Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-17 / 262. (2779.) szám
4 TOMCGM-.A\a.<ííÍAR-H1RLA© 193Í november 17, kedd közölték a díszközgyűlést a Kassai Polgári Társaskör, Jankoics Marcell dr., a komáromi Jókai Egyesület, az eperjesi magyar kultur- egyesületek nevében Fábry Viktor, a ézloven- szkói magyar kulturegylet bodrogközi keüle* te nevében Szabó Adorján premontrei házfő- nök, a lévai kaszinó nevében Schubert Tódor, a pozsonyi Toldi Kör nevében Bicsovszky Kázmér dr. Az üdvözlőlevelek felolvasása után Sziklay Ferenc dr. tartotta meg gondolatokban gazdag, nagyértékü előadását „Kazinczy Kassán1 címmel, melyet a P. M. H. vasárnapi számában egész terjedelmében közöltünk. Az előadás Végeztével Blanár Béla dr. elnök zárszavai után az ünnepi diszközgyülés véget ért. A ku tűrést A centennáriumi ünnepség második része az a kultűrést volt, amely este fél 9 órai kezdettel folyt le a Schalkház nagytermében. Kassa város magyar közönsége felekezeti és társadalmi különbség nélkül zsúfolásig megtöltötte a Schalkház nagytermét erre az ünnepi alkalomra, hogy illő kegyelettel és tisztelettel adózzék Kazinczy Ferenc emlékének. A kulturest műsorát is ennek a kegyeletnek megfelelően válogatta Össze a Kazinczy Társaság vezetősége, illetve Sziklay Ferene dr. főtitkár, aki nagy gonddal és minden elismerést megérdemlő agilitással fáradozott a centennáriumi ünnepség és a kulturest kifogásta- j lan megrendezésében. A nívós műsor első száma- j ként a Kassai Zenekedvelők Dalegylete és a j Lyra-Dalkör egyesület férfikara Tompa Mihály j és Szepesi Ferenc Kazinezy-Himnuszát énekelte | el nagy sikerrel, Paulusz Ákos zenetanár vezény- j lete mellett. Azután Schalkház Lipót szavalta el Szabados Edének ..Kazinczy emlékezete11 c’rati pályanyertes ódáiát, melyet a szerző a kassai Kazinc-zy-emléktábia 1901-ben történt leleplezésére irt. Schalkház mesteri szavalatát a közönség sok tapssal köszönte meor. Gyulai Elek zongora- művész Liszt Ferenc XIII. magyar rápszódiáját játszotta el mély művészi átérzéssel és pompás virtuózitással, amely megérdemelt sikert aratott. Azután Jankovics Marcell dr.. a pozsonyi Töldy Kör elnöke, a Petőfi Társaság tagja mondott nagyhatású, szépségekben gazdag emlékbeszédet Kazinczy Ferencről, melyét a közönség nagy elismeréssel fogadott. Az értékes emlékbeszédet a P, M. H. legközelebb ismertetni fogja. A következő szám Rechnitz Erzsébet művészi énéke volt, akit Reitter Márta kísért zongorán. Rechnitz Erzsébet három Kazinczy \ ersre szerzett egykorú dalt énekelt és nagy tapsvihart váltott ki. Az ünnepség befejező részében Kazinczy életéből két jelenetet adtak elő a Kazinczy Társaság ■női szakosztályának műkedvelői. Valamennyien igaz átérzéssel, lelkesedéssel, kedvvel látták el feladatukat és méltán megérdemelték a közönség folyton megújuló elismerését. Az egyik jelenetet Teréz elmen Bárányáé Szétsényi Márta irta. Időpontja 1790, a történés színhelye Török Lajos gróf kassai szállása. Schmotzer László, Katona Gyuláné, Isépy Nata, Pechár László, Szalámin Baba és Marossv Lajos, aki mindkét jelenetben Kazinczy Ferencet elevenítette meg, nagy sikerre vitték az ügyes kis darabot. A másik jelenet cime a Hajótöröttek, e a kis darab az ISOl-es évre vezet bennünket vissza. Török Lajos gróf kázméri udvarházában történik. Schmotzer László, Katona Gyuláné. Isépy és Marossy Lajos sok ügybuzgalommal vitték sikerre a kiváló szépséggel megirt jelenetet. A megjelent nagyszámú közönség átérezte az estély rendezőségének intencióit és az egész estély Kazinczy szellemének visszatükrözése volt. Magyar lélekben megerősödve hagytuk el a pompásan sikerült centennáriumi ünnepséget. KELEMBÉR1 SÁNDOR. Gerendákat raktak le Püspöki meí:eit a moíomsvonat été Pozsony, november 16. (Pozsonyi szerkesztőségünk telenfojelentése.) Vasárnap délután egy óra 22 perckor a Dunaszerdahely felől Pozsony felé haladó motoros vonat elé Püspöki közelében ismeretlen tettesek a sínekre egy gerendát helyeztek el. A vasútvonal ezen szakaszán pár nap óta vasutjavitási munkálatok folynak, a megrongálódott talpfákat cserélték ki. A talpfák a vasúti töltés mellett vannak elhelyezve és ezen fatörzsökkel kísérelték meg a tettesek a motoros vonat kisiklatását. Fél kettő előtt pár perccel teljes sebességgel robogott arra a csallóközi motoros vonat, amelynek vonatvezetője azonban észrevette, hogy el van torlaszolva a.sínpálya. Az utolsó pillanatban sikerült lefékezni a vonatot, úgyhogy semmi baj sem történt Az utasok körében az eset nagy pánikot keltett. Az utasok leugráltak a vonatról és azután a vonatvezetővel együtt eltávolították az akadályt. A csendőr- ség nyomban megindította a nyomozást. Megállapították. hogy a tettesek azt a pár percnyi időt használták föl a merénylet előkészítésére. ami a személyvonat elhaladása éa a motoros vonat megérkezése között telt el. Minden '/alüszinÜKég szerint a mezőri játszó gyermekek a talpfákat csíny levésből dobták a tölA tizenharmadik században az Egyház meg- egyszer fölfedezte a szegénységet. A lovagi társadalom bomlása, az erkölcstelen gazdálkodás nyomán támadt hallatlan nyomor, (mintha a máról ba'tzélnénk) ráirányította a magasabb lelkek figyelmét és érzését a betegekre, a szegényekre. Ez volt az a kor, amikor pestisek száguldottak át Eúrópán. Ez volt az a kor, ahol országokat tarolt le az éhínség és az elviselhetetlen élet tébolyokba, mániákba, extázi- solcba, flagellantizmusokba kergetett teljes kollektivizmusokat. Ez volt az a kor. amikor az elzüllött lovag helyét átvette A esieszi Szent Ferenc, a póveretto, aki leszállt a szegényekhez, megszervezte őket és nem bánatukon, hanem bajaikon igyekezett segíteni. A nagy változások idején a nőt ottfelejtették a lovagteremben. s egyszerűen nem volt szükség rá. Szent Erzsébet, aki annyi borzalmon esett át rövid életében — négyéves korában kiszaggatták otthonából, anyját. G-ertrudot meggyilkolták. apósa szörnyű körülmények között megörült, férje fiatalon elpusztult a Szén tf öklön. Rasoe Henrik három gyermekével kiűzte Thü- ringiából —. lemondott a földi örömökről, a régi élet rothadt formáiról, és — nem vonult kolostorba, nem lett eremita, ami addig minden hasonló esetben természetes lett volna, hanem Marburgban beállt a szontferenci stílusú életbe, kórházakat alapított. a szegényeket istánolta, szervezte és gyámolította. Az uj és a döntő ez voK életében. A női jóságot és finomságot beállította a szociális életbe. A női értékek pluez- szával kiegészítette, megalapozta az uj szociális indulást. Ami a férfiaknál talán kissé depla- szirozott: a passzív odaadás, természetes és igaz lehetett a nőnél és éppen erre a oarsziv odaadásra volt szükség a tizenharmadik század kataklizmájában, hogv a nyomorultak megszabaduljanak állati sorsuktól. A marburgi Dóm festett ablakán és az 1240- ben Erzsébet tiszteltére énült eW magyarországi templom egyik régi kénén Nagyszombatban, Krisztus Szent Ferenc felére teszi a koronát. Szűz Mária Erzsébet fenére. Amit a nove- retto tett. mint férfi, ugyanazt tette, nrnt nő. Magyarországi Szent Erzsébet. Az etáő küzdő volt a női jogokért. Kilépett a há]ószobábók még mielőtt a renaiesancö téliesen fölszabadította volna az. embert, s első lépése azonnal nemesnek. igaznak és a legtisztábban arszonvi- nak számíthat: odaadta fölszabaduR aktivitását a szegényeknek, a nyomorultaknak. Nem csoda. ha hatása és tisztelete a tizenharmadik században elérte Szent Ferenc hatását és tiszteletét « még ma is ugv nézünk rá. mint az egyik legnagyobb F-zentre, aki történelmi szemmel nézve, nagy utat tett előre az emberi fejlődés és az emberi fölszabadulás utján. Szvatkó Pál. Most 700 éve halt meg Marburgban Második Endre magyar király leánya, Erzsébet, fiatalon, távol hazájától, amit alig ismert és körülvéve a szegények, a betegek, az elnyomottak rajongásától, mint egy uj világnézet, előharcosa, tisztán, nőiesen, csodálatosan. Sokat hallottunk az iskolában Szent Erzsébetről és emlékezetemben van egy közismert kép, amely bemutatja, ahogy Erzsébet, Tbürin- giai Lajos gazdag ás szépséges felesége, betér a szegények kunyhójába és élelmet, ruhát visz nekik. Szent Margit és Szent Erzsébet, az Ár- pid-ház két tündöklő nőcsiliaga, Európa egén elhomályosifhatatlan fénnyel hirdeti a női lélek. megszületését és elimertetését. Amikor a lovagi udvarokban már szinte elvirágzott a be- !eg megszületését és elismertetését. Amikor a ferdült izlés, de amikor még megingathatatlan jelszó volt a ..mulieres in eccleeüs taceant“, eljött Szent Margit, hogy a vad és erős magyar urakat szelídséggel legyőzze és megadja az utolsó lökést a magyarok végleges megtéréséhez és eljött főleg Szent Erzsébet, hogy a világ előtt bebizonyítsa a nő pozitív értékét, bebizonyítsa, hogy a nő lehet társadalmi lény, nemcsak selyembáb, melyhez trubadúrok verseiket írják, lehet kollektív lény s van szerepe az egyházban és a társadalomban. Az egész akkori vi- láfi: fölfigyelt Erzsébetre, ahogy fölfigyelt Árpádra, Szent Istvánra, Szent Lászlóra, Szent Imrére, Könyves Kálmánra, Harmadik és Negyedik Bélára, a magyar Árpád-házra, mert büszkén és csodálattal állapíthatjuk meg, hogy kevés dinasztia létezett, amely rövid idő alatt annyi tehetséggel és nagy személyiséggel árasztotta volna el a világot, mint a kis magyar nemzet — szinte azt mondanám: amerikai stílusú — vezérei, az Árpádok. Erzsébet megtörte a középkori Nóra-kul- t-uszt. A nőt kivezette a lovagterem és a hálószoba börtönéből. Két századdal előbb a trubadúrok kiválasztották a nőből az asszonyiasság esztétikai extraktumát s beleöntötték a durva és rut középkori világba, hogy e hüs csöpp ékké! ellensúlyozzák a kor vadságát. Erzsébet példájával az asszonyi jóság életes extraktu- mát esöpögtette be a korba, amelyen már nem fogott az úrnői szépség imádata sem, a kalitkába zárt játékszerek iránti finom és törékeny hódolat, amikor az asszony is kénytelen volt áttörni a lovagi konvenciót, a ragyogó rabságra kárhoztató korlátokat, hogy ugyanazt elvégezze asszony! síkon, amit ebben az időben Szent Ferenc a férfiak síkján elvégzett. Talán Erzsébet többet tett az asszony fölszabadításáért, mint Assieszi Szent Ferenc a legszegényebb férfirendekért, mert akkoriban a nő emberi értéke még egy fokkal alább volt a legszegényebb férfinál, amin az sem változtatott, hogy verseket írtak hozzá, mint egy papagáiyhoz. II. Vilmos elmondja, hogyan szűnt meg császár lenni Az excsászár emlékiratainak legdrámaibb fejezete Berlin, noveqttiber 16. November 9. nevezetes dátum a német birodalom legújabb történetében. Ezen a napon szűnt meg Németország császárság lenni. Ezen a napon szűnt meg a hőben zollerni II. Vilmos a németek büszke császárja lennii. Hogyan érett 1918 késő Őszén idáig a helyzet, igen érdekesen mondja el a II. Vilmos mellett szolgálatot teljesített Nlemann őrnagy „Császár és forradalom" cirnü könyvében. Ám még ennél is érdekesebb, hogyan mondja e! a trónról való lemondásának történetét emlékiratában (Ereigmisse und Gestalten) maga a császár. „November 9-én — úgymond — immár másodízben megüzente nekem Miksa badeni herceg, kancellár, hogy a szociáldemokraták, a közölök való államtitkárok is, lemondásomat kívánják. Valamiint, hogy most már a kormány többi tagjai is ezen az állásponton vannák, jóllehet, mindeddig ellene voltak. És végül, hogy ugyanígy gondolkoznak a birodalmi gyűlés többségi pártjai. Ezért kér a kancellár, hogy habozás nélkül mondjak le, máskülönben Berliniben véres uccai harcoktól kell tartani. Már akadt is belülük kóstoló — kicsiben. Nyomban magáimhoz hivattam Hio- denburg tábornagyot és Grönerí, az ellátás és utánpótlás főnökét. „A hadsereg nem harcot további** Utóbbi azt jelenlétté, hogy a hadsereg nem képes tovább harcolni g míndenékfölött nyugalomra és pihenésre áhítozik. Mindenáron fegyverszünetet keli kötni ezért is, de meg azért is, mert a hadseregnek már csak 6—8 napra való ennivalója van és mert a lázonlésre. A pozsonyi vasutigazgatóság szerint az ügy a vizsgálat stádiumában va.n& amíg ez be nem fejeződik, a vasutigazgatóaág nem nyilatkozik arról, hogy merényletről vagy pedig gyermekcslnyről van szó. gők megszálltak minden élelmiszerraktárt és rajnai átjárót, minden utánpótlás lehetetlenné vált. Érthetetlen módon a Berlinből Franciaországba küldött fegyverszüneti bizottságtól, — amely ErzbergerbŐl, Oberndorff gróf követből és Wimterfeldt tábornokból állt és amely tegnapelőtt este lépte át a francia arcvonást, — eddig a föltételekről semmi hűr. Megérkezett a trónörökös is, vezérkari főnökével, gróf Schutenburggal és ő is résztvett a tanácskozásban. Beszélgetésünk közben a kancellár ismételten kérdezősködött telefonon és sürgetett, jelezve, hogy a szocialisták kiváltak a kormányból és hogy egyre nagyobb a veszedelem. A hadügyminiszter pedig azt jelentette, hogy a berlini csapatok ingadoznak s a 4-es vád a szók, az Alexán der-ezred 2. százada és a jüterbogi üteg átpártolt a lázadókhoz, uccai harcok azonban eddig nincsenek. Népeméit meg akartam kímélni a polgárháborútól. Ha — gondoltaim — valóban leköszönésem az egyetlen eszköz arra, hogy megakadályozzam a vérontást, szívesen lemondok a császári trónról, ám nem a porosz királyságról, hanem, mint porosz király, a hadseregnél maradok, A katona vezetők ugyanis azt mondták, hogy ha egészen lemondok, akkor a tisztek tömegestül magára hagyják a csapatokat és ez esetben a hadsereg vezetés nélkül áramlik majd haza és veszélyezteti a közbiztonságot. Lemondás néküí hirdetik ki a lemondást A kancellárnak azt a rálaazt adták, hogy elhatározásomat alaposan meg kell fontolni és formulám!. Amikor ez megtörtént, közölni fogják a kancellárral. Amikor azután valamivel később ez a közlés csakugyan megtörtént, az volt a meglepő válasz, j hogy elhatározásommal elkéstem! A kancellár ai ínég meg sem történt lemond ásóimat, valamint a. trónörökösnek a trónörökléel igényről való lemen-1 Bal Pdais Théatre Aihambra Prága Beléplidíí nincs — Elsőrendű mu’afó Szgnzácíős ínterfiKctáná.lís világvárosi program KéS zenekar Kit zenekar dáéát — anélkül hogy megkérdezték volna, — már is kihirdette. A kormányt átadta a szociáldemokratáknak és Ebért urnák ajánlotta fel a kancellárságot. Mindezt szikratávíró utján tették közhírré és igy az egész hadsereg tudomást szerzett róla. Ily módon egyszerűen kivették a kezemből azt a lehetőséget, hogy he'ybenmara,dósomról, vagy távozásomról, a császárságról való lemondásomról és a porosz királyi méltóság megtartásáról magam határozzak. A hadsereg fegyelmét természetesen az a téves hit, hogy királya a legkrirkusabb időpontban magára hagyta, — a legnagyobb mértékben meglazította. Ha Badeui Miksa herceg kancellár viselkedését a maga egészében nézi az ember, akkor a következőket látja: Előbb ünnepélyesen kijelenti, hogy az uj kormánnyal védelmére kél a császári trónnak, majd lehetetlenné teszi, hogy megnyilatkozzam, ami pedig a nyilvánosságra jó hatással lett volna, azután kikapcsolja a császárt az együttműködésből, prédául veti oda azzal, hogy megszántál! a cenzúrát, nem áll a monarchia mellé a leköszönés kérdésében, ma‘d azzal kísérletezik hogy a császárt önkéntes lemondásra b'rja, végül lemondásomat a hátam mögött szikratávíró utján kihirdeti. Az eseményeknek ez a fejlődése tisztán mutatja azt az állam szempontjából is veszedelmes játékot, amelyet Scheidemann, — aki a kancellárt egészen a markában tartotta — űzött. Minisztertársai elől igazi szándékát eltitkolta, a herceget az orránál fogva vezette és -végül arra hivatkozott, heg ya vezetők immár nem urai a tömegnek. így volt azután kénytelen a herceg a császárt, ez uralkodókat és az egész birodalmat szabad prédává tenni és igy lett be’őtá a birodalom szétzüllesztőtá. S amikor ez megvolt, akkor Seheidemenn játszva buktatta meg az erőtlen hercegi „államférfit". Hiábavaló é'éozuf Ebben a rettenetős harcban fél re tel lém mindén személyi momentumot. Tudatosan feláldoztam trónomat és magamat abban a hitben, hogy szeretett hazám érdekeit igy szolgálom a legjobban. Hiábavaló áldozat volt! Távozásom sem előnyösebb fegyverszüneti és békefeltételeket nem hozott számunkra, sem pedig nem bántotta el a polgárháborút, ezzel szemben a hadseregben és az egész országban való züllést a legvéresebb módon státtettá és elmélyítette. Harminc éven át legnagyobb büszkeségem volt a hadsereg. Érte éltem és fejlesztésén dolgoztam. És íme, négv ragyogó hádiév után, amely tele volt hallatlön győzelmekkel össze kellett omolnia annak a tőrdöfésnek at erejétől, melyet a forradalmárok hátulról mérlek rá. És éppen abban a pillanatban, amikor kezünk ügyében vo’t a béke! Egyébként az ütött szíven ho^y büszke flottám, — amely nekem köszönhette megszületését, — lázadt föl lege’sőnek. Sokat vitatták, hogy mngárahagytam & hadsereget és setfrleges külföldre meneküttem. Egyesek ezt mondják: a császárnak a harcvo- nal egyik szakaszára, valamely csapattosthez kellett volna menni és annak élén megtámadva az ellenséget, elesni a csitamezőn. Ezzel azonban nemcsak az egész nemzet által oly forrón óhajtott fegyverszünetet tettem volna lehetetlenné, amelyről ekkor már a Berlinből Foch- hoz küldött" békedelegáció javában tárgyalt, hanem tetejébe számos éspedig épp a legkiválóbb és legiiiibb katona életét hiábavalóan áldoztam volna. Mások megint igy vélekednek; A császárnak a hadsereg élén kellett volna hazatérni. Ámde békés hazatérésről ekkor mái nem lehetett szó, mert hiszen a lázadók a Rajna hídjait és a hadsereg hátában lévő más fontos pontokat a kezükben tartották. Igaz ugyan, hogy hűséges csapatok segítségével a hazatérést igy is kierőszakolhattam volna. Ezzel azonban Németország összeomlását pecsételtem volna meg. Mert a minden bizonnyal .nyomomban járó ellenséggé való harcot még súlyosbította" volna a kitörő polgárháború. Végül vannak, akik ezt mondják: a császárnak öngyilkosságot kellett volna elkövetni. Ezt azonban rendíthetetlen keresztyéni hitem tette lehetetlenné. És vájjon, ha mégis megtettem volna, nem vetették volna-e szememre, hogy gyáva voltam?! Azt mondták volna: lám, most a halálba menekül a felelősség elől. Ez az ut már azért is járhatatlan volt," mert arra kellett gondolnom, hogy az előreláthatóan nehéz időkben népemnek és hazámnak használni fogok tudni. Énp a háborús bűnösség kérdésének a tisztázásában. — amelyről gyre jobban kitűnt, hogy jövendő sorsunk magváfc rejti, — különösen elhivatottnak éreztem magam arra. hogy népem ügyét szolgáljam. Mert mindenkinél jobban bizonyságot tudok tenni Németország békeszerctetéről és lelkiismeretünk tiszta voltáról." W Iliin i'SSSj A gránát darabobra szek táit három pásztárf ut Losonc mslet Losonc, november 16. Egy közeli legelőn nég; pásztorfiu juhokat legellelett a napokban. A páez torfiuk egylko gránátot lalált s délben, amikor ebé dót főztek, bedobták a tízbe. A gránát nyombai felrobbant, e a három pásriorfiut darabokra szak! tott. A negyedik fin úgy menekült meg. hogy ami kor látta, hogy társai o lövedéket a lilzbe vetik elfutott, do már nem volt annyi ideje, hogy a ka lasztrófát megakadályózza. KOMMENTÁROK MAGYARORSZÁGI SZENT ERZSÉBE7
