Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
^RXGAI-A\mAaR-H1RIiAI> 19SHnuorye^ Benes: A lefegyverzési konferenciát illetőleg nem szabad illuziőkat táplálni és teljes eredményeket nem lehet tőle várni A külügyminiszter fölszóialása a költségvetési bizottságban Fehér Fogakat szeretne? Tudja mit? Elsősorban egészéges fogakat akarjon I wuhiiiwmii —imm Hogy azonban a fogai egészségét megőrizhesse, a szája kártékony baktériumainak keletkezését meg kell akadályoznia. Az ODOL-szájvíz olyan fertőtlenítő szert tartalmaz, mely a fogakat és a száj nyákhártyáját vékony hártyaként beborítja és a baktériumok keletkezését megakadályozza. A fogai tisztogatása után öblítse ki tehát a száját ODOL-lal ís, az ODOL-nak pompásan üdítő az ízel Prága, október 31. Benes külügyminiszter a költségvetési bizottság tegnap esti ülésén a külügyi költségvetés tételének letárgyalása után nagyobb beszédben válaszolt a vitában elhangzott felszólalásokra. Részletesen foglalkozott a let'egyevrzés kérdésével s válaszolt az egyik német képviselő ama kérdésére elsősorban, hegy a lefegyverzési konferencián a francia, vagy pedig az olasz tézis mellett foglal-e állást". A miniszter szerint mindig a tényeket kell szemmel tartani, más szávai: a politikában értelmesen kell gondolkozni és igv mind a két tézist el kell fogadni, vagyis leszerelni és ezzel egyidejűleg biztonsági garanciát teremteni, A lefegyverzés semmiféle fokozatban el nem képze'bető az államok közti bizalom hiánya következtében, éppen ezért elsősorban is az államok egymásközti bizalmát kell megteremteni Ami a békeszerződés tragikumát illeti, amelyről Peters képviselő beszélt, kijelenti a miniszter, hogy itt tragikumról nám lehet beszélni, mert hiszen azok, akik 13 év előtt a békeszerződéseket megalkották és abban Önmagukra nézve is kötelezőnek fogadták el a lefegyverkezését, még a világháború rettenetes következményének befolyása a'att állottak. Ma e politikusok nagyrésze már kihalt és egy uj generáció alakult ki. Az a körülmény, hogy ezok a régi politikusok elfogadták a lefegyverzési kötelezettséget, mutatja, hogy mennyire emberségesen gondolkoztak már abban az időben, amikor győzőkről és legyőzőitekről volt szó. Másrészről azt kell látnunk, hogy mégis cSak előre haladunk és a pacifizmus tekintetében a mai su’yos válság ellenére h-rfadás észlelhető. Erre nem lehet jobb példát mutatni, mint a Stresemann féle közeledési politikát, más szávai a locarnói politikát, amit csupán a német orsrági belpolitikai események kényszerítőnek bizonyos szüneteltetésre, de teljes bizonyossággal állíthatja, hogy cg'sz Európa visszatért a közeledési politikához. Ehhez kétség nem féj. Benes — a békeszerződések revíziójáról beszélt. Minden igazságos, minden nemzetközi aktus alka.’niazkodik az idők fejleményeihez, — mondja a miniszter. — Ragaszkodtam és ragaszkodom ma is azon állásponthoz, hogy mint ez állaim külügyminisztere védem a békeszerződéseket. Ez teljesen magától értetődő, mert ez a köztársaság Magna Chartája. Emellett azonban azt mondom, hogy nagyon jól kell figyelni arra, miképpen alakulnak az események és az egyes nemzetközi aktusok. Például a jóvátételi problémáról egyesek azt állították, hogy revizíó alá vetek, mások pedig azt állították, hogy nem v e Jlök revízió alá. Ez rám nézve teljesen közömbös, mert én csak tényekre nézek és védem államom érdeked. Ha tehát Schol- lioh képviselő azt mmdclta, hogy a politikában nem lehet az* m< ndani, hogy „soha és lehetetlen úgy én azt mondom, hogy igenis vannak dolguk, amelyekről nem lehet azt állítani, hogy „soha és lehetetjen“, azonban vannak bizonyos ügyek, amelyekben \ politikus elvből nem ismer komproUJESZU-UOt, Mi nem t.'nálhatunk olyan politikát, hogy arra megyünk, amerre a szél fuj, hanem nekünk bizonyos kérdésekben határozott álláspontunk van. A lefegvverzési konferencia tekintetében illúziókat nem szabad táplálni és teljes eredményeket sem lehet várni ettől. Abszolút igazságosság és teljesség ezen a világon nincs, tehát csak egy lépést várhatunk előre és azt hiszem, hogy a lefegyverzés kérdésében is előrehaladunk. A lefegyverzés kérdésében szerepet játszanak a kis államok is. Ma azt látjuk, hogy azok a jobb- és baloldali szónokok, akik állandóan lebecsülik a népszövetség munkáját, a népszövetségtől követelik a teljes lefegyverzés végrehajtását. így nem lehet politikát csinálni. Á harmadik döntő körülmény e problémánál az, hogy a köztársaság központi fekvésénél fogva minden szomszédjával meg akar egyezni, barátságos viszonyban akar élni minden állammal. Állíthatom, hogy ez a mi őszinte kívánságunk Nem kell ezt semmi mássa! megindokolnom, mint azzal a ténnyel, amit minden ember lát, hogy földrajzi okokból, az államok kis terjedelme él lakosságának kis száma következtében a kczépeurcpai államoknak meg kell egyezniük egymással, mert hiszen ezek az országok a történelemben is keresztutcái voltak a nyugati és keleti érdemitek összeütközéseinek és igy központjai voltak mindig valamelyik történelmi fejleménynek és háborús veszedelemnek. Ismételten hangsúlyozom Windirech képviselő felszólalásával ka-p- csplatban is, hogy valóban amellett vagyunk és leszünk, hogy a legjobb viszonyban éljünk szomszédainkkal. Ez külpolitikánknak őszinte törekvése. Teljesen tisztában vagyok azzal — mondotta továbbá Benes — hogy Középeurópábao. nem lehet rendet teremteni semmiféle módon anélkül, hogy Magyarországgal meg ne egyezzünk, illetve, hogy a magyarok meg ne egyezzenek szomszédaikkal. Egészen természetes, hogy ezt a megegyezési politikát követjük és fogjuk követni. A kisebbségi kérdésre áttérve Benes hangsúlyozza, hogy a kisebbségek kongresszusát a külügyminisztérium fegyelemmel kiséri és lát benne bizonyos pozitívumot, de van benne sok negácio is. A cseh sajtó egyes német szónokok szerint állandóan szidalmazta ezt a kongresszust Hogy ezt a tendenciát elkerülhessük, szükséges volna elsősorban is, hogy a kisebbségi kongresszus tárgyilagos, értelmes, tendencia nélküli politikát folytasson, továbbá, hogy a sz’áv kisebbségek, azaz a cseh és szlovák kisebbségek érvényesülhessenek itt, mert ez mintegy biztosíték a mi számunkra. A csehszlovák köztársaság a kisebbségi problémákból sokat igyekezett elintézni, mondhatni a maximumát adta anank, amit adhatott. Ezzel nem mondtam azt, hogy minden megtörtént, nem mondom azt, hogy nem lehelne-e még egyebeket is csinálni. Törekedni fogunk arra, hogy mindent rend- bebozzunk. Épp ezért, mert elég erősnek érezzük magunkat, nem félünk és nem kell félnünk a kritikától sem. Az egyik német képviselő — mondotta japán bevonul a mandzsuriai orosz érdekterületekre? Tolcio. október 31. Az United Press Mukdenböl érkező jelentése szerint közvetlenül küszöbön állanak a mandzsuriai orosz érdekterület ellen irányuló japán katonai csapatmozdulatok. Ha ez a jelentés megfelel a valóságnak, akkor a Távoli Kelet zűrzavaros problémájában, amely az elmúlt hetekben komolyan fenyegette a világbékét, újabb súlyos bonyodalmak következnek be. A szovjetkormány nagy figyelemmel kiseri a japánok katonai akcióit és a maga részéről minden előkészületei megtett, hogy a japánoknak az orósz érdekterületen végrehajtott bármiféle művelete ne érje váratlanul a szovjetet. A itiONttUOÜ im: l\Nl mtY ro: tiltotta: Síosáruné Réz Lola (51) Miikor a beszédnek vége létt, a tömeg megmozdult. Körülvették a misszionáriust, csókol Iák a kezét, a ruháját, elbúcsúztak tő-le. Az asszonyok a kezét simogatták, a gyermekek a térdeibe kapaszkodtakÉs most Glickhican, az ősz főnök, állt fel az emelvényre s egyetlen indián szót mondott. Valamennyien lehajtották a fejüket. Glickhican kioldozta a harang kötelét és huzni kezdte. Gyászosan kóndult meg a zengő hang... Mindenki térdelt. Senki sem mozdult. Glickhican megadta a jelt az indiánusok- nak, hogy a keresztények készek a halálra. Zelssb-érger maga után vonva JÍrnek lassan elindult a bejárat felé. A küszöbről még egyszer visszanéztekA lélekharang egyre szólt... az egyik keskeny ablakon halvány napsugár sütött be és végigsimogatta a férfiak, asszonyok, gyermekek átszellemült arcát. Heokewelder nyitott nekik ajtót. — Jim! JLm! —■ sikol’totta Nell, amint beléptek. — Oh, úgy aggódtam ... Oh, csakhogy visszajött! Nézd, nézd, ez az indián főnök segíteni akar rajiunk! Az ajtónál kiegyenesedve, mereven állt Win gén und. — Miért jöttél hozzánk, nagy főnök? — W ingen und meg akarja mutatni a fehér atyáknak az utat a nagy folyó felé — felelt a főnök mély hangján— Nem szökhetünk meg, Wingenund. Nem hagyjuk itt a helyünket. Hátha még segítségére lehetünk a keresztényeknek! — Mentsétek meg a sárgahaju lánytl -- mond'a Win gén und. Oh, Jim, a főnök azért jött, hogy fi- gyeiínozUsen, óvakodjunk Girtytől! El akar vinni magával, meg alkar ölni, mint szegény Kátét! Oh, Jim, ments meg! Vigy el iónén! — Igen, Néll. elviszlek — mondta Jim sápadtan megszorítva a lány kezét. — Sietni kell — mondta HeckevreMer. — Én már előkészítettem mindent. Oh! Micsoda ordiiás!... Ott mennek . •. Giirty legelői,.. — Berni y! Hol van Benny? — kiáltotta Nell. — Bennyt ebei te ttom. Én fogóm megmenteni — mondta Ghristy. — Itt az idő. Girty még ma eljön NellérU Wells! ön sóim maradhat itt.. • menjen ... — Elvégeztetett — mondta az öreg misz- sziodárius lehajtott felijei, csöndes-ön— Sietni, sietni! Wingenund már elindult ... arra füt az erdő felé... Gyorsan. •. gyorsán.., —■ Isten veletek . •. Isten veletek ... Jim átfogta Nellt -s a bokrok közé sietett vele, ahol Wingenund hatalmas alakja eltűnt. Wells megtörtén vánszorgott utánuk. A tisztás széléről Jiittl és Nell visszanéztek. Fekete testek irtóztató zűrzavarát látták a templom körül s vad ordítás kavargott állandóan a leverőben. Oh, Jim! suttogta Nell egyre. -—.Nézz hátra! Nézz hátra, ném jön-e utánunk Gi-rlyl XXVII. A szökevények beérlek az aranyvörös erdőbe. Vezetőjük nem állt meg egy pillanatra sem. Gyors léptekkel haladt egyre kelet felé- Szinte futniuk kellett a többieknek. Egy sziklás lejtő lábánál megállt, elvette Jimtől a nehéz élelmiszeres csomagot s könnyedén vetette a vállára, aztán megindult fölfelé. Jim félig vitle, félig vezette Nellt, Wells lassan, kínosan iparkodott ulánuk. — Oh, Jim! — suttogta Nell még mindig. -- Nézz hátra, nem jön-e valaki! A főnök még mindig sietett. Gondosan kiválogatta a legsziklásabb helyeket, ahol nem hagyott nyomot a lábuk. Úgy látszik, tartott tőle, hogy üldözni fogják őket. Az ut egyre nehezebb lett, de Wingenund nem lassította meg lépteit. Nell lassan megnyugodott és könnyű lábbal sietett Wingenund nyomában. Az Öreg misszionárius azonban nem birt lépést tartani velük— Ugih! — szólt hirtelen a főnök és sasszemeivel a nap felé nézve a láthatárra mutatott. Messze nyugaton nehéz feketesárga felhő gomo-lygott sűrűn. Egyre magasabbra és magasabbra szállt... és lent a völgyben egyre szélesebbre terjedt... — Ég az erdő? — kérdezte Nell. — Nem az erdő ég — mondta tétován Jim és Wingenundra nézett. A nagy főnök mozdulatlanul állt egy pillanatig- Sötét, szemeiben fény lett a vörös ragyogás. — A nap reggel a Béke Városának poraira fog sütni — mondta aztán halkan. Tovább indult. A nap leszállt, de ők még mindig mentek. Félhomály terjengett az erdőben... Wingenund vezette őket tovább. — Főnök, állja meg, nem mehetünk mesz- szebb ma — kiáltotta Jim, karjaiba fogva Nellt, aki holt fárad tan tántorgott még néhány lépést előre. Wells is alig állt a lábán. Egy fa törzsre tá ma Szkod olt— Mindjárt pihenünk — mondta az indián és tovább ment. Teljes sötétség vette körül őket, mikor Wingenund végre megállt. A menekülők nem láttak semmit, csak hallották valahol a viz csörgedező zaját és lágy mohát éreztek lábuk alatt. Fáradtan dőltek le egy szikla mögött. Kibóntották a csomagot és ettek. Aztán lecsukódott fáradt szempillájuk. Jim úgy érezte, mintha csak most aludt volna el, mikor szorítást érzett a karján. Jim kinyitotta a szemét. Vörös fénysugár tört át a lombok között. Könyökére dőlve nézett körül. Nell még aludt- Gesztenyebarna haja ziláltán hullt a válIáira. Olyan volt, mint valami kis iskolás-lány. — Nell, Nell — ébreszthette halkan, remegő hangon, mert arra gondolt, mennyire szeretné megcsókolni lecsukott szemeit. Nell feltekintett. Mosolygás ült a szemében. — Hol vagyok?-.. Oh, már em léik szem 1 Felült. — Oh, Jim, olyan szép ólmom volt... otthon voltam, mamával mez Kaiéval. Mind a ketten éltek. Milyen kár, hogy felébredtem... Oh, Jim, ugye, most már nem érhet utol senki? — Még egy napot megyünk és elérünk az erődbe. — Menjünk hát! — mondta és felugrott- — Siessünk! Bácsi 1 Bácsi! A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi keterQvlx, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jóbb füszerüzletben. 2
