Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-28 / 246. (2763.) szám

6

towxsu-Mag^^htiu^

1931 október 28, szerda.

Mindenütt beszélnek

az előkelő budapesti Bristol szálló olcsó árairól.

Szobák (a fekvéstől függően) kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók.

Dunai szobák kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos áron.

I Bristol menü 2 pengő 40 fillér.

Mindennap ötórai tea és tánc, Kávéházi árak.

Vacsora rendes polgári árakon. Tánc.

Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények.

Bristol Szói!

Budapest — Dunapart.

felszólítja, hogy üljön le és pihenje ki magát. Amikor a tanú valamennyire magához tér, suttogó hangon mondja el, ami a szivén fekszik: „Hosszú idó'n át vezetője vagyok a tuberkulózis leküzdésén fáradozó szociális intézménynek. A tuberkulózis kutatása és a pusztító kór elleni védekezés terén számos tapasztalatot szereztem, amelyeket igy összegezhetnék: utópisztikusnak tartom azt a hitet, amely szerint a tuberkulózis pusztításainak megszűnését a nagytömegek szociális helyzetének változásától vagy a tuberkulózisban szenvedő betegek belátásától lehetne várni. Ennek a rettenetes kórnak a leküzdésére fel kell használnunk szerintem az orvostudomány minden lehetséges eszközét, a gyógyszeres gyógyítást is. Először 1927-ben hallottam egy előadást a Calmette-féle eljárásról. Nagyon jól visszaem- lékszem, mennyire megragadták figyelmemet Calmette tanár okos gondolatai és mennyire helyesnek éreztem az ő teóriáját. A lübecki egészségügyi hivatal 1929-ben foglalkozott első Ízben a Calmette- féle eljárás bevezetésének kérdésével és ezen az ülésen én is jelen voltam. Felelősség mindössze annyiban terhel, hogy a Calmette-oltásokat nem vezették volna be, ha én elleneztem volna.

A tárgyalás tart.

—------- ■!■!! r«rni'» nm»i ------—

A közmunkaögyi miniszter az elbocsátott aknaszlatinai sstiányamisnlássk ügyéről

Prága, október 27. Hokky Károly, a ruezin- ezkói magyarság országos keresztényszocialista párti képviselőjének és képviselőtársainak az aknaszlatinai sóbányamunkások tömeges elbocsátása tárgyában beadott interpellációjára Dostá- lek közmunkaügyi miniszter most az alábbi választ adta:

„A kb. 300 Slatinské Dolyi- sóbányamunkás elbocsátásáról felvett 1924. november 12-i jegyzőkönyv értelmében a közmunkaügyi minisztérium nemcsak a munkásszervezetekkel, t. i. a Csehszlovák köztársasági bányászok szövetségével (Svaz horniku v CSR.), a Chémiai szakmák alkalmazottainak prágai uniójával (Unie za- mestnancu lucebnich odboru v Praze) és a Csehszl. köztársasági nemzetközi összakszervezeti szövetséggel (Mezinárodni vseodborovy svaz v CSR.) tárgyalt, hanem tárgyalást folytatott az egész bányalegénység által választott munkásbizalmi testület képviselőivel is s igy az interpelláció amaz állítása, hogy a munkások elbocsátását érintő tárgyalásokon csupán a szervezetek képviselői vettek részt, helytelen.

Az elbocsátott munkásoknak a megállapodáshoz képest végkielégítés ciánén 14 napi munkabér, továbbá egyszeri (a kereseti fokozathoz mért )segé]y g utólag az 1924. október 28-ra szóló bérkárpótlás fizettetett ki; ezenfelül a nős munkások 100—100 korona egyszeri pótlékot kaptak.

Ezen megállapodások után a munkásszerveze- tek képviselői, valamint a bizalmi testület képviselői is a tárgyalások eredményét tudomásul vették.

A fentidézett jegyzőkönyv szerint a munkába, ha annak szüksége beáll, elsősorban ama munkások veendők fel, akik az 1924/1925-i létszám- apasztás alkalmával elbocsáttattak. Az elbocsátott munkások ez okból az építési vállalkozók által végzett bányaépitkezéseknél mint szezonmunkások előjoggal alkalmaztatnak. Bányamunkára és műhelyekbe ezidőszerint újabb munkásokat felfogadni nem lehet, minthogy a személyzet létszáma a szükségletnek megfelel, s az 1922. évi 404. sz. törvény értelmében kereskedelmi elvek alapján vezetendő. Slatinské Doly-i állami sóbányák üzemi viszonyai nem engedik, hogy a munkásszemélyzet a többi állami bánya- és kohóiizemre súlyosan ránehezedő általános termelési keresleti válságra való tekintettel feleslegesem ezaporittaeflók .

Amanullah két volt tisztje kémkedés gyanúja alatt az bíróság előtt

Két voít osztrák katonatiszt kalandos pályafutása

Az egyik vádlott beismerte bűnösségét

Olmütz, október 27. Hétfőn délután kezdte meg az olmützi kerületi bíróság két volt osztrák tiszt: Ribitschka Emil 36 éves janovitzi és Schreiner Jakab sternbergi lakosok kémkedési ügyének tárgyalását. A tárgyaláson, amely nyilvános volt,

megjelent az osztrák konzul is és élénk figyelemmel kisérte a tárgyalás lefolyását.

A két vádlott valamikor aktív tiszt volt az osztrák-magyar hadseregben s a világháború folyamán mindketten orosz fogságba estek. A fogolytáborból

Afganisztánba menekültek, ahol Amanullah

király szolgálatába állottak.

1920-ban visszatértek a csehszlovák köztársaságba. Visszatérésük után útjaik szétváltak s csak 1927-ben találkoztak ismét Prágában, ahol megegyeztek, hogy

Berlinbe utaznak az akkor éppen ott tartózkodó Amanullah meglátogatására.

A király fogadta őket és anyagi segítséget helyezett nekik kilátásba. Ribitschka erre Perzsiába utazott, ahonnan néhány levelet irt Schreinernek. Schreiner azután sokáig nem hallott róla, mig aztán 1930-ban Ribitschka őt Bécsbe hívta.

Ott azután Schreiner megtudta, hogy bajtársa a Heimwehr titkára és sajtóreferense lett. Ribitschka fölszólította Sohreinert, nevezzen meg néhány bizalmi férfit, akik

Olmiitzből és Pilsenből különböző híreket juttathatnának hozzá.

Mivel Schreiner látta, hogy kémkedésről van szó, nem tett kötelező Ígéretet. Január végén

Schreiner újabb levelet kapott barátjától a bécsi találkozóra való hivatkozással s meghívta újabb randevúra.

Később Ribitschka újból fölszólította, hogy különböző információkat adjon neki a csehszlovák hadseregről. Schreiner

véletlenül irodája asztalán felejtette a levelet

s Kurt Fabritz nevű társa, abban a hiszemben, bogy üzleti levélről van szó, elolvasta. Később Schreiner megmagyarázta neki, hogy miről van szó s Bécsbe küldte társát Ribitschkához. Fab- ritz azonban ezt elutasította. Az esetről azonban

említést tett nővérének, Karger Józsefnénak,

aki úgy március közepe táján az esetet fölfedte a sternbergi csendőreégen. A csend őrőrmester tanácsára azután Fabritz levelet irt Ribitschká- nak és

találkozóra hívta Sternbergbe.

Ribitschka valóban elment Sternbergbe, de amikor észrevette, hogy nyomoznak utána, el akart szökni Ausztriába.

Azonban március 27-én Lundenburgban. a pályaudvaron elfogták. Sohreinert is letartóztatták s mindkettőjüket beszállították az olmützi kerületi bíróság fogházába.

A tegnapi tárgyaláson Ribitschka beismerte, hogy kémtevékenységet folytatott,

hogy összeköttetésben állott különböző hírszerző szervezetekkel és hogy Csehszlovákiában cinkosokat keresett. A tárgyalást azután további tanuk kihallgatása céljából elhalasztották.

HoferAndrás adjutánsának,

Mutter KereszíélyJózsef íiroli

hősnek a fia Pozsonyban elhunyt

Történelmi sírfelirat mondja el a tiroli szabadsághős élettörténetét, érdemest és sorsát — Voralberg népe ma is szeretetteljes kegyelettel őrzi Müller Kereszíély emlékét

Pozsony, október 27. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Müller Ottó 73 éves nyugalmazott vasúti főfelügyelő vasárnap Pozsonyban hosz- szas szenvedés után meghalt Tolstojuicca 10-es számú lakásán. Egyszerű, szürke napi hir, amelyet az újságolvasó közönség fásultan fut végig a napihirek rovatában. A riporternek azonban megakadt a szeme ezen a kis hirecskén. Ki volt Müller Ottó 73 éves nyugalmazott vasúti főfelügyelő?

Fia volt Müller Keresztély Józsefnek, egy Pozsonyban

1851-ben elhweyt őrnagynak, Hofer András. a tiroli sz>abadsághös adjutánsának,

akit — mint ismeretes a történelemből — Mantuában kivégeztek.

Müller őrnagy a császári tiroli lövészezrednek volt a bátor katonája és a voralbergi föl- kelők parancsnoka. Mint apjának egyetlen fia önként jelentkezett katonának és alvadászi rangtól egészen az őrnagyságig vitte. Részt vett a napóleoni idők valamennyi ütközetében mint Hofer András szárnysegédtisztje. Különösen nevezetes volt életében az 1809. május 18-iki nap, amikor is Hohenemsnél

a jóval erősebb franciákat több órás harc után visszavonulásra kény szeritette, az ország határáig üldözte és, egész Voralber- get megtisztította az ellenségtől.

Emiatt a később kibocsátott általános amnesztiában (1809 augusztusban) Müller Keresztély Józsefet nem is részesítették a franciák, hanem külön kiadták a parancsot, hogy ahol Müller Keresztély Józsefet elfogják, 24 óra

múlva ki kell végezni. E kiadott parancs dacára Müllernek

sikerült az ellenséges állások között Komáromot elérnie, amelynek azután teljhatalmú parancsnoka lett.

A császár kedvence lett és különös küldetésben Angliába kerül, amelyért 30.000 font sterling jutalmat kap. Hazatérése után családi tűzhelyét szétdulva találja, de a kapott jutalommal nagykereskedést rendez be magának Bécsben, majd Pozsonyba költözik, ahol 20 év múlva — 1851 május 5-én meghalt.

A pozsonyi Szent András temetőben nyu- gossza örök álmát egy családi mauzóleumban Müller Keresztély József, a nagy idők szabadsághőse. A nagykapu bejáratától balra van ez a kis szerény mazuoleum, amelynek oromzatán egy .festmény, alatta szivalaku keretben a németnyelvű szöveg.

A sírban már hatan feküsznek, Müller Keresztély József hozzátartozói. Most oda kerül a vasárnap elhunyt fia is.

Hogy a voralbergi nép még ma is gondol idegenben elhunyt szabadsághősére, mutatja az, hogy pár héttel ezelőtt

a voralbergi tartomány gyűl és kérdést intézett a pozsonyi római katolikus temetkezési intézethez, mint a Szent András temető gondnokságához, hogy milyen állapotban van Müller Keresztély József mauzóleuma,

mert nemcsak restauráltatni akarja azt, hanem a voralbergi nép akaratához híven ezentúl a karbantartását is vállalja. R. J.

— Kitüntető elismerés. Késmárkról jelentik: I A júniustól szeptember végéig Pardubitzban megtartott sportkiállitóson, amely a legnagyobbak egyike volt ezen a vidéken és ebben a szakmában, a Szlovenszkói Vadászati Védegylettel együtt a Kárpátegyesület is kiállított poprádi múzeumából értékes gyűjteményeket. A/, 1926. évi vadászkiállitás óta a poprádi múzeum díszét képező bárom hatalmas dioráma közül az egyesület Pardubitzban kiállította „A Zerge" cimii diorámáját, amelynek pompás 'hátteréül Kőszeghy Winkler Elemér muzoumigaz- gató festette meg a Magas Tátra havas láncolatát, a Sirokáról tekintve. Egy második diorámáját, az egyesület Pardubitzban állította ösz- szo „A medve" címmel. Az előtérben sziklás erdőben hatalmas barna medve áU és az őt

I megállító tacskókopó felé fordul, mig a háttérben a Feketeviz völgyének hatalmas zárlata, fölötte a Bélái mészhavasok ormai magas!a-nak. Ez Jurán László erdőmérnök, festőnk alkotása. Ezenkívül a Kárpátegyesület a kiállításon több állatcsoporttal és egy páratlan érdékésségű vadorzófegyvergyüjteinénnyel szerepelt. A napokban a Kárpátegyesület . átiratot kapott a parduhitzi kiállítás rendezőségétől, amelyben az meleg köszönetét fejezi ki a múzeumnak a. kiállítás sikere érdekében kifejtett közreműködéséért és értesíti, hogy a bírálóbizottság a Kárpáti múzeumot a kiállítási aranyéremmel tüntette ki.

W Beküldte már a keresztrejtvény megfejtését? Siessen, hogy résztvebessen a sorsolásban. Gyönyörű illatszer kazettát nyerhet.

— IZÜLETI KÖSZVÉNYROHAMOK esetén

a csomós lerakodások kiválasztására legalkalmasabb a pöstyéni gyógyiszappal való házi- kura. Kész iszapkompresszek és kockák kaphat tók: minden gyógyszertárban.

_____________

Hir

ek_.

VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelor* szágba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hir!ap“ pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu ucca 17. II. (Central-passage) Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai ki- adóhivatal: Prága II„ Panská ni. 12„ III. em. eszközöl.

*

POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Telefon 27 87. Lőrinckapu-ucca 17.

(Central-passage)

KASSAI szerkesztőség é9 kiadóhivatal:

Telefon 495. Fő-ucca 69.. I. em. jobbra.

NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Method-tér 1

UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Váralja-ucca 7/2.

Lapunk legközelebbi száma — a közbeeső

állami ünnep miatt — október 30-án (Prágában csütörtökön este, Szlovenszkón pénteken

délelőtt) jelenik meg.

— Halálozások. Október 26-án temették el Vicsápapátiban a szomszédos magyar falvak népének nagy részvétele melett Kuna Pál zsérei plébánost. A temetési gyászszertartást tizennégy pap jelenlétében Szmida Kálmán nyitrai prépost-kanonok végezte nagy segédlettel. A sirnál ugyancsak Szmida prépost búcsúztatta könnyekig* megható 'beszédben a lankadatlan szorgalmú és nagy népszerüeégü lelkipásztort, aki két szlovák községben való káplánoskodás után 24 évig működött a zsérei magyar nép között. A magyar tanítóság nevében Lencz György egerezegi tanító mondott a sirja fölött búcsúztatót. — özv. Joob-Fancsali Marcellné szül. Szent-Ivány Mária életének 75-ik évében hosszas és kínos betegség után Pórszéken elhunyt. Temetése kedden délután ment végbe, amikor a római katolikus egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezték a pórszéki ősi családi sirkertben. A nagyasszony halála mély gyászba borította nővérét, özv. Andaházv Gézáné szül. Szent-Ivány Karolinát-, gyermekeit: özv. dr. Dobay Józsefné szül. Joób-Fan- csali Bertát, Tomassek Miklósné szül. Joób- Fancsali Máriát, Joób-Fancsali Miklóst, és rokonságát: Szentgály Gyözőné szül. Dobay Katót, Dobay György dr.-t, Dobay Ferencet, Tomassek Edgár dr.-t, Ubbens Martinná szül. Tomassek Évát, Andaházy Gizellát és Ilonát, Arady Istvánná szül. Baán Annát, Baán Janit, Kállay Elemérné szül. Dobay Ilmát és Szent- Ivány Ferencet.

— A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Zsolnáról. A Prágai Magyar Hírlap egyik belső munkatársát kiküldte Zsolnára, hogy ott tanulmány tárgyává tegye a várospolitikai, gazdasági, társadalmi és kulturáilis életet. Munka társunk Szlovén szkónak e fontos városáról hosszabb cikksorozatot ir. Az érdekes cikksorozat közlését legközelebbi számunkban kezdjük meg.

— Varga Imre lelkészi beiktatása Rimaszombatban. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Varga Imre volt munkácsi segédlelüészi', a rimaszombati református egyház mr választott második-lelkészét vasárnap déie.üít ünnepi istentisztelet keretében iktatta be százakra menő közönség jelenlétében papi hivatalába Ablonczy Pál hányái lelkész, helyettes esperes és Boross Zoltán egyházmegyei tanácsbiró a gömöri református egyházmegye megbízásából. A beiktatási ünnepségen az egyházkerület, az egyházmegye és a losonci református teológia hivatalos képviselőin kiviil a rimaszombati református egyház presbitériuma teljes számban megjelent és képviseltették magukat azonkívül az ösz- szek vallásfelekezetek is. A leánykori tagok által virágdíszbe öltöztetett urasztalánál Ablonczy Pál helyettes-esperes magasszárnya- lásu beszédet intézett a boldogult Simon Mihály örökébe lépő uj lelkipásztorhoz, majd a beiktatás megtörténte után Varga Imre mondotta el mélyhat ás u beköszöntő beszédét. A beköszöntő beszéd után az egyes deputá- ciók köszöntötték Varga Imrét, aki megha- tottan köszönte meg a bizalmat. A beiktatást a Tátra-szálló emeleti termében 90 teritékü bankett követte, amelyen számos pohárkor szöntő hangzott el.

— Magyar Sándor óceánrepülő Budapesten házasságot kötött. Budapesti szerkeeBtőségttak telefonálja: Magyar Sándor óceánrepülő ma délelőtt házasságot kötött Puskás Gizellával, ifjabb San te 111 György vivómester elvált feleségével. Ax óceánrepülő még Newyorkbnn ismerkedett meg Santelli- névnl. Az eljegyzés közvetlenül az óceánrepülés után Budapestéin történt meg.

168 legyezze meg! =

Elsőrendű bútort nagy választék-ban,

kényelmes feltételek mellett csak a

Bútorkereskedelmi r. t-nál, P&xsomy, ZöldltOba U. 5. vásárolhat