Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-20 / 239. (2756.) szám
2 'PR2CGAI -/VVAGV.AR- HIRLA1? 1931 október 20, kedd. na jj[ ^ i ® f © i Í| |\7l Igen finom az anyaga, mely a fog- ||te» 1 zománcot nem támadja meg. A fogakat fehérré varázsolja és a szájat |p5p| Tiszta fémtubusban, tehát a legtökélete- k J sebb és leghigiénikusabb csomagolás- bán kerül forgalomba. hAI Használata gazdaságos, mert nem |i~r J keményedik meg. Igen finom az anyaga, mely a fogzománcot nem támadja meg. A fogakat fehérré varázsolja és a szájat felüdíti. Tiszta fémtubusban, tehát a legtökéletesebb és leghigiénikusabb csomagolásban kerül forgalomba. Használata gazdaságos, mert nem keményedik meg. i és gazdasági vezérei alakjait hova^ov^bb ülés világításba fogja szorítani, Ki fog derülni, hogy a hősök embereik és hogy minden ember — ez kozmikus biológiai törvény —• ugyanannyi kárt idéz elő, mint amennyi hasznot hajt. Ma még lehetetlen gondolat Amerikában. hogy Edison cementje, gramofon ja, izzólámpái lelki zavarokat idézhettek ©lő és emberileg ártalmasak lei-telek volna.' Holnap azonban .talán már vitatkozni lehet róka, hogy mennyire oldotta meg Edison az ember és gép problémáját, vagy pedig a probléma megoldásához most kell csupán hozzákezdeni. A nagyszerű találmányok az amerikai élet alakulásának problémáját idáig érintetlenül hagyták, ezt legjobban bizonyítja a puritanizmusnak sok-sok morális veresége, amelyeket az utóbbi időkben szenvedett. A százezer Edison fáradhatatlan munkája egyetlen hüvelyknyivel sem vitte elő a néger-problémát a megoldás utján. A prohibició pedig... S itt érkeztünk el az alapproblémához. Azt mondják, hogy Ford, Edison és a nagyiparosok egy csoportja vitte eredményre az anti- saloon-liga tárgyalásait. Pszihológiailag több mint valószínű, hogy megtették. Inditóokuk épp annyira morális felháborodás' volt, mint az üzleti szellem és az okos számítás. Úgy A PI0NIEB«H irta: írni mu rorűliotfa: Ifosánjné Kéz lola (41) — Mikorra várhatjuk vissza? — Pár napig, talán egy hétig maradok. Akármi történik közben, azonnal küldjétek utánam valakit. Kissé meg vagyok ugyan nyugtatva, mert legjobban Wingenundtól féltem s az ő barátságos magatartása velünk szemben, amit Jim szabadon bocsátása bizonyít, sokat változtat a dolgon. Lányáról, Suttogó Szellőről ré? tudom, hogy a szive mélyén keresztény. Hátha van még reményünk és elmúlik felőlünk a fenyegető felhő. — Én is azt hiszem, hogy remélhetünk — vélte Dave. — Bízzunk Istenben — mondta Heckewel- dér, amint a kapu előtt várakozó lovaira ült. Viszontlátásra! — Viszontlátásra -- felelte Edwards. amint sietve ellovagoló főnöke után tekintett. Egész nap a lakásban maradt Georgevul, kivéve néhány pillanatot, amikor mi*. Wells- hez szaladt át, hogy megkérdezze, hogyan érzi inaoát Nelb A lány annyira jobban lett termar> óta, hogy fel is leélt már és néhányszor körülsétálta a házat. Lassan Young is miteha nyugodtabb lett volna és Dave remélni kezdte, hogy mégis kiheveri a csapást. Hite mentette meg őt a kétségbeeséstől. Meg azután a fénvés szemű indián gyermekek, akik ott várfák az iskolában és elvonták gyászától a gondolatait. Nellt viszont beteges és öreg nagybátyja foglalkoztatta. Jim mintha valamiképpen megváltozott volna, mióta visszajött a delawaroklól. Foly- totta ugyan a munkálat, de rém ért el olyan feltűnő sikereket. Lehet ugyan, hogy ez nem az ő hibája volt, do mégis nagyon fájt neki. Nell tudta ezt és igyekezett gyöngéd és megértő szívvel felvidítani kissé, amennyire lehetett. Szerelemről nem beszédek soha. de mind a ketten tudták, hogy örökre egymásé a lelkUk. Feltűnt mindnyájuknak, hogy bár az idő változatlanul szép volt a Heckewelder eltávozását követő napokban is egyre kevesebb indián látogatta, meg a Béke Városát. Végre gondolták, hogy a pénz, amely különben a saloónokban és barkeeperek zsebeiben ragad, autókká, gramofonokká és rádiókószü- j lékekké változik. Várakozásukban neon csa- j ló diák. De: és itt jön a nagy De. A tömegével termelt találmányok, amelyeknek számára erő szakosan kellett elhelyezési piacot találni, az ember természetét nőm elégítették ki. Bármennyire ártalmas az alkohol, a napi éleiben agyonhajszol't üzletembernek lelki feszültségét megszüntette, lelki kiegyenlítődést, sok dologban talán feledést hozott. Az autó befogja az embert, uj gondokkal halmozza el, részűéi fizetési üzletbe kergeti. Edison, Ford és a többiek ez alkalommal hibásan kalku '.álltok. Ismerték munkájukat és kötelességij-; két, de nem ismerték az emberi természetet. í Ezért valami szörnyen groteszk dolog következett be, a puritán izmus szentélyéből az al- aponiamus mocsara btizlött. Liíiconlntók Fordtól és Edisontól A1 Capo- ne-ig, ez a modem Amerika tragédiája. A világ minden kényelmének birtoka sem garantálja a földi paradicsomot. Ma már vizsgálni kell Amerikáiban is azt, ami Edison hajtóereje volt, a haladást. Miért haladtunk Az orvos mondja: „Tiszta, hamisítatlan babkávé nemcsak a szív és vese működésére és az emésztésre hat kedvezően, hanem az tejjel nagyon kiváló tápszer is. A jó kávé megszünteti a levertséget is és . . . ezért rendelek mindig MEINL - KÁVÉ T“ ennyire, ha uccai harcokban puffanjanak le bennünket? — kérdi az intelligens amerikai. Világos, hogy a kérdés felvetése az összes értékek átértékeléséhez fog vezetni. Ez nem véletlenjéig, hogy a kérdés felvetése olyan időben történik, amelyben a puritanizmus ellenségei, a katolikusok, iuteránusok és zsidók befolyásukban egyire jobban gyarapodnak. A nagy feltaláló életműve A pompás laboratóriumiban felállított ravatal talán az amerikai puritanizmus szellemi ravatala is. Ott pihen a ravatalon a nagy gyermek, aki a technika csodáiban látta az élet nagy értelmét, Nyolcvannégy évét élt és fogalommá vált kortársainak szemében. Élete hosszai és eredményes munkában lelt el s az a nyolcvannégy év, amely a ravatal mögött elmaradt, a modern emberiség kialakulása- pgk légion tusabb korszakát fogja át. 1847 február 11-én született Edison az 0hio-áílanibeíi Milánban. 1847 óla mily rendkívüli módon változott meg az emberi életnek külső arculatú, pontosan kifejezve: az élet technikája, a oivill- zált világ! Az 1847 embere előtt a vonat volt a legjelentősebb technikai vívmány, amely a többi csodának utat tör. És már a gyermek Edisonnak élete ehhez a technikai csodához fűződik, amikor az egyik uj vasútvonalon, a Grand Trupk Railway-oil újságokat árul, sőt később az egyik teherkocsiban kis kézi nyomdát állít fed és maga nyomja az újságot Erre az időre esik »z elektromos áram első technikai felhasználása is. persze még csak jeladásra és táviratozásra. Edison neve elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva ezzel a gondolatban messze mögök tünk fekvő idővel, össze van kapcsolva azokkal az emlékezésekkel, amelyek a modern technika történetének legnam-obb részét átfogják, azokkal az emlékező sok kel, amelyek nz elektrotechnika diadalmas előretöréséhez fűződnek. Ha az ifjú Edisonra gondolunk, vissza kell gondolnunk ego,7 olyan időre, amikor még' nem volt elektromos áram-technika. 1R7Ö korára, amikor a fiatal Edison mint ielegrafista először vizsgálta meg az elektromos áram titkait és azután gyors egymásutánban duplex és quaduplex apparátusával nyomós táviró készülékével és egyéb táviró készülékeivel, később pedig a telefon megjavításával a táviratozás és telefonozni terén hatalmas vívmányokat ért el. Haladásának útja ezután rendkívül rohamos. Amikor az erős áramok produkálásában megtörténtek az első lépések, rögtön egy olyan problémába fogott, amelyet egy angol szakértői bizottság megoldhatatlannak jelentett ki, az elektromos fény úgynevezett oszthatóságának kérdésében. 1879 október 21-ike a technika terén éppen olyan nevezetes dátum, mint a földrajzkutatások terén Amerika fölfedezésének napja. megesett, hogy egyetlenegy harcos, egyetlenegy asszony sem érkezett hozzájuk sehonnan, mintha végképp elfeledkeztek volna a Bébe Városáról. Mikor sorra múltak a napok s a délutáni beszédeken mindig csak ugyanazok a keresztény indiánok voltak ott, Jim valami különös aggodalmat kezdett érezni. Young és Edwards sem tudták megmagyarázni a különös elmaradások okát, de nem láttak benne semmi feltűnőt. Jim végül elhatározta, hogy Glíckhicanhóz, az öreg főnökhöz fordul felvilágosításért. A delawarok agg főnöke kimi dolgozott a burgonyaföldön. Letette kapáját és meghajlással üdvözölte a misszionáriust. — Giickhican — kezdte Jim azonnal —, meg tudja mondani nekem a nagy főnök, mi az oka annak, hogy mostanában nem. jönnek hozzánk az Indiánok? Az öreg indián lehajtotta a fejét, — Elmaradásuk rosszat jelent tehát a városra nézve? — kérdezte Jim aggódva, látva Giickhican elborult arcát. — Giickhican fekete madarakat látott röpködni a hold árnyékában. A fekete madarak a Béke Városa felett szálltak el, de nem énekel tek. Többet nem tehetett megtudni az öregtől. Jim nagyon nyugtalanul ment vissza a házba. Elmondta Youngnak és Edwardsnak, mit felelt Giickhican s hogy válaszából azt vette ki, hogy veszedelem fenyegeti a várost. Elhatározták, hogy hírnököt küldenek Hecko- weldeirhez. Nagyon úgy érzett, mintha oz a tel les csend, ami a várost körülvette, a vihar előjele lenne. Akkor pedig szükséges, hogy itt legyen Heckewelder, aki közülük leginkább ismerte az indiánokat s akinek a vezetéséhez hozzá is szoktak. — HfickeW'elder fiz esztendő óla hárítja el örökösen a veszedelmeket a rnísszíonárinsók- ról — mondta Edwardl. — Most is sikerülni fog néki. A hírnök uzzftl a meglepő hírrel 'tért visz- bzh, hogy Heokewélder nincs már a városban s ln>"v az Indiánok mind felkerekedtek, kivéve néhány kereszténvt Ugyanez a hit érkezett Sámliinkvból is. Még nyugtalanitóbb volt, hogy Zeiwsberger hollétéről egyáltalán nem érkezeit semmi jelentés. A misszión fid lilék megijedtek. Nem _ tudták, mit csináljanak most. Lehetőleg eltitkolták a dolgok állását Nell és nagybátyja előtt, hogy kíméljék őket, ameddig lehet, de ezen az estén nagyon nehéz sziwel feküdtek le valamennyiem Másnap napkeltekor Jim arra ébredt, hogy valaki az ablakból szólítja. Felugrott s a szürke hajnal félhomályában Edwards alakját látta meg odakint. — Mi baj? — öltözz fel azonnal, keltsd fel Nellt és az öreg urat is, de lehetőleg ne riaszd meg őket. — De mi történt hát? — kérdezte Jim és sietve kapkodta fel a ruháit. — Mindenfelől indiánok özönlenek a városba, olyan süríin, mint a légyraj. Csakugyan ugy volt. Amint felszállt a reggeli köd s a nap fénye beragyogta a tájat, mindenfelől indián csapatok közeledtek hosszú sorban, A misz- szionariusok visszafojtott lélekzettel nézték ablakaikból ezt a felvonulást. A hegyekről leözönlő csapatok megállapodtak a várost környékező tisztáson. Mintegy varázsütésre sátrak emelkedtek a füves térségen. Tehát állandó tartózkodásra jött ide ez a rengeteg ember! Külpnös volt az is,_ hogy sem asszony, sem lány, sem gyermek" nem volt a vörösök között. Jim hat- vagy hétszázra tette a harcosok számát. Többen voltak mint valaha is. a Béke Városának leglátogatottabb napjaiban. Leg- többnyire dél a w árok a t lehetett látni, aztán néhány csapat shawneet. itt-ott huronokat. Egyelőre békésen viselkedtek. Nem is törődlek a városbeliekkel, el voltak foglalva a tábor verés seb A többi misszionárius azon a véleményen volt, hogy jobb lesz, ha nem tartják meg a szokásos délutáni beszédet a jávorfák alatt, de Jim ragaszkodott hozzá, hogy ugy tesz, mint irtáskor és.hőin törődik az indiánok Fél- vonulásával. Talán soha néni beszéli még ekkora hallgatóság elölt, de feltűnő volt, hogy imvanaz a hallgatóság1, amely még nemrég mé'rhafotlati, és- áhítattal figyelt reá, most mély csendbén, színié rosszakaratú közöm- bőrséggel Fogadta minden szavát. Jim w zeni beszédét négy indián öltözetbe bujt félter ember is hallgatta a legelső sorban. Simon Girty, Elitet és Deering volt. a három Ismerős arc, a .negyedikét Edwards mutatta meg neki. A hírhedt Mu Ke© volt oz. Rz a nőúv ember később végigjárta a várost, benéztek minden boltba és műhelybe s ugy viselkedtek, mintha felülvizsgálatot tartanának. Ezen a napon gyulladt ki először laboratóriumában az első elektromos izzólámpa és 45 órán át megszakítás nélkül égett. Jelentőségében akkoir felfoghatatlan, világot átformáló találmány volt ez. Megkezdődik az elektromos izzólámpák gyártása s hamarosan nagy tömegben dobják piacra az izzólámpákat, amelyek nem 45 órán, hanem ezer órán át is világosságot szolgáltatnak. Pályájának további nagy állomása 1882, amikor Newyorkban megépíti a világ első nagy elektromos központi állomását. Az elektrotechnika legmodernebb területén, a drótnélküli táviratozás terén is másokat megelőzve dolgozott Edison és már 1875-ben sikerült neki négy kilométer távolságra elektromos erőket drót nélkül átvinni. És gondoljunk vissza a fonográfra, Edison alkotásának erre a legeredetibb szülöttjére, a gramofonra, amely még ma is millióknak és millióknak kedvenc szórakoztatási eszközé, a kinematográfra, amely meghódította az egész világot s amelynek alapjai Edison ki- netoszkopjából fejlődtek ki, akkor ebből a néhány felsorolt találmányból is megítélhetjük Edisonnak világra szóló jelentőségét. A Newyork közelében tevő West-Orange laboratóriumában most ravatal áll. Minden idők legzseniálisabb feltalálója elköltözött az élők sorából. Négy évvel ezelőtt, amikor az egész világ a nyolcvan éves zsenit ünnepelte, Edison arra gondolt, hogy azt a munkát, amelyet bárom emberöltőn keresztül annyi eeedménnyel folytatott, másokra átruházza.' Utódot keresett, Tehetségversenyt rendezett, hogy a jelentkezők közül kiválogassa 'azt, akire munkájának folytatását rábízhatja. Elárvult laboratóriumában nem szűnik meg majd a kutatás, amelynek Edison ezt a célt tűzte ki: világosságot, kényelmet .minden emberi életnek. Szerdán temetik Ed'§@nt Newyork, október 19. Thomas A- Edisont WesUOrange főuccáján levő laboratóriumában ravatalozták fel, ahová már megkezdődött a résztvevők áramlása. Edison temetése — a halott kívánsága szerint — a legnagyobb 08öívdben szerdán fog megtörténni. Az egyházi szertartás után -a nagy feltalálót a Glenmont Llewellyn Park-beli birtokán helyezik örök nyugalomra. * Nagy emberek részvétnyilai- kozaíai a nagy emberről A világ nagy szellemi élőikéi őségéi közűi számosán azzal a ki vám Sággal fordultak az United Press-távirati ügynökséghez, hogy teOlyan aggodalomkeltő volt a viselkedésük, ho?y Jim elsietett Wells lakására és késő esti? nem mozdult Nell mellől. Akkor is a küszöbön állt WelTs-szel és Ed- wards-szal. mikor Girty jött feléjük a pajtásaival. Simon Girty magasabb, bátrabb arcki feiezésü és ereszben véve rokonszenvesebb jelenség volt a bátyjánál. — Hol van Heckewelder? — kérdezte Simon Girty kurtán, amint megálltak a mísz- sziottenusok előtt. — Elment egy hete — válaszolta Edwards — azóta sem róla, sem Zeissbergerről nem tudunk semmit. — Mikor jön vissza? — Nem tudjuk. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak egy hét múlva. — ő a parancsnok itt? — Igen, de a helyettese én vágyók. Szól- gálfetoik val ami i vei ? A fehér indián hátrafordult társaihoz és halkan beszélt velük néhány percig. Mc Kee, Elitet és Deering megfordultak és visszamentek az in dián-táborba. . — Girty, mondja meg kérem őszintén, mi a tervük ellenünk? — kérdezte Edwards. Többször találkozóit már ezzel az emberrel és nem volt értelme, hogy kerülgesse a dol- got. — Nem mondhatok semmit — válaszolta Girty t> akik hallották, hittek is neki. — Megvallom, hogy sohasem szerettem, ha imádkozni tanították a vörösöket. Semmin értelme sincs ennek a dolognak. Vagy így, vagy ugy, de végét kell vetni egyszer. Maguk az indiánok sem tűrik tovább. Nem akarom elfelejteni, hogy valaha én is fehér ember voltam, azért azt mondom: segíteni fogok abban, hogy bánta liánul elmenekülhessenek^ — Hogy elmenekülhessünk? -- visszhangozta Edwardl. — Igen — mondta kúrián Girty. egyénsu- lyozgatvn nehéz puskáját a kezében. —I De miért? Hiszen nem ártottunk senkinek, minden Hűek jót akarunk! Mégis menekülnünk kellene? — Ha nem akarják, hogy bájba keveredje nek, akkor ez lesz a legokosabb — mondta JetentŐsén nz áruló. Edwnrdis odafordult. J Imii ez és Wéllshez Az öreg pap láthatóin? reszketett. Jim élsn- pitdl, de nem föleimében, hanem haragjában. (Folytatjuk.)
