Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-24 / 243. (2760.) szám

^^CH-MAtöflR-HiraiAEr 1931 október 24, siómba* Trapl pénzügyminiszter beszámolt a nagy beruházási küktönök hováforditásáről A költségvetési bizottság ülése - A 150 milliós válságkölesönből 120 milliót fordítottak a munkanélküliségre Prága, október 23. A képviselőim költségve­tési bizottsága ma befejezte az általános vitát s a vita végén felszólalt Trapl pénzügyminisz­ter is, aki válaszolt a vita folyamán elhangzott kritikára. A mai vita első szónoka Mojío szlovák néppárti volt. Kifejtette, hogy már ideje volna, hogy a parlament radikálisan belenyúljon az állami gazdálkodásba, miután erre a kormány és a hivatalnoki apparátus nem hajlandó. Saj­nos a parlament keze meg van kötve és semmit sem tud a költségvetésen változtatni. A költség- vetés 4 millió koronás aktívuma nem reális szá­mítás alapján van felállítva, ez a szám nem más, mint csalétek. Helyesli, hogy a pénzügyminisz­ter leszállította a költségvetést, csakhogy ez a csökkentés nem lesz ki 900, hanem csupán 500 millió koronát. Az állam! és az uj kormányzat! testületek összkiadásai 23 milliárd koronái tesznek ki. Ez az összeg több mint a külkereskedelem teljes végösszege és a nemzeti jövedelem egy negyedét teszi ki. A lakosságnak érdeke megtudni azt, hogy ebből az összegből mennyi kerül vissza a nemzetgazdaságba, azaz állami szállítások utján és az állami tisztviselők vásárlóereje következ­tében. A szónok ezután felsorolja Szlovenszkó panaszait, s főleg az állami szállítások ügyét boncolja. Szükség van —-^úgymond, •— a köz- igazgatás reorganizálására, a minisztériumok számának csökkentésére. Jezsek cseh nemzeti demokrata elismeri, hogy súlyos idők vannak, de nem látja indokoltnak azt az óriási pesszimizmust, amely néhány szó­nok felszólalásában kifejezésre jutott- A szónok polemizál Rosche német képviselővel. Elismeri Rosche lojalitását az állammal szemben, sok más hozzá hasonló német politikus is van, de az utóbbi időben a csehek és a németek közti együttműködésnek nagyon ártott a horogke- resztesek mozgalmának erősbödése, mert a né­met lakosság többsége nem viseltetik lojálisán az állammal szemben. Ami azt a panaszt illeti, Statárium Írországban London, október 23. Az ir kormány egész Írország területére kihirdette a statáriumot mindazon bűncselekményekre, amelyek a fennálló társadalmi és államrend felforgatá­sára irányulnak. A etatáriálig bíróság Dublin­ben ülésezik és öt magasrangu katonatisztből áll. A kormány egyidejűleg feloszlatott tizen­két szervezetet, köztük a Szovjet Barátainak Egyesületét, 4 PI0NIER0H irta: imi mn Fordította: ifosőruné Réz Lola (45) Múltak a napok csendesen- Joe lassan erő­södni kezdett megint. Suttogó Szellő gondo­san ápolta a sebet. Ha elkészült a főzéssel, egész nap csak mellette ült és igyekezett bá­torítani és felvidítani Joet, nehogy türelmet­len legyen és mozogjon. Arról beszélgettek lég többnyire, mit csinálnak majd, ha szeren­csésen elérkeznek a Béke Városába. Elhatá­rozták, hogy a Henry-erödbe mennek, ahol Jóénak az ezredes munkáit ajánlott fel. Elter­vezhették, milyen házat építenek majd ma­guknak, hogyan fogják berendezni, mivel dí­szítik, hogy minél szebb és kényelmesebb legyen. — Vájjon jók lesznek-e a sóipadtarcolk Sut­togó Szellőhöz, aki szereti őket? — Szeretni és tisztelni fogják őt és testvé­rüknek nevezik —- mondta Joe. Elmesélte Suttogó Szellőnek Isaac Zane történetét, aki szintén indián lányt vett nőül. — Suttogó Szellő nagyon tudatlan — mor­mogta sóhajtva a lány. — Suttogó Szellő fiatal még és sokat, tanul­hat. De ha nem tanulnia is semmit, én mégis úgy szeretném mindig, mint most. Oh, bár csafk már indulhatnánk! Mikor kelhetek fel? — Ennyi nap múlva — mondta Suttogó Szel lő, fölemelve öt ujját­— Oh, még olyan soká kell feküdnöm? Sze­retnék indulni minél hamarább. — Hiszen azt mondta Suttogó Szellő férje, hogy itt szerelne maradni a Kedves Forrás­nál! — Igen ... De most nyugtalan vagyok Min­ői? az az éjszaka jut az eszembe, mikor elő­ször voltam itt. A hold éppen a tóra sütött e én láttam a halom tetejéről, milyen mély ott a víz... Megborzádrtam... ügy-e, itt nem érhet semmi baj? — Semmi baj — mondta Suttogó Szellő fatál kan, de körülnézett, hirtelen­hogy kevés német hivatalnok van, a szónok kije­lenti, hogy még ez is sok, mert a megmaradt német tisztviselők között is számosán vannak olyanok, akik még tizenhárom év után sem ta­nulták meg az állam nyelvét. A vita közben a bizottság ülésén megjelent Udrzsal miniszterelnök is. Jezsek felszólalása után az ülés folytatását délutánra halasztotta. Trapl beszéde A vita végén Trapl pénzügyminiszter szó- lall föl, aki fenntartja optimista álláspontját, amint ezt már expozéjában is leszögezte. Hangsúlyozta, hogy a kormány minden lehe­tőt. megtesz azirányban, hogy az ország a sa­ját erejéből küzdhesse le a -válságot. A korona helyzete szilárd és stabilitása a font krízise alatt is kitűnt Ezt a szilárdságot a jövőben is meg fogjuk őrizni. Hogyha a devizakereskedelmet most szabályozzuk, — mondotta a pénzügyminisz­ter —, tesszük ezt egyrészt azért, mert fize­tési nehézséígek mutatkoznak a külfölddel való kereskedelmi kapcsolatokban és véde­kezünk az ellen, hogy bárki is az állam érde­keire való tekintet nélkül kereskedhessen devizákkal. Bizalommal kell tekinteni a jö­vő elé. A pénzpiac helyzete nyomott, de még a legjobb gazdasági helyzetben is előfordul, hogy a pénzpiac helyzete rosszabbodott. Mindamellett teljesen helytelen, ha egye­sek azt hiszik, hogy a betéteket a pénzin­tézetekből ki kell vonni és aranyat vagy ezüst tizkoronásokat kell gyűjteni, mert ; ezzel nemcsak az államnak, hanem önma- j guknak is ártanak. Ami a költségvetést illeti, ez tisztán csak az állami gazdálkodás keretét állapítja meg és a pénzügyminiszter a költségvetés elfogadása j után további megtakarításra fog törekedni. Az eddigi megtakarítások szükségesek voltak, a további megtakarítások, pedig egyrészt azzal érhetők el, hogy a kormány már az 1931. évre Is elfogadta azt a javaslatot, amely szerint az egyes resszor- tok a kapott hiteleket teljes egészében nem meríthetik ki, azonkívül intézkedések történ­tek, hogy az 1932. évben előzetes hozzájáru­lás nélkül semmiféle túllépés nem engedélyez­hető egyetlen resszortban sem. Ami a nyugdíjazás korlátozását illeti, ez főleg azért történik, hogy jól bedolgozott és életerős emberek ne menjenek nyugalomba csak azért, hogy másoknak átengedjék helyüket. A költ­ségvetés bevételi tételeinek előirányzata az ez év első felének bevételei alapján történt, szó­val teljesen reális módon. Az adóhátralékok be­hajtása érdekében a pénzügyminiszter .inspek- torátusokat létesített, amelyek nagyszerűen be­váltak. A beruházások kiadási tételeit 107 mil­lió koronával csökkentették és elsősorban is a középületek építését szállították le a leg­kisebb mértékre. Trapl pénzügyminiszter ezután reflektált a- be­ruházási kölcsön hováforditásának a sajtóban fölhánytorgatott kérdésére. — Ha levonjuk a 8 millió koronát — mon­dotta — ami a kamatokra megy, úgy a cseh­szlovák vasutak a beruházási kölcsönből 600 mülió koronát kaptak és pedig 1930-ra 400 millió koronát, az idei beruházásokra pedig 200 millió koronát, a katonai repülőgépgyár 1 millió koronát, az állami fürdők 15 mil’ió koronát, a csehszlovák sajtóiroda 4 millió ko­ronát, az útépítési alap 347 millió koronát, az áRami kohók és bányák 20 millió koronát, a gazdasági válság enyhítésére szolgáló alap 150 millió koronát, az állami erdők és birto­kok 22 milHió koronát és a meliorációs alap 28 millió koronát kaptok. Felosztatlanul ma­radi még 56 millió korona. A 150 millió ko­ronás vá’ságalapból 120 millió koronát fordí­tottak a munkanélküliek segélyezésére, 28 millió koronát gazdasági gcpek vásárlásának támogatására, úgyhogy még 2 millió korona maradt a válsága) lap bői is. A pénzügyminiszter szisztematikusam akar gazdálkodni aima költségvetés keretén belül, amit a nemzetgyűlés elfogadott mmh vasműéin miniszter elítéli a közlekedési menepöSiutn tervét Prága, október 23. Mint már jelentettük, a forgalmi és technikai bizottság tegnapi ülé­sén Mlcoch vasutügyi miniszter válaszolt a vita folyamán elhangzott beszédekre és ismét foglalkozott az államvasutak súlyos helyze­tével, amely a gazdasági válság következté­ben állott elő. Az államvasutak szerinte te­kintettel vannak a jelenlegi helyzetre, mert eddig különböző kedvezmények és különösen tarifakedvezmények révén közel egymilliárd koronát juttattak a nemzetgazdaságnak. Ami az autobuszforgslmat illeti, a miniszter állást foglal az állami közle­kedési monopólium ellen, azonban a for­galmi politikát egy hivatalban kellene összpontosítani. A magánautobuszvállalkozások versenyét egészségesnek tartja, azonban gondolni kell arra, hogy egységes forgalmi tervet is léte­sít se nek. Egyelőre vasúti alkalmazottak elbocsátásá­ról szó sem lehet, mert az államvasutak vezetőség© tekintettel van a mai szociális helyzetre. Ugyancsak ne­hézségeket okoz a vasúti tarifa átszámítása, amely egyhamar nem valósítható meg. Angolellenes forradalom Ciprus szigetén Erösi’és érlesett Egfiptombél - A sziget GSrögorscághor akar csatlakozni London, október 23. Ciprus szigetén angol­ellenes forradalom tört ki. Mint ismeretes, a sziget angol fennhatóság alatt van, de lakos­sága Görögországgal rokonszenvezik és a gö­rögökhöz akar csatlakozni. A legújabb jelen­tések szerint a nyugtalanság Nicisia főváros­ból Lamarea kikötővárosra és több más part­vidéki községre is átterjedt Az angol csa­ládokat a kikötőkben levő hajókon helyezik el. Tegnap a felkelők megtámadták és fel­gyújtották a kormányépületet. A támadást — Ha éjszaka felébredek — folytatta Joe — hallom a forrás csörgedezését é.s mindig a halálra kell gondolnom. Suttogó Szellő, hidd. •ed, nean vagyok gyáva ember, de nem tehe­tőik róla... — Az indián akikor érzi ezt, ha sírjába ké­szül térni — mondta Suttogó Szellő elborult arccal. — Suttogó Szellő nem szereti, hogy ilyeneket gondolsz. Menjünk el innen mi­előbb. Suttogó Szedő nem akarja, hogy meg­halj. Szeretlek. — Én is szeretlek téged, dTága kis vadvi­rágom — suttogta. Joe, maigához szorítva Sut­togó Szellő fejét. Boldogok voltak. A lomb megzörrent a hátúik mögött- Joe feliek intett, azt hitte, a kutya van ott. Suttogó Szellő .i« inegmozdult s rémült sikoltással szökött talpra. A lombok között Jim Girty yigyorgő arca jelent meg. Előrehajolt, körüliekintett, aztán, hosszú késével kezében, Jóéra vetette miagát. Joe felállít, de mielőtt karját felemelhette volna, a kés pengéje markolatig a mellébe hatolt. Lassan hanyatlott hátra, szürke szemeiben a halál ürességévé]... De, mintha még ak­kor is Suttogó Szellő tekintetét kereste vol­na... A nevét suttogta utoljára megtört hangon­Suttogó Szellő mozdulatlanul állt ott, mint­ha kővé meredt volna fájdalmában. Aztán Táíhanyatloitt a holttestre. Girty le törülte a késéit, vissza.dugta övébe s a lány fölé hajéit. Suttogó Szellő ebiben ti pillanatban a 'Ször­nyetegre vetette magát eszeveszett erővel- Girty látta, hogy védekeznie kelil. Magasra emelte kését s döfött vele egyszer, kétszer, háromszor... A lány a holttestre rogyott, a végső lupájában szorosain átölelte szerelme­sének merevedő testét. Girty még egyszer megnézte áldozatait: aztán hozzáitörüjte kését a lány‘ruhájához, gyors és ijedt pillantást vetett maga körül s eltűnt a bozótban. Elmúlt egy éra. A két halottól) «ötétvörös patak folyt a for­rásig- Megfestette a mohát és az apró virá­gokat. Lassan csepegett bele aztán a tiszta vízbe a nefelejcsek közül... a forrás kis víz­esése nem volt már fehér, hanem rózsaszínű. Nemsokára kutya tört elő a bozótból. Meg­állt a víznél, lehajtott fejjed szimatolni kez­dett, a loimbsálorhoz futott, majd keserves szűküléssel ült le a két halott mellett. Még egy óra telt el lassan. A madarak el­hallgatlak, a rovarok elcsendesedtek. A nap tehén ya ttot t a fák mögé. A levelek megremegtek a bozót szélén. A kutya vinnyogni, majd ugatni kezdett-.. Va­dász lépett elő a bokrok közül és szemeit a puha talajon jól látható mokasszinnyoimolkra függesztve, ment egyre tovább. A véres forráshoz ért lassan. •— Tudhattam volna — dörmögt© magában. Wetzel — ő volt — rátaimaszkodott hosszú puskájára s éles szemeivel körültekintett. Olt volt a -szűkölő kutya, a véres víz s ezek el­mondtak neki mindent, ha nem is látta volna meg a két halottat a lombok mögött. — Joe és Suttogó Szellő — mondta csen­desen. Hirtelen lehajolt és megnézte a nyomokat, melyek az erdő felé vezettek. — Két ÓTája történt... Nyugat felé ment. TJtótérhettem volna­Egy darabig csendesen ült ott, aztán mun­kához látott. Néhány szívós indát vágott le tomáhawkjá- vtol s jókora 'követ emelt ki a patak medré­ből. A két halottat odahozta a mély tó part­jára s indákká! összekötözte a követ s a kő­höz odaerősítette az egymáshoz font holtteste­ket. Aztán becsű szia tt a őket a vízbe. Lassan merültek ed a mélységben, amint a tiszta víziben megfordultak, látni lehetett előbb Suttogó Szellő, aztán Joe komoly, bá­natos arcát... a víz egyre szélesebb gyűrűk­ben hullámzott... az arcok eltűntek.-, el­nyelte őket a mélység. öt pere múlva egészen csendes volt már a ló tükre. Wetzel még mindig ott állt némán ég mozdulatlanul, óriási alakja még megnőtt a víziben s amint fenyegetőn emelte fel öklét, a bowsu bronz szobrának lehetett volna min­egv körmenct előzte meg, amelynek folyamán a tamaroar püspök fölszólította a lakosságot, hogy tiltakozzék Anglia uralma ellen. A szi­gettel való távirati összeköttetés szünetel. A kormányzó azonnal erősítést kért Mál­tából és Egyiptomból. Több hadihajó teljes gőzzel útban van a sziget felé- Hat repülő­gép tegnap kétszáz katonát hozott Egyiptom­ból. Máltából ugyancsak többszáz főnyi kato­naság van útban a sziget felé tázni, olyan volt a különös, barnaszioü víz­ben. Aztán hátralépett s a tő vízéiben nem lát­szott már más, mint a fák lombja s az ara­nyos alkonyati feltegek. Füttyén telt a kutyá­nak és megindult nyugat felé, Girty nyomán. Amint eltűnt, valami halk, nyöszörgő, bor­zongató sóhaj, földöntúli nyögés hangzott az elhagyatott tisztáson s balt el lassan a mész- sziségben. XXIV. Mikor a felkelő nap edső sugarai pináéitól- ták be a nyugati égboltot, Wetzel lassan foly­tatta útját lefelé a menedékes domboldalon, messze nyugatra a Kedves Forrástól. Leso­ványodott, fáradt fehér kutya baktatott a nyo­mában­A vadász megállt egy védőn el őrein ajtó sziklafal mellett s letéve puskáját, gályákat kezdett törni. Nagyon óvatosan válogatott köztük s félredobott néhányat, amelyekről tudta, hogy túlságos lángot adnak. Mikor az­után végre tüzet rakott, az apró láng nem füstölt, de rendkívül erős meleget árasztott maga körül. Meghegyezett egy ágat s ráhúzta a néhány szelet húst, melyet a zsebében hozott magá­val. Először a kutyának adott belőle. Mose ott feküdt a lábainál, fejét két első lábára fektetve s okos szemével pislogva nézte a vadászt. Wetzel aztán gondosan eloltotta a tüzet és eltüntette a helyét, majd búvóhelyei keresett, éjszakára. A kutya azonnal elaludt, ö még egyszer körültekintett, nincs-e veszedelem ó? csak aztán csukta álomra a szemét. Déltájban ébredt fel. Kinyujtózott, aztán lefeküdt a szikla tetejére s a völgybe nézett ügy látszott, vár valakit vagy valamit- A ku­tya még mindig aludt. Az erdőben majdnem olyan csend volt, mint akár éjfélkor. A ma dnrak hallgattak, a nap majdnem egyenesen sütött alá. Wetzel meg sem mozdult. Állat a kő szélé­hez szorította, puskáját mereven tartotta a térdei között. Egyszerre fölemelte a fejéit. ^Folytatjuk). 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents