Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-08 / 255. (2772.) szám
4 ^nx<^MAfikARHnuÁi> Bal Palais Théatre Alhambra Prága Beléptidij nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs internacioná- lis világvárosi program Kát sanekar Két zenekar annak a különbé® jogos követelésnek, hogy a papságnak is adják meg a karácsonyi, pótlekot, ezzel szemben azonban követeli, hogy legalább a kougrnális törvény hajtassák végre jóindulattal. A régi papinyugdljasok kálváriája . Valóságos kannibál! állapotokra vall a régi papi nyugdíjasok és még inkább a nyugdíjazott teológiai tanárok rendezetlen nyugdíjügye. Ugyan mutassanak nekem oly intelligens éleimüvészt, aki 5—6 ezer korona évi éknyugd íjból ki tud jönni a maga tehetetlen öregségiében, amilyen éhnyugdijra ezek a szegény öreg papi nyugdíjasok vannak kárhoztatva. Szövetkezett pártijaink nevében követelem, hogy úgy a régi papi nyugdíjasok, mint a régi teológiai tanár- nyugdijaeok, amennyiben nem élveznek valamely más, jövedelmezőbb javadalmat, úgynevezett beneficium simplexeí, ugyanolyan nyugdíjban részesüljenek, mint a nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazott lelkészek, respektive teológiai tanárok. Mint kuriózumot kell említenem azjt is, hogy amikor semmiféle más nyugdíjas ni nos kötelezve arra, hogy7 nyugdíjaztatása után is nyug- dijjárulékot izzadjon ki, ezt a kivételt mégis megtették a szegény papnyugdijasainkkal. Ideje már, hogy ez az anomália is mielőbb kiiküszöböliessék. Százmilliós deficit az állami kezelésben lévő egyházi birtokokon Ezzel kapcsolatosan bátor vagyok mindjárt szóvá tenni a lefoglalt egyházi birtokokkal majdnem felelőtlenül rendelkező s tisztán egyoldalú állami felügyelet alatt álló bizottság kényes viselt dolgait is. Tudomásom szerint közel 100 milliós deficittel záródott állítólag tavaly az a mintákézelés és gazdálkodás. (!) íme ilyen deficit adódik elő sok-sok ezer holdas birtok ég, erdőkezelésnél a kormány exponenseinek wirtschaftja mellett akkor, amikor a kis beneficiumon a tiszta katasztrá- lis jövedelem tízszeresét is keveslik sokan, amikor az alsó klérustörzs jövedelmének a megállapításáról van szó. Az ilyen wirt- schaft, amelynél az egyházi ingatlanokat avatatlanok lelkiismeretlen, vagy tudatlan kezelése százmilliós adósságba rántja, a nyílt és erőszakos államositásnál is sokkalta rosz- szabb, mert magánkezek révén elkallódik az egyház szent tuljdona, úgyhogy ha akarná is a politika a szekularizáció kését beledöfni az egyház testébe, maholnap nem lesz mit szekularizálni. Vagy talán céltudatosan járnak el igy az egyház tulajdonával, akkor ez az eljárás önmagán hordja a megitéltetését? Milyen másként fest az a latifundium, amely még ma úgy ahogy szabadkézben van, akár a szepesi, akár a nyitrai, akár a besztercebányai püspöki javadalom, kivéve azokat a birtokszecessziókaí, amelyeket a földreform leoperált róluk?! Tessék csak végigmustrálni Holubekék számadásait és a fent említett egyházi fejedelmeink számadásait! Egy ellen százat teszek a kockára bárki ellen, ha az összes pibspök urak személyi kiadásai együttvéve ha tesznek annyit, mint a Holu- bek ur mindenféle jövedelmei Imlön-kvÁön. Pedig a püspökségeknek is kell temérdek személyzetet föntartani, mégis a köznevelésre és a közadakozásra, valamint különféle egyházi célokra súlyos milliókat, áldoznak akkor, amikor a lefoglalt egyházi birtokok jövedelem helyett önmagukban pusztulnak. Hasonló kihalásra van 6zánva a szlovenszkói premontrei prépostság birtokállománya is, mint amely ma a sok állami felügyelő és éhenkórász következtében szintén elviselhetetlen adósságokba merült A régi kisdedóvónőket minden nyugdíj nélkül egyszerű szóbeli kitiltással eresztették szélnek. Itt vannak 70 évnél ié magasabb kora elaggott kisdedóvónők, akik azóta is egy fillér nyugdijat, vagy kegydijat nem kapnak. Hiába volt itt minden petieionálás, közbenjárás, könyörgés, siránkozás. A mi demokráciánk a szerencsétlenket makacsul éhenhalásra Ítélte el épp a miniszter ur vezetése alatt álló minisztérium által. Az iskalák államosítása ellen A lelkiismeretszabadság nevében is tiltakozunk az ellen, hogy erőszakos iskolafejlesztés címén a minisztériumokból egykönnyen kiröpitett harmadik figyelmeztetés, mint. valami halálos Ítélet után rövidesen, egyszerűen megszünttetteknek nyilvánítsák ki hitvallásos iskoláinkat, ott is, ahol minden készség megvan a hit,vallásos iskola fejlesztésére, csak éppen a kiszabott idő nem bizonyul elégségesnek annak végrehajtására. Előadódott persze olyan eset is, miDt a sá- rosmegyei Szilváson, de másutt, is számtalan esetben, hogy a kis hitközségi érdekeltség annak rendje szerint vállalta az uj iskola építését és fejlesztését a megerősített és jóváhagyott építési tervek szerint, továbbá megcsinált?) a részletes kivetést, kölcsönért fordult több pénzintézethez, amely kölcsön ellenében minden garancia megadására késznek vállalkozott, de a vége az lett, bogy az igy teljesen előkészített iskólaügy megakadt n7/>t>, mert a járási hivatalok r)Cm hagyták jóvá h püspök által megerősített agyőnk inti iskola eéptési költségvetést és nem is engedték meg annak a végrehajtását, mert a törvény által engedélyezett pótadónak legmagasabb fokát tetemesen, bizony ezerszeres százalékban is, fölülmúlta ez az iskolai kivetés. Kölcsönhöz pedig egyáltalán nem lehetett jutni, mert a pénzintézetek felsőbb helyről le vannak tiltva, hogy hitvallásos iskoláknak minden garancia ellenében se folyósítsanak iskelaépi- tési kölcsönöket. Mi ez, ha nem suba alatti államosítás, ha nem nyílt kultúrharc? Bajok a tanítóképzés körűi Elsősorban tehát a kellőszámu tanerőik kiképzéséről kell gondoskodni s csak azután fokozatosan, — de akkor is a nép teherviselési erejéhez képest — fejleszteni az iskolai modernizálást és az iskolai építkezéseket Nyújtsanak módot ahhoz, hogy7 a mi fiaink nagyobb arányban vétessenek fel tanítójelöltként, mint ahogy eddig történt s még im aább arra, bogy az amugyis elenyészően kevésszámú katolikus és más hitvallású szlovák és magyarnyelvű szlovenszkói tanítóképzőinknél a feivétel elé szabott numerus kbu- zusz ki szélesít tessék, hogy a mi hitvallásos iskv-’áirK valiáserköicsi s megfelelő nemző : szellem••>en neveit ianeiökhoz juthassanak, mert amit a motUni aTj»»r LiJtóképzők produkálnak számúikra, abban bizony nincs öröm. Teljesen osztom az előadó urnák azt a kifogását, hogy a mi tanítóságunk általában nem nevel, csak tanít s legfeljebb bizonyos dresszurmunkál végez. Nagyon szemet szűrő az is, hogy ott, ahol állami iskola van, a kis iskolások többnyire minden felügyelet nélkül vesznek részt, az istentiszteleteken és az egyházi körmeneteken, nyilvánvalóan az iskolai fegyelem legnagyobb kárára. Mert sokszor botrányos lármával és szaladgálással, futkosássai megzavarják ilyképpen az istentiszteletet és megbotránkoztatják a közérzetet, mivel a tanító tüntetőleg szabadjára hagyja a gyermekeket. Egy demokratikus államban néni volna szabad különbséget tenni tanító és tanító között aszerint, állami vagy hitvallásos iskoláknál van-e alkalmazva, mert mindannyian egyforma nemzeti missziót teljesítenek, következőleg egyforma dotációban és bánásmódban kell részesülniük. Már pedig ez az egyenjogúság sem a fizetésekben, sem a nyugdíjazásban, sem az előléptetési eshetőségekben teljes mértékben nincs meg a két kategória között. Egy kis csokor a kiáltó magyar iskolasárelmekbftl Tótmegyeren a magyar iskolába 130 gyermeket írattak be, akiknek nevelése legalább három tanítót igényelne. Azonban csak kettőt kaptak s ezek közül is az igazgatótaniló kizáróan csehszlovák nyelven tanít és az oktatásra bízott gyermekeknek még magyar tankönyvük sincsen. — Barsbese községben, amely 90 százalékban magyar község, két szlovák diák kedvéért meg akarják szüntetni az eddigi katolikus magyarnyelvű elemi iskolát. — Vök községben nem engedélyezik az autonóm hitközségnek magyar tannyelvű elemi iskola létesítését, habár erre törvény- adta joga van. — Fél községben az iskolaügyi kormány kötelezte az iskolát fenntartó egyházközséget az iskola fejlesztésére, de ugyanakkor a közigazgatási hatóságok minden lehetőt elkövettek annak megakadályozására, bár megvonták a tanítótól az államsegélyt, lehetetlenné tették a félmilliós kölcsönt, amelyre az iskolafemitartó hitközség vállalkozott és ráadásul ugyanakkor a községet községi iskola felállítására kötelezték. — Borsa községben, jóllehet ez a község 50 százalékban magyar, az ottani állami iskolában a tanítás tisztán csehszlovák nyelven folyik e ezzel az ottani magyar gyermekek tudatlanságra vannak kárhoztatva. Súlyos sérelem az is, hogy a szlovenszkói őslakos kisebbségeiknek tud tornánál egyetlenegy tanfelügyelőjük sincsen. Úgyszintén hiába sürgetjük évek óta az iskolái autonómiát és az országost * iskolai tanács létesítését, amely a törtéiül november 8, vasárnap. Alapítva 1833* Telefon 33, KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Tragédia egy tornacipő körül Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Egy budapesti diák otthon felejtette a tornacipőjét. A tornaórán a diákok között nem szo- katlan módon kinyitotta — nem feltörte, kulaccsal kinyitotta — egy másik fiú fiókját és kivette belőle a tornacipőt, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy óra után visszateszi. Tettét azonban észrevette a tornatanár, káznst csinált belőle, a fiút fölvitte az intézet igazgatójához; az ő és az igazgató szavaiból és abból, hogy az igazgató másnapra becitálta az apját, a gyerek következtette, hogy ki fogják csapni, mert az ügyét úgy kezelték, mintha betöréses lopást követett volna el. Hazament az iskolából az anyjához, aki különválván él a férjétől, ott bement a fürdőszobába és fölakasztotta magát. Ez a tényállás, aho^y az újságok ellentétes nyilatkozataiból objektíve le lehet szűrni. A dolog na.o-y föl tűnést keltett, a szülők körébeu izgalmat, a lapok pro és kontra tárgyalják, természetesen a részvét a szerencsétlen fiú és szülei iránt általános. Ez, kérem, Budapesten történt, de nem magyar eset. Nemzetközi eset, mert megtörténhetett volna bármely országban és aligha is van ország, ahol hasonló öngyilkosság ne történne minden évben egy pár. Ha Ítéletet akarunk mondani róla, föltéve, hogy nem vezet animó- zitás valamely irányban és nyugodtan, az ösz^ szes szempontok figyelembevételével gondoljuk végig, azt kell mondanunk, hogy ibseni értelemben vett tragédia, amelyben mind a két szembenálló félnek igaza van és egyik félnek sincs száz százalékig igaza. A kétoldalú érem egyik oldalán van a tanár, aki körülbelül ezt mondja: Nagyon sajnálom a dolgot, meg vagyok döbbenve, súlyos emberi és hivatali konfliktusba kerültem, de nem érzem magamat felelősnek. Nekem nemcsak tanítanom kell, hanem fegyelmet is tartanom, mert hogy lehetséges a tanítás, ha nincs rend és fegyelem? Legnehezebb a fegyelmet fönntartani a tanórán, ahol a legtöbb alkalom van a rendetlen kedésre. Ezért kis kihágásokat is szigorúan kell megtorolnom, mert különben fölbomlik a rend és lehetetlenné válik a tanitá-s. Ha én megengedem, hogy a fiuk belekotorásszanak egymás fiókjába, akkor napirenden lesznek a panaszok, tér nyílik az apró tel vajkodásra, amelyből idő és alkalom nagyot is szülhet — megbomolhatik nem csak a rend és fegyelem. Sajnos, nekem a pedagógiain kívül bizonyos rendőri és birói funkciót is kell teljesítenem. Hogy büntető intézkedéseimet némelyik gyerek túlságosan a szivére veszi? Honnan tudhatom én, hogy melyik? Nekem legalább kétszáz tanitványom van, nem ismerhetem minuciózus pontossággal mindegyiknek a lelki életét, idegállapotát, családi és egyéb körülményeit. Hogy tudhatnám előre, hogy melyik gyerek hogyan reagál egy büntetésre, vagy büntetéssel való fenyegetésre? Én nem tehetek mást, mint hogy bizonyos átlagszabályokhoz alkalmazkodom, amelyeket az esetek 999 ezrelékében hathatósaknak tapasztaltam. Nem számolhatok azzal, hogy ezer közül akadhat egy. aki a büntetéssel való fenyegetés után hazamegy és öngyilkos lesz. És így tovább, — nem mondhatjuk, hogy a tanár urnák nincs igaza. A gyerek, a szülő, a közvélemény nagy része ezzel szemben ezt mondja: nelnii országokban megvan. A. volt katolikus főgimnáziumok nemcsak egyoldalú önkénnyel teljesen át lettek játszva az áldani kezére, hanem azok szellemi vezetéke nágyobhá/ra valláséi lenes szel bűnben folyik, ahelyett, hogy esek a volt katolikus főgimnáziumok és a velük kapcsolatos ösztöndíjakkal való rendelkezés visszaad a tuán.ak jogos tulajdonosaiknak, legyenek azok szerzetes rendek vagy más egyházi korporációk. Az előadónak ama bejelentését, hogy a klasszikái gimnáziumok átezervezrtetnek reálgimnáziumokká, nem egészen o«Ztom, mert ezzel az idoálisabb irányú középoktatás átterelődik a materialista irányba, melybén amugyis nyakig vagyunk. A mezőgazdaság föUeDditése érdekében követelünk mar gyár tannyelvű gazdasági egyetemi fakultást doktori képesítéssel. ősidők óta szokás és jövő őr-időkig szokás lesz a diákok között, hogy egymás apró holmiját, ceruzáját, radirgumiját, bicskáját „elcsórják". Ezt ők nem érzik bűnnek, tolvaj!ásnak, a diák-közvélemény nem tartja tolvajnak, aki ilyet tesz. A gyereknek még nincs egészen kifejlődve a jogérzéke, a tulajdon fogalma nem áll olyan mereven a tudatában, mint a felnőttekében. Az ilyen csenéseket nem tekinti másnak, mint tréfának, eszébe se jut, hogy ez komoly- erkölcsi megítélés alá esketik, hogy ilyen csínyekből következtetést lehet vonni erkölcsére. Van egy külön diák-gondOlkodásmód, amelyet a tanárnak ismerni kellene és figyelem!* kellene vennie, mikor a diákok csínyeiről ítél. Az iskolának nem volna szabad figyelmen kívül hagynia, azt a most már a tudományban is fölismert tényt, hogy a gyerekek társadalma egy nagyon sók tekintetben külön kis társadalom, külön törvényekkel, mértékekkel, erkölcsi normákkal és külön lélektani állapottal e bogv ez a legélesebben a pubertás idejében határolja el magát-a többi társadalomtól. A konkrét esetben egyáltalán nem fogadható alaposnak az a vélelem, bogy a szerencsétlen fiú csakugyan el akarta lopni azt az átkozott tornacipőt, jómódú szülők gyermeke, a különváltan élő szülők versengték kényeztetésében, annyi tornacipője lehetett, amennyit akart, mi szüksége lehetett volna lopni? A priusza sem mutatta rossz erkölcsű fiúnak. El lehetett volna fogadni azt a védekezését, hogy a cipőt vissza akarta tenni a helyére. Nem kellett volna mindjárt betöréses, lopásnak minősíteni a dolgot és meghagyni a fiút abban a föltevésében, hogy a kicsapán megszégyenítő büntetése vár rá. A tanár persze, hogy nem ismerhette a fin reagálási módját arra a komplikációra, amelybe csinyje nra*ó került, de az eset kiderítése után meg kellett volna ismernie. Azért pedagógus, azért a szülő helyettese az iskolai idő tartamára, hogy igyekezzék kikutatni, sőt kielemezni a cselekedet hátterét, motívumait, a gyerek lelkié! Ilyen eset nem fordul elő mindennap, ha nagyritkán előfordul, a tanár vehetné magának a fáradságot, hogy belepillantson a gyerek leikébe és amit lát, aszerint járjon el vele szemben. És igy tovább, — nem mondhatjuk, hosr szülőnek, gyereknek, a közvélemény nagy részének nincs igaza, A tény pedig az, hogy ilyesfórama diák-öngyilkosságok mindig voltak és mindig lesznek. A sokezer diák között mindig lesz egynéhány, akinek a lelke ugv reagál az iskolai büntetésre, vagy a vizsgái bukásra, mint egy megafón a. hangra: megszázszorozza jelentőségét. Bizonyos, hogy majd minden gyerek gondol az ön- gyilkosságra, ha megbüntetik, különösen, ha a büntetést — s ez az esetek nagy többségében igy van — igazságtaalnnak érzi. Nem is lehet csodálkozni, hogy a sok-sok ezer között, aki gondol rá, akad egy-kettő, aki meg is teszi. Minden életfunkciónak vannak ilyen zavarai, amelyek rámutatnak a funkciót, végző szervezet — ez esetben az iskola — valami tökélrt- lenségére. A tudomány föladata, az ilyen tökéletlenségeket kiküszöbölni, vagy legalább a. minimumra szoritani. Mélyen sajnálnunk kell, hogy a nevelés tudománya még nagyon messze van attól, hogy ezt a föladatét akárcsak meg- közelitettnek is vallhassa, A miniszter urnák szlovenszkói látogatása Késmárkon keserűségeit hagyott maga után, amidőn a késmárki volt piarista főgimnázium kérelmezői elken olyan brüezkül elzárkózott. Azzal, hogy a magyar közép! skálák száma évről-év re apad, csak tápot adnak a magyar kisebbségi elégedetlennégnek. ennek folytán — a költségvetésben foglalt statisztika tanúsága szerint — nem kevesebb mint 1081 magyarnyelvű középiskolásnak más tannyelvű intézetben kellett elhelyezkednie, A pocnsonyi egyetem aránylag sokkal alacsonyabb dotációban részesül, mint a többi országrészek főiskolái. Ha már egyelőre szó sincsen arról, hogy a magyar kisebbségnek önálló egyetemet létesítsenek, legalább arra legyen gondja az iákéi a ügyi kormányzat nak, bogy megfelelő magyár tanszékeket Alii fisainak fel a meglevő egyetemeken. ü S ^ F <Unvü A Üveg, porcellán nagykereskedése, •
