Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-13 / 284. (2801.) szám
1981 december 18, raflárnaip. mscmcÉmaes^am A szlovenszkói magyar könyv Karácsonya Karácsonyi tájékoztató a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetről — A Kazinczy Szövetkezet célja; minél több és jobb szlovenszkói magyar könyv megjelentetése, irodalmi lap életrehivása és az irodalmi sajtóval kapcsolatos más akciók — Az erdélyi irók tervbevett szlovenszkói turnéja Prága, december 12. Szlovenszkói magyar könyv! Ebben a fogalomban a Szlovén szkon élő magyar nép töredék kul turális és szellemi jelentősége, feltörekvő akarata, fellángolása, kristályosodási vágya, árvasága és erőtlensége mutatkozik meg, mint egy nagy gyűjtő lencsében. A végéhez közelgő és folyamán nem kerülhette el senki figyelmét az a heróikus erőkifejtés, amelyet ez a szlovenszkói magyar lélek a betűbe, a könyvbe inkarnáüódás szent célja érdekében felmutatott. A felelősségérzés és küzdelemvállalás nagyszerű elhatározásai által vezérelt férfiak a szlovenszkói miagyar nép kultúrájának önkéntes őrizői, hittel, s jövőépítést célzó tervekkel, pozitív munkarendszer öntudatával felfegy- verzett önkéntesek siettek a reménytelennek látszó feladat megoldására: Megteremteni szlovenszkói magyar helyzetünk, Üótünk, jövőnk vetítő vásznát, a gondolatokkal tele Írandó magyar könyvek bizo- dalmas seregét. A rádió, a film s a többi diadalmas gondolat — és müvészetközlő koreszköz mellett, — miként az európai népek óceánjában maga a cseppnyi szlovenszkói magyarság, — úgy találta meg hivatását és értelmét a Hamupipőke — szlovenszkói magyar könyv is. Ma már van! Táguló tüdővel lélegzik s mint a nevelésre szoruló, alig — most serdült gyermek, a legnagyobb feladatok elvégzésére készülődik. Nagyszerű látvány, miképpen kezd öntudatos, friss és magabizó életet élni az ifjú teremtmény. A szlovenszkói sorsú magyar néptöredék kulturhistóriájának eddig meglehetősen sivár lapjait szorgos kezek tehetséges munkája ezentúl már tele Írhatja az emberi és magy ar gondoljatok, szépségek és etikus értékek garmadájával. Kívülről szemlélve kis eposz ez, mint talán aáf építő hangya munkája az erdő végtelen ígéretei között, de belülről lakályos otthon most is már s talán nem-sokára -gigantikus boltozatu székesegyház. * A szlovenszkói magyar könyv sorsfordulójánál nem árt áttekinteni a kezdés küzdelmes éveit. Az áliamfordulat a lélek lakatlan szigetére, önállóság kietlenségébe, az ismeretlen szellemi feladatok felsorollhatatlan tömegének kellős közepébe állította az itteni magyarságot. A gyermekeipős magyar könyv azonnal megkezdte halk topogásait. Kívülről félszegek, belülről fejletlenek voltak ezek a könyvek, mégis meghatva szemlélhetjük őket. Sokszor a múló évek megtépázó ridegsége úgy mutatta, hogy ebből a kezdetből taJJán soha sem lesz magasabb fejlődés. A mai szlovenszkói magyar könyv, ahányat a kezünkbe veszünk, mind azt prófétaija, hogy ellenkezően, bámulatosan nagy fejlődés következett be. Ezeknek a könyveknek tekintélyes hányada ma -már kívül szép és belül jó s ha nem is elégedhetünk meg avval a színvonallal, amelyet ezek a könyvek legfelül elérnek, mégis azt mondhatjuk, hogy most már bizalommal tudunk a belföldi könyv jövője elé tekinteni. *' A könyvteremtő munka keretei kiépültek. A könyvsajtó megizmosodása most már attól függ, hogy szellemi életünk munkásai mennyi értékes gondolatot tudnak betűkbe termelni s a könyvteremtő munka szervezkedési része mennyire tud a közönség körében erőre kapni. Szövetkezeti formája, fejlődésszerü előlé- pése és első sikerei, amelyek a világraszakadt gondok között is életképességről tanúskodnak, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetét predesztinálják arra a szerepre, hogy a szlovenszkói magyar könyv, irodalmi sajtó, az 13219/H/27. általa vezetett kulturális organizáló munka központja legyen. A Kazinczy Szövetkezetben a szerepe s a hozzáfűzött várakozások állandósulása mindinkább ki is domborodik. Emelkedő értékű könyvek kiadásán kívül nevében és célkitűzéseiben híven ennek a Kiadó Szövetkezetnek a működési és proüuk- tivitása körébe tartoznak más feladatok is: Például a szlovenszkói viszonyokhoz alkalmazott, de, az egyetemes magyar kultur- munka láncába értékesen kapcsolódó iro- daflim folyóirat megteremtése is. A kezdés első évének végén, amikor a Ka* rheumatikus betegségeknél (köszvény, csuz) elismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emésztést elősegítő asztali víz. 9 rácsony felénkáramló szeretet melege az örök emiberr s egyúttal isteni gondolat megszületését közös emberi kinccsé teszi, a Kazinczy Könyv- é-s Lapkiadó Szövetkezet, ezidőszerint az irodalmi sajtó egyetlen szlovenszkói szervezete, hivó szót Intéz magyarságunkhoz: Fordítsa figyelmét s a* égés* évre kiihiató kíváncsiságát erre a kultúráig tartalmú, szellemi törekvésű, fontos vállalkozásra is! Ez az érdeklődés, figyelem és termékeny ká- váincsiság teheti Lehetővé majd, hogy a gondok nehéz terűében most hordódó uj év folyamán a Kazinczy Szövetkezet már messze- sugárzó erővel fejthesse ki szépítő, javító, felderítő, vigaszt és bátorítást nyújtó tevékenységét. A könyvek, több és jobb könyvek s a megalapozott, komoly hivatással induló irodalmi lap megjelentetésén kívül, de evvel a munkájával kacsolatosan, a kellő érdeklődés esetére, fokozatosan a Kazinczy Szövetkezet egyéb kulARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias <32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHAII, VACLAV. NAM. 72/Xa. turális terveket is melenget: Például a jövő év első hónapjaiban felolvasó és előadó turné keretében igyekezne megismertetni a szlovenszkói magyar közönséggel a testvér erdélyi magyar irodalom jeles és értékes képviselőit is. Szellemi értékekben gazdagabb jövő perspektíváit bontakoztathatja ki a közönség nagyobb érdeklődése. Ezeket a perspektívákat a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet jövő évi munkaprogram-tervezete már fölvázolta s annak részletei sorban a közönség elé fognak kerülni, mint amely megteremtette, fenntartja és nagyszerűen kiszélesítheti az első magyar kulturális célú szövetkezetét. Karácsony ünnepe igazi alkalom és elmu- laszthatatlan időpont arra, hogy általánosságokban és teoretikus meggondolások segítségével is, komolyan foglalkozzunk egy ilyen jócélu, szép és igaz álértésekkel létrehozott kulturális vállalkozással, mint amilyen a Kazinczy Szövetkezet, a szlovenszkói magyarság egyik legértékesebb tulajdona. (d, i.) A legfelső bíróság leszállította a Böhm-fivérek büntetését Rimaszombat, december 12. (Saját tudósítónktól). A brünni legfelső bíróság Schalet Joachim dr< rimaszombati ügyvéd fellebbezése folytán a napokban foglalkozott a katonai árulás büntette címén elitéit Böhm-fivérek bünperével ég a védő előterjesztésének helyt adva, a felső bíróság ítéletét megváltoztatta. Tudvalevőleg a rima- szombati kerületi bíróság Böhm Ferencet nyolc, fivérét, Imrét pedig hatévi fegyházbüntetésre Ítélte s ezt az Ítéletet a kassai felső biróság helybenhagyta. A legfelső biróság Böhm Ferenc büntetését négyévi és hathavi, mig Böhm Imréét négyévi fegyházra szállította le. Az aranybárány Irta: Lörinczy György Egyesegyedül a Birkás Pál őei portája és majorsága d éledezik Dagasztó-vö’gy jobboldali lankáján bús magányosan, noha benne vígan csicsereg és jókedvűen dalolgat a repeső kis madár: Birkás Lidiké és a csicsergő, vidám kis csalogányok öröklött törvénye szerint várja — őt. A tündérherceget vagy királyfit, akinek véletlenül mindig arra az egyetlen Hamupipőkére fáj a foga, aki egyesegyedül a Dagasztó-völgy elátkozott Birkás- kuriáján található. Délfelé kocogott az öreg idő azon a napon, amelyről ezúttal szó van és Lidiké letekintett az ablakból Dagasztó-völgy kies dág- ványaira, amelyek kerékagyig érő vendégma- rasztó sarával két formás kis poroszka küz- ködött, éppen a Porlaky András zabolázó kocsiskeze alatt. Lidiké nem lett volna igazi Hamupipőke, ha tüstént meg nem ismerte volna a közelgő fogatot, mégpedig, persze, gazdájával együtt. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy legfőképpen és legisleginkább Porlaky Andrást ismerte meg, ami máskülönben is természetes és magától értetődik. Mert fogatot láthat az ember akármennyit, de Porlaky Andrást csak egytlenegyet, azt is csak Poriakon, sehol másutt. Nem akarunk pletykázni, de nem is tagadhatjuk le, hogy Lidikének az ismerkedési tekintet után berekedt a csicsergése és arcocskája lángba borult. Szép, barna mandulasze- mei pedig odabámultak a Porlaky András — poroszkáira. — Csakugyan idejön! — gondolta magában. — Csakugyan! Hiába variáljuk és pedig akármilyen lelkes variációkban a csakugyant, végre mégis csak meg kell vallanunk, hogy a váratlanul fölbuk- kaf .szituációnak történelmi előzményevan, ami megmagyarázza, hogy Lidiké miért bámult és miért pirult el és miért gondolta magában, hogy — csakugyan! Azért, mert tavaly, vagyis másfél esztendővel ezelőtt, farsangban, a főszolgabíró unszolására, Birkás Pál és hitvese, született Csu- csomy Vilma, a családi hagyományoknak hódolva, Lidikét bemutatta a nagy megyebálon. Lidiké sokat táncéit és reggel, mikor fölszál- lot; a szánkóra, azzal búcsúzott el Porlaky Andrástól: — A viszontlátásra, Andriskám! Amire természetesen Andris meghatott és hoszadalmas kézcsókkal borult a Birkás Pál- né és Lidiké kacsóira. — É-édes Vilma néném! Láthatjuk tehát, hogy Lidiké nem ok nélkül csodálkozott Porlaky András ugyanis azóta sem mutatkozott *e Dagasztó-völgyben, se a láthatáron. Közbejött ugyanis a magas po- l.lika, vagyis a kapo-kai viharos csődület. A kaporkai választókerület forrón szeretett és méltán népszerű képviselője, Kropanyik Val- demár, a rendületlen nagy fajmagyar hazafi, pünkösd má3odrapján neszámolót tartott Kaporkán, ahová Poriakról Porlaky András és Dagasztóvölgyből Birkás Pál is bekoosikázott, hogy a forrón szeretett fajmagyar bálvány szónoki remekművét meghalgassa. Andrásunk, mint kötelességtudó szavazógép és szenvedel- mes orditnok, a beszámolóbeezéd végeztével elbömbölte az obiigát éljeneket és azután a banketten szabáJyszeiüen becsipve, hazabrics- kázott Poriakra. Mert mégis csak legjobb otthon! De amikor éppen föl akart kapaszkodni a hricskára, akkor lobok oda Birkás Pál és nevelve vállonütötte a fiút — No, Andriskám, — kacsintott rá bizalmasan. — hát mit szólsz hozzá? A Porlaky Audias homlokán kemény és éles barázdák jelentek meg, amiket nyilván a Propanyik Valdemár beszéde szántott oda. — Hajh. hajh! — sóhajtotta el barázdáit Andrisunk feleletül. — Valóban, Pali bátyám. a magyarnak, ha élni akar, csakugyan merkantil politikára kell áttérőié! Az egész szónoki remekműből, amivel a szenvedelraes fajmagyar honatya másfél órán át izgatóan mulattatta Kaporka s vidéke intelligens választoközör.ségét és a becses családtagokat, m ndössze ez a titokzatos mondat maradt meg a Porlaky András koponyájában. Elég is anny't hazavinni az olyan nagy, kerek koponyának! Birkás Pálnak a szeme Andrásra meredt. — Éde., 3andikáml — szóit a szánakozás gúnnyal vegyített méabus hangján. — Hát tudod to, mi :.z a merkantil politika? András elpirult. Leg‘slegel ős zör érezte életében, hogy rajtakapták. Persze, hogy sejtelme se volt róla, mi is hát az a merkantil politika. Tehát mérgibe nagyot káromkodott. — A fene ott egye meg az egészet! Akár tudom, akár nem. Bi.-K.ís Fáinak úgy sincs hozzá smmi köze se, punktum! Most már tehát ismerjük hiteles adatait a nevezetes történelmi előzményeknek. Tudjuk, hogy a Dagasztóvőlgyben a Birkás-kuria méla ablakai íniért lesik hiába a vndégmarasztó dágványt: jön-e már a herceg? A herceg nem jött. Senkise jött. Se herceg Porlaky, se senki Porlaky. Még András se; bizonyosan a merkantil-politika csábította el Dagasztóvőlgytől! Másfél esztendő óta hire-hamva sincs. Másfél esztendő óta felénk se nézett! És most a közismert bricska csöndesen bekanyarodik a Bir- kás-kuriai udvarára és a bircskáról Porlaky Andris ugrik le, személyesen! Birkás Pál, persze, nincs itthon, aminek Andrásunk szívből örvend. Az a Pali bátyám úgyse tud egyebet, mint csufolódni! Az ember utóvégre is nem azért él a világon, hogy a Birkás Pál avas anekdotáin és rossz viccein még ráadásul hálásan vigyorogjon is. Az embert, amint András magába elmoníordirozta, inkább azért él, sőt bal is, aki Birkás Pálné- val együtt elibe siet. Aki mosolyog és csicsereg és irul és pirul is, hogy egyebet ne mondjunk. Nem is mondunk, mert intelligens olvasóink már úgyis tudják, kiről van szó. Tudják, hogy Birkás Pálnéva] együtt csakis Birkás Lidiké siethet Andrásunk elébe. Ha nem ő sietne, akkor könnyen meglehet, hogy Porlaky András megint valami kolosszális marhasággal állana elő, amit aztán Birkás Pál, mint szellemes Juvenalis, megint a Dagasztóvölgy stílusa szerint kritikai bonckése alá tiporna. Birkás Pál azonban nincs itthon és ennélfogva a kolosszális marhaság nem jön létre és a Pál ur szatirikus bicskája a csizmaszárban marad. Ellenben létrejön az, hog Porlaky András lelkesen bámul és mosolyog Lidikére. — Milyen gyönyörű teremtés! Hogy megnőtt! Hogy megszépült a bál ótal Lidiké lesüti a szemét. Alattomba azonban föl-fölnyitja. És alattomba azt gondolja: — Milyen kedves kölyök ez az Andris! Birkás Pálné pedig ravaszul mosolyog. — Értjük! Tudjuk már! Mindig igy kezdődik a dolog! Mondanunk sem kell, hogy Birkás Pálnénak igaza van. Hogyne volna igaza az anyai szivek! Anniyban nincs, mert a dolog többnyire vagy nem mindig igy kezdődik, azonban mindig igy végződik. Kivéve, persze, a kivételeket, Mi nem vagyunk barátai a kivételeknek, tehát a goromba Birkás Pál kedvéért se tehetünk kivételt. De ha már csakugyan be kell számolnunk, hát Isten neki! Beszámolunk mi is, noha nem vagyunk fajmagyar Kropanyik. Walde- márok! Egyszerűen és becsületesen számolunk be és pedig annál inkább, mert semmi közünk sincs semmiféle se merkantil, se agrárius, ee másféle politikához! Tehát annál inkább, mert semmi huncutkodnivalónk sincs és mert még csakugyan ki találna valami sülni. Hiszen manapság annyi minden kisül! És az ember sohase tudhatja! Egyszóval: Birkás Pálné kisietett a szobából, hogy némi papramorgóval és friss töpörtyüs pogácsával térjen vissza. Azonban nagyon rejtett kincsek lehetnek Dagasztó kies berkeiben a nevezetes patriarkális csemegék, mert Birkás Pálnénak sokáig kellett keresnie őket, mig aztán jókésőn rajok akadt. Annyira későn, hogy Porlaky András nem is győzte várni. András úgy gondolkozott, hogy az embernek az élete és a boldogsága utóvégre se függhet a töpörtyüs pogácsától. 7 A SALVATOR FORRÁS
