Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-27 / 271. (2788.) szám
X. évf. 271. (2788) szám » Péntek • 1931 november 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& f\ képes mer éklei tel havonként 2.50 Ké-val több Egyes ssárn ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—K& A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELEL0S szerkesztő VZURÁNYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága IU Panská uiice 12. II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ttlice 12. Ul emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA Védó'iit A cseh szociáldemokrata saitó szerint II. A szomorú tél küszöbén tokát a kormány védő gátat akar emelni a krizis nagyerejü hűl lám torlódásai elé és részben a tisztviselők terhére megtakarításokat akar végrehajtani, részben az adók egyes fajainak emelésével uj jövedelmi forrásokat akar biztosítani. Ezek a tervek kerültek a belpolitikai érdeklődés homlokterébe s a parlamentáris élet struktúrája, meg az érdekeltek nagy tömegei miatt máris hatalmas viharokat váltottak ki. Előre látható volt, hogy mindannyiszor, ahányszor gazdasági és pénzügyi krizis fenyeget, a tisztviselői osztály problémája komoly ‘ aktualitást nyer. Régi hibák és bűnök bosszulják meg ilyenkor magukat. A tisztvi- selőkérdiés tehát nem uj keletű, csupán a krízis téllé aktuálissá. Gyökere a kormányzat évtizedes politikájában és gyakorlatában rejlik. Amikor Európaszerte az volt az irányzat, hogy a világháború állal megrongált és végzetesen meggyöngilett gazdasági gépezet nem bírja el a háború előtti hatalmas bürokratikus apparátust és mindenütt végrehajtották a fájdalmas operációt, a tisztviselői osztály leépítését, szőkébb keretekbe szorítását, addig Csehszlovákiában a nemzeti irányú politika olyan hallatlan közigazgatási apparátust épített ki, amely egyáltalán nem, volt arányban az ország lakosságának számával és teherbíró képességével. Míg másutt népszövetségi utasításra és ellenőrzés alatt hajtották végre a szanálás jegyében a restrinkciót, addig ^ Csehszlovákiában nemcsak a felbomlott osztrák bürokráciából, Ausztriából, Galíciából, Boszniából visszatért óriási apparátust helyezték el, hanem igen sok esetben minden képzettség, rátermettség nélküli embereket nevezlek ki az állami hivatalokba a nemzeti érdem jogcímén. Hiába szállott szembe ezzel az irányzattal a tisztán látó RaMn, aki hangsúlyozta, hogy a nemzet ügyéért folytatott küzdelem nem érdem, hanem kötelesség, ez az irányzat meggyeiké resed ett e 1922-ben az állaimi alkalmazottak száma a pénzügyminisztérium kimutatása szerint 352.256 lelket tett ki. ami azt jelentette, hogy — minden tisztviselőre még két lelket véve — legalább egymilliószázezer lélek állami kenyéren él s az állam minden tizenharmadik polgára állami tiszlvise ö volt E". a széles méretezés akkor válik groteszkségében szemlé’etessé, ha figyelembe vesszük a bürokráciájáról hírhedt régi Ausztria tdalait- Ausztriának több mint kétszer annyi lakosa volt, mint amennyi Csehszlovákiának \an g a régi osztrák földművelésügyi minisztériumnak 104 tisztvise’ője volt, ezzel szembeu a csehszlovák földmive- lésiigyi rrnisztériumnak 1922-ben 117. 1914- ben Ausztria hadügyminisztériumában 200 tiszt ült, Csehszlovákiában 1919-ben 51 osztályban 625. Ennek a minisztériumnak politikai osztálya a régi Ausztriában 200 polgári tisztviselőt foglalkoztatott, Csehszlovákiában 954-et. Ausztria tisztviselő osztálvára 1010 millió aranykoronát költött, Csehszlovákia átszámított értékben ugyanannyit, tehát Csehszlovákia egy-egy polgárát két és félszer nagyobb teher sújtotta ezen a címen. A terhet súlyosbította még az a körülmény, hozy nemzeti érdem cimén egészen fiatal, jóformán gyermekemberek jutottak miniszteriális fizetéshez, harminc éves tábornokok, miniszteri radák. akiknek illetékei évtizedeken át folyósítandók. Nem akarunk itt most hosszasabban kitérni arra a kérdésre, ho^y egyes állások re^dszeres''éee t.ljeeen felesleges volt. A J sok tisztviselő nemhogy egyszeriisi let le, | Frelwaldauban kilenc embert hátulról árt a csendórgelyó (t) Hyokra emelkedett a halottak siáma — Többsebesült állapota so!ycs 3 prágai sállá nagyrésze a kommunistákat okolja a vérontásért Prága, november 26. Tegnap délelőtt a Freiwaldau melletti Niederlindewiese mellett, mint arról tegnap beszámoltunk, tragikus végű összeütközésre került a sor a tüntető munkások és csendőrség között. Az ösz- szeütközés során hat munkás meghalt és tizennyolc megsebesült. A helyszínén maradt halottak közűit két asszonv volt, a sebesültek között ugyancsak kettő. Tizenkét csendőr is megsérült, köztük kctten agyrázkódást szenvedtek, a többiek pedig többnyire botüté- sektöl eredő könnyebb sérüléseket A freiwaldau] kórház közlése szerint az oda beszállított munkások közül ketten még tegnap meghaltak, úgy hogy a halottak száma ezzel nyolcra emelkedett. A csendőrség és a rendőrség megtagad minden felvilágosítást az esetről és a hivatalos jelentésekre utalja az érdeklődőket. Magánjelentés szerint, mint a Prager Tagblatt Írja, a két csendőrtisztet, akik az összeütközés során egyedül szenvedtek súlyosabb sérülést a csendőrök közül, házikezelésbe adták át. A megsebesült munkások közül többeket hátukon ért a golyó. A tragédia színhelyére parlamenti vizsgálóbizottság ment ki, hogy Gserny dr.-ral, Morvaország tartományi főnökével együtt megállapítsa a tényállást. A bizottság tagjai: Hackenberg német szociáldemokrata, Vencel agrárius és Lám,gr nemzeti szocialista. Heger német szociáldemokrata és Köhler nemzeti szocialista még tegnap délután utazott el Niederlindewiesebe. A hatoltak és a sebesüllek Hivatalos jelentés ezerint a hat halott a következő: Lux Anna, született 1907-ben Setzdorfban, postakézbesitőnek a leánya, a Latzel-cég alkalmazásában állott Gottwald Hermina, született 1898-ban Setzdorfban, a Rösner-mész- égetőben volt alkalmazva. Greger Oszkár munkanélküli. Hauke Rudolf, született 1913- ban, kőtörőmunkás. Wese Rudolf, született 1911-ben, kovácssegéd. Glatte István, született 1904-ben, nős, két gyermek apja. Súlyosan megsérült Gretzner Ri.ohard, született 1900-ban, nős, két gyermek apia. A hivatalos jelentés ezután fölsorolja a könnyebben sebesültek neveit. Majd fölszámlálja a osenelőrség részén történt sebesüléseket: Jirkovsky Ulrík főhadnagy, Grygar zászlós súlyos sérülést szenvedtek, agyrázkódás érte őket, Simunek törzsőrmestert karján botütéstől eredő sérülés érte, Malymánel törzsőrmester könnyebb fejsérülést szenvedett, Dunder törzsőrmestert a fején sebesitették meg könnyebben, Harnicsek zászlós az orrán sebesült meg kődobástól, Krcsek őrmestert botütés érte, Sanek őrmester ugyancsak botütéstől sérült meg, Volny őrmester a fején sérült meg bottól, vagy dorongtól, Závodny őrmester a hasán szenvedett sérülést kődobástól, Dusek őrmestert bot-, vagy dorongütés sebe- sitette meg a fején. Ennyit mond a tegnap-esti hivatalos jelentés. Az est folyamán még két munkás halt meg: Gratzner Ri- chárd és Weiser József, Az „éhségmars* MáhrííSch-O'S'trau, november 26. Minden jel arra mutat, hogy az egész freiwaJdaui környék résztvett a tüntetéseken, amelyeket délelőtt 11 órára tervezlek FreiwaJdauhan a kommunisták. A környező falvakban hatalmas embertömeg mozgott a kora reggeli órákban gyalog és kerékpárokon, hogy Freiwaldauba vonuljon. A hatóságok elzárták a Freiwaldauba vezető utakat és betiltották a gyűlést. Niederlindewiese mellett a viaduktnál, ahová a setzdorfi ut betorkollak, ugyancsak erős esendörkészültség állott, amely meg akarta akadályozni, hogy a tömeg, amelyben sok asszonyt pillantottak meg, beözönöljön Freiwaldauba. A munkásság már Setzdorfban gyülekezett össze. Az ottani esendörkészültség meg akarta ugyan akadályozni elvonulásukat, de a mintegy ezer főnyi tömeg áttörte a csendőrkordont és Niederlindowiese felé vonult. Ott került sor a végzetes összeütközésre. Jirkovszky csendőrfőhadnagy oszlásra szólította fel a tömeget, de a tüntetők nem tudtak eleget tenni a felszólításnak, mert az eQsö sorokat az utánuk tóduló tömeg folytonosan előre nyomta. A tüntetők előbb a gyermekeket küldték előre, a gyermekek után az asszonyok következtek s csak ezután zárkóztak lel a férfiak. A csendőrök a gyermekeket rögtön szétszórták, az utánuk következő asszonyokat pedig gumibotokkal kergették széjjel. Azután következtek a dér- fiák, akik állandó „Durch) durch!“ — kiáltások közepette megkísérelték a csendőr- kordon áttörését Eközben a tömegből köveket és kőfejtőcsákányokat dobáltak a csendőrök leié. Jirkovszky csondörföhad- nagyót egy csákány érte s a főhadnagy tabukéban parancsot adott a tüzelésre. A főhadnagy alsó állkapcsán és arcán sérült meg, de már házi kezelésben van. Az összeütközés színhelyéhez legközelebb eső szomszéd falvakhoz nem lehet összeköttetést kapni, mert az összes utak el vannak zárva. Valószínűleg arra a hírre, hogy már délelőtt 11 órakor két század katonaságot állítottak fel menetkészültségben a íreiwald- ami térre, a Nioklasdorfbol érkező tüntetők visszavonultak az ut mentén elterülő házakba. A tüntetők egy másik csoportja kerülővel igyekezett Freiwaldauba jutni, de visszaszorították, ugyanez a sors ért egyéb tömegeket is. Prága, november 26. Tegnapi számunkban ismertettük az esetről kiadott első hivatalos jelentést. Az esti órákban kiadott második hivatalos jelentés annyiban egészíti ki az elsőt, hogy a tömeg botokkal, kövekkel, sóval és borsfái felfegyverkezve találta magát szemben a tizenöt embert számláló csendőrkordomnaL Jirkovsky főihadnagy nyugodt formában szólította fel a tömeget az oszlásra. A válasz orditozás és kiáltozás volt a tömeg részéről. A főhadnagy azután a törvény nevében háromszor szólította fel a tömeget, hogy oszoljon széjjel, de a tömeg rávetette magát a csendőrkordonra. j Köveket dobállak a csendőrökre és magas- ! ba emelték botjaikat. A tömeg egészen közel nyomult a csendőrökhöz és botokkal rájuk támadt, majd sót és borsot szórt a szemükbe. A bolütóhanem komplikálta a közigazgatás menetét. Akinek útlevél1 Ügyben dolga volt a hatóságokon, az gyakorlati oktatást nyert ebből, egyedül a pénzügylgazgatóságon kilenc pecsétet és aláirást kellett szereznie. Ami régen te egy tisztviselőnek munkaköre volt, arra most hármat alkalmaztak. Ez a tisztviselők eltartására behajtott közvetlen megadóztatáson kívül- külön terhet jelentett a közönségre, a bürokrácia masinériájában járatlan emberek közvetítő irodákhoz fordultak ügyes-bajos dolgaikban s fokozódott a bélyegköltség is. Hiába volt azlán leépítés, ezt már nem lehetett a megfelelő arányban végrehajtani s ma is az a helyzet, hogy Csehszlovákiának több állami alkalmazottja van, mint Ausztriának és Magyarországnak együttvéve. Ez pedig azzal jár*, hogy a tiszíviselöosztály számánál, anyagi erejénél és megszór vezet tségénél fogva túlnyomó politikai súlyhoz jutott, amit a pártoknak figyelembe kell ven- uiők. Itt minden el van politizálva, az állami állások betöltésében is nagyon sokszor a párlszeinpontok játszottak döntő szerepet, gyakran nem az oklevélét, hanem a pártigazolványt tekintették. És most ez ellen az osztály ellen kénytelen a kormánykoalíció fellépni a takarékossági akció során.
