -már kívül szép és belül jó s ha nem is elégedhetünk meg avval a színvonal­lal, amelyet ezek a könyvek legfelül elérnek, mégis azt mondhatjuk, hogy most már biza­lommal tudunk a belföldi könyv jövője elé tekinteni. *' A könyvteremtő munka keretei kiépültek. A könyvsajtó megizmosodása most már attól függ, hogy szellemi életünk munkásai mennyi értékes gondolatot tudnak betűkbe termelni s a könyvteremtő munka szervezkedési része mennyire tud a közönség körében erőre kap­ni. Szövetkezeti formája, fejlődésszerü előlé- pése és első sikerei, amelyek a világraszakadt gondok között is életképességről tanúskod­nak, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetét predesztinálják arra a szerepre, hogy a szlo­venszkói magyar könyv, irodalmi sajtó, az 13219/H/27. általa vezetett kulturális organizáló munka központja legyen. A Kazinczy Szövetkezetben a szerepe s a hoz­záfűzött várakozások állandósulása mindin­kább ki is domborodik. Emelkedő értékű könyvek kiadásán kívül nevében és célkitűzéseiben híven ennek a Kiadó Szövetkezetnek a működési és proüuk- tivitása körébe tartoznak más feladatok is: Például a szlovenszkói viszonyokhoz alkal­mazott, de, az egyetemes magyar kultur- munka láncába értékesen kapcsolódó iro- daflim folyóirat megteremtése is. A kezdés első évének végén, amikor a Ka* rheumatikus betegségek­nél (köszvény, csuz) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. 9 rácsony felénkáramló szeretet melege az örök emiberr s egyúttal isteni gondolat megszületé­sét közös emberi kinccsé teszi, a Kazinczy Könyv- é-s Lapkiadó Szövetkezet, ezidőszerint az irodalmi sajtó egyetlen szlovenszkói szer­vezete, hivó szót Intéz magyarságunkhoz: Fordítsa figyelmét s a* égés* évre kiihiató kíváncsiságát erre a kultúráig tartalmú, szellemi törekvésű, fontos vállalkozásra is! Ez az érdeklődés, figyelem és termékeny ká- váincsiság teheti Lehetővé majd, hogy a gon­dok nehéz terűében most hordódó uj év fo­lyamán a Kazinczy Szövetkezet már messze- sugárzó erővel fejthesse ki szépítő, javító, fel­derítő, vigaszt és bátorítást nyújtó tevékeny­ségét. A könyvek, több és jobb könyvek s a meg­alapozott, komoly hivatással induló irodalmi lap megjelentetésén kívül, de evvel a munká­jával kacsolatosan, a kellő érdeklődés esetére, fokozatosan a Kazinczy Szövetkezet egyéb kul­ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias <32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHAII, VACLAV. NAM. 72/Xa. turális terveket is melenget: Például a jövő év első hónapjaiban felolvasó és előadó turné keretében igyekezne megis­mertetni a szlovenszkói magyar közönség­gel a testvér erdélyi magyar irodalom jeles és értékes képviselőit is. Szellemi értékekben gazdagabb jövő perspek­tíváit bontakoztathatja ki a közönség nagyobb érdeklődése. Ezeket a perspektívákat a Ka­zinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet jövő évi munkaprogram-tervezete már fölvázolta s annak részletei sorban a közönség elé fognak kerülni, mint amely megteremtette, fenntart­ja és nagyszerűen kiszélesítheti az első ma­gyar kulturális célú szövetkezetét. Karácsony ünnepe igazi alkalom és elmu- laszthatatlan időpont arra, hogy általánossá­gokban és teoretikus meggondolások segítsé­gével is, komolyan foglalkozzunk egy ilyen jócélu, szép és igaz álértésekkel létrehozott kulturális vállalkozással, mint amilyen a Ka­zinczy Szövetkezet, a szlovenszkói magyarság egyik legértékesebb tulajdona. (d, i.) A legfelső bíróság leszállította a Böhm-fivérek büntetését Rimaszombat, december 12. (Saját tudósítónk­tól). A brünni legfelső bíróság Schalet Joachim dr< rimaszombati ügyvéd fellebbezése folytán a napokban foglalkozott a katonai árulás büntette címén elitéit Böhm-fivérek bünperével ég a vé­dő előterjesztésének helyt adva, a felső bíróság ítéletét megváltoztatta. Tudvalevőleg a rima- szombati kerületi bíróság Böhm Ferencet nyolc, fivérét, Imrét pedig hatévi fegyházbüntetésre Ítélte s ezt az Ítéletet a kassai felső biróság helybenhagyta. A legfelső biróság Böhm Ferenc büntetését négyévi és hathavi, mig Böhm Imréét négyévi fegyházra szállította le. Az aranybárány Irta: Lörinczy György Egyesegyedül a Birkás Pál őei portája és majorsága d éledezik Dagasztó-vö’gy jobbol­dali lankáján bús magányosan, noha benne vígan csicsereg és jókedvűen dalolgat a repe­ső kis madár: Birkás Lidiké és a csicsergő, vidám kis csalogányok öröklött törvénye sze­rint várja — őt. A tündérherceget vagy ki­rályfit, akinek véletlenül mindig arra az egyetlen Hamupipőkére fáj a foga, aki egyes­egyedül a Dagasztó-völgy elátkozott Birkás- kuriáján található. Délfelé kocogott az öreg idő azon a na­pon, amelyről ezúttal szó van és Lidiké lete­kintett az ablakból Dagasztó-völgy kies dág- ványaira, amelyek kerékagyig érő vendégma- rasztó sarával két formás kis poroszka küz- ködött, éppen a Porlaky András zabolázó ko­csiskeze alatt. Lidiké nem lett volna igazi Hamupipőke, ha tüstént meg nem ismerte volna a közelgő fo­gatot, mégpedig, persze, gazdájával együtt. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, meg kell val­lanunk, hogy legfőképpen és legisleginkább Porlaky Andrást ismerte meg, ami máskülön­ben is természetes és magától értetődik. Mert fogatot láthat az ember akármennyit, de Por­laky Andrást csak egytlenegyet, azt is csak Poriakon, sehol másutt. Nem akarunk pletykázni, de nem is tagad­hatjuk le, hogy Lidikének az ismerkedési te­kintet után berekedt a csicsergése és arcocs­kája lángba borult. Szép, barna mandulasze- mei pedig odabámultak a Porlaky András — poroszkáira. — Csakugyan idejön! — gondolta magában. — Csakugyan! Hiába variáljuk és pedig akármilyen lelkes variációkban a csakugyant, végre mégis csak meg kell vallanunk, hogy a váratlanul fölbuk- kaf .szituációnak történelmi előzményevan, ami megmagyarázza, hogy Lidiké miért bá­mult és miért pirult el és miért gondolta ma­gában, hogy — csakugyan! Azért, mert tavaly, vagyis másfél esztendő­vel ezelőtt, farsangban, a főszolgabíró unszo­lására, Birkás Pál és hitvese, született Csu- csomy Vilma, a családi hagyományoknak hó­dolva, Lidikét bemutatta a nagy megyebálon. Lidiké sokat táncéit és reggel, mikor fölszál- lot; a szánkóra, azzal búcsúzott el Porlaky Andrástól: — A viszontlátásra, Andriskám! Amire természetesen Andris meghatott és hoszadalmas kézcsókkal borult a Birkás Pál- né és Lidiké kacsóira. — É-édes Vilma néném! Láthatjuk tehát, hogy Lidiké nem ok nél­kül csodálkozott Porlaky András ugyanis az­óta sem mutatkozott *e Dagasztó-völgyben, se a láthatáron. Közbejött ugyanis a magas po- l.lika, vagyis a kapo-kai viharos csődület. A kaporkai választókerület forrón szeretett és méltán népszerű képviselője, Kropanyik Val- demár, a rendületlen nagy fajmagyar hazafi, pünkösd má3odrapján neszámolót tartott Ka­porkán, ahová Poriakról Porlaky András és Dagasztóvölgyből Birkás Pál is bekoosikázott, hogy a forrón szeretett fajmagyar bálvány szónoki remekművét meghalgassa. Andrásunk, mint kötelességtudó szavazógép és szenvedel- mes orditnok, a beszámolóbeezéd végeztével elbömbölte az obiigát éljeneket és azután a banketten szabáJyszeiüen becsipve, hazabrics- kázott Poriakra. Mert mégis csak legjobb ott­hon! De amikor éppen föl akart kapaszkodni a hricskára, akkor lobok oda Birkás Pál és ne­velve vállonütötte a fiút — No, Andriskám, — kacsintott rá bizalma­san. — hát mit szólsz hozzá? A Porlaky Audias homlokán kemény és éles barázdák jelentek meg, amiket nyilván a Propanyik Valdemár beszéde szántott oda. — Hajh. hajh! — sóhajtotta el barázdáit Andrisunk feleletül. — Valóban, Pali bá­tyám. a magyarnak, ha élni akar, csakugyan merkantil politikára kell áttérőié! Az egész szónoki remekműből, amivel a szenvedelraes fajmagyar honatya másfél órán át izgatóan mulattatta Kaporka s vidéke intel­ligens választoközör.ségét és a becses család­tagokat, m ndössze ez a titokzatos mondat ma­radt meg a Porlaky András koponyájában. Elég is anny't hazavinni az olyan nagy, kerek koponyának! Birkás Pálnak a szeme Andrásra meredt. — Éde., 3andikáml — szóit a szánakozás gúnnyal vegyített méabus hangján. — Hát tu­dod to, mi :.z a merkantil politika? András elpirult. Leg‘slegel ős zör érezte éle­tében, hogy rajtakapták. Persze, hogy sejtelme se volt róla, mi is hát az a merkantil politi­ka. Tehát mérgibe nagyot káromkodott. — A fene ott egye meg az egészet! Akár tudom, akár nem. Bi.-K.ís Fáinak úgy sincs hozzá smmi köze se, punktum! Most már tehát ismerjük hiteles adatait a nevezetes történelmi előzményeknek. Tudjuk, hogy a Dagasztóvőlgyben a Birkás-kuria méla ablakai íniért lesik hiába a vndégmarasztó dágványt: jön-e már a herceg? A herceg nem jött. Senkise jött. Se herceg Porlaky, se senki Porlaky. Még András se; bizonyosan a mer­kantil-politika csábította el Dagasztóvőlgytől! Másfél esztendő óta hire-hamva sincs. Másfél esztendő óta felénk se nézett! És most a köz­ismert bricska csöndesen bekanyarodik a Bir- kás-kuriai udvarára és a bircskáról Porlaky Andris ugrik le, személyesen! Birkás Pál, persze, nincs itthon, aminek Andrásunk szívből örvend. Az a Pali bátyám úgyse tud egyebet, mint csufolódni! Az em­ber utóvégre is nem azért él a világon, hogy a Birkás Pál avas anekdotáin és rossz viccein még ráadásul hálásan vigyorogjon is. Az em­bert, amint András magába elmoníordirozta, inkább azért él, sőt bal is, aki Birkás Pálné- val együtt elibe siet. Aki mosolyog és csicsereg és irul és pirul is, hogy egyebet ne mond­junk. Nem is mondunk, mert intelligens olva­sóink már úgyis tudják, kiről van szó. Tudják, hogy Birkás Pálnéva] együtt csakis Birkás Li­diké siethet Andrásunk elébe. Ha nem ő siet­ne, akkor könnyen meglehet, hogy Porlaky András megint valami kolosszális marhasággal állana elő, amit aztán Birkás Pál, mint szel­lemes Juvenalis, megint a Dagasztóvölgy stí­lusa szerint kritikai bonckése alá tiporna. Birkás Pál azonban nincs itthon és ennélfogva a kolosszális marhaság nem jön létre és a Pál ur szatirikus bicskája a csizmaszárban marad. Ellenben létrejön az, hog Porlaky András lelkesen bámul és mosolyog Lidikére. — Milyen gyönyörű teremtés! Hogy meg­nőtt! Hogy megszépült a bál ótal Lidiké lesüti a szemét. Alattomba azonban föl-fölnyitja. És alattomba azt gondolja: — Milyen kedves kölyök ez az Andris! Birkás Pálné pedig ravaszul mosolyog. — Értjük! Tudjuk már! Mindig igy kezdő­dik a dolog! Mondanunk sem kell, hogy Birkás Pálnénak igaza van. Hogyne volna igaza az anyai sziv­ek! Anniyban nincs, mert a dolog többnyire vagy nem mindig igy kezdődik, azonban min­dig igy végződik. Kivéve, persze, a kivételeket, Mi nem vagyunk barátai a kivételeknek, tehát a goromba Birkás Pál kedvéért se tehetünk ki­vételt. De ha már csakugyan be kell számol­nunk, hát Isten neki! Beszámolunk mi is, noha nem vagyunk fajmagyar Kropanyik. Walde- márok! Egyszerűen és becsületesen számolunk be és pedig annál inkább, mert semmi közünk sincs semmiféle se merkantil, se agrárius, ee másféle politikához! Tehát annál inkább, mert semmi huncutkodnivalónk sincs és mert még csakugyan ki találna valami sülni. Hiszen ma­napság annyi minden kisül! És az ember so­hase tudhatja! Egyszóval: Birkás Pálné kisie­tett a szobából, hogy némi papramorgóval és friss töpörtyüs pogácsával térjen vissza. Azon­ban nagyon rejtett kincsek lehetnek Dagasztó kies berkeiben a nevezetes patriarkális cseme­gék, mert Birkás Pálnénak sokáig kellett ke­resnie őket, mig aztán jókésőn rajok akadt. Annyira későn, hogy Porlaky András nem is győzte várni. András úgy gondolkozott, hogy az embernek az élete és a boldogsága utóvégre se függhet a töpörtyüs pogácsától. 7 A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents