Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-16 / 236. (2753.) szám

* Serédi: Nem szabad Magyarország jövője felöl kétségbe esni A hercegprímás záróbeszédével végeiért a XXIi. magyar katolikus nagygyűlés Budapest, október 15. Kedden reggel fél 9 órakor az Egyetemi-tem­plomban tartották meg az idei magyar katolikus nagygyűlés Te Deumát, amely alkalomból a templom megtelt a nagygyűlésen résztvevő elő* keloségekkef. A főpapiszentnreét Hanauer Á. István dr. váci püspök' pontifikálta­A nagygyűlés záróiiléee kedden délután 4 órakor voltba Vigadóban. Ezen az ülésen megje­lent a gyengélkedése miatt eddig távolmaradt Zichy Gyula gróf kalocsai érsek is. A diszgyü* lést a pápai himnusz el ének léce vezette be, majd az elnöki tisztet betöltő Zichy János gróf je­lentette, hogy azokra az üdvözlő táviratokra, melyeket a vasárnapi megnyitó gyűlésből kül­döttek Magyarország katolikusai a Szentatyá­hoz és Magyarország kormányzójához, megér­keztek a válasz-sürgönyök, melyeket Zsembery István olvasott fél. A zárógyiilés első előadója Huszár Károly, nyue. miniszterelnök, az országos társadalombiz­tosító elnöke volt, áki Szent Erzsébetről, mint a karitász hősnőjéről tartott előadást. Ismertette a középkori egyház karitáézát, amelynek idején született Endre király Erzsébet leánya. Szent Erzsébet Szent Ferenc kortáfsa volt, mindketten annak a kornak gyermekei, amelyben a keresz­ténység intenzivebben kezdett foglalkozni a vagyon erkölcsi kötelességével és a jövedelem- eloszlás helytelenségeivel. Ismertette ezután Szent, Erzsébet gondoskodását a szegényekről, ■ továbbá életének utolsó éveit, amikor valóság­gal kereste a szenvedésekét, amelyeket égi ke­gyelemnek tekintett Huszár Károly igy fejezte be hatásos előadá- ' sál: — Mélységesen megrendülve, földig megaláz­kodva állunk meg, Szent Erzsébet, emléked előtt, aki boldoggá akartad tenni az embert és a földi élet biztonságával együtt az örökéletet akartád megmenteni embertársaid számáfa. Mi tudjuk, hogy Krisztus nem a földi szenvedések­től akart minkét megváltani, mért irVa Vagyon, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, ha­nem a szenvedés természetét és értelmét változ­tatta meg az evangélium. Ezután Czettler Jenő professzor, a képviselő- ház alelnöke tartott előadást a „Katolicizmus a nemzeti és gazdasági élet erőforrása** cimmel. Azt fejtegette, hogy minden aranynál becse­sebb az ember, akinek testét-lelkét meg kell menteni a pusztulástól. —- A kapitalizmus mai rendszere túlzásaival, munkanélküliségével, éhínségével nem bir von­zóerőt gyakorolni a tömegekre. Meg kell érte­nünk a reményvesztett szegény emberek helyze­tét. Kész programot kell nekik adni, amely a termelés uj rendjén, a javak elosztásának uj A LIBA Irta: Lőrinczy György Köntiyüvérü ember a libát is könnyedért el­intézi. Nagyot legyint: a liba csak *— liba! Azon­ban a libából is kitör a forradalmi hang, nagyot gágogva tiltakozik, mert liba és liba között is van különbség, ha egyéb nincsen Is. A forradal­mi liba gőgösen fölveti a fejét; tudja, hogy ősei mentették meg a Capitóliumban Rómát, máskü­lönbén talán ott is, ma is a gall kakas kukori- kolna. Magunk részéről szívesebben látjuk a ka- pitóliumi libákat; Isten hozta őket az — ebéd­lőasztalra! Nem akarunk a természettudományi elmélke­dések hálátlan terére lépni. Már a bevezetésből épp úgy, mint a Lexikonok pontos adataiból is nyilvánvaló, hogy a kerek világon fölötte sok­féle liba van. A gutái liba példának okáért soha nem hizi.k, ellenben a gömöri libának vízbe ázta­tott kukoricával tömik a begyét, de annak az­után meg is nézhetik a máját. Sőt meg is eheti,k, ha b i. egészséges, jó gyomor vart hozzá. De azért bűnbánóan verhetjük a mellünket: mea culpa! Valljuk meg őszintén, hogy a libát sohase becsültük meg, ahogy megérdemelte vol­na. A világbéke boldog és gondtalan idején bezzeg, pláne kutyába se vettük, nemhogy liba­számba vettük volna. Úgy küldözgettük egy­másnak, névnapi meg szüreti köszöntésképpen, mintha a hízott liba is csak afféle anzikszkártya volna. Szögletére, hasára vagy homlokára ra­gaszt az ember egy postabélyeget, aztán: hess, liba! Röpülj, liba! És a hízott liba forradalmi hangon nagyot, gágog, de mint jól fegyelmezett sanscoulotte, alázatosan engedelmeskedik. Át­röpül Bátkából Budapestre, vagyis Sionból Ba- bylonba. Hiteles krónikák, szájhagyományok, emlékira­tok, sőt ver es költői okmányok tanúbizonysága fzerint, a. bátkai nagytiszteJotü kálomista pré­dikátor, becsületes nevén született Varga Antal lelkipásztor uram, ugyancsak nemeeradnóti Szár­mazás, tehát vérszerint való, még pedig közeli módszerein épül fel. A nyugati népek előtt nincs más választás, vagy kollektivizmus, kényszer- gazdálkodása, vagy az egyház szabályozott gaz­dasági rendszere, amely másfél ezer évig irányí­tója és szervezője volt a nyugat gazdasági életé­nek. Az egyház az egyéni szabadság és szabadver­seny túlzásaival szemben a szolidarizmus, a kollektív termelésre épített államrenddcl szem­ben a szabad akarat elvi álláspontját, a gazda­sági, politikai és egyéni szabadságot hirdeti. A tőke túlkapásával szemben vádi a munkás, az államhatalom tultengéséve! szemben a polgár szabadságát. Az állam nem nézheti tétlenül az egyén harcát a léiért, a ezabadvereenyt, az erős gazdálkodását a gyengébbekkel szemben, mert ez nem a jobbak természetes kiválasztódását bajo­mija, hanem olyan társadalmi elégedetlenséget kelt, amely a magántulajdont, az ember szabadsá­gát és vele együtt a kultúra és civilizáció pusz­tulását idézi elő. Czettler Jenő előadása után YVolff Károly, a főudvarnagyi biróság elnöke mondott beszédet „Az állami élét alapjai** cimmel. Rámutatott ar­ra, hogy ma mindenhol felmerül a kérdés, mi lesz velünk, hová megyünk, hová jutunk? Pedig n’nós nagyobb baj. mintha egy nemzet elveszti hitét hivatásában. A megpróbáltatások során en­nek a nemzedéknek ki kell termelni azokat az értékeket .amelyek biztosítják további fennmara­dását. Óriási a káosz világszerte, az arany nem leli helyét és menekül, futkos a világrészek kö­zött, az aranyimáuók kétségbeesetten keresik az utakat és ez a kiegyórtsulyozatian világ most érzi, hogy nem nélkülözheti a biztonság, a har­mónia „á katolicizmus örökértékeket hirdető len­dületét. Át kell ma értékelni a fogalmakat- Át kell értékelni az államélet és n társadalom fogal­mát. Az állami életnek csak a Krisztusa] telitett emberi lélék lehet az alapja, A társadalom éé az államélet ellensége a forradalmasított lélek. A legelőkelőbb családok asztalán is és serdületlen fiatal leányok kezében forradalmasított lelkű fo­lyóiratokat éé újságokat látunk. Modemnek nevezik, ámi erkölcstelen, haladás­nak minősítik ami destrukció és forradalom. Elfelejtik, hogy az igazság mindig egyszerű és egyszerűbb nagyobb igazságokat Krisztusnál még egy társadalmi organizátor sem tudott ad­ni a világnak. Arra a kérdésre, hová menjünk, merre menjünk, könnyű a felelet: Menjünk Krisztus után! A hercegprímás záróbeszédé A záróbeszédet Serédi Jusztinján dr. biboros- hercegprimás tartotta, aki a többi között a kö­vetkezőket mondotta: atyafiéágot tartott Pósa Lajossal, a magyar gyermekvilág szelíd csöngetyüjével, aki azon­ban egyszerre Rákóczi zugó nagyharangjává vagy Gábor Áron bömbölő székely öreg ágyújá­vá lett, mihelyt a véres kardot körülhúrdták, vagyis erre került sor a rímek és ritmusok pör­gésében. Egyszóval: nagytiszteletü Varga Antal uram nemcsak az atyafiéig, de a költészet jussán is fölötte nagy tisztelettel becsülte meg a költőt s ezt a nagy tiszteletet minden áldott ősszel el is szavalta. Még pedig nem tétova és múlandó versekben, hanem hízott liba kecses és kívána­tos idomaiban. Minden ősszel küldött Pósa La­josnak egy hízott libát. Tán nem is annyira ma­ga a kapitóliumi vészjelző, mint a mája ked­véért, ami a költő legkedvesebb álmai közé tar­tozott. A hízott liba minden ősszel úgynevezett katonai pontossággal érkezett meg Bátkából Bu­dapestre és, persze, magával hozta a költő nagy- rahizlalt hírneves álmát is: a libamájat. Ez a népszerű libajárat évtizedekig zavartalanul esz- tendőnkint megismétlődött. A posta fordult és vele fordult a liba is, ami a bátka—-budapesti békeegyezségi alapokmányból kifolyóan érvé­nyes jogszokássá fejlődött. Bátka és a libamáj, a Póea-dinnsztia bizalmas körében azonos foga­lommá egyesült. Úgy Márton napja körül, az egyik ősszel, ugyancsak megérkezett a bátki gágogó túzok, noha akkor már egy csöppet se gágogott. De gá- goghatott, volna akármit és akármennyit, azt ki nem gágoghatta a világból, hogy az ő dicsősége az ebédlőasztalon van, ahová tudvalévőén a konyhán keresztül vezet a — vasút- A mi libánk, vagyis Varga Antal uram és a Pósa Lajos libá­ja, vagyis a bátkai liba, Lidikében — emberére talált. Lidiké, a költő szépséges hitvese, nemcsak a versfar agáéban volt müvésztárea halhatatlan férjének. Sőt a liba és a libamáj kies berkeiben fölül is múlta a költőt. A költő lelkesen szaval­ta,1 hogy a legszebb költemény a libamáj. Reális Illúzió. Lidiké ellenvéleménye mást mondott: a liba és a libamáj nem egyéb, mint sült álom. Ea megsütötte a libát. A bátki libát. Az egész Póea-udvar nyájasan és vidáman 19SÜ október ltí, péntek. — Legutolsó nagygyűlésünkön, két eszten­dővel ezelőtt, egyszerre négy jubileumot is ün­nepeltünk. Akkor túlságosan felfokozott igé­nyeinkkel szemben a keresztény egyszerűséget hangoztattuk, hogy igényünk egyéni, családi és állami életünkben mindenütt egyensúlyban maradjanak erőinkkel. Tavaly nem tartottunk katolikus nagygyűlést, hanem helyette megün­nepeltük Szent Imre megdicsőülésének 900 éves jubileumát. A magyar szentévben iparkodtunk lelkileg megújulni. A Szent Imre-jubileum alkal­mával gyakorlatilag is megmutattuk a katoliku­sok szolidaritását befelé és kifelé. Jubiláltunk, hogy a magasztos példákon magunk is felbuzdul­junk. Jubiláltunk, hogy befelé és kifelé rámutas­sunk a mi történelmi múltúnkra, jubiláltunk, hogy a mi évezredes történelmi jogfolytonossá­gunkkal igazoljuk a jelent és követeljük a jö­vőt. Azért rajta legyünk, hogy ha Isten is úgy akarja, Boldog Margit szenttéavatása Szent István királyunknak közelgő jubileuma alkalmából megtörténhessék. — Az idén a magyar hazáért aggódó szereret járta át a katolikus nagygyűlés szónokait és mindannyiunkat, amikor égyfelol megállapító t~ tuk azokat a veszedelmeket, amelyek erkölcsi, gazdasági és szociális szempontból fenyegetnek minket, másfelől felemeltük bizakodó tekintetün­ket az isteni szeretetnek és az igazi felebaráti szeretetnek két hősére: Páduai Szent Antalra és Árpádházi Szent Erzsébetre, akiknek magasztos példájával a 700 éves távolságban megtalálható az az ut, amely bennünket a veszedelmekből ki­vezet. Ki merem mondani: nem szabad iMagyarország jövője felől kétségbe esni. Nem szabad kétségbe esnünk, mert van Isten felettünk és van egy isteni Gondviselés a nem­zetek felett. Ha komolyan fogjuk fel az életet, Isten törvényei szerint gyökeres revíziót kéü végeznünk erkölcsi, gazdasági és szociális éle­tünkben egyaránt. Először is érvényt kell sze­reznünk a katolikus morálnak az egyes emberek életében. Keresztényi egyszerűségre és a kül­földtől való függetlenségre kell törekednünk a divatban, a piperecikkekben és sok minden ha­sonló dologban. A hercegprímás ezután rámutatott arra. hogy az e ryház soha nem vonta ki magát a közterhek viselése és a jótékonyság gyakorlása alól. hiszen ez volt az alapja az egyház karitatív tevékeny­ségének. Végül köszönetét mondott a nagygyű­lés szónokainak s lelkes taps és éljenzés között befejezte záróbeszédét. A záróülés után a Vigadó-térről gyertyáé kö­nyörgő körmenet indult Magyarország Nagy­asszonya tiszteletére a szentgellérthelyi Szikla- templortihoz. A körmenetet Breyer István dr. segédpüspök vezette s a Sziklatemplom előtt szentbeszédet mondott. A „Nagyasszony“ — uj köntösben A most megjelent októberi számmal kezdődően Raáványi Magda divatkreációi és szabásmintái fogják gazdagítani a Nagyasszony tarfca mát E napokban múlt hat esztendeje annak, hogy a szloveuszkói és ruszinszkói magyar nők kassai kon­gresszusán megszületett a csehszlovákiai magyar nők irodalmi, társadalmi és háztartási folyóiratának eszméje. Ele íré való gondolat volt, rögtön életre is kelt s azóta a „Nagyasszony*1 anyagilag fokozato­san erősödve, kiállításban esinosodva, terjedelem­ben bővülve, tartalomban gazdagodva, színvonalban emelkedve fejlődött és a mai napig szakadatlanul növekedő olvasótáborának nélkülözhetetlen tanács­adójává és szórakoztató szellemi táplálékává lett. Ez a kitartó, hü olvasótábor élénken emlékszik még a szerény kezdetre, amikor a Nagyasszony ók Csó rotációs papiroson jelént meg mint a Prágai Magyar Hírlap különrováta, & különrovatból aztán szerény melléiílet lett, a szerény mellékletből önál­ló folyóirat, mely aztán végül képes folyóirattá bővült. A „Nagyasszony" megindulásának hatodik évfordulója újabb lépcsőfokot fog jelenteni a lap fejlődésében. Az olvasók szeretete és anyagi támo­gatása lehetővé teszi azt, hogy a Nagyasszony ön­zetlen kiadója, Sztlassy Béla dr. és szerkesztője, özv. Péchy Gáspárnó Bartóky Mária most azzal kedveskedhessék a Nagyasszony híveinek, begy a ma megjelent októberi számmal kezdődően a lap ezentúl szép fehér krétap&piros-fedőlappal és Rad- ványi Magdának, a szlovenszkói származású kiváló bécsi divattervező művésznőnek illusztrált eredeti divatrovaíával kibővítve fog megjelenni. A fénye­zett fehér krétapapiros-födéí, rajta mindig valami szlovenszkói vagy ruszinszkói magyar kultur&k- tualitás, illusztrációjával kétségkívül a legmoJer- nebb nemes fővárosi külsőt fogja kölcsönözni a Nagyasszonynak, de Radványi Magda párisi::;, di- vatkreációi igazán egy csapásra be lógják tölteni azt a hiányt, melyet eddig Szlovenszkó és Ruszin - szkó magyar asszonyai az itteni magyar sajtóban éreztek: a Nagyasszonyban ezentúl nemcsak elmé­leti divatu lmutal ást, hanem gyakorlati szabásmin­tákat is fognak kapni. A Nagyasszony kiadója és szerkesztője ezzel hálálja meg a magyar ncolva­sók eddigi igazán páratlanul kitartó ragaszkodását a lap iránt Ezt természetesen abban a reményben teszik, hogy a Nagyasszony uj fejlődési foka újabb vonzóerőként fog hatni a magyar nők között s most a csehszlovákiai magyar nők még szélesebb rétegekben fogják fölkarolni egyetlen, de annál teljesebb és tökéletesebb központi irodalmi, társa- daimi, háztartási és divatlapjukat. A Nagyasszony hatévi szilárd és egyenes fejlődése s olvasótáborá­nak föltartózhatatlan erősödése biztos Ígéret és ke­zesség arra nézve, hogy Szilassy Béla és özv. Pé- chyná Bartóky Mária mostani áldozatos újítása sem téveszt célt, hanem uj híveket és rajongókat fog hódítani a Nagyasszonynak mindenütt, ahol a lap az uj köntösben he fog kopogtatni. A magyar asszonyoktól függ, hogy a Nagyasszony diadalát teljessé tegyék. mosolygott. Már terítették az asztalt. Fölcico- mázták virággal és általában úgy dekorálták, hogy a halhatatlan libának méltó apoteoziet biz­tosítsanak. De mikor a libamájra került volna a sor, a Lidiké szép piros arca elhalványödott a szenzáció ijedelmében. Alig tudta a hadijelentést elrebegni: — Nincs mája a libának! A járványos ijedtség mindenfelől hüledezett­— Micsoda libának? — Micsoda libának! A libának! Világos: liba csak egy van: a bátki liba. Ha tehát, a libának nincs mája, akkor csak a bátki libának nincs. A vészjelentés sokszoros hang­változatban suhant el a terített asztal körül. — A bátki libának nincsen mája! Pósa bácsi halálraszántan kapott a lantjához. Ilyen vészes helyzetben a lanté a döntő szó. Te­hát elő a lanttal? Jöjjenek a detektívek és ku­tassák ki a bűntény rejtelmes szálait. Vagy jöj­jön Edelsheim-Gyulay a harminckettesekkel! Jöjjön Radetzky, Molfke, Bismack! De a lant okvetlen jöjjön. Hová lett a mája a bátki libá­nak? A vészes hadi bulletin, a tábori üzenet, persze, Az Én Újságom izgalmas hasábjain látott nap­világot. Azaz, hogy gyermerkvilágot látott Az Én Újságom, héttől tizenegy évesig, amint Sin- ger és Wolfner hirdette. Szerkesztő bácsi lantja viharosan duruzsolta közzé a libahistóriáit: Egy koppasztútf liba Érkezett Bátkából, A Varga Antaléit Szives jóvoltából. Csak egy a hibája: Megvan a zúzája. De ami a legjobb: Hiányzik a mája. Mosolyog a költő, Ümmögött is rája: A csór! csukának S a bátki libának Nincs la, Ham, mája! j Képzelhetőjük, hogy Bátka fölött összecsap- | tnk a 1 b°'','Y‘v v(V-"es hullán-!*?'. Vé ^harangként zúgták a Pósa bácsi szigorú üzenetét: — í-í. esőn c^uivauaü iiiXicfccn maja. És a bátki libának sincs! Nagytiszteletü Varga Antal uram nem lilába volt pataki diák. Patakon, a magyar Salamanca berkeiben szerezte prédikátori fekete selyem­palástját is. Tehát ő is poéta. Ne hencegjen Pósa bácsi a lantjával! Másnak is van lantja, nem­csak neki. Minden pataki diák a lajbizsebében hordja a lantot, habár nem mindenkinek van lajbiba. A vészes és verses ágyuszóra Varga nagytiszteletü ur hasonlóval felel: A jó Pósa bácsi mit gondolt magába! Hogyne vóna Balkán a libának mája! Van biz eszemadta, illatos, Ízletes. Attul hízik Bátkán jegyző, tiszteletes. Hanem hát az történt a minap, egy este, Hogy Mackó ur öccse a párját kereste, Látván egy szép leányt, tátva maradt szája... S a nagy kapun, — volt, nincs, — eltűnt a lúd mája. Úgy látszik, a Ma kapós divatcikke, a kereszt- rejtvény már akkor előre vetette árnyékát; a verses levélváltás legalább ilyesmire vall, mert magyarázatra szorul. A Varga nagytiszteletü ur verse megfejtette az eltűnt libamáj kereszt- rejtvényét, de a megfejtő verset nekünk kell megfejtenünk. Törje tehát becses fejét más is, a mi emlékeinken. Mi emlékszünk, hogy akko­riba Maczkó urat az egész, vagyis az Én Újsá­gom népes gyermekvilága ismerte; polgári ne­vén Sebők Zsigát, a jeles novella- ós ifjúsági írót, aki Maczkó Muki ós erdei családja v'szon- tagságait Írásban s vele Mühlbcck Károlyt, a saját külön piktort, aki képekben megörökítette. A Sebők Zsiga, vagyis a Maczkó ur öccse: Se­bők Gyula, az ismert újságíró, ö járt Bátkán: ő látott ott szép leányt és az ö szája maradt látva ós az ö eme nagy kapuján tűnt el jelen nvomo zatunk tárgya: a vitás libamáj. Vájjon mi történik napjainkban a bátki libá­val és a bátki libamájjal?... **

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents