Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-08 / 229. (2746.) szám

4 (prxgaiA\a<Aarhírlai> mi október 8. Dfeilfórtafc. Két szlovák tanuló kedvéért 68 magyar gyermektől el akarják venni a magyar iskolát Barsbessén Hallatlan kulturbotrány a barsbessei iskola körül — Elvont államsegély s titokzatos agitáció a templomi szószékről a szlovák iskola mellett közül két szlovák anyanyelvű van a szülők bevallása szerint, a többi mind magyar anyanyelvű. az ellen a torvenytélén seg es a kisebbségi jo­gok megsértése ellen tiltakozásunkat fejezzük ki." A négyszázéves . sárospataki kollégium Irta: BALOGI Léva, október 7. A Bars-nyitrai ethnografiai határ mentén mutatkozó csehszlovák kultur- expanziós törekvések ismét elnyeléssel fe­nyegetnek egy magyar iskolát. A barsbessei iskoláról van szó, ahol valami titokzatos, ed­dig még kiderítetlen erők akarják elnémítani az elemi oktatásban a magyar szól. Egy olyan magyar községben, amelynek története mélyen visszanyulik a tizenharmadik szá­zadba <3 már a pápai tizedszedök jegyzékében is szerepel. A legmegdöbbentőbb az esetben az, hogy két szlovák gyermek miatt 68 magyar gyer­meket akarnak szlovák nyelven tanítani, ami ellen Barsbesse magyar lakossága ter­mészetesen erélyesen tiltakozik. Azonban nagymértékben különös, hogy a lakosság ed­dig még azt sem tudja, hogy eredetileg hon­nan indult ki a szlovákositó akció, mert a községi fórumok mereven megtagadna^ ebben az ügyben minden felvilágosítást, mire a köz­ség magyar lakossága a magyarság politikai pártjaihoz fordult orvoslásért. Az iskolai kulturbotrányről a következő jegyzőkönyvet vették fel: „1931. szeptember hó 27-én délelőtt az is­tentiszteleti prédikáció helyett Hariss Jó­zsef bessei esperes-plébános kihirdette a templomban a hívőknek, illetve az ott ájta- toskodó szülőknek, hogy Írassák át mi­előbb gyermekeiket a létesítendő szlovák állami iskolába, mert két hét múlva he. szünteti a jelenlegi iskolái Ennek az átíra­tásnak minden szülő igyekezzen a leg­gyorsabban eleget tenni és ne merjen senki az ő akaratának ellenszegülni, mert ő saját maga fogja ellenőrizni a szülőket, hogy ezen hívői kötelességüknek simán tesznek-e ele­get. Ez az istentisztelet alatt kihirdetett, a ma­gyar iskola beszüntetésére vonatkozó nyilat­kozat a legnagyobb elégedetlenséget és fel­háborodást váltotta ki bennünk és az isten- tisztelet után azonnal hozzáláttunk megtudni azt a való tényalapot, aminek alapján a plé­bános ur ezt megtehette és bennünket, ma­gyar szülőket meg akar fosztani gyerme­keinknek magyar iskolában való, anyanyel­vűnkön történő oktatásából. Az iskolaszéki ta­goknak megkérdezése után a következő bor­zasztó és példátlan helyzet tárult elénk: Az iskolaszék 1931. augusztus 23-án jött össze ülésre, mely alkalommal több tárgy megvitatása után előhozta Hariss József plé­bános ur, hogy „az iskola, akármit is fogtok csinálni, meg fog szűnni, mert az államsegélyt nem kap­tuk meg“. Arra a kérdésre, hogy milyen megokolással utasították el az államsegély megadását, azt válaszolta a plébános ur, hogy ő nem tarto­zik erről beszámolni, mert ő az iskolaszék el­nöke, ő az egész iskolaszék és különben ts ha akarják tudni az iskolaszéki tagok, ezt ne­ki a helybeli jegyző mondotta. Az iskolaszéki tagoknak arra a kérdésére, illetve arra, mikor kérték tőle az országos hivatal eluta­sító végzését, megint csak azt a választ adta a plébános ur, hogy „ahhoz semmi közötök, én már azt a végzést meg is fellebbeztem." Ezen ellentmondó és labilis kifogások megin-1 gatták az iskolaszéki tagok bizalmát és az elnöknek bizalmatlanságot szavazva, le­mondottak tagságukról és azóta nem ad al­kalmat a plébános ur a katolikus hívőknek, szülőknek arra, hogy uj iskolaszéket választ­hassanak. A plébános ur utasítása szerint eljártunk a helybeli körjegyzőnél az államsegély ügyé­ben, aki szintén elutasította érdeklődésünket azzal a megokolással, hogy ez az iskolaszéki elnökhöz tartozik, kérdezzük meg őt és Így most abban a helyzetben vagyunk, hogy nem tudjuk meg nemcsak a jegyzőtől, de saját plé­bános urunkiól sem, hogy a magyar iskolánk­nak az országos hivatal miért vonta meg a kiegészítési alapból való segélyezését és ezért igazolva látjuk abbeli szándékát, hogy a ma­gyar iskolát meg akarja indokolatlanul szün­tetni és annak helyébe szlovák állami iskolát akar beállítani akkor, mikor a tanköteles gyermekeinJk száma 70, akik n. Az 1860-ild ünnepség sikerén felbuzdulva, a kálvinisták abban a reményben ringatták magu­kat, hogy a sárospataki főiskolára szebb napok fognak virradni 1867 után, az alkotmány vissza- állitásával. De a közoktatás uj utakon haladt. Sok más intézetet állítottak fel, a sárospataki iskolának megszűnt régi jelentősége. Annak da­cára, hogy 1873-ban a régi kollégium megma­radt részeit lebontották és a kétemeletes épület­hez az udvar felé egyemeletes szárnyat csatol­tak a tantermiek célszerűbb elhelyezése végett: A Rákócziak és Lórántffyak főiskolája egyre hanyatlott. A jogakadóniiáimk különösen kevés hallgató­ja volt. Az ifjúság forgalmasabb helyekre kí­vánkozott, hol több szórakozást találtak, mint a bodrogparti kis városban. A tanárok torzsalko­dásai és az intézet vezetésénél elkövetett hibák szintén hátrányára szolgáltak a kollégiumnak. Zemplén vármegye sem mozdította elő Sárospa­tak érdekeit. Félt, hogy hivatalok és egyéb in­tézmények odáhelyezése esetén fejlődése hátrá­nyára lesz a vármegye székhelyének. Küzdelem a főiskola fenntartásáért A vázolt állapotnak: az'lett a következménye, hogy 1916-ban a tanári kar egy része Szabó Sándor dr. jogkari dékán vezetése alatt kér­vénnyel fordult az egyházkerülethez: helyezzék át a teológiai és Jogi fakultást Miskolcra. Tü­dős István dr. püspök, miskolci ref. lelkész pár­tolta ezt a törekvést; mig Dókus Ernő, egyház­kerületi főgondnok és fivére, Dókus Gyula zempléni alispán, a főiskola világi gondnoka, ellene voltak a tervnek: mely országra szóló kul­túrharcot idézett elő. Az egyházkerület világi tagjainak legtöbbje évszázados hagyományok megsértését látta a régi intézet főiskolai jellegének megszüntetésé­ben és a lelkészek többsége követte Radácei György teológiai tanárt a főiskola védelmében. Péter Mihály gálszécsi lelkész, az egyik szlo- venszkói egyházkerület jelenlegi püspöke, nagy- értékű cikkeiben kimutatta, mily 7 kulturális értéke van a főiskolának a kálvinistákra nézve. Nemcsak a vidéki újságokban, hanem a buda­pesti nagyobb lapokban is egymást érték a cik­kek a főiskola mellett, vagy ellen. Az egykori Felvidéki Újság, melynek Dzurányi László volt a szerkesztője és a többi kassai lapok a főiskola védőihez szegődtek. A volt diákok iskolájuk mellett Egyik legszebb jelensége e küzdelemnek, hogy a volt diákok segítségére siettek kedves iskolá­juknak, hol a tudományokkal a szabadság leve­gőjét szívták magukba. Tinkey Ferenc dr. po­zsonyi egyetemi tanár külön füzetet adott ki az alma mater védelmére, a Harsányt Gusztáv kas­sai táblabiró által szerkesztett ..Kassai Emlék­irat" pedig több mint 40 tekintélyes állásba jutott régi pataki diák által aláírva, kifejezte az egyházkerület előtt a kívánságot, hogy a főisko­la Sárospatakon maradjon. Más vallásuak is beleavatkoztak a kultúrharcba. Waldapfel János dr., a közoktatási tanács tagja a sajtóban eikra- szállt a régi kulturhely fenntartása érdekében és megalakította a Sárospatakot Oltalmazó Li­gát, melynok első elnöke a Rákóczi-vár tulaj­donosa: Windischgratz Lajos herceg lett­A tiszáninneni egyházkerületnek 1916 junius 15-ón Miskolcon tartott közgyűlésén Dókus Ernő főgondnok kihirdette aztán"a határozatot, hogy 55 szóval 18 ellen elvetették a főiskola áthelye­zésére vonatkozó indítványt és elfogadták Far­kas Géza gömörí ref. egyházmegyei tanácsbiró (a főiskola jelenlegi gondnoka) javaslatát, hogy az egyházkerület „Sárospatakon az ifjúság szel­lemi és testi fejlődéséhez megkívánt, minden kel­lékekkel biró internátust emol“. A Sárospatakot oltalmazó liga Sárospatak és főiskolája érdekeinek megvédésére kiadta a Sá­rospataki Hírlapot, melynek főszerkesztője Szi- nyei Gerzeon, a főiskola tudós történetírója; szerkesztője Gulyás József dr„ munkatársai: Hodossy Béla és Kiss Sándor dr. voltak- Fin- key Ferenc dr.-nak a lapban megjelent felhívá­sára megalakult a volt pataki diákok országos szövetsége. A reformtervek közt elsősorban ma­radt mindig a főiskolai internátus felállítása. Tisza István miniszterelnök biztositotta a pata­kiak küldöttségét az állam támogatásáról; a vármegye jelentékeny pénzsegélyt nyújtott; a főiskolára begyült adományok szintén nagyobb összegre rúgtak és már készen állt az építkezés­re a nagy telek a főiskolai kert északi szom­szédságában, Az nj államalakulások azonban elodázták a főiskola fejlesztését célzó tervek megvalósítását. Nem volt öly sok jogi iskolára szükség az egyetemek mellett. Az államsegélyek elvonása folytán 1923-ban megszüntették a sá­rospataki jogakadémiát. A főgimnáziumon kívül csak a teológiai fakultás maradt ott. De a fő­iskola barátai nem engedték kialudni a szent tü­zet, megszerezték a kormány támogatását, melynek tagjai közül különösen Kiebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszter volt a fő­iskola lelkes pártolója. A főiskola jelene Az anyagi eszközök igy megengedték, hogy nagyszabású épületet emeljenek az intemátuíi- nak, mely angol gimnárium&ál "kapcsolatban az első Magyarországon, hol egy modern világ­nyelv áll a tanítás középpontjában. A régi épü­leteket is rendibe hozták, az udvari szárnyra második emeletet húztak és a 29.000 négyzetöl nagy részben beparkirozott területen pavillon- szerüen elhelyezett főiskola ritkítja párját a kül­földön is. A szeptember 80-án és október elsején az ál­lamfő, a kormány tagjai és a messze földről oda- sereglett vendégek jelenlétében a magyarorszá­gi kálvinisták fényes ünnepély keretében emlé­keztek meg a főiskola felállításának 400-ik év­fordulójáról. Felavatták az uj internátust: a kol­légium-kertet díszítő szobrok mellé odahelyez­ték Lorántffy Zsuzsannának az állam által aján­dékozott ércszpbrát. A volt tanítványok előtt legkimagaslóbb moz­zanata maradt az ünnepségeknek a pataki diá­kok országos szövetsége által tartott diszköz- gyülés a főiskola imatermében. P. Czinke Ist­ván püspök magasröptű imája és Kazinczy Gábor elnöki megnyitója után Finkey Ferenc dr. kúriai tanácselnök mondta az ünnepi beszé­det; Somod* János ügyész felolvasta Lörmczy György pataki vonatkozású novelláját; Besse- nyey Zénó dr. országgyűlési képviselő tolmá­csolta a volt diákok háláját az ősrégi kollégium iránt, melynek nevében Elekes Imre közigazgató üdvözölte a szövetség tagjait. Ezek azzal a fel­emelő érzéssel távozhattak a díszközgyűlésről, hogy hathatós tényezői voltak a főiskola mosta­ni íelvirágozásának. Elmondhatták leghíresebb diáktársuknak, Tompa Mihálynak az 1860-iiki háromszázados ünnepen szavalt költeményével: (Lorántffy Zsuzsanna emlékezete): „Bízunk bízunk, hogy mint erős vár, Mely az ö nevén nyugoszik: Fennáll iskolánk. — vihar jő bár — Fenn a késő századokig!" „Elpusztuló vár ott a kert felett“ A régi diákok egyrésze bizonyára időt szakí­tott, hogy a fényes ünnepségek színhelyéről elmenjen Sárospatak másik végére, a régi vár- templomba, hol Szilágyi Sándor szerint (Rajzok és tanulmányok L kötet. Lorántffy Zsuzsanna 267. 1.) Rákóczi Györgynek és fenn költ letkü hitvesének: „hányszor hangzott fel buzgó imá­juk, hányszor fölté be a szcut zsoltárokat éne­kelve szép hangos szavok az egyházat". Megnézték a régi Rákóozi-várat és a várker­tet is; de a csalódás fájó érzésével hagyták el a történelmi emlékekkel megszentelt helyeket. A templom elhanyagolt állapotban vari, falni repedeznek; a régi várra és kertjére is rnillenők Petőfi sorai: „Elpuseztuló kert ott a vár alatt, Elpusztuló vár ott a kert felett... Rajtok borong homályos-szomorún, Az őszi köd és az emlékezet". (Erdőd). De eljön talán az idő. hogy Sárospatak a mostanihoz hasonló ünnepet fog ülni: mikor az állam tuladjonába átment várat. Rákóczi-mu- zeurnmá átalakítva átadják a közhasználatnak, hogy hirdesse az utókor előtt a Rákóczi-házuak és ezzel Sárospataknak régi dicsőségét Az olmützi püspöki kon­ferencia elnökségének hivatalos nyilatkozata Vasárnapi számunkban ismertettük a csehszlovákiai katolikus püspöki kar ol­mützi konferenciájának nevezetes határo­zatait. Mára megkaptuk a püspöki kar megbízásából a püspöki kar egyik illuszr tV'is tagja utján e határozatokat ismertető hivatalos nyilatkozatot is, amelyet alább teljes terjedelmében leközlünk. A csehszlovák köztársaságnak Olmützben 1931 október 1-én konferenciára egybegyült püspökei figyelmét magára vonta a „Présse­ver ein Egerland mit dem Sitze in Eger" egyesület sajtója, valamint a „Véréin dér deutsohen rom. kaíkolischeu Geietlidhkeit in dér Erzdiözese Prag" német papi egye­sületnek Egerben (Gh-eb) ez év augusztus 24-én megtartott gyűlése és az utána követ­kező úgynevezett szabad papi gyűlés. A püspökök sajnálattal konstatálták, hogy ezen sajtó közleményei és a két gyűlés ha­tározatai nem egyebek, mint az egyházi te­kintély iránt való engedetlenség, sőt annak megvetése és engedetlenségre való bujtoga- tás, különösen azért, mert a prágai káptala­ni Ordinariátus minden polémiáét megtil­tott. És arra a meggyőződésre jutottak, í hogy elkerülhetetlenül szükséges olyan nyi­latkozatokat éü intézkedéseivel foganatosíta­ni, melyek az ország katolikus érdekeit megvédeloieznék. A püspökök mindenekelőtt kijelentették, hogy a „Pressevéréin. Egerland" sajtóegye- sülettől függő egész sajtó és nevezetesen a Deutsche Presse és az Egerland nem katoli­kus lapok többé, de ellenkezőleg komolyan veszélyeztetik a hivő nép katolikus gondol­kozását. Ezért figyelmeztetik az összes hívő­ket, hogy olvasásuktól, a velük való együtt­működéstől és bárminemű támogatásuktól tartózkodjanak. Ugyancsak formálisan meg­tiltják minden papnak „suspendío a divinis" büntetése alatt a nevezett sajtóban való akár alkalmi, akár másnemű részvételt. Továbbá egyértelmuleg belátták a püspö­kök — a 2331. kánon alapján is — annak szükségét, hogy az illetékes Ordinarius ko- imoly intézkedéseket hajtson végre azok el­len, akik felelősek a nevezett sajtó sajnálat­ra méltó közleményeiért, valamint az azok­kal való egyetértésnek és helyeslésüknek akár közvetlen, akár pedig közvetett s a ne­vezett papi •gyűlésen hozott uyüvánitásáéri­Miért is teljes elégtétel gyanánt és egyér­telműiéig tudomásul vették a püspökök a prágai fő-egyházmegye káptalani helynöké- nek abbeli intézkedését, hogy: 1. Magerl Mihály áldozópapot felfüggeszti „a divinis" és elvonja tőle a hitoktatói hiva­talára szóló kanonikus misszióiját és a kon- zisztóriumi tanácsosi tiszteletbeli címet, s hogy éppúgy szusapendáltatiik ,,a divinis" Sanda Béla dr. áldozópap, a prágai cseh hit- tudományi fakultás tanára és megfosztatlk a tanári hivatalára vonatkozó missziótól; 2. hasonlóképpen foganatosítva lesz a sU- spensio a divinis és az illetékes tanítói hi­vatalokra szóló kanonikus misszió elvonása a prága főegyházmegye minden más papja ellen, aki a fentnevezett publikációk szerző­je volt; 3. ugyanilyen intézkedés történik aizok el­len is, akik felelősek a nevezett, sajtónak akár közvetlen, akár közvetett s az égéri papi gyűlésen hozott egyetértés és helyeslés nyilvántartásálért; 4. a „Véréin dér deutsdhen röm. katholi- i&chen Geistlickkeit in dér Erzdiözese Prag" papi egyesülettől visszavonják az egyházi jóváhagyást és az egyesületet feloszlatják. Ezeket a határozatokat bejelentették az Apostoli Nunciusnak, aki jelen volt a püspö­ki értekezleten, hogy jelentést tegyen a „Modus vivendi" végrehajtásáról. A nuncius tudomásul vette azokat és a csehszlovák köztársaság püspökeinek a katolikus fegye­lem hathatós megvédeimezéséért dicséretét fejezte ki. A püspökök ezekután megállapodtak ab­ban, hogy a felsorolt nyilatkozatok és intéz­kedések a katolikus napilapokban s az egy­házmegyei körlevelekben azonnal közzé - tétessenek

Next

/
Thumbnails
Contents