Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-11 / 257. (2774.) szám

X. évf. 257. (2774) szám i Szerda * 1931 november 11 Előfizetési ár: évente 300r félévre ISO, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes mer éklettel havonként 2.50 Ká-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELEL0S SZERKESZTŐ DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatalt Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRAHR Északmandzsuria parancsnoka hadat üzent a japánoknak? Japán ultimátum - A heyzet egyre bonysSultaEiBá válik - Háborút kétzOiidétek A megértés útja Irta: Ifj. KOCZOR GYULA Benes külügyminiszter beszéde utón, melyben a Magyarországgal való megegye­zés szándékát hangoztatna, úgy a kormány- lapok, mint általában az egész sajtó élén­ken foglalkozott e kérdéssel. Amíg azonban Benes külügyminiszter be­széde — legalább is látszatra — a komoly szándék jellegét viseli magán és azon át­éreznék Masaryk köztársasági einösnea a Magyarországgal való megegyezésről több­ször hangoztatott szavai és annak belátása, hogy a köztársaság érdekei elsősorban a szomszédokkal való barátságos viszonyt és együttműködést kívánják és a gazdasági helyzet i.s csak ennek segítségével javítha­tó': addig főképp a cseh agrárok és szociál­demokraták lapjairól nem lehet ezt elmon­dani Ezek még minidig a kicsinyes pártpo­litika, kortesfogás és szavazatira lás zás szem­pontjából nézik a dolgot és elfeledkeznek árról, hogy olyan időket élünk, amikor épp az állam érdekében, amit ők annyira sze­retnek hangoztatni, az ilyeneket mind fél­re kellene tenni. Slavik György belügymi- inisztérnek és Ivánka Milánnak egy pozso­nyi kormány-lapban megjelent cikkei sem kivételek e tekintetben. A cikkek pártpolitikai irányát figyelmen kívül hagyva, mindkettő az itteni magyar­ságot, a magyar ellenzéket és Magyarorszá­got okolja a meg nem felelő viszonyért. Slavik szerint a megegyezés előfeltétele, hogy Magyarország változtassa meg kisebb­ségi politikáját, ami vonatkozik úgy az ot­tani kisebbségekre, mint az itteni magyar­ságra, melyre Magyarországnak oly irány­ban kellene hatnia, hogy támogassa az álla­mot abban a munkájában, mely a magyar kisebbséggel való teljes megegyezéshez ve­zet. Ivánka a megértés feltételét abban lát­ja, hogy Magyarországnak: „Le kell monda­nia arról, hogy a régi Magyarországot régi haláraival együtt újból feltámasztja." Az őszinteség hiányzik mindkét megnyi­latkozásból. Slavik belügyminiszter nagyon jól tudja, hogy a magyar ellenzék minden pártérde­ken felül, még önmegtagadás árán is min­denkor kész volt nép© s ezen keresztül az állam érdekében együttes gazdasági és kul­turális munkára, amiben mindig a kor­mánytöbbség politikája akadályozta meg és gáncsolta el. Viszont csak példát hozok fel s nem akarok a súlyos sérelmek végtelen­jébe belenyúlni, minden komoly csehszlo­vák politikus el fogja ismerni, hogy a ma­gyar ellenzék árulást követett volna el né­pével szemben, ha a magyar vidékeken történő csehszlovák telepi léseknek asszisz­tál, vagy talán, ha, aláírja azt a jelszót, hogy: „Nyelvben magyarok, lélekben cseh­szlovákok vagyunk." Ez nem kölcsönös megértés, hanem létünkről való lemondás lett volna. Benes külügyminiszter az igazi diploma­ta hangján beszél. Nem rekriiminál, nem hánytorgatja a múltat. Hallgat a kölcsönös hibákról, hallgat arról is, hogy egy évtize­den át Magyarország-ellenes politikát csi­nált. S ezt jól teszi. Ellenkezője minden volna, csak nem a megértés utjának egyengetése. S amikor beszédében kiemeli, hogy a megegyezést és a jóviszonyt a köz­társaság érdeke is feltétlenül követeli, ak­kor egyúttal beismeri azt a multiban elkö­vetett hibát, mely a köztársaság életét úgy akarta berendezni, mintha Magyarország nem is volna szomszéd. A cseh államférfiakban a háború után London, november 10. A tiencsini zendü­lés a szomszédos Pekingben is nagy nyugtalan­ságot keltett. Ámbár Északkina fővárosában egyelőre minden csöndes, a város kormányzója kihirdette az ostromállapotot. Tiencsinnel meg­szűnt a telefonösszeköttetés. A mandzsunai helyzet az elmúlt napokban újból kiéleződött. A kinai hadsereg 30 kilomé­terre a japán állásoktól újabb összpontosításo­kat végez. Mukdeni jelentések szerint Ma kinai tábornok megüzente a hadat Japánnak. Csapa­tai Taasinnél állítólag bombázták a japán állá­sokat. Newyork, november 10. A mandzsuriai háborús konfliktus és a tiencsini zavargások újból alkalmat adtak az amerikai kormánynak, hogy a Fehér Házban többórás konferencián megvitassa a helyzetet A tárgyalások eredmé­nyéről egyelőre semmi sem szivárgott ki, de valószínű, hogy az államdepartement uj jegy­zéket dolgoz ki és fölszólítja Japánt a helyzet tisztázására. Gazdasági szankciók alkalmazásá­ról egyelőre szó sincsen. Mindazonáltal a japán értékek rendkívüli áresést szenvedtek a new- yorki tőzsdén. Ma tábornok narancsot adott a támadásra Mukden, november 10. Ahhoz a hirhez, hogy Ma tábornok hadat üzent Japánnak, ille­tékes körök megjegyzik, hogy a kinai tábornok ugyan ilyesféle hivatalos lépést nem tett, de csapatainak parancsot adott, hogy a japánokat megtámadják. Ugyanakkor Ma Csangszuliang- tól távirati utón katonai erősítéseket kért. Vi­szont a japánok Ma tábornoknak, Északmand­zsuria parancsnokának állítólag ultimátumot nyújtottak át, amelyben követelik, hogy azon­nal szüntesse be az ellenségeskedést, ellenkező esetben a lehető legnagyobb katonai eréllyel járnak el ellene. A külföldi konzulo’ jelentése szerint a kínaiak lázasan készülődnek a szerin­tük kikerülhetetlen háborúra. A hadszíntér Mukden, november 10. A United Press le­velezője megállapítja, hogy Mandzsúria egyre határozottabban a hadszíntér benyomását kelti. Tegnap a japánok öt helyen küzdöttek az irre- guláris csapatokkal. A japán hadseregek főpa­rancsnoka, Honjo tábornok, öt, egymástól füg­getlenül operáló expedíciót küldött ki a kínaiak leverésére. A legvéresebb ütközet Haitcser.g közelében folyt le, nyolcvan kilométerre Dairen kikötőtől. Hir szerint ebben a csatában kínai részről bétszáz ember elesett, illetve megsebe­sült. A japánok két halottat és több sebesültet vesztettek. Egy másik ütközetben harminc ki­nai meghalt és kettő megsebesült. Japán kato­nai részről kijelentették, hogy a kinai sorkato­naság Agancsi és Csingcsao között rendes tá­madást készít elő a japánok ellen. Szülő Géza: Benes miniszter ur a magyar önérzetet meg akarta tisztelni, Osusky követ ur a magyar önérzet arcába vágott Az országos keresztényszocialista párt végrehaitóbizottságának ülése Zsolnán Sziillö Géza frappáns hatású beszédben fejtette ki a párt álláspontját a „Masaryk-akadémiávai“ és az Osusky-nyilatkozattai szemben Zsolna, november 10. Az országos keresz­tén yszocialista párt végrehajtó bizottsága ülést tartott a párt vezérének, SzüUő Géza országos pártelnöknek vezetésével, akit a végrehajtó bizottság egybegyült tagjai me­leg szeretettel lelkesen ünnepeltek abból az alkal óimból, hogy betegségéből fölgyó­gyulva újból a régi friss energiával és len­dülettel vette kezébe a párt eleven életé­nek irányításét. Szüllő az ülésen frappáns- hatású megnyitó beszédet mondott, mely­ben kitért a választási eredményekre s kö­szönetét mondott a sikerért a párt minden hívének, s az utóbibi napok kiét belpolitikai eseményével, a magyar tudományos, iro­dalmi és művészeti társaság megalakulásá­val s a hírhedt pozsonyi Osusky-eloadással szemben leszögezte az országos keresztény- szocialista párt álláspontját. A pártvezér beszédét a következőkben ismertetjük: KöszBnet a választási sikerekért Az országos keresztényiszocialista párt nevében akarom megköszönni pártunk ve­zetőségének, a főtisztelendő papságnak és pártunk minden szervének azt a magatar­tást, önzetlenséget, amelyet a községi vá­lasztások alatt kifejtettek — kezdette beszé­dét a pártvezér. — Külön ki akarom emel­ni azt a féinyes eredményt, amelyet ott ér­tünk el — például Selmecbányán, Verebé- lyen, a Garam völgyében — ahol a ma­gyarság és szlovákság kéz a kézben együtt küzdött azért, hogy a vezetést ez a párt szerezze meg, amely párt ma épp úgy, mint ezelőtt, meg nem ingathatóan követe­li a szlovenszkói autonómiát, , A lefolyt választások után a kormányla­pok és mindazok, akiknek érdekében áll kisded üzleteik miatt, hogy a kormány sze­kerét tolják, olyan híreket terjesztettek, hogy az itt levő őslakosok két nagy pártja: a keresztén yszocialista párt és a magyar nemzeti párt erőviszonyaiban hanyatlás ál­lott be. Erre még statisztikai adatokat is: hoztak nagyképűen bizonyos időszaki la­pok. A kormány maga ezt nem tette, mert tudja, hogy ez nem igaz s ezért a kormány hét lakat alá vette a vá­lasztás valódi eredményeit. Hogy mi, ős­lakos pártok, nem vesztettünk, legjobban igazolja az, hogy Slavik miniszter nr pozíciója meggyön­gült. Hogy még nem bukott meg, annak nem az az oka, hogy a csehszlovák kormány meg van elégedve az ő működésével, hanem az egyetlen ok az, hogy Slavik miniszter ur szlovák származású és ő — amint a ban­koknál vannak diszgójok a zsidók közölt —. mint diszszlovák működik a csehek között. Stunda statisztikai bűvészeié Magáról a választási statiszt.5káról meg­van nekem régi véleményem. Teljesen osz­tom azt, amit valamikor Kecskeméthy nem volt meg az a bismarcki és mérsékelt előrelátás, mely Königgraetz uitán az ellen­ségből szövetségest csinált. Pedig lehetett volna akkor egy kis önmérséklettel a ma­gyarból őszinte barátot csinálni s megala­pozni egy olyan együttműködést, mely nemcsak mindkét állam gazdasági erőssége lett volna, de politikailag is olyan erő len­ne Közép eu répáiban, amelynek akaratát nem lehetne figyelmen kívül hagyni. A megvalósitásnak alig állt volna valami út­jában, hiszen demagógia nélkül nem igen lehet a cseh, a szlovák és a magyar között olyan történelmi, beidegzőid ott ellentéteket találni, mely őket szétválasztotta volna; el­lenkezőleg, sok mélyenjáró történelmi ok van, mely őket egybekapcsolta. Tizenkét év kellett, míg csehszlovák po­litikus ajkáról elhangzott a két szomszéd egymásrautaltságának és a megértés szük­ségességének elismerése. Vájjon lesz-e Lenne annyi erő, hogy ennek megvalósítá­sáért minden gáncs dacára küzdeni fog, lesz-e benne annyi bátorság, hogy megálla­pitásának minden konzekvenciáját levonja? Mert hiába is takargatnánk, nyíltan meg kell mondanunk, hogy a gazdasági közele­dés, sőt együttműködés is csak fél mun kát jelentene, ha nem történik meg a két állam politikai közeledése és a feunálló politikai ellentétek teljes kiküszöbölése. A bismarcki mérsékletet és előrelátást a legalkalmasabb pillanatban elmulasztották. Talán nincs még késő, azt hiszem, ki lehet­ne köszörülni a hibát. Próbálják meg. Csak áldás fakadna ebből mindkét nemzetre.

Next

/
Thumbnails
Contents