Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-21 / 266. (2783.) szám

1931 noremíber 21, szombat 3 A minisztertanács Jóváhagyta! az ui takarékossági Javaslatokat Prága, november 20. A kormány személyi bizottsága tegnap véglegesen összeállította a parlament legközelebbi munkaprogramját s megállapodott azokra a Javaslatokra nézve, amelyeket a kormány a jövő héten a parla­ment elé terjeszt. Az egyik törvényjavaslat a személyi kiadások szabályozásáról fog in­tézkedni, azaz: egy évre leszállítják a köz- társasági elnök, a miniszterek és törvényho­zók s az I. és II. fizetési osztályban levő ál­lami tisztviselők fizetését s a tizenharmadik haviíizetég részleges^ illetve ideiglenes le­szállítása is benne lesz a javaslatban. To­vábbá benyújtják a banktörvény novelláját, a jövedelmi adépótlékról szóló javaslatot s a gyulaadó emeléséről szóló törvényjavasla­tot is. Ami a tizenharmadik havifizetést ille­ti, azt írja a Národni Listy, hogy csupán 50 százalékot fizetnek ki a 25 ezer korona évi jövedelem aluli tisztviselőknek s az is pro­gresszív les* a tisztviselők családtagjainak száma szerint. A pénzügyminiszter erre a célra 90 millió korona fedezetet keres. Ezen javaslatokra nézve a mai minisztertanács hozott végleges igenleges döntést. A kor­mány egyúttal jóváhagyta a pénzügymimisz- tórium által kidolgozott javaslatok szövege­zését is. Fölemelik a söradót is? A Lidové Novinv jelenti: Az adóintézke­dések keretén beiül, mint ismeretes, a sör­adó esetleges fölemelésére is gondolnak. Az emelés valamennyi sörnemnél egységes lenne, az adóalap 56 fillér csapolt sörnél, 70 fillér a raktározottnál, 90 fillér speciálisnál, vagyis mindhárom sörnemnél liter önkin t tiziilléres adóemelés lenne. A kormánykö­rök ezt az adóemelést csupán átmenetinek minő*.ifik s nem akarják megengedni, hogy a sör árának megváltoztatásával történjék. Ha ez az átmenet egy évig tart, ebből 100 millió korona újabb jövedelmet várnak az j állampénztár javára. Egyelőre még nem j biztos, hogy a kormány már most, avagy ; csak később lépteti-e életbe ezt az újabb i adóemelést. A söradó emelését különösen a szocialista pártok követelik, a polgári kor­mánypártok ellenben ellenzik. A madridi par'amtnt „morálisan" megbélyegezte a veit uralkodót Halálos ítéletről nincs szó — Romanones gróf vétiftbeszétfe Madrid, november 20. A nemzetgyűlés legfontosabb ülése ma reggel négy órakor végződött. Ezen az ülésen mondott ítéletet a spanyol köztársaság a spanyol exkirály fö­lött. Ugyanabban a teremben ítélték el Alfon­zét, ahol 30 évvel ezelőtt a fiatal uralkodó esküt tett az alkotmányra. A király védel­mére egy képviselő vállalkozott: Romanones gróf, aki a< köztársasági kamarában nyíltan hangoztatja, hogy monarchista. Romanones j az elmúlt napokban érintkezésbe lépett Al­fonzzal és az ő beleegyezésével vállalta a ne­héz szerepet. Hosszú és alapos beszédben Igyekezett a vádirat egyes vádjait megcáfol­ni és kijelentette, hogy semmi sem igazolja a király bűnösségét az államcsínyekben és a diktatúrában. Primo de Rivera annakidején erőszakkal kényszeritette a királyt bizonyos okiratok aláírására. Romanones után Galarza rendőrfőnök föl­olvasta a vádiratot, amelyet a parlament kü­lön bizottsága dolgozott ki. A vádirat a ki­rályról mint vádlottról beszél és többlzben bűnösnek nevezi. Egy katolikus képviselő az álláspontot képviselte, bogy az államfő sérthetetlen és Így felelőtlen is. Ezt az érvet a parlament többsége nem fogadta el, míg a katolikus képviselők, akik az alkotmány vi­tája után ismét bevonultak a parlamentbe, helyeselték azt. A szélső baloldal egyik képviselője azzal vádolta a kormányt, hogy a királyt jogtala­nul elősegítette szökésében. Alcala Zamorra hatalmas beszédben megvédte a kormány ak­kori álláspontját s kijelentette, hogy a ki­rály szökését annakidején azért nem gátol­ták meg, mert a spanyol köztársaság legna­gyobb diadalának tartotta, hogy a trónt vér­ontás nélkül döntötte meg. Zamorra nyilat­kozatát a Ház percekig tartó helyesléssel vette tudomásul. Messzehortió puskák ?•—80 ,-os F«ljeiitm*nny« é? 10 áras jótéláew t -^j rTi /s browningok, |||3Ew8S revolverek. ^£fcíS§? 11 ^ Hóbortok, vadászati azOkséglotl cikkek, lőszer. JindFich Jiráfek, Praha-Vinohrady, Fochava tr. 35. Hiteik*pearknek kellemee i *et. sí iélt*tf leket nyújtok. Kérjen németnyelvű árlegyztket é« ajánlatot. Ha Prágát felkeresi, ne mulassza e ezen egnagvobb fegyver- kereskedés megtekintését. Utána Azanna miniszterelnök emelkedett szólásra s megállapította, hogy az ideiglenes kormány, valamint a revíziós bizottság haj­landó a király családjának életét garantálni és szükség esetén védelembe venni, mert ez megfelel a nép tiszta akaratának. A királyt nem Ítélik halálra, csupán morálisan semmi­sítik meg s a mai ítélet mintegy a köztársa­ság második proklamáciőját jelenti. A Ház a miniszterelnök beszédét ugyancsak viharos helyesléssel vette tudomásul. Ezek után a nemzetgyűlés elnöke megkér­dezte a képviselőktől, vájjon elfogadják-e a király elitéléséről szóló, időközben megvál­toztatott javaslatot A képviselők a köztársa­ságot éltetve, csaknem egyhangúan elfogad­ták azt. Mig a* eredeti Javaslat szerint a királyt életfogytiglan tartó börtönnel akarták sújta­ni, az uj javaslat csupán morális elítélésről szól és a kővetkezőképpen hangzik; — Az alkotmányozó cortea bűnösnek mondja ki Spanyolország volt királyát a ha­zaárulás bűntettében, mert hatalmát az alkot­mány ellen fordította és ezzel aláásta az or­szágban a jogrendet és számos bűnös erő­szakra adott alapot. Tatraiské Matllánr (Tátra-Matlárbáza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Pros­pektust kivánatra küld az Igazgatóság —> Éppen ezért a nemzet forradalmi Ítélő széke kijelenti, hogy a Bourbon- és Habs burg-házból származó dón Alfonzé a törve nyen kívül áll. Minden spanyol polgár azon nal elfoghatja, ha spanyol területre visszatér. Don Alfonzét megfosztják valamennyi joga tói és rangjától. Sem ő, sem utódai soha töb bé vissza nem szerezhetik a most elvesztett jogokat. Az ország területén lévő birtokaik, részvényeik és jogigényeik az államra száll­nak át és dón Alfonzé semmi követelést sem támaszthat a spanyol köztársasággal szem­ben. Ezt az Ítéletet az ország valamennyi köz­ségében falragaszokon nyilvánosságra hoz­zák és hivatalosan értesítik róla a világ vala­mennyi államának diplomáciai képviseletét, valamint a népszövetséget. Elkészült Sliibuiy képviselő ellen a vádirat Prága, november 20. Novotny prágai vizs­gálóbíró tegnap beidézte Stribrny György képviselőt e kihirdette előtte, hogy az ál­lamügyészség ellene hamis tanuzás bűncse­lekménye címén elkészítette a vádiratot. A. Stribrny-isajtó jelentése szerint Stribrny vé­dője, Rasin László dr. ügyvéd, a meggyil­kolt Rasin pénzügyminiszter fia, a vádirat ellen, amely 64 oldal terjedelmű, íelifolya- modással éL — A budapesti Bazilikában misét tartottak Ottó születésnapja alkalmából. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Ottó volt trón­örökös születésnapja alkalmából a Nemzeti Újság nagy cikket hoz és közli Ottó fényké­pét. A Nemzeti Újságon kívül egyetlen mái reggeli lap sem emlékezett meg Ottó szüle­tésnapjáról. Ma a Bazilikában Ottó tiszteletére ünnepi mise volt. este a Vigadóban pedig va- osora, amelyen Kállay Tibor volt pénzügymi­niszter tartott dissbeszédet. ... ™ Cáfolják a román király lemondásának hírét. Bukarestből jelentik: A félhivatalos Orient-Rádiót illetékes helyen fölhalalmázták annak közlésére, hogy a Károly király lemon­dásáról elterjedt kirek minden alapot nélkü­löznek. a mozdulatai te igazolni látszanak, hogy soha­sem tesz meggondolatlan kijelentéseket. A ke­zei nyugodtak, óvatosak, foszladozó, elsárgult pergamentek, régi kincsek, ékszerek fogásához vannak szokva. Mélyenfekvő szemei nyugtalan, kutató szemek, kemény, csontos arcában van valami az ősök dacos erejéből. Nemes fajta és — tudós. Milyen kiáltó ellentét ez a két testvér... Másnap délután néhány segédkönyv és egy szakértő kísérő társaságában elindulok a hires „Festung44 felé. Átsétálunk egy árnyas geezte- nyealléen és tiz perc múlva már ott állunk az első kapu előtt, mely a „Fáhnrichstor44 nevet viseli Az ut mentén egy öreg kocsma ablakai pislognak — idáig jöhetnek a jármüvek s innen már csak gyalog szabad tovább menni. A kocs­ma udvarán autók és motorkerékpárok vára­koznak és unatkozó soffőrök cigarettáznak. Az autók reflektorai, mint csodálkozó nagy szemek merednek a csipkés bástyafalakra. Szegény, szürke kőfalak! ők sem gondolták, négy évszá­zaddal ezelőtt — mikor őserejü emberi kezek kiemelték őket az Ulriqhsberg és Magdalens- berg sziklaoldalából —, hogy lábaiknál valaha csata-kürt helyett autóduda fog hareanni és szu­rokfáklyák helyett reflektorok Vakító fénye fog belefuródni az éjszakába ... Elindulunk a 620 méter hosszú váruton, mely a hegyoldalon kanyarogva, 14 kapun húz át; az utat balról a hegy meredek sziklafala, jobb­ról pedig a csipkés, törésekkel átlyukgatott vé­dőfal szegélyezi. A kapuk mindegyikének más más neve van. aszerint, hogy milyen célt szolgáltak. Különösen megkapó, hogy itt nem „várromo- kat“ Iát az ember, hanem egy tökéletes épség ben pompázó, középkori lovagvárat. Szinte vártam, hogy lebocsássák előttünk a fölvonó- hidat. hallani véltem a láncok cs'korgását, lát­tam a lovasílandárt. mely fogadtatásunkra eli- bénk vágtat, a kardos, kopjás lovagokat, vil­logó tollas csóiárral és szinte csodálkoztam, h^gy mindez elmaradt, helyette pedig megszó­lalt egy női bárig, hamisítatlan bécsi dialektus bán: — Du, AnnerI, hast 50 Gro*chen? Oben muss ma zahlen!... Hát igen! Visszazökkentem a 20-ik századba, amikor az emberek 50 garast fizetnek, hogy egy darabka középkort lássanak, sikongnak, mikor a lőréseken át lenéznek a 6zéditő mélységbe, a kőfalakat telerajzolják szivekkel, közepén a megfelelő kezdőbetűkkel és évszámmal, a vár­udvaron kipakkolják a sonkászsemlyét, meg a keménytojást, a zsíros papirt és a tojáshéjat pedig ott hagyják az ég ma-darainak. Ideges, prózai, hálátlan 20-ik század!----------­A kapuk boltívei színes mészkővel és palával vannak kiképezve, ami némileg megtöri a falak egyhangú szürkeségét. Néhány 6ulyo>s tölgyfa­kapu te megvan még teljes épségben. Talpig vannak borítva kézzel kovácsolt vaslamellák­kal, középütt egy alig méteres nyilás, az u. n. „Mannslocih44; ezen át közlekedtek a gyalogo­sok, mig az egész kaput csak a lovasság részé­re nyitották ki. A középkori „patentzár“, a tor­laszoló gerendák támasztó lyukai üresen ásíta­nak a falakban, néhol óriási sarokvasak ékte­lenkednek, csak a bronzkopogtatók hiányoznak mindenünnen. Ezeket leszerelték és fönt őrzik a vár múzeumának egyéb ritkaságai között. A fölvonóhidakat a közel jövőben ismét üzembe fogják helyezni, egyelőre deszkapalló visz át a sok szakadékon. A hidak oly elmésen voltak megszerkesztve, hogy egyetlen lánc meg­rántásával lebillentek és a szakadékba ejtették a rajtuk tolongó ellenséget. Minden egyes kapunak megvan a maga rej­tett konstrukciójú hadititka, amely mindannyi­szor újabb, váratlan nehézség elé állította az ostromló ellenséget. Az egyik kapunál mázsás sziklák potyogtak váratlanul az ellenség fejére, másutt forró kátrány ömlött le reájuk, megint másutt megnyílt a padló, majd meg egy hirtelen lebocsátkozó „Fallgatter“ állta útjukat, vac egy hatalmas gerenda futott az ostromlók lába közé. És m;ndez a sok raffinement sohasem lett kipróbálva! — Egy óriás sziklatömb ma is ott függ ég és föld között. Kicsit behúzott fejjel mentem el alatta, mert — mit lehessen tudni... Végre átha’adtunk az utolsó, 14-ik kapun- bolthajtásos lépcsőkön megyünk föl, nyirkos homály van, a lépéseink visszhangzóan kong­nak a bolthajtás alatt. Kísérőm balra betaszit egy ajtót, belépünk. Nyirkos hideg csap az ar­comba, sziklába vájt, sötétes kis cellában va­gyunk; a falakról csöpög a víz, a cella egyik végében egy alig 30 centis ablak, kötél vastag­ságú vasráccsal, a középen üllő-formájú vas­tömb, oldalán óriási vaslánccal, az egymásba fonódó karikák ijesztően nagyok. Egy második lánc a sziklafalon lóg. Ez a vár börtöne. Meg­emelem két kézzel a hatalmas láncot, do na­gyon hamar lebocsátom ismét: iszonyú súlya van! A bilincs kísértetiesen csörög, amint a vi­zes sziklafalhoz üt-ődik ... Föllélekzem, mikor megint a lépcsőkön ka­paszkodunk fölfelé. Majd jobbra egy kis udvar­ra érünk. Itt van a vár kútja és egy pincefor- máju helyiség, benne féltve őrzött ritkaság: egy fából készült kézimalom áll. Ez a zseniálisan egyszerű é,s biztos alkotmány ma is működik, amit azonnal ki is próbálunk. Amint ide-oda to­logatom a hajtókart, a „malom14 keserves nyi­korgásba fog, szinte kéri, hogy hagyjam abba. ne háborgassam, hagyjak neki békét... ö nem ismeri a bolettát, a vámgabonát, de viszont ki­fogástalanul őröl. Kimászom ismét a pincéből. A malom oedig továbbálmodja 400 éves álmát... Még néhány lépcső — és bent vagyunk a nagy várudvarban. Két oldalán a lakóház osz­lopos tornáca fut végig, .melyre hatalma* öreg fák vetik árnyékukat. Előkerül a Kastellan, kezében kulcscsomót csörget és sorba nyitogatja a termeket, melyek­nek eredeti berendezése 1924 óta lent van a kastélyban. Gsak néhány régi festmény maradt itt, értékes páncétök. könnyű, furcsa kis ágyuk, fegyverek, kardok, kopják és egyéb öldöklő­szerszámok, régi pénzek és elsárgult dokumen­tumok. valamint a leszerelt bronzkopogtatók: egy karikát tartó oroszlánfej és három kos. A Kastellan elém teszi a vaskos Fremden- buch-ot. Hátralanozok pár oldalt és megtalálom a nemrég ott járt Mária román királyné és Ileana hercegnő energikus aláírását. Megnézem az udvaron a ciszternákat, a be­falazott ,.Römerstein“-t és a nagy fehér már- vánvtáblát, mely a vár építőjének végső aka­ratát hirdeti. Mint a legtöbb várnak, így Hochosterwitznek/ is megvan a maga „Jungferosprang£(1-ja. Lené­zek a kis, hatszögletű donjonbó! a meredeken aláhulló sziklafalakra. Innét ugrott le a legen­dás szűz, hogy megmeneküljön a szintén legen­dás lovag elől, ki őt szerelmével üldözte. Betérek a kápolnába, majd elmegyünk a nagy vártemplomba, amelynek fafaragásu főol­tára, valamint a bronz mellékoltár mesterkézre vallanak. A templom közepén Khevenbüller Al­fréd grófnak, a jelenlegi tulajdonos édes-apjá­nak szarkofágja áll. Lenézek a templom előtti csipkés bástyafal­ról a mélyen alattunk elterülő, festői szépségű völgybe. Lassan esteledik. A Kastellan meghúzza a templom harangjait. Az egyiknek mély, orgonabugásu hangja van. olyan, mint az örök bölcsesség. A másik véko­nyabb hangú, ércszava szinte sikongva. fut le a völgybe. Áz az érzésem, hogy üzen a vár, üzennek a harangok, üzennek az olajozott országúton sie­tő, száguldó, „modern44 embereknek valami in­tő, végzetes szózatot, üzennek a sokat látott, az öregebb, a tapasztaltabb jogán, a technika századának üzen egy darabka dacos erejű, fen séges nyugalmu műit!... Mialatt engem még mindig a Hocho6terwitz- ből magammal hozott impressziók foglalkoztat­nak, a gróf egy keserű mosollyal elrontja az il­lúziómat: — Szép, szép — mondja —, de sokba kerül a fönntartása, az egyetlen „jövedelem44 pedig az a pár garas belépti dij. Az is a Kastellant illeti meg. Nagy luxus ma ez a lovagvár! Haragszom erre a prózai kifakadásra, mely­nek igazságát, azonban nem tudom megcáfolni... így hát a vár ura elé teszek egy lap papírt és kérem, hogy hitelesítse vallomását. Előveszi a töltőtollát és mosolyogva kanya rit.ia nagy. energikus betűit. Búcsúzában megkér, hogy csináljak minél na- gvobb propaagndát Hochosterwitznek. amely egvedü'áüó a maga épségében és büszke, festői izoláltságában. Ezt készségesen meg is Ígérem. Marosdécsei Décby Llaue. A spanyol köztársaság elitéli Bon Alfonzol

Next

/
Thumbnails
Contents