Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-21 / 266. (2783.) szám

*

_____________________________________ULflR

tm

aamvn wmi^MUKKmA.imnsmammmtmM.mmm i iiiwwrium míiiww»i i -tat

1931 B#r«mbBr 2^ iwrnÜMt,

u^iomuMngíMh»mf<xxtisUíxí^immti hmmoi

Bal Piiiais Tíéaíre Aiüambra

Prága

Betéptidij nincs — Elsőrendű nm'afó Szenzációs inlernnc oná«

U» vil&gY&iQí& pr«?^ra.i£ia Kél zenekar K i zenekar

I csali feataftni mestalifás — I Národní Politika

b'walféia szerint

Prága, november 20. A cseh nemzeti 1 imperializmus egyik vezető orgánuma, a Náirodni Politika keddi száma „Takarékoskodjunk erőinkkel" címen olyan vezércikkel közöil, mely általános figyelemre tar tihal számot, mert az imperialisták hatalmi ideológiájának olyan leplezetlen programnyilatkozata, amilyennel a politika porondján ritkán van módunk találkozni. A Maoht g-eh.t vor Reoht elméletének érdekes uj megfogalmazása ez, telve hatalmi cinizmussal, csak az a kár,hogy az ökölelmélet szerzője nem irta alá a nevét, de igy is tudjuk, hogy a cikk a cseh nemzeti politika legöuludatosabb rétegének, a nemzeti demokratáknak a mentalitását tükrözi vissza. A cikk a következőket mondja:

— Szaporodnak nálunk azok a német hangok, amelyek együttműködésre jelentkeznek hűségükről biztosítva bennünket. Ennek ellenében egyidejűleg engedményeket kívánnak. És mi erkölcsileg fölháborodunk ezért. Erkölcsi tisztátalaoság hibáját látjuk benne. Mérlegeljük csak kissé a dolgot. Ausztriában mi németjeink mostani nyelvén beszéltünk s a németek akkor a mi mostani beszédünkkel válaszoltak nekünk. Csak a szerepünk cserélődött ki. Mert mi a nemzetek története? örökké tartó kölcsönös harc a hatalomért. Az egyik középpontban megszületik, fejlődik, másutt fogyatkozik s máshová forog a hatalom örök kereke. De a hatalom nyers. S ezért az erkölcs palástját vetik rája. Akinek van hatalma, az erkölcsös, aki a hatalom birtokáért harcol, az erkölcstelen. A történelemben az erkölcsiség a hatalmisággal van egybekötve, a hatalmiság a jogcím a történelmi erkölcsiségre. De éppen azért, inért ez a történelem örök igazsága, takarékoskodni kell a hatalommal, nem szabad pocsékolná, kidobál- ni az ablakon, hanem legalább is megcsonkíts í tanul megőrizni azokra a napokra, amikor a történelmi élet bebizonyítja, hogy minden a tényleges hatalom körül forog, nem pedig a doktrínák és experimentumok szerint. Az államfordulat után abba a tévelygésbe estünk, ho#y a nyelvkéné6* nem az államhatalom é» a nemzet történelmi egyéniségének ügye, hanem pusztán adniLuisziratlv kérdés é3 általában magáinktól kell adnunk azt, amit Józanul megadhatunk. A békeszerződések csupán arra köteleztek, hogy németeknek népiskolákat adjunk (I), mi meghagytok nekik a közép-, szak- és feisőiskolák egész sorozatát. A békeszerződések csak arra köteleztek, hogy a németek a biróság előtt saját nyelvüket használhassák, csoda, hogy md a német hivatalos nyelvet nem kény szer itettük rájuk. Szlovenszkőn a magyar kormányzat idején egyáltalán nem volta,k iskoláik, mi siettünk nekik népiskolákat, polgári, szak- és középiskolákat adni. Amit mi „okosságból" magunktól adtunk a németeknek, azt ők magától érlelődő dolognak tartják, de a maguk „magától érlelődő dolgaikért" „jutalmat" követelnek. Adjatok, egyre, csak többet adjatok. Nincsenek megelégedve még Szloven- szkón sem, ahol a magyarok semmiért is meg voltak elégedve. Nem csodálkozunk emiatt, senki sem cselekedne másképpen. Csupán megbizonvitják azt az örök igazságot, hogy ezek a dolgok nem közigazgatási, hanem politikai ügyek s hogy önként adni nem okos dolog. hanem oktalan s hogy ez mindig igy volt és igy lesz örökkön-örökké. Csak engedékenységünkkel és oktalanságunkkal magyarázhatjuk meg magunknak, hogy például a Prager Tagblatt őszintén gyönyörködhetett a mi prágai békeegyesüleíeink manifesztáld ójában. Szerinte a pacifizmus a legreinényteljesebben fejlődik a cseh nemzet körében, mely arra van predesztinálva, hogy a német világbéke keresztelő Szent Jánosa legyen. Állítólag itt született a legtöbb önsanyargató, olyan emberek, akik a másik arcukat is készek odatartani az arculcsapásnak, olyan emberek, akik a saját nemzetüket és a szlávságot kinevetik, akik a saját házukban önként tanulják a németek fensőbbségét, akik azt hangoztad- ják, hogy a cseh történelem vallási eszméje a. szlávságlól való elfordulást és a cseh nemzetnek a némettel való összeolvadását jelenti. Csel:országban lehet, úgy gondolják, a legkönnyebben plántálni a desíruáló pacifista mozgalmat s legjobban itt lehet várni tőle azokat a következményeket, melyekre Német országnak oly szüksége van. S mindezt abban a pillanatban csinálják, amikor nyilvánosan arról Írnak, hogy már fél Némaforsz ág Hitler mögött áll. Takarékoskodjunk tehát erőinkkel a saját nemzetünk javára, mart csak az erős nemzet képes valamit letirni. Ne felejtsük el hogy a nemzeteik élele örökös harc a Ír'-'1 ómért — fejezi be cikkéi a Néróéin! Politika.

KOMMENTÁROK

SOCIETAS 1931-32

Európa régi perverz élvezete, hogy szeret

a vulkán tetejéu táncotui. Így volt ősidőktől a renaiasunce-oa, a francia iorradalmou át a bécsi kongresszusig é* máig, amikor a háború után a konlinémát megszállta a szórakozás és a mutatás ördöge s évekig tartott, amíg az emberek megunták a hejehuját. Kevés magyar ember tudja például, hogy a oigányo- zással, iivássai, duhajkodássaj egybekötött „mulatozás” újkeletű betegség s a nemzet egyik iegszomorubb idejében, a Baeh-kor- szakban vált általánossá, amikor a közóposzr táiy borban, muzsikában keresett vigaszt és hajlott a lézengő „lengyelek" mulatni szólító csábitásaira. Akikor vulkán •tetején táncolt a nemzet, — kár, hogy a divat csökönyösen tovább megmaradt.

Az a vulkán, amin ma élünk, valóságos Popokatepetel. Táncoljunk rajta? Nem igen. Az elmúlt hetekben itt is, ott is több német, magyar, cseh társaságban megfordultam és meglepett az a hidegség és csaknem unalom, ami a középosztály társas összejöveteleiből kiárad. A szérakozás lehiggadt formákat kapott. Blazirt és kényelmes lett. Nincs arról szó, hogy az emberek ma kevesebb időt fordítanak haszontalan dolgokra, kevesebbet vannak együtt és együttléfük olcsóbb, — óh, a gondoktól való eltérítés nosztalgiája ma vi- ruiensebb, mint valaha volt, csak éppen fáradtság s valami titkos félelem, szórakozottság vegyül a szórakozásokba. Gaxotte érdekes könyvet irt a francia forradalom előtti társasági éleiről s az embernek ma akaratlanul eszébe jutnak ezek a puha komfortba süppedt grófok és márkik, akiket fásult, előkelő és renyhe tehetetlenségükből egyedül az tudott felrázni, ha minden erőlködésük és társadalmi pozíciójuk ellenére órák hosszat lelkesen és tüzesen vitatkoztak Rousseau vagy Voltaire elveiről és epedték a forradalmat, holott tudták, hogy az ő bőrükre megy.

Ugyanez a szellemi masoohizmus nyilvánul meg ma a nagyvárosi előkelő burzsoázia szalonjaiban. Valamit várnak, valami rettegés édessége bizsergeti a vérüket. Tehetetlenek, petyhüdtek, az élet alacsony szerelmeiből nem tudnak kievezmi, fény kell nekik, művészet, irodalom, kanadai fotel, uj tárgyilagosság, egyre szélesebb, egy re puhább körevetek (már-már elérjük a császári Róma bűnös asztalágyait, amelyek ellen az egyházatyáik narooltak, mert a „bűn fészkei" voltak!, egyre izgat óbb és egyre tompább megvilágítások.

egyre bonyolultabb snapszok és ételek, —■ de

a cselekmény, ami a modern szalouokban, a snobizmus egyelőre bevehetetlen váraiban történik, egyre szegényesebb és jelentéktelenebb lesz, A háború után legalább táncoltak az emberek. Temperamentum volt a mozdulataikban, egészséget mímeltek és a sportjuk, bármennyire hasonlított a késő császári Róma patríciusai sportjához, szinte örvendetes haladásnak látszott az egészséges fejlődés utján. Ennek vége van. A szalonokban ma két lényeges dolog történik: a szellemi pólus a „világforradalom" várása, a szórakozás pólusa a bridge. Az úriemberek szmokingot öltenek, a hölgyek estélyi ruhát, üdvözlik egymást, elmondják a legfrissebb pletykákat és megeszik a rakott kenyereket, azután beülnek a fotelekbe és várják a világforradalmat. Megadóan várják, tehetetlenül és kíváncsian s ha már megunták várni, nagyot sóhajtanak s bevonulnak a hallba briccselui. Másnap, másutt, máskor kezdődik öléiről.

A vllágforradalmon és a bridge-n kívül ezt a társaságot semmi sem érdekli. A passzivitás katasztrofális méreteket ölt benne. Csupa negatívumból tevődik össze a pozitívumai kivétel nélkül a snobizmus birodalmába tartoznak, kicsavart valóságok, erőszakolt rend- kívüliségek, olyasvalami meddő erőlködések és rekordteljesitmények, mint az ágyúval való veréblövés. Nem lehet többé társaságba járni. Unalmas. Azt sem találja meg benne az ember, amiért évekkel ezelőtt odajárt: könnyelműséget, sok mozgást, blödlizést, dumát, flörtöket, fiatalságot, lóba lendületet, a helyzet súlyáról és a felnőtt emberi rangról való megfeledke/ést. Ma nem divat többé a fiatalság és a naiv butaság. Ma az öregség és a bárgyuság divatos a szalonokban. Lassan kell mozogni, széles ivekben beszélni, ülni és ülni s ropni a robbereket, mintha méhecskék volnánk s nem tudnánk hova lenni nagy szorgalmunkban.

A szalonokban néma csend honol, öblös selyemruhák suhognak, fiatalabb és éltesebb öregurak krákognak. A központi fűtés fénytelen meleget áraszt, a levegőből ventilátorok igyekeznek kiszívni az unalmat, a háziasszony elfojtva ásít és egy nyápic dalia, aki éppen asztal a kártyában, álruganyos lépténkéi az ablakhoz vonul, hogy megnézze, jön-e már a világforradalom.

Srratk* P4L

A magyar-lengyel szimpátia

Í83i-ben Irtás Ta'háts Sándor

Tudott dolog, hogy az 1832—1830. évi magyar országgyűlésen a hazafias ellenzék emberei mindent megkísérel lek az elnyomót1 lengyel nemzet érdekében. Lelkes fáradozásuknak azonban semmi eredménye sem volt.

A lengyel szabadságharc 1830 november hóban kezdődött. Országos mozgalom támadt Magyarországon e harc idején a lengyelek érdekében. S ez a mozgalom sokkal lelkesebb sokkal általánosabb volt, mint az 1832—1836. évi országgyűléskor. Az országos mozgalomról, a páratlan lengyel szimpátiáról az 1830. és az 1831 évekből temérdek titkos jelentés maradt reánk. Ezeket a konfuiensek, a titkos rendőrség emberei s a kormány tisztviselői küldték Becsbe. Sok érdekes és ismeretlen dolog akad ezekben, tehát nem lesz fölösleges egyet mást megemlíteni belőlük.

A titkos jelentések a múlt század harmincas éveiben sokszor szóllak az orosz emisz- száriusokról, akik Magyarországon rubelekkel és szép ígéretekkel nyerték meg a pópákat s a ruszin papokat. Ezek aztán a cári tartották atyuskájuknak. Ismeretes volt előttük Katalin cárné ama többször kifejezett óhaja, hogy szeretné a tokaji hegyeket hinni! A rutének még azt is tudták, hogy Napóleon Sándor cárnak hajlandó volt átengedni Magyarország keleti részét a Duna baliparljáig. Sándor cár keresztül ulazván Magyarországon, a rutének közt sok ajándékot osztott szét. A papság azr tán tőle várta a megváltását. Az 1881. évben az egyik konfidens a rutének közt járván, onnét azt jelentette Bécsibe, hogy az ottani hírek szerint Miklós cár húsvétikor a Tisza vizéből fog inni!

Az oroszok iránt való ilyetén szimpátia a lengyel felkelés hiréra hamarosan megszűnt. Bars megye átiratát, melyben arra szólította fel a megyéket, hogy Írjanak a királyhoz a lengyelek érdekében leendő intervenció ügyében, az egész országban lelkesedéssel fogadták. Még a horvát-szlavon megyék: Zágráb, Varasd, Szóróm stb. is felírtak a lengyelek érdekében. Pozsony, Szatmár, Vas, Győr megyék sflb. a legnagyobb lelkesedéssel fogadták Bars megye átiratát. Az egyik konfidens 1831 junius 3-án jelentette Bécsbe, hogy bejárta Veszprém és Győr megyét s mindenütt nagy az oroszellenes hangulat s a részvét még nagyobb a lengyelek iránt. Eszlelenaég volt — irta a konfidens — Bars, Nógrád es Liptő megyéktől, hogy átiratban szólították föl a megyéket a lengyelek érdekében.

Pestmegyének 1831 junius 8-án tartott üléséről Posch postafőtiszt jelen telte Bécsibe, hogy emberemlékezet óla uem volt a megyének oly viharos közgyűlése, mini a mostani. Kubinyi Ferenc szólalt fel a lengyelek érdekében s indítványát határtalan lelkesedéssel fogadták. Eimnngeheuere Applaus főig te ven allén Anvvesenden diesem Vorsohlage.) K.u- binyin kívül még Mérey, Fáy András, Pédhy Ferenc és En&el ügyvéd mondtak szebbnél- szebb beszédeket a lengyelek érdekében. Bars megye átirata értelmében aztán Pest megye is felterjesztést intézett a királyhoz.

Mivel Ferenc császár és Metternich a lengyel felkelőket csak rebelllseknek tartották s mivel az oroszoknak semlegességet ígértek, a niegyék feliratai semmi eredménnyel sem Jártak. A lelkesedés a lengyel ügyért azonban azért nem ült el, sőt folyton fokozódott. Úgy Ausztriából, mint Magyarországból is sokan szöktek a lengyelek közé, hogy vél ük harcoljanak. (Dér ÜberlauJ noch immer fórt wehrt.) A jurátusok közt, akik különben a legtüzesebb lengyelibarátok voltak, még toborzás is folyt. Nagy port vert fel ekkor a húszéves Perczel tolnai földbirtokos ügye. ö mint kadét szolgált az 5 mezei tüzérezredben. De otthagyta a katonai szolgálatot s a lengyelek részére katonákat toborzott, még pedig nemcsak a nép, hanem volt ezred© emberei közt is. A tüzérezredes erre elfogatta a fiatal Perczelt s tömlöere vetette. A megye tiltakozott e törvénytelenség ellen s Perczel szabadon bocsátását követelte. Az ezredes erről hallani sem akart. A felsőbb halóságok rendeletére azonban kénytelen volt az ifjút

Pest negyének kiadni, ahol ügye elintézéséig fogva volt. A juiniua tí-én tartott lelkes ülésen {elolvasták József nádor átiratát, melyben meghagyta Pest inegyének, hogy az ifjú Perczel ellen bűnvádi eljárást indítson. A szónokok —• főleg Ensel ügyvéd 6s Kubinyi Ferenc — élesen kikellek a tüzérezredes ellen, aki az ifjú Perczelt eifogalta s kimondották, hogy Perczel bűnösségéről szó sem lehet. Erre a megye azonnal szabadonbocsáttaila a* ilju Perczelt, aki bejővén az ülésterembe, meleg szókkal mondott köszönetét a megyének s kijelenté, hogy ügye elintézését Pest megyére bízza.

Az 1831. év junius 14-én a megbízottak azt jelentették Eécsbe, hogy Magyarországban már nagyban folyik a gyűjtés a lengyelek részére. Károlyi gróf húszezer aranyat ajánlott fel. Metternich herceg ezt meghallván, arra kérte a grófot, ne küldje el a pénzt, mert a lengyelek rebellisek s mert Ferenc császár megharagszik, ha ezt megtudja. Károlyi gróf ilyen választ adott Metternichnek: „mondja meg az ön császárjának és az én királyomnak, hogy pénzemnek én vagyok az ura s annak adom, akinek akarom."

Valamivel későbben (juliua 5-én) Pestről azt jelentették a rendőrin in iszternek, hogy a felkelő lengyelek részére már kétmillió ezüstiforintot gyűjtöttek. A határm-egyék pénzen kívül embereket is Ígérlek a lengyeleknek.

A pozsonyi jogászokról ugyancsak julius

5-én Írták Bécsibe, hogy lengyel sáp íróban járnak, s mód nélkül lelkesednek a lengyelekért. („Die Studenten an dér Akadeinie sind für die Polen fást durchgehends begei- stert.")

Pesten — jelentették ugyanez időben — a Fehér hajó vendégfogadóban klubot alaki- toltak, hol naponkint a lengyel ügyet tárgyalják, lengyei dalokat énekelnek s politizálnak.

Egy másik jelentés irta volt Récébe, hogy Pesten a jurátusok, a patvaristák és a diákok, akik mind a lengyelekért lelkesednek, megfest tel lék Dverniczky lengyel generális és fővezér arcképét, s az egyik kávéházba a kifüggesztették. Ez a dolog sehogy sem tetszett az orosizbarát görögöknek, s összevesztek az ifjakkal. Hatalmas verekedés támadt, s több görög alaposan megsebesült.

Dverniczky generális május 27-től junius 2-ig a trenosóni fürdőben időzött, ahol nagy tisztességgel fogadták, (róst überaái mit groww Uemiiabkey utxl #ogar Eiitimeüi#- iiHM auí'genomtuem") Mikor Dverniczky jiv- uiua 2-áa T lencsén városában ebédelt, nagy- tömeg vette őt körül * folytonos „vivat" közt zenekarral a nve-gyéházára vitték őt, ahol aztán ünnepélyes fogadás várt reá. Ilyen fogadtatás várt reá mindenütt. Pozsonyban a Zöld fához címzett vendégfogadóban lakott és sok ünneplésben részesült. Igen sokan látogatták meg. Szápáry, Kegte- vich és Pálííy Ferenc grófok ebédet adtak tiszteletére.

Ferenc császár és Metternich rossz néven vették Dverniczky ilyetén ünneplését s rossz néven vették Magyarország szimpátiáját is a lengyelek iránt. József nádor 1S31 november 16-án Pest megye közgyűlésén nem is engedte felolvasni Trenesén megye átiratát, mert szerinte az telve van illetlen kifejezésekkel, s a mi jó királyunkat, s atyuilag gondoskodó uralkodónkat sérti. Azián a kormányt abszolutizmussal vádolja, pedig ennek az ellenkezője igaz. Ezért Trenesén megye felterjesztésére őfelsége nem is felelt!'

A nádor ezután kifejletté, hogy a lengyel és a magyar alkotmány lényegesen különbözik egymástól.

Az uralkodónak, a nádornak és Metler niohnek len eve lel lenes politikája nem sokat változtatott Magyarország izzó lengyelbarátságán. A nagy kolera, s az ennek nyomán támadt parasztlázndás azonban lehűlő!te a lelkeket s legalább egy időre elvonta a lengyel kérdéstől. Ennek tárgyalása az'án az 1832. évi országgyűlésen kezdődött újra.

A lengyelek szózata a magyar nemzethez 1832 december 31 én kelt Pártában. Ebbon a legnagyobb el Ismeréssel szóltak a nagylelkű magyar nemzetről, melynek szavát a világ minden szabad nemzete meghallotta, s mely részvevő szó az elnyom Mi lengve! nemzet sebeire balzsam volt. („Poloni ad Hun gar os.)

— A nnsrvKTombaff városi elka’mezoftek néldandásn. Nagyszombati tudósítónk ie’-mth A m tv szómba ti városi Pévgvrfr, várók id és TŐzifüT' ' i atkáim'voltai elhaló re*! dfc b-mr a

műm!

.....uknp>k nyomorát erp'hikWfi a,ni,-ént

te

men•''"'•''k fiz^té^k s~d7aiék1*rél, smU

"T fiTTo/ O „böknek kivágnál,- hidalni. \ Mesére'1-*1-; "éMá* kövebék a vUl«Tn-mKvek «)_ kalmazol'ri is. Az . e^v s^-M. V-'oV' ból máris ezerháromszáz korona gyűlt egybe.