Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-04 / 226. (2743.) szám
öreg császári tábornokok kötelességfcudása kétszer mentett meg köztársaságot a legújabb kor történelmében. Az első — klasszikus —eset Franciaországban történt, ahol az IS7J.-es há- bonivesztés után Mac-Mahont, Harmadik Napóleon leghübb és legtehetségesebb tábornokát, köztársasági elnökké választották, s az ősz katona, aki kétségtelenül másképp intézte volna m az elmúlt háborút, ka irígyéi és tehetségtelen riválisai háttérbe nem szorítják, amint letette az esküt a köztársasági alkotmányra, hü és törhetetlen ,fia maradt az uj államformának és elsősorban az ő hatásának tulajdonítható, hogy Iioulanger tábornok néhány évvel később óriási népszerűsége ellenére sem tudta megingatni a harmadik köztársaságot. A másik eset Hinde-n- burg esete. Az indokolatlanul nyugdíjazott tábornok a háború alatt Vilmos császár legértékesebb támasza volt, de a háború után .katonáinak élén bevonult Berlinbe és leverte Spart-a- eust, hogy megmentse Bbertet, akinek később körülrajongott utódja lett a köztársaság elnöki székében. A császár hadvezére köztársasági elnök lett, — vájjon pálfordulásnak és meggy öződésvál- toztatásnak nevezhető-e ez? A harmadik eset, a. történelemben, amely hasonlított Mac-Mahon és Hindenburg' sorsához, Bxussilov orosz generális esete volt. Miklós cá.r tábornoka 1917-ben Írnoknál megmentette Kerenszkv orosz köztársaságát, sőt’később a szovjet harcait is ő intézte és Trockij szakembere volt. Rnissilov elten gyakran elhangzott a vád, hogy elárulta urát, Mac-Mah ónról és Hindenburgróí senki nem állítja ezt. Van valami patétókús nagyság abban, ahogy ez a. két ősz katona, fölesküdött az uj világra, ami a többi esetből hiányzik. Nagy belső harc előzte meg ezt az elhatározást. Szó sem volt érvényesülésről, anyagiakról, az elhatározás pillanatában mindkét ember befejezte már életét, —s talán éppen azért kezdhetett büntetlenül egv uj életbe, mert a régit tökéletesen, teljesem hiánytalanul és becsülettel elvégezte, már. Amikor 1925-iben Hindenbu.rgoi előráncl- gálták hannoveri otthonából, hetvennyolc éves volt és nyolc évig ette a. becsületes nyugdíjasok kenyerét. Túl volt mindenen,, vájjon mi akadályozhatta meg, hogy ebben a. pátriarka- korbaü uj életbe fogjon, ha nemzetének akarata és a megváltoztathatatlan helyzet kénysz éri tették? Életében megtörtént a második fordulat. . Az első akkor történt, amikor hatvaniig téves korában éppúgy a. nyugdíjasok kenyerét ette Hannoverben, mint hetvennyolcé vés korában és éppúgy elöráncigálták, mert. a császár hirodaj- *mat meg kellett-mentenie Tanúén bergnél, .a . Mazuri táv aknái. A játék lUf^iímétlödött.: ,Ti- 7-enegy évve! később a köztársaságot kellett megmentenie Berlinben. S ez az ember, akiben régen, meghalt .minden földi ambíció és akarata egyetlen idegből állt: a köteleeségtudáa idegéből, fölkerekedett s határtalan tekintélyével, a nemzet érdekében határtalanul megszilárdította a köztársaságot. Hindenburg- tegnap ünnepelte nyoíeyanne- gyedik születésnapját. A német nép a lábainál fekszik a szociáldemokratáktól Hitlerekig. Eny- nyi tisztelet, megbecsülés és szeretet ritkán övezett köztársasági elnököt, aki elvégre mégis csak hivatalnok, s hiányzik feje körül a királyok és császárok misztikus glóriája. Hinden- íburg csak elnök, de — ez is milyen paradoxon — százszázalékosan uralkodónak, királynak, császárnak tekinti a német nép. Mi a titka ennek az agg férfiúnak? Az, hogy iáimból urna a németek kedvenc erényének, a kötelességtudó*- nak. Az. hogy lelkében átharcolta a legtipiku- sabban modern harcot: az individuum szolgálatából át tudott menni a kollektivum szolgálatába, s önzetlenül, apostolin, tisztán a nemzet kollektivumának áldozta föl azt a kötelesség- érzetkomplexumot, amit előbb a császár személyének áldozott föl. Senki nem csalódott benne. Objektív maradt, anint egy földöntúli lény. Ennek a férfiúnak nagysága, hogy a lelkében csodálatos* giroszkóp van, amely nem engedi letérni az egyenes útról, arról, amit az •egyéni és a nemzetével szemben vállalt kötelesség előír. Paradoxon a.z le, hogy a bábom nagyságából a béke nagysága, lett. Ez a valóság nagyon- ttagyon kedvező Ítéletet mond a valóban nagy tábornokokról, akik héhi térnek le az igaz útról. Ma, Hindenburgot nemcsak a német nép imádja- A világ a jellem építő zsenialitását becsüli benne, ami zsenikben egyébként nem szűkölködő korunkban a legritkább és a legértékesebb adomány. Lávái és Briand látogatása Hindenburgnál á világ legteljesebb elismerését jelentette: az „ősellenségét11, s amikor a német köztársaság elnöke most nyolcvannégy éves lett, tényleg ugv áll az európai köz tud atban, mint a rend és a becsület egyik pillére, amely hozzájárulhat a világ megmentéséhez, ha a világ egyáltalán mégmenthető. A rettenetes tél küszöbén megkockáztathatjuk a véleményt, hogy a német kép Hindenburg jéllemsulyárnak és presztízsének fogja köszönhetni, ha elviseli a fenyegető hónapok terhét és megmarad a relatív, biztonság mai helyzetében. így .túlik a császár fővezére a köztársaság megme’ntöjéyé. így találkozik tézis és antiteste, s talán, ugyanolyan törvényszerűség van Mac- Mahon, Hindenburg és B.ruasllov esétében, mint a, fordított történelmi . esetekben: abban, hogy közfárfeaságvpk.:itáboi:nokai.a .Caesarok, a Na«po- ■leónok. a .Csankaiszekek módjára nem egyszer' áttértek a császárok életformájára. Szvatko Pál. Revideálják az általános aranystandardotT Elegendő lesz a húsz százalékos banklegvfedezet Bérli u, október 3, A United Press mértékadó körökből ugv értesül, hogy Pierre Quesnay, a Baseli Nemzetközi Jóvátétel! Bank főigazga tója, tervezetet dolgozott ki az aranystandard általános revíziójára. A bank október 12-i igazgatósági ülésén a terv már napirendre kerül. Kiszivárgott hirek szerint Quesnay úgy véli, 'hogy a bank tagállamainak aranyfedezetét a felére lehet redukálni, azaz az eddigi általános ■negyvenszázalékos aranyfedezet helyett elég lesz. ha az államok bankjegyeinek húsz százaléka van arannyal lefedezve. Quesnay terve nemcsak azoknak az államoknak jelent hasznot, amelyek aranyhiányban szenvednek, hanem megjavítja az arannyal íultelitett államok helyzetét is. Az általános vélemény szerint Quesnay terve a nemzetközi kereskedelmi forgalom fölélénkltését jelentené és föltétlenül kedvező eredménnyel járna. Zürich, október 3. A Neue Züreher Zeitung csütörtök esti száma azt a szenzációs jelentést közli, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankja nemzetközi valutát akar bevezetni. A lap a NFR igazgatótanácsától azt az információt kapta, hogy az igazgatótanács október 12-re összehívóit ülésén napirendre tűzik a nemzetközi valuta megteremtésének kérdését. A tervezetek már készen vannak és most már csak a kormányok jóváhagyására van szükség. A NFB az uj nemzetközi valutát az egyes jegybankok aranykészlete alapján teremti meg. Minden egyes állam jegybankja annyit kap az uj nemzetközi valutából, amennyi az aranytartalék alapján megilleti. Habár az október 12-én kezdődő igazgatósági ülés természetesen még nem hozhat végleges határozatokat — Írja a Neue Ziircher Zeitung —, annyi már kétségtelen, hogy az európai valuta alapjait már megteremtették és hogy az egységes európai vaiuta nagyobb gyakorlati sikerre számíthat, ipint Briand európai államszövetségének terve. Az európai valuta egyébként az európai államszö vétség tervének is javára válhat. Ilyen valutára az angol font elértéktelenedése után íöiíét- leii szükség van, mert keli valami pénzegység- liek lenni, amelynek segítségével egységesíteni lehet a nemzetközi kereskedelmi tranzakciókat. pofaki diák Irta: Lőrinczy György Budapest, október 3. Fel /'.delien emlékek májusi nagy sokadalma zsong körülöttem is és lelkem bizalmas mélységeiben is, mint a szabadijára bomlott méheraj. A méhkirálynő sző nőtlenül kergeti a maga királyát, de sohase találja meg. Éppen, mint mi kergetjük az élet csalfa királynőit: a vágyak és álmok csalóka délibábjait. Dolgozó-műhelyeni falán, az Íróasztalom fölött, aranyrámába foglalva, megsár-! gu.lt röpkénylevél függ, amit egyik jóbará- iom a Kazinczy Ferenc széphalmi sírjáról szakított és zarándok, kóborlásából, elhozott nekem. Ez a röpkénylevél merőben más, mint a többi, éppen, mint maga Kazinczy: nem hiába, hogy az ő szivéből hajtott ki és a mi szivünkhöz jutott. Ez a repkénylevél nem sirvirág, nem a halál és az enyészet gyászvirága, hanem a halhatatlanság az örökkévaló diadal nagy babérkoszorúja: Apothe- ozis. Megdicsőülés. Itt, körülöttem, a képzelődés teremtő csöndjében meg-megszólal 6 a csengetyüszóban,! amit muzsikál, a Múlt minden szépségkirály-! nője ott ragyog, mesél dalol ős ünnepel. A j méheraj itt nyüzsög és zsongásában itt rep- des a csöngetyü és a csönget játszóban az emlékek halhatatlansága. Fülembe bot ük az el-, ső iskola első csönget yü sza va, tétován kóbo-! rolva, mintha az idők szellemei között épp í engem keresne, hogy halkan megismételje az j élet és az első iskola legelső memen tóját és j legelső kérdését. Abban a kis gimnázium bán, amelyikbe legelőször léptein s amelyikben a Hit és a Tudás legelső fonására leltem, a legelső szó a csöngetyüó volt. Az ő hivó szavára tódultunk össze a kisiskola nagytermében, valameny- nyden: a diákok is, a professzorok is. Nagyon furcsa volt mindez. Mintha csak tréfája lett volna az igazi gimnáziumnak. A fen* furcsát algimnáziumnak hívták, mert csak hat osztálya volt, de több joggal hívhatták volna fél gimnázium nak, mert benne igazán minden csak fél volt, s talán még a fél is csak félig fél. Mindehhez képest tehát magunk ie csak féldiákok voltunk, afféle félsaeg kis kamaszok. De hiszen a professzoraink is csak 1 kiig voHnk tanárok. A lelkűk félig akikor is nt-ij rnnj őca-. meg vörössipkás hernyód, W3ít.?l félig bölcs, félig bős. De mint emberek — egész emberek. Csupa vár probus; ember- szerető, türelmes, jóságos és igazságos valamennyi. Keveset beszéltek, sokat tanítottak. A csöngetyü már első megszólalásával előre kikotyogott mindent. Komolyan, mintha Rákóczi nagyharangja volna, tette föl a komor kérdést: dlc, cur hic? Mondd meg, miért vágj? itt? Ha mi azt tudtuk volnál Hiszen éppen azért mentünk oda iskolába, hogy megtanul- i juk, miért vagyunk ott. Ott, a kisiskolában és ; amott, az élet nagy iskolájában. Erre tami- ! tottak ők, az Öreg félhoiivédek. Az egyik | mindjárt ott, a szeptemberi nagyosődület kel- | lős közepén fölemelte ráncos, öreg mutatóujját és rámutatott az iskola főfő parancsára: — Ingraio homine nihil terra peius állt. (A háládatlan embernél, nincs nagyobb nyűge a földnek.) Holt nyél ven élő igazság. Aki halija, meg- höteken, aki először hallja, sohase felejti el. Tehát a hálátlanság a legnagyobb bűn. Az ember végesvégig botorkál az életen, jóformán azért, hogy el ne essék, de csak az ©síik el, aki megszegi az örök törvényt: aki hálátlan. Erkölcsileg csak az bukhat el. Hosszú botorkálásom közben, míg az ut végére jutattam, minduntalan a fülembe csöngött és szinte ösztökélt és kény szorított, hogy az első csöngetyü szavát- tovább adjam. A bála apostolává lett, a lelki élet legszebb szépségének apostolává. A csöngetyü parancsolt, sugalmazott és fegyelmezett és én alázatosan meghajoltam. Valahányszor uj iskolát vagy iskolai Intézményt megnyitottam vagy fölavattam, mindig azt az intelmét véstem a léikékbe, nem győztem eleget ismételni: ez az. iskola •mindig a háláclatosság iskolája legyénI Ma is azt hiszem, hogy a csöngetyü szóban az ember minden életbolesességeí megtalál. Mert megtalálja az Istent. Mi azzal kezdtük az iskolai esztendőt minden szeptemberben. És aratáskor Kazinczy Ferenccel végeztük be. A. furcsa kisgimná- ziúmban Istennel indultunk és Kazinczy Ferenchez érkeztünk. A. viszontagságos és óriás Múlt, vagyis a XIX. század 'közepe táján, a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető pályád, ijjjal koszoruzott meg egy képet, melynek címe és tárgya, ez v-olt: Kazinczy Ferenc apothéozisa. Babérkoszorúé piedeszrtálom áll a szent öreg & körülötte és előtte a koszorúik sokaságával hódolnak a magyar nyelv, a magyar koplalom, a magyar lélek és a magyar nemzet halhatatlan, géniuemú Név,beden, bmí-í vész alkotása, akit ősi tradícióink szerint régen elfelejtettek: Plachy Ferencnek hívták. Ddadalkoszoruval indult el ő is művészi pályáján, amit mint fotográfus fejezetit he, a magyar lángelmék ismert közös sorsának vér- lázitó példája szerint. íme, a hatalmasok hálátlansága eltemette, azt hiszem, maga az Akadémia is elfelejtette, én. megőriztem és megáldom emlékét a mi kis osöngetyüszónk nevében: ingrato homine nihil terra peius atit! A Kazinczy Ferenc halhatatlansága a Plachy Ferenc régen elporladt művészi ecsetjének is halhatatlanságot biztosítson. Az évzáró Kazinczy-ünnepély volt tulajdonképpen. a mi furcsa kis főgimnáziumunk beszámolója, amelyen a város nagy nyilvánossága és az iskolai potentátok előtt mutattuk be, mit csináltunk az esztendő folyamán. Mit tanultunk, mit dolgoztunk, mit haladtunk. A J terem falai tele voltak képekkel, koszorúkkal, bokrétákkal. Az arcokon a lelkesedés tüz- rózsái égtek, kis diákszivünfcben az öntudat büszke ottárínzei. Mindezt mi szereztük! A kemény potentátok szigorúan néztek ránk. De a fejünk fölött ott függött, dús v-irágko- szoruk között a Plachy Ferenc festménye, amelyről Kazinczy Ferenc szelleme mosolygott ránk és titokban megsimogatta gyermek- fejünket. Hát ilyen volt a mi furcsa kis félgúmnáziu- inunik! Csak pitvara volt, a határra tolt kemény kis bástyifoka az igazinak, a nagynak, az egésznek, de benne már ©lőéreztük az igazinak szent lehelletét: a turáni ősmagyar lélek szépségeit. Az igazit, ennek a léleknek a teljességét, virágos kertjét, hatalmas várát, magát a turáni legyőzhetetlen, magyar Siont Sárospatakon találtuk meg. Az egész gimnáziumot, az egész professzort és az egész szellemet, hitet, tudományt és arai mindebből kialakul: a magyar jellemet, vagyis a pataki diákot. Kazinczy Ferencet, Tompa Mihályt, Pósa Lajost. Mi az a pataki diáik? Mi az a Sárospatak? Azt csak az tudja, aki a magyar faj egész lelkivilágát mindenestül át tud ja érezni. Az hallgatag képzelődve, egységes képbe foglalja össze emlékeivel együtt Sárospatakot és akkor kap rá zó szeme előtt megjelenik az óriás, örök nagy magyar diák: Sárospatak. Akinek szellös köpönyegét hiába tépi a förgeteg, hajihatatlan akaraterejével, rendületlen hitével, késem humorává!, pajkos, nótáé kedvével és megszegett, bús, nagy tatárfejével semmi vihar se bír. Nemcsak maga a diák a diák. Az < egész diákban benne van * professzor is, An-;-nia-k turáni lelke, jelleme árad széjjel a diákság lelkében és ezt a lelket hordja, őrzi és ápolja s a magáének érzi a professzor is. Diák a pedellus is, aki őrködik a diákélet rendjén. Sőt diák maga az avatag ősi iskola, mely egyforma gyöngéd, nem is apai, hanem •anyai szeretettel magába öleli át a kis mé n - dikánst és a nagy legátust egyaránt. A. csőn- get jói szó: diáknóta és a diáknóta maga is csöngetyüszó. Hit és költészet; zsoltár és szerelmes nóta, orgonaszó és pásztortilmkó; a lélek magas orgonája. Mindezt a humor aranyc-sillogásu fátyla borítja be: nagy, szelíd, derűs vigasztalásául a küzdelmes életnek. A. humornak azonban van egy bibéje: körülötte szüntelenül ott isettenkedik a cinizmus ár- uyéka és lesi a részt, amelyen a lélefcbo bújhat. Hogy van az mégis, hogy a pataki diák szinte hírhedt humorában sohase találunk cinizmust? Inkább keserűséget, de többnyire mély komolyságot. Erkölcsi tartalmat mindenesetre. Ennek is magamagában van lélektani magyarázata. Az öreg pataki diák mindenestül, szünetlenül, egész lelki fejlődésében és életéiben a puritán erkölcs hatásai, ellenőrzése és szigora alatt áll. Ebben van szellemének egysége is: hitében, ahol jellemvonásai egyesülnek: A Siómnak hegyén, Úristen, Tiéd a dicséret! A négyszázesztendő® pataki öreg diák ősi szellemével két bűn összeférhetetlen.: a hitetlenség és -a nemzetáirulás. Mind a kettő a cinizmus, a hálátlanság fattyúhajtása. Mi-, a magyar Sión fáradt, öreg vándorai, nem tanul tünk bűnt se a pitvarban, a kisgim - náziumhau, se a templomiban; a négyszázesr tendős diák nagytemplomában. Az illúziók szépséges virágait szaggatuk mindenütt; nekik köszönhetjük az első és az utolsó illúziói egyaránt és azt a megnyugtató öntudatot, hofv hosszú utunkat nem jártuk hiába, erőnk szerint becsületesen szolgáltuk nemzetünket. Most, az ut végén, az elmúlt időik ködéből újra előcsendülnek a régi csöngetyük és fölteszik a kérdést: dác, cur hic? Könnyező szemmel és mosolygó szívvel röhögjük teáé a hála meghatott szavát: Köszönjük, Sióm, négyszázéves öreg pataki diáki Köszönjük Istent, akit hitünkkel a lelkűnkbe adtál és köszönjük Kazinczy!, a nemzeti megújhodás halhatatlan erejét, bizalmát, magaföláldozó szent buzgóságát! Te vagy a ml szikla-várunk ra* is, a mi szent hegyünk, amiről a világot nézzük: iránytű, csillagvizsgáló, erődítmény, nádin mtelep és gyéinántbánya. , A KOMMENTÁROK A NYÖLCVANNÉGYÉVES HINDENBURG 9 A VALÓDI TIROLI Lodenkabát».k Valódi angol Trenchkoat | Sportmellények f * /* s Női sportkabátok, Ski ruhák stb, | MÉRTÉK szerinti GTÁRI ÁRAK Nézze meg dúsan felszerelt raktáramat. - Vidékre szakember által minták bemutatása lételkötelezettség nélkül! MEGKÖNNYÍTETI' FIZETÉSI FELTÉTELEK FRIEDRICH RESCH Kosice, Rasinova 40
