Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-03 / 225. (2742.) szám

1931 október 3, szombat. <PRa:<iAiA\vGtoRHnaiai» 7 IÍIREK_^ VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelor­szágba még ugyanaznap megszerez a „Prá­gai Magyar Hirlap“ pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu-ucca 17. II. (Central-passage.) Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai ki- adóhivatal: Prága II„ Panská ul. 12„ III. em. eszközöl. * POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27 87. Lőrinckapu-ucca 17. (Central-passage) KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő-ucca 69.. 1. em. Jobbra NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tér 3. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váralja-ucca 7/2. — Svehla ismét beteg? A Deutsche Presse Írja: Amikor Svehla délvidéki tartózkodásá­ról visszatért, a cseh lapok optimisztikusan Írtak arról, hogy Svehla egészségi állapota teljesen helyreállott s nemsokára a politikai életben is részt fog venni. Most azt jelentik vidéki cseh agrár lapok, hogy Svehla influen­zában megbetegedett s még a választáson sem vehetett részt. Látogatásokat nem fogad. Még hosszabb ideig fog tartani, amíg a politiká­ban részt vehet. — Halálozás. Budapestről jelentik: Múlt hó 26-án Budapesten elhunyt Illés Samu dr. ügy­véd. A megboldogult bosszú ügyvédi pálya­futásában évtizedeket töltött a máramarosi ökörmezői járás területén és puritán viselke­désével, jótékonyságával, tudásával megsze­rezte az egész megye szeretetét és becsülését. A bábom alatt, mint a hadigondozó iroda igazgatója, minden idejét teljesen önzetlenül a nyomor enyhítéséire használta fel. A régi jogásztiipus egyik kiváló képiviselője szállott vele sírba. Családja és kiterjedt rokonsága nagy részvét mellett temette múlt hó 28-án a rákoskeresztúri temetőben. — Az angol király lemondott szabadsága egy részéről. A világsajtó beszámolt arról, hogy MacDonald angol miniszterelnök ked­den audiencián jelent meg a királynál és hosszasan tárgyalt vele az aktuális politikai kérdésekről. Kevesen tudják azonban azt, hogy ez az audiencia soronkivüli volt és csak úgy történhetett meg, hpgy a király váratla­nul megrövidítette szabadságát és két héttel hamarabb vette át hivatalát, mint ahogy kel­lett volna. Az uralkodó visszatérése után bi­zalmasai előtt kijelentette, hogy a mai vál­ságos órákban nem volt türelme skót kasté­lyában tovább üdülni, ügy érezte, hogy neki elsősorban kellett elfoglalnia őrhelyét és ezért lemondott szabadságának egy részéről. Az angol lapok nagy elismeréssel méltatják a királynak ezt a lépését. — Bárány István házassága. Budapestről jelentik: Bárány István dr. tb. szolgabirő, székesfővárosi tisztviselő, a kiváló magyar úszó baj nők október 3-án tartja esküvőjét Bu­dapesten Oberschall Magda dr.-ral. Az egy­házi szertartást, amely fél 1 órakor lesz a Jaki kápolnában, Bednárz Róbert apátplebá- nos végzi, ezt megelőzőleg lesz a polgári es­küvő a VI. kér. anyakönyvi hivatalban. Bá­rány István dr. tanúja Ripka Ferenc dr. fő­polgármester. — Nem szüntetik meg a CoUegmm Hungia­ricumoikat. Budapesti szerkesztőségiünk te­lefonálja: Ernszt Sándor kultuszminiszter arra kérte Serédi bíboros-hercegprímást, hogy elfoglaltságára való tekintettel mentse fel őt az egyetemtéri papnövelde kormányzói tisztsége alól. Serédi hercegprímás a kérés­nek eleget tett és utódjául Tóth Tihamér dr. címzetes apátot, a kiváló egyetemi hitszóno­kot nevezte ki. Ernszt miniszter az egyik délutáni lapnak adott interjújában kijelen­tette, hogy a Colleginm Hungaricuíraokat nem zárják be, de az ott tanwíó diákok szá­mát öt ven százalékkal már. ie redukálták. Egyebekben rendkívüli takarékosságot ve­zet be a kultusztárca minden ágában. — A Magyar kereskedelmi miniszter a ví­zumkényszer megszüntetése mellett. Buda­pesti szereksztőségiink telefonálja: Az Est ér­tesülése szerint Kenéz kereskedelemügyi mi­niszter lépéseket tett Walko kültügyminisz­ternél és Keresztes-Fiisciher belügyminiszter­nél a vízumkényszer megszüntetése érdeké­ben, mert ezáltal véleménye szerint Magyar- ország kereskedelmi és gazdasági élete sok nehézségtől szabadulna meg. A tárgyalások erre vonatkozólag folyam atban vannak­— Szénellátási miniszteri biztost nevezett ki a magyar kormány. Budapestről jelentik: A kereskedelemügyi miniszter a szénellátás tárgyában kiadott rendelet 3, paragrafusában foglalt felhatalmazás alapján Tóth Tibor MÁV felügyelőt szétnellátásd miniszteri biztossá ne­vezte ki KOMMENTÁROK CAFÉDE LA PAIX Európának ma ismét rossz napja van. Va­lamennyi nagy lapban a napihirek közt meg­húzódva áll a jelentés: a párisi Caifé de la Paix decemberben megszűnik, hogy helyet adjon a Banque de Francé fiókjának. Kár ér­te. Nem árért, mintha a neve szimbólum vol­na és a Béke Kávéházának megszűnése eny­he szemrehányást jelentene a népeknek, mert mindenütt, ahol lehet, vagy ahol nem lehet, leépítik a békét, nem azért, mert a világ egyik leghíresebb és legragyogóbíb múltú restaurációja szűnik meg, hanem talán, mert az európai intelíektualizmust, amely — hiá­ba — Páris emlőin nevelkedett, egyik régi és kedves emlékétől fosztják meg. Akik ma Európában irodalomban, művészetben, zené­ben, tudományban vezetnek, — hogy úgy mondjuk — a Café de la Paix-ban töltötték ifjúságuknak legalább is egy részét, a kávé- ház a feltörekvő értelemnek felejthetetlen, legmélyebb és örökre nyomot hagyó élménye volt, olyasvalami, mint Anteusnak az Anya- föld s aki régen elvesztette a hitét a művé­szetben, ,a bohémségben, az ideálokban, el­ment a párisi nagyoperához, leült a Béke ká­véházának terraszán és tiz percre határozot­tan vissza tudta varázsolni az európai intel- lektualizmus erejébe vetett szűzi hitét. Most vége van ennek is. Nem tagadom, a kávéház régóta mindössze emlék volt. Hiány­zott belőle a potencia. Az európaiasság és az igazi kultúra lerongyolódott hadának törme­lékei régóta elvándoroltak a Café de la Paix fényes környezetéből, mely túl jó volt nekik és lerakódtak a Montparnasse kávéházaiba, ahonnét Cook autókáros rohamcsapatai kez­dik őket szintén kiszorítani, de a Döme, a Rotonde és a Coupole közönsége hetenként, vagy kéthetenként egyszer, rendszerint va­sárnap este kötelességének tartotta még most is, hogy kiüljön a boulevard leghíresebb ká- véházába, egy méregdrága apérót igyék ott, lehordja az elkorcsosult és elpubult világot, megállapítsa, hogy a Café de la Paix lehetet­len és nem a régi többé, majd diulva-fulva visszasétáljon Montparnasse bakonyába. Egyébként a világ leghíresebb kávéháza, az Opera mellett, az Avenue de TOpera 'tor­kolatánál, Páris legforgalmasabb helyén az idegenek drága luxushelyévé vált. Valamikor a franciaság szimbóluma és Páris nevezetes­sége volt, ami úgy hozzátartozott a franciák fővárosához, mint Egyiptomhoz a piramisok, most vándor németek és félintelligens angol misszek ketrece lett, kitűnő forgalmú óriás- kávéház, ahol a pincérek fizettek a gazdájuk­nak, csakhogy olt tartsa őket, mert a borra­valók napi jövedelme három-négyszáz frank­ra rúgott. Legfőképpen berliniek tanyáztak benne. Amikor legutoljára ott voltam, a hely úgy zsongott a porosz szótól, mint valami po- merániai méhkas és egyenruhás szőke rik­kancsok a Berliner Tageblattol árulták előtte. Jó francia nem ül le benne. Aki látogatja, rendszerint háromnapos idegen, aki itt pihe­ni ki a templomok, uccák és lokálok szörnyű­séges vándorlásainak fáradalmait. Csupa ösz- szetörött, lestrapált apatikus utas ül itt, meg­írja levelezőlapjait és „Café de la Paix“ cég- jelzésű leveleit. Az embernek megesik rajtuk a szive, hogy mily ha Iáit meg vető kötelesség- tudással járták végig Páris obiigát szépségeit, mily fegyelmezetten dicsértek mindent s hogy tudják, amíg fáradtságukat kellemes bongás- ba ringatja a tovagumló sokezer autó tompí­tott zaja, mennyire tudják, hogy most Párás­ban vannak, a világ szivében, a Café de la Paix-ban — és ez a boldogság telje. Ide ül­nek és kettőtől háromig köteles ség szerűen emelkedett a hangulatuk és lelkesednek. A kávéház nem Páris szalonja többé, nem az, ami Pesten a Newyork, vagy Prágában a Fleck. Talán utálatos is. Nagyüzem. Amerika. Az embert kiuzsorázzák benne. De nem volt még európai ember, aki fiatalságában hosz- szab'b időt töltött Párásban, hogy évek múlva, ha egyszer visszaérkezett a városba és őszin­te ember, elsőnek meg ne látogassa a Con- corde-ot és legfőképpen a Café de la Paix-t Hová fog ezután járni? Hol ül le? Ahhoz az aranyhoz, amely a kávéház helyén támadt bankban lesz, úgy sincs semmi köze és a leg­szebb kilátását elrabolták. A Café de la Paix-t, akármilyen más és smok volt már, szerettük és fáj, hogy elvitték. Ezt is, mint annyi mást. Emlékeink elköszönnek s ami jön, — ki tudja, mi lesz? Szvafckó Fái. Betörések és lopások egész sora miatt íeiariézíaíimk egy vott szovjetiatárt f 0l<róB£R í kábanmind( Srős ^gos ZseblámpáJa ^ÁLaba-i Sötét éjsz ttme9védiÖ, ’áVal vMam0i me9bizható eriával. Végétért a püspöki kar konferenciája . , Prága, október 2- Jelentettük, ogy =e Szlovákia valamennyi püspöke rész az olmützi püspöki konferencián. A 011 _ r ” szerdán és csütörtökön folyt le 1Iiaci P aPai nuncius részvételével. Csütörtök es e ^a pu pökök elutaztak Olmützből. A konfeincia eredményét egy közös pásztói a eve., en^ogjaí összegezni, amelyet a közeljövő en a ’ z ar- saság valamennyi templomaiban e olvasni. Egyes lapok jelentése szenn ^naci nuncius Olmützben Kordáé érsex emon osa ról is nyilatkozott s hangsúlyozta, ogy nunc az, amit róla beszéltek és iráuí nem euu tette őt, mert őt egyedül a Szentszék vonhat­ja felelősségre. A Szentszék azonban jc tudja, hogy a nuncius az ő instrukciói szerint járt el. Mindenkinek jogában áll nemcsak a püspökökre, hanem á nun-ciu&ra vona ozo Ügyekkel, a Szentszékhez fordü ni, azoa^.i nem engedhető.meg. íiogy a kain rnnov ny. vános diszkussziót folytassanak a nun j<.-> eljárásának módjairól, mert ez a 'a o í us fegyelem végét jelentené. __ . . Az ui prágai érsek és az uj püspökök kine­vezését a közeli napokban hozzák nyolvanos- ságra. Letartóztatták Ruszinszkón lakó megtalálták a lopásokból eredő Prága, október 2. A csendőrség már régóta kutatott Tomsik János Homy-Bory-i lakos után, akit egész sor betöréssel és lopással gyanúsítottak. Amidőn szeptember 17.-én Vi- tek József dobráyodai föidmivesnél újabb be­törés történt, megállapítást nyert, hogy ismét Tomsik volt a tettes. A csendőr ség alapos razziát tartott a kör­nyéken, de Tomsik elmenekült, még mielőtt a razzia megkezdődött volna. A csendőrök ezért autóba ültek és a közeli Horny-Boryba mentek, ahol az erdőszélen Tomsiknak Adolf nevű bátyja lakik. Körülfog­ták házát s azután behatoltak. Tomsik Adolf tagadta, hogy az utóbbi időben látta volna fivérét, de a csendőrök nem adtak hitelt sza­vának és átkutatták a házat. A srénapadláson egy kabátot találtak, amelynek zsebében nagy darab friss, puha kenyér volt. Erre megparancsolták Tomsik Adolfnak, hogy rakja át a szénát. Alig kezdte Vomsik Adolf a szénát átrakni, a csendőrök megpillantottak valakit a szénában. Ez azonban nem akart előbujni, csak ami­kor harmadszori felszólítás után azzal fenye­gették meg, hogy rálőnek, került elő a keresett Tomiik Jártas. Rögtön azzal kezdte, hogy csak azért adja meg magát, mert hat csendőr van jelen. „Ha kevesebben tennétek, nem kerülnék kezetekbe — modotta és eldobta élesen töltött revolve­rét. Tomsikot megkötözték és elvitték Veiké Meziricibe. A szénában a csendőrök hatalmas zsákot találtak, amelyben különböző, lopásokból eredő tárgyak voltak. A zsák már elő volt készítve a postai feladásra s a következő cim állott rajta: „Lavroviaa Margit kisasszony, Volóc, Rii- szinszkó-“ Amidőn Tomsikot a oaendőrsön átkutatták, konwwmsta pártigazolványt találtak nála, amelyben agy kioktatás is volt, hagy a kedveséi is s ennek apját, akinél értéktárgyak egy részét rendes kommunista miképpen viselkedjék a polgári bíróság előtt. Megállapítást nyert, hogy Tomsik szovjetfutár volt és egy ideig SiovjetoroSz- országban élt. Amidőn a csendőrök hozzáláttak Tomsik va­lamennyi rablásának és lopásának kikutatá­sához, váratlan akadályok merültek föl. Tom­sik csak néhány bűntettet ismert be, amelye­ket még az augusztusban elfogott Ponzar Henrik villanyszerelővel követett -el. A többi bünttetet csak akkor ismerte be, ha kétség­telenül rábizonyították. Mivel azonban meg­állapították, hogy Tomsiknak bűntársa volt, eziránt kezdtek érdeklődni. Tomsik először egy Zemlik János nevű brünni embert vá­dolt meg, akiről azonban kiderült, hogy tel­jesen becsületes ember. Tomsik bosszúból akarta belekeverni ügyébe. Az­után egy brünni rendörfelügyelő fiát vá­dolta meg, de ez a hamis vád is kiderült. Végül is Tomsik kijelentette, hogy nem árulja el bűntársát, mert ez ellenkezne kommunista elveivel. A csendőrök egyike leutazott Volócra Lavro- vics Margitoz, akinek címére Tomsik a cso­magot fel akarta adni. A házkutatásnál számos értéktárgyat ta­láltak, amelyek a Tomsik által elkövetett betöré­sekből származnak. Mivel megállapítást nyert, hogy Lavroviás Margit és apja számos értéket már eladott, mindkettőjüket letartóztatták. xx Farkas Béla, a neves prámás, va&árnap- tól naponta a Nizza-kávéház szuterén étter­mében muzsikál elsőrangú zenekarával. Tánc és hangulat, ízletes konyha, nyitott bo­rok, sör, olcsó áriák. Belépődíj nincs. Figyel­mes kiszolgálásról kezeskedik Kamensky Rudolf tulajdonos. Kezdet© 8 órakor. I kínai szeiyeii Mandzsúria eüentélSását London, október 2. Mandzsúriából érke­zett jelentések szerint Mukden közelében a kiinai és a japán csapatok újból összeütköz­tek. Egy eddig ellenőrizhetetlen hir ugv tud­ja, hogy Kína fiatal excsászárja elhagyta in­ternálás! helyét és a mandzsuriai szabadság- mozgalom élére állt. Három mandzsuriai tartomány máris hozzá csatlakozott és nyíl­tan Csangszuliang uralma ellen foglalt állást. — MUDr. G. GÜTTLIEB GIZELLA fogor­vosi rendelését Prágában, VII, Letenské nám, 9, megkezdte. Rendel: 8^—12 és 2—5-ig. — Á Magyar Nemzeti Bank nem jegyzi az osztrák schillinget. Budapesti szerkesztősé­günk telefonálja: A Magyar Nemzeti Bank ma nem jegyezte az osztrák schillinget azzal az indokolással, hogy Ausztriában a korlátolt valutaforgalom óta a megtűrt yalutamagán- forgalombau az idegen pénznemek árfolya­mai rendkívül nagy áringadozásnak vannak alávetve és érért a soMHing árfolyama reáli­san nem állapítható meg. A Magyar Nemzeti Bank csupán a bécsi kifizetés árfolyamált je­gyezte. — Gyermekhalállal végződött kukoricasii- tés. Pelsőcről jelentik: Borzalmas szerencsét­lenség színhelye volt vasárnap este a Pelsőc tőszomszédságában fekvő Horka község. Csu- pori Juliannák hatéves horkai leányka este­felé, amikor szülei nem voltak odahaza, tüzet rakott az udvaron és kukoricát akart sütni. A tűzrakás nagyszerűen sikerült és a kukorica már sülni kezdett, amikor a szél hirtelen szétvitte a lángokat és a tűz közelében forgo­lódó kiselány ruhájába kapott. A megrémült gyermek égő fáklyaként futkosott magatehe- tetlenül ide-oda az udvaron s mire segítség érkezett, a gyermekről úgyszólván teljesen leégett a ruha és borzalmas sérüléseibe más­napra kiszenvedett. A rimaszombati kerületi bíróság vizsgálóbirája tegnap szállt ki a hely­színére a vizsgálat megejtése céljából. x\ gon­datlan szülők ellen megindult az eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents