Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-04 / 251. (2768.) szám

2 1081 november 4, gaerdai Udrzal a bankok megrendszabályozására gondolt, amikor a „rendkívüli meg­hatalmazást" emlegette A miniszterelnök magyarázatot adott legutóbbi parlamenti beszédéhez ják meg azzal, hogy diktátori vagy erőszakos­kodó szándékaink volnának. A Venkov ezen ki vili konstatálja, hogy Udrzal miniszterelnök a politikai miniszterek október 23-iki ülésén szintén visszatért pár- lamenti nyilatkozatára s felhívta a miniszte­rek figyelmét arra, hogy azért érthették fél­re, mert a parlamenti tudósító iroda nem adta rias­sza híven szavait s A maga nem i§ apró- bálba ezt a tudósítást Prága, november 8, Udrzal miniszterelnök­nek a rendkívüli felhatalmazásokról szóló sza­vai az egész cseh sajtóban nagy port vertek fel, úgyszólván egyedül az agrárpárt tagjai voltak azok, amelyek nem utasították el Udr­zal elszólását. A miniszterelnök ennek követ­keztében szükségesnek tartotta, hogy nyilat­kozatát újabb nyilatkozattal enyhítse és meg­magyarázza, mit értett a „rendkívüli intézke­dések** alatt. A félhivatalos Prager Presse munkatársa előtt Udrzal miniszterelnök a következőket mondotta: — Beszédemben a banktörvényről szóltam. Fölhívtam a figyelmet a várható nehézségek­re. amelyek a törvény előkészítése és végre­hajtása során utunkba kerülhetnek s a bank­törvény realizálásának nehézségeit a számos novella sorsával tettem szemléletessé, ami­lyenben az ellemi károk elleni kötelező biz­tosítás ment keresztül. Ebben a kapcsolatban szóltam arról, hogy a kormány, amennyiben nem volna lehet­séges ezt a dolgot normális, legiszlativ utón elintézni, nem habozna, hanem kénytelen volna elhatároznia magát arra, hegy meg­hatni ma zás i törvényjavaslatot terjesszen be. gyalása alkalmával azzal fenyegetőztek: „Most előhívjuk a munkásokat a gyárakból és szétverjük a parlamentet*' — ezek bennün­ket, azaz Udrzalt és pártját nem gyauusithat­London, november 3. A vidéki és a gróf­sági választásokon a munkáspárt ismét ko­moly vereséget szenvedett. Tegnap 300 város­ban választották meg a községi tanácsot. A reggeli órákban érkezett jelentések szerint a konzervatív párt 149 mandátumot nyert és ötöt vesztett, a liberális párt 26-ot nyert és 5-öt vesztett, a munkáspárt 5-öt nyert és 206-ot vesztett. Aránylag jó eredményt ért el a független munkáspárt, amely 46 mandátu­mot nyert és 10-et vesztett. A kormány tagjai — kivéve a miniszterelnök­helyettest, a szociáldemokrata Beohynét — megjegyzés nélkül vették tudomásul a mi­niszterelnök magyarázatát. London, november 3. Az alsóház liberá­lis frakciója szerdán megválasztja elnökét. 1914 óta ezt a tisztet Lloyd George töltötte be, akinek helyébe most valószínűleg Sir Her- bert Sámuel lép. Lloyd George a közeli hó­napok parlamenti munkájában nem vesz részt, mert súlyos betegségéből fölépülve, rövid Ideig Walesben fog üdülni, majd földköziten­geri utazást tesz. Ennek ellenére ma megje­lent az alsóház eskütétel! szertartásán. Lloyd George ez alkalommal volt először London­ban nagy betegsége óta. Az angol munkáspárt a gráfsági választásokon is súlyos vereséget szenvedett i mi i"i M iihii i i mi ii mimi mi mi ii mii ni iimiiii minin wi”" w.m.wM—1mmumm— A szlovenszkói orvosok elégedetlenek a betegsegélyző-rendszerrel A szlovenszkói és ruszinszkói befegsegélyzö-orvosok szövetségének poprádi közgyűlése E gondolatnál sem politikai, sem reakcioná- rius célzatok nem vezettek. Nyilatkozatomat a koalíció lojális együttműködésének mélta­tásával s a költségvetési bizottságban jelen­levő koalíciós képviselők helyeslése mellett fejeztem be- Kimondottan hangsúlyoztam a költségvetési bizottságban, hogy „tudom, rendkívül kényes ügyről beszélek, azonban nem tudom, ki érinthetné ezeket az ügyeket, ha arra éppen a miniszterelnök nem venne magának bátorságot.** A miniszterelnök pártjának lapja, a Ven­kov ingerülten utasítja vissza a szocialisták kritikáját s a következőket írja: — Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy sem Udrzal miniszterelnök, sem a mi republiká­nus pártunk nem engedi magát kioktattatni a demokrácia elveire a szociáldemokratáktól. Olyan emberek, akik akasztóiakkal vonultak föl, akik az uccán azt kiáltozták, hogy az ucca szolgáltasson magának igazságot, akik 1926- ban a mezőgazdasági vámok parlamenti lár­Litvinov Parisba utazik Párls, november 8. Az Information jelentése ezerint Litvinov orosz külügyi népbiztos Kon­stantinápolyból hazautazva, Triesztben kiköt és onnét folytatja útját Páris felé. Litvinov reméli, hogy a francia kormánnyal való közvetlen tár­gyalásaiban tető alá hozza az orosz—francia kereskedelmi szerződést, amely nagy megköny- uyebbülést jelentene a francia—orosz kereske­delem számára. Késmdr1*, november 3. (Saját tudósítónk­tól.) Vasárnap tartotta meg a szlovenszkói és ruszinszkói betegsegélyző orvosok szövetsége Poprádon, az Európa-szállóban Stuchlik Ja- roslav dr. kassai primátusnak elnökletével ez évi közgyűlését. A közgyűlést, amelyen Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből háromszáz orvos vett részt, a járási hivatal részéről Lejko Alexej politikai biztos, a vá­ros nevében Varga Imre főesperee, polgár- mester, a szepeaségi orvosegyesület részéről Guhr Mihály dr. főorvos, a késmárk-kerületi orvosok megbízásából Teicbner Lipőt dr., az országos orvosszövetség (Ustredna Jednota) nevében pedig Kotynek Ferenc Xavér dr. el­nök üdvözölte. Az Ustredna Jednota főtitkára, Helbich dr. hosszabb referátumban ismertette az orvosi kar általános helyzetét, majd Pártos Árpád | dr. poprádi orvos, szövetségi titkár tett jelen- tést azokról a tapasztalatokról, amelyeket a szlovenszkói orv<*l kar a betegsegélyzés rendszere terén szerzett. Többek között rá­mutatott arra, hogy az a kollektív szerződés, amely az orvosok és az országos munkásbiz- tosdtó között létrejött, kétségtelenül igen nagy baladást jelent, másrészt azonban még jelentős hiányai vannak. A magánbetegse- gólyzők kérdésében hangsúlyozta, hogy a szi­tuációjuk jelenleg Igen kritikua, de jogos a remény, hogy mindkét részről megnyilvánuló jóakarattal a helyzeten változtatni lehet. A betegsegélyzőpénztáraknak arról a tervé­ről, hogy ambulatóriumokat rendeznek be és az orvosok díjazását negyven szizalékhat leszdllitjdk, a szövetség választmányi tagja, Reiner Er­nő dr. losonci orvos referált. Indítványozta, hogy a szövetség ragaszkodjék a most fenn­álló szerződés betartásához, valamint, hogy egy revíziós bizottság közreműködésével küszöböljék ki a szerződésből a most fennál­ló differenciákat. Úgy Pártos dr. és Reiner dr„ mint a har­madik referens, Korníeld Ferenc dr. szirmai orvos referátuma alapján az orvosok egyhangúan azt határozták eli hogy javadalmuk csökkentésével szemben a legélesebb ellentdlldst fogják tanúsíta­ni. Miután Korníeld dr. referátumában orvosi sztrájkról Is beszélt, Kotynek dr. ustredna-el- nök kérte, hogy a határozati javaslatban a „sztrájk** szót ne használják. Ezután Stuchlik dr. a szlovenszkói orvosok nyugdíjügyét ismertette és a szabad grvosváXaSslAs mellett foglalt állást. ... A vitában, amely több órát vett igénybe, szá­mosán vettek részt. Végül abból a harcból, amelyet a pozsonyi kerület az elnöki tisztség betöltése miatt indított, a pozsonyiak jelölt­jével szemben Stuchlik Jaroslav dr. kassai primárius került ki győztesen. Zavargások Soanyoíországbsn Madrid, november 5. Bilbao külvárosában mun­kások megtámadtak több békésen sétáló papol és ezámo* lövést adtak le elleniük. Az egyik pap azonnal meghalt, egy másik súlyoson megsebesült, A tétesekel egyelőre nem tartóztatták le. Cordoba tartományban egy kétezáz főből álló rablóbanda megtámadta az egyik községet és több majort kirabolt. A csend őrség csak nagy üggyel- bajjal tudta a rablókat elzavarni. A tűzharcban több csendőr és bandita súlyosan megsebesült. — Felavatták a komáromi katolikus emlékművét Komáromi tudósitónk jelenti: Va­sárnap délután 6 órakor leplezték le a komáromi katolikus hősi halottak emlékművét a Szent An- dráe-templomban, amelyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. A megható egyházi ün­nepséget a Katolikus Egyházi Énekkar nyitotta meg Molecz Tivadar karnagy és zeneszerző ve­zénylete alatt. Majd Majer Imre dr. apátplébános mondotta el a lelkek mélyéig ható beszédét a. nap jelentőségéről é« az ünnep szomorú, de még­is felemelő értelméről. Beszéde végén röviden beszámolt a többéves gyűjtés eredményeiről s köszönetét mondott a közönségnek, mely az em­lékmű felállítását lehetővé tette adományaivá^ az emlékmű-bizottságnak ée a művésznek, aki alkotásával nemcsak művészit hozott létre, de egyben áhítatot gerjesztő ékességét is a temp­lomnak. Ezután Molecz Margit opera-növendék énekelte el Zilahy Lajosnak: Halotti beszéd a ösatatéreu** című gyönyörű versét, melynek ze­néjét Molecz Tivadar karnagy szerezte. A zenei szépségekben bővelkedő énekszámban a művész­nő hatalma* terjedelem!! alt hangja, mely a felsó regiszterekben bársonyos puhaságot nyer. fénye­sen érvényesült. Az emlékmű megszentelését Majer Imre dr. apátplébános végezte a komáromi kisezeminárium teljes papi segédletével. A mo­numentális emlékműre az apátplébános a katoli­kus egyház, míg Alapy Gyula dr. világi elnök az egyházközség tagjai nevében helyezett el pom­pás babérkoszorúkat. Majd az Egyházi Énekkar a 94. számú zsoltár fölségcs zenéjü verseit éne­kelte: a halottak zsoltárát. A nap folyamán ren­geteg nézője volt az emlékműnek és alkotóját, Berecz szobrászművészt elhalmozták szerencse- kivánatokkal. A PI0NEIR0N irta: imi grey r ordította: líoséryné Réz Lola (53) Durva kézzel ragadta meg Nell karját és odarántotta magához- A harcoi3ok egymás­után lépkedtek be a sűrűbe. Jim behunyta a szemét. Arca rettenetes szenvedésről! ta­núskodott. Nem akarta látni Girty karjaiban a feleségét. Senki sem figyelt Wingenundra, aki kissé hátrább lépett s félig elrejtették a száraz gá­lyák. Sötét szemei újra felvillantak s kissé félrefoTditolta a fejét, mint aki titokzatos han­gokra figyel. A magas füvek megingtak a tisztás szóién... Aztán egyszerre két láng- nyelv csapott elő onnan... Két puskalövés mennydörgőit végig a tisz­táson. Két indián buikott hátra holtan, kiál­tás nélkül. Mint a párduc, ugrott rá Girtyre egy hatal­mas fehér áltat a fü közül. A gazember el­engedte a lányt, aki félájultan hanyatlott a mohára. A férfiak között rettenetes dulako­dás kezdődött. Két vadászruhás ember har­colt a két árulóval és a megmaradt két in­diánnal. A két harcosnak alig volt annyi ide­je, hogy fegyverüket elővegyék, már elhalt ajkukon az ordítás. Hörögve buktak le egy­másután. — Lew, vágd ketté a koponyáját! El ne en­gedd! — kiáltotta Zane s a másik dulakodó csoporthoz futott, ahol egy halomban fetreng- tek a szitkozódó Deeri/ng, a szűkölő, üvöltöző Girty és Wetzel, aki valami különös mély morgással igyekezett legyűrni ellenfeleit. Za­ne felemelt tornaibawikkal állt mellettük, de nem sújthatott. WeUel végre totemeit* DeerJeget és eldob­ta néhány lépésnyire a fűbe. Zane, mint va- vaimi vadmacáka, ugrott azonnal hozzá, Még egyszer felemelte véres báróját, de leengedte újra, mert látta, nincs miár szükség reá. Az áruló oldalán hosszú, mély, nyitott seb volt. Deering hörgött, véres tajték jött ki a száján. Ujja ivat a levegőbe kapkodott, a szemei fo­rogtak ... Az ismeretlen lány, akit vőlegénye hiába keresett s aki békén feküdt már néhány nap­ja valahol az erdőben, a moha aLatt, meg volt bosszulva. Jonatihám a dulakodókhoz fordult újra. Dee- rimg segítsége nélkül miilyen gyönge lett egy­szerre Girty a bosszúálló kezében! Toma­hawkiját, kését, miár elejtette. Hasztalanul vergődött Wetzel acélos szorításában. A vadász felállt. Balkarjával, melyről a küzdelemben lesza­kadt a ruha, összemarkolta Girty mellén az inget s odalökte őt egy magányosan álló fá­hoz. A kutya szűk ölve, vonitva ugatta körül a foglyot. Néhány pillanat múlva oda volt kö­tözve a fehér renegát a fatörzshöz, olyan szo­rosan, ahogyan ő kötözte volna foglyait a kinzócölöphöz. — Girty, vége a komédiánakl — süvített Wetzel hangja. Rettentő mosolyától hideg ve­rejték ütött ki a gazember homlokán. Wetzel lassan fölemelte jobb kezét, amely­ben a Deering vérétől piros kés villogott. — Nézz ódat Jönnek már a barátaid 1 A közeli tölgyfa száraz ágain nagy, fekete madarak ültek egymás mellett, mintha vára­koznának. — Keselyük 1 — sziszegte Wetzel. Girty arca Irtózatosan elváltozott. Habzó szájjal hörgött, egész teste rángatózott, amint elszabadulni próbált, kétségbeesett erőlkö­déssel. Szemét nőm tudita levenni Wetzelnek magasra emelt késéről. És a ké* lecsapott. Girty hasát ütött* ál és hason, csontom fan­resztül belevágódott a fa törzsbe. A szó szoros értelmében odaszegezte Girlyt a fához. A fogoly üvöltött. Karjaival próbálta ki­húzni a kést, de nem bírta. Egyik keze kisza­badult. A haját tépte. A kutya ott állt felbor­zolt szőrrel és nézte vonitva. A fekete mada­raik azonban némán és nyugodtam ültek a he­lyükön — vártak a sorukra. XXVIII. Zane odament J rímhez és felvágta kötelé­kei! A fiatal misszionárius egyenesen Nell- hez futott. Zane vizet hozott, hogy föléleszt- hessék. Nelil végre kinyitotta a szemeit. Aztán újra fölállít a vadász és meglátta Win- gouuiid szobor-alakját a tisztás szélén. — Wetzel — szólt Zane és a főnökre mu­tatott, áld összefont karokkal állt ott és a tá­voli dombokat nézte. A vadász megfordult, meglátta a* Indiánt és felemelte a tornaibawkot. De mielőtt oda­rohanhatott volna, Zane visszatartotta. — Várj! Várj! — Várjon! kiáltotta Jim is. De Wetzel kirántotta kaTját a kezűikből. — Wetzel! — sikoltolta most NeW- — Wet­zel, az Isten szerelmére! Odafutott eléje, a melléire vetette magát, éc lefogta a halálos fegyver! — Leány! — mondta a vadász. — Eressz e-1! — Nem, nem! Nem szabad megölnie a fő­nököt! ő a barátunk! — Nekem halálos ellenségem. — ö szabadított meg a Béke Városából, 6 figyelmeztetett, hogy Girty el akar vinni...- ő vezetett minket idáig és el alkart vezetni egészen a Henry-erődbe. Nem ■ szabad meg­ölnie! Tegye !© ezt a véres bailtát! Wetzel, Wetzel! — Keresztényt akar megölni? — kérdezte most Nell remegő hangon. — Azt nem — mondta Wetzel —, de ez az indián nem keresztény. — De én tudom, hogy az! Én tudom, hogy az! — kiáltotta Net! Wingenund nem szólt, nem mozdult. Nell odafutott hozzá. — Mondja! Mondja, hogy keresztény! — Aranyhal — szólt Wingenund —, a ole- lawar holtig hü marad törzséhez. Wetzel közelebb lépett. — Vörös! — szólít — Hátamon ott vannak harcosaid vesszőn yomai! — Mélyek a sebhelyeid, Halál Szele — mondta komolyan az indián —, de a dela- war sebei mélyebbek. Wingenund szivén elv két nagy sebe van. Fia a fáik mohája alatt fekszik mélyen, a Halál Szele ölte meg őt. Wingenund lánya pedig, öregségének napsu­gara, megszabadította a delawarok ellenségét és elhagyta atyját. Vájjon a keresztények Istene visszaadja-e neki gyermekeit? Wetzel testén remegés futott keresztül, Küzdött magával. — Dela war — mondta aztán —, lányod itt fekszik, férjével együtt — mondta § a méJy, barnavizö tóra mutatott. — Ugh! — kiáltotta az indián. Odament a parthoz, Jefékűdt és karját mél jen beleuyuj* tóttá a vízbe. • , — A Halál Szele nem hazudik — mondta aztán és Girtyre tekintett, aki elvesztette esz­méletét és mellére csüggedt fejjel függött kö­telékeiben. — A fehér kígyó marta meg Win­genund Mivé! — Oh, miről beszélnek? — kiáltotta Jíra. — Jo© és Suttogó Szellő meghaltak —i mondta Zane. — Girty ölte meg őket és Wet­zel a tóban temette el együtt mind a kettőt •—i Oh, igaz ez? — kérdezte sírva NeU­(FoMcyvfci Wetzel megremegett. Ezzel « gyönge kéz* ml nem bili vfeatalnl

Next

/
Thumbnails
Contents