Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-01 / 223. (2740.) szám
1931 október 1, csütörtök. 7 <pra:gaiMaícAarhí JUAn KOMMENTÁROK * HÁROM GYŐZTES Főlujitották a beregszászi plébániának arcbipresbite- riátusi jógái Beregszász, szeptember vége. Az elmúlt vasárnap emlékezetes napja volt Beregszász katolikusainak. Ékkel Lajos, bér regi főespere«s, Beregszász plébánosa, — akit a város egész lakossága vallás különbség nélkül szeret és tisztel, egyházi főhatósága engedélyével feltámasztotta a beregszászi plébániának egy régi okmányokon alapuló kiváltságos jogát, az arcbi presbiteriatust. Ezen kiváltságos méltóságnak rövid története a következő: 1519 május 13-án kelt kiadmányával X. Leó pápa-Szalaházy Tamás beregszászi plébánost — Anna királynőnek, IT. Lajos király nejének kancellárját, udvari papot, az egyház és az ország körül szerzett érdemei elismeréséül, valamint a pápai udvarban feltűnt nagy tudományossága alapiján — kinevezte pápai jegyzővé, arohipresbiterré, a beregszászi plébániát archipresbiteriátussá tette, kijelentvén, hogy e plébániának nagysága, fénye, tekintélye és gazdagsága alapot képez arra, hogy messze földön kitűnjék s például szolgáljon más plébániáknak. Megengedte továbbá Szalaházi Tamásnak, hogy saját templomában, mindazon esetben, ha idegen püspök, vagy pápai követ jelen nincsen — főpapi áldást oszthasson híveinek, — pásztorbotot, püspöki süveget s egyéb főpapi jelvényt viselhessen. Kijelentette végül X. Leó pápa e kiadmányában, hogy e kitüntetés vonatkozik a mindenkori beregszászi plébánosra s visszavonhatatlanul örökre érvényes. E példa nélkül álló kitüntetést egy kiváló pap kapta, aki annakidején egy igen fontos, gazdag, virágzó városnak a plébánosa volt. Hogy az olvasó némi képet alkothasson magának a beregszászi plébániának nagyságáról, felemlítjük, hogy Szalaházi Tamás alatt 24 káplánja — mint akkor nevezték — oltárno- ka volt. Akkoriban három szerzetesrendnek volt itt kolostora s egy női szerzetnek zárdája. Pártfogója, kegyura az Árpádok alatt a királyi család, hol a király maga, hol annak testvére vagy valamely fia. Ugyané kitüntetésben részesült Beregszász egyháza az Anjou uralkodók, valamint Zsigmond és a Hunyadiak alatt is. Nem tartozván az egri püspökség fennhatósága alá, közvetlenül függött a prímástól, az esztergomi érsektől. A mohácsi vészt követő szomorú időkben, a reformáció terjedésével s az ellenbáboruk a lati vége szakadt a plébánia nagyságának, fényének, sőt a 16. század végén teljesen megszűnt. Csak másfél század elmúltával létesült ismét katolikus plébánia. Időközben feledésbe merült a plébániának kiváltsága, a plébánosnak kivételes méltósága. A történelmi kutatások révén azonban már a múlt században kétségtelenül bebizonyították a beregszászi plébániának e jogát, azonban csak Tahy Ábris apostoli kormányzó adta beleegyezését ahhoz, hogy a beregszászi plébános e kiváltságával élhessen. Fényes keretek közt folyt le a múlt vasárnap a templom felszentelésének emlékünnepén e kiváltság újbóli felélesztése. Lelketemelő volt az abbatiális mise, a fényes asz- sziszfcencia s megható a celebráló főpapnak átszellemült alakja, amint híveiért könyörögvén, alázatos szivvel bemutatta áldozatát a Mindenhatónak. A beregszászi katolikusok szivében eltörül- hetetlen nyomokat hagyott ez az emlékezetes nap. ffRománia nagyon beteg,, Bukarest, szeptember 30. Stere Constantin professzor, akinek na#y szerepe volt Nagyromán i a megteremtésében s elnöke volt a Romániával való egyesülést kimondó besszará- biai ■ néptanácsnak, egy újságíróinak hosszabb nyilatkozatot telt Románia állapotáról. Stere vezére, volt a nemzeti parasztpárt bessz a ráb iái csoportjának, de később kizárták a pártból. Nyilatkozatában többek közt ezeket mondja: ’ — Románia nagyon beteg. A háború óta Románia mindmáig csak a politikai pártok diktatúrája alatt élt. Uj tartományok kapcsolódtak az ország testéihez s az elmúlt évtized alatt még senki sem jött rá arra, hogy Nagy- románia együvé tartozását nem lehet ököllel megoldani. Csak körül kell nézni az országiján, hogy a különböző politikai pártok diktatórikus kormányuralmai milyen közállapotokat hagytak maguk után. Az egyik végrehajtó elszedi adótartozás fejében az anyjától a gyermekét, a másik lepecsételi a kályha ajtaját, hogy addig, míg az adót ki nem fizetik, ne lehessen fűteni. Vagy itt van a román területen lezuhant páris—bukaresti repülőgép esete. A falubeliek magának a polgármesternek és a csendőrőrmesternek a vezetésével, mint a hiénák rohanták meg az összeégett holttesteket és kifosztották azokat. Végre itt vagyok én magam, negyvenéves politikai múltommal, s elém áll néhány kormánybé- renc, akik agyba-főbe vernek. A rendőr prefektus pedig ott áll pár lépésnyire és elfordítja a fejét. A vizsgálat megindul. A bérencek bevaílanak mindent, a bűnjeleket lefoglalják náluk. S amikor a vizsgálat eljut idáig, hirtelen, leváltják. ,a vizsgálóbírót és elalszik az egész ügy. Nekünk Romániában nem MesAz első Aljechin, a sakkozó. Amióta a sakk kikerült a szakértők és a játékosok érdekköréből és ugyanolyan közkincse a közönség érdeklődésének, mint a sport, a színház vagy számos másfajta ujságszenzáció, a laikus hozzászólhat az egyre-másra rendezett sakkversenyekhez s anélkül, hogy a sakk szellemébe behatolni kívánna, egyszerűen az eredmények összehasonlításából érdekes következtetéseket vonhat le. Például megállapíthatja, amit imént már megállapítottam: ma a sakk a közönséget is érdekli Illetve érdekelte és éppen erről van szó. A modern sakkozás hőskorában, amikor még Andersen és Dufresne küzdöttek az „örökzöld" pálmáért, vagy amikor az amerikai Morphy betört, Steinitz világbajnok lett és Lasker, a modern időknek talán leguniverzálisabb sakkozója, hosszú időre elragadta tőle a pálmát, a nagyközönség alig méltatta figyelemre a mesterek heroikus erőfeszítéseit. Az első verseny, amely már általános érdeklődés melleit folyt le, a közvetlenül a háború előtt megtartott szentpétervári verseny volt. Mi keltette föl váratlanul az érdeklődést? Nem a sakkba való elmélyedés, semmiesetre a játék fejlődése, ellenben az a tisztán sport és versengési körülmény, hogy egyszerre sok nagy sakkozó tűnt fel s a lapok s a lapokon át az olvasók a hazárdjáték pszichológiájának alapján kiváncsiak lettek, hogy ennyi egyformán erős ellenfél közül ki lesz az első. A kíváncsiság, a bizonytalanság, a ló és sportverseny-attitűd tette népszerűvé a sakkot. így tartott ez sokáig. Capablanca és Lasker egyenrangú küzdelmeit már sok százezer laikus élvezte, Ca- pab 1 a neá és Aljechin harcait is, a londoni, a karlsbadi, a newyorki, a moszkvai nagy versenyeket s az újságok szempontjából alig volt értékesebb szenzáció-csemege, mint egy-egy bir ezekről a versenyekről. Évek múlva jött Bled. Aljechin tegnap óriási fölénnyel megnyerte a versenyt — s éppen az a baj, hogy óriási fölénnyel nyerte meg. Aljechin ma egyeduralkodó a sakk terén, klasszisok — 5 és fél pont — választják el az utána jövőtől s amig nem talál egyenrangú ellenfelet, amíg a sakk legázolás marad s nem válik újra küzdelemmé, addig a közönség érdeklődése megcsappant. A bledi verseny utolsó fordulói például senkit sem érdekelhettek már, mert Aljechin győzelme holtbiztos volt. A sakk mint művészet — ezt bátran megállapíthatjuk — ma is eroterikus dolog marad, kevés beavatott lény privilégiuma s a nagy érdeklődést a sakknál, mint mindennél korunkban, nem a lényeg, hanem a külsőségek keltik fel: a versengés és a küzdelem látásának idegcsiklandozó érzése. * A második győztes Chiron, az automobilista. Világoskék Bugattiján elragadta a pálmát a vörös Alfa-Romeok és a fehér Mercédeszek elől a Brünn melletti Masaryk-kör európai rangú versenyén. Itt volt a küzdelem. Túl nagy küzdelem. Halálos küzdelem, mert valóban csak a végzet jókedvén múlt, hogy a nyolc-tíz felfordulás, összeütközés, lezuhanás, nekimenés közül (értsük meg jól, mindegyik száz-százötven kilométeres iramban történt) egyik sem végződött halálosan. A százötven- ezer főnyi közönség, csupa „előkelő és műveli" ember, mert a Masaryk-kör versenyére többnyire olyanok mentek ki, akik valamiképp vonatkozásban állnak korunk társadalmi ideáljával és a régi parfőmös szalonok utódjával: a benzingőzös gépkocsival, csupa dáma és ficsur, a jó középosztály, az intelligencia, mint nevezzük- csupa vóu és fiatal !>mok tomboló extázissal ünnepelte a halálos rohamu gépkocsikat s lehetetlen, hogy az idegcsiklandozó sportextázisbau a tudat alatt ne lappangott volna valami romlott gerjede- lem, amely közvetve leplezve, eltérítve, elterelve ne vért vágyott volna látni, komoly grand guig nőit, szerencsétlenségeket, eseményeket, szenzációt. Szegény húsz-harminc gladiátor, akik életüket vitték kockára ezen a szörnyűséges pályán, életüket vitték kockára, hogy megéljenek belőle, miben különböznek ők a római arénák hajdani gladiátor- jaitól, vagy a spanyol arénák kitenyésztett bikáitól és kilenyésztett torreróitól? (Mert bika és tőrre ró egy kategória, egy célt szolgál, ugyanaz). S a közönség vájjon miben különbözik a Circus Maximus háromszázezer főnyi közönségétől, ha az vért kivánt, üvöltött, vij- jongott és kéjesen fölsikoltolt, ha a győztes gladiátor kétszer-háromszor belemártotta villogó kardját az alatta fetrengő atléta hatalmas és csupasz mellkasába? Nincs különbség. A smokság és a snobizmus ma is vért kiván Az intelligencia fáradt és bűnös narkőtiku- mokra szorul. Meddig fogja még élvezni a halál szenzációját tribünökről és drága belépőjegyekért? * A harmadik győztessel megakadtam. Ki győzött a választásokon, Vájjon ki? Megnyugtathatom az esetleg érdeklődő hölgyeket és urakat: mindenki. Olvassák el a különböző pártállásu lapokat s meglátják, hogy mindenki győzött. Oh, boldog győzelem, mely egy és általános, amelyből mindenki kiveheti részét, ha némi fantáziája van, vagy még jobb, ha rábizza véleményét mások fantáziájára. Mindenki győzött s különösen azok, akiknek a hatalom a kezükben van, mert a hatalom szuggeszció, érv és bunkó, ahogy éppen használni kell. Ma nálunk a hatalomban osztozók feladata, hogy szuggeszció val éljenek, mert csak így bizonyíthatják be, hogy győztek a választásokon. Szvatkó Pál. Most sem döntöttek Pergler mandátumáról A választási birőság ragaszkodik Pergler kihallgatásához Prága, szeptember 30. A választási bíróság.-, ma.-délelőtt tárgyalta Pergler Károly képviselő mandátuma verifikálásának ügyét. A tárgyalás délelőtt tíztől délután félkettőig tartott. A tárgyalás folyamán a cseh nemzeti demokrata párt, a szlovák néppárt, a cseh néppárt és a kommunista párt birósági tagijai indítványt nyújtottak be azirányban, hogy magát Perglert, avagy Pergler ügyészét hallgassák M. Abban az esetben, ha az ügyész megfelelő felvilágosítást nem adhatna, javasolják, hogy a választási bíróság ragaszkodjék Pergler közvetlen kihallgatásához. Ezt az indítványt a választási bíróság egyhangúlag magáévá tette. Perglert tehát három hónapon bélül kihallgatják. Ezzel Pergler mandjátumügyét ismét félretették néhány hétre s Pergler mindaddig nem gyakorolhatja mandátumát. Közben — mint ismeretes — Pergler az országos hivatalnál állampolgársági bizonylatot kért. A belügyminisztérium még nem döntött kérelme ügyéiben, de kizárva nincsen az sem, hogy a választási' bíróság újabb tárgyalásiáig megtörténik ez a döntés, ami aztán a bíróság további tárgyalásaira is befolyással lesz. A pozsonyi felsőbíróság í évi és 3 hónapi fogházra emelte föl Malőr István büntetését A felsőbíróság sem mondotta hf a politikai jogoktól való megfosztást, igy Major továbbra is képviselő marad Pozsony, szeptember 30. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt 9 órakor hirdette ki az Ítéletet a pozsonyi felsőbíróság Drbohlav-tanácsa Major István kommunista képviselő ismeretes bünperében. Az ítélet kihirdetése iránt csekély érdeklődés mutatkozott és mindössze néhány újságíró és a rendőrség politikai detektivjei vettek azon részt. Major képviselőt reggel 9 órakor egy börtönőr vezette fel a Kecske uccai törvényszéki épületből a tárgyalási terembe. A felsőbíróság helybenhagyta a kerületi bíróság ítéletének a minősítésre vonatkozó részét, azonban a büntetés kiszabására vonatkozó részt megváltoztatta és MajoT Istvánt hatóság elleni erőszak vétsége címén az eddigi nyolc hónapi fogház helyett egy évi és három hónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet végrehajtását a bíróság nem függesztette fel. A felsőbíróság ítélete sem mondja ki Major Istvánra nézve a politikai jogvesztést, úgy bogy Major továbbra is képviselő maradhat. Az ítélet indokolásában a felsőbíróság bébisiásra van szükségünk, aki egyetlen szavával megmentsen bennünket, hanem csak arra, bogy végié állítsák az őt megillető helyre a törvénykönyfc®t. zonyitotlnak veszi azt, hogy a 25 tagból álló kommunista csoport, amelynek élén Major Hegy községből Kossuti felé vonult, Major biztatására tette ezt és Major, amikor szembeszállt a csendőrséggel, elkövette a hatóság elleni erőszak vétségét. A csendőrségnek teljes mértékben joga volt, hogy a népgyülést megakadályozza, mert hiszen a népgyülést a járási főnökség betiltotta. Ezt maga Major képviselő is beismerte a bírósági eljárás során és azt sem tagadta, hogy tudomása volt a járásbiróság betiltó rendelkezéséről. A felsőbiróság nem tért ki annak taglalására, hogy a csendőrség jogosan használta-e fegyverét vagy sem, mert a vádlott bűncselekménye elbírálásának szempontjából ez a kérdés teljesen lényegtelen. Tény az, bogy a vádlott dacára annak, bogy tudomással birt a betiltó rendelkezésről, mégis meg akarta tartani a kossuti gyűlést és ő vezette a csendőrség ellen azt a buszon- öttagu kommunista csoportot, amely azután támadólag lépett fel a csendőrséggel szemben. A felsőbíróságnak a kerületi bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozólag meg kellett változtatni azért, mert az elsőfokú bíróság nem mondotta ki az enyhítő 92. szakasz alkalmazását és ennek dacára oly alacsony mértékű büntetést szabott ki, mintha a 92. szakaszt alkalmazta volna. A büntetés kiszabásánál a felsőbiróság súlyosbító körülménynek vette azt, hogy Majornak mint képviselőnek tudnia kellett volna, hogy a hatóság minden eszközzel meg fogja akadályozni a betiltott népgyiilés megtartását, ennek dacára mégis ki akarta erőszakolni a népgyülés megtartását. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság Major képviselő felelősségét, mert neki mint törvényhozónak ezt kétszeresen tudnia kellett volna. Enyhítő körülménynek egyedül Major család állapotát vette tekintetbe a bíróság. Az ítélet kihirdetése után Zlatnik dr. államügyész bejelentette, hogy fenntartja sem* miségi panaszait a minősítés és a bűntetté® kiszabása miatt. Ugyancsak semmiségi panaszt jelentett be Weichherz Zoltán dr. védő is, aki indítványozta, hogy a bíróság arra való tekintettel, hogy Major büntetésének jórészt már úgyis kitöltötte, helyezze szabadlábra a vádlottat. A felsőbiróság tanácskozásra vonult vissza, majd rövid idő múlva kihirdette végzését, amely szerint a Major szabadlábrahelyezésére vonatkozó indítványt elutasítja. Major továbbra is vizsgálati fogságban marad, miután más ügyekből kifolyólag is jogerősen elitélték és szökésétől tartani lehel. Major Istvánt ezután visszavezették a kerületi bíróság fogházába. Az Ítélet kihirdetése alkalmával semmiféle incidens nem történt. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. ff. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 K
