Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-22 / 267. (2784.) szám
7 •mratiAI* Márvány oszlopok a tengerparton, amelyek a föld legújabb történetének egy érdekes fejezetét mesélik el Újból süllyedőben vannak az ókori Serapis-templom romjai — Titokzatos mélységi erők működnek a llegrei mezőkön Prága, november 20. A nápolyi öböl északi partvonalán a földnek egy nagyon érdekes darabkája terül el, amelyet flegrei mezők (Campi Flegrei) néven ismerünk. A mintegy ötven négyzetkilométernyi területen nem kevesebb, mint huszonhat kráternyilás sorakozik egymás mellett, 100—200 méter magasságú vulkánok láncolata ez, amelyek egyikének-másikának óriási, olykor több kilométer szélességű kráternyilása van. Alig mutatkozik hézag ebben a láncban, egyik kráter a másikra következik és ki tudja, hány ilyen nagy kráternyilás van a tenger felszíne alatt. A geológusok egy csoportja azt hiszi, hogy ez a kis vulkánikus terület tulajdonképpen egy geológiai őskorban működő rettentő nagy vulkánnak jelentéktelen töredéke. A kráterek egy részét víz tölti ki, ezek a krátertavak, amelyek egyike-másika a római történetben is nagy szerepet játszott, mint a Lago d‘Averno, Lago d‘Agnano, Lago dél Fusaro. A geológusok szempontjából azonban ez a vidék főleg azért nevezetes, mert heves vulkános természetét jó részben megtartotta, 3nég most is sok helyütt törnek elő a föld kérgéből gázak és forró vizek és elég gyakoriak a vulkános rengések is. A Pozzuoli öböl szélén emelkedő kúpos Monté Nuovo még négyszáz évvel ezelőtt is kitört és a kitörés borzalmassága csak kevéssel állott a Vezúv kitöréseinek mértéke mögött. A vidék vulkáni működésének aktái még egyáltalán nem zárultak le, régebben pedig olyan nagymértékű vulkáni tevékenység volt itt,-hogy a régi görögök ide képzelték az alvilág bejáratát. Újabb időkben különben egyes helyeken olyan megfigyeléseket tettek, hogy a földnek és a forrásvizeknek hőmérséklete emelkedőben van. A vulkán halálharca súlyos vajúdásokkal megy végbe és ilyenkor a föld szörnyetege teljesen kiszámíthatatlan. Aki végigbarangolja az érdekes területet, nem tud szabadulni a nyomasztó érzéstől, hogy bizonyára történni fog itt valami. Nem csoda, hogy a környék lakossága ősidők óta olyan megfigyeléseket tesz, hogy a föld, különösen a partvonal, állandóan változtatja a helyzetét. Hol emelkedik, hol sülyed. Ezt a változást ugyan szemmel nem lehet észrevenni, azonban egészen bizonyosan végbemegy. A nápolyi partvonalnak ingadozásáról már sokat irtak, 6okat vitatkoztak, a föld történetének ezt a titokzatos fejezetét kéz a kézben igyekszik felderíteni a geológiai és az őskori kutatás, amelynek számára ez a Róma közelében elterülő vidék bőséges kutatási terrénumot nyújt. Bár még ma ig pompás szőlőknek, narancs- és citromligeteknek paradicsomi díszében ragyognak a termékeny tuff-hátak, bár még ma is. százával és százával keresik fel a gyógyulásra várók az alvilág jótékony meleg forrásait, de ez a mostani kép semmiben sem emlékeztet a császárság korának nagyszerű jeleneteire, amikor Róma urai óriási kíséretükkel, diplomatáikkal, ma- gasrangu katonáikkal minden évben felkeresték ezt a földet nyári üdülés céljából. Bajae hires római divatfürdő és Pozzuoli erkölcseiről sokat írnak a császári kor krónikásai és bizonyos, hogy abban az időben nem annyira .gyógyulást kerestek itt az emberek, mint játék- és flörtalkalmat. A vidék mai szegényes halásznépe, azonban még meséiben, hagyományaiban sem őrzött meg semmit ennek a fényes korszaknak emlékeiből. Pozzuoliból, a klasszikus világ nagy „humbugjából csöndes, jelentéktelen városka lett, amelybe a nápolyiak és a kiváncsi idegenek olykor-olykor kirándulhatnak, a pompázó császári fürdőhely és hadikikötő, Bajae ma szegényes halászfalucska, amelyben az idegen még egy éjszakára sem talál tisztességes szállást és amelyben néhány barna téglaromon kívül semmi sem emlékeztet a régi idők dicsőségére. A sok-sok ezeroszlopos palotacsodák, Augus- tus, Tiberius és Nero márványvillái ma már részben a tenger pompás kékje alatt pihennek, részben láya fedi őkét, vagy mint romok vannak elkeverve a földben, mert a szaracénok, tengeri rablók és normannok támadásai itt nem hagytak követ kövön. A régi görögök ég rómaiak utódait pedig kiirtották innen a bacillusok milliárdjai, pestis, malária és az éhínség. Világos, hogy a Campi Flegrei a virágzásnak abban a korszakában jóval magasabban állott a tenger színe felett, mint most. A tudósok úgy hiszik, hogy a görögöknek Cumaeba való bevándorlása óta a strand az egész öböl mentén legalább hat méterrel sülyedt Ezt történelmileg ig bizonyítani lehet, mert a római kikötő építményeinek és uccáinak maradványai ma a strand vize alatt pihennek. A római Bajae egyik parti uccája ma mélyen benn van a tengerben a viz alatt, a Monté Nuovo tövében tiz gránitoszlop van a viz alatt, valószínűleg a nimfák templomát tartották egykoron. Viz alatt van Cicero hires tengeri villája, a Puteolanum, a Neptun templom maradványai, Pozzuoliban félig viz alá kerültek a hatalmas római kikötőgát maradványai, amelyből a mai mólóban is vannak részletek. Tengervíz borítja azt a fantasztikus hidat, amelyet az eszelős Caligula ezer és ezer rabszolga életének feláldozásával Pozzuoli és zött kereken két métert tett ki. A rómaiak építési tevékenysége tehát emlékeztet arra a szólásmondásra: Utánunk az özönvíz. Mert egy-két generáció után valóban az özönviz következett. Azok közül az emlékek közül, amelyeket a tenger visszaadott, különösen egy nevezetes a Pozzuoli öböl partján, mert döntő tanúbizonyságot szolgáltat a tengernek partot nyelő munkájáról. Ez az emlék a Serapeum, Serapis temploma, ami alatt egy egykori római halcsamok romjait értjük. A romtelephez vezető ut szűk uccá- kon keresztül a halpiacra vezet és a halpiachoz csatlakozó városrészt a feltörő talajvíz részben elárasztotta. Az egyik ház udvarán van egy mintegy húsz árny! tér, amelyet teljesen beföd az iszapos zöld viz, amelyben buján tenyésző mocsári növények terjesztik erős illatukat. A hatalmas gödörből több, mintegy tizenkét méter magas hagymamárványból faragott oszlop emelkedik ki és az oszlopokat kisebb-nagyobb tömbök koHÉRTÉK szerinti GYÁRI (.RAK Nézze meg dúsan 'élszerelt raktáramat. - Vidékre szakember által minták bemutatása vételkötelezettség nélkül/ MFGKÖNNYÍTETT FIZETÉSI FELTÉTELEK FRIEDRICH RESCH Kosice, Rasinova 40 Bajae között veretett. A különleges optikai fo- toapparátusokkal végzett kutatások Nápoly mellett a Posilipp tövében, mélyen a tengerben megtalálták és lefotografálták a régi görög Palepolis romjait, amely méltó ve- télytársa volt Nápolynak. A Cap Misenumnál megtalálták egy szokatlan nagy kiterejdésü császári villa romjait, mig Gaiola partján a tenger mélyében egy másik romvárost fedeztek fel, amelyről meg sem tudják állapítani, hogy hogyan hívták. mert a történelmi emlékek nem beszélnek róla. A rómaiak is tudták, hogy hiába alapítanak kolóniát Gaiola partján, mert az pusztulásra van ítélve, a tengervíz szintje már a kolónia építése közben megállapithatólag emelkedett. Ez az emelkedés a görög és római alapítás lcöszoruzzák nagy összevisszaságban. Jellemző, hogy ezek az oszlopok mintegy három méter magasságban a mocsár felszíne fölött, egészen hat méter magasságig erősen likacsosak és a kődatolya által kirágotta-k, mig többi részük sima és sértetlen. Mivel a kődatolya csupán a •tenger sós vizében él, ezeknek az oszlopoknak addig a vonalig, mig a kődatolya pusztításainak nyomai megtalálhatók rajtuk, a tengervízben kellett államok, mig a kimart rész alatti teljesen ép háromméteres szalag régebben a tenger % homokjával volt boritva. Ebből következik, hogy a part süllyedése egykor elérte a legmélyebb pontot és azóta a romok állandóan emelkedtek, mig a jelenlegi helyzetüket elérték. Pozzuoli híres és retteget kődatolyái, ezek a fúró kagylók, már rég elpusztultak, még kagylójukat is kiszedegették az emlékeket gyűjtő idegenek. Ám kőbe vésett müvük ércnél tartóAz egyik férfi, a másik asszony Irta: Molnár Kata Este kilenc óra felé járt. Az asszony már alkonyat óta ült az Íróasztalnál és olvasott. Nagyon belemélyedt, az ura legutolsó munkájának angol fordítását olvasta, a szláv irodalom bölcseletéről; időközben meggyujtoíta a kis japán állölámpát, de az időről oly tökéletesen megfeledkezett, hogy a mélységes esti csendet éjfélnek hitte már; s amikor egyszerre csengetést hallott az előszoba felöl, oly váratlanul érte a hang. hogy ijedten riadt föl és fogalma setm volt arról, mit hallott. — Mi volt ez? — szólt át tétován a másik szobáiba. Azokra a hetekre, mig az ura távoljárt, egy nagyinénjét hivta magához, hogy ne legyen annyira egyedül; a kedves, szép öregasszony nagy élvezettel pasziámszozott odabenn. — Csengettek, jön valaki! Ereszd be hát! Aj- asszony zavart bámulással ugrott föl és olyasmi rémlett benne, hogy ilyen késő éjjel legjobb lenne nem is ajtót nyitni. Lapjával asztalnak fordította a nyitott könyvet és szaladt az előszobába. — Óh, hogy megijesztettél; — nevetett, aztán, egyszerre fenntartás nélkül tárva szélesre az ajtót, — szervusz, Béla! Hogy kerülsz te hozzánk ilyen időben! Az óriási termetű jövevény két kis bőröndöt tartott előre, azután bujt be maga is. —> Szervusztok, húgom! Talán már aludni készültetek, hogy így megriadtál? Hát hadd megyek beljebb, szer,uaz! Csák megíró!,elhatlak. nem? — Meg, persze — nevetett az asszony és futtáiban odaközelátette szép arcát a rokoni csók felé. Mig beljebbveaette vendégét, egy lopott pillantással rásóhajtott az íróasztalon a könyvre. — Anna néni van nálam, az uram átutazott Angliába, sajnálni fogja majd, hogy nem láthat! Beszélj hamar magadról, — most ittmaradsz nálunk? A néni kiment, összekeresni valami gyors vacsorát. — Holnap estig maradok, Elza, ha ki nem hajítasz. Tudod, megnyavalyásodott a legjobb vizslám, jóformán nékem sem izük a vadászat azóta, operálni kellett a gyomrát, de az ördög hagyja majd összemetélni azoktól a suszterektől odalenn! Felhoztam most délután állatorvosi főiskolára, meg is vártam, miig elaltatják a műtéthez, azután jöttem csak ide. Hanem tudod-e, hogy te szép asszony vagy nagyon? Még majd szebb is lesz belőled, gondolom — — ej! Pedig nem is olyan régen láttalak, öt éve talán — vagy hat? az esküvődön a templomban, igaz? — Igaz — mosolygott az asszony és nézte vidáman mustráló szemmel a hatalmas szál' férfit. — Te is szép ember vagy, Béla. — Hallod-e...? hiszen egy a fajtánk!... Mintha csak most jöttem volna be az ajtón, szívesen megcsókolnálak újra. De merre jáír az urad, mondd csak mégegyszer? — Az angol kiadójával van elintéznivalója. ivét hete van már távol... nagyon hiányzik! — No, ti ketten, tudós baglyok! Ti jól egymásra találtatok, Isten is igy akarhatta. Rágyújthatok, megengeded? Parancsolj, vagy te nem szoktál? Könnyű cigaretta, dohányban nem szeretem az erőset. Drága húgom, hanem én szomjas vagyok nagyon. — Egy csésze jó teáit, Béla! — szólt be a néni, már szalvétával a kezében. Kicsit zavart volt az arca, későre járt már az idő és [nem lshiiell leszabni ni semmiért, a konyhám. pedig csak maradék sütemény, könnyű apróság akadt harapmivalónak, ez is hézagosán. — Nem, Anna néni, köszönöm, egy pohár vizet kértem csak. Hanem látom a formáján, hogy a spájzban kotorász — Anna néni, én vacsoráztam miár, nem vagyok éhes! Csak szomjas lettem szörnyen. Elzi! — derült egyszerre valami suharcos vidámságra a szép erős arca —gyere le most velem! Megássunk egy pohár valamit valahol, rokoubáíyád vagyok, velem nem kompromittálhat össze senki, ha meglátnak; Anna néni meg majd úgyis igazol az urad előtt. Gyere, no, tedd meg nekem! Csupa okosat próbálok majd beszélni, hogy ne unatkozz mellettem — menjünk hát? Az asszony nevetve nézte a nénjét. — Hát menjünk, — bólintott jókedvűen — az olvasásban úgyis megzavartál, most nem is igen tudnék mit kezdeni veled. Legalább a szobád is be lesz fütve, mire feljövünk. A kávéház ragyogó fényességében az asz- szony olyan vállmozdulattal ejtette bundáját a pincérek kezébe, mint egy kényes királynő. Csecsebecse-könnyű, finom és komoly szépsége (s nem utolsósorban az őt kisérő férfi hatalmas termete és a késő-estében szokatlan, de minden találgatást lefegyvérzőén elegáns sportruhája), balk, kellemes feltűnést keltett. Az asszony élvezte a szokatlan hangulatok a férfinak ízlett a nagyszerű feketekávé után a kitűnő bor; eleinte diskuráltak, köny- nyedén jött minden szó, de aztán jókedvűen, figyelmesen inkább nézegetni kezdték egymást. Egy pillanatra a gyerekkoruk is eszükbe jutott. Anyáik — unokatestvérek — szerették egymást s igy egy-egy nyaralásra gyakran jött össze a két gyerek; a korkülönbség nem volt nagy köztük, a különbséget s ellenségeskedéseiket inkább természetük másfélesége szélesítette kij s hogy felserdültek — egymástól tá’ vol már —■ az asszonyban megmaradt valami állandó, enyhén idegenkedő tartózkodás a férfi iránt. —-Na, Elzi, most gyújts rá! Nézd, milyen szépen kínállak. — A kedvedért! Köszönöm. Milyen jól esik! Béla . . . olyan barátságosan ülünk most itt egymással szemben. Kérdeznék valamit. — Tessék, drága húgom. Szépet kérdezz, szépet felelek. — De őszintén! Mondd, érzed magad any- nyira jól igy velem, mintha idegen asszonynyal ülnél; itt, a családfádtól idegen asszonynyal, aki többet, vagy mást jelent neked, mint én? — Ej, hallod-e . , . Hát tégy róla, hogy idegennek nézzelek, akkor aztán meg tudom mondani, hogy igy vagy-e több, vagy úgy. Szép vagy, örülök neked! örülj te is magadnak, bátran megteheted. Nézd, az a karcsú katona onnan a tükör alól milyen holdkóro- san néz rád. Akarsz egy kis lármát? Képen* verjem, hogy magához térjen? — Jézus, te! — kapta el az asszony a férfi kezét az asztalon keresztül s riadt kis kacagás bujt a hangjába — te, nehogy virtuskodni akarj, menten itthagylak! Hadd látom azt a katonát. Na látod, milyen snájdig fiú. Mégsem cserélnélek el vele, — Te, vigyázz! Ne csavard a fejem! Elcserélt már engem más is. De ez jól tette . . . (Két esztendővel ezelőtt hagyta el a felesége. Megszökött tőle, egy évi házasság után, pedig juhászkutyája volt ez a nagy ember; és kevesen tudták csak, hogy a férfi micsoda szörnyű fogcsikorgatásokkal kinlódta keresztül a rettenetes megrázkódtatást.) — Igyál csak, Elzi! Szép ez az eleveuvér- ezinü könnyű bor. Eigészségedre . . . Mondom, hogy jól tette! Ha nem tette volna, most én cserélném el őt teveled, elhiiszed-e? — Béla ne beszélj! A legnagyobb cudoiqom A VALÓDI TIROLI LOPENKABÁT.k Valódi angol Trenckkoal L Sportmellények rW l íHi Női sportkabátok, Ski ruhák slb•
