Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-24 / 243. (2760.) szám
TOW<M-MAGfcAR-Hna»An ^931^^W6b^^^srombat Füssy Kálmán felszólalása a szenátusban a gyakori lapelkobzások dolgában 1 szenátus gSnifesise a parlamenti napló szokásos cenzúrázása soríii semmit isin tiriit Füssy Kálmán szenátor beszédéből Prága, október 2S. Jeten tettük röviden, hogy Füssy Kálmáni magyar nemzeti párti szenátor a szenátus kedd esti ülésén fölszólalt a kor mán y expozék fölötti vitában s beszédében a cenzuragyakorlattal foglalkozott. A beszédet, melynek elhangzásakor többek közölt S'lávik belügyminiszter is jelen volt a szenátus termében, technikai okokból csak mai. számunkban ismertethetjük, mert meg keltett várnunk a szenátus elnökségének a házszabályok értelmében megejtendő szokásos cenzúráját, mellyel a házelnökség a parlamenti naplót fölülbírálja. A szenátus elnöksége Füssy beszédében semmi töríEést nem eszközölt. A beszédet a szenátus n-alpn':■ -lapján az alább i akb an kö zöljüJk: Füssy ssüitir beszéde A miniszterelnök és a pénzügyminiszter urnák a köztársaság gazdasági és pénzügyi helyzetéről mondott dicsőítő szavai — kezdte a szónok — eszembe juttatják az egyszeri gazdát, aki a monda szerint, mikor fogytán volt szénája, a marháinak zöld szemüvegeket csináltatott, hogy az ökör, a tehén, a ló zöldnek, tehát fűnek, vagy szénának nézze az avas alomszalmát, amit jobb takarmány hiányában kénytelen volt a gazda eléje tenni. A remény és a vak bizalom zöidszinü szemüvegével járhatta be ennek a köztársaságnak hegyeit, völgyeit, síkságait, hivatalait, ipari munkahelyeit, a gazdaságokat a pénzügyiminiszter ur és a miniszterelnök ur is, amikor az évi beszámoló beszédéire készült s így nem látta a nyomort, a bajt, az Ínségét, a pé u zteteu ségetPedig, hogy milyen helytelenül tesz ez a két kónnányférriu, amikor a való helyzetet a zöld szemüvegen át nem akarja észrevenni, arról nagyon sokat lehetne beszélni. A sok beszéd helyett, amit el keltene mondani, én egyszerűen azt ajánlanám, hogy a felelős kormány tényezők beszédre, beszámolóra készülten, kérjék be az ügyészségektől az elkobzott cseh, szlovák, német és magyarnyelvű napilapokat s akkor ott egyrészt meglátnák az étet valödi képéi, másrészt azt is tapasztalhatják, hogy milyen közismert tények nyil- vánosságraíhozatálától félti az ügyész ur ennek a köztársaságnak a biztonságát. Különösen a pénzügyi és gazdasági cenzúra gyakorlatára gondolok, amelyre a Ceské Slovo, tehát egy koalíciós párt lapja csak a minap állapította meg, hogy az ügyész ur feje zavarodni kezd.. Kérdem, — és nagyon szeretnék megnyugtató választ kapni akár az igazságügyi minisztertől, akár a miniszterelnök úrtól, — hogy tényleg a vak bizalommal kell eltelnünk-e akkor, amikor a cenzor ur néhány hét előtt, az állaimpapíroknak a prágai tőzsdén 1.5—20 ponttal való hirtelen zuhanása idején a Prágai Magyar Hírlapnak tőzsdei rovatában elkobozta azt a címet, hogy „Nagy esés a prágai értéktőzsdén az állampapírokban"? Nagyon szeretnék megnyugtató választ kapni arra a kérdésre, hogy miért tilos egy közismert tőzsdei eseménynek a leközlése? Az én egyszerű eszem szerint vagy valóban olyan kitűnő a köztársaság gazdasági és pénzügyi helyzete, amilyennek a miniszter urak a múlt napokban festették s akkor nem kell félte- niök a köztársaságot egy újsághírtől, vagy pedig a miniszter uraik költeményeket adtak elő, akkor meg arz újsághír elmének az elkobzása amúgy sem menti meg a. köztársaságot a bajoktól. Ennek kapcsán kénytelen vagyok rámutatni a Prágai Magyar Hírlap egy másik, legutóbbi elkobzására. Az említett lap vasárnapi vezércikke azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Szlovénszkónak milyen részesedés jut a legújabb, 1932. évi állami költségvetésben. A cikk a költségvetéstervezet bírálata — éspedig megállapíthatjuk, hogy nagyon is enyhe bírálata. A Ceské Slovo szerint zavaros fejű cenzor ur mégis szükségesnél: tartotta az alábbi részek elkobzását: Megjegyzem, hogy eszem ágában sincs immunizálni az elkobzott cikket, egyrészt mert jól tudom, hogy a Tisztelt Szenátus elnöksége is érthetetlen okokból gyakrabban éli törvényhozói megnyilatkozások megcerizurálásának jogával, másrészt mert csak be akarom önöknek mutatni, hogy hová süllyedtünk, hogy mit nem szabad már a sajtó nyilvánossága utján szóvá tenni. Kénytelen vagyok kétfíégbevormi annak a cenzornak a szellemi képességeit, aki az alább felolvasandó hírlapi írást u köztársaság békéjére, gazdasági biztonságára veszélyesnek tartja: Az elkobzott cikk a következő: „Hogyan képzeli a pénzügyi kormányzat, hogy a köztársaság gazdaságában, az adóalanyok teherbírásában fedezetet találhat a bevételi előirányzat 9-323 milliójára, amikor már 1930-ban SCO millióval esett az adóbevétel, illetve 4.719 millióra tornyosodon föl az adóhátralék? Ki van olyan optimista ebben a köztársaságban, aki az álmoskönyv irénybevétele nélkül meg tudná találni a? adófizető po'gárságra váró terhek és a teherbírás között az egyensúlyt és! hol van az a pénzügyi fantaszta, aki a kér-j telhetetlen adóbehajtási rendszerben még uj fokozatokat találhatna? A légállamalkotóbbnak approbált csehszlovák agrárpárt egyik oszlopa, Stanek állapította meg, hogy a katasztrófáiisan rossz termés következtében Csehszlovákia mezőgazdasága másfél milliárddai szegényedett. A gazdák teherbírásának keresztmetszetét ezzel már megkaptuk. S ha ehhez hozzávesszük az ínséges agrikultura elemi megsegítésének állami terheit, nemkülönben azt az egyszerű tényt, hogy a termésben mutatkozó hiányt a külkereskedelmi mérlegben ekvivalens behozatali tétel fogja fedezni: akkor az állam mérlege az agrikul- turával készen áll. Ezt. a hiányt, hiába vagyunk ipari állam, az ipari termeléssel sem tudjuk ellensúlyozni, mert hiszen magának az iparnak is 13 százalékkal csökkent a produkciója, tehát ugyanennyivel kevesebb a teherbírása. Azzal, hogy maga a pénzügyminiszter a szokásos tételen felül a munkanélküliek segélyezésére még költségvetésen kívül 300 milliós hitel igénybevételével számol, az ipari termelés további fejlődébe tekintetében maga a pénzügyminiszter megadta a prognózist. A kereskedelem? A szlovenszkói pultokban nehezen találcdik már a garas is s a prágai uccán is megjelent az eddig ismeretlen kép: az üres üzlete ajtajában sütkérező kereskedő. A vásárlóképesség a fagyponthoz közeledik. És ha az általános válság szimptomáihoz hozzászámítjuk még azt a két és félmilliárdos tételt, amelyet Fritz Jelűnek mutat ki a déli szomszédokkal való kereskedelem hiányzó küntlevőségeként s amelynek távolléte a forgótőke zavarait és hiányait még fokozza: itt is olyan prognózist kapunk, amely semmiesetre sem fedi Trapl költségvetési optimizmusát. A vérét vesztett kisipar már rég megszűnt a teherviselésben komoly tényező lenni. És a gazdasági struktúra eltolódásaira s az egész bizonytalan helyzetre legjel- lernzőb, hogy a hitelélet terén úgy a mezőgazdaság, mint az ipari termelés elvesz-1 telte régi bonitását, a kereskedelemről nem is beszélve s nagy rangemelkedéshez jutott — horribiíe dictu — a fogyasztó: a fixfizetéseis hivatalnok, akit ma legtöbb biztonságot nyújtó kliensként üdvözölnek és szolgálnak ki a bankok. Ez a fonák helyzet, amikor a normális hiteléletben a legutolsó sorba szorult és kelletlenül, holmi szívességi váltókkal kezelt improduktív fogyasztó bonitása eléberukkolhat a produktív hitelnek, többet mond a gazdasági teóriák tömegénél. Trapl mindezek dacára aktív mérleggel számol, sőt még attól az olcsó eszköztől sem riad vissza, hogy amolyan kispolgári megnyugtatásként ellátja költségvetését egy négy és félmilliós aktívum dekorációjával. 1930-ban is talákoztunk már hasonló papirosdekoráoiöval, abban a költségvetésben is kecsegtetett némi aktivum s mi lett a vége: 600 milliós deficit a zárszámadásban. Ez az aktvium éppéu annyira reális, mint amennyire reális a fői milliárdos csökkentés. Már a választás napjaiban rámutattunk, hogy ez a csökkentés csak látszólagos s a dolgok mélyén az az igazság búvik meg, hogy a költségvetés valójában tetemesen megnövekedett a pénz vásárló erejének mtegnövekedése következtében. Rámutattunk arra, hogy a kilenc milliárdot meghaladó költségvetésből körülbelül 50 százalék dologi kiadásokra esik. A régi költségvetési egyensúly tehát csakis olyképpen volna elképzelhető, hogyha a dologi kiadások tétele az árcsökkenésnek megfelelően legalábbis ötnegyed milliárddai kevesbednék. Azóta még precízebb számadatok állanak rendelkezésünkre. Megállapitást nyert, hogy a múlt évhez képest a nagykereskedelmi árak 9 százalékkal estek, a termelés pedig 13 százalékkal süllyedt. így egy 22 százalékos büdzsécsökkentés csupán a tavalyi teherstandardot tartaná fenn. Minthogy azonban Trapl költségvetése csupán öt százalékos csökkentést tartalmaz, tehát valójában 17 százalékos tekertöbbletet jelent az adóalapyok összeségére. Ez a név- leg legalacsonyabb büdzsé — állapítja meg egy kitűnő német közgazdász — vásárló erő tekintetében a legnagyobb és legsúlyosabb. Értéke 2.3 milliárddai, tehát egyharmaddal nagyobb, mint az 1928-as költségvetés volt, vagyis azoktól, akik fizetni fogják, azt követeli, hegy egy harmaddal többet dolgozzanak az állam számára, mint 1928-ban.“ Tisztelt Hölgyeim és Uraim! — folytatta beszédét Füssy szenátor. — Az elkobzott cikk első megállapítása, hogy az adóbevétel nem csökken, hanem rohamosan esik. Kérdem, hogy van-e erről tudomása a miniszter uraknak? Ha nincs, úgy figyelmükbe ajánlom a ve&érpénzügyigazgatőságok hivatalos havi jelentéseit, olvassák azokat el s akkor bizony megvakarják majd a fülük tövét, hogy még- ií csak nagy gond lesz a jövő évi adók behajtása. Vagy Stanek képviselő ur, a cseh agrárpárt egyik erőssége nem mondott volna igazat, hogy a köztársasági mezőgazdaság másfél milliárddai lett szegényebb? Én csak attól tartok, hogy tulalaosonyan becsülte a lesze- génvedést, mert talán Ő nem ismeri a mi szlovenszkói és ruszinszkói mezőgazdaságunk koldusbotra jutását. Hát a gyáripar, a kisipar, a kereskedelem vigasztalan helyzetét nem ismernék a kormányfőrfiak? Talán valótlan dolgokat irt a cikk? Én azt ajánlom az igazságügyi miniszter urnák, hogy cenzorait küldje ki egy kis tanulmányútra Szlovenszkő- ba és Ruszinszkóba s akkor talán emberségesebb álláspontot fognak e1 foglal ni a nyomor szószólóinak megnyilatkozásaival szemben. Vagy talán azt fájt a cenzor urnák, hogy a cikk irő megállapította, hogy a fitfizetéses beam- ter ma a legerősebb közgazdasági tényező? Nem irigyeljük a hivatalnok sorsát sem, azonban mégis csak az a való igaz. hogy ma a hónap eteején csak a beamter lát pénzt s tőle a kereskedőhöz, a kereskedőtől pedig az adóvégrehajtóhoz vándorol a pénzmag. Vagyis a pénz körútja ma nagyon kis területre szorítkozik. Ami pedig végül a költségvetés aktívumának bírálatát illeti, A— hát engedték meg — nagyon közönséges képmutatás aktívummal dicsekedni ott, ahol már szintén egymásután kell hajszolni az újabb és újabb államkölcsönöket a folyó kiadások fedezésére. Az igazságügyi miniszter ur a cenzúra miatt beadott interpellációnkat nagyon kényelmesen és egyszerűen intézi el: az elkobzott lap az elkobzás ellen felebbezzen. Köszönjük a tanácsot, azonban nagyon kérném az igazságügyi miniszter urat, volna szives egy kis statisztikát összeállítani, hogy a bíróságok mennyi esetben adtak helyt a feleb- bezésnek? Tízezer eset bői egyszer. Engedjék még, de mégis csak hallatlan dolog, hogy gy politikai napilap ne bírálhassa meg a költségvetés tervezetét, ami tulajdonképpen törvényjavaslat. A cenzúra mai gyakorlata csak azt bizonyltja, hogy a kormány teljesen tanácstalan az egyre tornyosuló gazdasági gondok közepette. Ezt a megállapításomat egy másik körülménnyel is igazolhatom. Hát nem a teljes tanácstalanságot árulja el az a gyakorlat, amelyet a kórmány jelenleg a gabonabehozatallal folytat? Nagy bajok a Így a nagy gazdasági bajok idején a lelkek megbékélése szükséges, nem pedig a kedélyek felkorbá- csolása. Már pedig a kormány a szlovenszkói kedélyeket a kétségbeesés szélére hajtja, amikcu* a gabonabehozatalt egyszerűen letiltja, ezzel tönkreteszi a szlovenszkói malomipart, újabb sok ezer munkás kezéből kiüti a mindennapi kenyeret, csak azért, hogy a prágai s általában csehországi malmoknak elég őrlenivalójuk legyen. Bár a kereskedelmi malmok és a gazdák viszonya normális időkben sok kívánnivalót hagyott, ma szomorúan kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kormány programtalansága miatt a gazdának, a kereskedelmi malom tulajdonosának és a malommunkásnak egy közös sorsa van s ez a sors a nélkülözés, a nyomor. A szomszéd államokban, de a komáromi és pozsonyi csehszlovákiai kikötőkben ezer- vagon számra áll az életet adó kenyérmag s a kormány gazdasági politikája mégis tétlenül nézi a kenyér drágulását, tétlenül nézi azt, hogy a malmok kénytelenek bezárni kapuikat s ezáltal a munkanélküliek a nélkülözők, a kinlódók, éhezők száma ismét emelkedik. Ma a termelő gazda is kénvtelen ke- nyérmagoí vásárolni s ilyen időkben az éhező munkás nem kiváncsi a pénzügyminiszter ur pénzügyi bölcselkedésére, az éhező kenyeret akar. És mert a kormány tettek helyett szép igékkel, rózsaszínű és zöld reményekkel akarja csak tartani népünket, ezért az ilyen kormánnyal szénben őszinte bizalmatlansággal viseltetem s ezt a rezsimet szavazatommal nem támogathatom, ezért a nyilatkozatok tudomásulvétele ellen fogok szavazni fejezte be beszédét Füssy szenátor. Nagyszabású akció a Tátravidék idegem* forgalmáért Késmárk, október 23. A tátraaljá közgazdasági szövetségnek Guhr Mihály dr. főorvos elnökletével működő idegenforgalmi akciója két napos beható tanácskozás során megbeszélés tárgyává tette a Tátravid'ék összes aktuális idegenforgalmi kérdéseit. A tanácskozásokon nemzetiségre való különbség nélkül réeztvettek a Tátravidék idegenforgalmi tényezői és érdekeltségei és kidolgozták azokat a javaslatokat, amelyeket az idegenforgalmi szekció illetékes helyre juttat el. A problémák közül, amelyek megoldásra várnak, a legfontosabbak a következők: A vasúti forgalom saempontjéből ezukséges lenne, hogy Budapesttel állandó közvetlen összeköttetés létesüljön Kassán át. mert a Tátra vendégeinek mintegy 45 százaléka Magyarországról jön és a hosszú ut Szobon át rendkívül megnehezíti a Tátrával a forgalmat. Szükséges lenne továbbá, hogy a tát r a alj i vasúti állomásokra körutazási jegyeket adjanak ki a Tátrába, hogy a tátrai vendégeknek, a Tátravidék nevezetességeinek látogatását megkönnyítsék és ezzel a Tátrául ja idegenforgalmát növeljék. Igló és Csorba között közvetlen motorjára- tokát kellene beállítani, valamint közvetlen kocsikat Karlstod, Marienbad. Franzensbcd és a Tátra között. Le kellene szállítani a vasúti kedvezmény ■időhatárát tiz napról öt naora és a téli sportszezón- ban három napra. Meg kellene oldani a tátrai füg- gővaeut kérdéséi. Hogy az összes európai Menetrendekben és « Popvádcm áthaladó vasúti kocsik céltábláin a Tátra is szerepelhessen, aminek rendkívüli propagaudisztikus jelentősége van, Poprád-Tátr a várossá kellene átkeresztelni Poprád város nevét. Le keiene szállítani, vagy teljesen megszűntein; az útadót olyan külföldi autóbuszok számára, melyek kiránduló tá rsasá gok a fc hoznak a Tátravidékre. A Tátravid'ék fürdőhelyeihez, amelyek vasúton el nem érhetők, a nyári szezonban állandó állami autóbusz járatokat kellene létesíteni. Az útépítési akciónak ki kellene terjednie alpin autóutak létesítésére a zöld tóhoz, a poprádi tóhoz és a sziléziai házhoz. Poprádon vámhivatalt kellene létesiteni, hogy a Tátra külföldi vendégeinek podgyéeza ott essek vámkezelés alá. Romániával, Lengyelországgal magyarországgal meg kellene szili fetni a vizűm kényszert a Tátravidék látogatói számára és el kel lene rendelni, hogy a terisiaegyesü 1 etok tagság igazolványai egyúttal határátlépési igazolványol ként is elfogadtassanak. Az állami segítség kérdő eébeu a fürd ő- é& szállód a ipart azoknak az ipar ágaknak a sorába kellene felvenni, amelyek a fennálló törvényes rendelkezések értelmében hosszú lejáratú állami kölcsönök igénybevételére jogosultak. A házadét a fürdőkben azok ezezónjellegére való tekintettel le kellene szállítani, a sportrende- zéseket a vigalmi adó lerovása alól felmenteni. Ezek a javaslatok most memorandum formáié bán eljutnak az illetékes minisztériumokhoz és hatóságokhoz, hogy azonban az elintézésüket biztosítsa, a tátraaljii közgazdasági szövetség idegenforgalmi akciója elhatározta, hogy november 21-én Poprádon idegenforgalmi napot tart, amelyre meghívja a külügyi, pénzügyi, egészség ügyi, belügyi, mezőgazdaságii kereskedelmi, vasút- ügyi és postaügyi minisztériumokat, a pozsonyi országos hivatalt, a szlovenszkói kereskedelmi'kiírna rákat, az országos képviselőtestületnek a Tátravi- űőken lakó tagjait. Salovenezkö szenátorait és képviselőit, az idegenforgalmi, turista, sport- és fürdő szövetségeket, a prágai országos Idegentorgr Imi UbAssoí A* n virosolMt Kasaitól Zsolnáig
