Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-04 / 226. (2743.) szám

1981 október 4, vasárnap. ^i^cai-MacAar-hirlab Búcsúszó Szíovenszhó magyar evangélikusaihoz | Irtai EGYED ALADÁR, a Sztovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség volt titkára r Közel egy évtizede annak, hogy kidolgoz taim Szövetségünk alapszabályait és hogy Lé­ván megalakult a „Magyar evangélikus szö­vetség". Azóta minden évben számot adtam a szövetség évi munkásságáról — ez évben már nem tehetem. Hogy miért, az közismert dolog, de meg kell mondanom azt is, hogy fájdalommal búcsúzom szövetségünktől, hi­szen a lelkem lakott benne. A Magyar Ev. Szövetség elsősorban egyház- politikai egyesülés, amelynek célja: nemzeti önvédelem az egyház keretein belül. A szlo- venszkói magyar evangélikusok helyzete tiz évvel ezelőtt egyenesen diktálta a parancsot: sürgősen megcsinálni egy összekötő, egysége­sít ő központot és a szlovenszkói magyar evan­gélikusokat a passzív rezisztenciából átvinni az építő aktív ellenállásba a megmaradásért. Találhattam volna-e különb vezetőt tervem véghezvitelére, mint Szent-Ivány Józsefet, aki magáévá téve a gondolatot, nagy felelősségér­zettel, érett megfontolással és szándékkal, le­higgadt bölcsességgel és nemes önfegyelem­mel állt Őrt mlndezideig a szövetségünk által vállalt célkitűzések felett; találhattam volna-e lelkesebb és nagyobb jogi felkészültségű alel- nököt, mint Törköly József dr.-t, aki nemes szivének szent önfeláldozásával, fajáért reme­gő magyar lelkiismeretével vigyáz egyházi téren is, nehogy a magyar evangélikus erők szétmáljanak a sovén nacionalisták hivatalos egyházpolitikájának marólúgjában? Bevallom, volt idő, amikor szövetségünk el­nöke nem helyeselte egyházpolitikai irányo­mat és én ilyenkor mindig meghajoltam a vezér bölcsessége előtt, de sohasem a óéiban, hanem az útban volt a különbség. Tudom, hogy voltak magyar evangélikus lelkésztár­saim között is többen, akik baráti szeretettel akartak visszatartani az egyházpolitikai har­coktól, — de ők nem gondoltak arra, hogy az Igazság eszméjéből természetesen következik s a magyar evangélikusokkal történt igazság­talanságok kategorikusan parancsolják a har­cot. Voltak, akik küzdelmeimet összeférhetet­len természetnek minősítették, ezekkel nem törődtem, mert ilyenkor mindig Spourgeon- nak, a kiváló baptista prédikátornak eme szavai jutottak eszembe: „Szívesen fejem te­tejére állok, ha ezzel egy jobb ügyre irányí­tom a közfigyelmet“. Ezek a lelkészek figyel­men kívül hagyták a köztársaság elnökének bölcs mondását: „A legtisztább igazságot is tevékenyen kell felkarolni, ha nem akarjuk, hogy papiroson maradjon/' Egyházpolitikai ellenfeleim között az első sorokban álltak azok, akik azt szerették vol­na bebizonyítani, hogy a jog a hatalomból tá­mad, hogy a hatalmon levők igazsága mindig a hivatalos igazság, hogy mindig annak van igazsága, akinek telik az igazságra. Ott vol­tak azok, akik folyton a múlt sérelmeivel dobálóztak és kaján mosollyal mondogatták: Csak a saját törvényeiteket alkalmazzuk rá­tok. És nem látták, hogy az ő egyházpolitiká­juk a múlttal szemben olyan, mint a hímzés megfordított oldala. Végül ott állottak azok a „pacifisták" (?) is, akiknek pacifizmusa köny- nyen megfélemlíthető természetükben, vagy kényelemszeretetükben gyökerezett, akikben bátortalan panaszok mint apró egérkék cin- cogtak ugyan, de akik féltek a vihar- zúgástól, a lelkesedés lángoyelvétől s ahol ezt felcsapni látták, már szaladtak is oltani. Ezek azok az ifjú korban is vén Nikodému- sok, akik csak egyet akarnak: békében élni s nem törődni azzal, ha ez a békesség az el­temetett isteni és emberi jogok csendje lesz is. Nekem a harc volt életelemem, de ez a harc mindig csak a megtámadott jogok védel­me volt. Elvem Péter apostol elve: „Istennek kell engedni inkább, bogynem az emberek­tem, személyi vagy faji elfogultság, gyűlölet sohasem vezetett. Alaptalanul fogták rám, hogy harcom a szlovákgyülölet jegyében folyt. Nem említem most az ember legelemibb jogát: a természetes önvédelmet, sem Masa- ryk Tamás humanista elvei közül azt a pa­rancsot: „Kötelességünk védeni magunkat és másokat minden ellenségtől", szabad legyen hivatkoznom egy pár döntő bizonyítékra. Vájjon az a tény, hogy a tornaijai misszió­ban lakó pár szlovák hívem. részére magam­tól gondoskodtam szlováknyelvü istentiszte­letekről; hogy volt nem egy olyan szlovák hívem, aki keresztelésnél, temetésnél inkább lemondott a szlováknyelvü funkcióról, de ra­gaszkodott az én személyemhez; nemkülön­ben az a tény, hogy a gömöri esperességben a legnacionalistább szlovák lelkészekkel, egyházpolitikai viták után is, mindig megta­Helyes ápolás csodás Haj Az Eíída-sampónnal való gyakori hajmosástól szép és egész­séges lesz a haja! A bő, illa­tos hab alaposan tisztít — a haj dús, laza és selymes lesz tőle. Minden házban I Zwack Kaslno-líuin Zwack Mimik is a híres Zwack Unikum Hasonló összetévesztésre al­kalmas üvegeket salát érde­kében visszautasítani! Hetente egyszer hajmosás Hozzá; ELIDA SHAMPOÖ nek." (Csel. kve. V. 29.) Egyházpolitikám iránytűje II. Korinthus XIII. 8. versben igy van megszerkesztve: „Mert semmit sem cse­lekedhetünk az Igazság ellen, hanem csak az Igazságért." Erőt adott harcaimban, sokszor egyedüllétemben az az eszme, amelyért küz­döttem: a szlovenszkói magyar evangélikusok nemzeti karakterének megmaradása. De még nagyobb erőt adott mindig egy-egy újabb sé­relem. Éreztem, hogy minden csapás, amelyik végigvágott a szlovenszkói magyar evangéli­kusok lelkén, csak megújította erőmet és ru­gója lett újabb tevékenységemnek. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy har­caim nem csekély mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a Luther-kabátba bujtatott és előretolt „álbékesség" alatt nem tűnt el még magyar evangélikus egyházaink nemzeti ér­téke. Ezért áldom Istent a harcokért! Igaz, hogy elbuktam ebben a harcban, de nincs szégyenkeznivalóm miatta. Hiszen Raul Francé az „Élet könyve" cimü munkájában bölcsen megírta, hogy az olyan emberrel, aki akkor is akar, ha az kárára van, vagy akara­tának teljesedése alig lehetséges, mindig együtt jár a bukás. Elbuktam, de becsülettel buktam el, mint ahogy becsülettel kitartottam a megélhetési lehetőség utolsó percéig. Nyu­godt szívvel és lelkiismerettel veszek búcsút a sajógömöri lelkészi állástól, a szövetség titkári hivatalától és az Evangélikus Laptól. De nyugodt lelkiismerettel nyújtok bucsuke- zet egyházpolitikai ellenfeleimnek is — az én fegyverem és harcmodorom''tiszta és nyílt volt. Sokszor talán élesen vágta le a gondola­tot az írógép, nem tehetek róla, a védelemből könnyen átcsap az ember az ellentámadásba, de csak evangélikus magyar népemet véd­Hölgyeim Elizabeth Arden, London első asszisztensnőjét, Miss Giaeveri, Pozsonyba küldi, hogy a pozsonyi hölgyeket díjmentesen megismertesse a Home treatment -el (szépségápolás az otthonban idegen segédkezés nélkül). Miss Giaever pozsonyi látogatását Október 6-tól tO-ig az Engel D. Parfümériában, Pozsony, Masaryhovo nám. 6 abszolválja, hol a konzultatio a legdiszkrétebb formában fog történni. A mélyen tisztelt hölgyeket ezúton is meghívja az Engel D. cég, hogy a szépség- ápolás ezen elismert szaktekintélyének individuális tanácsait kikérjék, ami semmiféle kötelezettséggel sem jár. Előjegyzéseket telefonon is készséggel fogadunk el, számunk 25-73. Motto: Diszkrét, modern kiszolgálást Iái tűk a testvéri jobbot: vájjon mindez iga­zolja-e a reám fogott szlovákgyülöletet?! Az önvédelmi harcban elejtett ama kijelen­tésem miatt „először magyar, azután evangéli­kus" és mert mindenütt hirdettem a felekezeti bé­ke szükségességét: bele akarták égetni a szlovenszkói köztudat­ba, hogy nem vagyok jó evangélikus. Szeretném látni bi rá imát, hogy ha börtön vagy gálya volna az osztályrészünk, hány jön.- ne el velem hitvallónak? Nem erős evangéli­kus öntudat kelbe ahhoz, ma rávenni egy gyülekezetét, hogy vegyen a nyakába 130.000 korona kiadást, csak azért, hogy iskoláját megtarthassa evangélikusnak? A tornaijai evangélikus misszió megszervezése, fáradtsá­gos gondozása nem bizonyitéka-e evangélikus öntudatomnak és lelkiismeretemnek? Bocsá­nat, nem hivalkodás akar ez lenni, mert „Is­ten kegyelme állal vagyok, ami vagyok ... nem én munkálkodtam, hanem Istennek ke­gyelme" — de Szlovénszkóról nem mehetek el anélkül, hogy ezeknek a vádaknak a ha­zugságát ilyen argumentum ad hominem-mel ne bizonyítsam. Azt hiszem, egyházpolitikai ellenfeleim előtt nagyobb tekintélyre, mint a köztársaság elnöke, nem hivat kozhatom, ezért „Világfor­radalom" cimü könyvéből ezeket a sorokat idézem: „A barbárság legfőbb próbaköve az, hogyan bánik valaki az emberek életével". Ez nemcsak háborús, de békés időkre is axióma. Ugyancsak ő mondja, ugyanabban a munkájában, hogy amíg az emberek az ellen­ség szeretetének erkölcsi emelkedettségét el­érik, „addig elegendő az a gyakorlati és em­beri parancs, hogy ellenségeinkkel szemben is igazságosak legyünk." Hogyan bántak ei velem?! Keresztényi és iga zságo s in ód o n ?! Jogtalan d / * igazságtalanul megfosztottak élethossziglani államsegélyemtől és nyugdíj- jogosul Is .n a lói s igy kihúzták alólam a Szio- venszkón ’ aló életlehetőség alapját. Ezért 1 kell távoznom! pajta mmár nem Segíthetnek, de Szkalos Emil rozsnyói lelkésztestvéremen még mindig — helyettem is — jóvátehelik szeretetlenségüket! Annak, hogy a szlovenszkói magyar evangé­likusok megelégedettek legyenek, kiinduló ponjta az, hogy a hivatalos egyházpolitika irányitói törekedjenek egy olyan nacionaliz­musra, amely nem a megtorlás vágyából fa­kadt, hanem megengedi az evangélikus test­vériség kifejlődését nemcsak az itteni, de a határontuli magyar evangélikusokkal is. Miért nem látják meg a szlovenszkói evan­gélikus egyház hivatalos vezetői a hatalom di­cső székében ülve, hogy hatalmuk rácsa mö­gött a nemzeti gyűlölet árnyéka lappang, amelyet pedig nekik sem hallgatólagos bele­egyezéssel, sem cselekvő közreműködéssel ál­landósítaniuk nem szabad. Fel kell már hagy­ni végre a tegnapról mára eltett haraggal. Itt van az ideje, hogy a szlovenszkói hivatalos egyház megértve Lincoln ércbe vésett üzene­tét: „a népből — a néppel — a népért", mél­tányolná a szlovenszkói magyar és német evangélikusok önálló szervezkedési törekvé­■ seit, hogy azután azokat a testvéri szeretet ■ kötelékeivel pozitív munkakapcsolatba hoz­hassa. Addig is, amig elérkezik ez az idő, a szlo- venszkoi magyar evangélikusok jogaiért küz­■ dőket bátorítsa Deák Ferenc intelme: „Az igazságért akkor is kü&denünk kell, amikor i a győzelemnek minden reménye elenyészett."^ ■ Soha ne legyen., oka. senkinek se ezeket a ■ prófétai vádakat emelni a szlovenszkói ma->t • gyár evangélikusok ellen: „Szunnyadoznak i pásztoraid... feküsznek vitézlő harcosaid..,. ; néped a hegyeken széledez és nincsen, aki összegyűjtse." (Náhüm II. 18.) Hiszem, hogy ■ magyar evangélikus lelkésztársaimban to­; vábbra is megmarad a kezdeményező erő, al­■ kotási képesség és az önvédelemre való el­• szántság. Köszönöm vezéreim tanácsát, biztatását, ■ védelmét, munkatársaim segítő hűségét és : erejét, minden magyar evangélikus bizalmát. Áldott legyen minden gondolat, felbuzdulás és szó, minden írott és nyomtatott betű, min­den imádság, vágy és akarat, minden meg­kezdett és bevégzett cselekedet, minden meg- : pröbáltatás és szenvedés, minden kitartás és ■i türelem, amely a szövetség munkáját kitűzött • célja felé közelebb viszi. Tartsanak meg jó emlékezetükben, amint . én is Szlovenszkó magyarságának boldogabb > jövendőjéért mindig imádkozni fogok. "Vi­gyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek • férfiak, legyetek erősek" (I. Kor. XVI. 13.), „Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árasz­■ sza minden kegyelmét." (II. Kor. 8.) A francia-amerikai találkozás előtt francia-angol találkozás Hoover uj tervei - A közeli napokban megalakul a német-francia bizottság Pária, október 3. A miniszterek utazásai egyre gyakoriabbakká válnak. Most az angol kormány is szükségesnek tartja, hogy Laval washingtoni utazása előtt érintkezésbe lép­jen a francia kormánnyal. A Petit Párisién értesülése szerint Lord Read ing angol kül­ügyminiszter a jövő hét szerdáján Párisba érkezik, ahol a washingtoni napirenden sze­replő politikai és pénzügyi problémákról* 1 óhajt Lavallal és Briand-nal tárgyalni. A radikális République értesülése szerint Hoover Washingtonban a következő kom­promisszumot akarja Havainak ajánlani: Franciaország, Anglia és Németország hu­szonöt százalékkal csökkentik katonai ki­adásaikat s ellenszolgáltatásképpen Ameri­ka elengedi a szövetségközi adósságok ötv»n százalékát. A lap szerint ez a javaslat ter­mészetesen még nem perfekt és a francia kormány hivatalosan nem szerzett róla tu­domást. Időközben a francia belügyminisztérium­ban tovább tartanak a tárgyalások a német- francia gazdasági bizottság megalakításáról. A Journal úgy tudja, hogy a francia osztály vezetését Rolin keireskedeflctmiigyi miniszter veszi át, mig a bizottságban GiTnoux, Fran­cois Poncet utódja, a nemzetgazdaság állam­titkára is helyet foglal. 3

Next

/
Thumbnails
Contents