Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-08 / 255. (2772.) szám

6 ^rxcaiAW^abhiriap 1931 november 8, Ta/aárnap. Mielőtt keziyü tm gummíharlsnva melltartó *.». szükségletéi beszerezné. tekintse meg gazda* választékú raktá runkat és gvözSdfün meg Olcsó órainkról! BLUMBERG Koiice, Hlavná (Fő) u. 89 Telef. 360 Fiák: Spisská Nova Vés. „Pro RataM tagoknak 6 havi hitel! Kis tárcák Irta: Karinthy Frigyes Hivatalos ut Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy végre részletesen beszámolhatunk a papirhiány hiteles és kimieritő történetéről. Átlapoztuk az ügyre vonatkozó okmányokat, — nem kis munka volt de az eredmény megérte. Ugyanis... Annyit mindenekelőtt meg kell állapi tani, hogy a kormáuy a legnagyobb jóindulattal és lelki ismé­re 11 el intézte az ügyet. , Ezt az is bizonyítja, hogy már akkor, árikor a hiány kicsi volt, tehát a baj csirájában, nem fog­ván fel könnyelműen a kérdést, a kormány fog­lalkozni kezdett a dologgal és felszólította az ille­tékes szakköröket, terjesztenék elő a helyzétről szóló véleményüket Az illetékes szakkörök részletes felterjesztést nyújtottak be, megjelölve a papirhiány öiáréteit és jelentőségét. Ezt az okmányt haladéktalanul átküldték 3 papirellenőraő Miniszteri Szakosztály Albizottságá­nak, ahonnan megfelelő bélyegekkel a Rostfeldol­gozó Központ Átkgoeitó Bélyeghatóság Illetményi Vezérképviseletéihez került, mely intézmény vi­szont „sürgős" felirattal figyelmeztette a Felssak- Al'bizottság Háncsfelügyelőségót, hogy azonnal csatolja az iratokat a Vérese-Cseppfolyósttó Tárcsa- központhoz beküldött poétába. Itt történt azután az a kis tévedés, ami némikép­pen feltartotta a do’gok további menetét. A fenti hatóság iktatójában annak rendje ós módja ezerint legépelték az átiratot, — kezünkben volt az okmány és megállapítottuk, hogy a hiva­tal nem hibás: a gépirókisasBtony követte el a hibát, mert, egy helyen , pajpir" helyett „tapir"-t irt és ez a kifejezés került azután az okmány felzetére. Ezt előre kellett bocsátanunk, mert csak igy ért­hető. hogy ebből az intézetből az okirat egyenesen a Természetrajzi Muzeum Balparti Igazgatóságához •került, ahonnan haladéktalanul áttették az Állat­kerti Igazgatóságot Ellenőrző Miniszteri Osztály előadójához. Innen kezdve aztán igen gyorsan intéződött az akta. Két hónap ee tellett bele s már hivatalos iratot kapott az Állagért Igazgatósága, referáljon sürgősen ebben az ügyben, e minisztérium egye­nes felhívására, mert a kormány élénken érdek­ed ik az ügy iránt. Az ezen okmány dátumától további két hónapra terjedő keltezésekkel jelölt aktákban semmi külö­nösebbet nem találtunk: elintézéet csak e hó ele­jén írtak rá az aktacsom-ókra. Az ügyosztály refe­rense tisztelettel visezazárta a csomagot a minisz­tériumra, azzal a megjegyzéssel, hogy amint az ‘2.W2/b. mellékletből kitűnik: az Állatkert Igaz­gatósága úgy vélekedik, hogy vau ugyan némi hiány tapirokbau, mert a két év előtt született két kis tarka tapir megdöglött, de ez a hiány korántsem akkora, hogy nagyobb üzemi zavarokat idézhetne elő. Ezzel a véleményezéssel került vissza az akta ki- Indulási helyére, aíhol utánjárással rájöttek a hibá­ra fi újabb felterjesztést intéztek a kormányhoz. Ebben az időben azonban, sajnos, a dolgot már nem lehetett orvosolni, mert közben n hiány olyan mértéket öltött, begy az ügyre vonatkozó átirat­hoz már nem maradt papír, — a készletet fele­mésztette a tapirhíányra vonatkozó aktaosortlág­* Dióévo nő A drága nagy festő. Hippi-Rónai adott ilyen címeket, impresszionista képeinek, az akkori divat szerint. Dióevő nő. Itt fi! előttem, a ligeti pádon. ■Jcs-zirői, ahogy közeledtem feléje, először azt hilfem, horgol vagy köt. Egyforma, gépies mozdulatai, ahogy serényen forognak ujjai, a texf IfcsenHlek őstermelésének ölök. ösztönös, szinte állati ügyepf/sgét idézik: a pós szövi igy hálóját, o selyemhernyó mozgatja így buic-.i. fo-h'-r kin fejét, jdibra-balra, mikor gubót BREYER GYULA- Egy magyar zseni halálának tizedik évfordulójára Nekem személyei ügyem ez az évforduló. A legjobb barátom volt, a legigazibb ember volt, akit ismertem és a legnagyobb magyar sakkozó zseni volt — a szintén tragikusan elpusztult kassai ügyvéd/bojtár, Charousek Rezső mellett. A zsenit a belső láng gyakran idő előtt fel­emészti. Ezek a tragikus zsenik. Ilyenek vol­tak a sakk történetében Morphy, Oharousek és Breyer. Aljechin is ilyennek indult. Majd­nem hogy a szovjet börtönében végezte, csak az utolsó órákban vezette vissza a kegyes végzet Nyugateurópa biztonságosabb talajára, állói aztán teljes nagyságában kibontakozott. Bróyer Gyula huszonnyolc éves korában, teljesen tönkrement szervezettel vivta meg haláltusáját egy pozsonyi nyoimorlakásban. Elgyöngülő kezei még papírra vetettek egy nagyszerű tanulmányt, amely a bástyának fu­tár elleni végküzdeknét magyarázta meg és fektette uj alapokra. Ez a tanulmány kézen- közön elkallódott. É$ Breyer Gyula ott pihen jeltelen sirjában a pozsonyi zsidó temetőben. Talán még egy szál virág sin.es ezen a ros­kadozó sir ha lmon. Huszonnyolc éves volt. Azt szokták mon­dani az ilyen emberre, hogy még csak ígé­ret. 1920 decemberében aratta első igazán nagy diadalát a berlini nagymesterversenyen, ahol két egységgel előzte me® a mezőnyt, amelyben nem kisebb nagyságok, mint Réti, Bogoíjubotv, Maróczy, Tartakower, Tarrasoh, Miése<s végeztek mögötte. Amikor 1921 szep­temberében, Kassa—Pozsony vároakőzi foo<t- ballmérközés alkalmával utoljára találkoztam vele, felcsillanó szemmel mondotta, hogy a hágai versenyre meghívót kapott. Ezen fog találkozni Aljetóh kinél, az uj csillaggal. Alje­chin ekkor került az európai porondra, ez volt a nagy orosz „.straggle fór life“ kor­szaka, küzdelem a létért, az elismertetésért, beérkezés a nagymesteri klasszisba. Triberg és Budapest első dija jelezték a felfelé törő karrier állomásait. Breyer Hágában akart ve­le megmérkőzni. Októberben még egy vak- szimultán produkciója volt Zsolnán, gyönyö­rűen sikerült, Zsolnáról hazatérve ágynak dőlt és november kilencedikén meghalt. A hágai ^rsenyen Aljechin szinte koukurren- cia nélkül volt első. Amikor a pozsonyi sir mellett állottam, könnyeim azt a magyar zsenit siratták, aki ebedül hivatott arra, hogy a magyar sakko­zást úgy reprezentálja, amint azt 1896—1899 között Charousek és 1896—1900 között Ma­róczy reprezentálta. A sakkélet Casablanca diadalát harsogta, a kubai gépezerü techni­kájával és főleg fiatalságával Kuba tropikus éghajlatán megverte a világbajnokot, minden idők legnagyobb sakkozóját, Laskert, az indi­vidualizmusnak a hordozóját.. Aljechin ekkor volt útban Európa felé, még nem tudták, mi rejtőzik benne. Kik lesznek az uj világ­bajnokok méltó ellenfelei, ez volt a kérdés. És erre a kérdésre Réti adott pregnáns fele­letet: Három sakkozó van, aki jobb Casa­blancánál: Lasker, Breyer és a harmadikat szerénységem tiltja megnevezni. Ha versenyeredmények alapján értékel­nénk csupán, Breyer ném kapna tuimagas helyet a nagymesterek ranglistáján. Mind­össze egy nagy eredménye volt: a berlini első dij. De ne feledjük, hogy sakkozói működé­sének dereka az 1914—-1919 évekre esett, amikor a nemzetközi sakkélet szünetéit, ver­senyek nem voltak, amikor tehát képességei készít Serényen és. sebesen mozognak az ujjak, a bonyolult és nagyszerű szövőgépek ez első mo­delljei és mintaképei — & ahogy, szabályos idő­közökben. szájához emelte két Ujját, azt hittem, a cérnát harapja el vagy a pamut végét nedvesíti. Most látom, hogy diót eszik. Egymásután emelgeti ki öléből a rücskös, nagy magvakat. Két tenyere közt meg roppant ja, egyfor­mán, mindegyiket —• aztán gyorsan ée ügyesen szedi szét, zságereli ki: az aranysárga gerezd ellent áll, makacsul kapaszkodik bele, sokrétű ro­vátkáival, a kéreg belső falának zegzugos labirin­tusába. De aztán leválik mégis a repedt kéreg s a két gerezd, egymáshoz simulva, egészben ma­radt — ketté tó választja, úgy emeld ka közülük azt a Ide hártyát, ami összeköti őket. Megforgatja, előreuyujtja kerekre nyitott, piros kis csőrét a miközben fl fogacskák sebesen őrlik a jóizü, olajom belet, az ujjak és tenyerek már újabb diót vesznek munkába: az üzem pillanatig ée szünetel. 6 ahogy elmegyek előtte, hirtelen rájövök, mb hez hasonlít a Letisztított dióból, — többször át- villaut rajtam, hogy valamihez hasonlít, de nem jutott eszendbe, mi az. Hát persze! Nem vették még észre? Hát nem egészen olyan egy ilyen egészben kd­öméit dióból, mint egy koponyáiból kiemelt emberi agy velő? Ahogy orvosi könyvekben, tájauatöiurnvial atla­szokban látható. Ugyanaz a forma, a kőt féltekével, beszűrőd éhek­kel és kacskaringéé rovátkával, még a színe is hasonlít. Emberi agy velő. A gondok és gondolatuk rengeteg rovátkájával. Féitá ügyvelő. Éppen rncsl tűnt el a mékusny cl vöcske mögött. ki sem bontakozhattak. Mindössze négy7 éven át ragyogott az európai sakkbolotzaton. 1914- ben a mannheimi versenyen, amely a mozgó­sítás miatt befejezetlen maradt, negyedik volt Aljechin, Vidmar és Réti mögött. Még hárem forduló volt hátra ós talán magasabb­ra is vitte volna. De a szakértő már Mann- heimben láthatta a jövő képét: Aljechin, Réti és Breyer fognak dominálni. Breyer a leghamarabb dőlt ki. Réti már sok sikert ara­tott. De a győzelmi pálmát csak Aljechinnék állott módjában elhódítani. És Breyer nagyságát nem szabad csak a versenyeredmények alapján mérlegelni. Ez a zseniális szellem egy roncs testben lako­zott. Utolsó versenyéiről, Becsből Írja haza: „Nem tudok játszani. Amikor ellenfelem van húzáson, a pulzusomat fogom. Százhúszat ver.“ — Csak a saikk iránti nagy szeretető és versenyzői kötelességérzete tartja ott, hogy befejezze a versenyt. Harmadik helyen végez Euwe és Sámisch mögött, — Breyert játszmáin keresztül, mint alkotóművészt kell felmérni. Ekkor ismerjük fel igazi jelentőségében. Réti, Nimzowics és Aljechin mellett ő a sakk első nagy forradalmárja, a modern sakkozásnak megteremtője, ő az, aki kiragadja a nemes játékot z elsaibkraosódá® veszedelméből, uj felfogást gyökereztet meg- folyton újat és újat keres és végül az igazság közelébe jut. Fel­veti a kérdést, hogy melyik a legnehezebb állás a sakkjátszma egész folyamán és azt a paradox feleletet adja, hogy az alapállás. Már az első lépés determinál, félre a sablo­nokkal, megkezdődött a harc. Világos lépett Paraszttal nyitott? A felhúzott paraszt mel­letti mezők meggyöngültek, nézzük, hogyan játszók rájuk sötét A régi centrumelmélet? Revideáljuk csak! Az e4, d4 gyalogcentrum le­het erős, de lehet a gyöngeség forrása is. Ott van a rettegett vezércseles formáció, a gya­lognak d4, c4 állása. Próbáljunk modern esz­közökkel erőt veuni rajta. Tehát: 1. d2—-d4, Hg8—16. 2. c2—c4, e7—eö! Adjuk oda pilla­natnyilag az e5 gyalogost, az bármikor visz- szanyerhető, viszont a világos állásában gyön- geség marad vissza, a c4 gyalogos, játszunk arra. így születik meg a budapesti ellenesei, amely olyan rettegett fegyverré vált, hogy éveken át világos nem mert vezércselt ját­szani. Breyer ismeri fel a futár ezárnyfejíő- désének nagy jelentőségét is, amikor azt Írja, hogy a futár legjobban áll b2-őn. g2-őn (vagy a korrespondeáló mezőkön), mert e legtöbb mező uralja és mert a legnehezebben távolít­ható el. Ee ezen felismerés alapján alakul­nak ki aa indiai játékok fajtái, amelyek ma a megnyitásoknak legnagyobb részét teszik. Nem volt a sablonok embere, eredeti al­kotó volt. Soha sakk-könyv nem volt a ke­zében. Egyszer szinte szemrehányólag mond­tam, miért nem tanul egy kevés teóriát, hi­szen a megnyitások ismeretében rengeteg időt takaríthatna meg a versenyjátszmában a közép játék számára. Mert a 30 lépésre ki­szabott két óra őnála ugv alakult, hogy az első nyolc—fiz lépésre egy és háromnegyed ófát használt fel, úgyhogy mi, hűséges kibi- icei tojástáncot jártunk, amikor a középjáték labirintusában „zug-zug" kellett lépéseit megtennie. Akkor nevetve válaszolt: Vagy jó az a változat és akkor megtalálom és ennek az alapján építem tovább a játszmámat, vágy­ba nem találom meg, hiába fogod ná, hogy •jó, én azt mondom, hogy rossz, mert nem nekem való. Ezért jámbor „bíichli-faló" sakkozó, forgasd át a sakk-bibliát, a Bilguert, nem találsz ol­dalt, amelyen ne találkoznál Breyer Gyula nevével. Micsoda koponya volt! Akik tanúi voltak világrekordjának, amelyet Kassán, 1921 feb­ruárjában állított fel, sohasem felejtik cl ezt a produkcióját- Kitűnő táblanélküli játszó vőit, aki könnyedséggel vezetett egyszerre tíz—tizenöt játszmát is a tábla megtekintése nélkül. Egy Ízben a felső határról beszélget­tem vele és akkor említette, hogy van egy mem no technikai elmélete, azt hiszi, hogy az egy időiben vakon vezetett játszmák számát fel lehetne emlni negyvenre is. A rekordot ek­kor P'illsbury tartotta az 1901 évi hannoveri huszonc"-es produkcióval. Hogy némi kere­sethez juttassam, merendteztem neki a kassai világrekordkisérletet és huszoöt (középerős játszót, köztük néhány erőset is, ültettem 1© ellenfeléinek. Egy pódiumra ültettük, háttal a tábláknak. Én szaladtam végig a sakktáblák során és hangos szóval közvetítettem Breyer lépéseit és a feleleteket. Délután háromkor kezdődött a produkció és este nyolcra már vagy négy ellenfél Ik i dült A játszma vezetés­ben a legkisebb zavar sem mutatkozott. Este pyolckor egy órára meg szakítottuk a produk­ciót, vacsorázni mén tünk a Roya!-étterembe hármasban (Orosz Bertalan dr. sakk rajongó kassai ügyvéd volt velünk), beszélgettünk köl­tészetről, irodalomról, társadalompolitikáról. Kilenckor tértünk vissza a versenyterembe, ekkor következett a produkció legmegdöb­bentőbb része: Breyer fejből elmondta a meg­maradt busz táblán levő állásokat. Mintegy ötszáz pakkfigura pontos helyét jelölte meg, egyetlen hiba nélkül. Éjfélkor ért véget a nagysikerű mutatvány, a.z utolsó ellenfél, Uerz dr., a kiváló zongoraművész volt, akinek •sikerült remist kierőszakolnia. Szegény, araikor sehogyan sem tudott ke­Tatranské Matliáry (Tátra-Matlárháza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Pros­pektust kivánatra küld az Igazgatóság resni — és kérni sohasem kért senkitől, még akkor sem, amikor napokon át éhezett — egy érdekes lapot adott ki Szellemi Sport •elmen. Amit ebben a kis lapocskában össze­hordott, az bámulatos teljesítmény volt. Irt hat oldalas szerelmes leveleket, amelyek elöl­ről olvasva ugyanolyan szavakat adtak, mint hátulról visszafelé. Nem volt titkos írás, amelynek szövegét két—három percen belül meg nem fejtette volna­Elsőrendű matematikus, fizikus és építő­mérnök volt. Diploma a kezében. A világ leg­nagyobb saikk zsenije. És tiz koronákért kel­lett játszania öspartnerékkél a pozsonyi Carl- tonban. É$ éhen kellett pusztulnia az Ur 1921. esztendejének november kilencediken Pozsony városában. A síremlékére alapot gyűjtenek. Az alap sorsáról nem tudunk semmik Talán a po­zsonyi sakk-körben kezelik. Ám u-gy tudjuk, hogy halálának tiz éves fordulójával körülbelül egybeesik a csehszlo­vákiai magyar tudományos és művészeti tár­saság megalakulása. Talán ennek tagjai gon­dolhatnának arra, hogy mégis csak kellene jeltábla annak a magyar sakkzseninek, akit Aljechin és Tartaikower minden idők egyik legeredetibb sakiktehetségének nevez. Véesey Zoltán dr. A spanyol király a Szepességen A Szepességen évek óta föl-fölbukkau a spa­nyol királyi kérdés. Nem a magas politika szempontjából persze, túlságosan messze fek­szik a Szepesség a Bourbonok hajdani birodal­mától. A spanyol királyi ház sorsa egészen más szempontokból érdekli a szepesieket, amióta Ruzsbach-fürdőt újjáépíttette Zamojszki gróf, a spanyol király rokona. Mint mondják, az épít­kezés idején súlyos pezeták forogtak a szepesi bankokban. Tetszik is a dolog a derék szepe­siknek s néhány év óta állandóan fö!-írn kan egy-egy uj hfr, értesülés a lengyel grófi és a spanyol királyi családról. Mikor Alfonzét elbocsátották magas hivata­lából, újból megindultak a kombinációk s e ta­lálgatások fókusza most Lubíó vára lett. ah^á állítólag a száműzött király beköltözködik. Me­sés kincsek hire járta s mindenki tudott vala­mi újat érdekeset a Zamojszki—Bourbon-csa- ládróí. Nem csoda, ha a Szepességen hire ter;edt annak, hogy a spanyol király sokszor megfor­dul a szepesi végeken. Tekintve, hogy Alfonz szeret vadászni, már pedig a Szepesség bővel­kedik vadterületekben. Él a környéken egy földbirtokos, aki megle­pően hasonlít őfelségéhez, Bourbon Alfonzhoz, igaz, hogy ezt az egyezést eddig csak képről ítélte meg a rokonság s a vadásztársaság, de szembetűnő mégis a hasonlatosság, ami a ki­rály bajusza, orra, ajakvágása és ismerősünk arca között van. őszi vadászatra Indult a társaságával s az egyik nagyobbforgalmu szepesi állomáson várt a vicinális vonatra. Ott sétált a perronon, vállán puska, oldala mellett a kutyája, elegánsan, szótlanul. A tár­saság többi tagja csoportba verődve valami autót szemlélt az állomás bejárata előtt. Egy jóképű öreg vasúti alkalmazott már percek óta figyelte a föl-alá járkáló vadászt. Mindig ntána pillogott, kitartóan nézte, látha­tólag érdekelte erősen. S akkor, jó öípercnyi figyelés után csönde­sen odamegy hozzá és megszólítja szlovákul: — Uram, ugy-e ön a spanyol király? A barátunk föltalálja magát, nem elrontója a tréfának s a kedves naivitásra nagykomolyan felel: — Igen! S hogy a dolognak nagyobb nyomatéket ad­jon, félrehúzza a derék embert, kezébe nyom egy ötkoronást $ halkan figyelmezteti, hogy ne szóljon senkinek. A vasutas arcán a tiszte­let ráncai futnak össze s a figyelemtől meg­hatva, csak a fejét rázza. Nem, persze, hogy nem, nem fog szólni senkinek. Állotta Is a szavát. Ott állt a perron egyik oszlopánál s tiszteletteljesen vigyázta a „ki­rályit, aki tovább járkált a kutyával, mint egy szuverén uralkodó inkognitóban. Néhány perc múlva belőtt a vadászok vona­ta, a „királyi intett a többieknek, azok na<ry- sietve szedelőzködni kezdtek s megrohamoztak egy harmadosztályú vasúti fülkét. A vasutas, aki eddig csöndeden állt az oszlop mellett, most már nem tudta türtőztetni magát s meglepetésében fölkiáltott: — Ilyen nagy ur és harmadik osztály! Ez aztán a krízis! És bánatosan ment a sorompók felé ... —thy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents