Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-15 / 261. (2778.) szám

■\£V. MAI SZÁMUHK 1 KÉPES HÉTTEL 28 OLDAl

^^^^^^^^^261. (2778) szám . VaááMip ■ 1951 november 15

Előfizetési ár: évente 300, félévre 190, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 236, negyedévre 114, havonta 38 Ké A képes melléklettel havonként 190 Kfr-val több Egyes ssám ára 1.20 Ké, vasárnap 1-KC.

A szlovenszkói és mszinszkői ellenzéki pártok fosukkkszto politikai napilapja FgLgLűs szerkeszt#

'DWRANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice 12. B, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatalt Prága ft, Panská alice 11 DL emelet. Telefon: 34184.

SQRQÖAYCIM: HÍRLAP, PRAHA

A GYÖTRŐDŐ MAGYAR SZÍNÉSZET

Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ

Megkezdődött Parisban

a német-francia kereskedelmi bizottság konferenciája

Ünnepi ebédek — Laval a tárgyalások (éliáról

9

iAjmifikor a rozsnyói öreg őrtorony alatt elindultam, hogy megnézzem egy kiswároa magyar színházi estéjét, az ónos, őszi este ManpaPényoiiben és megnyúlt árnyékaiban kéze-ljött hozzám a uralt e mintha az eső fölmosta volna a régi diákváros sok tovatűnt színét és izét Dráziusparti Athén — igy mondotta a kis kiulturoentrum önérzete s valamiképpen itt is úgy esett, mint a szlovák Tu- réoszentmártoniban, hogy az Athéniből csak a bagoly maradt a valóság. Két magyar gimnázium elpusztult, két magyar polgári leányiskola már szintén a múlté, a szellemi élet magyar kohói ée műhelyei démon ti r ózva, csak a tradíciók maradtak meg, a vádoló kövek, a lelkiek fájdalma és sóvárgása, hogy a nemzeti Géniusz már szinte csak vasárna- ponkint vehet lélegzetet.

Gondoltaim, most ilyen vasárnap van: bevonultak a magyar színészek, a szikkadt talaj a nagy mostohaságiban egy kis májusi esőt kapott, aminek nyomán majd friss virágok fakadnak az egész Sajőmentén.

De fölérve a városháza patinás nagytermébe, szinte bélédőbbentem a kietlen, elszomorító képhez az üres széksorokban alig két tucat ember és sokszor volt úgy, hogy a Játékszín népesebb volt a nézőtérnél. Az ak- torok, dicséretükre legyen mondva, ugyanolyan kedvvel, lelkiismerettel és hivatásuk komoly megbecsülésével ágáltak a színpadon, mintha Caesáruknak nem pár tucat, hanem ezer szeme lett volna.

így megy ez már negyedik hete, mondották, s fájdalmasan villant föl bennem a kép, hogy nemcsak a városházi nagyterem kínosé, a Patzfca festette Atilla halála van be- deszkázva, hanem kicsit a rozsnyói jó magyarság lelke is. Nem azt mondjuk, mert nem is mondhatjuk, hogy ennek az igazán jó magyar léleknek alapvonásaiban talán valami elváltozás esett, az elaléláet a fölfo- közott megpróbáltatások hozták.

Nem hunyunk szemet a kétségtelen és leverő tény fölött, hogy Szlovenszkó mai nehéz helyzetében a magyar kisváros élete a legsorvadtabb, elmondhatatlanok a gondok, amelyek ránehezednek erre az életre s széles tömegek elé az elemi lé'tifentartás gondja is szinte megoldhatatlan problémaként tornyosuk Tudjuk, hogy ebben a kisvárosban i« légiónyi a száma az elbocsátottaknak, a nyugdíj kalváriajáróinak, a félkenyérhez sem jutó magyar szellemi és munkásproletá- roknák, a magyar nincstelenek egyre hatalmasabbra növekvő szektájának. Tudjuk azt is, hogy a hatalmas többség számára a színház ma olyan távolra esett fényűzés, amit csak a szájtól megvont falatok odaáld ozásával képes elérni. De a nemzet lelkiiemerete mégis azt mondatja velünk, hogy kudturér- tékeinket minden áldozattal meg kell tartanunk. Emberfölöttit kivárni senkitől sem lehet; de egy kis áldozatot mindenkitől s ha minden egyed meghozza ezit az erejéhez mért és elviselhető áldozatot, színészetünket meg tudjuk menteni.

De a magyar színházt estékről — s Itt nemcsak Rozsnyóról, hanem általában úgy a kelet-, mint a nyugatszlovenszkói és ruszin- szkói városokról szólunk — nemcsak a szegénység marad távol, hanem tervszerűen és sokszor konokul távol marad a valamennyire még tehetős magyar polgárság is, amely sokszor, sőt talán elsősorban kulturigényeit épitl le s túlzottan bizonyos takarékossági

kényszerzubbonyt ölt magára, holott, ha ő sem hajlandó a magyar szlnpártolásra áldozni, akkor a magyar színészet alól telje; sen kiesik a létfentartás bázisa.

Tizenhárom esztendeje élünk kisebbségi sorsban s igy megtanulhattuk már a változott viszonyok hozta kényszerűséget, hogy elsősorban nekünk kell a magunk gondját viselni. Amolyan német alapossággal fel kell mérni és számbavenni erőinket, kialakítani bizonyos nemzeti kollektivumat, hogy mindenki tudja, mekkora rész esik rá a nemzeti élet föntartásának kötelességéből s mekkora áldozat. S ezt a munkát és áldozatot elhárithatatlanul vállalnia Is kell.

A szinpártolás intézményes reorganizálására van szükség, valami olyan aprólékos szeretetteljes gondozásra, ami még a házról- házra járástól eem riad vissza, föltéve a kérdést: Huszonötször játszottak már a magyar színészek, miért nem volt ön egyszer sem a színházban? És ha talán bizarrnak is látszik a gondolat, de olyan színházi inten- dánsfélére lenne szükségünk, aki szezonkezdéskor minden városba ellátogasson s elvégezze a társadalmi előkészítés munkáját, a sző télijei Á'nei miéiben a színháziba tovWtóva' a családokat, ax egész magyar közönséget Nagy misszió lenne ez, a legnemesebb kul- turvigéckedés, de talán találódnék rá ember, akiiben van annyi idealizmus, hogy vállalni tudja.

A gazdasági válság remélhetőleg egyszer csak elmúlik a a magyarságban addig is lesz annyi életrevalóság és kötelességvállalás, hogy át. tudja menteni a válságon a maga színészetét.

De vájjon a kormányzatban, a kormányzat kultúrpolitikájának szelleméiben és módszereiben elkövetkezik-e végre olyan változás, hogy a hatalom urai is fölösmerjék azt a kötelességüket, amivel a magyar szinikulturá- nak tartoznak. Katasztrofális helyzetet teremt mindhárom szinlkerűlet számára az állandó bizonytalanság. A két szlovenszkói kerület legfőbb pilléreit: Pozsonyt és Kassát a nacionalizmfusisal terhelt hatalmi politika csaknem illuzóriussá teszi a magyar színészet számára, amelyet méltatlanul hátrányos helyzetbe szorítanak vissza, a szezonok maradékait és morzsáit juttatva neki. Ez a hatalmi szeszélyek eredményezte bizonytalanság és kinullázás eredményezi azt a másik méltatlan állapotot, hogy társulataink faluzni kényszerülnek, mert a túlzott nacionalizmus graniosárjai elzárták az olyan városokat a magyar színészet elől, mint Eperjes, Igló, Nyitra, Nagyszombat és Besztercebánya. Azt mondják, ezekben a városokban nincs minősített magyar kisebbség. Nos, ez nem kulturáUáspont. Elvégre Prágának sincs minősített német kisebbsége s ennek dacára két német színház is szolgálja a német szini- kulturát. Itt nem lenne szabad a statisztika hajlítható numerusaira, de legkevésbé a népszámlálási eredfményekre támaszkodni, hogy holmi tilalomfákat állítsanak a kultur- vérkeringés útjába, hanem egyediül az élet valóságára. Az éllet valósága pedig azt dokumentálja, hogy Eperjesen a magyar műkedvelői együttes egy színdarabot hatszor hozott színre mindig zsúfolt házak mellett, amikoT pedig különös kegyképpen egyszer beengedték Iglóra a keletszlovenszkói magyar szín- társulatot, tizenhat estére az összes jegyek már az első napon elkeltek.

Pár Is, november 14. A német—francia munkabizottság első párisi nyilvános ülése a két fél rendkívül bő eszmecseréjéhez vezetett. Az ülést a belügyminiszter nyitotta meg, de az első összejövetelen Laval miniszterelnök elnökölt. Utána a Crillon-szállóhan német—francia diszreggeli volt Glgnoux államtitkár vezetése alatt A délutáni ülés után a német nagykövetségen volt ünnepi dinner. Ma délben Briand külügyminiszter adott ünVarsó, november 14. A lengyel hatóságok most drasztikus eszközöket alkalmaznak a diákzavargások letörésére. 130 egyetemi hallgatót, akik az elmúlt napok tüntetései alatt vezető szerepet játszottak, behívtak katonai szolgálatra. A varsói rendőrség parancsot kápott, hogy a nyugtalanságok megismétlődése esetén fegyvert használjon. E drákói szigoruságu Intézkedések után a fővárosban helyreállott a rend és nyugalom.

Dérer kultuszminiszter ur kijelentette Masaryk magyar társaságának pozsonyi alakulásán, hogy „a köztársasági kormányzat előkelő kötelességének tekinti, hogy a magyar lakosság kulturális fejlődését lehetővé tegye, biztosítsa és előmozdítsa s hozzájáruljon a velünk s a nálunk élő magyarság saját nemzeti jellegének föntartásához." Kijelentette azt is, hogy „a csehszlovák állameszme nem jelenti a többiek erőszakos vagy mesterséges vagy a köznek eszközei segítségével folytatott asszimilációját, elnemzetlenitését, faji és nemzeti felszívását."

Ha Dérer miniszter urnák ez a koníesszió- ja őszinte volt és nem csupán az ünnep alkalmából felöltött köntös, akkor erről éppen azzal tehet bizonyságot, hogy lebontja a fölsorolt városok határából a sorompót, amelyet —i Igenis — csakis „az asszimiláció, az el- nemzetlenitéa, a faji és nemzeti felszívás" be nem vallott szándékával állíthattak e városok kulturált magyarsága és a magyar színészet közé.

Egy valóban emelkedett a valóban okos kul- turpolitikusnak ezen még csak tanakodnivaló- ja sem lehet: a határzár fentartása annyira erőszakolt és ku'lturellenes, mint amennyire hasznothozó lenne a megnyitása még szlovák kulturezempontból is. Mert az a magyar közönség, amely már tizenhárom éve szenved a saját 6Zinikulturájából való kiközösítés következtében, a méltányos rendezés ellenértékenepi reggelit a vendégek tiszteletére a Qual d‘0rsayn. A német—francia munkaügyi bizottság bevezető tárgyalásait ma délután befejezik. A részletes technikai tárgyalások hétfőn kezdődnek és tiz-tizennégy napig tartanak. Az összejövetel jelentőségét legújabban Laval méltatta a szenátus pénzügyi bizottsága előtt. Kifejezte azt a reményét, hogy a bizottság munkája hamarosan konkrét és precíz eredményekkel záródik.

Viszont • vidékről, főleg Krakkóból, Lew* bergből, Vilnából és Posenból újabb zsidóellenes tüntetéseket Jeíertenek. A krakkói egyetemet és a lembergi technikai főiskolát ismét bezárták. A kisebb vidéki városokban a gimnázlsták csatlakoztak az egyetemi hallgatókhoz és tüntettek a zsidók ellen. A Jobboldali agitátorok a munkásság egy részét is be akarják vonni a zsidóellenes mozgalomba.

képpen maga is messzemenő cselekvő méltányosságot lenne hajlandó tanúsítani a szlovák színpaddal szemben s erre nézve akár garanciákat is lehetne e városok magyarságától szerezni. Micsoda fölemelő perspektívája a szlovák-magyar kulturközeledósnek!

Mi már kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy Masaryk. magyar akadémiája fölülépit- mény, aminek csak akkor van jogosultsága, ha egy egészséges kulturális alulépitményre támaszkodik. Ehhez az alul építményhez tartoznék az is, hogy végre oldják meg becsületesen és méltányosan a magyar színészet létkérdéseit, nyissák meg a sovinizmusbezárta kapukat, adják meg részére az építő munka szabadságát és biztonságát s adják meg azt a jogosult állami segítséget is, amely a magyarság adófilléreiből arányosan és két- ségbevonhatatlanul a magyar színészetet is megilleti.

Szép tósztokat már hallottunk, végre cselekedeteket is szeretnénk látni.

Dérer miniszter ur azt mondotta szokatlan emelkedettségei pozsonyi pohárköszön tőjében, hogy adósa a magyar kultúrának, örülnénk, ha nyugtázhatnék az első törlesztést erre a tartozásra. És a soviniszta horgászokkal szemben megengedné, hogy a magyar halak a szlovák többségű halastavakban is magya rok maradjanak.

Egész Lengyelországban folynak az antiszemita zavargások

Drákói rendszabályt i varsái diákok ellen Gimnazisták a tüntetők között

IMF Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül -gg