Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-04 / 226. (2743.) szám
IMI jjjrtáhgr 4 Tusárnaíp. "PKXGAJ-MAGfcSRHimSP* 11 A világtalanok Irta: Bárdossy Eugénia A fedtelek nyöszörögve oldódnak. A vas- maoska lánccsörgéssel szabadul a parttól, A távolodó hajó szinénabugással búcsúzik Tron- dyjan városától. A fedélzeten csupa uj utas, köztük több gyermek, önkénytelenül is szem- ügyre veszem őket. De mi ez? — Egy tízéves fiú fölemelt fejjel, sajátos feszült arcfeifejezéssel sétál föl- alá. A ka jó korlátján két gyermek tapogatózik óvatosáü. Két rózsaszinszvetteres ikerleány* ka közeledik összekapaszkodva. Szabad kezükkel a levegőben keresgélnék. Egy kisebb, festená'való szép barna fiúcska, az öccsük hozzájuk dörgölödzik. Amott négy leányka sorakozik egymás vállára tett kézzel. Hatalmas Úristen! Hiszen ezek mind vakok! Számra nézive 18-an vannak. Az egyik fiú sorba nyitogatja az ajtókat és megpróbálkozik mindenüvé belépni. Odasieték és gyorsan behúzom a gépház ajtaját. Vorbudt — tilos, — mondom neki norvég szóval. A fiú leereszti karját s lohorgasztott fővel társaihoz csatlakozik. A kis világtalanok vidáman beszélgetnek. Jól érzik magukat a szokatlan helyen. Honfitársaik megtudják tőlük, hogy Trondhjenben voltak irásvizsgán, de egy kivételével meg is buktak. A még nem bukott, Kari, egy tizenhétéves, nyúlánk fiú. Nemes von ásu arca egy főúri családnak is díszére válnék. Gondosan támogatja a többit, emelgeti a kisebbeket. Amint kezem végighuzom göndör, szőke haján, dacos büszkeséggel veti hátra fejét. Mintha fájna neki a részvét. Lesietek a fülkémbe s egy csomag teasüteménnyel térek vissza. Egy ur megállít és banánt ajánl föl. A többi utas követi a példát s nemsokára jó dolguk van szegénykéknek. Alig győzöm köztük az adományokat kiosztani. Aztán összesug-bug a kis csapat. Egy fiúcska kiválik közülüli, hozzám tapogatózik és leirhatatlan bájjal kezét tivujtva, mondja németül: — Nagyon köszönöm Önnek! A korláton kihajolva, behunyom széniéinél néhány percre s el akarom képzelni, milyen lenne, ha ilyen örökös éjszakára lennék kárhoztatva. Óh, minő borzalom lépett meg! Az estét társaságukban töltöttem. A hajó jólelkü kapitánya odakölcsönözte szórakoztatásukra a gramofonját. Őrákhosszat elhallgatták. Az egyik fin válla közé húzott fejjed, magába mélyédten hallgatta. A legtöbb eltakarta arcát. Az egyik iker előrehajolva, kigyulladt arccal, apró kézmozdulatokkal kisérte a Ve- lepéei éj melódiáját, — Csák egy kislány van a világon — hangzik a hangszerből svéd nyelven. — Ez svéd dal — mondják a kis vakok. — Nem, gyermekek, ez magyar dal. — Magyar? Mi az? — csodálkoznak rám tekintetné!kü 1 i púpil 1 áikka 1. Másnap hajnaliban Bergenbe ériünk. A gyermekek hozzátartozói a hajóra jöttek, hogy a vakációra hazavigyék őket. Oh, minő örömmel csimpaszkodtak nyakukba, tapogatták arcukat a homloktól az állukig végig és szólították őket ezer becéző néven. Az anyák szemében a mosoly mellett ott reszketett a könny. Oslóban' is ellátogattam a vakok intézetébe. Itt nők voltak. Kárpitosmesterséget, gépkötést és szövést tanulnak, de bevezetik őket a házi ópipkába, a főzésbe is. Éppen szünet volt. Többen künn sütkéreznek a napon. Karjukat lóbálva, valósággal átszellemülten fordítják | arcukat a szépség és életerő forrása; a nap félé- Hálószobájukban minden egyes nőnek ágya felett ott függ a rádió fülkagylója és a vakok sajátos Írásában tartott zsoltár, felébredésük után sietnek imával köszönteni a lét Urát, azután keresik a kapcsolatot a csodás találmány utján a külvilággal. Egy idősebb nő készséggel olvas nekem a füzetéből. Balkeze ujjávaí a sort vezeti. Jobb keze ujja végig- sikljk a domború íráson, Egyik ujján aranygyűrű csillog. — Talán asszony vagy özvegy? — Oh nem — tiltakozik —, csak éppen 25 éve vagyok az intézetben. Ezért kaptam jutalmul a karikagyűrűt és az asszonycimet. Csinos, fiatal leányt mutatnak be. Neve hallatára emlékezem, A hajón megismert ike f lánykák; — Valbord és Astrid talán rokonai? — A húgaim, — feleli és fájdalmasan folytatja — öten vagyunk testvérek és mind az öten világtalanok! — És szüleik? — Oh, ők jól látnak! Szegény anyánk ezerszer odaadná a szeme világát, ha legalább csak egy gyermeke látna! Búcsúzom. Mikór kilépek a kapun, mintha egészen kivételes lénynek tűnnék fél önmagam, előtt a látók'épességemmel. Oh, én látom a Nordcapot, a bájos fjordokal, a. földnek sok csodás táját, melyeket sugárkévéivel bearanyoz a nap fényessége. És én, én ismertem anyám arcát is. Mélységes megalázód ássál ismerem be, hogy Istennek ennyi kegyére de- * hógy is vagyok méltó! És szent fogadalmat teszek. Valahányszor emberi gyarlóságom sorsom elleni zúgolódásra késztet,' mindig eszembe juttatom' azt .1 norvég anyái, akinek öt gyönyörű, de világtalan gyermeke van, Először az éltes házibarát felesége, azután a kikapós menyecske férje halt el rendkívül gyanús körülmények között A P. M fi. kiküldött munkatársának terepszemléje a bazini mérgezési bűnügy színhelyén — Már az elhalt Sérj temetésén „gyilkost*4 kiáltottak az özvegyre ~~ Miről tud a község és a család? A szerelmesek összelaöltözésének tehát mi sem állott útjában.* Vrána elhozta Lipótvár- ról két leányát: a 23.éves Mányál és a 18 éves Verát. Mlkvynének is van két leánya, a 12 éves Ludmilla és-a 10 éves Anna. Él még az anyja is, a 80 éves Wollner Anna. A héttagú család igy éldegéli a Zigmundik ucea 7. szám alatti házban. Vrána Vencel szép nyugdijat kap az állaim- \ asulaktól, havonta 1600 koronát. Volt úgy- látszik valami megtakar Matt. pénze is, mert a rokkan ttól reá maradt házacskát niod-erni- záltatta: kamrát, mosóikonvhát és fiirdőszoBazkir október. 3. (Kiküldött munkatársunktól.) A bazini állomás kis trafikjában kapom az első útbaigazítást, merre lakik a Mikvy család, amelynek egyik tagját: Mikvy Háborúét pénteken délelőtt szuronyok csendőrök szállították el a kedvesével, az 54 éves Vrána Vencel nyugalmazott mozdony-! vezetővel együtt a pozsonyi államügyészség fogházába. A legszörnyübb gyaim terheli a 34 éves Mikvy Gáborné született Wollner Anna lelkű sím ere tét: a kedvesével együtt lassan ölő méreggel, talán arzénnal eltette láb alól megunt férjét, a 36 éves rokkant Mik yy Gábort, A kis város nagy szenzációja A kis városban ma másról sem beszélnek, mint a pénteki szenzációról, amikor egy harmadosztályú vasúti kocsi ajtajában csendőrök kíséretében eltűnt az asszonynak és öregedő kedvesének alakja-Sokan, kiváncsiak künn voltak ak állomáson,: ahol nejm kis feltűnést keltett a menet. — Arra kérem, balra a ,,Pázsicon“, a Zig- mundik uccában laknak a Mlkvyék , . . Pázsienak hívják Bazinban a pályaudvartól balra elterülő uj városrészt, Három uccuból áll ez mindössze: a hosszú Bernolák, a Zigmundik és a Feidel uccából Zigmundik János még ma is élő volt tanfelügyelőről nevezték el azt az uecát, ahol a mérgezési bűnügy szereplői laktak. Az uocát éppen most rendezik, Zigmundik tanfelügyelő rendezted, gyalogjáróját hozatja rendbe, hogy a róla elnevezett uccu rendesebb képet nyerjen. Nem nehéz rátalálni a 7-es számú házra sem, ahol Mikvy Anna és Vrána Vencel hozzátartozói laknak. A ház. előtt folyik éppen a járdajavítási munka. Sötét titkok hajtéka Csinos, kékre festett, negyablakos földszintes kőház, amelyben három szoba van. Ebben lakott Mikvy Gáborné a kedvesével: Vrána Vencellel. A férfi Morvaországból került Szlovenszkőra. Lipótvárott lakott és vagy két évvel ezelőtt vonult nyugalomba. Még a, vasútnál szolgált, amikor megismerkedett Mikvy Gáboriéval, aki a vontatón s zóik ott gy ümölcs ö t árulni. Az élemedett korú vasutas belszeretett a esi nos, szőke szlovák menyecskébe. De baj volt mind a két oldalon: a férfinek félesége ? eladósorban lévő kiét nagy leánya, az asszonynak férje volt. Férj, feleség és házibarát — egy födél alatt Ez év februárjában Lipótvárott. meghalt Vrána Véne®lnié. Az asszony halála után a férj — minthogy úgyis nyugalomba vonult — átköltözött Ba- zinba a Mikvy Gábor házába és ezentúl egy födél alatt lakott: férj. feleség és udvarié, vagy (mondjuk igy) házi barát. Csinos húr óim szög! Mikvy Gábor, aki bejárta a harctereket és gránátszilánkkal a combijában érkezett haza, kénytelen-kelletlen tűrte, hogy felesége , még az ő életében odahozta az udvarióját a családi tűzhelyhez. Ez év június 16-án meghalt a keltem étiemmé vált férj fheumatikus betegségek^ nél (koszvény, es«z) elismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emésztést elősegítő asztali víz. Ibát építtetett a házhoz. A munkálatokat* éppen most fejezték volna be a kőműveseik. Az elmaradt áldomás — Majd iszunk egy nagy áldomást — mondotta szerdán délben a fiatal, második mézesheteit éliő Mikvy Gáborné a szomszédoknak. Délben mondta ezt. Délután 'fél -5 óraikor csendőrök jöttek érié és úgy ől, mint kedvesét elvitték a Zigmundik-uceai házból előbb a bazini járásbíróság fogházába, onnan pénteken Pozsonyba. A kőművesmunkát hirtelen abbahagyták. A munkások félnek, hogy nem kapják meg a bérűket, hiszen a családfőt elvitték, A be igárt dinem-dán om? áldomás helyett az öt nő között a szomorúság vert tanyát. Csütörtökön a pónzeslevélliordó kopogott be a házba: hozta a nyugdíjat, amit az ánvaszJék rendelkezése érteiméiben kiadtak a családnak. Mii tapasztalt a sógornő? Mikvy Gábornak, az elhunytnak négy testvérbátyja él még Bazinban. Az egyik bátyja; Mikvy Valenta levélhordó és közvetlen szomszédságában lakik ama 7-es számú háznak, amelyből az öccsét június 16-án elvitték a hullaházba. Mikvy Valentáékhoz nyitok be, hogy valamit megtudjak a rokonságtól a titokzatos méregkeverési ügyről. A férfi nincs itthon, hürcolkodik a posta, ott van elfoglalva még az esti órákban is. Felesége ötéves fiacskájával a konyhában foglalatoskodik, — Sajnos, nincs itthon a férjem, — mondja — hogy ő adhatott volna pontos felvilágosítást szegény sógoromról, aki már június 16-ika óta künn fekszik a bazini temetőben. Azonkívül, hogy a lába rokkant volt, nem volt annak semmi baja. Május Icákén panaszkodott először az édesanyjának, aki szintéin itt lakik Bazinban a Pázsicon, hogy beteg. A gyomrát fájditotta. Elmondta, hogy a feleségével és a V ránával együtt voltak borozni egy heu rigerben, azután otthon feketekávét főzött nekik az asz- szotny. Azóta folyton a gyomrát fájditotta. Pünkösdkor ágynak dőlt és junius 16-án, egy keddi napon meghalt. Még a naptáramba is bejegyeztem ezt a napot. a A belekben méreg van»,,« — Orvos járt-e hozzá? — Hogyne kérem, a Grün dr. ur. ö jelentette a hatóságnak, hogy a boncolást, ejtsék meg. Bodiczky dr. és Friedler dr. urak boncok iák fel, a belső részeit elküldöítéli Poseonyba és onnan jött a hivatalos értesítés, hogy a belekben méreg van. Hogy milyen méreg, azt mi nem tudjuk. Tény, hogy az asszony, már mint a sógornőm járt kétszer is javasasszonynál valahol Nagyszombat mellett, mert. hogy azt mondták, „rontása44 van a Gábrisnak. A csendőrök akkor lezárták azt a szobát, ahól Gábris meghalt és magukkal vitték a maró- dék-orvosságot és valamilyen folyadékot is— Milyen volt a temetése? — Rettentő zivatar volt éppen aznap, de ennek dacára nagyon sokan voltak a temetésen és bizony „gyilkost44 kiáltottak sokan az asszony fejére, A mendemondák Mindegyik szomszéd tud valami érdekeset a Mikvy—Vrána családról. Amikor Mikvy rokkant meghalt, állítólag Vrána egyik leánys kijelentette volna, hogy ugyanilyen körülmények között halt meg Lipótvárott az ő édesanyja is. A boncolás után örökös rettegésben élt a fiatal özvegy öregedő szerelmese oldalán. Nem tudták, mit hoz a további vizsgálat. Mikor megkérdezték Vránáí, miért nem veszi most már feleségül a fiatal özvegyet, azt te* lelte, hogy fogadalmat tett felesége halálos ágya mellett, hogy többé nem nősül. Özvegy Mikvy Gábornét egy Ízben arról is faggatták a szomszédok, hogy mit szól a férje esetéhez, , . — Ha a belső részeiben találnak valamit. — mondta — akkor azt csak a Vrána tehette... Vagy ha ö nem, akkor öngyilkos lett... Az öngyilkosságra azonban semmiféle pozitív adat nincs. A család ezt kizártnak tartja, mert Mikvy Gábor két leánygyermekét a rajongásig szerette és öngyilkosságról soha nem beszéli A kezelőorvos véleménye Grün János dr, bazini orvoshoz visz ezután utunk. — A nyomozás érdekében még nem mondhatom meg, — mondotta az orvos — hogy milyen méreggel történt a mérgezés; Annyit mondhatok csupán, hogy nem növényi méregről van szó. Már most, hogy ez hogyan került a testbe: belekeverték-e az elhunyt étéi lébe, avagy önmaga vette be öngyilkossági szándékból. Ezt kideríteni a hatóság dolga. Én mégtettem a kötelességemet, amikor a gyanús halálozást jelentettem. Többször ján tam a betegnél künn a Zigmundik uccában és mikor meghalt, tipikus mérgezési tüneteket észleltem rajtaA nyomozás másik ága Lipótvárra nyplík át. Nem tudom, megtörtént-e már ott az exhumálás, de ha már letartóztatások vannak, úgy valami komoly fordulatnak kellett történn-L — Orvos ur, a méreg, amit Mlfcvy Gábor bélrészeiben találtak, később is föllelhető-e « testben? — Még húsz év múlva is. Olyan természetű, fémből való méregről van szó „,, A lipótvári exhumálás tehát még hozhat szenzációt.,, R h * Exhumálják Vrana Vencetné holttestét Pozsony, október 3. (Pozsonyi fizerkesatőeégűnik t*e*lefoujelentése.) A pozsonyi államügyészségen Stolz államügyész kapta meg .az ügy iratait és annak áttanulmányozása után indítványt tett a. vízi- gálóbirőnak, hogy a Lipótváron elhunyt VfaSta Vencelné holttestét exhumálják. Fodor •!-. i ’JS- gálóbiró el is rondelte a holtáét exhu..*:’á>ák amit hétfőn vagy kedden l»<r i f.r''hajlani a Pozsonyból kiszálló törréui : ’rzotíiág. Az exhumálást Kritsek dr. egyetem! tanár, törvényszék* boneolóorros ejti rvvg a bpótvári katolikus temetőben. . Mlkvú Gáibor béiréeBeát a pozsonyi egyelem! kórház vegykisérleti laboratóriuméban vizsgálták meg. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a belső részekben thálimn nevű mérge* taMStadfc* | A j SALVATOR ! FORRÁS
