Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-07 / 228. (2745.) szám

<ÍM<G®MAGfeARHliaj® 19*81 október 7, s*«rdft 2 Az agrárpárt ruszinszkói sajtójában az ukránositás ellen „küzd", a gyakorlatban azonban az ukrán irányzatot erősíti Ni az igazság a Iratai iskolasztrájk köri ? — Az agrárpárt kétszinfi szerepe még jobban efmérgesiti a nyelvkérdés körüli háborúságot — Csak ukrán irány­zatú tankönyveket engedélyeznek a ruszin iskolák számára Munkács, október 6. A P. M. H. beszámolt' arról, hogy a rusziuszkói. Nagylucska nevű nagyközségben a műit napokban iskolaszlrájk ■volt, mellyel a szülők — mind ruszin nem­zetiségűek — tiltakozni kívántak az ellen, hogy gyermekeiket ukrán nyelvben s ukrán széliemben neveljék. A lucskai iskola sztrájk, az ukrán nyelv és szellem miatt — mint ilyen, — már második volt Rúszinszkóban, jellemzője a ruszinszkói nyelvi karcnak és az iskolaügyi viszonyoknak, ezért érdemes is és kell is azzal bővebben s alaposan foglal­kozni. A esek agrár párt ruszinszkói hivatalos lapja, a Podk. Hlasy érinti ungvári csehnyel- vü és szellemű, esek agrárpárti napilap a bicskái sztrájkról a következőket Írja: „Nagylucska községben (Munkács mellett) a legutóbbi napokban nagy elégedetlenség tört ki a ruszinszkói országos hivatal tanügyi referálásának azon rendelkezése miatt, mely a lucskai iskolákba ukrán tanítókat helyezett, A szülők e tanítók eltávolítását követelték, de kérésüknek nem tettek elegek A szülők szeptember 20-áu emiatt többszázan értekez­letet tartottak és kimondották, hogy amíg az ukrán lanitók helyett nem adnak a község­nek ruszin tanítókat, amíg a mostani ukrán tankönyvek helyére nem vezetnek be ruszin tankönyveket, nem küldik gyermekeiket is­kolába és igy tiltakoznak a ruszinság elukrá- nositása ellen. (Ugyanezen a napon tartották választási kortesgyüiésiiket Lucskán a szociál­demokraták, akik az ukrán irányzat támoga­tói. E gyűlést megzavarták, megakadályoz­ták.) Mivel a szülői értekezlet határozatát nem respektálták, megkezdődött a sztrájk és ezer növendék közül csak 22 ment iskolába, 98 százalék nem s ez azt jelenti, hogy az egész lakosság az ukránositás ellen van. A helyzet komoly. A község lakói a Podk. Hlasy szerkesztőségének azt a megnyilatkozást tet­ték, hogy „ha képesek voltak 1000 évig szem- i beszállni a magyarosítással, akkor a szabad republi kában is meg fogják magukat védel­mezni az idegen ukránositástói" Jól jegyezzük meg: ezt a ruszinszkói országos hivatal, az agrár párt ruszinszkói hivatalos lapja Írja. Ezzel kapcsolatban elsősorban azt kell meg­jegyezni, hogy Lueska régen, Mátyás, az igazságos korá­ban szinmagyar község volt, (a faluiban ma is sók ember tulajdon neve tiszta magyar név, arcuk magyar arc), de el- oroszosodott a magyar múlt idején, úgy hogy a csehszlovák iinpérkum már mint ruszin községet vette át. Tehát legelsősorban nem igaz a Podk. Hlasy utolsó állításának magyar vonatkozása, mert Lucskát nemhogy' nem magyarosították, hanem Lucska elruszinoso- dott a magyar államiság alatt. (Sajnos, sok. ilyen község vau Beregben!) És most lássuk, hogy áll a helyzet a lucs- kai sztrájkkal és az ukránosilássál kapcsolat­ban: Lucskán 18 tanitó van. Ezeknek egyike sem ukrán származású, nem galíciai, hanem odavaló ruszin. (Kislucskán van egy ukrán- galíciai származású, ukrán tanitó, Osztapőuk, az első ruszinszkói maradékbirtokosnak, az 1919-ben Galíciából idejött szociáldemokrata Osztapcuknak, ki itt csehszlovák állampolgár­ságot nyert, fia.) Elesik tehát a Podk. Hl agy­nak az az állítása, hogy ukrán tanítókat he­lyeztek Lucskára. Mi kát a baj, mi volt a sztrájknak oka, miért 'mondták azt, hogy a lucskai iskolákban ukránositás folyik? Erre a válasz egyenesen szenzációs: Ruszinszkó országos hivatala, országos el­nöke 1930-ban rendeletét adott ki az összes j ianfelügyelőségek uek. (A rendelet megjelent: Urjadovi Vistnik X. évf, 7. számában s a ren­delet száma 100.728—111:30, ez hivatkozik az országos hivatal tanügyi referálásának 22638 —III—30. számú rendelkezésére.) E rendelet­ben az országos hivatal, illetőleg az országos elnök a legszigorúbban megparancsolja, hogy az elemi iskolákban csak az iskola-ügyi mi­nisztérium által engedélyezett, jóváhagyott tankönyveket szabad használni, minden más tankönyv használata szigorúan tilos és tiltott. A tanfelügyelők pedig a legszigorúbban el­lenőrizzék azt, hogy a rendeletnek a legtel­jesebb mértékben eleget tegyenek. És most nézzük, milyen ruszin elemi isko­la! tankönyveket engedélyezett, hagyott jóvá az iskolaügyi minisztérium? Az iskolaügyi minisztérium olyan tankönyvet, mely a ru­szin nyelvtanításban s a ruszinnyelvü elemi iskolai tanításban alapul szolgái, csak kettőt hagyott jóvá: a Zorja-t és a ZornieM, mindkettő a Panykievics — Voloniai—Bircsák ukrán irányzat, ukrán gramatika, ukráno­sitó nyelvszellem alapján készült, (az egyiket az agrár Irdinkó, a másikat a szintén agrár Hodza iskolaügyi minisztersége idején hagyták jóvá s engedélyezték!!) A helyzet tehát az, hogy a ruszinszkói ruszin tannyelvű állami ele­mi iskolákban ukrán irányzatú tanköny­vekből, ukrán irányzatú nyelvgzellemben tanítanak, mert arra adott szigorú rendel­kezést az országos hivatal, annak agrárpárti országos elnöke, mert a két agrárpárti mi­niszter csak ukrán irányzatú tankönyveket engedélyezett és hagyott jóvá. A Podk. Hlasy „küzd“ az nkrán tanitás, az ukránositás ellen, de ugyanakkor annak az országos hivatalnak, annak az agrárpárt­nak félhivatalosa, mely az nkrajnizmust és ukránoeitást a ruszin iskolákba bevezette s folytatni rendeli. Ezöu abszurd agrár kétféleségep ne csodál­kozzon senki a ruszinszkói ukrajnizmussal kapcsolatban. így van ez minden vonatkozás­ban. Az agrárpárt, s az agrárok félhivatalosa, a Podk. Hlasy szánleg az ukránok és a* ukrá- nositás ellen van, ugyanakkor az agrár- párti vezetés alatt álló ruszinszkói kor­mányzat és az agrár vezetésű volt polgári koalíció nevezte ki Ruszinszkó országos hi­vatalába, közigazgatási föíisztviselöivé az emigráns ukránokat 1927-ben. (Ukrán-galíciai származású Jeoh dr. országos alelnök és még száz országos hivatali Sőréié- rens-tanácsos, több járási főnök és szolga- biró!) A ruszinszkói ukránositás ügyében — mely Be nos koncepciója — az agrárok, a szociálde­mokraták. és a cseh néppárt, valamint a kom­munista párt teljesen egyek, egy alapon álla­nak s azért egyenlő felelősséggel tartoznak, majd ha a ruszinszkói ukrajnizmms külpoliti­kai komplikációkat fog okozni Lengyelország és Románia érdekei ellen és Szóvjetoroszor- szág javirt. Lucskán a sztrájkot, mely az országos hiva­tal tanügyi referálása ellen irányult, mely a nyílt szociáldemokrata ukránositáson akart ütni, de melynek tulajdonképpen a ruszin­szkói agrár irányzat az okozója, a pravoszláv batyuska szította. Nyíltan ellene csak a kom­munisták és a szociáldemokraták voltak, ezek­nek gyermeket vagy elmentek vagy el akar­tak menni az iskolába. A uccákön a sztrájk reggelén a sztrájk-komité tagjai dolgozlak, kergették haza az iskolába induló gyermeke­ket. Állítólag több gyermeket el is náspárt- goltak, emiatt a csendőrség nyomoz. A sztrájk egyelőre véget ért, a szülők deflációjának az országos hivatalban különböző ígéreteket adtak. A népnyelvi-irodalmi nyelvben nagyorosz- irányzat' tanítói (ez a ruszin tanítóság nagy többsége) egyesületük által adtak ki tanköny­veket, de ezeket az iskolaügyi minisztérium, noha azok lojalitását, kifogástalanságát é* megfelelőségét elismerte, még nem hagyta jó­vá, nem engedélyezte, viszont nyíltan el sem tiltotta. Ezeket a könyveket azonban nem as államnyomdában készítették, nem állami szubvencióval adták ki, tehát drágák s mivel nincsenek engedélyezve, az elemi iskolai tankönyvsegélykönyvtáraiban nincsenek ben­ne. Sok helyen azonban a tilalom ellenére is használják s igy van rá példa, hogy egy és ugyanazon helyen (községben és városban), hol több ruszin tannyelvű iskola vau. az egyik iskolában ukrán nyelvi és nemzeti szellemi tanitás van, a másikban pedig népriyelvü » tanitás. A ruszinszkói ruszin tanítói és tanítóképzés ügyeivel s azzal, hogy kik a tanítók, kik ta­nítanak, kik taníthatnak Rúszinszkóban a ru­szin iskolákban, külön cikkben lehet és kell foglalkozni. R. Vozáry Aladár. Az Iskolasztrájk az országos választmány előtt Ungvár, október 6. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A nagy­lucskai iskolasztrájk ügye a napokban a ru- szinszkói országos választmányt is foglalkoz­tatta, melyen nagy összecsapásra került a sor az ukrán irányzat és a nagyorosz, illetve a helyi ruszin nyelv hívei között. Nagy horderejűvé vált ez a különös sztrájk már azért is, mert Rozsypal Antal országos elnök ezt az alkalmat is fel akarja használni arra, hogy az iskolaügyí referálus feletti köz­vetlen hatalmat — melyet tőle Dérer .iskola­ügyi miniszter egyszerűén elvett, — vissza­szerezze. A lucskai kultursztrájk. ügyében nála járó küldöttség előtt nyíltan kijelentette, hogy semmi befolyása nincs az iskolaügyi referá­tumra, azért azt ajánlotta a küldöttségnek, hogy szerkesszenek memorandumot az iskola­ügyi miniszterhez, melyet majd ő megfelelő módon fog továbbítani Prágába. Az országos választmányi ülésen a cseh ag­rárok és szociáldemokraták között kitört vi­hart Rozsypal azzal igyekezett elsimítani, hogy a nyelvi kérdés igen súlyos kulturprob- Séma és igy nem tanácsos abba beleavatkozni s igy 6 is csak arra szorítkozik, hogy a nagy- lucskaiak és dávidháziak memorandumait a* iskolaügyi minisztériumhoz juttatja. Az érdekes kultursztrájk fináléja különben az lett, hogy egy napon megjelentek Nagy­lucskán a csendőrök és a gyermekeket kar­hatalmi eszközökkel kényszeritették az iskola látogatására, a szülők ellen pedig megindítot­ták az eljárást. t Irta: MM OBnr fordította: Kosáruné Hó Lom (31) Néhány nappal később Wetzel kijelentette, hogy uj vadászterületet keresnek. Egész nap gyalogoltak s estére kelve iankás, dombos vi­dékre értek, ahol nagyon sok volt a forrás és patak s a sűrűben itt-ott apró tavak csillog­tatták a vizüket. Wetzel csak. egy szót mon­dott erről a vidékről, de Joe azonnal nagyobb érdeklődéssel nézett körül. A vadász tudta, hogy itt gyakran járnak indiánok. Ezen az éjszakán kis folyócska partján ütöttek tanyát s mikor a fiú látta, milyen óvatosan építi meg a vadász a rejtett tűzhelyet, szinte önkénte­lenül nézett körül, nem lát-e valahol sötét arcot kibukkanni a bozótból?,.. Wetzel el­mondta neki, hogy a bölények vertek erre utat — ezek az állatok ösztönüknek engedel­meskedve mindig a legegyenesebb ^ irányban haladnak céljuk felé — és az indiánok kö­vették az első úttörők nyomait. A vadász roppant óvatos volt. Nagy csomó gályát szedett össze s valóságos kis kunyhó- féléi épített a tűz fölé, hogy a fénye el ne vi­lágítson- Mikor a láng lelohadt e csak a zsa­rátnok izzott még a tűzhelyen, akkor bontot­ta csak le a tetőt és kezdte sütni a husi va­csorára. Fekhelyül lágy mohát és füvet szedtek ma­iaknak s egy óriási kidőlt törzs mögött ágyaz­tak meg. Joe órákon át hevert álmatlanul. Fi­gyelte a libegő levelek halk neszét... Hetek óta nem gondolt arra a hátborzongató hang­ra, amit egyszer az erdőben hallott, de most nyugtalanította a reá való emlékezés. Megfor­dult a helyén. Ez a halk nesz felriasztotta Wetzell. Felemelté sötét arcát és rátekintett a fiúra. ... — Aludj mondta csöndesem Aztán új­ra cl nyújtózkodott, Joe erőlködött, huny behunyvn I.irthassa a hzernét, elernyesztette izmait és lassan-fessen «aakuxyan elszunnyadt. Hajnalban Wetzel elment, hogy körülnéz­zen a vidéken. Dél-tájiban jött vissza. Joe meg­lepve vett észre valami változást az arcán. — Indián-nyomokat láttam —- mondta. — Lehet, hogy akármelyik pillanatban szembe1 kerülünk a kígyókkal. Nem vadászhatunk itt most. Huronok és delawarok csatangolnak mindenfelé. Jobb lesz, ha visszaviszlek a Bé­lve Városába. — Csak azért mondja ezt — kérdezte Joe —, hogy bajom ne essék? — Mi másért mondanám? — felelte a va­dász. — Ha egyedül lenne, mit tenne most? — Nem bölényt vadásznék, hanem egy pár vörös szivébe mártanám a késemet. Joe szive nagyot dobbant. A. nagy pillanat elérkezett. Harcvágya fellángolt. Egészen odalépett Wetzel mellé. — Nem akarok visszamenni — mondta rö­viden. A vadász ott állt hosszú puskájára támasz­kodva. Nézte a fiút és pem felelt.- Hadd maradhassak itt folytatta Joe. — Ha a terhére leszek, mondja meg nyugod­tan és hagyjon egyedül. De ba... ha nem bánja, hogy itt maradok, akkor... -Kérem, engedje, hogy... Tűz égett, minden szavában, minden ki nem mondott betűjében. Szürke szemeiben meg­villant az a különös fény. Wetzel megértette: ha elküldi magától, akkor sem hátrál, akkor sem vonul félre erről a veszedelmes vidék­ről, hanem egyedül próbál szerűébe nézni a veszedelemnek. A vadász megmozdult. Kinyújtotta bronz­mar kát ée keményen megszorította a fiú ke­zét. Így kötött szövetségei egy hatalmas tölgyfa árnyékában az indián-vadász és Joe, Mind a kettőn tudták, hogy ettől a pillanattól kezd­ve megszűnt a csöndes, kedves, szinte játé­kos vadászólet. Véres, halálos napok követ­keznek rájuk. —- Jól van, fiam. írmraditLutaz -— mondta Wetzel s egy pillanatra szokatlan mosolygás világitotla be kemény arcát. — Pár napig er­re felé fogunk cserkészni. Először is ki kell iLudnunk,, (hogyan AEunto. Menj kicwit lefelé, amiig én jobbra megyek, mozogj lassan, és óvatosan és legyen nyitva a szemed. Ne ma­radj el sokáig! Joe leifelé ment a folyócska mentén. A cserjék árnyékában maradt és soha nem vá­gott át a legkisebb tisztáson sem, mielőtt óvatosan körül nem nézett és egy darabig nem hallgatózott. Semmi gyanús zaj nem ütöt­te meg a fülét. Megvizsgálta a homokos par­tot, a nyirkos, füves helyeket a fák alatt. Jő néhány óra hosszat haladt igy, aztán elhatá­rozta, hogy visszamegy a táborhelyre. Átvá­gott az erdőn, azon az ösvényen, amit Wet­zel többször használt. Itt sem feledkezett meg róla, hogy figyelje a talajt, nem talál-e nyo­mokat rajta... — Krakk!... Nehéz, katonai fegyver hangija dördült el váratlanul az őserdő mélységes csöndjében. Joe érezte, amint a golyó elzizaent az arca mellett. Egyetlen ugrással vetette magát a közelben álló fa mögé s óvatosan nézett kö­rül, hogy meglássa, ki lőtt reá. Éppen ide­jén vett még észre egy indiánt, aki most tűnt el vagy száz yardnyíra. tőle a bozótban. Azt várta, hogy több vöröst, is lásson még maga körül, de csalódott. Valószínűnek vehette, ho^v az indián egyedül van, mert hiszen, ha társai is lettek volna, bizonyosan észrevették volna már Joet a fa mögött. Joe mereven nézett abba az irányba* amerre támadója eltűnt s egyszerre sötét kar rajzo­lódott ki a lombok közt, mezítelen váll... ki­nyújtott puskacső... A vörösbőrü, ügy lát­szik, újra tölt. Joe dobogó szívvé! bujt job­ban a meglehetősen vékony' fatörzs mögé. Az indián jobb búvóhelyet választott, mellette hatalmas tölgyfa lógatta lombját majdnem a földig s nyugodtan megfigyelhette az árnyék­ból ellenfelét, miig ő maga veszedelem nél­kül bujt meg a fedezék mögött.-rn Krakk!... — roppant meg újra az in­dián fegyvere. A golyó a fa törzsbe fúródott, közvetlenül Joe feje mellett. A fiú hangosan felkiáltott, megingott w a következő p> Mamii­ban mozdulatlanul feküdt az ösvény alacsony füvén. A. vörösbőrü felerdijtotl örömében. Látva, /hogy a aápadíamc njoaduMlamul fékezik, ke­zében késével, mac sk alép tökkel gyorsan kö­zeledett. Fiatal harcos volt, izmos és gyors- mozgású s dobogó szívvel örült első győzel­mének, az első sápadt arc skalpjának, akit megölt. Joe azonban most hirtelen felült, ráfogta puskáját az elképpedt indiánra és meghúzta a ravaszt. De nem talált. A vörös kiszámíthatatlan gyorsasággal ug­rott féke, amint észrevette, hogy a halottnak vélt sápadtarc megmozdul. Mikor aztán Joe golyója mellette süvített el, újra előrohant a. bozótból s kését villogtatva, rettenetes kiálto­zással rávetette magát a fiúra. Joe felállt s magasra emelte a puskát, ké­szen arra, hogy lesújtson vele. De abban a pillanatban, mikor a vörös hozzáért, különös, halk fütty hangzott mögöttük s közvetlenül utána csengő puskacsattanás. Az indián meg- tántorodoít, mintha ütés érte volna és rekedt kiáltással hanyatlott le a fűbe. Joe föléje hajolt. Az indiánnak a melle volt átlőve. Bronzszi- mü kezét szorosan a sebre szorítva feküdt ott, oldalán lassan csurgóit lefelé a vér a fűbe. A fiatal harcos még élt. Mereven nézett Jóéra- Tudta, hogy meg fog halni, de tekintete egy pillanatig sem homályosul! el, a félelemnek árnyéka sem látszott rajta. Csak kimondha­tatlan gyűlölet égett benne. Aztán hirtelen megzavarodott a pillantása— megűvegesod lek" a szemei,.. Joe egy szegény halott arcá­ba tekinteti.. Nem is gondolkozott azon, hogy valószínű­leg Wetzel lőtt az előbb s hogy megmentette vele az életét. Nem bírt menekülni a halál borzalmas érzésétől. Milyen szép, erős fiatal fiú volt óz az indián és most itt fekszik... Hirtelen megfordult. Wetzel lépett ki az ös­vényre. — örezem -- mondta Wetzel, rátekintve a halottra. — Dicsőséget akart szerezni, sastol- lat, harci hírnevet... Láttalak benneteket a dombtetőről. Joe különös, kesernyés mosollyal felelt:- Szerencsémre,.. Megpróbáltam rászed­ni a vöröst, de nem voltam elég ügyes, úgy látszik.

Next

/
Thumbnails
Contents