Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-04 / 226. (2743.) szám

IMI jjjrtáhgr 4 Tusárnaíp. "PKXGAJ-MAGfcSRHimSP* 11 A világtalanok Irta: Bárdossy Eugénia A fedtelek nyöszörögve oldódnak. A vas- maoska lánccsörgéssel szabadul a parttól, A távolodó hajó szinénabugással búcsúzik Tron- dyjan városától. A fedélzeten csupa uj utas, köztük több gyermek, önkénytelenül is szem- ügyre veszem őket. De mi ez? — Egy tízéves fiú fölemelt fej­jel, sajátos feszült arcfeifejezéssel sétál föl- alá. A ka jó korlátján két gyermek tapogatózik óvatosáü. Két rózsaszinszvetteres ikerleány* ka közeledik összekapaszkodva. Szabad ke­zükkel a levegőben keresgélnék. Egy kisebb, festená'való szép barna fiúcska, az öccsük hozzájuk dörgölödzik. Amott négy leányka sorakozik egymás vállára tett kézzel. Hatal­mas Úristen! Hiszen ezek mind vakok! Szám­ra nézive 18-an vannak. Az egyik fiú sorba nyitogatja az ajtókat és megpróbálkozik min­denüvé belépni. Odasieték és gyorsan behú­zom a gépház ajtaját. Vorbudt — tilos, — mondom neki norvég szóval. A fiú leereszti karját s lohorgasztott fővel társaihoz csatla­kozik. A kis világtalanok vidáman beszélgetnek. Jól érzik magukat a szokatlan helyen. Honfi­társaik megtudják tőlük, hogy Trondhjenben voltak irásvizsgán, de egy kivételével meg is buktak. A még nem bukott, Kari, egy tizen­hétéves, nyúlánk fiú. Nemes von ásu arca egy főúri családnak is díszére válnék. Gondosan támogatja a többit, emelgeti a kisebbeket. Amint kezem végighuzom göndör, szőke ha­ján, dacos büszkeséggel veti hátra fejét. Mint­ha fájna neki a részvét. Lesietek a fülkémbe s egy csomag teasüteménnyel térek vissza. Egy ur megállít és banánt ajánl föl. A többi utas követi a példát s nemsokára jó dolguk van szegénykéknek. Alig győzöm köztük az adományokat kiosztani. Aztán összesug-bug a kis csapat. Egy fiúcska kiválik közülüli, hoz­zám tapogatózik és leirhatatlan bájjal kezét tivujtva, mondja németül: — Nagyon köszönöm Önnek! A korláton kihajolva, behunyom széniéinél néhány percre s el akarom képzelni, milyen lenne, ha ilyen örökös éjszakára lennék kár­hoztatva. Óh, minő borzalom lépett meg! Az estét társaságukban töltöttem. A hajó jólelkü kapitánya odakölcsönözte szórakozta­tásukra a gramofonját. Őrákhosszat elhallgat­ták. Az egyik fin válla közé húzott fejjed, ma­gába mélyédten hallgatta. A legtöbb eltakarta arcát. Az egyik iker előrehajolva, kigyulladt arccal, apró kézmozdulatokkal kisérte a Ve- lepéei éj melódiáját, — Csák egy kislány van a világon — hang­zik a hangszerből svéd nyelven. — Ez svéd dal — mondják a kis vakok. — Nem, gyermekek, ez magyar dal. — Magyar? Mi az? — csodálkoznak rám tekintetné!kü 1 i púpil 1 áikka 1. Másnap hajnaliban Bergenbe ériünk. A gyermekek hozzátartozói a hajóra jöttek, hogy a vakációra hazavigyék őket. Oh, minő örömmel csimpaszkodtak nyakukba, tapogat­ták arcukat a homloktól az állukig végig és szólították őket ezer becéző néven. Az anyák szemében a mosoly mellett ott reszketett a könny. Oslóban' is ellátogattam a vakok intézetébe. Itt nők voltak. Kárpitosmesterséget, gépkötést és szövést tanulnak, de bevezetik őket a házi ópipkába, a főzésbe is. Éppen szünet volt. Többen künn sütkéreznek a napon. Karjukat lóbálva, valósággal átszellemülten fordítják | arcukat a szépség és életerő forrása; a nap félé- Hálószobájukban minden egyes nőnek ágya felett ott függ a rádió fülkagylója és a vakok sajátos Írásában tartott zsoltár, feléb­redésük után sietnek imával köszönteni a lét Urát, azután keresik a kapcsolatot a csodás találmány utján a külvilággal. Egy idősebb nő készséggel olvas nekem a füzetéből. Balkeze ujjávaí a sort vezeti. Jobb keze ujja végig- sikljk a domború íráson, Egyik ujján arany­gyűrű csillog. — Talán asszony vagy özvegy? — Oh nem — tiltakozik —, csak éppen 25 éve vagyok az intézetben. Ezért kaptam jutal­mul a karikagyűrűt és az asszonycimet. Csinos, fiatal leányt mutatnak be. Neve hallatára emlékezem, A hajón megismert ike f lánykák; — Valbord és Astrid talán rokonai? — A húgaim, — feleli és fájdalmasan foly­tatja — öten vagyunk testvérek és mind az öten világtalanok! — És szüleik? — Oh, ők jól látnak! Szegény anyánk ezer­szer odaadná a szeme világát, ha legalább csak egy gyermeke látna! Búcsúzom. Mikór kilépek a kapun, mintha egészen kivételes lénynek tűnnék fél önma­gam, előtt a látók'épességemmel. Oh, én látom a Nordcapot, a bájos fjordokal, a. földnek sok csodás táját, melyeket sugárkévéivel beara­nyoz a nap fényessége. És én, én ismertem anyám arcát is. Mélységes megalázód ássál is­merem be, hogy Istennek ennyi kegyére de- * hógy is vagyok méltó! És szent fogadalmat teszek. Valahányszor emberi gyarlóságom sorsom elleni zúgolódás­ra késztet,' mindig eszembe juttatom' azt .1 norvég anyái, akinek öt gyönyörű, de világ­talan gyermeke van, Először az éltes házibarát felesége, azután a kikapós menyecske férje halt el rendkívül gyanús körülmények között A P. M fi. kiküldött munkatársának terepszemléje a bazini mérgezési bűnügy színhelyén — Már az elhalt Sérj temetésén „gyilkost*4 kiáltottak az özvegyre ~~ Miről tud a község és a család? A szerelmesek összelaöltözésének tehát mi sem állott útjában.* Vrána elhozta Lipótvár- ról két leányát: a 23.éves Mányál és a 18 éves Verát. Mlkvynének is van két leánya, a 12 éves Ludmilla és-a 10 éves Anna. Él még az anyja is, a 80 éves Wollner Anna. A héttagú család igy éldegéli a Zigmundik ucea 7. szám alatti házban. Vrána Vencel szép nyugdijat kap az állaim- \ asulaktól, havonta 1600 koronát. Volt úgy- látszik valami megtakar Matt. pénze is, mert a rokkan ttól reá maradt házacskát niod-erni- záltatta: kamrát, mosóikonvhát és fiirdőszo­Bazkir október. 3. (Kiküldött munkatár­sunktól.) A bazini állomás kis trafikjában kapom az első útbaigazítást, merre lakik a Mikvy család, amelynek egyik tagját: Mik­vy Háborúét pénteken délelőtt szuronyok csendőrök szállították el a kedvesével, az 54 éves Vrána Vencel nyugalmazott mozdony-! vezetővel együtt a pozsonyi államügyészség fogházába. A legszörnyübb gyaim terheli a 34 éves Mikvy Gáborné született Wollner Anna lelkű sím ere tét: a kedvesével együtt las­san ölő méreggel, talán arzénnal eltette láb alól megunt férjét, a 36 éves rokkant Mik yy Gábort, A kis város nagy szenzációja A kis városban ma másról sem beszélnek, mint a pénteki szenzációról, amikor egy harmadosztályú vasúti kocsi ajtajában csend­őrök kíséretében eltűnt az asszonynak és öregedő kedvesének alakja-Sokan, kiváncsiak künn voltak ak állomáson,: ahol nejm kis fel­tűnést keltett a menet. — Arra kérem, balra a ,,Pázsicon“, a Zig- mundik uccában laknak a Mlkvyék , . . Pázsienak hívják Bazinban a pályaudvar­tól balra elterülő uj városrészt, Három uccu­ból áll ez mindössze: a hosszú Bernolák, a Zigmundik és a Feidel uccából Zigmundik János még ma is élő volt tanfelügyelőről ne­vezték el azt az uecát, ahol a mérgezési bűn­ügy szereplői laktak. Az uocát éppen most rendezik, Zigmundik tanfelügyelő rendez­ted, gyalogjáróját hozatja rendbe, hogy a róla elnevezett uccu rendesebb képet nyerjen. Nem nehéz rátalálni a 7-es számú házra sem, ahol Mikvy Anna és Vrána Ven­cel hozzátartozói laknak. A ház. előtt folyik éppen a járdajavítási munka. Sötét titkok hajtéka Csinos, kékre festett, negyablakos földszin­tes kőház, amelyben három szoba van. Ebben lakott Mikvy Gáborné a kedvesével: Vrána Vencellel. A férfi Morvaországból került Szlovenszkőra. Lipótvárott lakott és vagy két évvel ezelőtt vonult nyugalomba. Még a, vasútnál szolgált, amikor megis­merkedett Mikvy Gáboriéval, aki a vonta­tón s zóik ott gy ümölcs ö t árulni. Az élemedett korú vasutas belszeretett a esi nos, szőke szlovák menyecskébe. De baj volt mind a két oldalon: a férfinek félesége ? eladósorban lévő kiét nagy leánya, az asszonynak férje volt. Férj, feleség és házibarát — egy födél alatt Ez év februárjában Lipótvárott. meghalt Vrána Véne®lnié. Az asszony halála után a férj — minthogy úgyis nyugalomba vonult — átköltözött Ba- zinba a Mikvy Gábor házába és ezentúl egy födél alatt lakott: férj. feleség és ud­varié, vagy (mondjuk igy) házi barát. Csinos húr óim szög! Mikvy Gábor, aki bejár­ta a harctereket és gránátszilánkkal a combijában érkezett haza, kénytelen-kelletlen tűrte, hogy felesége , még az ő életében odahozta az udvarióját a családi tűzhelyhez. Ez év június 16-án meghalt a keltem étiemmé vált férj fheumatikus betegségek^ nél (koszvény, es«z) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. Ibát építtetett a házhoz. A munkálatokat* ép­pen most fejezték volna be a kőműveseik. Az elmaradt áldomás — Majd iszunk egy nagy áldomást — mon­dotta szerdán délben a fiatal, második mé­zesheteit éliő Mikvy Gáborné a szomszédok­nak. Délben mondta ezt. Délután 'fél -5 óraikor csendőrök jöttek ér­ié és úgy ől, mint kedvesét elvitték a Zigmundik-uceai házból előbb a bazini já­rásbíróság fogházába, onnan pénteken Po­zsonyba. A kőművesmunkát hirtelen abbahagyták. A munkások félnek, hogy nem kapják meg a bérűket, hiszen a családfőt elvitték, A be igárt dinem-dán om? áldomás helyett az öt nő között a szomorúság vert tanyát. Csütörtökön a pónzeslevélliordó kopogott be a házba: hozta a nyugdíjat, amit az ánvaszJék rendelkezése érteiméiben kiadtak a család­nak. Mii tapasztalt a sógornő? Mikvy Gábornak, az elhunytnak négy test­vérbátyja él még Bazinban. Az egyik bátyja; Mikvy Valenta levélhordó és közvetlen szom­szédságában lakik ama 7-es számú háznak, amelyből az öccsét június 16-án elvitték a hul­laházba. Mikvy Valentáékhoz nyitok be, hogy valamit megtudjak a rokonságtól a titokza­tos méregkeverési ügyről. A férfi nincs itt­hon, hürcolkodik a posta, ott van elfoglalva még az esti órákban is. Felesége ötéves fiacs­kájával a konyhában foglalatoskodik, — Sajnos, nincs itthon a férjem, — mond­ja — hogy ő adhatott volna pontos felvilágo­sítást szegény sógoromról, aki már június 16-ika óta künn fekszik a bazini temetőben. Azonkívül, hogy a lába rokkant volt, nem volt annak semmi baja. Május Icákén panaszkodott először az édesanyjának, aki szintéin itt lakik Bazin­ban a Pázsicon, hogy beteg. A gyomrát fájditotta. Elmondta, hogy a feleségével és a V ránával együtt voltak borozni egy heu rigerben, az­után otthon feketekávét főzött nekik az asz- szotny. Azóta folyton a gyomrát fájditotta. Pünkösdkor ágynak dőlt és junius 16-án, egy keddi napon meghalt. Még a naptáramba is bejegyeztem ezt a na­pot. a A belekben méreg van»,,« — Orvos járt-e hozzá? — Hogyne kérem, a Grün dr. ur. ö jelen­tette a hatóságnak, hogy a boncolást, ejtsék meg. Bodiczky dr. és Friedler dr. urak boncok iák fel, a belső részeit elküldöítéli Poseony­ba és onnan jött a hivatalos értesítés, hogy a belekben méreg van. Hogy milyen méreg, azt mi nem tudjuk. Tény, hogy az asszony, már mint a sógornőm járt kétszer is javasasszonynál valahol Nagyszombat mellett, mert. hogy azt mondták, „rontása44 van a Gábrisnak. A csendőrök akkor lezárták azt a szobát, ahól Gábris meghalt és magukkal vitték a maró- dék-orvosságot és valamilyen folyadékot is­— Milyen volt a temetése? — Rettentő zivatar volt éppen aznap, de ennek dacára nagyon sokan voltak a temeté­sen és bizony „gyilkost44 kiáltottak sokan az as­szony fejére, A mendemondák Mindegyik szomszéd tud valami érdekeset a Mikvy—Vrána családról. Amikor Mikvy rok­kant meghalt, állítólag Vrána egyik leánys kijelentette volna, hogy ugyanilyen körülmények között halt meg Lipótvárott az ő édesanyja is. A boncolás után örökös rettegésben élt a fiatal özvegy öre­gedő szerelmese oldalán. Nem tudták, mit hoz a további vizsgálat. Mi­kor megkérdezték Vránáí, miért nem veszi most már feleségül a fiatal özvegyet, azt te* lelte, hogy fogadalmat tett felesége halálos ágya mel­lett, hogy többé nem nősül. Özvegy Mikvy Gábornét egy Ízben arról is faggatták a szomszédok, hogy mit szól a férje esetéhez, , . — Ha a belső részeiben találnak valamit. — mondta — akkor azt csak a Vrána te­hette... Vagy ha ö nem, akkor öngyilkos lett... Az öngyilkosságra azonban semmiféle pozi­tív adat nincs. A család ezt kizártnak tartja, mert Mikvy Gábor két leánygyermekét a rajongásig szerette és öngyilkosságról soha nem beszéli A kezelőorvos véleménye Grün János dr, bazini orvoshoz visz ezután utunk. — A nyomozás érdekében még nem mond­hatom meg, — mondotta az orvos — hogy milyen méreggel történt a mérgezés; Annyit mondhatok csupán, hogy nem növényi mé­regről van szó. Már most, hogy ez hogyan ke­rült a testbe: belekeverték-e az elhunyt étéi lébe, avagy önmaga vette be öngyilkossági szándékból. Ezt kideríteni a hatóság dolga. Én mégtettem a kötelességemet, amikor a gyanús halálozást jelentettem. Többször ján tam a betegnél künn a Zigmundik uccában és mikor meghalt, tipikus mérgezési tüneteket észleltem rajta­A nyomozás másik ága Lipótvárra nyplík át. Nem tudom, megtörtént-e már ott az exhumá­lás, de ha már letartóztatások vannak, úgy valami komoly fordulatnak kellett történn-L — Orvos ur, a méreg, amit Mlfcvy Gábor bélrészeiben találtak, később is föllelhető-e « testben? — Még húsz év múlva is. Olyan termé­szetű, fémből való méregről van szó „,, A lipótvári exhumálás tehát még hozhat szenzációt.,, R h * Exhumálják Vrana Vencetné holttestét Pozsony, október 3. (Pozsonyi fizerkesatőeégűnik t*e*lefoujelentése.) A pozsonyi államügyészségen Stolz államügyész kapta meg .az ügy iratait és an­nak áttanulmányozása után indítványt tett a. vízi- gálóbirőnak, hogy a Lipótváron elhunyt VfaSta Vencelné holttestét exhumálják. Fodor •!-. i ’JS- gálóbiró el is rondelte a holtáét exhu..*:’á>ák amit hétfőn vagy kedden l»<r i f.r''hajlani a Po­zsonyból kiszálló törréui : ’rzotíiág. Az exhu­málást Kritsek dr. egyetem! tanár, törvényszék* boneolóorros ejti rvvg a bpótvári katolikus teme­tőben. . Mlkvú Gáibor béiréeBeát a pozsonyi egyelem! kórház vegykisérleti laboratóriuméban vizsgálták meg. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a belső részekben thálimn nevű mérge* taMStadfc* | A j SALVATOR ! FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents